Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

Somogyi Képlap 4"Z MS'ZMD MEGYEI Ri7.OTTS.AGA ES A MEGYE! T A N ACS j, A PJ A Moszkvában A SZAKEMBER SZEMÉVEL A vonat pontosan érkezett, a család már várakozott az állomáson. Kilenc nap után édes volt a várvavárt viszont­látás. Alighogy találkoztak, a gyerekek nyomban a bőrönd tartalma után érdeklődtek. — Mit hoztál Moszkvából? — kérdezte a kislány. — Mit hoztál Kijevből? — faggatta a kisfiú. — Ugye, sok szépet láttál? — kérdezte a feleség. Másnap a munkahelyén is hasonló kérdésekkel várták Lesnyik Ferenc főépítésveze­tőt, a Tanácsi Építőipari Vál­lalat kaposvári központjában. A legtöbb élménye a főváros­hoz, Moszkvához fűződik. — A hatalmas alapterületű város még mindig épül. A belvárosban a régebbi házak közül csak a nevezetesebbek és a szebbek maradhatnak meg, a többieket lebontják. Mindenütt közép- és nagy­blokkos elemekkel építkeznek. A kilenc nap alatt csupán két helyen találkoztam a ha­gyományos építkezéssel. Ott az az érdekesség fogadott, hogy a fal külső burkolati részét egyszerre készítik a fa­lakkal. Kétségtelen előnye en­nek a módszernek, hogy a két réteg jobban kötődik egymás­hoz, mintha később illeszte­nék a kész falhoz a dísze­sebb burkoló téglát. Nagyon meglepett az is, hogy még a lakóházak homlokzatának elő­készítéséhez is általában már­ványt vagy követ használnak az építők. Igaz, hogy ez az ország adottságaiból is követ­kezik. mert bőven áll ren­delkezésükre ebből a nemes építőanyagból. Nem is látni régi vakolást, csak a régebbi házakon. Érdekes, hogy az építkezéseken általában ke­vés ember dolgozik, mert az előregyártóit elemekkel nincs 'ónösebb "ond. Magérdek- lodtem azt is, hogy hány órát dolgoznak. A kötelező mun­kaidő hét óra, de azt becsü­lettel végig is dolgozzák. — Mi volt még, ami érde­kes a magyar építő számára? — A nyílásszerkezetek. Az impozáns épületek többsége csak a bejáratnál kap a miénkhez hasonló kilincses ajtót. Bent az épületben csa­póajtókhoz hasonlókat talál­ni. Furcsa ablakmegoldásokat is láttam. A rámában egymás mellett elcsúsztatható üveg­táblákat itt láttam először la­kóházakon. Meg is kérdezte valaki a társaságból, hogy nem szökik-e be a hideg le­vegő télen a két tábla között. Azt válaszolták, hegy gáz­átalányt fizetnek, s ez alig több, mint nálunk két forint. Ezért bármennyi gázt hasz­nálhatnak, vagyis nem lehet­nek hidegek a lakások. Űtja során több olyan épü­letet látott, amely még az épí- tésizt is ámulatba ejti. — Hihetetlen méreteket láttam a kongresszusi palotá­ban. A hatalmas színpad 15— 20 méter magas, 40—45 méter széles, az egész Csiky Gergely Színházat befogadná. Az eme­letekre, erkélyekre mozgólép­csők viszik fel a közönséget. A hatalmas teremben — be­fogadóképessége 6400 — osz­lop nem akadályozza a látást, mert nincs. Nagyon szép és praktikus a tető belső burko­lata. A sakktábla felosztású mennyezet egyik négyzetében a levegő elszívó- vagy befú- vó-berendezés végződését he­lyezték el, a másikban a vi­lágító testeket. A patkóalakú nagy előcsarnok csupa már­vány és tükör. — A másik hatalmas épület, amelyik nagyon megragadott, a Lomonoszov Egyetem, ahol ötezer diák tanul és közülük háromezer bent lakik az épü­letben. Korszerűségére jel­lemző, hogy valamennyi diák egyágyas szobában lakik. Gyorslift jár a földszint és a harminchatodik emelet között. Én a huszonhetediken lak­tam, de egy perc sem kellett ahhoz, hogy felérjek a szo­bám elé. Az épület hatalmas méreteire a legjellemzőbb, hogy az 1200 laboratórium mellett számtalan sok előadó­terem, több fedett úszoda és tornacsarnok is van. Építő­anyagának mennyisége kö­rülbelül elég volna Kaposvár felének felépítéséhez. Folyo­sóinak hossza 110 kilométer. — Mi tetszett még Moszk­vában és Kijevben? — Még mindig a szakem­ber szemével látom magam előtt a megtett utat. Mindkét város büszkeségének tartom a csupa márványburkolatú föld­alattit, és a fotocellás kalauzt. — A kilenc nap alatt mi­lyen kedves élményben volt része? — Egy alkalommal vásárlá­si körútra indultam barátom­mal a moszkvai úttörő áru­Kilencezer forint — egy emlékért A napokban kilencezer forintot vitt a postás a Csokonya- visontaí Gépállomásra. Nem csekkszámlán érkezett, hanem Közönséges postai pénzesutalványon. Filippovics Pál igazga­tó csodálkozva forgatta az utalványt. A feladó külföldi, bu­dapesti lakcíme sem ismert előttük. Nem kellett sokáig vár­ni a magyarázatra, egy levelet kaptak másnap. »Tisztelt Vállolatvezetösíg! Én kilencéves gyermek vol­tam, amikor Magyarországról nálunk jártak. Autóbuszt mu­tattak be Afrikában. A buszok és kísérőik a mi városunkba is eljöttek. Valamilyen műszaki okból egy napig kellett vár­ni. Ez idő alatt az egyik busszal velem együtt harmincnégy gyermeket elvittek Sinapoig meg vissza. Nem tudom leírni azt a boldogságot, amit akkor éreztünk. Azóta minden vá­gyam az volt, hogy láthassam Magyarországot. Ez a vágyam teljesült, mert itt járok iskolába. Gyermekkoromban boldog­ságot okoztak az Ikarusszal, most ismét boldogság ért. Az Ikarus-gyárban sorsolták a lottót és négyes tál l tóm lett. Erről eszembe jutott gyerekkori kirándulásom, s eldöntöttem, hogy megpróbálok egy kissé boldoggá tenni néhány magyar gyereket. Ezért küldöm a pénzt, hogy a dolgozók gyerekeit küldjék kirándulásra. Az én hazám innen kilencezer kilo­méterre van, azért küldök kilencezer forintot. Ha nem ki­rándulást a.karnak csinálni, akkor valamilyen más módon akarok boldogságot a gyerekeknek. Azt szeretném, ha olyan boldogok lennének, mint amilyen valamikor én voltam, aki­nek a neve magyarul Bejfi Vata.« Idegenszerűen rajzolt betűk, hibátlan magyar helyesírás. £ a tartalomtól sok embernek szökött könny a szemébe Cso- konyavisontán. Azóta nincs olyan nap, hogy szóba ne kerülne az afrikai Bejfi Vata Csokonyavisontán. Levelet írtak neki, megköszönték a pénzt. Mi lesz az összeggel? Kirándulni mennek a gyerekek még ebben a hónapban a Balatonra. Ikarusszal. De meghívják Bejfi Vatát is, vegyen ő is részt a jókedvükben, s láthassa, hogy sikerült »viszontboldogságot« szerezni a magyar gyere­keknek. S. M. Invitálás — Jöjjön mar ki a fülkéből, jelentenem kell a balesetet. (A Quick karikatúrája) Aranyláncon veit gyerek Csapongó fantáziájú színda­rabírók tollára kívánkozó a történet, ami Szicília egyik kis falujában játszódott le nem­rég, Licata községben. Itt él a két főszereplő Giacomo Mos- cato pincér, és a felesége Car- mela Salomone. A férj 70 éves, az asszony 38. Tizennégy esz­tendős házasságukat egyetlen lény felhőzte évről évre erősö­dőén: nem születhetett gyer­mekük. A jólértesült barátnők tudni vélték az okot is, Carme- la asszony a házasság előtt "élt egy kicsit« ... Carmela asszony tehát nem dajkálhatott mást, mint a pa­naszait. Hogyhogy nem, eljutottak ezek a panaszok egy ravasz házasságközvetítő fülébe is, aki azonnal a színre lépett. Felajánlotta szolgálatait a csa­ládnak. s természetesen az öt­letét is — megfelelő díjazás el­lenében. Az ötlet a következő volt: kliensei . között éppen akadt egy megesett lány, a 27 éves Lucia Cugnata, aki szíve­sen szabadulna kellemetlen terhétől. Lucia tehát költöz­zék Carmela asszonyhoz, mint cselédlány, s aztán, amikor már nem járhat az emberek szeme előtt, vonuljon vissza az asszony is, és ha eljön az ide­je, feküdjön ágyba. Csinálja­nak mindent egyformán, még a fájdalmat is. Azaz ketten várjak a kicsit. Luciána ktetszett a terv, kü­lönösen akkor, amikor az asz- szony előlegként aranylánccal és egy ruhával megajándékoz­ta, sőt egy jókora összeget is kilátásba helyezett, ha minden sikerül. Carmela asszony te­hát anyai örömöknek nézett elébe. A család feszülten vá­rakozott a jelre, amit március 6-ám adott meg a cselédlány. Carmela asszony tehát ágyba feküdt. A meglehetősen zártkörű da­rabba be kellett vonni egy újabb szereplőt is. a falu 66 éves bábaasszonyét. Felesleges volt az aggodalom, az ömg’sz- szonyban nem csalódtak: ott állt a cselédlány mellett an­nak vajúdásakor, majd a kicsi világraj ötté után faluszerte hirdette, hogy végié megszü­letett — Carmela gyermeke. A cselédlány, mint aki jól végezte dolgát, a cserébe ka­pott ajándékokkal elhagyta a falut. Azt mondta, hogy majd csak a pénzért jön vissza, amit megígértek. Előbb visszajött. A rendőr­ségre. Mert igaz, hogy a ba­rátnők közvetítésével jutott Carmela asszony óhaja a há­zasságközvetítőhöz, a megol­dáshoz. de a rendőrséghez is —, a befejezéshez. Most kezdődik az utolsó fel­vonás Carmela Salomone tra­gikomédiája — salamoni ítélet nélkül. k. e. házba, hogy babát vásároljak a kislányomnak. Egy emele­ten csak babák voltak, nem volt nehéz megmagyarázni, hogy mit akarok. A kislá­nyom azt kérte, hogy nagy, meztelen, öltöztethető kau- csukbabát hozzak neki. Már- már beleizzadtunk a magya­rázkodásba, amikor barátom­nak mentő ötlete támadt Vetkőzni kezdett. Levetette a felöltőjét, a zakóját, mire az elárusítónő elmosolyodott, és máris hozta a babát. De még ezen is volt egy hozzádolgo­zott fürdőnadrág. Az előbbi módszerrel már nem tudtunk magyarázkodni... Megjelent a Művészeti Lexikon A Művészeti Lexikon címe betűnként egy-egy kis művé­szeti tárgyú képből világít Isi. A nemes, klasszikus vonalú fe­hér betűk kellemes eleganciá­val tűnnek elő a színes hát­térből. A kötés fekete vászon, arany nyomással. Megörven­deztet már első »nézésre", hogy az illusztrációk változato­sak, s nagyon sok az ismeret­len kép. A nagy mesterek re­mekeiből feltétlen van doku­mentáció a cikk mellett, de ezeken a »kötelező« képeken kívül jut a kisebb mestereknek is bőven a képanyagból. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő gazdag kol­lekció mellett megismerked­hetünk az idegen művészek magyarországi munkáival is. | A múlt mellett jelentős helyet kapott az első kötetben a mo­dem anyag. Nemcsak olyan nagy nevek szerepelnek, mint Aba Novak, Berény, Bernáth Aurél, Csók, Csontvári, Derko- vics, Dési Huber, Domanovsz- ky, Ék Sándor, Egry, hanem minden számításba jövő fiatal művész is. Gazdag a lexikon cikkanya­ga is. A Művészeti Lexikon a ma szemléletével a mai ma­gyar emberhez szól, és így va­lóban hivatott betölteni azt a sokéves hiányt, amely az ed­dig megjelent egyetlen magyar művészeti lexikon elavulásá­val támadt. S. I. Nagy József 300cxxxxxxxxxxxxxxxx>20c0000cocx300000000000c)0c00 XOOOOOCOOCXXXXXOCOCiOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXX Elhatároztuk, hogy elválunk. Legyünk függetlenek! — mondtuk. — Élje ki-ki a maga életét! »Hát a vagyonkájukat miért nem felezik meg?« — kérdez­ték a szomszédok. Pedig az az igazság, hogy mi mindent megfeleztünk. Először a szobát. Fogtam egy darab krétát és vastag vo­nalat húztam a szoba közepén, jelezve, hogy Ö a vonaltól bal­ra, én meg a vonaltól jobbra fogok élni. Majd kettétörtem a krétát, és igazságosan elosz­tottam kettőnk között. Nem packáztunk sokáig a könyvekkel sem. Én kaptam a páros, ő meg a páratlan szám­mal jelzett köteteket. Csupán a Lexikonnal volt egy kis baj: neki több jutott egy kötettel. Engedékeny kedvemben vol­tam, s átengedtem a szóban forgó könyvet. — Én már mind átolvas­tam, de Te összeszedheted az eszedet, ha ... — Csak hallgass, te csak hallgass — felelte. — Téged már az M betűig terjedő sza­vak sem mentenek meg . . . Amikor már kissé belefárad­tunk a felezési munkálatokba, leültünk az asztalhoz. Elővet­tem a kártyát, jól megkever­tem és osztottam. Nagyon gyenge lapjaim voltak. Min­den tromf nála volt. V. Szlavkin: FELE — FELE — Semmi baj — mondtam Másnap, munkából hazaér- —, megélek tromf nélkül is —, ve, ledőltem egy kicsit a heve- s az engem illető szobasarok- rőre. Elővettem kedvenc kony­ha hajítottam a kártyákat. — Megélni megélsz — szi­szegte Ő, miközben a neki ju­tott asztal felére letette a kár­tyacsomóját —, de örökké hü­lye maradsz. Erre elővettem a fűrészt, és kettéfűrészeltem az asztalt. Igaz. két lábon igen-igen gyen­gén állt, de igy teljesen az enyém volt . . Aztán megfe­leztük a tv-t is. Mégpedig úgy, hogy én a kontraszt, a függőle­ges és a vízszintes szabályozó­gombokat forgathattam, ő meg a bekapcsoló, a hangerősitő és a többi gombot. Lassanként mindent elosz­tottunk, s elérkeztünk a ne­vünkhöz. Felírtuk vezetékne­vünket egy papírra, amit ket­tétéptünk és bedobtunk egy kalapba. Behunytam a szeme­met, belenyúltam a kalapba és emeltem. A név három ”fölső betűje jutott nekem., így lelt ö Ica elvtársnő, én meg Nov elvtárs. S igy kezdődött aztán az áJiitati új élet. vemet, a Háború és béké-t. Fel­nyitom, s látom, hogy ez a má­sodik kötet. Az első tehát ná­la van. Finoman köliintettem a vastag vonal felé. — Iva elvtársnő, nem adná ide a Háború és béke első kö­tetét? — Nem. Ugyanis én még nem olvastam. A fal felé fordultam és ol­vasni kezdtem a könyvet — a közepétől. Az idő jócskán el­telt. Köhögést hallok a túlsó oldalról. — Nov elvtárs. nem akarja megcserélni a könyvet? Már eljutottam a feléig. — Nem cserélem! — sziszeg­tem vissza. — Annyi baj legyen! Bon- darcsuk hamarosan elkészíti a filmjét, s megtudom, mi a tör­ténet vége. Felállt, bekapcsolta a tv-t, csavarga'ta a neki jutott gom­bokat. Én meg az enyémet te­kergettem. Kedvenc balettün két, a Rómeó és Júliát közve­títették. De most semmi örö­münk nem télt benne. Dühö­sen csavargattuk a gombokat a készüléken. Ki-ki a magáét. S egyszercsak ropogás, serce­gés, sivítás hallatszott és ki­aludt a fény. Megállapítottuk: valami, valahol, valamiért ki­égett. Sötétben maradtunk, mert előző nap nagyon buta módon osztottuk szét a gyufát: ■ övé lett a gyufaszál, enyém a ska­tulya. Járkálni kezdtem a szo­bában, egyik saroktól a mási­kig. Ugyanezt tette ő is. Egész éjjel mászkáltunk, s amikor reggel a nap első sugara a par­kettre esett, furcsa térkép tá­rult elénk. A vastaa felezővo­nalból semmi sem látszott, vi­szont annál több fehér láb­nyom virított szanaszét a par­ketten. — Ide figyelj! — mondta 0 —, hozd a rongyot, és töröld fel az egészet. Felfortyantam, de ö folytat­ta: — ... én meg reggelit készí­tek. »Ha már mindent megfelez­tünk, miért ne felezzük meg a kötelességeinket is« — gondol­tam, és behoztam a rongyot. S egy-két perc múlva már éreztem is a konyhából be­áramló finom ‘l’o'ot. Sonkás tojást készített a feleségem. (A Junoszty-böl fordította: Baraió BoziiiaJ Férfiideál A Stem című német he­tilap körkérdést intézett a német nőkhöz: Milyen fér­fit tartamak ideálisnak? A válaszok zömét össze­gezve, ilyen a német nők férfiideálja: Hűséges, őszinte, gyöngéd. A külső és a viselkedni tudás nem olyan fontos. Sókkal fon­tosabb, hogy takarékos le­gyen, szeresse otthonát, tudjon főzni, segíteni a házimunkában és legalább naponta egyszer mosogas­son el. A Stem cikkírója a kör­kérdés eredményét ismer­tetve, megállapította: »Nyilvánvaló, hogy a né­met nők tudatosan vagy tudattalanul azonosítják férjüket egy mindig ren­delkezésre álló, szolgálat- kész cseléddel. * * * Nyúlvadász Bob Hope, az ismert, vö­rös hajú amerikai filmko­mikus egy társaságban el­magyarázta, hogyan kell nyálra vadászni. — Mi sem könnyebb an­nál! — mondotta maga­biztosan. — No jó, de magyarázd el mégis, hogyan csinálod! buzdította a társaság egyik férfi tagja. — Hogyan? Szépen! Ki­megyek a rétre, lefekszem, és sárgarépának tetetem magam. * * * Ismertetőjel Egy kínai író állapította meg: — Aki hallgat, amikor nincs igaza, bölcs. Aki azonban akkor is hallgat, amikor igaza van, az — férj. * * * Ritka szerencse J ean Berger párizsi tisztviselő a francia tele­vízió pályázatán dijat nyert: két hetet tölthetett a televízió költségén Lon­donban. Az angol főváros­ban egy sorsjegyet vásá­rolt, és ismét nyert: két­hetes ingyenes tartózko­dást Párizsban. * • » Elgondolkodtató Kolléganőnk, akinek férje egyébként szenvedé­lyes amatőr fényképész, kisfia fényképét mutatja körbegyűlt munkatársai­nak: — Egészen jól sikerült, pedig nem is a papája ké­szítette ... (Elgondolkod­tató kijelentés!) ' * * * Kopognak az ajtón, az asszony megijed: — A férjem! Azonnal ugorj kj az ablakon! — De angyalom, a ti­zenharmadik emeletről? — Ne legyél babonás! — idegeskedik az asz­■ szony. — Ugorj! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. ij. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca «.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom