Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-22 / 145. szám

Kedd, 1965. június 22. 3 80M0GTI NÉPLAP rr BELSŐ PARANCS Gépies, megszokott mozdu­lattal nyúlsz a cigarettádért. Meggyújtod, mélyre szívod a füstöt. Mindenre gondolsz, csak arra nem, hogy hány em­bernek, mennyi munkája van abban az egyetlen szál ciga­rettában is. Aztán úgy hozza a sor, hogy dohányosok ^özé ke­rülsz, beszélsz velük, és tanú­ja vagy egyetlen részfolyamat­nak, a palántázásnak. S akkor baj! Nincs itt Mi ebben nevelődtünk, meg- 1 szoktuk a dohányos munkát. De a derekunk az nem szokta meg! Viszont a palántázás ez­zel jár. .. Reggel öt után a palántane- j velőnél serénykedtek. Maguk tői. — Azt mondják, nagy átszedték ki a legfejlettebb pa­lesz ám azért veszekedés. — Nem mondták rólam, hogy nagyszájú vagyok? — Knoll Mihályné arca kipirult látszik rajta, melege van. Nem az időtől. A munka lendületé szám. Van benne valami, meg­mondok én mindent. Azt is. lántákat, s csak utána jöhettek ki ide. Egymás mellett'" dolgo­hogv nézze, van itt köztünk z'k Knoll József né, Szegedi egy szem férfi, Rippel György Ekék fordítják a palánta alá a földet... hirtelen eszedbe jut, hogy i a felesége tartozik a csapa­mennyi minden történik, amíg ltunkba, de annak ma fáj a ’ ~ cigaretta-J dereka. Ehhez pedig kell a de­rék! Igaz, ami igaz, egész napa megveszed a adagodat... Egyetlen részfolyamat, a, palántázás, a fiatal növénye] küiltetóse. Mikor ott járta: Szulckban, harmadik napja csinálták. De mindig csak lop­va. Volt úgy, hogy már meg­eredt az eső, de még mindig nem indultak haza. Azt mond­ták; parancs. De a parancs szónak itt más az értelme, mint általában. Nem szóban adott parancs ez, hanem a természet, az évtizedek óta megszokott gyakorlat követel­ménye: most ültetni kell a do­hányt. — Nem kell itt szólni sen­kinek. Mikor elérkezik a mun­ka ideje, meg sem lehetne köt­ni az asszonyokat. Feíázott a homok, sáros a kezük. Egy pillanatra sem egyenesednek föl, mozdulataik gyakorlott gyorsaságát még szemmel is nehéz követni. Van időm körülnézni, és megállapítani, hogy milyen szép ez az erdővel övezett nagy tábla. Ameddig a szem ellát, asszonyok s a földet frissen a palánta alá fordító fogatok. — Nicsak, ott a legifjabb tsz-munkásunk! Fogja az eke szarvát, végig­gyalogol a barázdában. — Hogy hívnak? — Lempel Jancsi! Most vol­tam elsős. Ott van az édes­anyám ... Lempel Józsefné arcát alig láthatom. Előre hajolva, meg nem állva rakja a palántákat. — Sosem szégyen a munka! Nem árt, ha a gyerek látja, meg belekóstol. Igen. Sietünk. Minden munkacsapatnak két holdja van itt. Jó lenne ma elvégezni. Évek óta 250 holdon termel dohányt a szuloki Petőfi Tsz. A nagyobb részen már kinn van a palánta. — Hetven holdon viz áll. Ez a mi legnagyobb gondunk — mondta Pfeffer István tsz-el- nök, aztán gyorsan hozzátette — többek között... Mert más­nál is okoz zavart ez az idő. Nedves a homok, sáros a ke­zük. És ismét felhők tornyo­sulnak. Csak ez a tábla készül­jön el, addig ne essen! — Igyekezni kell — palántát rak felkötött kötényébe Szege­di Györgyné —, mert különber nem lesz kereset. Na, még a végén nem lesz elég a palánta — ezt már csak úgy magának mondja. — S akkor? — Kérünk a társaktól. Nem nap hajolni! .. A tábla távolabbi részén hajladozik Héli Simonné. — Mátyásné. Anya és lánya. A fiatalasszony huszonöt éves. — Nem kell jelölni. Ha a fogatos egyenesen húzza a ba­rázdát. egyenes lesz a sor is. Csak lépést kell tartani a fo­gattal. Akkor van kereset is. Nyolcán vagyunk a csapatban, ha megcsináljuk a két holdat — és mindenáron szeretnénk —, akkor két munkaegység lesz a mai nap eredménye . .. — Tavaly öntözni is kellett — mondja Héli Istvánné —, a dohányültetéshez jó ez az idő. Megered most a palánta, még ha fordítva teszik a földbe, akkor is. Csak legyünk meg vele minél előbb. Kell a kuko­ricát is kapálni. De ez az idő!.. Másuft is ennyi eső van? Mit tudnak csinálni ott. Közben szaporodnak a sorok, fogynak a kosarakból a palán­ták. Mind kisebbre zsugorodik az üres föld. Az egyik oldalon törékeny, vékony kis öreg­asszony, özv. Fritz Istvánné. Hatvan éves. Mikor lehajol, alig látszik ki a barázdából. De lépést tart a többivel. »A munka megy, csak egész- | ség legyen!« — mondja ♦ özv. Fritz Istvánné. — Tavaly tízezer forintot ke- | restem. Nem kívánok én sem- ♦ mit, csak egészség legyen, ♦ csak az orvoshoz ne kelljen | menni! Nem mondom, ez a | munka egy kicsit nehezebb. De f vannak a dohányosoknak jobb \ napjai is! A simításkor! Éjié- í lekig is csináljuk... Nem tudtam megszámolni, de több mint százan voltak! azon a táblán. És még mindig« érkeztek. Hebrang Máté foga­tos (valaki odakiabálta: »írja í hozzá, méghozzá az első foga- tosok köziül«), felesége és a menye most kezd hozzá. Mennyi lendület, mennyi lá­zas igyekezet! A belülről fa­kadó parancs: most ültetni kell a dohányt! Rágyújtasz — és újra megje­lenik előtted a kép. A földes, sáros kezek, a hajló derekak, s a percről percre szaporodó do­hánysorok. OÉs arra gondolsz: hát igen. Így kerül a földbe a híres szuloki dohány ... Vörös Márta Több éves gyakorlat­tal rendelkező mérlegképes kö csy vei őt keres vezető beosztásba kereskedelmi vállalat Ajánlatokat 95488 számra a Magyar Hirdetőbe. (95488) ... és egyre újabb csoportok érkeznek. OOOOOCOOOOOOOOOOOOOOO XX)OOOCKXXXXXXX>OOOCOOCOOOCOOOOCX>DOOOOŰCOOC)OOa Építkezünk, építkezünk — de hogyan? A betont cipősarokkal föl lehet tömi. A vakolat hullik, ha az ember hozzáér. A vasvá­zas tetőszerkezetből a munká­sok véleménye szerint legalább ötven-hatvan csavar hiányzik. Ezenkívül sok a szabványon aluli is. A kifutó korlát tartó­vasait könnyűszerrel ki tudja tömi az emlber is. Az első benyomás olyan a porrogszentkirályi tsz 98 férő­helyes növendékmarha-istálló- jánál, mintha egy félig elké­szült rom volna. őrültünk, hogy kaptuk Az épület átadását legjob­ban a szövetkezetbeliek várják. Először úgy ígérték, hogy tél­i-e elkészül, de hiányzott a hullámpala. A következő ha­táridőt május 15-ben állapítot­ták meg. Megérkezett a hiány­zó anyag is, az épület viszont nagyon rosszul áll. — Erre jelzőt nem is lehet találni — mondja Varga János tsz-elnök —; lehet, hogy me­gint itt lesz a tél, mire beköt­hetjük a jószágot. Ha átadják is, még nagyon sok munkánk lesz vele. Nem szabadtartásos istállót akartunk, hanem ren­desen befalazott, zárt épületet. — Akkor miért fogadták el ezeket a terveket? — Ha ezt nem fogadjuk el, másikat nem kaptunk volna. Istállóra pedig nagy szüksé­günk van, hiszen az állatokat tíz helyen tartjuk. Nehéz a ta­karmányozás. Ügy számoltuk, hogy ez a szétszórtság évente két-háromszázezer forinttal növeli az állattenyésztés költ­ségét. Az istálló építése ötszázhet- venhétezer forintba kerül. Az építés üteme nagyon las­sú. Az ősz óta eddig csak a te­tőszerkezetet rakták föl a So­mogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat dolgozói. Ott jár­tunkkor egy tíztagú brigád dolgozott. Törték az ősszel le­öntött betont, és a nádpadlót szerelték föl a tetőre. A Jáger- brigádot oanw-ág küldtek ide. Az addig itt dolgozó kőműve­seket másik építkezésre vezé­nyelték. Osztályon aluli munka A brigád tagjaitól azt kér­dem, ha nekik ilyen épületet csinálnának, mit szólnának hozzá? — Azt hiszem, elzavarnám őket — mondja egyikük. — A szakember szemével milyen ez a munka? — Osztályon aluli! — A sok hibáért ki a fele­lős? — Mindenekelőtt a műveze­tő. Horváth József művezető az­óta már Marcaliban dolgozik. — Helyre tudják hozni eze­ket a hibákat? — Különben nem veszi át tőlünk a műszaki ellenőr.. De kinek jutott eszébe beva­kolni addig egy épületet, amíg a tető nincs rajta? És hogyan lehet ősszel, a fagy beállta előtt betont leönteni? — Maguk szerint mikorra készül el az istálló? — Talán egy hónap múlva, ha nem lesz anyaghiány. De anyagunk most sincs. Sem ka­vics, sem cement. Enélkül pe­dig nehéz dolgozni. Mit mond az igazgató? Az elnök és a munkások vé­leményét elmondtam Nagy La jósnak, a Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatójának. — A munkások azért zúgó- ; lódnak, mert senki sem szeret; rámenni arra az építkezésre, : amit mások már elrontottak. : Két hét múlva kész lesz az . épület. ; — De hanyagság miatt van : kár az építkezésen . .. — Lefagyott a fal. Tudom. Le kellett fagynia, ha nem volt rajta tető. De ez nem: nagy ügy. Máskor is előfordult • már. * — Ha tudták, hogy lefagy, miért vakolták be? — Vártuk a hullámpalát. — És a csavarhiány a tető- szerkezetben? — Hát azért annyi nem hiányzik. Talán egy-kettő. — ön szerint ki a felelős ezért a mulasztásért? — Csak a hullámpalát lehet felelősségre vonni. (!) A hibákért felelni kell! A hullámpalát azonban nem lehet felelősségre vonni. A hul­lámpala igazán nem tehetett arról, hogy nem szállították oda idejében. A felelősöket másutt kell keresni! És meg kell keresni, mert mégis csak érthetetlen, hogy egy átadás előtt álló épület úgy néz ki, mintha az idő vasfoga már régen kikezdte volna. Mi lesz vele évtizedek múlva? A hiá­nyosságokat most kell felül­vizsgálni és minél előbb meg­szüntetni. Amilyen érthetetlen, hogy az építők ilyen hibákba esnek, legalább olyan megdöbbentő, hogy az átadást követő napon ismét meg kell jelenni a kő­műveseknek, hogy a frissen el­készült istállóban újra feltör­jék a betont, s jászlakat, ab­lakokat építsenek. Nem volna sokkal ésszerűbb, ha a hasz­nálhatóságot már a tervezésnél figyelembe vennék? Kercza Imre Türelem és határozottság GYAKRAN MEGTÖRTÉNIK, hogy felelős poszton álló, alapjában véve rendes, rokonszenves emberek meg­tévednek. Könnyelmű, rossz társaságba kerülnek, kár­tyáznak, italoznak, kisebb-nagyobb botrányba kevered­nek. S a felettesek ahelyett, hogy erős kézzel, idejében visszatartsák őket, hosszú időn át türelmesen elnézik a helytelen viselkedést. Majd egy szép napon — türelmü­ket vesztve — rásütik a rendbontókra az alkalmatlanság bélyegét és útilaput kötnek a sarkukra. S ha ilyen esetekben egy-egy hivatalban vagy akár termelőszövetkezetben is felvetődik a kérdés: miért nem lehetett ésszerűbb, emberségesebb megoldást találni, az illetékesek rendszerint azt válaszolják, hogy liberaliz­mus lett volna tovább várni; betelt a mérték, »ők nem nevelő intézet«, s különben is felelős posztra kész em­berek kellenek, nem pedig olyanok, akiket alapvető dol­gokra is figyelmeztetni kell. KÉSZ EMBER. Igényes követelés. Vajon hol állana most a tsz-mozgalom, ha a szervezést annak idején eh­hez a feltételhez kötöttük volna? Kész embereket a kez­det kezdetén? Honnan? Hiszen a mozgalom is új volt, s kész szövetkezeti emberré csak a közös élet, a gondok, a feladatok növekedése közben nevelődhettek a falu leg­jobbjai. Hogy valóban azzá nevelődjenek, ahhoz még ma is rengeteg türelem, jósz ndék és segítség szükséges. A türelem fontos és hasznos erény, s ha jól élünk vele, mindig beérik a gyümölcse. Ehhez azonban a bi­zalmon kívül mély emberismeretre van szükség. Tudni kell, ki az az ember, aki megérdemli a türelmet. Is­merni kell a felfogásában, a becsületében rejlő értéke­ket, tehetsége bizonyítékait, családját, a faluban kivívott emberi rangját. Mindazt tehát, ami jelenét, jövőjét, lehe­tőségeit meghatározza. A legtöbb helyen éppen azzal vé­tenek a türelem ellen, hogy nem veszik figyelembe az emberekben rejlő lehetőségeket. Csak a bosszantó jelen­séget látják és liberalizmusnak tartanák türelemmel megbirkózni a jelenségekkel. S azt sem veszik észre, hogy aki türelmetlen, az a szocialista együttélésre jel­lemző egyéb követelmények ellen is vét. AZ IS IGAZ azonban, h így a türelem ellen — túl­zott türelmességgel, határozatlansággal is lehet véteni. S a fejlődés során évről évre másként kell türelmesnek lenni, öt-hat éve még türelemmel kellett várni, hogy az új szövetkezeti elnökök sora a nagyüzemi gazdálkodás­hoz szükséges alapvető ismereteket megszerezze. Ma az ilyen várakozás már igénytelenség, hiszen — éppen a türelmes várakozás eredményeként — elnökeink zöme otthonossá lett a vezetésben, technikusi vagy még maga­sabb fokon ismeri az agrotechnikát. Arra is sok példa van viszont, hogy méltatlan em­berek visszaélnek a türelemmel. Nem segít rajtuk a ha­ladékok sora, a türelmes várakozás, mind mélyebbre és mélyebbre zuhannak, vagy legalábbis nem fejlődnek. Pedig a szigorú, időben történő, emberséges felelősségre- vonás segíthetett volna. Ezé'-t kell ismerni az embereket* hogy adott esetben kiderüljön, mire van szükség: türe­lemre, vagy határozott fellépésre? Mert a felelőtlen el­nézés már valóban nem türelem, hanem liberalizmus, tehetetlenség, esetleg cinkosság, összefonódás, korrupció lapulhat mögötte. A türelem nem csodaszer, de elengedhetetlen kellé­ke az emberek nevelésének. De a visszaélőkkel szemben nincs helye semmiféle türelemnek. Súlyos hibákat, szán­dékos bűnöket elnézni ugyancsak bűn, felelőtlen libera­lizmus. Márpedig a türelem és a liberalizmus nem fér­nek meg együtt, ha némelyek összekeverik is a két fo­galmat A türelem épít, teremt, a liberalizmus mindezt lerombolja és beszennyezi. ISMERNI KELL a türelem határait. Tudni kell, hogy a türelem mit sem ér határozottság nélkül. A türelem bizalom az emberben, hit az ember lehetőségeiben, s egyben határozott fellépés a hibák, az elhatalmasodott rossz tulajdonságokkal szemben. Csak így fejlődhetnek a szép erények, csak így pusztulhat ki a rossztulajdon­ságok gyökere is. Ezért testvére a türelem a határozottságnak. K. Gy. Rab Ráby Szélesvásznú magyar film. Korhatár nélkül. Kísérő műsor: Együtt; Magyar gyógynövények Műsoron a Szabad Ifjúság Filmszínházban június 24—25-én. Hajrá, franciák! Szurkolók Londonban. Szélesvásznú színes francia filmburleszk. Korhatár nélkül. Kísérő műsor: A Jóka ördöge. Műsoron a Vörös Csillag Filmszínházban június 24—28-ig. * * * Ketten a sztyeppén Szovjet film. Műsoron a Dózsa Kertmoziban június 24—25-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom