Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
tsz MS'ZMP MEGVETI Pt»OTTSÁC-A ES A MEGYE' TANACS LAPJA Kovácssegédből osztályvezető — Gondolta volna 1941 ben, hogy egyszer osztályvezető lesz? — Álmodni sem mertem ilyet. — S miért? — Ügy néztek az emberre az OTI körzeti pénztárában, mint a bélpoklosra. Gúnyos hangon mondták: »No, kolléga úr, ha maga itt akar maradni, meg kell ám tanulni ezt a munkát«. Nem segítettek, pedig nekem nagy hátrányom volt. Ök gyermekkorban tanultak, én felnőtt fejjel, magánúton végeztem el a polgárit. A szó szoros értelmében kínlódtam. — S ma? — Egészen más a légkör a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatóságán. Akik a felszabadulás után kerültek be, sokkal közelebb vannak az emberekhez, segítőkészek, meg- értőek, egyszerűek ... Pumatai Jóssef kacskarin- gós utat járt végig, amíg hivatalnok lett. Édesapja Solt mellett, egy pusztán uradalmi cseléd. Amikor fia kijárta az ötödik osztályt, gépész-kovácsi nasnak adta. A gyerek fele tanulóidejét az uraság földjén töltötte: géppel szántott. Csépléskor a gőzgépet fűtötte. Szétkalapálta az ötkilós vályogszeneket, s belapátolta a kazánba. Hiába fordult el, a tűz perzselte az arcát, a szénpor belepte a bőrét. Amikor felszabadult, végigjárta a környező községeket, majd visszament az uradalomba. Este hattól reggel hatig szántott a Ford-lípusú traktorral. Nyáron csépelt, télen a műhelyben dolgozott. Bevonult katonának, s nekilátott a tanulásnak. Előszűr elvégezte magánúton a négy pogárit, majd kijárta a hajó- gépészi iskolát. Mivel nem fűlött a foga a katonasághoz, 1940 őszén leszerelt. Még meg is fenyegették, amiért nem maradt benn altisztnek. Nem törődött vele. Felhúzta a civil öltönyt, s már másnap elhelyezkedett Csillaghegyen üzemlakatosnak, majd helypénztárosnak Kecskeméten. Nem akart itt megöregedni, megpályázott néhány állást. Az OTI elfogadta jelentkezését. Amikor leszállt a vonatról Kaposváron, zsebében ott lapult az értesítés, hogy fölvették az OTI kerületi pénztárába kezelői állásba. Nyolc órakor jelentkezett az új helyen, az ügyvezető a járulékügyi osztályra osztotta be a huszonkilenc éves fiatalembert. Pusztai József nagyon sokszor elhatározta, hogy itt hagy csapot-papot, visszamegy gépésznek vagy kovácsnak. Aztán maradt, egyre jobban bedolgozta magát a hivatalban. — Nem vállalnád el a szolgáltatási osztály vezetését’ — kérdezte meg Pusztai Józseftől a szolgáltatási revizor 1953-ban. — Rosseb, aki vállalja. Jó helyen vagyok én itt, behunyt szemmel odanyúlok. ahova kell — tiltakozott az akkor statisztikusként dolgozó férfi. Alig ment el a kolléga, beállított a járulékügyi revizor. — Beszéltem a párttitkárral. Téged javasol a járulékügyi csoport élére. — Nincs április, bolondot akartok csinálni belőlem?! Ez ma a második ajánlat... — Ez a komoly, az előző nem. Gondolkozz rajta, holnapra választ várunk — mondta a revizor. Másnap hívatta az ügyvezető. Ott volt a főkönyvelő, a párttitkár és a revizor. Elvállalta a csoport vezetését, csupán annyit kötött ki, hogy néhány munkatársát ő választhassa meg. Négy évvel ezelőtt osztály lett a csoportból, most huszonnégy embert — többségében nőt — irányít. Memóriaközpontnak nevezném ezt az osztályt, hiszen minden adatot itt tartanak nyilván, a lábakon álló hatalmas tárlókban 280 000 nyilvántartó lap sorakozik, 250 000 várományi lapot tartanak egy másik helyiségben a mennyezetig érő polcokon. Ha családi pótlékot, nyugdíjat kér valaki, az osztály igazolja a munkaviszonyt, a szolgálati éveket. Pusztai József a felszabadulás előtt senkit sem tanított. 45 után annál többen kerültek ki a keze alól. Az igazgatóságra kerülő alkalmazottak fele tőle tanulta meg ezt az emberséget, pontosságot, lelkiismeretességet követelő munkát. A» omstályvexetS most töltötte be ötvenharmadik életévét. Az arca cserzett, homloka barázdált, ősz a halántéka. A természet az arcára írta, hogy tizenhárom éves kora óta a saját kenyerén él. Tudásszomja most sem apadt el. Feleségével együtt beiratkozott a marxizmus—leniniz- mús esti egyetemre. — Nem könnyű a tanulás, nincs meg a képzettségem — panaszkodik. — Előfordult, hogy odavéigtam a könyvet az asztalhoz. Ogy kerülöm az idegen szót, mint tyúk a vizet, az anyag meg tele van vele. A feleségem — ő is itt dolgozik a hivatalban, nyugdíjügyi előadó — vett rá, hogy tanuljak. — Miért tanul ősz fejjel? Gondolkozik egy kicsit, mosolyog: — Magamtól mentem el az esti egyetemre. Itt támogatták a kérésemet. Lépést kell tartani. Hát ezért. Éreztem, hogy szükségem van rá. Pusztai József húsz éve párttag, hat éve pártvezetőségi tag. Felsorolhatatlanul sok társadalmi munkát végzett 45 óta. Vezetett szemináriumot, dolgozott a szakszervezetben. 1950-ben »Kiváló dolgozó«-jel vénnyel tüntették ki, jutalomból elküldték Csehszlovákiába. öt évvel később a Szovjetunióba. Megkérdeztem, mi volt a legnagyobb boldogsága. — Amikor a lányom született ... Akkor becsíptem. Magdolna azóta megnőtt, most végezte a második gimnáziumot, tanárnak készül. József negyedik gimnáziumba megy az ősszel, őt a matematika és a csillagászat érdekli. Péter a mezőgazdaságért élhal, a legnagyobb öröme, hogy fölvették a mezőgazdasági technikumba. — Beszél nekik a múltról? — kérdem. Pusztai József bólint, s hallgat. Talán arra gondol, hogy Magdolna, József és Péter útja egyenesebb, simább lesz, mint az övé volt. Lajos Géza Folyik a társadalmi bíróságok tagjainak újjá választása Húszezer vendég a Balaton-parton Tizenhét fokos víz, merész külföldi íürdőzők Szolgálatba álltak a „sárga angyalok" Ragyogó napsütés köszön- rülbelül kétezer személygép- tött vasárnap a Balaton déli , kocsit és autóbuszt fuvaroztak partjára, és a régen várt jó Szántódrév és Tihar.yrév kö- idő meghozta a nagyobb for- zött. Mintegy húszezren töl- galmat is: hétvégi kirándulók tötték el kellemesen vasárnapsokasága érkezett vonaton, jukat a somogyi oldalon, autóbuszon és személygépko- , a , gépkocsi-tulajdonosok csin egy kis kikapcsolódásra, pihenésre a magyar tenger mellé. Mindenütt megelevenedett a part, az üdülőkben nyaraló mintegy tízezer hazai és külföldi vendég birtokába vette a strandokat, a sétányokat. A Siófokon és Bálaton- lellén üdülő külföldi vendégek már a vizet is -megkóstolták«:: igen sokan fürödtek. Mások vitorlázással, csónakázással töltötték el idejüket. Élénk volt a hajóforgalom is a két part között: mintegy tízezren utaztak a balatoni motorosokon. A kompok könagy örömére — mint arról a Magyar Rádió vasárnap délelőtti helyszíni közvetítésében is beszámolt — szolgálatba álltak a 7-es műúton a »sárga angyalok«: azok a segélygépkocsik, amelyek éjjel-nappal a főútvonalakon cirkálnak, és díjtalanul megjavítják a bajba jutott autósok gépkocsiját (föltéve, ha a tulajdonos tagja a Magyar Autóklubnak; vonatkozik ez a külföldi autóklubok tagjaira is.) Az autósoknak csupán a felhasznált alkatrész árát kell megtéríteniük. Kaszálták a rétet, kapálták a háztájit vasárnap a csurgói járásban A kétnapos eső után a vasárnapi jó időt igyekeztek kihasználni a csurgói járás falvaiban. Sokan dolgoztak a réteken, a járás területén ugyanis a 7600 holdból eddig mindössze 1400 holdon sikerült lekaszálni a füvet. Nehezíti a munkát, hogy a rétek 35—10 százalékát víz borítja. A kézikasza azonban mindenhova eljutott vasárnap. Különösen Inkén és Somogyudvarhelyen dolgoztak sokan. Inkén tölötték a burgonyát is. A járásban vasárnap estig a terület egyharmadán, mintegy 1400 holdon végezték el ezt a munkát. A csurgói Zrínyi Tsz-ben és a Búzakalászban a tagok nagy része a háztáji kukoricát kapálta. A munkatempó tegnap sem csökkent. Noha délelőtt meglehetősen nagy eső esett, déltájt már benépesedett a határ, főleg a rétekre mentek sokan. Szellemi öttusa és társastáncverseny Június 30-ig nyolcvannégy társadalmi bíróság tagjait választják újjá megyénkben. Tavaly a Somogybán előfordult 2476 vállalati, üzemi fegyelmezési ügyből 331-et társadalmi bíróságok tárgyaltak. Működésük eredményesnek bizonyult, a kolletktíva előtt lezajlott tárgyalások igen jó hatásúak voltak. A társadalmi bíróságok igen gyakran fölléptek a munkafegyelmet sorozatosan megsértőkkel és a züllött életmódot folytatókkal szemben is. Vasárnap délelőtt tartották meg a Kilián György Ifjúsági Házban a Latinka Sándor kulturális szemle záró rendezvényét, a szellemi öttusacsapatok és a társastáncpárok versenyét. A kis bemutatónak kicsiny közönsége volt. A szellemi öttusán öt megyei csapat vett részt: a nagyatádi gimnázium, a marcali művelődési ház, a barcsi gimnázium, a toponári és a buzsáki csapat. Az aranyfokozatot a nagyatádiak kapták; második a marcali fiatalok csoportja lett, harmadik a barcsi gimnázium, negyedik — holtversenyben — a toponári és a buzsáki csapat. A társas'áncverse- nyen mindössze három pár vett részt, ketten Kaposvárról és egy páros Toponárról. A vetélkedőn szereplő fiatalok az oklevél és érem mellett egy- egy iparművészeti vázát is kaptak. A csinos kinyitotta KÁLMÁN ÉS A SZALMASZÄLAK — Beteg, beteg — bólogatott széles után hajlandó volt fekete felszolgáló presszó ajtaját, s a vendégek nagy része az utcát láthatta. A késő délutáni napsütésben kényelmesen sétáltak az emberek. Éva megkeverte a szalmaszállal a limonádét. — Nézd, de muris — jegyez- zenharmadik, te meg —, pofon süti őket a lány. nap ... Belemászik a fejükbe, _ Jársz iskolába? s minden ember jókedvű lesz... ..... .. .. , ,,, , A gyerek buszken meglobal Az ajtóban egy heteves for- ..... ma, feltűrt nadrágú, sárga ta meztelen lábát, sapkás cigánygyerek jelent — Járok. Elsőbe... És ír■ meg. Tétován az első asztalhoz ni is tudok. A nevemet, lépett, halkan mondott vada- Adtak neki tollat, papírt mit. Mellette az asszony a pénztárcájába nyúlt. A gyerek — kezében a megszerzett forinttal — körülnézett. Pillantása találkozott Gáboréval. A kisfiú feléjük indult. — Ültessük le egy kicsit — súgta partnerének a lány, kia gyerek. sebb »falatokban« nyelni, s — És sokan vagytok testve- mire elfogyott az adag, teljenek... — folytatta a lány —, sen úgy viselkedett, mint aki- tizenketten, igaz? nek volt »gyerekszobája«. — Tizenhármán — javította Gábor közben kifaggatta, ki a kisfiú —, én vagyok a ti- Huszonegyen járnak egy oszA többi mind tályba, idős néni tanítja őket, a nevét Kálmán elfelejtette, de az édesanyja tudja, kérdezzék meg őt. Azt is elárulta, hegy »igazából« nem kenyeret akart venni, hanem fagylaltot, de ha ezt megmondja, akkor hátha nem kap pénzt. Az édesapja a valaki kér, akkor öntenek belőle a pohárba, igaz? — Ti is szoktatok csinálni? — Kétszer csinált anyám ... Amikor elfogyott, a szalmaszálakat összegyűjtötte. — Jó lesz majd otthon szappanbuboréknak. Ilyen szalmája egy fiúnak sincs a telepen. Gábor az órájára nézett. Nagyon elrepült az idő. Egy tízforintost tett az asztalra. A gyerek leugrott a székről, köszönt, és kiszaladt az utcára. Kint Éva és Gábor látta, hogy a pénzét számolgatja. Látha— Ha szépen leírod, kapsz tűzoltóknál dolgozik, s ha meg- t6an eiégedett volt az fagylaltot. Szépen rajzolt betűket kapcsolt össze a fiú, s kikerekedett a név: Orsós Kálmán. Biztatták tovább, hogy írjon még valamit. Kis tollbamonmajd hangosabban szolt a gye- rüu^ hogy a föbbi befü bizony rekhez. — Ülj le, ide a szék- makrancoskodik Kálmán koré. bakjában. A nagy N betűnél hiányzott az iskolából, a b beakarok U~L P°cakia balra gömbölyö- dött, és d lett belőle. Az ó betűből a. Közben meghozták az — m.o- ígért fagylaltot. Kálmán ma- solygott Gábor. — Biztosan be- rokra fogta a kanalat, és m,ind- teg az édesanyád meg az édes- járt be akarta kapni az első apád. — Miért kéregetsz? — Egy kis kenyeret venni... — Ahá, kenyeret. .. nő, ö is tűzoltó akar lenni. Jó lehet szép piros autóval járni, nagyon gyorsan, szirénázva. — És az mi? — mutat a li- monádéspohárra meg a szal- m aszúira. — Kérsz ilyet? — Igen. Később, amikor szürcsölni kezdte, földerült arccal oökte ki. — Ebben szóda van meg cukor meg citrom, összekeverik, lekötik, kiteszik az ablakba, ménnyel. Aztán visszaindult a presszóba. Megállt az asztalnál, még nem vitték el onnan a pénzt és a poharakat. Egy kicsit várt, aztán kinyújtotta kezét a tálca felé. Megfogta a papírpénzt. A teremben senki sem nézett rá. Fölemelte, majd kihúzta alóla a fehér szalvétát, zsebre vágta, s visszatette összehajtogatva a tízest. Átment a másik asztalhoz. — Néni, tessék adni egy fogombócot. Néhány perc rábe- hogy jó hideg legyen, aztán ha rintot, kenyeret akarok venni... | Strubl Márta Péter János (Kaposvár): KVARTETT (III. díj) Ui. Barátság Hídja fotókiállítás anyagából) Megkezdődtek a beíratások Hétfőn országszerte megkezdődtek a beíratások az általános és középiskolákban. Az általános iskolákban az uj első osztályos kisdiákok száma előreláthatólag meghaladja a 147 000-ret. A gimnáziumokba, technikumokba és szakközépiskolákba együttesen körülbelül 68 000—70 000 diákot vesznek föl az első évfolyamokra % ■ « « « SOK OK Eső Az ifjú költő megírta Eső kell a földekre című versét. Rohant vele az újsághoz. A szerkesztő elfogadta a költeményt. Az ifjú titán meghatottan kérdezte, mikor jelenik meg a lapban. — Majd ha aktuális lesz ... talán jövőre. Mostanában mindig esik — válaszolta a szerkesztő. A pórul járt vadász A vadász Beírván robogott a kijelölt helyre; ritka kitüntetés érte, neki kellett a felhajtott nyula- kat lepuffantania. A várakozás izgalmában majdnem szétrágta a szipkáját. A nagy feszültség kifárasztotta, egy kissé elszende- redett. Mintha a föld indult volna meg, olyan zajra riadt fel. Egész faika nyúl futott el mellette. Gyorsan talpra ugrott, szétvetette a lábát, vállához emelte a puskát, célzott. Az utolsó nyúl azonban gyorsabb volt, átfutott a lába között. A vadász fejvesztve rohant utána, de már bottal üthette a nyomát. Tréfás halak Vidám társaság tartott a Balaton felé tavaly nyárom. Csak egy férfi tett úgy, mintha nem tartozna közéjük. A felesége váltig mentegette, hogy párja már a horgászásra gondol. A férfi egész nap a pecabotot figyelte a tűző napom, míg a többiek a hűs vízben lubickoltak. Azzal vigasztalta magát, hogy a halászlé felséges íze mindenért kárpótolja. A horgászás eredményes volt, hősünk hálóba tette a horogra akadt nagy halakat, s a tó vizébe eresztette, hadd maradjanak élve estig. Hogy meddig éltek a halak, nem tudhatjuk. Tény, hogy este egy sem volt a hálóban. Eltűntek a tó vizében. Így aztán a nagy horgász hoppon maradt. (gajda) Gyerekszáj Évikét kompóttal kínaija a nagymama. — Ez mi? — mutat a kislány egy almaszeletre. — Alma... — Hát ez? — Körte. — No és hol a kompöt?! — kérdi felháborodva Évike. ... Vendég érkezik Ková- cséfchoz. A négyéves Pétiké nyit ajtót. j — Hol a nagypapád, Pétiké? — kérdi a vendég. — Elment nyugdíjba, de mindjárt jön vissza — vágja ki a gyerek. * * * Falusi hirdetés Dobol a »kisbíró« a falu végén. Minden házból odakíváncsiskodik valaki, hogy meghallgassa, mit tesz közhírré a tanács. A hivatalsegéd így kezdi a szöveget: — Adatik tudtára mindenkinek, hogy szerdán lesz a vásár. Rossz idő esetén egy nappal előbb ... — ek — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca i
