Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
Vasárnap. 1965. július 18. 5 SOMOGYINÉPtiAP Amit mindenki tud már Csokonyavisontán BSJPI llflTfl „mesés Törnie Levelek jöttek és mentek. Találgatták Csokonyavisontán, hogy milyen lehet a fiatalember. Hívták, szeretettel várták, már-már tervezgették fogadását. Aztán jött az utolsó írásos üzenet: Bejfi Vata vizsgáira készül, egyelőre nem jöhet, eddigi1 lakásáról pedig elköltözött. De hová? Bejfi Vata — volt, nincs. Illetve nincs, és nem is volt. Azaz hogy volt is, van is. De ki érti ezt? Hagyjunk hát föl a rejtély bonyolításával, térjünk rá a hiteles történetre. Besency József, a gépállomás főkönyvelője úgy osztotta ki a dolgozóknak a nyereségrészesedést, hogy valamennyi pénz nála maradjon. Állítása szerint el is fizette magát, és meg is tartott számottevő összeget: mindent egybevetve kilencezer forint terhelte számláját és lelkiismeretét. Telik-múlik az idő, s éjszakánként nem jön álom a szemére. Gyötrelmes vívódásainak az a vége, hogy viszr sza kell juttatni a pénzt a köznek. Marad a nagy kérdés: hogyan? Álljon ocEa vezetői elé, és mondja meg őszintén, hogy ezt és ezt csinálta? Nincs ereje és bátorsága hozzá. Más megoldáson töri a fejét. Ügy akarja intézni a dolgot, hogy a pénz visszakerüljön, de róla meg ne tudják, hogy mit tett Megvan az ötlet: Bejfi Vata, Budapesten tanuló afrikai diák nevében postázza az összeget Pestre megy, hogy ezt megcsinálhassa. Ott élő rokonainak átadja az összeget, hogy küldjék el Csokonyavi sántára. A postás meg is hozza a pénzt Mit csináljanak vele? Megy a hivatalos hangvételű levél: nem ismerik a csoko- nyavisontaiak Bejfi Vatát, vele semmilyen kapcsolatuk nincs, írja hát meg, miért küldte ezt a kilencezret. Nem kell válaszra várni, kerülik egymást a levelek. Rendelkezik Bejfi Vata az ösz- szeg hovafordításáról: a dolgozók gyerekeit vigyék el kirándulni. Olvassák először, olvassák másodszor a kedves sorokat, és szem nem marad szárazon. A meghatódás, az öröm és a hála érzése felnőtteket is megkönnyeztet Isimét í«mak neki. Hívják, vegyen részt azon a kiránduláson, amelyet lottónyereményéből küldött pénzén rendeznek majd ... Igen, a történetnek ezt a részét ismétlem, hiszen a Somogyi Néplap június 12-i számának "Kilencezer forint — egy emlékért« cinül cikke — a tájékozódáskor még nem ismert előzmények kivételével — min déri már megírta. Folytassuk ott, ahol az az írás abbamaradt A csokonyavisontaiak köszönő levele felbontatlanul visszaérkezik. Persze, persze itthon egyre nagyobb hullámokat ver az ügy, mindenki elhitte a mesét, s a nem mindennapi dolog kapcsán nagyszabású kirándulásra készülnek. S ezt nélküle nem akarják megtartani? Azon fáradoznak, hogy személyesen is megismerjék? (De hiszen itt van ő, csak hát nem ismerhetik föl benne Bejfi Vatát.) Jobb, ha megszakad a levelező kapcsolat. A pesti rokon közli Bejfi Vata nevében, hogy a XVIII., Nagybányai út 42. sz. lakásából elköltözött A hálatelt szívű gépálloimásiak igen fájlalják ezt a kellemetlen fordulatot Még csak kezet sem szoríthatnak vele, még csak levélben sem lesz módjuk a pénzt rendeltetésszerű fel- használása után ismét köszönetét mondani neki •.. De hát miért éppen Csoko- nyavisontára küldte? Töprengenek a megyei igazgatóságon is. Talán a Földműve- lődésügyi Minisztériumban kapta meg a gépállomás címét Innen került föl oda az egykori főmérnök, ő mo6t szakoktatással foglalkozik. Bizonyára kapcsolatban van a hazánkban tanuló külföldiekkel ... Egyszer valaki a gépállomáson a főkönyvelő füle hallatára azt mondja: »Adjátok ide az összes levelet, majd megtudakolom én, hogy kicsoda és hova költözött afrikai emberünk.« S ezt a megyei vezetőt a főkönyvelő tüstént megkérte: tartson vele, fontos mondanivalója van számára. El is mondott mindent. Illetve egy vaskos levelet adott át, abban benne van az egész mese valósága. Most már az is köztudott, hogy Bejfi Vata nevét csupa nagy betűvel kell írni, mert betűszó. A gépállomási vezetők neve kezdőbetűinek összeolvasása adja ezt az idegene- sen hangzó két szót (a dőlt betűket tessék figyelembe venni): Besency József főkönyvelő, Filipovics Pál igazgató, Varga László főmezőgazdász és Takács József főmérnök- (A három utóbbinak a kezéhez a kilencezer forintból egy fillér sem tapadt!) BEJFI VATA — így »született ", és rövid pályafutása így ért véget. Élénk képzelőerővel szőtt mesécskéje léggömbként szétpukkadt. Az ügy is lejött a mesék csodás világából az élet valóságos földjére... Kutas József &áttfülUä. keitek, áfáit Gyors intézkedést! A KGM figyelmébe Két hónappal ezelőtti megírtuk, hogy az ÉM Építő, Gépjavító és Gépgyártó Vállalat 7-es számú Gyárának barcsi üzemében állandóan gondot okoz a munka jó megszervezése, mert az Anód Aramlrányító Budapesti Gyara rossz hegesztő transzformátorokat adott. Ezeket a hegesztőszerszámokat mindössze órákig, esetleg pár napig lehet használni. A pesti gyár főmérnöke válaszolt cikkünkre. Levelében megírta, hogy az újságcikk nyomán azonnal kijavították a rossz gépeket. Föltételezése szerint a szakszerűtlen kezelés idézte elő a sorozatos meghibásodást. Sajnos, most még áldatlanabb a helyzet. Látogatásunk napján a húsz transzformátorból csupán hét volt használható állapotban. Tzenhármat javításra kellett küldeni. Egy berendezés meghibásodása három embert kapcsol ki a szalagszerű munkából. Ezen a napon harminckilenc emberrel kellett »»valamit-*« csináltatni, hogy ne legyenek tétlenségre kárhoztatva. Joggal zúgolódnak a munkások. Amikor legutóbb Barcson jártak a pesti gyár szerelői, azt mondták, hogy ez a transzformátorsorozat használhatatlan, sehol sem vált be. Csak úgy üzembiztos, ha átszerelik sziliciumdió- dásra. Nem értjük, hogy miért adott ki a gyár hasznavehetetlen terméket. Tudomásunk szerint egy debreceni üzemben már végre kellet hajtani az átszerelést. Es azóta nincs probléma. Barcson hónapok óta mérgelődnek és leveleznek: mindaddig hiába, amíg az átszerelést el nem végzik. Lehet, hogy az Anód Gyárnak érdeke a rossz gépeket is eladni. Sajnálatos, ha így van. Arra kérjük a Kchó- és Gépipart Minisztériumot, hogy a nehéz helyzetre való tekintettel intézkedjék a gyors átszerelés és a felelősségrevonás ügyében. N. t* \ A Felsőfokú Tanítóképző Intézet honismereti és ismeret- terjesztő szakkörének tagjai hazánk egyik legjellegzetesebb népi hagyományokkal rende1- kező vidékével, a Sárközzel ismerkedtek meg. Harmincegy szakköri tag látogatott el a Sárközbe. Bogár István, a helybeli iskola igazgatója nagy szívélyességgel fogadta a csoportot. Húsz éve dolgozik, néprajzot kutat, szervez fáradhatatlanul ebben a községbenMúlt — jelen Vataha Botond vezér kapta birtokul ezt a vidéket, s a mocsaras, lapos földön alig volt Teljes virágzásban van a társ a Zselicség erdeiben (Tudósítónktól.) Megyénkben a Zaelicségben vannak nagyobb hárserdők Bőszénfa Tör öcske, Den na, valamint a E( iranya megyei So- mogyhárságy környékén. A megyénkben működő méhész szakcsoportok tagjai közül még csak kevesen vándoroltak ide, pedig a hárs már teljes virágzásban van. Régi méhészmondás, hogy ha hársvirágzás idején a méhek vadak, és hamar csípnek, akkor ez jót, sok mézet jelent A zselicségi erdőkbe kitelepült méhészek elmondták, hogy helytálló ez a régi mondás. Jól fizet a hárs. A méhcsaládok naponta 4—6 kg vagy ennél is több mézet gyűjtenek. A méhészek másodaratása, a hársvirágzás tehát jónak ígérkezik. Ha a méhészek haladéktalanul gépkocsira rakják méhcsaládjaikat, és kitelepülnek a hárserdőkbe, akkor pótolhatják az akácmézkiesést. A szakemberek becslése szerint a hársmézelés csak július 24-ig tart REKORD MŰANYAGGYÁRTÁS A KGST-ORSZÄGOKBAN A KGST-országok: 1964-ben a műanyaggyártásban rekorderedményt értek el. A hivatalos adatok szerint a műanyaggyártás elérte az 1,2 millió tonnát, s 1956-hoz képest 2,8-szeresével emelkedett. Az idén tovább emelkedik az egyes KGST-országok műanyag- gyártása. Az NDK 216 600 tonnával, Csehszlovákia 126 600 tonnával, Románia pedig 95 000 tonnával emeli a műanyaggyártást. DINNYÉT KAPÁLTAK. Távolról csábítóan csillogott a Balaton. Azokra a fiatalokra gondoltam, akik így nyáridőben nemcsak a szórakozást, hanem a munkát is ott keresik meg a tóparton. Hányszor, de hányszor hallottam már a panaszt másutt is, főleg azonban ezen a vidéken: — A Balaton partján nem lehet megtartani a fiatalokat... A perzselő nap melegét a dombtetőn lengedező szél enyhítette. A kivágott gyom gyorsan fonnyadt. A lányok egymás mellett haladva dolgoztak. — A Balaton? Legföljebb vasárnap jöhet számításba. Ha nem szorít a munka. Hétköznapra itt a halastó. Ha nagy a meleg, megmártózunk délben ... Látják a távol csillogó vizet, ismerik az ottani tárka forgatagot, de nem vonzza őket.. Balatonendréden meg tudták tartani a fiatalokat, helyesebben szólva visszatért jó része azoknak, akik elmentek. Mert nem mindig volt így. Néhány évvel ezelőtt mindösz- sze két-három fiatal maradt otthon a faluban a nagy nyári dologidőben. Ma körülbelül ötvenen vannak. S közöttük sok leszerződött szakmunkás- tanuló, aki jövendő hivatásának, szakmájának tekinti a mezőgazdaságot. Hogyan érték el éri? A szakkör tagjai. Ebédután rövid körutazás három községben: Decsen, Alsónyéken és öcsényben, majd visszatérve, a hírneves népi együttes műsorában gyönyörködött a harmincegy kaposvári képzős. A pelyhedző állú legénykétől a nyolcvanéves Kovács István bácsiig képviselve volt minden korosztály a színpadon. A többször kitüntetett tánJ cos mesemondó, énekes — Kovács István bácsi — tréfásan mondta az előadás utáni — A lábammal táncolok} nem a fejemmel. Az ember csak felugrik, aztán úgyis visszaesik a földre ... élet Később szőlőt telepítettek a magasabb halmokra, benépesült a környék, s bora azóta is nevezetes. A falu nyolcszáz lakója hű ápolója a hagyományoknak. A százötven lakóház mindegyike egy-egy tájmúzeum. Sárpilis országos hírű kincsestára a néphagyományoknak. A múlt: szabálytalan várszerű az építkezés, az utcák között tócsák éktelenkednek. A ma: kitűnően fölszerelt iskola, bölcsőde, óvoda, a házak előtt járda. Nemcsak az öregek öltözködnek »régiesen": sok fiatal lányt is látni a gazdag díszítésű rövid szoknyában, a csipkés, keményített sok-sok alsószoknyában, »rékllben". A férfiak inkább fekete ruhát, fehér inget viselnek, csak legöregebbek járnak csizmában. A sárpilisi szőttesek remekművek. Uralkodó színük a piros, a fekete és a fehér; bámulatra méltó harmóniába ötvözött változatos díszítőelemek. Népszokások Lassan már csak a lakodalmakon elevenednek meg a hajdani szokások; a kacskaSárpilisi lányok. Novak Ferenc rlngós felköszöntés, a csókpénz (amit a menyasszony az asztalon végig lépkedve szed össze a vendégektől). Még ma is 50—60 »komát" hívnák meg egy »keresztelőre", s szinte az egész falu »körösztszülő". (Sajnálattal jegyezte meg a jó öreg tanító, hogy megdöbbentően alacsony a születések száma a sárközi falvakban). Hatalmas, kőkerítése* házba kopogtunk be; kedves asszonyka kalauzolt bennünket végig a szobákon. Katus néniéknél is a hajdani szép párosul a modernnel: pompás díszítésű terítő a csőbútoron, hímzett függöny és roló az ablakon. — Neheztelek a fiatalokra} hogy elhagyják a mi szép viseletűnket nincs kire hagyjam ezt a sok szép holmit — panaszolta Katus néni. „Sárpilisi kertek alatt...” Nevezetes szokás volt a "szőlőőrzés". Fiatal lányok vigyáztak éberen az érlelődő szőlőre, amíg egy-egy bátor legény meg nem próbálta a »tolvaj kodást- a kedvesénél... Ma már csak emlékeik élnek e szokásoknak. Magnóval, fiünfelvevővel, fényképezőgéppel fölszerelve kis csoportok elindultak különféle feladatokkal a faluba. Mándi Marika, Kecskés Kriszta, Szabó Piroska és Dombai Magdi a hímzésekkel ismerkedett. Sárpilisi szőttes. ITTHON JOBB BESZÉLTEM A LEGILLE- TÉKESEBBEKKEL, a fiatalokkal. — A testvérem eddig minden nyáron üdülőben dolgozott — mondta Bóna Anna. — Én itthon maradtam. Az idén mér ő is velünk van. Jobban megéri, nem jó az örökös eljárás, reggel menni, este jönni... — Mi itt mindannyian régiek vagyunk — szól közbe Tóth Magda, és társaira, Reichert Annára, Űj Erzsébetre, Fejes Marikára mutat. — Minek mentünk volna el. mikor itthon jobb! — Még tavaly sem voltunk ennyien. Mind többen jönnek rá annak igazára, amit Tóth Magda mondott. Persze igaz, ami igaz, megkülönböztetően törődnék a fiatalokkal. Ez hívta haza az első »vándormadarakat- s utánuk a többit is. A legtöbb fiatal azt mondja, azért hagyta el faluját, mert pénzt akart keresni. Endréden a fiatalok minden hónapban a teljesített munkaegység értékének nyolcvan százalékát készpénzben megkenték. — De csak az idénig! Mert mostantól 15 forint előleget Vanr-k éhségenként. Jobb is így. Év végén több lesz egyszerre. — Ezen felül van a prémium. Az persze csak annak jár, aki a kötelező 140, illetve 180 egységet teljesíti. 180 egység... Az első hallásra soknak tetszik, ök nem sokallják. Tavaly Molnár Imre és Kolumbán Imre kivételével mindannyian elérték, sőt túl is teljesítették. De ez a két fiatal sem keseredett el, és nem sértődött meg. Ott vannak ma is, úgy dolgoznak, hogy többet ne maradjanak le a többitől. — Ügy szokott lenni, mikor valaki elkezd gondolkodni, hogy mégis jobb lenne itthon maradni, akkor Rendszerint megkérdez bennünket. — Mit mondanánk? Jó nekünk, itt megéri. Tavaly is versenyben voltunk, negyedikek lettünk a járásban. Az idén megint versenyzünk. — De most aztán igazán jó lenne az első helyre kerülni. NEMCSAK ÖK, a kertészetben dolgozók, hanem a fiatal traktorosok, Lajkovics István, Kovács Gábor, Boór János, Gazdag Lajos is versengenek a szocialista címért. — Egymással? Hajaj! Jól kijövünk mi! Van ugyan, hogy összezörrenünk, de öt perc múlva már nyoma sincs annak.... — Minden reggel kihoznak bennünket a kertészetbe, este meg jönnek értünk. Persze, ha sok a munka, megesik, hogy gyalog kell . hazamenni. De megérti azt az ember ... — Hogy mi a legjobb? Hát amikor kirándulni megyünk együtt. — Ne tréfálj! Az exportcsomagolást, azt szeretjük leginkább. Nem is nagyon nehéz, meg aztán olyan jó bánni azzal a szép terméssel... — A krumpliszedés, az nehéz! No. de hát mindent meg kell csinálni. Ügy szaporodik a munkaegység... — Jaj, de elfelejtettem mondani, ez a darab dinnye a miénk ám! Tavaly is ehettünk annyit, amennyi belénk fért. Az idén meg külön megkaptuk ezt a darabot. Mégis jobb így. Akkor jön bele az ember} amikor akar... Enyhét hozq szellő lengette a lányok kendőit. A távol csillogó víz nem csábítja őket Nekik jó itthon ... Vörös Márta NYITÁNY A cannes-i filmfesztivál és a II. Miskolci Film- fesztivál nagydíjával ki- tüntett film. Bemutatásra kerül a Latinka Művelődési Házban. Előadások július 21-én fél 6, fél 7, fél 8 és fél 9 órakor. (95915) _
