Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
Dallal, tánccal ■ ÚT MftMP. MEftvTI %7GTTSAGA ES A MEGYE' TANACS LAPJ A , „Nagyon is reálisak vagyunk" AZ ALEKSZANDROV-EGYÜTTES KAPOSVÁRON A múlt héten kezdődtek az államvizsgák, és szombaton kezükbe kapják a diplomát a Kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet végzős növendékei. Két hónap múlva pedig kezdődik az ő igazi iskolájuk ... Milyen tervekkel, felkészültséggel és milyen kedvvel mennek leendő iskolájukba? Hogyan látnak munkához? Boros Lívia mosolygós, vidám természetű, lelkesedő ember. — Somogygesztiben tanítok majd. Egy hete tudtam meg . .. Még soha nem jártam a faluban, nem is tudom elképzelni sem, hogy milyen lehet... Diplomaosztás után azonnal el fogok menni Gesztibe. Terveim? Annyit tudok, hogy megkapom az úttörővezetést. Ennek nagyon örülök, mert tizenegy éve csinálom, van gyakorlatom, és szeretem ezt a munkát. További terveimhez ismernem kellene a falut. Tele vagyok várakozással... Meglepetésnek tartogatom ezt az első látogatást — saját magam meglepetése lesz. — El tudja képzelni a soksok évi kaposvári élet után azt, hogy tartósan falun lakjon? — Először biztosan furcsa lesz kint lakni... össze sem lehet hasonlítani talán, ott. egy egészen más életrendet kell kialakítani. Éppen ez az izgalmas benne. Bogdán Erika újságolja, hogy módszertani képesítője nagyon jól sikerült. — Nagyberényben tanítok maid. Sok mindent hallottam a faluról, sokat is érdeklődtem. Nagy iskola van, osztott: albérletben lakom, nincs busz. az állomásról gyalogolni kell, és igazgatónőm lesz. Ennvit leendő iskolámról röviden. Örömmel és nagy kedvvel vállalok mindent... — Meddig? — Mindig... Ügy tervezem. hogy alsó tagozatos tanító maradok a nyugdíjig. Tovább tanulok, de megmaradok a kisgyerekeknél. Imádom őket... A kamaszodókkal már bajban lennék, érzem ... Ezenkívül Nagyberényben szeretnék egy kicsit a népművelésbe is »beleavatkozni«. Segíteni a művelődési háznak, amit csak tudok. Egyébként népművelés- szakon szeretnék tovább tanulni levelezőn. — Milyen tapasztalatai voltak a gyakorlati tanítások után? — Bogláron voltam az iskolában Évával. Az ottani tanári kollektíváról csak jót mondhatunk; körülbelül így képzeljük el, és ilyennek kell lennie egy tantestületnek. A gyerekek ... Olyan végtelenül szeretem őket, és a lélektan alapján értem is őket, merem mondani... A fél év alatt egyszer sem idegesítettek föl. És bármit csinálhatnak, fejre állhatnak, nem tudnának méregbe hozni. Végtelen türelmem van hozzájuk ... Nem lesz bajunk egymással — ezt tudom. — Nem túl optimista? — Nem ... Azt valamenynyiünkről elmondhatom, hogy nem ringatjuk illúziókban magunkat. Nagyon is reálisak vagyunk. Mégis mindent nagyon jól akarunk csinálni... És ha nagyon akarjuk, biztosan sikerül is ... Sok értékes embert szeretnék nevelni __ H etényi Éva csöndesen bólogat Erika kis »filozófiájához«. Kedves arcú, szemüveges lány. Erika azt mondja róla, hogy kitűnő pedagógus alkat. Vétek lett volna, ha bármi mást csinál életében. Pályát tévesztett ember lenne. Éva a dicséret hallatán szabódik. — Mégis ... Nekem ez a véleményem — zárja le akis vitát Erika. — Fél évig együtt tanítottunk Bogláron, csak megismerhettem, hogy milyen vagy pedagógusnak ... Először Éva is címszavakban ismerteti leendő iskoláját: — Vörsre fogok menni. Kö- vesút, vasút van. Az iskola két tanerős. Én leszek a második. összevont másodiknegyedik osztályt tanítok majd. Egy tanteremben, ami nehezíti a munkát, de nem lesz megoldhatatlan. — Célja? — Megszerezni a vörsiek Dizalmát és szeretetét. Nem külsőségekben ... Hanem nagyon mélyen és őszintén. Hetek óta millió apró tervet forgatok a fejemben. Például. Ha koszos lesz az osztályterem, akkor a gyerekekkel közösen kimeszeljük — és hogy ne legyen unalmas — négyszínűre a falakat. Fali kutakat szerelünk fel... Virágok lesznek, képek... És van egy nagy-nagy tervem: nemcsak a gyerekeket nevelni, hanem általuk a szülőket is... — Ez már népművelés — mondja Erika. — Ez az, amit én is akarok... És akárhogy nézzük is, ez is feladatunk... Két hónap múlva tanítanak; az apró kis elképzelések és a nagy célok lelkesítik a most kikerülő fiatal nevelőket. Tervek, vágyak ... Képek, virágok, négyszínű szobafal, szeretet, megértés, türelem, értékesebb embert r«velr-i . Szép hivatást választottak. S. Nagy Gabriella Magyarországi vendégszereplése során szerdán este Kaposváron a Dózsa-pályán felállított szabadtéri színpadon mutatta be műsorát a Szovjet Hadsereg Alekszand- rov Művészegyüttese. Fellépésüket nagy érdeklődéssel fogadta a közönség, az előadás napján már nem lehetett jegyet kapni műsorukra. Az orosz és magyar nyelvű köszöntés után Borisz Sapen- ko érdemes művész állt a dobogóra, s Tulikov Haza című szerzeményének előadásával az első pillanatban meghódította a közönséget. Ettől fogva az Alekszandrov-együttes minden műsorszámát vastaps követte, s nemegyszer újráztak a művészek. A kitűnő hangú szólisták: Anatolszkij, Jevgenyij Bela- vej, Alekszej Kopperojnyen, Ljenyit Karitonov, Vaszilij Szamszonyenko, Konsztan- tyin Geraszimov, Alekszej Szergejev, Nyikolaj Grem, Viktor Dimitrijev, Borisz Ka- ranyen, Iván Bukréjev és Alekszej Szibircev orosz népdalokat, humoros katonadalt, operarészletet, az együttes alapítójának, Vaszilijevics Alekszandróvnak a Honvédő Háborúról című szerzeményét, az együttes mostani vezetőjének, Borisz Alekszand- rovnák Mentek a katonák című kompozícióját, a Bánk bán bordalát és a Háry János egy részletét nagy felkészültséggel, biztos tudással adták elő. A zenekar és az énekkar Jurij Petrov zenei vezetésével kitűnően alkalmazkodott a szólistákhoz, funkcióját hiánytalanul betöltötte. Az együttes nagyon szép példáját mutatta be a szóló- és karének egységének. össze- forottságiuk és rutinos biztosságuk maradandó művészi élményt jelentett, ötletes dinamikájuk — különösen a Katinka előadásában — az avatott hangszerelés az együttes zeneszerző-vezetőjének munkáját dicséri. Alekszandrov tökéletesen ismeri a zenekar és az énekhang minden adottságát, képességét, s mesterien használja a lehetőségeket. Mentek a katonák című szerzeménye iskolapéldája ennek. Népdalfeldolgozásai hangulat- teremtőek, egyszerű eszközökkel nyújtanak nagyon sokat. Forró siker kísérte a tánc- kar műsorszámait is. Alekszandr Radunszkij balettmester nagy sikerű koreográfiái közül a Katonabarátságot, a Győztetek című táncképet és a Kozák táncot láttuk. A Za- porozsjei kozák tánc — Aíeíc- szander Melnyickij koreográfiája — Rjepin festményét keltette életre. A tánckompozíciók az orosz népi tánc hagyományos elemeire épülnek humorral tűzdelve. A mindig megcsodált bravúros egyéni produkciók jól szerkesztett és látványos fölépítésével egyenletes színvonalú, nagy hőfokú produkciókat mutatott be a tánckar. A Kozák tánc szólistái, Nyikolaj Lugovoj, Viktor Szolohov, Jevgenyij Tyihonov és a névtelen, lépten-nyomon felvillanó szólisták jól felkészült táncosok, tudásuk legjavát adták. Az együttes minden tagja kiváló táncos. Szélsebes forgatag, vidámság és nagy életerő jellemezte minden műsorszámukat. Az Alekszandrov-együttes bejárta a világot. A katona- művészeknek tapsoltak Kubában, Mongóliában, Francia- országban, Koreában, Kanadában, Finnországban és Mexikóban. Negyedik magyar vendégszereplésükön Kaposvárra is elhozták a szovjet kultúra népi hagyományokra épülő sajátos hangját, dalait és táncait TELT VÍZ? Telt ház! (Az Europeo karikatúrája) S. N. G. CÖCOOOOOOOCOOCOOOCCOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOiX»OOOOOOOOOOOOi. OOOÖOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOO CXXDOOOOCOOOOOOOOOOGOOOOOO 4. cl wiaqnÁ Nlagágij“ a KISZ-ban — Igaza van, Kati! A Húa- ton-part nyári fellendülése valóban nagy változást hoz. De... Az emberek, akik egész évben dolgoznak, és két hétre eljönnek a Balatonhoz pihenni, szórakozni, ilyenkor elengedik magukat, szabadabban élnek a két hét alatt. De csak két hétig és nem egész életükben. Nem ezt az »életformát« követik a siófoki emberek egész nyáron, sőt télen is? Ez változtatta meg életfelfogásukat? — Hát... a begyöpösödött embereknél már semmi sem változtathat meg semmit. — Kik a begyöpösödött emberek? — Nagyon sok siófoki... Ne haragudjon, hogy ezt mondom. Nem törődnek semmivel, csak magukkal, a saját kis dolgaikkal. Egoisták, önzők, kényelmesek, vagyis... napról a másikra megváltoz. tatni. Valahogy mégis el kellene kezdeni... — Nem tudom ... nem érzem magam olyan erősnek, hogy végig tudnám gondolni ezt a harcot. — Senki sem ilyen erős Siófokon? — Talán vannak, biztosan lennének... — És velük mi van? tudom, hogy számíthatok rájuk. De mindig úgy érzem, hogy minket kinevetnének, nem vennének komolyan, ha ilyennel odaállnánk, hogy »Márpedig legyen szíves, jöjjön el, nézze meg ezt vagy azt a rendezvényt, győződjön meg arról, hogy ez komoly dolog, szép dolog. Meglátja, még szórakoztató is ... « Nem, nem tudom, szinte nem merünk hozzákezdeni ... Sokszor voltak jó elképzeléseink, de kudarcba fulladtak, vagy rossz felé terelődtek. Ugyanúgy, mint a Ki mit tud?, pedig nagyon jól kezdődött ... — Mi volt ott a fő hiba? — Szerintem az volt a hiba, hogy a Kőolajhoz nem is a műsorért, hanem a táncért jöttek a fiatalok. A lányok meghívták pesti ismerős fiúikat, udvarlóikat. Azok megjelentek párhuzamos nadrágban, tviszt- pulóverban, ing nélkül és he— Találkoztam sok olyan emberrel, aki szeretné feloldani ezt a tespedtséget és közönyösséget De nem tudjuk sokszor, hogyan kezdjünk hozzá. Gondolkoztam rajta, de az ilyen törekvéseket biztosan visszautasítanák... — Nem szabad ezt föltételezni, amíg meg sem próbáljuk. Valamit el kell kezdeni. Nem lehet itt egy magot kialakítani? Meggyőződésem, hogy Siógyes orrú cipőben... és bemutatták, hogy hogyan kell azt a sántikálós táncot táncolni. Mindenkit az érdekelt, hogy jaj ... legközelebb elmegyünk, és akkor mi is megtanuljuk azt a táncot. Higgye el, nem a tartalom volt a fontos. Néhány fiatal megpróbálta előadni, amihez tehetséget érzett, többkevesebb sikerrel, de mindegy, próbálkozás volt az is. De nem azt nézték, hogy ... á, ne is beszéljünk erről... — Kispolgárok! — Elég szomorú ez. — De itt vannak a fiatalok. Mit kellene csinálni? Maga felháborodik ezen — úgy érzem, csakugyan felháborodik — és még sokan mások. Akkor pedig tenni kellene - valamit, hogy ne így legyen. Tudom, nem lehet mindent egyik fokon is nagyon sok rendes, — Kati! Van valamilyen becsületes ember van, aki rá- akadálya, hogy maga köré adásul nem is kispolgár. gyűjtse azokat a fiatalokat, __ Én csak kiemelt példák- akiknek felfogása, magatartáb ól általánosítottam és... ud- sa, igénye — önmagukkal és a variasságból. Talán mondjon társadalommal szemben — ha- nekünk valami megoldást, amit sonló a magáéhoz? Van aka- megcsinálhatnánk. Én nagyon dálya? Van Siófokon fórum, szívesen gyűjtenék össze olyan lehetőség? Például a Közembereket, akikről biztosan ben. -« — Nagyon tehetséges és kedves fiatalok vannak a KISZ- ben, akiket ismerek, s rajtuk kívül is biztosan még sok olyan fiatal van, aki hasonló gondolkodású. A gimnáziumban én is KISZ-tag voltam, de most nem tartozom semmilyen szervezethez. Nemrég kerültem ide, remélem, nekem is jut majd ilyen megbízatás ... — Ez csak magától függ. — Bizonyos időt el kell tölteni — azt hiszem —, meg KISZ-tagsági fölvétel is van... — Eltúlozza ezt. Ha jelentkezne, biztosan szívesen fogadnák. (Az orsó már üresen forog. »Kati! Szerezne valahol gyufát, nem tudunk rágyújtani.« S míg visszaért, megfordítottam a szalagot.) — Tehát arról beszéltünk, hogy a KISZ-ben bizonyára sok tehetséges, jó szándékú, megfelelő1 világnézeti alappal rendelkező fiatal van. — Igen, biztosan sok ilyen fiatal van, össze kell őket gyűjteni. Remélem, ha meglátják, hogy próbálkozunk a kulturális munkával, kedvet kapnak hozzá, és ők is csatlakoznak. Sőt, biztosan tudom, hogy fognak csatlakozni. Valaki idősebbnek kellene ezt feltétlenül a kezébe venni. — Milyen legyen a vezető? — Aki idősebb, de lélekben mégis fiatal; fiatalnak érzi magát, szereti az ilyen közös dolgokat, és szabad idejében szívesen foglalkozna velünk. — Tekintélye is legyen, igaz? — Tudásban legyen tekinté lye, főleg tudásban. Előttem •Bök az emberek, akik tudnak* akik műveltek, a legnagyobb tiszteletben állnak. — Ügy vettem észre, hogy Iby tanár úr, aki atyja volt az irodalom megismerésében, egyúttal példaképe is. — Igen, példaképem. Most is elmentem hozzá, és megkérdeztem tőle: »Tanár úr, milyen verset válasszak az új kombinát avatására?« Azt mondta: »Kati, mai fiatalt. Gondoljon például Garai Gáborra. Nézzen ki magának egy verset, és mondja el nekem, miután kidolgozta.« így is történt. Az Űj kor nyitánya című verset választottam, nagyon kedves vers, felszabadult örömmel üdvözli az új kort, és szembeállítja vele a régit. Ö azt mondta: jó verset választottam. Ki is javította, ahol rossz felfogásban szavaltam. Hozzá bármikor fordulhatok, mindig segít. De többet nem várhatunk tőle. Az iskolán kívül aligha' vállalna vezetést... betegsége miatt... — Rajta kívül hány irodalom szakos tanár van a gimnáziumban? — Van még három vagy négy. Egyre feltétlenül számíthatnánk közülük. Fiatal is, öt nyelven beszél, rendkívül intelligens ... — Csak meg kellene kérni rá? — Igen. — Tehát lehetne valami nagyon erős és nagyon jó magot kialakítani? — Hát hogy erőset lehetne-e, azt nem tudom. De valamit megpróbálunk... Jávori Béla (Következik: KÖZEBKÖLCS) Nelly: Charles nekem adta a szívét. Lily: Óvatosan bánj vele. Éppen a múlt héten mondta nekem, hogy ösz- szetörtem a szívét • * * — Kovács úr, utoljára kérdezem: megjizeti-e a lakbért vagy sem? — Utoljára? Nagyon helyes. Az örökös kérdése már úgyis unalmas volt számomra, * * * Egy fiatal olasz pap peckesen kerékpározott, anélkül, hogy kezét a kormányon tartotta volna. A rendőr megállította, és elővette a noteszát— Tilos karba tett kézzel biciklizni. — Tudom, felebarátom, de az én kerékpáromat az Isten vezeti. — Annál rosszabb. Ezért külön bírság jár, ugyanis tilos a kerékpáron kettesben járni. — Mit hallok, az oroszlán beteg? — kérdezi aggódva a cirkuszigazgató. — Napok óta nincs étvágya? — Már javult egy kicsit — feleli a gondozó. — Tegnap megette az állatorvost. _ * * * A rendőr látja, hgy egy részeg ember a lámpaoszlopba akarja a kapukulcsot bedugni. — Menjen tovább, itt nem lakik senki — mondja neki — Már hogyne lakna! Nem látja, hogy az emeleten világítanak? * » * Egy spanyol azt javasolta a barátainak, alakítsanak állatvédő egyletet. Az ötlet tetszést aratott, és a szervező bizottság nyomban összeült a teendők megbeszélésére. — Miből fedezzük az egylet kiadásait? — kérdi az egyik. — Bikavialalt fogunk rendezni — hangzik a felelet. * * * — Született már az önök városában nagy ember? — kérdezi egy turista. — Nem kérem, nálunk csak gyermekek születnek. * * » A kórházban az egyik páciens: — Hogyan került ide? — Gyorsan hajtottam a motorbiciklin. Hát maga? — Gyalog mentem, igen lassan. • * * Puccininak szokása volt, hogy karácsonyra barátainak egy panettone nevű, mazsolával készített süteményt küldött. Egy ízben küldött Toscanind- nak is, de utána eszébe jutott, hogy vele haragban van. Nem akarta, hogy a nagy karmester azt higy- gve, békülni akar, ezért sietve a következő táviratot adta fel neki: »A panettone tévedésből ment önnek.» Másnap a következő választ kapta: »A panettonét tévedésből megettem.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza- Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra ^ Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
