Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-08 / 133. szám

J Kedd, 1965. június 8. £ SOMOGYI NfiPtAF MEGNAGYOBBÍTOTTÁK A BÉLATELEPI CAMPINGET A bélatelepi campinget meg sem ismerik azok a nyaralók, akik tavaly látták utol­jára. Területét kétszeresére növelték, környékét újjávarázsolták.* A kubikosok és a kotrósok megfeszített ütemben igyekeznek a vihar okozta rombolásokat és a gátakat rendbe hozni. A közös munkák mellett nem marad el a háztáji sem Hoewátkuton A Lábodi Állami Gazdaság Somogy taa-nócai kerületében úgyszólván teljesen az évelő pillangósok szénájára hagyat­koznak — területi adottságaik miatt — a szarvasmarhák szá­las takarmánnyal való téli el­látásában. Sok a lucernájuk. 261 holdon terem az idén ez e.z értékes takarmánynövény. A harmadik évében levő lucer­na valószínűleg megadja a várt hozamot. Az első kaszá­lásra 20 mázsa szénát tervez-' ték holdanként, s ez a mennyi­ség az eddig lekaszált terüle­ten meg is termett. Megkülönböztetett gonddal bánnak lucernájukkal a tamó- caiak. A pocok ellen az ősszel, a télen és a tavasszal is hatá­sosan védekeztek, s május má­sodik felében hozzáfogtak a kártevőktől megóvott lucerna kaszálásához. A vetés és a nö­vényápolás mellett megoldot­ták a betakarítás teljes gépe­sítését. Három gép kaszált, kettő rendsodrózott, további tíz traktor pedig szállított, és más munkáit végzett. A lucer­nát ágasokon szárítják. A takarmányt a kerület tár­csái majorjában hasznosítják, itt a 770 szarvasmarhának lesz majd a télen át értékes elesé- ge. Az állományból több mint 200 a tehén, s ide került át 400 üsző a rinyatamási kerület­ből. A legelő sok füvet ad, a tehenek pedig jobban tejelnek, mint eddig. A fejési átlag most napi tizenegy liter, s az istálló- átlag megközelíti a tíz litert. A tervezett anyagköltségnél ke­vesebbe kerül Tamócán egy- egy liter tej. Ezt Maczkó Ja­nói, a kerület állattenyésztője és Dán József agranómus az­zal magyarázza, hogy elegendő _ A JÁRÁSI TANÁCS JO QÁSZA csf>k az utolsó iro­dában talált valakit. Egy öreg falatozott az íróasztal mel­lett. — Jó napot! — köszönt rá tétován. — Isten hozta — bólintott az öreg, s szájába tömött egy falat kenyeret, kolbászt harapott hozzá. — Az elnök? — Kalapálni ment. — Kalapálni? — hökkent meg a jogász. — Azt. Ráborítja az asztalt azokra a bürokratákra, ha el­odázzák az istállóépítést. Azt mondta, hogy kikalapálja belő­lük az engedélyt... A jogász letette a táskáját az asztalra. — Hát az agronómus? — A mezőn. A főkönyvelő ebédelni ment. A többiek is. Én vigyázok a házra. A járási ember hallgatott egy darabig, majd megkér­dezte: — Erőszakos ember az el­nök, ugye? — Az. — Sanyargatja a tagokat, kiskirályoskodik ? — Hallja-e, mi maga?! De­tektív? — Ugyan — váltott han­got a jogász. — Nem megerő­sítette, hogy erőszakos em­ber az elnök? — A közösség érdekében. Amolyan rámenős. Aki be­csülettel dolgozik, az nem szólhat rosszat ellene. — Biztosan benne van a vezetőségben, hogy így védi — nézett a jogász az öreg szeme közé. — A fene, csak tag va­gyok. — Akkor meg kivételez magával. Nem? Vallja csak meg, hogy disznó ember az elnök. — Disznó maga! — pattant fel az öreg, s veszettül hado­nászott a bicskájával. m- Higgadjon le, bátyám . i. tek a szarvasmarha-állomány átteleltetésére. A múlt évi bő­séges hozamra, a gondos beta­karításra és a takarékos ete­tésre jellemző, hogy még az idén április végén is több mint 30 vagon, lucemaszénájuk volt Amikor már új takar­mányt takarítottak1 be, a múlt évi készletből is rendelkezésre állt 25 vagon széna. A lucemabetakarítást — a gyakori eső ellenére — az idén is úgy szervezik egész éven át, hogy minden kaszálásból a le­hető legnagyobb mennyiség — s ez is a legértékesebb állapot­ban — kerüljön kazlakba. Ez­zel a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségét akarják a jelenleginél is magasabb szint­re emelni. Nem tartozik a régi dohány­termelő falvak közé Csombárd Ez az ipari növény alig né­hány éves múltra tekint visz- sza ebben a községben. Meg­honosításában nagy része van a jó terméseredményeknek. A múlt évben például a holdan­ként! bruttó jövedelem elérte a 19 700 forintot. Ennek is kö­szönhető, hogy az idén a vetés- területet emelve 28 hold do­hány termelésére kötötték szerződést. A művelésre szétosztott ka­pásnövények között ott szere­pel a dohány is. Egy-egy csa­ládra átlagosan 606 négyszögöl dohány növényápolása jut. A palántáik kiültetésével a na­pokban végeztek. Tulajdon­képpen most került a tagok gondozásába ez az ipari nö­vény, a melegágyak körüli tennivalókat ugyanis eddig há­rom szakmunkástanuló végez­te el. A jó jövedelmen kívül más előnye is van a dohánynak. Termelésével megoldották az Nem én mondom ezt. Csak tó akartam ugratni a nyulat a bokorból. Valaki írta. Innen a faluból. — Hogy az elnök disznó, erőszakoskodik a tagokkal? — Azt. — Bárkit megkérdezhet a faluban, nem mond ilyet. Kíváncsi volnék annak a je- lentgetőnek a pofájára! MEGJÖTT A FŐKÖNY­VELŐ, üdvözölte a járási ta­nács munkatársát. — Mi szél hozott erre? — Nem szél, egy levél. Panasz van az elnökre. — Persze névtelen. — Nem, aláírták. A főkönyvelő szemüveget kotort elő a zsebéből, föltette, s olvasni kezdte a levelet. Amikor a névhez ért, felkiál­tott. — Ez nem igaz! — Mi? — szögezte neki a jo­gász. — Fábián István becsüle­tes, szókimondó, dolgos em­ber. Ha baja van. nyíltan megmondja. Világéletében köztiszteletben állt a faluban. Az nem adja ilyenre a fejét. A főkönyvelő dühében a sapkáját gyűrögette, majd el­küldte a szobában téblábaló öreget a »levélíróért". Szikár, nyílt tekintetű em­ber Fábián István. A . fő­könyvelő megmondta neki, hogy a járástól keresik. A jo­gász odaültette az asztalhoz, kezébe nyomta a. golyós+ollát, s diktált neki néhány szókap­csolatot a levélből. A csontos arcú férfi zavartan pislogott, i nem értette, mit akarnak tőle. Be1eizzadt az írásba. Minden szót hibásan írt le. — No, most a nevét írja le — kérte a jogász. A férfi szálkás betűkkel odavetette a papírra, hogy Fábián István. — Rosszul írja a nevét — mondta a jogász. — Aztán miért? Növényvédelem címmel a Földművelésügyi Minisz­térium új szakfolyóiratot indított. Az első számban a szakma neves művelőiből álló szerkesztő bizott­ság a kiadvány rendeltetését, sze­repét, feladatát körvonalazva hang­súlyozza: szervezetten és rendsze­resen tájékoztatni akarják a szak­embereket, a mezőgazdasági üze­mek érdeklődő vezetőit a kutatás új eredményeiről, a kipróbált, leg­korszerűbb növényvédelmi eljárá­sokról. A kéthavonta megjelenő folyóirat helyet ad olyan tanulmá­nyoknak, cikkeknek, amelyek a növényvédelem gyakorlati tapasz­talatait dolgozzák fel, illetve a szóban forgó témával összefüggő kérdéseket tárgyalják. Az állati és növényi kártevők, a növénybeteg­ségek és az ellenük használható védekező anyagok, a védekezésben alkalmazott eljárások kellő szín­vonalú leírásával, az ilyen írások­nak és más tanulmányoknak a közlésével a szerkesztő bizottság a szakfolyóiratot a növényvédelmi kutatók és a termelésben dolgozó specialisták hasznosnak ígérkező fórumává, az elmélet és a gyakor­lat szorosabb összekapcsolásának hatékony eszközévé szándékozik avatni. Mindezért megyénk érdekeltjei­nek figyelmébe is ajánljuk a Földművelésügyi Minisztériumnak a postai terjesztésre most kibocsá­tott új folyóiratát, a Növényvédő- lem című kiadványt. asszonyok téli foglalkoztatását. A munkák minél zavartala­nabb végzése érdekében a do­hánypajták mellett simítót is építettek. Év közben sem ál] üresen ez az épület, ilyenkor raktárként hasznosítják. A si­mítás idejére azonban az asz- szonyok veszik birtokukba. Járási szántóverseny Hetesen (Tudósítónktól.) A kedvezőtlen időjárás ellenére is megtartották vasárnap Hetesen a kaposvári járás traktorosainak szántóversenyét. A versenyben a következő trak­torosok értek el helyezést: 1. La- czó Sándor (hetesi Vikár Béla Tsz); 2. Király Ferenc (attalai Vö­rös Csillag Tsz); 3. Tomisa Ferenc (Kaposvári Gépállomás); 4. Hor­váth Ferenc (zimányi Béke Tsz); 5* Koszorús Vendel (somogyszili Petőfi Tsz); 6. Végh József (Ka­posvári Gépállomás). Az értékes jutalmakat Pfeiffer Elemér, a járási mezőgazdasági osztály vezetője adta át nekik. A megyei versenyen az első három helyezett indul majd. — Egy bével. — Apám is így írta, a nagyapám is ... — Akkor miért kanyarí- totta ide két bével? — nyúj­totta oda a járási ember a levelet. Fábián Istvánt kiverte a víz, mire az utolsó betűt is kiókumlálta. — Belegázoltak a becsüle­tembe. Meghurcoltak ... Csak tudnám, hogy ki! — forrt benne az indulat. — Nyugodjon meg, István — csillapította a főkönyvelő. — Majd mi kiderítjük, ki mocskolódik a maga nevé­ben. FELHÍVTA A POSTÁT, s megkérte a kézbesítőt, hogy ugorjon át a tsz-irodára. — No, barátom, most mu­tasd meg a tudományod — nyomta a könyvelő a nyakig­láb legény kezébe a levelet, amikor megérkezett. A postás kétszer megvakar­ta az állát olvasás közben. Remegett a szája széle. — No? — kérdezte a fő­könyvelő. — Ezt nem István írta — tekerte a nyakát a kézbesítő. — Nem vélekszel, hogy ki­nek az írása? — szólt közbe az öreg. — De igen ... Egy ember ír ilyen színű tintával a falu­ban. A betűit is megismerem. Sánta Kovács József a levél szerzője — nézett körül dia­dalmasan a postás.' A jogász meg a főkönyvelő elment S~nta Kovócsékhoz. A hústoronv-ember mogorván tessékelte be a vendégeket a konyhába. — Mit nkn-nak tőlem? — kérdett» kelletlenül. — Eljöttünk, hogy meekö- szöniük a levelét — lotwztat- ta meg a ioeász a borítékot. Sánta Kovács Uászló «szeme Haszehittééntb mint amikor ouskásral réloz az ember, maid kitágult, a homlokát ve­ríték verte ki. A Szorgalom Tsz-ben az idén lényeges erősödést tűztek ki célul, a tavalyinál nagyobb osztalékot akarnak elérni — hallottam a minap Harvátkú- ton. Igyekszenek is idejében elvégezni minden munkát, hogy gyarapodjanak a közös javak. Az összes lucernát leka­szálták, s nem az ő hibájuk, hogy napokon át renden verte az eső. A napraforgó kapálása, a cuikor- és a takarmányrépa egyelése a végéhez közeledett — Semmiféle levelet nem írtam. Az asztalon sűrűn teleírt papír hevert. A jogász fölvet­te, megnézte. Az írás, a tinta színe ugvanaz volt, mint a le­vélbelié. Sánta Kovács ké­sőn nyúlt a papírért, nem tudta megakadályozni, hogy összehasonlítsák a levéllel. — Miért tette?! — kérdezte a főkönyvelő. A hústorony lehorgasztotta a fejét, halkan nyögte ki: — Haragosom nékem Fá­bián ... — S amit az elnökről írt? — kérdezte a jogász. — Nem igaz. — Mit gondol, mit ér el a levéllel? — Hogy megüti Fábián a bokáját — szegte föl a fejét dacosan Sánta Kovács. — Miért akar rosszat neki? Hosszú hallgatás. Az istál­lóban elbőgte magát a tehén. — Mert az ő fiának szava­zott meg ösztöndíjat a köz­gyűlés. nem az enyémnek..._ — Az övé jobb tanuló volt — jpovezte meg a főkönyvelő, s legyintett. Sánta Kovács Józsefből egv szót sem lehetett kiszedni ez­után. Arra sem szólt semmit, amikor a joeász közölte, hogy rágalmazás címén eljárást in­dítanak ellene. A KÉT FÉRFI szótlanul ballagott vissza az irodához. A kútnál asszonyok tárgyal­ták a hamis levél ügyét. — Bosszúálló ember volt ez mindig — mondta egy öregasszony. — Ügy bizony — helyeseltek a többiek. — S tudják, hogy min bu­kott le? Két bével írta a Fá­bián nevét — kuncogott egy kövér asszony. A jogász az iroda előtt el­búcsúzott a főkönyvelőtől Táskáiéba tette a levelet. s elindult az állomásra. i Lajos Géza ott jártunkkor. Sajnos, a réte­ket nem sokkal előbb jelölték ki, így azok kaszálását akkor még nem kezdték el. Megnéztük, hol tartanak a növényápolással a háztáji föl­deken. Azt láttuk, hogy na­gyon jól összehangolták a kö­zös és a háztáji munkát. Min­den évben húsz holdat kimér­nek a tagoknak, s ez a terület mindig (máshova esik, tehát bent van a gazdaság vetésfor­gójában. Nem gyengébbek ezek a parcellák, mint a közös műve­lésű föld a határ többi részén. Még a télen úgy döntött a ve­zetőség, hogy minden fogatos tartozik egy holdra való istál­lótrágyát kihordani a mezőre. Jutott belőle a háztájinak szánt húsz holdra is. Ebben az időszakban is viszik a trágyát, ha van szabad gép meg fogat, mert most könnyebb és ol­csóbb, hiszen a télen néha két traktor is húzott egy-egy pót­kocsit a rossz utakon. Fogatot aszerint kapnak a gazdák, hogy hány munkaegy­séget szereztek az adott idő­pontig. Ez alól csak az öregek kivételek. — A fuvardíjat annak alap­ján vetik ki, hogyan dolgozik az illető — mondta Horváth István. — Én a tavasszal még tizenöt forintot fizettem órán­ként, és ahogyan gyűlt a mun­kaegységem, úgy csökkent a fuvardíj is. Most már csak öt forintot kérnek óránként. A tennivalókhoz, ha kell, meg­kapjuk a lovakat. — És ha a közösben sürgő­sebb? — Belátom, hogy nem ad­hatnak mindig fogatot, hiszen előfordul, hogy a közösben nagyobb szükség van rájuk. De nem késtünk el az idei tava­szon sem: a maga idejében megmunkálták a burgonyát is meg a kukoricát is. Gép is dolgozott benne. Farkas Istvánná répát egyelt a közös táblán. Nyugodtan végezte ezt a munkát, mert nem várta gazos háztáji. — Idejében megtudtuk, me­lyik a parcellánk. A kukori­cánkat gép vetette el, a burgo­nyát mi ültettük ki. A háztá­jiban már két hete kikelt a ku­korica, és a krumpli is szépen sorol... Vasárnap ültette, mert hét­köznap a többiekkel együtt a közösben dolgozott. Már meg­kapálta a tizenegy sor nap­raforgót, az ötszáz négyszögöl cukorrénát; ott jártunkkor a takarmányrépában szjrgosko- dott. — Ha fogatot kér a sorköz kapáláséhoz, adnak-e a veze­tők? — Adnak. Csak nekem is itt kell lennem, hogy a lovat ve­zessem. Tavaly is a tsz fogatai sarabolták a kukoricánkat. — Hol jobb a vetés: a közös­ben vagy a háztájiban? — Mosit még egyformának látszik. Talán a kukorica az, ami a közös területen jobban indult, mert gazdagabb talajba került A horváitkúti gazdák a veze­tőséggel egyetértésben arra törekszenek, hogy a közös ja­vak gyarapítása a munkaegy­ség értékének fokozása mellett szép eredményeket érjenek él a háztájiban is. Hernesz Ferenc Csökken a tbc-s gyerekek száma (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a tbc elleni küzdelem eredményeiről és feladatairól tár­gyalt legutóbbi ülésén. Dr. Nagy István főorvos, a Tüdőbeteggondo­zó Intézet vezetője szép eredmé­nyekről számolt be. A tabi járás­ban hat-nyolc évvel ezelőtt a nyil­vántartott 400 gümökóros beteg kö­zött 80 gyermek volt, az idei év elején nyilvántartott 322 közül már csupán hét volt a fiatalkorúak szá­ma. Tavaly a járásból 125 tbc-s beteg részesült kórházi kezelés­ben. A főorvos hangsúlyozta, hogy az eddiginél nagyobb gondot kell for­dítani a gümőkór miatt csökkent munkaképességűek védelméről szóló rendeletek végrehajtására. A tapasztalatok szerint ugyanis több helyen idegenkednek a tbc-ből gyógyultak munkába állításától. Háztartási cikkek gyártására szabad kapacitást keresünk. VASTÖMEGCiKK ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT, Budapest, Vili., Üllői út 32., II. em. 5. szoba. (4872) Megkülönböztetett gonddal bánnak a lucernával Somogytarnócán pillangós szénával rendelkez­Meghonosodott a dohány Csombárdon A LEVÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom