Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-17 / 141. szám

Csütörtök, 1965. június IT 3 SOMOGYI NÉPfiAF Bjszeim 0 sínen között Gyáva éjfél után öt perc­cel kopogott az iroda ajtaján. — Jó reggelt kívánok! Tisz­telettel jelentem, befejeztem. A zömök, piros arcú előfűtő kacsintott egyet, jelezve, hogy a vékony termetű legénnyel ér­demes szót váltani. A főintéző a papírjait bújta, a tömör be­szédű vezénylő pedig leped ő- nyi lapokon számolt és strigu­lázott. Egy ideig szótlanul fúj­ták a füstöt. — Hogy ment a csótánvtip- ró? — kérdezte az előfűtő. — Nem volt semmi — mond­ta a legény. — Rendben vág­táztunk végig... — Akkor jó... — Eddig még az volt. A töb­bit majd meglátjuk ... — Pontosan egyhónapos a fiú — fordult felém az elő­fűtő. — Az ország legfiatalabb mozdonyvezetője. Az olajos arcú fiú zavará­ban szemére húzta a sapkát, és a tövig égett csikkről új cigarettára gyújtott. — Miért írta ezt föl? — kér­dezte a' füstpamácsok mögül. — Kit érdekel ez? Gyáva igazi neve Szende István. Tizenhárom éves volt, amikor vasutas nagybátyja be­hozta a fűtőházihoz. Volt laka­tostanuló, később fűtő lett. Egy hónapja vizsgázott Pesten, akkor került mozdonyra. A 376521-es számú masina veze­tője. Amíg fűtő volt, 2400-at keresett, most 1800 a fix. Ezen az éjszakán a «részeges«-! hozta Fonyódról. Így nevezik ezt az esti vonatot. Szende Ist­ván csaknem tizennégy órát töltött szolgálatban. Ebből két órát készenlétben pihent. Al­bérletben lakik. Fizetéséből 1200 forintot ad haza édesany­jának. Mielőtt bejött, megfor­dította a mozdonyt, s vizet, szenet és begyűjtést vételezett. Reggel hétig akar aludni. A be­cenév történetét az előfűtő meséli el. — Amikor mi ennyi idősek voltunk, mint ez a fiú, minden állomáson várt bennünket — valaki. Ügy ám! Mindenütt! öt nem. Valahogy más fából faragták. Ezért nevezzük gyá­vának, de nem haragszik ér­te. A más fából faragott fiú pi­rulva elköszön. A főintéző még mindig ír. öt-hat naplót vezet asztalilámpá­asztal mellett, és striguláz Meghallgatja a kérdéseket, és összeállítja a következő napok szolgálati beosztásait. Az'egyik naplóban olvastam a nevét: Kulcsár Kárőlynak hívják. összecsavarja töltőtollát, és A főintéző sóhajt egy nagyot. — Ez idáig megvan ... Rágyújt, és beszélgetést kez­deményez. Szóba jön Vietnam, Dominika, az időjárás és a hal- pusztulás. Csaknem fél évszá­zada vasutas. Ősz fejjel vé­gezte el -a gépipari techniku­mot. A háború alatt Jett má­sodik csoportos. Az orvo­si vizsgán nem tudta elol­vasni a vizsgatábla két utolsó betűjét. Arra a legbüszkébb, hogy lányából tanárnő lett. Amint végigszívta cigarettá­ját, hív, tartsak vele. Kint hű­vös van és nagy csönd. Pedig itt ritkán van csönd. A gázos levegőjű színben és környékén huszonegy gőzös és négy Diesel pihen. A hajlott hátú főintéző megy elöl. Mindenütt megáll, mindent megmutat — Szeret itt? — kérdem. Az irodában ugyanis azt mondta, ha újra kezdhetné, máshova menne, ahol többet adnak a borítékba. De már meg is bántam a kérdést. Aki nem szereti a hivatását az nem tud így magyarázni. Mielőtt visszamegy az irodába, meg­fogja a karom, és ennyit mond: — Nekem a vasút az életem. Tudja, hogy mit jelent ez? ... Választ ngm vár. Elmegy. Óvatosan lépked föl a lépcső­kön. Egy óra tájt Czippán, a be­ugrott értesítő karikázik el mellettem. — Irány az éjszaka — kiált­ja nevetve. — Ez az ötödik edzés. Meg­látja, reggelre már tűrhetően biciklizek. Ha nem jönnék vissza, jelentse helyettem, hogy lekaptak gyorshajtás miatt. ketten hányadszor, cigarettára gyúj­tunk. — Ez se jó — legyint Hor­váth Gyula —, de valami csak kell. Sokára szólal meg újra, már azt hittem, hogy ' elszuh- dílott. — Most figyeljen: kezd pir- kadni. Hamarosan világos lesz. Ez olyan szép. Minden szolgá­latban végignézem.. . Hallgatunk, nézzük az eget. — Olyan, mintha valaki egyetlen ecsetvonással átfeste­né... Megnyitja a tűzszelcrény aj­taját, piszkál a hosszú vasrúd­dal, s amint végez, visszakö­nyököl. — Elszaladt ez az éjszaka is... Rekedt a hangja, a szeme alá sötét ránckarikákat faragott a fáradtság. — Pedig ez is olyan volt ám. mint a többi. Mind ilyen ... Németh Sándor Kasa ímestereh SZÁMON TARTJÁK ŐKET nemcsak Somogyszilban — amiről éppen a minap tudósí­tottunk —, hanem másutt is, szinte valamennyi faluban. Képességüknek, munkájuknak külön rangja volt a múltban is. A cséplőcsapatban az ete­tők mellett a kazalrakókra irányult a fő figyelem. Közü­lük is kiválasztódott egy gya­korlottabb ember, akit — ve­gyes kifejezéssel — »kazal­máj szter«-nak neveztek. A magyar szóhasználatnál ma­radva: a kazalmester vállalta és viselte társai munkájáért is a felelősséget, a kazlazás rész­vevőiéként ő irányította ezt a tevékenységet. A csépeltető gazda, amikor a gép a szérűre húzatott. vele beszélte meg, milyen méretű kazlat akar. A kívánságot figyelembe 'vette, ránézett az asztagra, és külö­nösebb számítás nélkül, gya­korlati tapasztalataira támasz­kodva máris tudta, mekkorát kezdjen, s az milyen magas lesz. A KAZAL.RAKÓ esetenként művelte mesterségét a cséplé­A szenesdarunál Helikopter magassági világrekord Maszka: A szovjet repülőgépipar nagyszerű alkotásá­val, a MI—10 helikopterrel több világrekordot értek el. A legújabb csúcs: 25105 kilogramm fölemelése 2800 méter magasságba. Képünkön az MI—10 helikopter. si időszak előtt vagy után is. A pajtába be nem férő széna kazlazásával foglalatoskodott ilyenkor vagy a maga portá­ján, vagy másnál. Rendszerint apáról fiúra szállt ez a tevé­kenység. Somoíiysárdon példá­ul Gelencsér Aladár, aki most a Béke Tsz kazalozócsapatá- nak vezetője és a kazlak fe­lelőse, annak idején — évti­zedekkel ezelőtt — apjától ta­nulta meg a szakma fogásait. Az ő példája egyébként már mutatja azt is, hogy a szö­vetkezetben is szükség van ennek a mesterségnek folyta­tására. Sőt, nem is egyszerű folytatása ez a réginek. Meg­növekedtek a méretek, velük a feladatok is. Nagyobb meny- nyiségű szénát kell kazalba rakni úgy, hogy — ide illő ki­fejezés szerint — »legyen an­nak teteje«. Ezt a munkát, ennyi takarmánynak a sorsát nem bízhatják bárkire. Szólá- don Mohai András tanácsel­nök mondta: »Hiába állíta­nánk oda olyan embert, aki nem ért hozzá; nem elég az a ta­pasztalat, melyet valaki a ré­ten petrencézésben vagy ud­varában néhány kocsi széna összerakásában szerzett.« Meg­keresték és meg is találták hát a kazlazás szakértőit ők is, mások is. A már említett somogysárdí Béke Tsz-ben Gáspár János, Tóth M. István, Tóth M. János, Gelencsér And­rás és Peróczi Ferenc dolgo­zik együtt a csapatban. Töb­ben is értik a nagykazlak ra­kásának fortélyait a szóládi- ak közül: Becze Ferenc, Far­kas László, Kovács Kál­mán, Miklós Gáspár, Tóth Fe­renc és Szultos János nevét sorolta a tanácselnök. Meg­osztják a munkát egymással. Aki legjobban érti, az tűri a szarvat, mások meg az állás­ból szedik el és kézre adják a szénát. Természetesnek tartják Csökölyben, hogy. Kiss Tóth Lajos, Bojtor József, Simon János és Szántó Zoltán villát fog szénahordás idején. űk rakják betakarodáskor a gabo- naasztagokat is. A csombárdi Szabó János a széna és a szal­ma összerakására egyaránt A vezénylő _______ járnak égője k örül éjszakai lepke röpaós, Mosolygós arcú, de korpoly ember a vezénylő. Tömören, röviden beszél. Szívesen ma­gyaráz és mindig a lényeget. A vasút, a sínek, az éjszaká­zás és a mozdony szeretetét az apjától örökölte. Apja fűtő volt, aztán átadta a stafétabo­tot neki. A fia mozdonyveze­tő, később motorvézető lett. Két éve ide osztották be, azóta minden harmadik éjszakán itt ül a piszokbarna, kopott író­Az ÉM Budapesti Beton- árugyár, Bupest, XXI. (Cse­pel), Rákóczi F. u. 289. sz. azonnali belépéssel rakodás­hoz és kőőrléshez alkalmas férfi segédmunkásokat, valamint betonelem és mo­zaiklap gyártásához férfi és női segéílmunkásokat keres. Fölvételhez munka­könyv, MIL-lap, SZTK-kis- könyv és tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a fenti cím munkaügyi cso- • portjánál. (2486) Érteeítjiik ügyfeleinket, bogv II. vasraktérunk 1965. július 1-től 19-igr leltárom Ez kM a*att az árukiadás szünetel Somogy-Zala megye; Vas■ és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat. (95431) Kaposvár. hajla­doznak. Az öregebbik egy ronggyal megtörli a kezét. — Sütő vagyok, Sütő János. A fiatal a keze szárát nyújt­ja. — Feri. — Éppen megebédeltünk — mondja az öreg. — Szalonnát meg zöldhagymát pakolt az asszony. — Én meg négy szelet zsíros kenyeret és hat fej zöldhagy­mát ettem — mondja kérde­zés nélkül is a fiatal. Ingben dolgoznak. Arcuk verejtékben fürdik. Hatvan hatszor emelik a lapátot, mire megtelik egy csille. De hát sak­kal több kell annál. Most a negyvenediknél tartanak. . A szán előtt találkozom az első új emberrel. Csavari Gyu­la mozdonyvezető mindig előbb jön egy órával. Ezt senki sem fizeti, de azért így csinálja, mert azt szereti, ha minden rendben van. Mielőtt elindult hazulról, megcsókolta a kisgye­rekét. Már az ajtóban állt, amikor meghallotta, hogy föl­ébredt a felesége. Mindig föl­ébred ilyenkor, és mindig ki­kíséri. A szín közepén valaki egy divatos slágert fütyörész. Szer­számok zörögnek a vasfalakon. — Megvan ez is. Hogy az a mennyben könyöklő... És fújja tovább. Az előfűtő is előkerül valahonnan. Azt mondja, ilyenkor vigyázni kell, könnyű összeszedni a derékfá­jást. Felhív a mozdonyra, és megpiszkálja a tüzet. A fény vörösre festi az arcát. órán át rezgetjük ______________a többi moz­donyt. A begyújtó szalad min­dig a váltókhoz. Ha készen van, akkor kiált. Azt hiszem, fázhat a színen kívül, mert visszafelé is mindig siet. Ami­kor végzünk, kikönyökölünk a félj árat! ajtóra, és lei toldja, A Z ÖTEZREDIK Kétszeres öröm érte Berta Lajosnét, a göllei Béke Tsz tagját, amikor a járási nőta­nács elnöke közölte vele, hogy tíznapos jutalomüdülésre kül­dik Debrecenbe, a termelőszö­vetkezeti gazdák üdüléjébe. Az első az volt, hogy őt vá­lasztották, a második pedig az, hogy találkozhat fiával meg leendő menyével, ugyan­is mind a ketten az ottani Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen tanulnak. A leg­nagyobb meglepetés azonban akkor érte, amikor megérke­zett: felköszöntötték, elhal­mozták ajándékokkal, mi­vel ő volt a másfél évvel ez­előtt megnyílt üdülő ötezredik vendége. Az üdülő igazgató­jától dohányzókészletet, az Állami Biztosító Hajdú-Bíhar megyei igazgatójától herendi porcelánkészletet kapott, a konyha személyzete tortával kedveskedett neki a vacsorá­nál. Nagyon egyszerű, közvetlen asszony Berta Lajosné, a köz­ségi nőtanács elnökhelyettese, mondhatnám úgy is, ideális riportalany. A raktárban ta­láltam meg, néhány napja itt dolgozik. Tavaly eltörte a lábát, az orvos tanácsára könnyebb munkára helyezték. — Azért ha lehet, kimegyek a mezőre, nagyon jól érzem magam az asszonyok között — mondja, amikor hazaérünk hozzájuk a raktárból. — Először üdült? — Igen ... Csuda nagy él­mény volt. Nagyon szép az üdülő, kényelmes, a koszt pe­dig kifogástalan. Olyan udva­rias mindenki, hogy otthon érzi magát az ember. S ilyen még nem volt, most csak nők üdültek. A termelőszövetkeze­ti nőmozgalom száz részvevő­jét látta vendégül az Állami Biztosító. — Mit szólt a nagy ünnep­léshez? — Képzelheti, mennyire meglepődtem... Amikor át­adom a beutalómat és a sze­mélyazonossági igazolványo­mat, azt mondják nekem: »Épp magára vártunk, rögtön kezdődik ag: ünnepség.« Be­mentünk a klubba, leültünk. Láttuk, hogy az asztalon vi­rág áll, gyönyörű váza, mel­létig dohányzókészlet. Oda­súgtam a mellettem ülőknek —• a vonaton barátkoztam össze velük —, hogy jó lenne, ha nekünk adnák ezeket a szép holmikat. Hát amikor a nevemet mondták, s kihív­tak az asztalhoz, azt sem tud­tam, sírjak-e vagy nevessek. Kezembe nyomják a csokrot, tele van nefelejccsel. Kérdik, tudom-e, miért. Mondom, hogyne tudnám. Azért, hogy sohase felejtsem el ezt a na­pot ... Bertáné megmutatja az ajándékokat. Minden ott van a szobában, a kerek asztalon. Középen a hófehér herendi váza a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem képével, mel­lété a debreceni motívumok­kal díszített dohányzókészlet. — Mit szólt a férje, hogy ötezredik volt az üdülőben? — Megkérdezte, hogyan csi­náltam. Mondtam neki, hogy jókor ért be a vonatom — ne­vet Bertáné. Ezzel az üdüléssel helyre­billent a családi egyensúly. Berta Lajos brigádvezető ugyanis Lengyelországban járt tavaly, a harmadéves Bálint pedig Németországba utazik a nyáron. Most a mama is ki­kapcsolódott egy kicsit. A negyvenhárom éves asz szonyt minden érdekelte őszinte kíváncsiságáért több­ször megkapta a magáét. Kéz-, dődött a vonaton. Már az Al­földön robogott a szerelvény, ő hol az egyik, hol a másik oldalon nézett ki az ablakon. Társnői megkérdezték, ide; ges-e, hogy ennyit ugrál. Kö­zölte velük, azon csodálkozik, hogy itt a férfiak egyelnek. — Miért, maguknál kik végzik ezt,a munkát? — Hát a nők — válaszolta a világ legtermészetesebb hangján. Amikor elmentek a Déry Múzeumba, ő álldogált leg­tovább a festmények, a tár­lók előtt. Még a kultúros is azt mondta neki: »Berta néni, maga nagyon kíváncsi.« Az üdülés végén megkérdezték az asszonyoktól, meg voltak-e elégedve, nem hiányzott-e valami. Akinek javaslata van, mondja el, hogy a következő turnusban már megvalósíthas­sák. Bertáné is jelentkezett, s az asszonyok helyeslése köz­ben szóvá tette, miért nem mentek el a Hortobágyra. — Mit szerettél volna látni, te? — kérdezték a többiek. — Hát a betyárcsárdát... Egy budapesti újságíró meg. kérdezte tőlük, mit szeretné­nek. Bertáné azt mondta ne­ki, hogy minél több ilyen üdülőt. Tizenegy évvel ezelőtt balatoni kirándulásra mentek a göllei tsz-tagok. Minden üdülőn elolvasta a táblát, s kifakadt: — Mikor lesz már tsz-üdü- lő is.,.. Akármerre megyünk, ilyenre nem akadok. Búcsúzáskor megkérdeztem Bertánétól, ' hogy mit mór dott az asszonyoknak ideha­za. — Azt. hogy szeretném, ha mindnyájan eltölthetnének nagyerdei üdülő- •'lőször i dogén- rtélytö’ pe- •'én j iha. -yre. Lajos Géza tíz napot ben . .. kedt " vállalkozik. Állandó segítő^ társa is van: Erdélyi Fe­renc. MÉG A RÉTKASZAlAS KEZDETÉN érdeklődtem a szénabetakarítás egész folya­matának megszervezéséről Ba- iatonkilitiben. Dudás Károlyi a szövetkezet elnöke sorra- tendre elmondta, kit hova osztottak be. A kazalrakás­hoz érve megjegyezte: Matyié kó Ferenc, Takács Gyula, Var­ga Géza, Márvány Gyula en­nek legjobb szakértői. Elkép­zelhetetlen, hogy valamelyikük ott ne legyen bármilyen ki­csiny kazal rakásánál is. Meg­felelően díjazzák őket. Mun­kaegységet kapnak, és a szé­na mázsája után egy forint prémiumot. Megrakják a kaz­lat, szalmával befedik, és há­rom hét múltán megülepedett már annyira a széna, hogy megítélhetik: ' megérdemlik-e a rakok a célprémiumot. Tavaly a csombárdi kazalt mestert 300 forinttal jutalmaz­ták. Másutt is, a szövetkeze­tek többségében adnak pénzt ezért a munkáért. A barcsi Vörös Csillagban például köz­gyűlési témát csináltak zár­számadáskor e jutalom kifize­téséből. Értékes munka elle­nében adott forintok, száza­sok ezek. Régente a gazda­ember külön áldomással vi­szonozta szalmakazlának ren­des összerakását. Tudta, mi­ért adja esténként, a munka befejeztével azt a néhány üveg bort. A kazalra ránézve meg­állapíthatta: fúhat a förgeteg, nem kezdheti ki a tetejét; jö­het á hetes eső, nem ázik be az aljáig. A széna meg a szal­ma. tárolásának még nagyobb biztonságára van szükség a szövetkezetekben. Ezekben a kazlakban nagyobb az érték. Összerakásukkal fontos hát jobban törődni. Az idén ki­vált a széna kazlazása érde­mel megkülönböztetett figyel­met; a jól dolgozó kazalmes­ter és társai pedig a külön ju­talomra is rászolgálnák. KAZALRAKÓK, KAZAL­MESTEREK. Az élet törvé­nye szerint nemzedékről nemú zedékre száll gyakorlati tu­dásuk. Mesterei ők oklevél és pecsétes bizonyítvány nélkül is a kazalrakásnak. Némelyi­kük fölött eljárt már az időj s a szédülés keringeti, ha a magas kazalról a földre néz. De így . is, hatvanöt—hetven évesen is immár reszkető kéz­zel is fogja a villa nyelét. Ha meg nehezére esik már ez^ akkor ott időzik a kazal tö­vében: javasol, tanácsol, ta- nítgatja a fiatalabbakat. Egy élet értékes tapasztalatait ad­ja át az utána jövőknek. Mert ő elfáradhatott ugyan, de az nem történhet meg, hogy a kazalba rakott jó takarmány beázzon, se az idén, se jö­vőre. Kutas József 200 000 forint értékű hársfavirágot akarnak felvásárolni megyénkben (Tudósítónktól.) Megyénkben az fmsz-e(k irá­nyításával huszonkét gyógy­növényfelvásárló dolgozik. Ök szervezték meg azt a 800—900 fős hálózatot, amely Somogy­bán a vadon termő gyógynö­vények gyűjtésével foglalko­zik. Június elejéig 200 000 fo­rint értékű gyógynövényt ad­tak át a felvásárlóhelyeken. Ezekben a napokban a bodza- virág a sláger. A felvásárlók 20 000 kiló nyers virágot vet­tek meg és szállítottak el a nagykanizsai ■ szárítóüzemnek. Ennél azonban többet gyűjtöt­tek, mert sokan saját maguk szárították meg a bodzavirá­got. Száraz állapotban még há­romezer kilogramm átadása várható. A hársfa virágzását két hé­ten belül várják a gyógynö­vényfelvásárlók. Az előzetes jelentések szerint gazdag vi­rágzása lesz a hámnak. Csak ebből az egyetlen virágból 200 000 forint értékűt kell So­mogy te n <r fi " «->í. Különösen nagy f s ámítanak a nagyatádi, f . oarcsi járás­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom