Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-30 / 152. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1965. június 30. „Semmilyen irányváltozás nem lesz AZ MSZMP KB HATÁROZATÁNAK VILÁGVISSZHANGJA Az MSZMP Központi Bi­zottságának üléséről nyilvá­nosságra hozott közleményt valamennyi hírügynökség sür­gős jelzéssel közölte és ki­emelte belőle a személyi vál­tozásokra vonatkozó részt. Bő terjedelemben közük a sze­mélyi változások által érin­tett politikusok pályafutását, ismertetik Kádár János és Kállai Gyula életrajzát. Hans Benedict, az AP bécsi tudósítója hangsúlyozza, hogy Kádár János a maga elhatáro­zásából vált meg kormányfői tisztségétől, hogy így fokozott figyelmet fordíthasson párt­ügyekre. A Reuter hírügynökség pe­dig bécsi politikai megfigye­lők véleményét idézi, akik ki­zárják annak a lehetőségét, hogy a változásoknak politikai jelentőségük van. Valamennyi hírügynökség kiemeli, hogy mind Kádár, mind Kállai kora fiatalságuk­tól kezdve kommunisták és a második világháború idején mindketten részt vettek az an­tifasiszta földalatti mozgalom­ban. A szocialista országok saj­tója vezető helyen tájékoztat az MSZMP Központi Ilzott- sága plenáris ülésén hozott ha­tározatáról. A lapok jelenté­sükben főként az MTI jelen­tésére támaszkodnak, a szov­jet sajtó a TASZSZ budapesti összefoglaló jelentését veszi át. A francia Figaro budapesti külön tudósító ja, Sacha Simon így vélekedik: »Kétségtelenül arról van szó, hogy Budapes­ten több súlyt kívánnak adni a pártnak azzal, hogy Kádár most minden tekintélyével a párt felé fordul, és ugyanek­kor ez a lépés szükséges ösz­tönzést jelent bizonyos, főleg gazdasági problémák megoldá­sára.« A Combat leszögezi: »Sem- milyen irányváltozás nem kö­vetkezik be a magyar rendszer életében.« A lap az új kor­mányfőt, Kállait, úgy tekinti, mint »Kádár legközvetlenebb munkatársát«, és hangsúlyoz­za, hogy a két férfi pályafu­tása »szembeszökő párhuza­mosságot mutat«. A Washington Post első ol­dalon hírügynökségi jelenté­sekből hetvensoros beszámolót közöl a párthatározatról. A New York Times a fen­tieken kívül visszautal Kádár János interjújára, amelyet az AP hírügynökségnek adott. A lap Kádár János és Kállai Gyula fényképét közli. (MTI) Balaguer Dominikában Balaguer, aki Dominika el­nöke volt 1961-ben, Trujillo meggyilkolásának idején, és ezt a tisztségét egy átmeneti időszakra megőrizte, az Egye­sült Államokból hétfőn várat­lanul Dominikába érkezett. Ki­jelentette, hogy új választások esetén elnökjelöltként kíván indulni. (MTI) A francia állambiztonsági bíróság most tárgyalja Jean Barbiernek. a grenoblei Gestapo egykori beosztottjá­nak ügyét. Barbiert 1945-ben sok száz francia hazafi ha­lálra kínzásáért távollétében az isere-i bíróság halálra Ítélte. A grenoble-i hóhérnak azonban a háborút követő zűrzavarban sikerült illegali­tásba vonulnia, s Marseille- ben élt egészen 1963-ban be­következett letartóztatásáig. Az egykori nácit a véletlen adta a rendőrség kezére. Bántalmazta élettársát, dur­ván viselkedett gyermekeivel, úgyhogy egyik lánya megszö­kött otthonról. A bírósági tárgyaláson Barbier tagadta szörnyű bűntetteit. Megkezdte tanácskozását kedd délelőtt Párizsban a T“rancia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülé­se. Az ülésen egy napirendi pont szerepel: felkészülés az elnökválasztásra. A kérdés előadója Waldeck Rochet, az FKP főtitkára. A Kremlben az SZKP és a szovjet kormány vezetői kedden folytatták tárgyalásai­kat Joszip Broz Titóval. A tárgyalásokon szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Anasz- tasz Mikojan, Alekszej Ko­szigin és mások vesznek részt. Hogyan tartóztatták le Ben Bellát? Hejkal cikke az AI Ahramban Hejkal, a kairói A1 Ahram című lap főszerkesztője az al­gériai fejleményekkel kap­csolatban arról ír, hogy köz­vetlenül az események előtt ellentétek merültek föl Ben Bella elnök és Buteflika kül­ügyminiszter között. Bume- dien ezredes gyorsan végre­hajtotta az államcsínyre vo­natkozó tervét, s nem adott időt Ben Bella elnöknek, hogy átalakítsa a kormányt. Igaztalan vádak Ben Bella ellen MEGSZÖKÖTT A VÉNUSZ? tudós a csillagok titkairól — „Házassági bonyodalom* a csillagvilágban Százmillió évekkel ezelőtti »házassági botrány« nyomaira bukkantak mostanában a csil­lagászok. Alighanem a természettudományok egyik legszerencsésebb névadása volt, amikor a csillagászat egyik közvet­len bolygótestvérünket Vénusz istennő nevével tisztelte meg. A magyar nevén Esthajnal csillagot ugyanis még mindig számos rejtély veszi körül, vastag felhőtakaróján át mind­eddig nem sikerült sok, na­gyon izgalmas titkát »kilesni«. Most legutóbb azonban — amint ifj. Bartha Lajos, az Uránia Csillagvizsgáló mun­katársa elmondotta — a leg­korszerűbb megfigyelő eszkö­zökkel folytatott nyomozás mégis meghozta a választ az egyik leglényegesebb kérdésre, tengely körüli forgásának se­bességére és irányára vonat­kozólag. Eddig csak föltételezések voltak e tekintetben. A csilla­gászok egy része 24 óra, másik része 225 nap körüli tengely- forgási időt számított ki. Most viszont kiderült, hogy a Vé­nuszra — mégpedig föltételez- hetően a felszínére — küldött rádiójelek megváltozott hul­lámhosszon érkeznek vissza a Földre. A forgás közben hoz­zánk közeledő pontokról visz- szaverődése kissé rövidebb lesz, a tőlünk távolodó felületi képződményekről visszaérke- zők pedig kissé meghosszab­bodnak. Ez az eltérés azonban rendkívül kicsi és csak a 300 méter átmérőjű arecibói rá­diótávcső tudja észlelni. Azt azonban mindenesetre ki lehetett belőle számí­tani, hogy a bolygó 246 földi nap alatt fordul meg tengelye körül. Mivel pedig a Nap körüli ke­ringésének időtartama 225 nap. egy Vénusz-év alatt a bolygó­nak jóformán állandóan ugyan­az az oldala néz a Nap felé, il­letve csak igen hosszú idő el­teltével jutnak el az égitest másik oldalára a Nap sugarai. Különösen izgalmas azonban m a megállapítás, hogy a Vénusz ellenkező irány­ban forog tengelye kö­rül, mint a Föld és a többi Nap-bolygó. Ennek a különös viselkedés­nek a magyarázatát még nem sikerült megtalálni. Sokféle el­mélet van, közülük az egyik nagyon érdekes. Eszerint a Vénusz tulaj­donképpen nem is igazi bolygó. Százmillió évekkel ezelőtt a naprendszer valamelyik nagy­bolygójának — talán a Jupi­ternek — a holdja lehetett, de ebből a »házasságból« megszö­kött, mégpedig a Jupiter és a Mars között akkor még léte­zett bolygó, a Phaeton vonzá- sának hatására. A »csábító« azonban alaposan ráfizetett er­re a »házasságtörésre«. Miköz­ben ugyanis a Vénusz holdból önálló bolygóvá alakult át, a Phaeton belepusztult a kaland­ba. Könnyen lehet ugyanis, hogy éppen ez az összetalálko. zás robbantotta szét. Ma már mindenesetre csak apró töre­dékei járják az egykori bolygó régi útját, miközben a Vénusz sok millió kilométernyire le­begett el mindkét hűtlenül el­hagyott »áldozatának« pályájá tói. Hejkal olyan embernek tartja Ben Bellát, akinek voltak bizonyos hibái, de nem nagy jelentőségűek. E hibák lényegesen különböznek azok­tól, amelyeket a hivatalos közlemények hangoztattak, és amelyeket az államcsíny óta még mindig hangoztatnak a lapokban és a rádió híradá­saiban. Hejkal kiemeli, hogy teljesen elfogadhatatlanoknak tartja az algériai elnök ellen felhozott vádakat. A főszerkesztő a továbbiak­ban azt is elmondja, hogy Bumedien ezredes nem olyan ember, aki önkényes akcióra határozza el magát, s nem is kalandor. Bumedien tudja, hogy nem játszhatja az or­szág első sz.'mú .polgárának szerepét. Minden reménye az volt, hogy megtartja tisztsé­gét azzal a föltétellel, hogy a kulisszák mögött döntő befo­lyása lehessen. Hejkal elmondja, hogy Bu- mediennek miként sikerült végrehajtania az államcsínyt, és ami még fontosabb: miként tudta Ben Bella miniszterei­nek többségét magához édes­getni. Ben Bella vezető tiszt­ségben volt, népe szentimen­tális szeretetét élvezte, az arab, afrikai és ázsiai népek előtt az algériai forradalmat személyesítette meg. Hejkal szerint az államcsíny megle­petés mindazok számára, akik Ben Bellában az említett ér­tékeket látták. Válság az algériai kormányban könnyen, és ha életben ma­rad, nagy veszélyt jelent az ellene összeesküvőkre. A cikkíró szerint semmi megbízhatót nem lehet tudni Ben Bella további sorsáról. Tekintettel a körülményekre, senki sem erősítheti meg tel­jes bizonyossággal, hogy Ben Bella biztonságban van, jól­lehet erre vonatkozólag hatá­rozott kijelentések hangzottak el. Hejkal befejezésül idézi Buteflika szavait. Ben Bella az afroázsiai csúcstalálkozón meg akarta erősíteni pozí­cióit, hogy később végérvénye­sen megszabaduljon Bume­dien támogatóitól, beleértve Buteflikát is. Ben Bella a csúcstalálkozó után vidéki körútra akart in­dulni Nasszer elnökkel, maid találkozni akart De Gaulle elnökkel is. Buteflika szerint Ben Bella további terveiről senki sem tudna közelebbit mondani. Buteflika megje­gyezte, hogy elérkezett a döntő pillanat, és ha nem használták volna ki, talán soha többé nem adódott volna hasonló alkalom. (Megjelent a jugoszláviai Magyar Szóban.) Az algériai helyzet elemzé­se során Hejkal megjegyzi, hogy Ben Bella tudatúban volt a vezető személyiségek közti válságnak és megoszlás­nak, két dolgot tartott szem előtt: Ügy vélte, hogy a vál­ság rendezését elhalasztják az afroázsiai csúcstalálkozó utáni időre, és hogy ez a vál­ság nem vezet nagy szaka­dáshoz, tekintettel a körülmé­nyekre és a küszöbön álló ér­tekezlet jelentőségére. Hejkal hozzáteszi, hogy ezt személye­sen Bumedientől és Butefli- kától hallotta, akik még azt is elmondták, hogy kihasznál­ták Ben Bellának ezt a né­zetét, és megelőzték szándé­kaiban. A főszerkesztő a továbbiak­ban leírja, miként tartóztat­ták le Ben Bella elnököt re­zidenciája hálószobájában Hangsúlyozza, hogy ez a le­írás nem kiagyalt, több meg­bízható forráson, az állam­csíny végrehajtóinak nyilatko­zatain, Zbiri ezredes, a vezér­kari főnök szavain alapszik. Ben P;Ua oráni látogatása után visszatért rezidenciájá­ba. Egy órára elhagyta rezi­denciáját, a Jolly-villát, hogy megtekintse azt a palotát, amelyben az afroázsiai csúcs- találkozót kellett volna meg­tartani. Hálószobájában éjfél kor aludt ki a villany. » Ahmed úr, Ön többé nem elnök” Mindez péntekről szombat­ra virradó éjjel történt. Zbiri, aki Ben Bella letartóztatásá­val volt megbízva, később el­mondta Hejkalnak, hogy a következő párbeszédet foly­tatta Ben Bellával: — Ahmed úr, a harc igazi vezetői felelősséget vállalnak az országban — mondta Zbi­ri. Ben Bella szemmel látha­tóan nem értette, hogy Zbiri mit ért ezen, csodálkozva nézte az ezredest. — Ahmed úr, ön többé nem elnöke Algériának. Pihe­nésre van szüksége. Ekkor Ben Bella fölkelt, és megállt az öt géppisztolyos tiszt előtt. Csöndesen csak annyit mondott, hogy átmegy a másik szobába felöltözni. Az egyik tiszt Ben Bellához fordult, s figyelmeztette, hogy ne tegyen szökési kísérletet. — Jól tudják, hogy a szö­kés nem szokásom, de ha úgy tetszik, öljenek meg azon­nal. Nem kell azzal mente­getőzniük, hogy szökés köz­ben öltek meg — válaszolta Ben Bella. Hejkal szerint Ben Bella azt gondolta, hogy a tisztek azonnal kivégzik, mert tud­ják, hogy Ben Bella harcos, nem adja meg magát egy­Willy Brandt Olaszországban Az Olaszországban tartózko­dó Willy Brandt nyugat-berli. ni polgármester beszédet mon­dott a római városházán — je­lenti az AP. Beszédében síkraszállt a nyu­gat-európai országok politikai egységének megteremtéséért, sürgette a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás vámtarifáinak csök­kentését. Elismerte, hogy a Közös Piacon belül vajmi kevés re­ményt lát az úgynevezett po­litikai integráció gyors meg­valósulására, ezért kívánatos­nak jelölte meg, hogy a Közös Piac tagállamai kifelé is te­kintsenek, építsék ki együtt­működésüket más nemzetek­kel. Brandt szorgalmazta, hogy a nyugat-európai országok kö­zeledjenek a szocialista tábora hoz, növeljék kereskedelmi kapcsolataikat a szocialista országokkal a kölcsönös elő­nyök elve alapján, de »ne ker­gessenek vágyálmokat«. »Hiba lenne abban mesterkedni, hogy ezeket az államokat a Szovjet­unió ellen fordítsuk« — mon­dotta. »Az ilyen politikai bak­lövés elkerülhetetlenül kudar­cot eredményezne.« (MTI) r Uj helyzet az arab világban I dén volt először hi­vatalos ünnep május 1-e az Egyesült Arab Köztársaságban. A tény emlí­tésre méltó, mert jelzéssel szolgál egy olyan arab ország elégtétel érzéseivel fogadták az algíri jelentéseket, megmutat­kozott, hogy kik kívánják az új ország erősödését, és kik akarnak a zavarosban halász­ni. Az utóbbiak között nem ne­politikai fejlődésének értékeié- héz fölismerni az imperialista séhez, amely nemcsak az arab hatalmakat, amelyeknek az al­világban, hanem az egész af- gíri őrségváltás puszta ténye, rikai kontinensen és az el nem a nyomában keletkezett belpo­E miékezetesek azok a politikai és gazdasá­gi összecsapások, me­lyek Bonn és Kairó között zaj­lottak le: De az Egyesült Arab Köztársaság nem hátrált meg. A nyugatnémet kormány zsa­rolási kísérletei hatástalanok maradtak: az NDK Államtaná­csa elnökének kairói látogatása kötelezett országok között is litikai zavar egymagában is történelmi jelentőségű ese­nagy tekintélyt vívott ki ma­gának az utóbbi években. Melléje állíthatjuk — a je­lenlegi belpolitikai válsága el­lenére — Algéria példáját. Észak-Afrika legifjabb függet­len államának nemzetközi sú­lya éppen azáltal nőtt meg, hogy jelentős gazdasági és tár­sadalmi változások végrehajtá­sával indult el a szocialista fejlődés felé vezető úton. A mostani belpolitikai esemé­nyek, amelyeknek háttere e cikk írásának idején még min­kapóra jött. (Más lapra tarto­zik, hogy keresnünk kell-e vagy sem az algíri fordulat ku­lisszái mögött az imperialista ügynökök aknamunkájának esetleges eredményeit.) A tény az, hogy Washington­ban, Londonban és Bonnban (más vonatkozásban Párizsban is) csak örülnek, ha az igazi függetlenségre törekvő új or­szágokban, ha az egység útját kereső szervezeteikben (Arab Liga, Afrikai Egység Szerve­zete) zavar támad, bomlás mu­dig tisztázatlan, jövőjük még átkozik, ellentétek jelentkez­mindlg kérdőjeles, annyira a világ érdeklődésének homlok­terébe kerültek, hogy már ez is bizonyíthatja, mekkora fi­gyelmet lehet és kell szentelni Algéria mindenkori magatar­tásának. Ahogyan a világ különböző nek. Az imperialista hatalmak megpróbálják megakadályozni az arab egység kialakulását, amint ellentéteket szítanak az Afrikai Egység Szervezetének soraiban is, mert az arab vi­lágban csakúgy, mint Afriká­ban általában antiimperialista fővárosaiban az aggodalom és antikolonialista eszmei ala- vagy a kaján káröröm, a nyug- pokon indult el hódító útjára tálánság vagy a leplezetlen az egység gondolata. ménnyé lett, és új szakaszt nyitott meg a tekintélyes arab állam és a szocialista Német­ország együttműködésében. A bonni válasz: az Izraelbe irányuló fegyverszállítások új­ra megindítása, sőt, az Izrael- lal való diplomáciai kapcsola­tok fölvétele az arab államok nagy többségét szembefordí­totta Nyugat-Németországgal, hiába költött a bonni kormány óriási összegeket arra, hogy be­hatoljon az arab államokba, gazdaságilag és — politikailag is. IJjnn vereségére ellenakció­ként az imperialista hatalmak az arab világot megosztó új manőverbe kezdtek. A jelek szerint Burgiba tunéziai elnök ajánlkozhatott fel nekik. A »burgibizmus« névadója (ez a fogalom az elvtelen, a pilla­natnyi előnyökért mindenre kész, kompromisszumos politi­zakodott elő »palesztinai bé- De mind többen látják már kejavaslataival«, amikor Tel- legalább az ötvenes évek Ei- Aviv és Bonn között a diplo- senhower-doktrinájának ártal- máciai kapcsolatok megterem- mait. Megértik, hogy a »Szúez- tése már befejezett tény volt. tői keletre«-elméletet meghir- Jellemző azonban arra, hogy a dető angol munkáspárti kor­felelős arab vezetők mekkora mánytól sem várhatnak mást, súlyt vetnek az egység gondo- mint konzervatív elődjétől. (Nagy-Britannia ma is évente 200 millió fontot költ közel-ke- megőrzésé- re ...) E pillanatban még a francia neokolonializmus ru­galmasabb politikájának van a legtöbb esélye az átmeneti si­kerekre: a De Gaulle-kormány, amely valaha olyan bojkottal nézett szembe az arab világban latára: a május végi kairói »kis csúcstalálkozón« megelé­gedtek Burgiba személy sze­rinti elszigetelésével, őt magát leti- befolyásának és rajta keresztül Tunéziát »ki­közösíteni« nem akarták. llentét van más arab országok között is. Hogy csak Nasszer elnök május 31-i beszédét ve­gyük alapul — Szíria és Irak, Szíria és az Egyesült Arab E1 Köztársaság, Szaúd-Arábia és az algériai háború idején, mint az EAK között vannak viták, Jemen földjén és Jemen miatt pedig gyakorlatilag harci cse­lekményekre is minduntalan sor kerül az angolokkal szö­vetkező szaúd-arábiai csapatok ellen ... Mégis mit látunk? Az egység jövőbeli kialakítása vé­gett időnként ugyanahhoz a tárgyalóasztalhoz ülnek le a szemben álló arab országok vezetői. Nasszer elnök joggal hivatkozhatott arra, hogy há­rom évvel ezelőtt még semmi­lyen közös akció sem volt el­képzelhető, ma már a »csúcs- találkozók« lassú, de fokozatos haladást hoznak. Még hosszú út vezet az arab világban annak általános föl­ismeréséhez, hogy első számú E ka jelzésére szolgál) akkor ho- ellenségük az imperializmus. most Nyugat-Németország az izraeli fegyverszállítmányok miatt, »régi jó kapcsolatait« az arab országokkal fel kívánja újítani. lőreláthatólag még jó ideig éreztethetik bomlasztó hatásukat az arab világban az imperia­lista hatalmak manőverei. Mégis bíznunk kell abban, hogy az Atlanti-óceán marokkói partjaitól a Perzsa-öböl vidé­kéig az arab milliókban erő. södik az egység igenlése, egy antiimperialista egység, egy, a társadalmi haladás és a gaz­dasági megerősödés szolgálatá­ban álló egység kívánsága. Pálfy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom