Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

Tasárnap, 1965. június 27. 3 SOMOGYI NrePtAP MEGÉRDEMLIK A GONDOSKODÁST Van kivezető út EGY KÉP A HATÁRBÓL június elejének egyik hűvös napjáról. A szövetkezet föld­jén bokán felül érő sárban, vízben, átázott ruhában, gém- beredett ujjakkal lányok, asz- szonyok népes csapata szedi a zöldborsót. Órákig egy pilla­natra sem pihennek, szinte fut­va dolgoznak. Csak akkor áll­nak meg, amikor két serdülő lányka melléjük ér — kék- zománcos nagy kannából for­ró teával kínálja őket. Más képek a mostani napok­ból. A rettenetes sáros dűlő- úton félteherrel elakadt a von­tató. Még egy traktort eléje fogtak, de a lánc szakadt, a vasrúd törött, a rakomány meg sem mozdult. Férfiak seregle­nek oda — húszán emelik, tol­ják a pótkocsit. Izmuk feszül, ruhájuk szakad, a traktor pör­gő kereke nyakukba vágja a sarat — de mozdul a teher — száz métereken át így vergőd­nek ki a kövezett útra. A határ egy másik részén néhány nap alatt gyönyörűen száradt a lucernaszéna, bog- lyázru kell, mert estefelé vi­har készülődik. Vagy százan gyors iramban viliáznak, s mire megdördül az ég, már boglyák sorakoznak — félig biztonságban a szénatermés. FURCSA TAVASZ, szeszé­lyes nyárelő. A paraszti munka máskor is a legnehezebbek közé tartozik, hát még ilyenkor! Már biztos, hogy nehéz lesz az idén az ara­tás. Kuszáltak, dőltek a gabo­nák. A kapások gyomosak. De megdolgoztatják az embereket: úgy nő a gyom, mintha húz­nák: többszörös fáradtságba kerül a kukorica, répa, napra­forgó ápolása. Nehéz a munka. Mégis ép­pen úgy el kell végezni, mint­ha szépen, beosztással dolgoz­hatnánk. Sőt — egy jó termés reményében — még jobban. Érezzük a munka nehezét Ám legnemesebb tulajdonságaink közé tartozik az összefogás, egymás segítése, a szerető gon­doskodás embertársainkról. A betakarítás nehéz hetei­Néhány nap óta első osztá­lyú zenés hellyé lépett elő a balatonboglári Boglárka Esz­presszó. Nem nagy örömmel fogadták ezt a meglepetést a vendégek. Azon viszont már bosszan­kodtak, hogy a harmincfokos melegben hiába kértek jeges vagy legalább »jó hideg« limo­nádét, üdítő italt, szódát, azt ben milyen jó, ha az aratók meleg ebédet kapnak. Sok ter­melőszövetkezetben már a múlt években is ügyesen megszer­vezték a közös főzést, az étel kiszállítását a határban dol­gozóknak. Nem hihető, ha bár. hol is arra hivatkoznának: nem tudunk hol főzni, nincs mó­dunk az ebédet széthordani. ízletesen főző asszonyok min­denütt vannak, alkalmas he­lyiséget szintén lehet találni, az edény sem lehet hiány. Számottevő beruházás sem kell hozzá. Csupán törődés, megér­tő emberség, egymás becsülése szükséges. TÖBB SZÖVETKEZETBEN a vezetőség már évek óta gon­doskodik arról, hogy alapvető védőeszközöket kapjanak a ne­héz munkát végzők. A külön­leges gumikesztyűk, overállok, csizmák, védőszemüvegek most nem állhatnak a raktárban — kint kell a határban a trakto­rosoknak, gépkezelőknek. A legtermészetesebb, hogy a ve. zetők lelkiismereti kötelessége a munkakörülmények javítása, a lehető legjobb gondoskodás minden dolgozó emberről. De társadalmunk nagy összefogá­sára szintén szükség van ah­hoz, hogy minden lehetőt meg­adjunk a nehéz munkát vég­zőknek. Még az olyan egyszerű kívánalom teljesítése is a gon­doskodás körébe tartozik, hogy az időszaknak megfelelő hol­mikat megvásárolhassák az üz­letekben. Jussanak hozzá min­dennap üdítő italhoz. Ne tör­ténjék meg, mint tavaly nyá­ron, amikor egy szövetkezeti gazda, kissé eltúlozva így jel­lemezte a helyzetet: »-Azt ír­ták a nyár elején, hogy az idén jól megszervezték a földmű­vesszövetkezeti üzlethálózat ellátását. De a közlemények megjelenése után pár nappal nem lehetett kapni se bambit, se sört, még csak szódavizet sem.-« EGYSZERŰ A KÍVÁNSÁG: minden ember a maga poszt­ján adja ereje, munkabírása legjavát ezekben a hetekben. H. L. meleg szóda csak langyosmelegen kaptak. — Kicsi a hűtőszekrény, csak a sört és a bort tudjuk hűteni — magyarázta a felszol­gáló. _ Ámbár első osztályú szóra­kozóhelyen illene minden italt — még a szódát is, a málnát is — úgy, ahogy a vendég kéri s fizeti — hidegen felszolgálni. Sz. L. H atvannyolc gyenge termelőszövetkeze­tet tartunk nyilván megyénkben. Ta­valy hetvenhárom szövetkezet tartozott ebbe a kategóriába. A közös használatú területnek 28,2 százalékán ilyen tsz-ek működnek. Több év ta­pasztalata azt mutatja, hogy van ugyan javulás, de előfor­dul visszaesés is. Az erősödés üteme nem kielégítő, tehát to­vábbi, a helyzet pontosabb is­meretéből és a lehetőségek szervezettebb megteremtéséből fakadóan hatékonyabb erőfe­szítésekre van szükség a gyen­gék rendbe hozásához. Hánya­dán állunk hát ezzel a kate­góriával? Gyengének azt a szövetke­zetei tekintjük, amelyikben az egy szántóegységre jutó gaz­dálkodási eredmény nem ha­ladja meg, illetve nem éri el az 1200 forintot, összehason­lításul a tavalyi zárszámadás adataiból: a gazdálkodási ered­mény a megye összes szövet­kezeteiben átlagosan 1601, a gyengékben 796 forint. A kö­zösből az egy dolgozó tagra jutó évi részesedés ugyancsak az előbbi sorrendben: 10 048, illetve 6495 forint. Más muta­tókat is fölsorolhatnánk és egymással összevethetnénk. A gyengeség ténye azonban így is érzékelhető. Alacsony a gaz­dálkodási eredmény, kevés a tagság jövedelme. Mi az oka ennek? A gyengeség okai szerint két csoportra oszlanak az adott szövetkezetek. Egy részük azért nem képes ötről a hatra ver­gődni, mert mostoha természe­ti, gazdasági, közgazdasági kö­rülmények akadályozzák eb­ben. A másik csoportba tarto­zók sok gondja-baja alapve­tően a vezetés gyengeségével függ össze. Nem lehet a két csoportot mereven elválaszta­ni egymástól. A nehézségek ott jelentkeznek a legnyomasz­tóbban, ahol a sikertelenség valamennyi tényezője együtte­sen megtalálható. Már eleve kialakult az a felfogás, hogy a gyengék meg­szilárdítását a vezetés rendbe­hozásával kell kezdeni. Sok szövetkezetben a rátermett he­lyi elnök megtalálása és sike­res működése eredményezte a kedvező változást Másutt meg a kettős elnökség hozta meg a gyökeres fordulatot Elég csupán Lakócsa, Bélavár, Ba- bócsa, Istvándi példájára em­lékeztetnünk. »Az erősebb se­gítse a gyengét« mozgalom ke­retében kivált a kezdeménye­ző barcsi járásban több ta­pasztalt elnök működött köz­re másodállásban egy-egy gyenge szövetkezet rendbe ho­zásán. Ök éppen azt tudták pótolni, ami ezeken a helyeken hiányzott: a hozzáértést és szervezőképességet. Meg az­tán több kettős elnök azzal is sokat tett, hogy helybeli utó­dot nevelt maga helyett. A mozgalomnak is nagy sikere és az érdekelt községek szö­vetkezeti gazdáinak is külön örömére szolgál, hogy tartós­nak bizonyult a megszilárdu­lás. A vezetést illetően ezek az évek a természetes kivá­lasztódás, általában a ráter­mett helyi parasztemberek megkeresésének, megtalálásá­nak, irányító posztra állításá­nak az évei. A szövetkezetek egy részében a kihelyezett ve­zetők, szakemberek is maguk­ra találtak, beletanultak a munkába A jelent tekintve és a jövőt illetően is van és lesz gon­dunk a gyenge szö­vetkezetek vezeté­sével. Azt a tapasztalatot kell szem előtt tartanunk, hogy az alkalmatlan elnök a jó dolgot is elrontja, hát akkor hogyan várhatja tőle a tagság a zilált állapotok megváltoztatását. Az ilyen vezetőt föl kell menteni az erejét, képességeit mégha, ladó kötelezettségek alól. Nem jelenthet ez azonban meggon­dolatlan és sorozatos személy- cseréket. Aki küzd, fáradozik, igyekszik, jóllehet munkájának még nincs kellő eredménye, de tevékenysége biztató ígéret a jövőre nézve, eddigi helytállá­sával megnyerte és bírja a tagság bizalmát, azt a kezdő vagy még nem eléggé gyakor­lott elnököt minden erővel tá­mogatni kell. Álljanak mellé a szövetkezeti gazdák is, a já­rási illetékesek is. Helyesen teszik például a marcali já­rásban, hogy szükség esetén hosszabb időre kiküldik a me­zőgazdasági osztály egy-egy munkatársát ilyen szövetkezet­be, hogy munka közben segít­se, tanítsa a vezetés tudniva­lóival most ismerkedő elnököt. Az a módszer meg még haté­konyabbnak ígérkezik, ami a csurgói meg a nagyatádi já­rásban most van meghonoso- dóban. Kapcsolatot teremtenek barcsi járásbeli szövetkezetek­kel, s kölcsönös látogatások révén igyekeznek hozzájutni a vezetés hasznos gyakorlati is­mereteihez. El is kel ez a faj­ta segítség a gyenge tsz-ekben, hiszen elnökeik, brigádveze­tőik leginkább gyakorlottabb társaiktól tanulhatnak. A me­gyei vezetés ezt az együttmű­ködést és munkakapcsolatot éppen a legnagyobb gondokkrí küzdő nagyatádi és csurgói já­rás megsegítésére javasolta és kezdeményezte. Ha a vezetés a megfelelő adottságú szövetkezetben rend­ben van, az irányító poszto­kon a dolgukat jól értő embe­rek, szakemberek állnak, ak­kor megindulhat a fejlődés. A legtöbb helyen elemi felada­tok megoldásával kell kezde­ni. Közülük a talaj táperejé­nek növelése szinte az első helyen említendő. Nem vélet­len vagy nem valamiféle sors­csapás az, hogy a gyenge szö­vetkezetekben igen alacsonyak a növénytermelés hozamai. So­vány a föld, nincs benne táp­anyag, hát akkor hogyan is teremhetne többet. Hivatkoz­zunk megint Zákány vagy más községek esetére? Ki kell hor­dani, le kell szántani az is­tállótrágyát, és szakszerűen föl kell használni a műtrágyát. Amelyik elnök, agronómus ezt képtelen megszervezni, az be­szélhet hozamemelési tervek­ről vagy egyéb, szépen hangzó elgondolásokról — nincs alap­ja fogadkozásának, ígérgetésé­nek. Ma már a talajerő-gaz­dálkodás fontossága kezd át­menni a köztudatba. A nagy­atádi járásban például az idén kétszer akkora területen vet­nek tarlóba zöldtrágyának va­ló növényt, mint néhány év­vel ezelőtt. A csurgói járásban ugyancsak nagyobb figyelmet szentelnek a zöldtrágyázásnak. K apcsolódik ehhez a témakörhöz a leg­jobbnak ígérkező vetésszerkezet ki­alakítása. Táskán például tavaly vetőburgonya termesztésére kértek lehetősé­get. Nem tartozik ugyan ez a vidék a somogyi homokháthoz, de adottságai megfelelnek a burgonyatermesztésnek — si­ker koronázta a kísérletet. A fonyódi járás vezetői azt tart­ják, hogy főként ez a növény emelte ki a gyengék soraiból a táskái Rákóczi Tsz-t. Sem­miféle merevség nem tűrhető ezen a téren, mert arra csúfo. san ráfizetnének. Rugalmas­ságra van szükség, a helyi adottságokhoz kell igazítani a gyengék vetésszerkezetét, nem pedig valamilyen kész sémá­ba belegyömöszölni a terme, lési tervet. Hadd foglalkozza­nak azzal, ami a legnagyobb hasznot adja. Egyébként ez a felfogás a jövő évi előterve- zésben immár országos irány­elvként általánosan érvénye­síthető és érvényesítendő. Ez a termeléspolitikai gyakorlat nyilvánvalóan előmozdítja a gyengék erősödését. A járási szervek segítőkész­ségére más vonatkozásban is nagy szükség van. A beruhá­zási keretek, a gépek elosztá­sában és minden egyéb dolog elintézésében először a gyengé­ket kell kielégítenünk. A visz- sza nem térítendő állami tá­mogatás — a dotáció — oda­ítélésének rendszere pedig szinte kulcsfontosságú eszköze a megerősítésnek. A népgaz­daság erre a célra eddig ís számottevő összegeket adott. A befektetés azonban nem min­denben hozta meg a várt ered­ményt. Az volt a fő hiba, hogy rendszerint késve jött a pénz. Nem ösztönzött mindig több­termelésre, hanem gyakran az el nem végzett munkából ke­letkezett veszteséget fedezte utólag Kísérletként az idén megyénkben a nagybajomi Zöldmező, a segesdi Üj Élet meg a zselickisfaludi szövetke­zet év közben felhasználhatja előlegezésre a kapott összeget. Így bizonyosan többen jönnek dolgozni, s várhatóan emelke­dik a termelés: a pénz meg­térül több búzában, burgonyá­ban, kukoricában vagy jó­szágban, állati termékekben. A segesdi Üj Élet-ről még annyit: a nagyatádi járás az állami támogatás összpontosí­tásával igyekszik előmozdíta­ni e szövetkezet gazdálkodá­sának megjavítását. jövőre majd más tsz-eket segít ha­sonló módon. A gyenge kategória második csoportjá­ba tartozó gazdasá­gok sincsenek ma­gukra hagyva Mos­toha körülményeik miatt fo­lyamatos anyagi befektetések felhasználásával juthatnak előbbre, hosszabb idő múltán érhetnek el magasabb szintet. Az illúziókkal a közvélemény, nek is le kell számolnia. Nem várható például, hogy Szenta belátható időn belül a megye jó szövetkezetei közé kerüljön. De arra mindenütt van lehető­ség hogy a mostaninál elfo­gadhatóbb eredményt produ­káljanak: végezzenek el ide­jében minden alapvető mun­kát, termeljenek többet, és en­nek eredményeként a tagság is jobban megtalálja számítá­sát. A támogatást ehhez meg­kapják a lehetőségek arányá­ban. De nem várhatnak min­dent mástól. A szövetkezetben adódó összes dolgot a tagság­nak kell elvégeznie. Igen, a tagság felelősségét, kötelessé­gét semmiféle támogatás, a felsőbb szervek még oly haté­kony segítsége sem helyette­sítheti. Ezt nyomatékosan hangsúlyozzuk annál is inkább* mivel némely helyen minden mulasztásuk terhét igyekeznek az államra áthárítani, illetve már eleve úgy intézik a dol­got, hogy a járás, a megye kénytelen legyen őket százez­rekkel vagy még nagyobb ösz- szeggel támogatni. A szövetke­zet megerősítéséért a legtöb­bet a szövetkezeti tagságnak kell tennie. Olyan követelmény ez, süninek teljesítése alól nem lehet kivétel egyetlen tsz-kö- zösség sem. G azdasági és politikai vonatkozásai van­nak a gyengeség­nek. Az a tény* hogy a megye szán­tójának adott hányadán gyen­ge szövetkezetek működnek, mutatja azt, hogy erről a te­rületről kevés mezőgazdasági termelvény származik. A meg­erősödött tsz-ek — mint pél­dául a niklai, a bálványosi és több más szövetkezet — pél­dája viszont éppen annak bi­zonysága, hogy a termelés nö­velésének itt számottevő tar­talékai vannak, s érdemes és hasznos ezeket a lehetőségeket később megtérülő állami támo­gatással is kiaknázni. Másrészt viszont számolnunk kell azzal, hogy a gyengeség­gel küzdő községekben nem elég erősek a szocializmus po­litikai bázisai. A szövetkeze­tek megszilárdítását ezért az adott falu politikai állásfogla­lása javításának, a közhangu­lat megváltoztatásának, a szö­vetkezeti parasztok tudatossá» ga növelésének szempontjából is fontos feladatunknak kell tekintenünk. A jobb megélhe­tésért tett sikeres erőfeszíté­sek így hoznak egyszerre egy­mással összefüggő gazdasági és politikai eredményt. Agrárpo­litikánknak, tsz-mozgalmunk- nak igen fontos kérdése ez. Pártunk megyei bizottsága ide. vágó határozatában éppen ezért figyelmeztet: álljunk a gyen­gék mellé, folyamatosan se­gítsük őket; rendezkedjünk be helyenként hosszabb évekig tartó fáradozásra, legyen hoz, zá türelmünk; érezzünk érte politikai-emberi felelősséget. A fáradozás megtérül. A gyen­gék soraiból kikerült szövetke­zet tagsága visszanyeri önbi­zalmát', vagy egyáltalán meg­szerzi a szövetkezés iránti bi­zalmát, és ennek az erkölcsi hajtóerőnek a segítségével is további nagyobb tetteket visz véghez. Tegyünk róla, hogy út­juk csak előre és előre vezes­sen. Segítsük hozzá őket, hogy a jelenben megtalált számítá­saik alapján szilárdabban bíz­hassanak jövőjükben. Azt is tartsuk emlékezetünk­ben, hogy a megerősítés mun. kája a gyenge kategória elha­gyásával nem ért véget. A gaz­dasági nehézségekből kilábalt tsz-ekre továbbra is legyen gondunk, nehogy visszaesse­nek. Így érhetjük el, hogy sok fáradozás árán ugyan, de vég­leg megszűnik maid a gvenge kategória Kutas József Az autós felelősséggel tartozik a másnak okozott kárért Ennek összege több százezer forint is lehet mert a sérült vagy a hátramaradottak ja­vára élethossziglani járadék fizetésére kötelezhetik, de meg kell térítenie a mások járművében vagy egyéb va­gyontárgyaiban okozott kárt is. A szavatossági biztosítás alapján a törvényes kártérítési kötelezettséget átvállalja az Állami Biztosító az üzembentartó helyett, jogvédelmet nyújt és viseli az esetleges perköltséget Kedvező ez a károsult számára is, akár gyalogosról, akár más gépjár­mű tulajdonosáról van szó. Függetlenül a kártokozó anyagi helyzetétől, mindenképpen megkapja az őt jogo­san megillető kártérítést bármilyen nagy összeg is le­gyen az. A magánautók kötelező szavatossági biztosításának második félévi díja július 1-én esedékes. Saját érdekében fizesse be mielőbb. Biztosítási igazolást és befizetési lapot fiókjaink adnak. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ (3064) EGY MEDENCE KÉSZ a csurgói strandon. Hamarosan rendbe teszik a környékét, teleeresztik vízzel, • megkezdődik a strandszezon. Első osztályú eszpresszó

Next

/
Oldalképek
Tartalom