Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

Szerda, 1965. július 21. 3 SOMOGYI NBPtAP A műszaki haladás tartalékai A GYÁRTMÁNYFEJLESZ­TÉS gyorsaságának követel­ménye nem egységes mérce va­lamennyi iparágban. Más mér­cével kell mérnünk a mű­szeriparban vagy a gyógyszer- iparban — amelyben a gyors ütemű technikai haladás kö­vetkeztében szinte naponta »elhalnak-» és »születnek« gyártmányok —, mint például a textiliparban vagy a kohá­szatban. Amíg itt például egy 2—3 éve gyártott műszer el­avult terméknek számit, a textiliparban vagy a kohászat­ban 10—15 év is eltelek egy- egy. valóban új használati ér­téket képviselő gyártmány megjelenéséig. A világpiacon ugyancsak ennek a differenciált »elha- lási«, illetve »születési« ütem­nek megfelelően alakulnak az árak. Az a jó kapacitás- és gazdaságfejlesztési program, amely akkor biztosítja a ter­mékek piacon való megjelené­sét, amikor azok ára magas színvonalon van. Figyelembe véve, hogy ipari termelésünknek mintegy har­mada és egész kivitelünknek csaknem 40 százaléka gépipari termék, továbbá a gyártmány­fejlődés üteme a gépiparban gyors, elsősorban ezen terüle­ten vegyük szemügyre a gyárt­mányfejlesztés hatékonyságát. Beszéljenek a számok. Űj gépipari termékek bevezetésének főbb adatai: 1962 Proto­1963 Proto­1964 Proto­rítői és női divatkosarai is tény típus tény típus tény típus igen keresettek. (db) 0 o-ában (db) 0 o-ában (db) %-ában A szövetkezet vezetői min­Jóváhagyott pro- 710 totípusok 100 755 100 773 100 den nagyobb exportmegrende­lést hozó újítást külön jutái­Nullscrozat 425 60 474 63 547 71 maznak. Az idén már mint­Sorozatgyártás 332 47 337 45 387 50 egy háromszázféle új cikket mutattak be a külkereskede­Az adatok szerint tehát a eknek 44,5 százalékát a kuta­lem képviselőinek. gépipar egészében jóváhagyott tás ban és fejlesztésben foglal­prototípusoknak csak 45—50 százaléka került sorozatgyár­tásra. Ezen belül a különösen műszakifejlesztés-igényes mű­szer- és híradástechnikai ipar­ban az 1955—1962 években a kifejlesztett gyártmányok 49 százalékának sorozatgyártását kezdték meg, és csupán a gyártmányok 36 százalékát vezették be. A bevzetés, a hasznosítás el­maradásának több oka lehet: így érdekeltségi, piacismereti, kapacitás stb. akadályok. De lehetséges, hogy a fejlesztés üteme sem eléggé gyors. A fej- . lesztési munka meggyorsításá­nak — egyéb tényezők mellett — föltétele ma a szellemi bá­zis szélesítése. Hogyan állunk ebben a tekintetben? A SZOCIALISTA SZEK­TORBAN foglalkoztatott fel­ső- és középfokú végzettséggel rendelkező dolgozóknak 24 százaléka (130 000 fő) mérnök és technikus, az összes egye­temi diplomásoknak még ma­gasabb hányada, 28,3 százalé­ka (42 000 fő) mérnöki diplo­mával, az összes középiskolai végzettségűeknek 22,5 százalé­ka (88 000 fő) technikusi képe­sítéssel rendelkezik. A közép- és felsőfokú képesítéssel ren­delkező szakemberek jelentős hányada tehát mérnök vagy technikus. Nem kevésbé izgalmas kér­dés, hogyan sáfárkodunk a meglévő szakemberállománnyal miként használjuk fel szellemi tőkénket. Ez két szempontból is lényeges: egyrészt a kikép­zés költségei a tudományos haladás és a specializáció fo­kozódása következtében roha­mosan növekednek, másrészt kérdéses, hogy ezek a költsé­gek megtérülnek-e a népgazda­ságnak. Hazánkban a mérnököknek 29,2 százaléka, a technikusok­nak 18,4 százaléka az általá­nos állami irányításiban, 17,2 százaléka, illetve 7 százaléka a kutatás, fejlesztés területén, 43,7 százaléka, illetve 59,2 szá­zaléka az iparvállalatok ter­melőtevékenységének előkészí­tésében és vezetésében, 8,2 százaléka, illetve 1,9 százaléka az oktatási intézményekben dolgozik. Az adatok értékeléséhez fi­gyelembe kell vennünk, hogy az utóbbi másfél-két évtized­ben bizonyos mértékig világ­szerte megváltozott a mérnö­kök szerepe: egyre többen dol­goznak közülük a műszaki fej­lesztés területein és egyre ke­vesebben a termelésirányítás­ban. A mérnökök megváltozott szerepére utal az »engineering« kifejezés is, ami a mérnöki tevékenység lényegét újabban a műszaki alkotással azonosít­ja. Payne adatai szerint az angol iparban foglalkoztatott összes mérnököknek és terrné- ■tttudományos végzettségű­MAGYARORSZÄGON a mérnököknek igen kis hánya­da dolgozik a kutatásban; az iparban ugyan jobb a helyzet: a mérnököknek ugyanis 30,8 százalékát foglalkoztatják a kutatásban, de ez az arány is elmarad a legfejlettebb orszá­gokétól. Igen magas — 48,4 százalék — a termelőmunka előkészítésében (üzem- és munkaszervezés, gyártmány- és gyártás-előkészítés, műszaki előkalkuláció stb.), a termelő­munka közvetlen irányításában és az üzemfenntartásban dol­gozó mérnökök aránya. Ez a foglalkoztatási struktúra in­kább az egy évtizeddel ezelőt­ti helyzetnek felel meg, ami­kor a termelés mennyiségi fo­kozása volt az elsődleges cél, és a műszaki fejlesztés felada­tai bizonyos mértékben háttér­be szorultak. A legfejlettebb országok gyáriparában a korában mér­nöki munkahelyeknek számító termelés-előkészítést egyre na­gyobb számban felsőfokú tech­nikumi, szaktechnikusi képesí­tésű szakemberek végzik. En­nek a világjelenségnek nyil­vánvaló oka a tudomány je­lentős szerepe a termelésben, továbbá az a gazdasági meg­fontolás, hogy — éppen az előbbi tény miatt — a mérnö­ki képességeket a kutatásban és a fejlesztésben lehet ma a leghatékonyabban gyümölcsöz- tetni. Ügy tetszik a mérnökök te­vékenységi körök szerinti megoszlása a fejlesztés előte­rében álló és világszerte kuta­tásigényes iparcsoportokban sem tükrözi a fenti tendenciát. Míg a magyar villamosgép­iparban a mérnökök 29,2, a műszeriparban dolgozó mérnö­kök 43,3 százaléka dolgozik a kutatásban és a fejlesztésben, az ennek megfelelő amerikai és angol arány 57, illetve 65 százalék. Míg a magyar vegy­iparban dolgozó mérnököknek csak 22 százaléka foglalkozik kutatással és fejlesztéssel, az amerikai és az angol vegy­iparban 36, illetve 44 százalék. AMINT A KÜLFÖLDI PÉL­DÁK BIZONYÍTJÁK, a gyárt­mányfejlesztés jó befektetés­nek bizonyul. Éppen ezért ná­lunk is — fokozottan — érde­mes az anyagi és szellemi erő­ket erre a feladatra koncent­rálni. Az utóbbi években szá­mos pénzügyi rendelkezés szin­tén ösztönzi ezt a tevékenysé­get. így például a műszaki fej­lesztési alap, a gyártmányfej­lesztési árkiegészítés stb. Ezekkel az anyagi lehetőségek­kel, továbbá a szellemi erők még ésszerűbb csoportosításá­val élve — a gyorsabb ipari haladás érdekében — meg kell gyorsítanunk a gyártmányfej­lesztés ütemét. Dr. V. G». Növekszik a siófoki htsz exporttermelése Hat éve furnérkosárral lé­pett a világpiacra a Siófoki Dél-balatoni Háziipari Szö­vetkezet. Azóta évente két­millió forinttal növekszik ex­porttermelésük értéke. Ma már tizenhárom országba szállítják termékeiket. Elis­merést kaptak az olasz, a francia, a svéd, a szovjet, az angol, az NDK-beli, az oszt­rák, a finn, a holland, az NSZK-beli, a norvég, az ame­rikai és a dán megrendelők­től, mert mindig határidőre és kifogástalan minőségű árut szállítanak. Állandóan bővítik a kínála­tot. A fonott bútorokon kívül varrott, hímzett árut és mint­egy hatvanféle divatkosarat készítenek exportra. A szövet­kezet bébiruhái, hímzett te­BVZSÁK PÉLDÁJA A balatonszentgyörgyi egyesült termelőszövetkezet után a fonyódi járás második legnagyobb közös gazdasága Buzsákon található. Az em­berek érdeklődésének közép­pontjában a termelőszövetkeze­ti gazdálkodás áll. Világos, hogy ebből a tényből táplálko­zik a tsz pártszervezete, a kö­zös gazdálkodásból fakadó problémák határozzák meg munkastílusát is. Buzsákot igen szorgalmas nép lakja, jóllehet régebben mostoha körülmények között éltek itt az emberek. Nem volt útjuk, vizük; ebben a faluban volt a legtöbb tbc-s beteg a járásból. Üt már van, most épül a törpe vízmű, s örvendetesen csökkent a tüdő­betegek száma is az utóbbi néhány év alatt. Nagyobb bizalommal Amikor Kovács Bélával, a járási pártbizottság főelőadó­jával Buzsákon jártunk, hogy a közös gazdaság pártszerve­zetének munkájával közelebb­ről is megismerkedjünk, s Együtt él a gyárral Azt mond­ták a kefe­üzemben, hogy Harmath Já­nos tmk-cso- portvezetőt szeretik a gyár­ban. Jó szak­ember. Bizo­nyítja ezt töb­bek között né­hány újítása is. — Az idén hat újításával foglalkoztunk. Egyet már el­fogadtunk, hármat kísér­letezésre java- Soltunk, kettőt pedig elutasí­tottunk — mondta Bam­berger József újítási előadó. Az újítások részben a bal­esettől védik a dolgozókat, részben a ter­melés növelé­sét mozdítják elő. Az egyik gépre védőrá­csot szerelt Hamath János. Ha a védőrácsot — elmozdítják he­lyéről, a gép automati­kusan leáll. Azért kel­lett a gép működésével összekapcsolni a védőrácsot, mert sok munkás — nem tö­rődve testi épségének megőr­zésével — mellőzte a védőbe­rendezés használatát Harmath elvtárs nemrég adta be az anyagszárításra vo­natkozó javaslatát. Újításának bevezetése után a szárítás ide­jét 20—22 óráról 12 órára le­het csökkenteni. íme, kettő az idei újításai közüL Ám nemcsak újításaival tűnt ki. Az üzem vezetői és dolgo­zói fölfigyeltek arra is, hogy Harmath János teljes erővel igyekszik biztosítani a gépek folyamatos üzemelését A cso­portvezető sokat forgolódik a gépek között, elejét veszi a hi­báknak. Sikerei nem teszik elbizako- dottá. Ezt mondta Kelemen Ferenc igazgató, Podránszky János főmérnök, Gábriel Jó­zsef tmk-vezető, valamint Vár- konyi Imre energetikus. Har­math elvtárs segít társainak, szívesen bevonja az újításba az üzem dolgozóit. Pl. a szőr­keverő gépet Pánger József­fel és Gábriel Árpáddal együtt korszerűsítette. »Együtt él az üzemmel... « — jegyezte meg valaki róla — Harmath nemrégen kísér­letezés közben leforrázta a lá­bát, és kórházba került — em­lítette a főmérnök. — Amikor meglátogattuk, akkor is arról beszélt, hogy megoldja a mű­szaki problémát... Harmath János tehát nem hagyja magát legyűrni a ne­hézségektől, nem ismer lehe­tetlent Sz. N. megkérdezzük őket, minek köszönhető az elmúlt néhány hónap számottevő eredmény- javulása, szánté percek alatt összejött a pártvezetőség, s őszinte hangú eszmecsere ke­rekedett módszereikről, mun­kastílusukról. Kommentárt fűzni fölösle­ges az elmondottakhoz, hiszen kiderül belőlük, hogy Buzsá­kon nagyon jól látják a múlt hibáit, és azt is tudják, mit kell tenniük azért, hogy a hi­bák ne ismétlődhessenek meg. A pártszervezet talpraállá- sának időpontját 1963-tól szá­mítják a falu kommunistái. De hát mi volt azelőtt? — A buzsáki pártszervezet életét a magába zárkózottság jellemezte, nem engedtek ma­guk közé másokat, új embere­ket — mondja Knézics Ist­ván. — Amikor Bogdán elv­társat választottuk meg titkár­nak, és az ezután következő taggyűlésekre meghívtuk a szövetkezet brigádvezetőit, meg azokat az embereket, akiknek szavuk van a falu­ban, sokan felhördültek: ho­gyan lehet itt pártmunkáit vé­gezni, ha idegenek is vannak közöttünk? Arról már meg­feledkeztek, hogy ezeken a taggyűléseken elsősorban a termelőszövetkezeti gazdálko­dás jobbátételéről volt szó, s azt a kommunisták mégsem vállalhatták, hogy mindent ők csinálnak. — A tárgyilagosság kedvé­ért azonban meg kell említeni — szól közbe Kovács Béla —, hogy a pártmunka iránti ér­deklődés akkor kezdett foko­zódni, amikor a szövetkezet megerősödött, és az emberek már láttak perspektívát ma­guk előtt. A kibontakozás és a pártmunka iránti érdeklő­dés így kölcsönhatással volt egymásra, ezért is alakulha­tott kedvezően a helyzet — Én úgy látom — kapcso­lódik a beszélgetésbe Galácz Jenő tanácselnök —, hogy a buzsáki pártszervezet és párt­vezetőség korábban azért nem dolgozhatott eredményesen, mert egyszerűen nem tudták megfelelően képviselni a párt politikáját. Jó példa erre, hogy a pártszervezet előbbi titkára nagyon sok tanácsi vb- ülésen nem jelent meg, mert érezte, hogy már nem tudja megfelelően képviselni a párt álláspontját, hogy elmaradt a fejlődéstől. Ehhez persze né­hány egyéb probléma is hoz­zájárult: a pártszervezet pén­zével felelőtlenül gazdálkod­tak, a tagjelöltfelvételek egy évig is elhúzódtak stb. Az űj pártvezetőség sokkal bátrab­ban nyúlt mindenhez. Hogy miért? Azért, mert bíztak az emberekben, fölismerték azo­kat, akik gondolkodásmódjuk­ban, munkájukban közel áll­tak a párthoz. — Két év alatt huszonhét tagjelöltet vettünk fel — mondja Miseta György tsz-el- nök. Közülük tizenhatan már a párt tagjai. Ma már el­mondhatjuk, hogy párttagsá­gunk kilencvennyolc százalé­ka tsz-tag, s ennek óriási hú­zóereje van a munkában is. Korábban a párttagok jó ré­sze nem volt tsz-tag, csak kí­vülről szemlélték a dolgokat. Persze, ostorozták is őket ele­get a bentiek: »Ne csak sza­valjatok a tsz-ért, lépjetek is be!« Hát ilyen volt a helyzet nálunk. Építeni kell a kommunisták lelkesedésére — Talán én még azt mon­danám — szólal meg a párt­titkár, Bogdán László —, hogy az emberek azt sem tudták, hova tartoznak. Munkájukat becsülettel elvégezték a szö­vetkezetben, némelyek mégis l| ferde szemmel néztek rájuk. Hogy miért? Bizalmatlanság­ból. Jellemző példa erre, hogy a pártházba televíziót nézni csak belépővel lehetett be­jutni. Őszintén szólva nagyon nehezen vállaltam el a titkár­ságot. Tudtam, hogy nem lesz könnyű a feladatom. Amikor először szólaltam fel a tag­gyűlésen, arról beszéltem, hogy kizárólag az elvtársak segítségével juthatunk ki a zsákutcából. És azért sikerült. — Mégpedig úgy, hogy nem­csak a szürke húzott, hanem á mellette levő is — mondja Knézics elvtárs. — Itteni em­berek vagyunk valamennyien, ismerünk mindenkit, jó és rossz tulajdonságaikat, meg kellett találnunk a hangot a szivükhöz és az értelmükhöz. Ez a módszerbeli változás se­gített előrejutni bennünket. A tsz-elnök arról beszél, hogy a párttagok a közös munkában nagyszerű példát mutatnak: teljesítményük át­lagosan húsz-harminc száza­lékkal jobb a többiekénél. A , jövőben erre a lelkesedésre tervszerűen kell építeni, és akkor sok szép feladatot old­hatnak meg közösen a buzsá­ki kommunisták. Summa zása a buzsáki be­szélgetésnek az lehet, hogy megértve a párt szavát, a kor követelményeit — és nem könnyű harcban legyőzve a maradi szemléletet — a közös gazdaság pártszervezete új úton próbál haladni. Mindeb­ben az a szép és a jó, hogy elsősorban önmaguk erejére támaszkodtak, önmagukban számoltak le az előítéletek­kel. Ahol ezt meg tudják ten­ni, ott tiszta szívű, becsületes szándékú emberek dolgoznak. Polesz György Szántótraktorok, vetőgépek dolgoznak a letakaríiott tarlón Somogy udvarhelyen nyomon követi a kombájnolást a tarlószántás A csurgói járás szövetkeze­tei csaknem teljesen befejez­ték az árpa aratását. A fő munkát a hét eleje óta min­denfelé a kenyérgabona vá­gása, cséplése adja. Mind többet hallani azt a véle­ményt: »Nemcsak a terményt kell biztonságba helyezni; be­fejezettnek akkor tekinthet­jük az aratást, ha felszántot­tuk, elvetettük a tarlókat.« Ez a munka nem csupán a csurgói járásban, hanem me- gyeszerte most, az árpa leta- karításával indult meg. Porrogszentkirályon most kezdték meg a tarlószántást 3 géppel. Berzencén is in­dulásra készen állnak a szán­tást végző lánctalpasok, azon­ban hétfőig még nem érkezett meg a Jobb Élet Tsz-be a szal­malehúzó. Érthető a szövetke­zet türelmetlensége, mert a zöldtrágyával együtt csaknem kétszáz hold másodvetés vár rájuk. Leginkább a silókukori­ca vetése sürget, most az a legfontosabb, hogy ez a takar­mánynövény mielőbb földbe kerüljön. A csurgói járásban Somogy­udvarhelyen találkozhatunk a szervezettség és az áldozatvál­lalás szép példájával. A ten­nivalók itt is éppúgy össze­torlódtak, mint másutt — a gépek erejét leköti a takar­mány, a termények szállítása —, mégis a határban alig le­het találni tarlót, a szántás valóban nyomon követi az aratást. A szövetkezet trak­torosai — Horváth ~~ László, Peterdi József, Balogh Ká­roly, Kisgéczi István, Vass Sándor, Balogh Géza, Csire László, Bálizs János, Varga Ferenc, László Ferenc és Csi­re Sándor — valamennyien nyújtott műszakban dolgoz­nak. Napközben szállítanak, kora reggel és este tízig, ti­zenegyig szántanak-vetnek. Ennek köszönhető, hogy a 150 hold árpatarlót felszántották, 35 holdon földben van a má­sodvetés, és megkezdték a még hátralevő ötven hold ve­tését is. Szdrgalmuk, igyeke­zetük arra utal, hogy az ud­varhelyi határban az aratás befejezésére nemigen lehet találni majd felszántatlan tarlót, kint »felejtett«, rende­zetlen szalmakupacokat. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat ács szakmunkásokat siófoki munkahely­re fölvesz. Jelentkezés: Siófok, Fő u. 222. vagy Kaposvár, Május 1. u. 57. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom