Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

4P SS * V6f?/W£K€K*| .A AA A ys a A A G> é KONGO FÉSŰS ÉVA: f) gyszer volt, hol nem volt, selymes réten, l _' napsütésben, áldott n yári verőfényben, volt egyszer egy virágbáL Nem tudom én, hogy ki kezdte, melyik virág rezegtet- te legelőször a szoknyáját, len­ge szélben forgolódva zöld le­velét, karcsú szárát? ... Azt sem tudom, mi a szokás ilyen víg tücsöknótás virágbálon. Csak egy biztos, hogy ez jó volt! Még a vén kóró is bó­kolt, akit tavaly itt feledtek a szelek. Képzeljétek, gyerekek! A bajuszos öreg cincér volt a legügyesebb pincér! Hordta a sok makkpohárkát, makkpo­hárban gyöngyharmatot, amit még a hajnal hagyott Majd szétszedték! Ügy szomjazott a sok vendég. A százlábú duhajkodott minden lába táncot ropott, ez volt ám a nagyszerű! Zizegett a zsen­ge fű. Zsenge fűben a virágok, mint a tarkaruhás lányok, mo­solyogtak, hajladoztak. Fölöt­hat, pipacsot és szarkalábat. Nem sokat ér így az élet. Lám, igaza van a szélnek!... Remegő kis margaréta fe­hér szirma libegett. Ágasko­dott, nyújtózkodott, hogy kö­vesse a szelet. »Jaj, virágom, margarétáin, el ne szédülj, hallgass én­rám!« — könyörgött a madár­mályva, aki volt már virág­bálban, életében táncolt so­kat, ismerte a viharokat. »Kapaszkodj a gyökereddel, a jó földet ne ereszt el!« — sírt a harangvirág hangja, vészcsengő lett csöpp harang­ja. Margaréta fejecskéje riad­tan rezdült a szélbe, de a szel­lő körüljárta, huncutkodva megcibálta: »Gyere, gyere, mire vársz? Melegéből jó a tánc! Övnak tőlem? El ne hidd! Irigyek a társaid!« heteden haragjában egy ab­lakhoz odavágta A párkányba kapaszkodva pici fejét lehajtotta, de már akkor alig élt a tegnap nyí­lott margaréta... ... Hát egyszercsak, a nagy csöndben, feje felett üveg zörren. Megmozdul az ablak- tábla. kihajlik egy kicsi lány, pipikendő a haján, s kék a szeme, csudakék, és kacagva összecsapja icipici tenyerét: »Margaréta! Kistestvérem! A forgószél hozott nékem tün­dérország közepéből, tündé­reknek kiskertjéből, mintha bizony tudta volna, hogy én Margitka vagyok!« Kitárta az ablakot, kinyúlt érte mosolyogva, puha tenye­rébe fogta, úgy szerette, dédel­gette, szirmáról a port lever­te, óvatosan meg is fújta, si­mogatta bársocnyujja. Aztán körülnézett nyomban, s innen- virágok összebújjak, onnan valahonnan akadt is föld szívére rásifBá- egy kis cserép, kerek, mázas, tak, úgy nézték cfa ó, de szép! A cserépbe föld kis virágot, aki vi- került, margaréta beleült. Ki­hartáncra vágyott. Mindhiába csi Margit megöntözte, vé­CÁ tűk a ragyogó nap száz suga­rát szórta, szórta, rezgőfűre, integettek, mindhiába bólogat- kony karóhoz kötözte, vadbozótra, — a papsajt is annyit kapott, mint a leg- szebb réti rózsa. Minden mezei bogárka hiva­talos volt a bálba. El is jöt­tek, keringőztek, virágok közt tak, tegnap nyílott margaréta jobban hitt a szép szavaknak. Kihúzta a gyökerét, fölvetette szép fejét, félrerúgta a görön­gyöt, kettőt fordult, hármat pörgött, szállt a szélben, hó­QL kergetőztek. Szarvasbogár jár- fehéren, átrepült a selymes ta, hopp. Kacagott a libatop, réten, át a szántóföldeken. A gonosz szél föl-földobta, fü- työrészett győztesen. Tetszett a tánc a virágnak— Ám, egyszercsak belefáradt. Szólt a szélnek, hogy megáll­jon, de az vitte át az árkon, förgeteggé kerekedve, félelme­tes lett a kedve. Sírt a virág: »Jaj nekem! Engedj el, te szívtelen!*' Zúgott a szél: »Nem lehet! Ott hagytad a földedet. Járd a ostobácska És sodorta egyre jobban, megforgatta úti porban, föld­höz csapta, égbe kapta, nem bánta, ha tüske tépte, s mi­kor ellankadt szegényke, mér­76 A K. u. K. hadseregben, ahol Benczúr is szolgált, az őrmester érdeklődött a katonák neve után. Amikor Benczúrra került a sor, összecsapta a bokáját, és arra a kérdésre, hogy hogy hívják, így válaszolt: — Alázatosan jelentem, Benczúr­nak! Az őrmesternek a homlokáig szaladt a szemöldöke, majd elké- külve-zöldülve a következőket or­dította: zsálya, zsurló és gyökönke. Katicák repültek körbe, döngicséltek a kis méhek, egy­re vígabb lett az ének. Majd kicsattant a pipacs! Ékes, ké­kes szarkalábok tücsökszóra táncot jártak, ingott, ringott az iringó, megszépült a sárga pimpó, rezegett rezeda! Haj­lott a tavalyi kóró, ropogott a dereka Kócos lett a pitypang feje, nyári szellő forgott ve­le, kivirágzott a bozót, há­rom tücsök egyre húzta, három táncot, kis bohó, szúnyog folyton fújta a jó gazcsomó/•* talpalávalót. Még a szakállas darázsnak is virágos kedve támadt! Ott­hon hagyta a fullánkot, meg­szelídült, dudorászott, boká- zott a pillangóval. A futrinka tókacagta, a kakukkszegfű gyönge szára főidig lehajolt alatta. > a-nem a nagy virág- bált a rossz szél is megneszelte! Eddig pihent a berekben mozdulatlan, szenderegve, most azonban nagyot szisszent, elfeledve álmot, mindent. »Szedte-vette, zivataros! Én nem vagyok hivatalos? Majd elmegyek, körülnézek, egy vi­rágot ki is tépek!«... Már suhant is zúgva-búgva, félelmetes füttyöt fújva, ha­szontalan, vad csibész !.. . Virágkelyhek rej tekében ré­szegítő volt a méz, berúgott már darázs, dongó, kiürült a harmathordó, mire a szél oda­ért. Ott lehalkult, szépen kezdte, nehogy nagyon megijessze a virágos sokaságot Cirókázott, marókázott, s hogy a kedvük­re tegyen, óvatosan, lábhe­gyen, pipitértől rezedáig úgy szaladt, mint a lenge fuvallat. Azt hihette, aki látta, ártat­lan kis szélcicácska hízeleg Zizegtek a levelek. Fölemelte a fejét a fű kö­zül egy margaréta, bájos, ki­csi, hófehér. Tetszett neki ez a szél! Kedveskedve táncoltat ta, jobbra-balra hajtogatta. »Gyere velem, — súgta —, már úgyse soká tart a nyár. Fölrepítelek én az égig Nézd, milyen szép! Nézd. hogy kék­lik! Hagyd itt ezt a csúnya földet, bojtorjános, gyomos zöldet. Az én karom úgy meg­pörget, égig hintáz, nem is kí­vánsz visszajönni soha töb­bet!« Hajlott a virág a szóra. De szép lenne! De jó volna! Hi­szer i-h csők s.'áron szárad, mis •’ éay kaszának Vf. vá > >gv letéoj' egy :'.g-zod \ í veszélye? -. • Mindennap csak füvet lát­amig magához nem tért a bágyadt, fáradt margaréta. emsokára föl is éledt! Visszatért belé az ólet. Gyökerével szív­ta, szívta a jó, pezs­gő nedveket, s újra vidám kedve lett! Megmarkolta jól a földet, nem ereszti soha töb­bet! Ügy mosolygott az ablak­ban! Ügy élvezte a napot! Rá­adásul egy kékszemű Margit­kának nyílhatott!... Jöhetett aztán a szél, nem figyelt rá, mit mesél. Hegedül­hettek a tücskök, hinthetett a Hald ezüstöt, Nap aranyat a szép tájra, hívhatták a messzi fák, — sose vágyott többé táncra, nem kellett a nagyvi­lág! Ott maradt a csöpp cse­répben, szöszke Margit örö­mében, s nagyra nőtt a kis virág... 1 2 3 4 aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa :::: 5 6 7 aaaa M aaaa 8 9 10 aaaa aaaa aaaa ■ aaa 11 12 :::: aaaa aaaa 13 14 15 15 & i aaaa aaaa aaaa aaaa 16 aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa aaam aaaa aaaa ■■■a aaaa ■■■■ ■■■■ 17 aaaa aaaa aaaa aaaa 18 19 aaaa aaaa aaaa aaaa 2 0 :::: aaaa aaaa 21 aaaa aaaa aaaa aaaa 22 — aaaa aaaa aaaa 23 24 25 ■ ■■■ ■■■■ ■■■a aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa 2 6 aaaa aaaa aaaa aaaa 2 7 28 29 30 aaaa aaaa aaaa aaaa fr~ 32 aaaa aaaa aaaa aaaa 33 Vízszintes. L Vajon fűi S. Meghalt, de ... 7. R. O. 8. Nem nehéz neki. 11. Amaz párja. 13. Régi. 15. Tó Kongó határán. 16. Sebkötözőt. 17. A tilalom ellenére figyel. 18. U. o. 21. A szabadon élő állat jelzője. 23. Emelő szerkezet. 26. Az érték mércéje. 27. Ilyen kék is van (pl. az ég). 28. Rokon né- elővel (a feleség testvére). 31. Nem a tetejére. 32. A kongói nép nagy hőse. 33. Ásvány (fém). Függőleges: 1. Ilyen az élvezhe­tő gyümölcs. 2. Kongó régi fővá­rosa. 3. Vibráló mozgás. 4. E. L. 5. Világos előttük. 6. Boráról híres vidék. 9. Ilyen négerek lakják Kongót. io. A száj része (foghúsp 12. Kedvezményt ad. 14. I. K. 15. Névelő. 17. Lomha. 19. Dicsőítő» költemény. 20. Aki miatt elbukik a hős. 22. Jegyzem. 24. Két név­elő. 25. Kongó egyik legértéke­sebb ásványa. 26. A. G. U. 28. Ady Lajos névjegye. 29. O. M. 30. Fo­goly (csak a mássalhangzók.) K. J. * * * Beküldendő a vízszintes 15., 32* és a függőleges 2., 9., 25. Beküldési határidő 1965. június 18-a, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s feltűnően írjátok rá: »Gyer­mek keresztrejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Kele; Álarcosbál; Eg­ri csillagok; Angéla. A nyertesek nevét Hírek dmű rovatunkban közöljük. Cseng a telefon Vége a tanévnek, itt a szün­idő. A rajzfilmek világhírű szereplői, mint mindig most is kópéságon törik a fejüket. — Nem mennek a gyerekek iskolába? Majd megyünk mi! határozták el egy tanácsko­záson. Ahogy látjátok a rajzon ts, hatan voltak. Hazamentek, és ki-ki felhívta a tanító nénit, illetve a tanító bácsit, hogy megbeszélje, mikor mehet ta­nulni. Rajzunk azt a pillana­tot örökítette meg, mikor kö­zülük ketten a tanítókkal be­szélnek, a többiek meg éppen egymásnak magyarázzák, mi­lyen mesés tréfa lesz, amit kieszeltek. A telefondrótok kissé össze­keveredtek. Derítsétek ki, ki kivel beszél, és melyik az a két mesehős, aki éppen a ta­nítókkal beszélgeti ITT A TAVASZ Itt a tavasz, megérkezett, A Reá vártak a gyerekek. A Hoz is nekik sok örömet, A Hangosak a játszóterek. A lányok labdát dobálnak, fiúk inkább’ fociznak, két kisebb, Évi, Panni, babáját öltözteti. Szép Erzsébet* .agyberki VII. o. tanuló Anekdota Benczúr Gyuláról Vízsz. 1. (folyt. függ. 1. vízsz. 3S. és 62.) Vízszintes: Zárt betűk: ö, D, E, E, O, A, L, A. 17. Lóllajtók. 18. Felfogják. 19. Az íráshoz nélkülöz­hetetlen. 20. Csőfajta. 21. Föveg. 22. Névelővel: földbe hintik. 23. B-vel gén női név. 27. A íerrum. 30. Kö­tőszó. 31 Karácsony. 33. Sértően lekicsinylő. 35. Dísze. 39. Papírra vet. 40. ST. 42, Maga az. 43. A hetedik nap. 45. Győr-Sopron me­gyei Járási székhely. 47. EEEEEE. 49. Carlos .... (Neves portugál iNevcivvci. muuiK. - • • \----^ f inom sütemény. 25. AIZ. 26. Ide-1 esztéta.) 50. Üres hordó teszi. 52. 1 2 3 4 5 6 I 8 9 10 11 12 13 14 15 16 h| V 17 18 liliii 19 gijfij 20 ||Hp 21 Ili 22 II! :n::: 23 24 (IKK Éli 2 5 üb jillll 26 s::r: 27 28 29 30 jjP 31 32 33 34 :::::: :::::: 35 ü::H 36 37 38 Iliül 39 40 41 42 :::::: 43 44 iiiiii 45 46 Ül::: 47 ...... 1 48 49 50 51 52 53 üüi: 54 55 1 ()•{:: 56 57 58 :::::: 59 !•:::■ | liH?: 60 mm 61 62 H S 64 :::::: 65 66 :::::: 57 68 iillil 69 jjjjjj 70 :::::: 71 liliii ...... :::::: 72“ 73 74 ü:::: 75 IjSijj tusét B il 76 77 78 79 iillil :80 nini 81 82 83 mm 84 lljll: 85 86 :::::: 87 Ül 00 co 89 90 91 nini 92 Ül 93 94 95 | | ;§::jj 96 97 98 :::::: 1" üli U j 5 jioo | AB 101 Ékezette!: Személyeink elé. 54. Bizonyos szerszámmal dolgoznánk. 56. A báj (mosoly) 57. Két szó: sír és fedd. 58. Visszaóv. 59. Mik­száth hős. 61. Terem — franciául. 64. Mutatószó. 65. Európai főváros. 67. Fordított indulatszó. 68. Kötő­szó. 69. Színházi dolgozó. 70. Egy­szerű gép. 71. Várrom a Balaton­hoz közel. 73. Rés, nyílás. 75. Visszaoson. 76. Névelő. 77. Pozi­tív töltésű ionok. 80. Szív — né­metül. 81. Tegező viszony. 83. Nem fog tovább. 84. Befőtt. 45. Aki mer, az ... 86. Csukott. 87. Diót tör­nek benne. 88. Római 55. 89. Ró­mai 95. 90. Nagyon mérges. 92. Amerikai város. 93. Megtartja a rendet. 95. Színész (Lajos). 96. Az ilyen embert nem kedveljük. 99. Baráti állam pénze. 101. Ezzel kez­dődik a kalkuláció! Függőleges: Zárt betűk: A, L L. 2. Kettősbetű. 3. Rokoni. 4. Fér­finév. 5. Fordított nyílás. 6. ZK. 7. A nekem jutó rész. 8. Irta va- la. 9. Étele. 10. Somogyi csatorna. 11. Azonos mássalhangzók. 12. Nagy zűrzavar — tréfásan. 13. . . .-bota. 14. Szövetség. 15. Kettős­betű. 16. Fordított személyes név­más. 21. Cinnel dolgozik. 22. A vi­rágtartónk. 24. Csacsibeszéd. 25. Ama személynek. 26. Ellopja. 28. Kiejtett mássalhangzó. 29. Vonat­kozó névmás. 31. Vernek. 32. PBA. 33. A bombatöltet. 34. ORN. 37. Növény része. 38. Másként: tun- guzok. 41. Decemberies. 44. Nagy mesemondó volt. 46. Cigaretta. 48. Bánat. 51. Személyénél. 53. Nős — a táviratban. 54. Erősíted, növeled. 55. Helyrag. 58. Vidám dal. 60. Szerencsejáték. 63. Nagyon esik. 65. Tetejére hint. 66. Személyes névmás. 70. Lángol. 71. Hirtelen megállót — ékezetfölösleggel. 72. A sulyok. 74. AK. 75. Csak néhány percre. 76. A sivatag hajója. 78. Alákergeti 79. Figyelmeztető. 80. Magammal cipeltem. 82. RY. 84, Étel. 87. Mo ta vala. 88. Talál. 91. Tagadás. 92. Marha igéje lehet. 94. Film. 97. Helyrag. 98. Ételízesítő. B. J. * * * Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1., folyt. függ. 1., vízszin­tes 36., és 62. Beküldési határidő 1965. június 18-a, péntek délig. Kérjük olva­sóinkat. hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldi ék be, s fel­tűnően írják rá: »Rejtvény.« Múlt heti rejtvén vünk helves megfejtése* rre«sedik Sámuel: Ne­velőinket* p Teréz: Arany János: Móra Ferenc. A nyertesek revét Hírek című .rovatunkban közöljük. APRÓSÁGOK Harangzúgás — kávéskanállal Kedves tréfa. Nem keit hozzá különösebb segéd­eszköz, csak egy ezüst kanál és körülbelül két meter hosszú zsineg. Az ezüstkanalat rákötjük a madzag közepére. Ennek két végét ráerősítjük paj­tásunk mutatóujjaira, és megkérjük, hogy mindkét kezével szorosan fogja be a fülét. Ha ez megtörtént, a kanalat a széktámlához, asz- tálhoz vagy más kemény tárgyhoz hozzáütögetjük. A zsineget közben erősen húz­zuk, hogy feszesen álljon. Ennek a műveletnek a visszahatása a fülben: va­lóságos harangzúgás! Agyúszó a szobában Ha kíváncsi vagy, milyen is az ágyúdörgés, szoríts a fejedhez, pontosan a füled nyílása fölött egy vékony spárgát, kérd meg barátodat feszítse ki az egyik kezével a spárgát, a másik kezével, illetve körmével pedig pen­gesse, mint a hegedűhúrt szokták. Ha közben két te­nyereddel a spárgát a fü­ledhez szorítod, olyan han­gos ágyúdörgést hallasz, mintha az utca túlsó olda­lán volna az üteg felállítva. Meg ne ijedj tőle! Uborka Ezt a mutatványt csak az tud­ja elkészíteni, akinek kertje van, vagy akinek módjában áll olyan kertben megfordulni, ahol uborka terem. A mutatvány ha­tásos. Egy szűk nyakú üveg kell hozzá. A csodálkozó hatalmas uborkát talál benne. De hogyan. A szűk nyakú fehér üvegbe se­hogy sem tudtuk volna beleten­ni a hatalmas uborkát. Mégis hogyan került oda? Csak nektek áruljuk el. Az üveget akkor kell kihelyezni a kertbe, ami­kor az uborka még kiesi az in­dán. Az inda végét, amelyen a pici uborka van, bedugjuk ^ az üveg száján és »megengedjük« neki, hogy bent, az üvegben feilödiék nagyra. Próbáld csak ki! M’g'ítod, si­kered lesz. Csak a titkát nm áruld eL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom