Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-24 / 147. szám

Csütörtök, 1965. június 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gumiobjektíves filmezőgép A leningrádi Optika-gyár új keskeny filmfelvevő gépe, a Lada úgynevezett gumiobjek- tívvel működik. Ennék a mo­dem, 8 mm-es amatőr filmeíö- gépnek a fókusztávolsága egy mozdulattal 9 nim-rői 37 mm- re is nyújtható. Az adottságoknak megf eleiden .4 dohánytermelés me­gyénk egyik fontos népgazda­sága feladata. Adottságaink vannak hozzá, illetve évről év­re növekvő kötelezettségeink telj es:' lésének föltételei megte­remthetők. A termelési kedvet a föltételek sorrendjében első helyen említhetjük, hiszen az összes többi így vagy úgy kap­csolódik hozzá. Ebből a szempontból kellő ügyeimet érdemel * az, amit nemrégiben Véyh János, a ka­darkút! Szabadság Tsz elnöke,' a Megyei Termelőszövetkezeti Tanács tagja egy megbeszélé­sen mondott, ök tíz holddal kezdték a dohánytermelést. Most már negyvenöt holdnál tartanak. Fölmennének a jö­vőben akár száz holdra is, ha kapnának pajtát. Burgonyával nagymértékben foglalkoznak: ra mind többet és többet ter­melnek. Konzervipari növé­nyek kiterjedtebb* termesztésé­re azonban nem vállalkozhat­nak. A termelés szakosodásának, a tájtermelés, a helyben leg­jobbnak ígérkező vetésszerke­zet kialakításának folyamatára utalnak ezek a kadarkúti ta­pasztalatok és megjegyzések. Arra jyallanak. hogy előbbre és előbbre jutunk ezen az úton. Ügy jutunk előbbre, hogy a termelés p szövetkezeti gazda­ságokban nem a. népgazdasági érdekek mellőzésével, kivált nem azok ellenében, hanem fi­gyelembevételükkel, az össz­hang egyre jobb megteremtésé­vel, állandó erősítésével fo­lyik. ' Fontos szerepet ját­szik benne természetesen az anyaal érdekeltség, hiszen a Ülést tartott a IXagyaíádi Járási Tanács A Nagyatádi Járási Tanács ked­di ülésén a végrehajtó bizottság kéthavi munkájáról és a Háromfai Községi Tanács tömegszervezeti munkájáról tárgyaltak. A határozatok végrehajtásáról szóló jelentés szerint a járás kul­turális tervében meghatározott szakmunkásképző tanfolyamok késve indultak meg, sőt néhány községben meg is szűntek. A vég­rehajtó bizottság beszámolója meg­állapította, hogy a tanfolyamokat több faluban a tsz-vezetők közöm­bössége miatt rosszul szervezték meg. * „ .rás hét * özségében eredmé­nyesen zárultak r. szakmunkáskép­ző tanfolyamok. 122 tsz-tag vizsgá­zott jól. Hetvenketten végezték el a traktorvezetői tanfolyamot. A Háromfai Községi Tanács tö­megszervező tevékenységéről szóló beszámolóban a végrehajtó bizott­ság elnöke elmondta, hogy a köz­ségfejlesztési alapból több kom­munális létesítményt építettek, megállapította azonban azt is, hogy a tanács nem vette igénybe eléggé a társadalmi segítséget. A tanácsülés ezután a járási né­pi ellenőrzési bizottság második félévi munkatervét vitatta meg. Nyelvi kincseket kutatnak Tegnap ért véget a balaton- boglári iskolában több mint kilencven somogyi pedagógus háromnapos, földrajzi névgyűj­tő tanfolyama. Lassan országos mozgalom­má válik a földrajzi nevek gyűjtése. Több megyében évek óta járják a pedagógusok a falvakat, a településeket, a ha- tárrészaket, hogy összefogják az ott élő és létező neveket, tájszavakat. A földrajzi nevek gyűjteménye nagyon fontos a nyelv-, a néprajz- és a történe­lemtudományok számára. Több évszázados szokásokra, felfo­gásokra, életkörülményekre, az emberek gondolkodásmód­jára lehet belőle következtet­ni. Sürget ez a gyűjtőmunka, mert a nép ajkán élő régi ne- vek napjai meg vannak szám­lálva. A nyelv változik, alakul, s ma már csak az idősebb em­berek beszélik és tudják a régi elnevezéseket. Magyarországon a földrajzi mévgyűjtés úttörői a Zala me­gyeiek voltak. Több éves mun­kájuk eredménye nemrég je­lent meg: egy vaskos kötet, mely térképekkel, pontos be­jelölésekkel összefoglalja Za­la megye földrajzi neveit. — A Somogy megyei gyűjte­ményt nagyobbra tervezzük, kétkötetes lesz — mondja Vár- konyi Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, aki részt vett a tanfolyamon. — A mun­ka sürget, mégsem lehet elsiet­ni. Nagy alaposságot követel... Tanfolyamunkra meghívtuk a zalai könyv összeállítóit. Ör­dög Ferencet, Markó Imre Le­helt. A gyakorlati csoportokat is ők vezetik. Saját tapasztala­taikra építve adják át a so­mogyiaknak az ismereteket, hasznos tanácsokkal segítenek munkánkban. A névgyűjtés részvevőinek nagy többsége tanár; önként jöttek erre a tanfolyamra, és hosszú hónapokig szabad ide­jük nagy részét áldozzák majd fel. Mozgalmas három napjuk volt Bogláron. Hétfőn elméleti fölkészítést kaptak, megismer­kedtek a legfontosabb tudni­valókkal, pl.: mit tekintünK földrajzi névnek? Ma mar minden községi tanácson meg­található a helység térképe a hivatalos nevekkel. Ezek a nevek száz év múlva is rajta lesznek a térképen, a nép ajká­ról kell föltérképezni egy-egy dűlő, régi ház, völgy, árok, gödör, horhos, rét, szántó, le­étkezésre és kivált vetési cél- ' *sz e^ben nemcsak termelni, hanem fizetni — osztani — is kell. Amiben a tagság legjob­ban megtalálja .számítását, az­zal a közös gazdaság szívesen foglalkozik. Más feladatokra is vállalkozik lehetőségei és ere­je arányában, ugyanis egyet­len vagy néhány növényre nem építheti biztonságosan gazdálkodását. Ezek a más fel­adatok megvalósíthatók a nép- gazdasági és a szövetkezeti ér­dek gondos összeegyeztetése alapján. Más tanulsága is van a ka­darkúti példának: az elnök szavaiban a dohánytermelés fejlesztésére irányuló szándé­kot önkéntes jelentkezésként üdvözölhetjük. Nem felülről előírt, valakik által rájuk eről­tetett akaratról van szó, hanem jól felfogott érdekükben való, saját elgondolásról. A megyei, járási feladatokkal egybeeső kadarkúti törekvés ezért is méltó arra, hogy az illetéke­sek megfelelően foglalkozza­nak vele, s ha tehetik, mozdíts sák elő megvalósítását. Tavaly megyénkben kereken 1400 holdon .termett dohány. Az idei tervben 1560 holdas vetésterületi előirányzat sze­repel. Nem olyan növény ez, amely évente »-vándorolhatna-« egyik szövetkezetből a másik­ba. Eredményes termesztésé­hez talaj- és éghajlati adott­ság, értékes gyakorlati tapasz­talat, hozzáértés, megfelelő be­fogadóképességű szárítópajta is kell. Okvetlenül szükséges hát előrelátó tervezéssel, a beruházási keretek helyes el­osztásával, azt biztosítani, hogy gelő, patak, kút, forrás, mo­csár, út, utca, udvar, híd, fa­lurész, házcsoport nevét -— ha ezt külön névvel illetik a köz­ség lakói. A nevekhez kapcso­lódó tudnivalókat is följegyzik majd, a mondákat, az elneve­zés »megfejtését«. Földi Ervin fővárosi tudo­mányos kutató a tájszavak' hangjelöléséről tartott előadást. Ezután fonetikai gyakorlat volt, magnetofonról, és diktá- lás után a tanult jelzésekkel jegyezték a hallgatók a népi kiejtésű szavakat. Kedden a zalai muzeológu­sok a debreceni meg a pécsi főiskolák előadóinak vezetésé­vel és szakmai irányításával hét csoportra osztva össze­gyűjtötték Balatonboglár és Balatonlelle földrajzi neveit. Tegnap rendszerezték az anya­got, megbeszélték a tapasztala­tokat, a járási felelősök pedig a további teendőket. A megyei tanács' lelkes és gondos pártfogója a zalai kez­deményezésnek. Alaposan elő­készítették a tanfolyamot is, kiváló szakemberek tanács­adásáról gondoskodtak. A név­gyűjtők további munkáját is elősegítik, nyomtatott útmuta­tókat, kérdőíveket készíttettek számukra. S míg Zalában a gyűjtők maguk rajzolgatták a térképeket, Somogybán két példányban megkapják a pe­dagógusok egy-egy község és határ tízezres térképét. Az egyiket munka közben hasz­nálják, a másikra már a mun­ka összesített eredménye ke­rül, ezt gyűjtik össze a leendő kiadványhoz. A térképekre nyolcezer forintot áldoztak. A somogyi gyűjtőmódszerek iránt már több megyéből ér­deklődtek, legutóbb a pozsonyi egyetem is. A tanfolyamon részt vett egy vendéghallgató is: finn föld- raizi kutató. A német nyelvű tolmácsolást a somogyi hallga­tók vállalták. A százhárom jelentkező kö­zül csak néhányan nem tudtak részit venni a tanfolyamon. Így tíz-tizenikét pedagógus méri föl járásonként á földrajzi neve­ket. Négy-öt község minden talpalatnyi földjét be kell hogy járják a falu idősebb embereivel, nem hagyhatnak ki egyetlen dűlőt, kutat, magá­nyos fát sem ... Nagy nyelvi kincseik után kutatnak. 8. Nagy Gábriel!* ott maradjon, illetve oda ke­rüljön a dohány, ahol meg­honosodott vagy meghonosít­ható; ott épüljön pajta, ahol szükség van és szükség lesz ra. Hadd foglalkozzanak vele azok. akik szívesen vállalják. Vár­hatóan1 éppen ők termeszthetik a ’egeredményesebben mind a maguk hasznára, mind a köz l—rq-rn. A sxakirányítás szemlé­letét, módszerét illetően is fontos kellő jelentőséget tulaj­donítanunk a szövetkezetek önkéntes feladatvállalásának, a velük való megegyezésnek. Ezen a téren helyenként sok a javítanivaló. Más járásban fordult elő, hogy egy termelő­szövetkezet azzal mondott le a korábban kért tehénistállóról, hogy »a felső szervek tszéünket időközben a juhtenyésztés fej­lesztésére jelölték ki«. Nem le­het ilyen indok! Nem lehet he­lye ilyen kijelölgeíésnek. Más­ként kell ezt csinálni. Megvan ennek a mindinkább kialaku­ló gyakorlata, helyes útja- módja. Kutas József HÄ MEGINDULNAK A KOMBÁJNOK Júniusi híradás Batéból Négyszázhatvankét hold ka­lászos vár aratásra Batéban. Nagy részét géppel akarják le­vágni, mert csak kevés ka­szapárt tudtak szervezni. A tíz kaszaerőnek főleg olyan terü­let jut majd, amelyen erősen megdőlt a gabona. A búzában nem okozott különösebb bajt az eső, de nyolcvan hold ár­pát földre fektetett. Ezt vagy kézikaszával vágják le, vagy pedig egy irányban megy majd a kombájn. Pozsonyi Lajos tsz-elnök el­mondta: gondoltak arra is, hogy ipari munkásakat hívnak haza segíteni, de eddig még senkivel sem sikerült megál­lapodniuk. A növényápolással és a szá­ri abetaka rí fással viszonylag jó) áll a közös gazdaság, Kevés kapálnivaló van már hátra. A kukorica nagy részét vegysze- rezték. Az emberek a szénával foglalatoskodhattak. A hetven hold fűből még tizenhét hold tájion áll. Ennek legfőbb oka szintén az eső. A terület any- nyira alacsony, hogy hosszú ideig nem is gondolhattak a betakarításra. Ezért zölden ete­tik le a füvet. R ecslések szerint a kom- bájnaratás munkaszük­ségletének egyötödét igényli általában a gabona tisztítása, szellőztetése és szárítása. Ez a munka főleg kombájnszérűn zajlik le, és megszervezése nagy szakértelmet, sok tapasz­talatot kíván. Ahol még nincs állandó kom: bájnszérű — a tsz-ek egy ré­sze e pillanatban ilyen hely­zetben van —, ott kívánatos mielőbb gondoskodni róla. Ez­zel ugyanis megteremthetik a zavartalan, folyamatos gabo­natisztítás és -szárítás föltéte­leit Az állandó gabonaszérűk­re telepíthetnek például kana­las felhordókat, építhetnek földbe süllyesztett tartályokat a szállítógépek gyors ürítésé­hez, kialakíthatják a gépi fel­dolgozás helyes sorrendjét, je­lentősen csökkenthetik a mun­kaerőigényt. Ha nincs gépesítve a gabo- natisztítas és anyagmozgatás, akkor egy-egy kombájn után két-három embert kíván a tisztítógépek ellátása és három­négy főt a zsákolás, illetve a termény raktárba szállítása. Az átlagosan gépesített szérűn két arató-cséplő géphez is elegen­dő ugyanannyi ember. ILI ível a tsz-ekben éppen a zsákoláshoz, a nehéz fi­zikai munkához nincs legtöbb­ször elegendő életerős férfi, érdemes külön figyelmet fordí­tani a kombájnszérű fölszerelt­ségének javítására, annál is inkább, mert ebben az idő­szakban a teljes munkabírású emberek iránt nagy kereslet mutatkozik más munkaterüle­teken is, például a cséplésnél, a szalmalehúzásnál és a szál­lítógépeknél. A gépesítésnél jó szolgálatot tehetnek a szívó vagy nyomó légárammal mű­ködő szelelőventillátorok és gabonafúvók — a hozzájuk kapcsolt csőrendszerrel —, a különböző típusú és nagyságú gabonarosták, magtisztítók, szállítószalagok, serleges fel­hordok és az erre a célra át­alakított cséplőgépek. Ezek kö­zül persze egy-egy üzem csak azt használhatja, ami rendel­kezésére áll. Tekintettel arra, hogy csa­padékosnak ígérkezik a nyár, ahol csak tudnak, készüljenek fel a kombájngabona szárítá­sára. Tavaly már több gazda­ságban jelentős mennyiségű kombájngabonát juttattak gyorsabban raktárba azáltal, hogy szárítógépeket alkalmaz­tak. Jól beváltak — szükség­megoldásként — a különféle szénaszárító berendezések és a Farmer-típusú -szárítók. emcsak általában a szé- 1' rűmunkát, hanem a szárítást is nagymértékben könnyítheti a helyes munka- szervezés. Kevesebb- gabonát kell átlapátolni vagy a napon szárítani, ha például jól vá­lasztják meg az aratás idejét A szakemberek jól tudják: a kombájn akkor dolgozhat jól, és akkor okoz aránylag kisebb gondot az így betakarított ter­més tisztítása, tárolása, ha a mag nedvességtartalma 10—15 százalék. Az aratás kezdetén pedig feltétlenül érdemes ki­várni a gabona úgynevezett kombájnérett állaptotát, vagy­is 18—20 százalékos nedvesség- tartalmát. Viaszérés után az esők átmenetileg ismét 30—35 százalékos nedvességet idéz­hetnek elő a gabonában, de ez csak a mag felületén jelent­kezik, és két-három óra nap­sütés elegendő elpárologtatá- sára.. A tapasztalatok szerint azon­ban az a mag is 20 százalék nedvességet tartalmazhat öt óra után — ha nem tisztítják ki —, amelyik az aratás pilla­natában alig haladja meg a 12 százalékot. A szennyező anya­gok ugyanis több nedvességet szívnak magukba, mint a ga­bona, és amikor órákig áll a szérűn a termény, gyorsan megindul a nedvességtartalom kiegyenlítődése. Tízért nagy jelentőségű a J-J tisztító-, szárítógépek folyamatos, több műszakos üze­meltetése, akár még vasárnap is. A szérűn dologozó emberek munkakedvét fokozhatják, így a gépek kihasználását javít­hatják a tsz-ek, ha érdekeltté teszik őket a napi teljesítmény növelésében. Mint módszert érdemes megemlíteni, hogy a kombájnszérűk megterhelését mérsékli a kétmenetes, osztott aratás is. A jól beállított tisz­títóművel, a rendről csépelt termény rendszerint nem igényli a gabona kombájnszé- rűs kezelését. SÁROS HORDALÉKOT ci­pel hátán a Kapos. Az embe­rek, mielőtt átmennek a fá­ból ácsolt hídon, megnézik a vizet. Az éjszakai eső a zse­lici dombok között szennyes árként futott a patakba. Reg­gel óta emelkedik a víz szint­je. De ártól nem tartanak a kapospulaiak. Addig még egy métert kellene emelkednie a víznek. Másfajta víztől fél­nek. A lezúduló esőtől. Ez százszor veszélyesebb most, mint a Kapos, mert a part mentén — Attalától egészen a dombóvári határig — ren­den fekszik vagy boglyákba rakva áll a széna. Még ka- szálnivaló is van egy kevés. Lefogyott volna már ez is, de a traktorok bent ragadtak. Most a kézikaszásokra bízták. Reggelenként öven-hatvan ember indult el kaszával a rétre. Munkájuk meghozta gyümölcsét. Már csak a dombóvári határszélen áll egy kevés fű. Az ember, ha a kaszásokat akarja megke­resni, a végeláthatatlan szé­naboglyák között talán két­szer is eltévedne, ha a kita­posott kocsiút nem vezetne egyenesen a kaszásokhoz. — Gyorsan ment ez a mun­ka — mondja Retek József, a szövetkezet elnöke. — Ti­zenötödikén jöttünk ki elő­ször, s ha minden jól megy, a héten befejezzük a kaszá­lást. PEDIG N AG'S ON GAZDAG a Kapos menti rét Több fü­A PULAI RÉTÉN vet ad, mint eddig bármikor. Igaz, hogy már kétszer adtak neki pétisót. Tavaly is meg az idén is. A háromszázhar­minchat hold rét vastag ren­dekkel fizet a gondoskodá­sért. A traktor reggel negyed hétkor már hozta az alsóheté- nyieket, aztán jöttek a pu- laiak is, és mindennap vág­ták estig. Délben senki sem ment haza. Az öreg fűzfák árnyékában kicsomagolták a táskában hozott szalonnát meg vöröshagymát, megebé­deltek, megkalapálták a ka­szát, és mentek tovább. Dél­ben mindig kellett kalapálni. Volt, aki azt mondta, hogy azért, mert rosszak a kaszák, pedig hát az igazi ok a jó fű. — Nagyon jó rét ez. Nincs ebben egy szál savanyú fű sem — mondja az egyik ka­szás ember. — Féltünk is, hogy mi lesz vele — teszi hozzá az elnök. — Aztán megmozgattunk mindenkit. — Olyan széna lesz ebből, hogy beszél tőle a tehén — mondja az előbbi ember. — Kár, hogy egy kicsit megázott az éjjel — jegyzem meg. — Az nem számít —mond­ják többen is. — Kifújja ez még magát Fölégett hátú emberek ké­szülődnek délben, hogy újra munkához lássanak. Nehéz ez a kaszálás. Azt mondja Fábián István, hogy sokkal nehezebb, mint az aratás, mert a gabo­nában csúszik a kasza. Itt vi­szont a sűrű fű megkínozza az embert. RÖVID TANAKODÁS IN­DUL az öreg fűz árnyékában. Azt beszélik meg, hogy ki mer­re menjen. Nincs már annyi, hogy egyvégtében mindenki­nek jutna sor, aztán eldöntik. Mielőtt elindulnak, még ráhúz­nak a sörösüvegből. Nagyon meleg van. A nap ontja a hő­séget, hát gondoltak rájuk a faluban. Kocsira tettek egy-két láda sört, jeget a ládába, és kidöcögtek vele a rétre. — A sör nagyon ilyenkor — mondja ha kaszál az ember, akkor na­gyon oda kell figyelni. Néha egy-egy hír fut végig a réten. Valaki a faluból hoz­za. Ilyenkor megáílnak egy cigarettaszünetre, megtárgyal­ják, aztán mennek tovább. Mennek, mert az asszonyok­nak is kell a munka Délután ők is idejöttek a rétre. Reggel nem lehetett, mert az éjszakai eső megáztatta a szénát. Azért akadt munkájuk. Pétisót szór­tak. Most gyűjtenek. Már egy hete többnyire csak gyűjtenek. — Nagyon sok széna lesz — mondja egyikük. — Olyan ne­héz hajtani a rendeket Elég hosszan hajtják. Lehet, ne kisebb petrencéket is rak­ni, de akkor, ha esik, több szé­na ázik. Az asszonyokat nem látni a nagy táblán, csak a szaporodó petrencék jelzik, hogy itt van- jólesik nak- Mert gyorsan dolgoznak. Kovács Tíz perc alatt három petren­István. — A fáradt embert raknak össze, üdíti. A víz, az izzaszt. HAZAFELÉ INDULUNK az Aztán nekilátnak megint a elnökkel. A boglyák között a munkának. Ütemes mozdulat, jó szénatermésről beszél. Ügy tál húzzák a kaszát, s a friss számoltak, hogy huszonöt-har- fű hamar fonnyad. mine mázsát is ad egy hold — Emberek, holnap nekiáll- rét. Szép eredmény. hatunk hordani? — kérdi az Minden gépet ide irányíta- elnök. nak, hogy minél előbb kazalba — Neki — mondják többen kerüljön az értékes takarmány, is. — Ami széna fel van bog- Mert ennek a rétnek olyan az lyázva, hadd menjen. Ami ke- értéke Pulán, mint a híres vés még ezután lesz, összesze- kaposvölgyi szarvasmarhanak dik majd az asszonyok. Má? az országban. csak a kaszára ügyelnek. Mert Kercza Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom