Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-30 / 152. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1965. június 30. „Semmilyen irányváltozás nem lesz AZ MSZMP KB HATÁROZATÁNAK VILÁGVISSZHANGJA Az MSZMP Központi Bizottságának üléséről nyilvánosságra hozott közleményt valamennyi hírügynökség sürgős jelzéssel közölte és kiemelte belőle a személyi változásokra vonatkozó részt. Bő terjedelemben közük a személyi változások által érintett politikusok pályafutását, ismertetik Kádár János és Kállai Gyula életrajzát. Hans Benedict, az AP bécsi tudósítója hangsúlyozza, hogy Kádár János a maga elhatározásából vált meg kormányfői tisztségétől, hogy így fokozott figyelmet fordíthasson pártügyekre. A Reuter hírügynökség pedig bécsi politikai megfigyelők véleményét idézi, akik kizárják annak a lehetőségét, hogy a változásoknak politikai jelentőségük van. Valamennyi hírügynökség kiemeli, hogy mind Kádár, mind Kállai kora fiatalságuktól kezdve kommunisták és a második világháború idején mindketten részt vettek az antifasiszta földalatti mozgalomban. A szocialista országok sajtója vezető helyen tájékoztat az MSZMP Központi Ilzott- sága plenáris ülésén hozott határozatáról. A lapok jelentésükben főként az MTI jelentésére támaszkodnak, a szovjet sajtó a TASZSZ budapesti összefoglaló jelentését veszi át. A francia Figaro budapesti külön tudósító ja, Sacha Simon így vélekedik: »Kétségtelenül arról van szó, hogy Budapesten több súlyt kívánnak adni a pártnak azzal, hogy Kádár most minden tekintélyével a párt felé fordul, és ugyanekkor ez a lépés szükséges ösztönzést jelent bizonyos, főleg gazdasági problémák megoldására.« A Combat leszögezi: »Sem- milyen irányváltozás nem következik be a magyar rendszer életében.« A lap az új kormányfőt, Kállait, úgy tekinti, mint »Kádár legközvetlenebb munkatársát«, és hangsúlyozza, hogy a két férfi pályafutása »szembeszökő párhuzamosságot mutat«. A Washington Post első oldalon hírügynökségi jelentésekből hetvensoros beszámolót közöl a párthatározatról. A New York Times a fentieken kívül visszautal Kádár János interjújára, amelyet az AP hírügynökségnek adott. A lap Kádár János és Kállai Gyula fényképét közli. (MTI) Balaguer Dominikában Balaguer, aki Dominika elnöke volt 1961-ben, Trujillo meggyilkolásának idején, és ezt a tisztségét egy átmeneti időszakra megőrizte, az Egyesült Államokból hétfőn váratlanul Dominikába érkezett. Kijelentette, hogy új választások esetén elnökjelöltként kíván indulni. (MTI) A francia állambiztonsági bíróság most tárgyalja Jean Barbiernek. a grenoblei Gestapo egykori beosztottjának ügyét. Barbiert 1945-ben sok száz francia hazafi halálra kínzásáért távollétében az isere-i bíróság halálra Ítélte. A grenoble-i hóhérnak azonban a háborút követő zűrzavarban sikerült illegalitásba vonulnia, s Marseille- ben élt egészen 1963-ban bekövetkezett letartóztatásáig. Az egykori nácit a véletlen adta a rendőrség kezére. Bántalmazta élettársát, durván viselkedett gyermekeivel, úgyhogy egyik lánya megszökött otthonról. A bírósági tárgyaláson Barbier tagadta szörnyű bűntetteit. Megkezdte tanácskozását kedd délelőtt Párizsban a T“rancia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. Az ülésen egy napirendi pont szerepel: felkészülés az elnökválasztásra. A kérdés előadója Waldeck Rochet, az FKP főtitkára. A Kremlben az SZKP és a szovjet kormány vezetői kedden folytatták tárgyalásaikat Joszip Broz Titóval. A tárgyalásokon szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Anasz- tasz Mikojan, Alekszej Koszigin és mások vesznek részt. Hogyan tartóztatták le Ben Bellát? Hejkal cikke az AI Ahramban Hejkal, a kairói A1 Ahram című lap főszerkesztője az algériai fejleményekkel kapcsolatban arról ír, hogy közvetlenül az események előtt ellentétek merültek föl Ben Bella elnök és Buteflika külügyminiszter között. Bume- dien ezredes gyorsan végrehajtotta az államcsínyre vonatkozó tervét, s nem adott időt Ben Bella elnöknek, hogy átalakítsa a kormányt. Igaztalan vádak Ben Bella ellen MEGSZÖKÖTT A VÉNUSZ? tudós a csillagok titkairól — „Házassági bonyodalom* a csillagvilágban Százmillió évekkel ezelőtti »házassági botrány« nyomaira bukkantak mostanában a csillagászok. Alighanem a természettudományok egyik legszerencsésebb névadása volt, amikor a csillagászat egyik közvetlen bolygótestvérünket Vénusz istennő nevével tisztelte meg. A magyar nevén Esthajnal csillagot ugyanis még mindig számos rejtély veszi körül, vastag felhőtakaróján át mindeddig nem sikerült sok, nagyon izgalmas titkát »kilesni«. Most legutóbb azonban — amint ifj. Bartha Lajos, az Uránia Csillagvizsgáló munkatársa elmondotta — a legkorszerűbb megfigyelő eszközökkel folytatott nyomozás mégis meghozta a választ az egyik leglényegesebb kérdésre, tengely körüli forgásának sebességére és irányára vonatkozólag. Eddig csak föltételezések voltak e tekintetben. A csillagászok egy része 24 óra, másik része 225 nap körüli tengely- forgási időt számított ki. Most viszont kiderült, hogy a Vénuszra — mégpedig föltételez- hetően a felszínére — küldött rádiójelek megváltozott hullámhosszon érkeznek vissza a Földre. A forgás közben hozzánk közeledő pontokról visz- szaverődése kissé rövidebb lesz, a tőlünk távolodó felületi képződményekről visszaérke- zők pedig kissé meghosszabbodnak. Ez az eltérés azonban rendkívül kicsi és csak a 300 méter átmérőjű arecibói rádiótávcső tudja észlelni. Azt azonban mindenesetre ki lehetett belőle számítani, hogy a bolygó 246 földi nap alatt fordul meg tengelye körül. Mivel pedig a Nap körüli keringésének időtartama 225 nap. egy Vénusz-év alatt a bolygónak jóformán állandóan ugyanaz az oldala néz a Nap felé, illetve csak igen hosszú idő elteltével jutnak el az égitest másik oldalára a Nap sugarai. Különösen izgalmas azonban m a megállapítás, hogy a Vénusz ellenkező irányban forog tengelye körül, mint a Föld és a többi Nap-bolygó. Ennek a különös viselkedésnek a magyarázatát még nem sikerült megtalálni. Sokféle elmélet van, közülük az egyik nagyon érdekes. Eszerint a Vénusz tulajdonképpen nem is igazi bolygó. Százmillió évekkel ezelőtt a naprendszer valamelyik nagybolygójának — talán a Jupiternek — a holdja lehetett, de ebből a »házasságból« megszökött, mégpedig a Jupiter és a Mars között akkor még létezett bolygó, a Phaeton vonzá- sának hatására. A »csábító« azonban alaposan ráfizetett erre a »házasságtörésre«. Miközben ugyanis a Vénusz holdból önálló bolygóvá alakult át, a Phaeton belepusztult a kalandba. Könnyen lehet ugyanis, hogy éppen ez az összetalálko. zás robbantotta szét. Ma már mindenesetre csak apró töredékei járják az egykori bolygó régi útját, miközben a Vénusz sok millió kilométernyire lebegett el mindkét hűtlenül elhagyott »áldozatának« pályájá tói. Hejkal olyan embernek tartja Ben Bellát, akinek voltak bizonyos hibái, de nem nagy jelentőségűek. E hibák lényegesen különböznek azoktól, amelyeket a hivatalos közlemények hangoztattak, és amelyeket az államcsíny óta még mindig hangoztatnak a lapokban és a rádió híradásaiban. Hejkal kiemeli, hogy teljesen elfogadhatatlanoknak tartja az algériai elnök ellen felhozott vádakat. A főszerkesztő a továbbiakban azt is elmondja, hogy Bumedien ezredes nem olyan ember, aki önkényes akcióra határozza el magát, s nem is kalandor. Bumedien tudja, hogy nem játszhatja az ország első sz.'mú .polgárának szerepét. Minden reménye az volt, hogy megtartja tisztségét azzal a föltétellel, hogy a kulisszák mögött döntő befolyása lehessen. Hejkal elmondja, hogy Bu- mediennek miként sikerült végrehajtania az államcsínyt, és ami még fontosabb: miként tudta Ben Bella minisztereinek többségét magához édesgetni. Ben Bella vezető tisztségben volt, népe szentimentális szeretetét élvezte, az arab, afrikai és ázsiai népek előtt az algériai forradalmat személyesítette meg. Hejkal szerint az államcsíny meglepetés mindazok számára, akik Ben Bellában az említett értékeket látták. Válság az algériai kormányban könnyen, és ha életben marad, nagy veszélyt jelent az ellene összeesküvőkre. A cikkíró szerint semmi megbízhatót nem lehet tudni Ben Bella további sorsáról. Tekintettel a körülményekre, senki sem erősítheti meg teljes bizonyossággal, hogy Ben Bella biztonságban van, jóllehet erre vonatkozólag határozott kijelentések hangzottak el. Hejkal befejezésül idézi Buteflika szavait. Ben Bella az afroázsiai csúcstalálkozón meg akarta erősíteni pozícióit, hogy később végérvényesen megszabaduljon Bumedien támogatóitól, beleértve Buteflikát is. Ben Bella a csúcstalálkozó után vidéki körútra akart indulni Nasszer elnökkel, maid találkozni akart De Gaulle elnökkel is. Buteflika szerint Ben Bella további terveiről senki sem tudna közelebbit mondani. Buteflika megjegyezte, hogy elérkezett a döntő pillanat, és ha nem használták volna ki, talán soha többé nem adódott volna hasonló alkalom. (Megjelent a jugoszláviai Magyar Szóban.) Az algériai helyzet elemzése során Hejkal megjegyzi, hogy Ben Bella tudatúban volt a vezető személyiségek közti válságnak és megoszlásnak, két dolgot tartott szem előtt: Ügy vélte, hogy a válság rendezését elhalasztják az afroázsiai csúcstalálkozó utáni időre, és hogy ez a válság nem vezet nagy szakadáshoz, tekintettel a körülményekre és a küszöbön álló értekezlet jelentőségére. Hejkal hozzáteszi, hogy ezt személyesen Bumedientől és Butefli- kától hallotta, akik még azt is elmondták, hogy kihasználták Ben Bellának ezt a nézetét, és megelőzték szándékaiban. A főszerkesztő a továbbiakban leírja, miként tartóztatták le Ben Bella elnököt rezidenciája hálószobájában Hangsúlyozza, hogy ez a leírás nem kiagyalt, több megbízható forráson, az államcsíny végrehajtóinak nyilatkozatain, Zbiri ezredes, a vezérkari főnök szavain alapszik. Ben P;Ua oráni látogatása után visszatért rezidenciájába. Egy órára elhagyta rezidenciáját, a Jolly-villát, hogy megtekintse azt a palotát, amelyben az afroázsiai csúcs- találkozót kellett volna megtartani. Hálószobájában éjfél kor aludt ki a villany. » Ahmed úr, Ön többé nem elnök” Mindez péntekről szombatra virradó éjjel történt. Zbiri, aki Ben Bella letartóztatásával volt megbízva, később elmondta Hejkalnak, hogy a következő párbeszédet folytatta Ben Bellával: — Ahmed úr, a harc igazi vezetői felelősséget vállalnak az országban — mondta Zbiri. Ben Bella szemmel láthatóan nem értette, hogy Zbiri mit ért ezen, csodálkozva nézte az ezredest. — Ahmed úr, ön többé nem elnöke Algériának. Pihenésre van szüksége. Ekkor Ben Bella fölkelt, és megállt az öt géppisztolyos tiszt előtt. Csöndesen csak annyit mondott, hogy átmegy a másik szobába felöltözni. Az egyik tiszt Ben Bellához fordult, s figyelmeztette, hogy ne tegyen szökési kísérletet. — Jól tudják, hogy a szökés nem szokásom, de ha úgy tetszik, öljenek meg azonnal. Nem kell azzal mentegetőzniük, hogy szökés közben öltek meg — válaszolta Ben Bella. Hejkal szerint Ben Bella azt gondolta, hogy a tisztek azonnal kivégzik, mert tudják, hogy Ben Bella harcos, nem adja meg magát egyWilly Brandt Olaszországban Az Olaszországban tartózkodó Willy Brandt nyugat-berli. ni polgármester beszédet mondott a római városházán — jelenti az AP. Beszédében síkraszállt a nyugat-európai országok politikai egységének megteremtéséért, sürgette a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás vámtarifáinak csökkentését. Elismerte, hogy a Közös Piacon belül vajmi kevés reményt lát az úgynevezett politikai integráció gyors megvalósulására, ezért kívánatosnak jelölte meg, hogy a Közös Piac tagállamai kifelé is tekintsenek, építsék ki együttműködésüket más nemzetekkel. Brandt szorgalmazta, hogy a nyugat-európai országok közeledjenek a szocialista tábora hoz, növeljék kereskedelmi kapcsolataikat a szocialista országokkal a kölcsönös előnyök elve alapján, de »ne kergessenek vágyálmokat«. »Hiba lenne abban mesterkedni, hogy ezeket az államokat a Szovjetunió ellen fordítsuk« — mondotta. »Az ilyen politikai baklövés elkerülhetetlenül kudarcot eredményezne.« (MTI) r Uj helyzet az arab világban I dén volt először hivatalos ünnep május 1-e az Egyesült Arab Köztársaságban. A tény említésre méltó, mert jelzéssel szolgál egy olyan arab ország elégtétel érzéseivel fogadták az algíri jelentéseket, megmutatkozott, hogy kik kívánják az új ország erősödését, és kik akarnak a zavarosban halászni. Az utóbbiak között nem nepolitikai fejlődésének értékeié- héz fölismerni az imperialista séhez, amely nemcsak az arab hatalmakat, amelyeknek az alvilágban, hanem az egész af- gíri őrségváltás puszta ténye, rikai kontinensen és az el nem a nyomában keletkezett belpoE miékezetesek azok a politikai és gazdasági összecsapások, melyek Bonn és Kairó között zajlottak le: De az Egyesült Arab Köztársaság nem hátrált meg. A nyugatnémet kormány zsarolási kísérletei hatástalanok maradtak: az NDK Államtanácsa elnökének kairói látogatása kötelezett országok között is litikai zavar egymagában is történelmi jelentőségű esenagy tekintélyt vívott ki magának az utóbbi években. Melléje állíthatjuk — a jelenlegi belpolitikai válsága ellenére — Algéria példáját. Észak-Afrika legifjabb független államának nemzetközi súlya éppen azáltal nőtt meg, hogy jelentős gazdasági és társadalmi változások végrehajtásával indult el a szocialista fejlődés felé vezető úton. A mostani belpolitikai események, amelyeknek háttere e cikk írásának idején még minkapóra jött. (Más lapra tartozik, hogy keresnünk kell-e vagy sem az algíri fordulat kulisszái mögött az imperialista ügynökök aknamunkájának esetleges eredményeit.) A tény az, hogy Washingtonban, Londonban és Bonnban (más vonatkozásban Párizsban is) csak örülnek, ha az igazi függetlenségre törekvő új országokban, ha az egység útját kereső szervezeteikben (Arab Liga, Afrikai Egység Szervezete) zavar támad, bomlás mudig tisztázatlan, jövőjük még átkozik, ellentétek jelentkezmindlg kérdőjeles, annyira a világ érdeklődésének homlokterébe kerültek, hogy már ez is bizonyíthatja, mekkora figyelmet lehet és kell szentelni Algéria mindenkori magatartásának. Ahogyan a világ különböző nek. Az imperialista hatalmak megpróbálják megakadályozni az arab egység kialakulását, amint ellentéteket szítanak az Afrikai Egység Szervezetének soraiban is, mert az arab világban csakúgy, mint Afrikában általában antiimperialista fővárosaiban az aggodalom és antikolonialista eszmei ala- vagy a kaján káröröm, a nyug- pokon indult el hódító útjára tálánság vagy a leplezetlen az egység gondolata. ménnyé lett, és új szakaszt nyitott meg a tekintélyes arab állam és a szocialista Németország együttműködésében. A bonni válasz: az Izraelbe irányuló fegyverszállítások újra megindítása, sőt, az Izrael- lal való diplomáciai kapcsolatok fölvétele az arab államok nagy többségét szembefordította Nyugat-Németországgal, hiába költött a bonni kormány óriási összegeket arra, hogy behatoljon az arab államokba, gazdaságilag és — politikailag is. IJjnn vereségére ellenakcióként az imperialista hatalmak az arab világot megosztó új manőverbe kezdtek. A jelek szerint Burgiba tunéziai elnök ajánlkozhatott fel nekik. A »burgibizmus« névadója (ez a fogalom az elvtelen, a pillanatnyi előnyökért mindenre kész, kompromisszumos politizakodott elő »palesztinai bé- De mind többen látják már kejavaslataival«, amikor Tel- legalább az ötvenes évek Ei- Aviv és Bonn között a diplo- senhower-doktrinájának ártal- máciai kapcsolatok megterem- mait. Megértik, hogy a »Szúez- tése már befejezett tény volt. tői keletre«-elméletet meghir- Jellemző azonban arra, hogy a dető angol munkáspárti korfelelős arab vezetők mekkora mánytól sem várhatnak mást, súlyt vetnek az egység gondo- mint konzervatív elődjétől. (Nagy-Britannia ma is évente 200 millió fontot költ közel-ke- megőrzésé- re ...) E pillanatban még a francia neokolonializmus rugalmasabb politikájának van a legtöbb esélye az átmeneti sikerekre: a De Gaulle-kormány, amely valaha olyan bojkottal nézett szembe az arab világban latára: a május végi kairói »kis csúcstalálkozón« megelégedtek Burgiba személy szerinti elszigetelésével, őt magát leti- befolyásának és rajta keresztül Tunéziát »kiközösíteni« nem akarták. llentét van más arab országok között is. Hogy csak Nasszer elnök május 31-i beszédét vegyük alapul — Szíria és Irak, Szíria és az Egyesült Arab E1 Köztársaság, Szaúd-Arábia és az algériai háború idején, mint az EAK között vannak viták, Jemen földjén és Jemen miatt pedig gyakorlatilag harci cselekményekre is minduntalan sor kerül az angolokkal szövetkező szaúd-arábiai csapatok ellen ... Mégis mit látunk? Az egység jövőbeli kialakítása végett időnként ugyanahhoz a tárgyalóasztalhoz ülnek le a szemben álló arab országok vezetői. Nasszer elnök joggal hivatkozhatott arra, hogy három évvel ezelőtt még semmilyen közös akció sem volt elképzelhető, ma már a »csúcs- találkozók« lassú, de fokozatos haladást hoznak. Még hosszú út vezet az arab világban annak általános fölismeréséhez, hogy első számú E ka jelzésére szolgál) akkor ho- ellenségük az imperializmus. most Nyugat-Németország az izraeli fegyverszállítmányok miatt, »régi jó kapcsolatait« az arab országokkal fel kívánja újítani. lőreláthatólag még jó ideig éreztethetik bomlasztó hatásukat az arab világban az imperialista hatalmak manőverei. Mégis bíznunk kell abban, hogy az Atlanti-óceán marokkói partjaitól a Perzsa-öböl vidékéig az arab milliókban erő. södik az egység igenlése, egy antiimperialista egység, egy, a társadalmi haladás és a gazdasági megerősödés szolgálatában álló egység kívánsága. Pálfy József
