Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

Csütörtök, 1965. jtínius 3, 5 SOMOGYINÉPtAP NYOLCADSZOR IS SIKERÜLT... Tíz évvel ezelőtt a Kaposvá­ri Kiskereskedelmi Vállalatnál szerény ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy az első negyedévi terv teljesítésé­nek eredményeként megkapták a Kiváló Vállalat címet. Hu- szonkilencmillió forintos össz­forgalmuk mellett egymillió- nyolcszázhatvanhétezer forint nyereséget könyvelhettek el. Néhány héttel ezelőtt újra ünnepség volt az immár So­mogy megyei Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalatnál: nyol­cadszor kapták meg a Belke­reskedelmi Minisztérium Kivá­ló Vállalata címet. Tavaly a vállalat összforgalma ötszáz­hétmillió forint, nyeresége pe­dig tizenötmillió-ötszáznyolc- vanhétezer forint volt. Mit mutat a statisztika? A vállalat 1950. október 1-én alakult azzal a feladattal, hogy Kaposváron lebonyolítsa az iparcikkforgalmat. 1960. január 1-én átalakult megyei válla­lattá, s ezzel feladatköre ug­rásszerűen megnövekedett. Ti­zennégy év alatt összforgal­muk elérte a 3,6 milliárd fo­rintot; ez idő alatt ötvenkét- millió vevőt szolgáltak ki, annyi embert, mintha Bulgá­ria, Csehszlovákia és Lengyel- ország összlakossága az Sí boltjaiban vásárolt volna! A számok néha unalmasak, pedig óhatatlanul élni kell néhány érdekesebb adat felso­rolásának lehetőségével. Bizo­nyítják ugyanis a vállalat fej­lődését és az életszínvonal emelkedését. Ára I960 1964 Mosógép 1759 db 2088 db Porszívó 362 db 1099 db Hűtőszekrény 104 db 670 db Televízió 368 db 5328 db (!) Gáztűzhely — 1578 db Bútor 19 OOO 000 Ft 25 000 000 Ft Ebben az időszakban viszont csökkent az érdeklődés például a rádió és a motorkerékpár iránt: Áru 1960 1964 Rádió 2800 db 2655 db Motorkerékpár 714 db 469 db Érdemes néhány adatot kö­zölni a Balaton-parti forgalom hatásáról is: az 1960-as nyári idényben hatmillió-háromszáz­negyvenkilencezer, az 1964-es nyári idényben pedig tizenkét- millió-nyolcszázharminchat- ezer forint volt a forgalom. Hármas föltétel — Mi tette lehetővé, hogy az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat elérje ezeket a szép eredményeket? — kértünk vá­laszt Rajta Mihály igazgató­tól. — Három feltétele van a vállalat jó munkájának: le­gyen vásárlóerő (minden jel arra mutat, hogy ebben nincs hiány), legyen árualap, és a harmadik, hogy a vevőkkel szí­vesen, türelmesen, szeretettel foglalkozzanak valamennyi boltunkban. Vállalatunk mun­kásgárdája elég stabil, emel­lett dolgozóink állandóan fej­lesztik általános és kereske­delmi szaktudásukat. Csak így lehet eredményes munkát vé­gezni. A hármas feltételből kettő­höz mindenképpen hozzásegít­hetnek a vállalat dolgozói. Az árualap biztosítása nemcsak nagykereskedelmi feladat, . a boltvezetők szükség esetén a rendelkezésükre bocsátott ösz- szegből másutt is vásárolhat­nak a nagykereskedelmi válla­latokon kívül. S ami ugyan­csak vállalati ügy: a vevők szeretete. Nagyon jól tudjuk, hogy a kereskedelem közkatonáinak, a bolti eladóknak egyáltalán nem könnyű a dolguk. Napon­ta frissen, kipihenten állni a vevők elé, udvariasnak lenni a türelmetlen vevővel szemben is; tumultusban is gyorsan, pontosan számolni — egy csöppet sem irigylésre méltó feladat. S különösen nem a rendkívül korszerűtlen kapos­vári üzletekben! Csúcsforgal­mi időszakban például a Nosz- lopi Gáspár utcai női cipőbolt dolgozóinak helyzete szinte el­viselhetetlen. De nem a válla­laton múlik, hogy ilyen mos­toha körülmények között kell dolgozniuk. Az Iparcikk-kiskereskedel­mi Vállalat egyre több üzle­tében alakul szocialista címért küzdő brigád — s jó néhány helyen már nem is először szerezték meg a kitüntető cí­met —, s az is jó hatású, hogy a pártszervezet egyre inkább magáénak vallja a vállalat minden kisebb vagy nagyobb ügyét. A pártvezetőség negyed­évenként, a pártszervezet pe­dig félévenként beszámoltatja az igazgatót a gazdálkodási eredményekről. Egy évvel ezelőtt egy hason­ló ünnepségen az igazgató ar­ról beszélt, hogy 1964-ben is meg lehet szerezni a kitüntető címet. A terv sikerült. Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat kollektívája szorgalmas, becsületes munkával elérte, hogy huszonhatmillió forinttal szárnyalták túl az 1963. évi forgalmat. Nemcsak az anya­gi ösztönzés serkentette őket a pontos, becsületes munkára. Egy kicsit presztízskérdést csi­náltak a versenyből — és az eredmény nem maradt el. Polcsz György Rohamosan fejlődik Bulgária A szocializmust építő Bulgária fejlett ipari-mezőgazda- sági ország lett. Űj ipari üzemek százai létesültek, szocialis­ta városok épültek, vízi- és hőerőműrendszerük harmincszo­ros mennyiségű energiát szolgáltat a felszabadulás előtti időkhöz mérten. Jelentős a gépipara: Bulgáriában ma már modern gépet gyártanak, amelyeknek egyharmada exportra kerül. Nehézvegyiparuk fontos ipari alapanyagokat készít; a Burgasz melletti nyelsolaj-vegyészeti kombinát évi kétmillió tonna nyersolajat és vegyszert dolgoz fel. Kaiéináltszóda-ter­mésük nyolcadik a világon. Sokat fejlődött a mezőgazdaság: ma már több mint egy­millió hektáron folyik öntözéses gazdálkodás; nagy mennyi­ségű műtrágyát használnak fel a szövetkezeti útra tért Bul­gáriában. Sok tízezer mezőgazdasági gép segít a nagyüzemi, modern agrotechnikai módszerek alkalmazásában. A festői szépségű Nyeszeber. A Kremikovci Fémkombinát. ÉRETTSÉGI VTA1S MÉG NÉHÁNY NAP, és lezajlanak az érettségik; kezdődik »az élet«. A most érettségizők nagy reményekkel lépnek az élet­be, hiszen a tények mutat­ják: valamennyiük részére le­hetőség nyílik a boldogulás­ra. A technikumot és szakkö­zépiskolát végző mintegy 14 000 fiatal elhelyezkedését például biztosítottnak lehet tekinteni, sőt az ipari és a mezőgazdasági technikumok­ból kikerülő friss szakembe­rek száma kevésnek is bizo­nyul. Az idén mintegy 30 000 fia­tal érettségizik a gimnáziu­mokban. Az első gond, hogy közülük csaknem 19 000 — te­hát több mint 6C százalék — a leány. S tegyük hozzá azon­nal, hogy a 19 000 érettségizett lány sem okozna semmi gon­dot, hiszen megannyi lehető­ség nyílna számukra is az elhelyezkedésre, a szakmata­nulásra. Többségük azonban fodrász, kozmetikus, kirakat­rendező, fényképész, fogtech­nikus vagy adminisztratív dolgozó szeretne lenni. Ben­nük él még ugyanis — külö­nösen szüléikben —, hogy a szakmunkáspálya általában nem lányoknak való. Az ipari termelésben dolgozók 36,6 százaléka nő, de az ipari szakmunkástanulók között csak 13 százalék a lány. AZ IPARI ÉS A MEZÖGAZ- DASÄGI szakmunkásképzé­sen kívül más lehetőségek is kínálkoznak a lányok számá­ra. A MÁV és a posta például minden esztendőben indít olyan tanfolyamokat, amelye­ken lányok is részt vehetnek. Aztán ott vannak a különfé­le szaktanfolyamok, a gyors- és gépíró-, valamint az egész­ségügyi szakiskolák. És ter­mészetesén nem szabad szá­mításon kívül hagyni azokat a helyeket — köztük a »diva­tos« szakmákat sem —, ame­lyek ha külön-külön nem nyújtanak is tömeges elhe­lyezkedési lehetőségeket, ösz­szességükben mégis számotte­vően hozzájárulnak a lányok álláshoz juttatásához. A gimnáziumokban érettsé­giző fiúk elhelyezése szinte semmi gondot sem okoz, hi­szen minden gyár, vállalat, mezőgazdasági üzem szívesen fölveszi őket szakmunkástanu­lónak. Velük azonban »spó­rolni« kell, s a többi között ezért is született meg az a rendelet, amely több szakmá­ban szabályozza a felvehető fiúk és lányok arányát. Azzal szintén számolni kell, hogy az egyetemek és a fő­iskolák első évfolyamára mintegy 14—15 000 fiatalt vesznek föl, s köztük — a sokévi átlagot figyelembe vé­ve — körülbelül 9—10 000 lesz a frissen érettségizett. Ezen­kívül egy-két ezret a követ­kező tanévre vesznek föl úgynevezett előfölvétellel. Akik nem juthatnak be a fel­sőfokú oktatási intézmények­be, még mindig elmehetnek szakmunkásnak. Az imént még ragyogóan sü­tött a nap, most meg már fe­kete felhők kergetik egymást. A kányái dombtetőn olyan ér­zésem támad, mintha ott tá­volabb, a Balatonból emelked­nének magasba a felhőóriások, s az a csöndes, sokszínű víz akarná bosszantani az embert. Pedig a haragvó nyugtalanság itt a lucemaföldön hullámzik. Az emberek — vannak vágj' hetvenen — a zizegősre szá­radt szénát akarják megmen­teni. Nehezen megy, mert a felhők, mint egy láthatatlan pipa óriási füstgomolyagjai, egymás után törnek fel a ho­rizont széléről, s a földön vé­gigrohanó hűvös széllel küldik üzenetüket. — Már megint esni fog — mondja mellettem egy fehér hajú, piros arcú ember, s mér­gében belevágja a földbe a vasvillát. — Még három sor el­marad. Lehet, hogy már nem is tudjuk összeszedni. Az idős parasztember aggo­dalma nem volt alaptalan. Vil­lám cikázott végig a sötét ég­bolton, s zuhogni kezdett az eső. A hirtelen lezúduló víz nem fért el az árkokban. Nem itta be a föld sem. Mire An­ESŐS TAVASZ docsra értünk, már utat vá­gott magának a szépen soroló kukoricatáblán, és szennyes áradatként futott a még kaszá- latlan rétben. Ráksiban pedig már a gabonát is megdöntötte. A felhők elvonultak, s az em­berek még nagyobb igyekezet­tel láttak munkához. Marcaliban hallottam, hogy a Vörös Csillag Tsz Latinka- brigádjának öt hold répát má­sodszor is el kellett vetnie, mert nem kelt ki. Mire sorolt, a többit már megkapálták, s mikor meglátták a brigádta­gok, hogy itt is munkába lehet­ne állni, nem várták a bizta­tást. Azzal sem törődtek, hogy még nem parcellázták föl ezt a területet. Kiálltak a föld szé­lére, s felosztották maguk kö­zött. — Miért tették? — Mert nem lehetett várni vele — válaszolták az elnök kérdésére. — Ha még sokáig hagyjuk kapálatlanul, nagyon elüt a többitől, meg aztán nem lehet várni azért sem, mert más munkánk is van. Rossz kedvű volt Roznik Jó­zsef, a nagyatádi Szorgalom Tsz elnöke, amikor találkoz­tam vele. — Az ősszel sem volt kedve­zőtlenebb az időjárás — mond­ta. — Az ember szinte egy nappal sem tervezhet előre, mert az eső mindig keresztül húzza a számítását. A szürke kövesúton sár fröccsen az elsuhanó gépkocsi kerekei alól. A gépműhelytől nyöszörögve húzta ki a pótko­csit egy Zetor. Az agyagos föld csúszóssá vált. — Mit csinálnak ilyenkor az emberek? — kérdeztem. A korábban még fekete fel­hő olyan szürkévé vált, mint­ha nem is tavasz, hanem esős október volna. A választ egy sovány arcú, nyurga fiatalember megjelené­se adta meg. Elnyűtt bailonka- bátot terített a vállára, kezé­ben pedig egy kosárban szé­pen fejlett paprikapalánta volt. — Kint vannak az asszo­nyok? — kérdezte az elnök. — Azt mondják, lehet ültet­ni — válaszolta a fiatalember. — A sok esővel nehezített tavasz még több feladatot adott mindenkinek — mondta az el­nök. De problémájuk szinte alig volt. Érzik az emberek, hogy a szokottnál erősebb ütemet • követel az eső áztatta föld. S ebből a lázas tempóból ki­jut mindenkinek. Tapsonyban, amikor az egyik könyvelőnek mondtam, hogy az elnököt vagy az agronómust keresem, cso­dálkozva nézett rám, mintha csak azt akarná kérdezni, ho­gyan képzelek el olyat, hogy ilyen nagy munkaidőben bent ülnek a vezetők az irodában. Aztán csak ennyit válaszolt: — Kint vannak valahol a ha­táriban. Ha az ember végigutazza a megyét, azt látja, hogy a szö­vetkezetek vezetői és tagjai egyaránt kint vannak. Soha­sem tudhatják, hogy mikor futnak megint fekete felhők a nap elé, s ilyenkor bizony ab­ba kell hagyni a kapálást meg a szénagyűjtést is, mert a zá­por hazaparancsolja az embe­reket. Kercza Imre AZ ADATOK TEHÁT BI­ZONYÍTJÁK, hogy mintegy 35 000 végző diák jövője va­lóban biztosítva van. Ám ez nem jelenti, hogy minden esetben teljesülhetnek az egyéni vágyak, elképzelések. Hogyan is teljesülhetne pél­dául a nagy »versenyben« az egyetemekre, különösen az orvosi és a tudományegyete­mekre jelentkezett gyenge ta­nulók vágya, amikor min­den bizonnyal a jó tanulók közül is többen aspirálnak fölvételre, mint ahány hely van? Vagy hogyan sikerül­hetne minden arra vágyónak kozmetikus-, fodrász- vagy rádió- és televízióműszerész- szakmát tanulni? Ilyen ese­tekben saját kárukon győződ­hetnek meg az érintett fiata­lok, hogy jobban kell szá­molni tudásukkal, képessé­geikkel, valamint az ország igényeivel. Természetesen nem a kel­lően meg nem alapozott vá­gyak okoznak gondot az ifjú­ságnak és a szülőknek. Előfor­dulhatnak esetek — különö­sen a kevésbé iparosodott megyékben —, amikor a meg­felelő munkaalkalom hiány­zik az érettségizettek számá­ra. Megtörténhet, hogy valaki négy éven át tanulta az 5+1 keretében a műszerész- vagy az esztergálvosszakma alap­elemeit — sőt szakmai vizs- aát is tett —, méesem tud a környéken esztergályostanuló­nak menni. MOST AZ A LEGFŐBB FELADAT — s ez mindenek­előtt a tanácsok munkaügyi osztályának, valamint a gyá­rak, vállalatok és a mezőgaz­dasági üzemek feladata hogy a különböző helyek »be­dugulása«. az egyetemi, főis­kolai elutasítások miatt el nem helyezkedett érettségizett fiatalokat megfelelő életpá­lyára juttassák. Ezt pedig úgy kell elérniük, hogy a lehető­ségekhez mérten a legkisebb megrázkódtatást okozzák ne­kik. Vegyék figyelembe mesz- szemenően érdeklődésüket. Sem nekik, sem a társadalom­nak nem mindegy: megtalál­ják-e helyüket, s kedwelj odaadással dolgoznak-e leen­dő életpályájukon. Június 5-én nyílik a zamárdi Kék Tó önkiszolgáló étterem. (4188) HÁZIAS KOSZT, HALÉTELEK, KÜLÖNLEGES BOROK, HŰSÍTŐK, FAGYLALT, SÜTEMÉNY, PRESSZÓKÁVÉ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom