Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

/ Kedd, 1965. május 11. £ SOMOGYI NÉPLAP Papíron nem segíthet! A kenyerünké felelősek vagyunk Hosszú szünet után a na­pokban ismét összehívták a megyei közúti Baleset-elhá­rítási Tanácsot. Negyvenötén vesznek részt e testület mun­kájában: elsősorban olyan vezetők, akik hivatali be­osztásuknál fogva kell hogy tagjai legyenek, többen pe­dig azért, mert valamilyen formában kapcsolatban áll­nak a közúti közlekedéssel. Az értekezletet azonban nem sikerült megtartani, mert a negyvenöt tagból csak ki­lencen jelentek meg. A töb­biek vagy elfeledkeztek ró­la, vagy nem tartották érde­mesnek megjelenni. Nem ez az első ilyen eset: a legutób­bi tanácskozáskor húszán maradtak távol, s a megje­lentek is különféle okokra hivatkozva hamarosan eltá­voztak. Jelenlegi formájában a Baleset-elhárítási Tanács nem tud megfelelő segítséget nv’-5tani a balesetek megelő­zéséhez, illetve számuk csök­kentéséhez. Mi az oka ennek a nemtö­rődömségnek? Talán úgy vélik néhányan a tanács tag­jai közül, hogy nincs értel­me munkájuknak, nem lehet megelőzni a karambolokat? Nem tudni. Mindenesetre Hoffmann Sándor, a tanács titkára személyesen fölkeres minden tagot, beszélget ve­lük, s meghívja őket a leg­közelebbi ülésre, hogy vállal­ják a tanácsban való tevé­kenykedést ... Érdemes lenne felülvizsgál­ni: Van-e értelme annak, hogy a Baleset-elhárítási Ta­nácsnak papíron negyvenöt tagja legyen, a valóságban (Tudósítónktól.) Igen kifizetődött tavaly a so- mogysárdi gazdáknak a háztáji szamócatermesztés. Az fmsz-i fel­vásárlók '123 000 ‘ forintot fizettek ki nekik ezért a kedvelt gyümölcs­ért. Volt olyan termelő, akinek 20 000 forint bevételt hozott a szamóca, s különösen azoknak ér­te meg termelése, akik — mint Gál György, Puchmann Sándor, Vancsura János, Pelöcz Pál és Böhm Lőrinczné — nagyobb meny- nyiséget értékesítettek belőle. A siker arra buzdította a köz­ség lakóinak egy részét, hogy Van valami jelképes abban,' hogy az Xmoerial, a galopp­pályák sokszoros győztese minden fényképen a legelső. Pedig amikor ezeket a fölvé­teleket készítette Rádoki Jó­zsef, a lóversenyek közönsége még nem ismerte a későbbi világhirességet... Azóta a sztár ménesbe vonult. A kis­béri ménes akkori vezetője pedig Somogysárdon őrizgeti a fényképeket. Hírességek, szépségek A somogysárdi ménes híre is túljutott az országhatáro­kon. Itt is akadnak híressé­gek, »akiket-« így vagy úgy számon tart a közönség. Az Elton Hanover például feb­ruárban érkezett meg Ameri­kából. Most Európa leggyor­sabb ügetőménjének tartják. A világrekorder Grey-Hand New Yorkban él, a Hanover viszont Magyarországon bú­csút intett a versenypályának. Rádokiék azt várják tőle, hogy utódainak adja át kivá­ló tehetségét. A jó tartású mén hamarosan megszokta a magyar környezetet. Az üge­tőpályát azért sajnálja egy kicsit, legalábbis erre lehet következtetni gyakran búra eresztett fejéről. Gondozóitól szerényen fogadja el a cuk­rot. Idegen tőle a sztárok szertelensége. Vagy talán ép­pen a Novüjnek, a szovjet m'" nek a szépségét irigyli? Délceg, formás testíllása va­lósé r">« lószé^séggé teszi. A moszkvai ménesből került ide két évre. Viszonylag fiatalon is -- múlt áll mögötte. Ti­zenhét verse”-"»bői tizenhatot nyert meg. Ha lejár a két év, visszaviszik a moszkvai mé­nesbe. Az istálló büszkesége a Li- Eomfi. Nem olyan régen még pedig alig néhány ember dol­gozzon? A közúti forgalom napról napra növekszik, s ha nem iyan mértékben is, mint ét-három évvel ezelőtt, de emelkedik a balesetek száma is. A múlt évben például ezernél több ember halt meg, s több ezer maradt örökre nyomorék, az anyagi kár pedig meghaladta az egymilliárd forintot. (Orszá­gos adat.) A tanácsnak az lenne a feladata, hogy vizs­gálja, elemezze a balesetek okát, s megfelelő szervezeti intézkedésekkel, propagandá­val küzdjön azért, hogy azok minél ritkábban ismét­lődjenek meg. A Baleset-elhárítási Ta­nács ez évre is megfelelő tervet készített. Előadások, KRESZ-vetélkcdők megren­dezése stb. szerepel benne. De mit ér ez a terv, ha ma­guk az előadók sem jelen­nek meg az ülésen, s a ta­nácskozást mindig azzal kell elhalasztani, hogy a legközelebbi talán majd jobban sikerül, eredménye­sebb lesz? Fontos, felelősségteljes do­log a Baleset-elhárítási Ta­nács tagjának lenni. De csak akkor, ha el is végzik fel­adataikat. Ezért mihama­rább felül kell vizsgálni a tanács munkáját, tagságának összetételét, tevékenységét. A rendszeresen távolmara­dók helyett új tagokat kell beválasztani, vagy pedig jó­val kisebb létszámmal új Baleset-elhárítási Tanácsot alakítani, hogy az valóban be is töltse feladatát. Sz. L. szakcsoportot alakítsanak. Az ősszel az fmsz kiváló minőségű szamócapalántát szerzett be _ _ ál­lami gazdaságoktól. A telepítésbe nemcsak a régi, hanem sok új termelő Is bekapcsolódott. Hetesen és Mezőcsokonyán is alakítottak szamócatermelő szak­csoportot, a telepítést itt is elvé­gezték az ősszel. A mezőcsokonyai fmsz most ar­ra számít, hogy körzetében az elő­ző évi 70 mázsa helyett ennek kétszeresét vásárolják fel az idén, és kétszázezer forintot fizethet­nek körzetükben a gazdáknak. a ciprusi hercegnő udvari lo­va volt Hófehér szőre, feke­te szeme méltán teszi az is­tálló kedvencévé. A magyar cirkusz hozta be egy külföldi turné alkalmával, majd ide került a ménesbe. Lehetne még hosszan so­rolni a lótársadalom kiválósá­gait hiszen apáról, anyáról valamennyien a kékvérű lo­vak családjába tartoznak. Kiválogatás i és k válogatók A ló színe csaknem olyan divat manapság, mint a ru­háké. Sárdon azonban a szí­nek mellett a kiváló tulajdon­ságok öröklésére is nagy gondot fordítanak. Rádoki Jó­zsef, a ménes vezetője, Or­bán Nándor idomár meg dr. Csák János állatorvos kiváló ismerője a vérágaknak, a családoknak és a teljesítmé­nyeknek. De tudják azt is, hogy nem minden évben le­Hz ipari szolgáltatás helyzet t vizsgáita meg a Csurgói Járási NEB (Tudósítónktól.) Hogyan végzi a szolgáltatást a Napsugár Ksz és a kisipar? — ezt ellenőrizte a Csurgói Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság. A NÉB megállapította, hogy a ksz termelési értéké­nek 1963-ban 12 százaléka, ta­valy 9 százaléka származott a szolgáltatásból. Bár a termelé­si érték összege a múlt évben nagyobb volt a tavalyelőttinél, a szolgáltatás mértéke nem emelkedett számottevően. Pe­dig lényegesen nőtt a rádió-, a tv- és a motorkerék-javítá- si igény. Ezt azonban nem tudták kielégíteni a múlt év­ben. Kifogásolták a népi ellen­őrök a fölvevőhelyek állapo­tát Nem megfelelő a szállítás sem. Emiatt többször késve érkezik a javítandó áru a székhelyre. A szakmunkásel­látottság általában jó, az új részlegekben azonban további szakemberek beállításáról kell gondoskodni. Nem kielégítő a személyi szolgáltatás. Szen- tán, Somogyudvarhelyen nincs férfifodrász; Berzencén, Iha- rosberényben és Pogányszent- péteren női fodrászra lenne szükség. Javasolta a NÉPI hogy a ksz elégítse ki a szekérfuvaro­zással és a tűzifa-fűrészeléssel kapcsolatos igényeket, és lé­tesítsen boyszolgálatot Az anyagellátás — a cipész-, a kádár- és az asztalosszak­máét kivéve — jó, állapította meg a népi ellenőrzés vizsgá­lata. Véradónap Somogyacsán és Bedegkéren (Tudósítónktól.) A közelmúltban térítésmen­tes véradónapot szerveztek Somogyacsán és Bedegkéren. Somogyacsán hatvanhatan 20,5 liter, Bedegkéren nyolcanki- lencen 27,2 liter vért adtak. Somogyacsán a község lakos­ságának 6,7, Bedegkéren pedig 7,2 százaléka vett részt a véradásban. hét Imperiált küldeni a ver­senypályákra. Rádoki valamikor maga is versenyző volt. Az idomár nemiben jut túl a gyakorlópá­lyákon. Fölötte eljárt az idő, de szakmaszeretete legalább olyan tüzes, mint a lovaglás­ra váró lovak vére. Maga is jó lovas. Naponta öt-hat órát tölt nyeregben, de előfordult, hogy nyolc óra hosszat cse­rélték alatta a lovakat. A vérági keresztezésen túl egy kicsit tőle is függ, hogy min­den pályára készülő csikó a legjobb teljesítményt nyújtsa. — Vigyázz! Figyeld a lo­vat! — gyakran hangzik el ez a kiáltás a gyakorlópályák széléről. Aztán elhangzik a parancs: — Vágta! — A magyar lovak Európa- szerte a legpaprikásabbak, de legjobban nyereg alá törnek. — Ezt nem a sárdiak mond­ják. hanem Pipa Bondi olasz kereskedő, aki már sokszor járt a ménesben. Legutóbb is két lóval távozott, s helyettük ŐSSZEL, A VETÉS IDE­JÉN azt szoktuk mondani, hogy a jó termést most kell megalapozni. Hogy hány zsák telik meg búzával, és milyen kenyér kerül asztalunkra, az javarészt már akkor eldől, amikor a mag a földbe kerül. Sok függ tehát az embertől, at­tól, hogy milyen föltételeket biztosít a gabona fejlődéséhez. Azzal, hogy elvetettük a ke­nyérnek valót, teendőnk még nem ért véget. Még sok mun­kát kell elvégezni addig, míg azt mondhatjuk, hogy megtet­tünk mindent a gazdag aratá­sért, s most már a természet dolga, hogyan fizet fáradozá­sunk. De vajon minden gazdaem­ber elmondhatja-e ezt, ha meg­áll a most még zölden hullám­zó gabonatábla előtt? Ha föl­teszi magának a kérdést — megtettem-e mindent? —, va­jon tiszta lelkiismerettel, fele­lősségérzettel igennel vála- szolhat-e? Ezek a gondolatok jutnak az ember eszébe, mi­kor reménykedően nézi a szé­pen zöldellő határt. A parasztember a jobb ter­mésért, mint említettük, az első lépéseket a vetéskor teszi meg. Az utolsó munkafolya­mat, amikor még beleavatkoz­hat a gabona sorsába, a vegy­szerezés, a dikonirtozás. Az aratást megelőzően még ez a dolga, kötelessége a kenyeret teremtő embernek a kalászo­sokkal elvetett táblákon. S ha most erre vonatkoztatva tesz- szük fel az előbbi kérdést, va­jon mit válaszolhatunk ? A FONYÓDI JÄRÄS ter­melőszövetkezeteiben keres­tünk feleletet ezekre a gondo- latokra. Az a tény, hogy a gazdasá­gok csaknem kétszer annyi ga­bona dikonirtozását tervezték, mint egy évvel korábban, arra utal, hogy fölismerték, tudják, milyen hatalmas jelentőségű a kemizálás, közelebbről: meny­nyire hasznos, fontos, hogy vegyszerezéssel is előmozdítsák a gabonák erőteljes fejlődését. Az új térhódítása keltette öröm azonban egykettőre megcsap­pan, ha e mellé az adat melle egy fényképet hagyott itt. Rajta akadály fölött a Hózá­por. Két éve vitték el So- mogysárdról, s a fiatal olasz lány, aki most nyergeli, azt kérte a ménes vezetőjétől, en­gedjék meg, hogy egyszer el­látogasson ide. Látni szeretné, hol tenyésztik ezeket a lova­kat. Iskola és emlékek L insa Berunzzin kérése nem egyedülálló. A siófoki lovasiskola tavaly nagy si­kert aratott. Az idei megnyi­tóra is már lázasan készül­nek. Tizenkét ló indul útnak a pénteken nyíló iskolába. De Sárdon még a tavalyi em­lékeket idézik. Mert a lovas­iskola sok barátot szerzett. Van közöttük olyan is, aki az­óta már többször ellátogatott Somogysárdra. Egy bécsi há­zaspárt sokat emlegetnek. Ök a Siófokon töltött két hét alatt talán kétszer sem fü- rödtek a Balatonban, de a lo­vakat naponta megnézték. A Fiatal férjnek nagyon tetszett az egyik ló, de nem engedték rá felülni, mert nehéz volt. — Milyen a jó lovas sú­lya? — kérdezte. — Hetven kiló — válaszol­ták. Elbúcsúztak, de két hét múlva újra visszatértek. Egy jugoszláviai üdülést cseréltek föl balatonira. A férj ez alatt a két hét alatt nyolc kilót fogyott. Azóta harmadszor jártak Sárdon. S most megmutatták az egyik szürke csikót. — Ez már Bécsbe készül ------ mondták. K ercza Imre odatesszük, hogy a fonyódi já­rás gazdaságai az ötödikek a megyében. A tervezett 8460 holdból 2043 holdon végezték el a munkát, s az egy perme­tezőgépre jutó teljesítmény a megyei átlagos 150 hold helyett 136 hold. A tények így, egy­más mellé sorakoztatva gondol­kodásra kell hogy késztesse­nek. Nagy gondot okozott és okoz. hogy az időjárás igen kedve­zőtlen. Több helyen víz áll a földeken, kevés a napsütés, sok a borús, szeles, hűvös nap. Szinte csak úgy lophat magá­nak egy kis időt a parasztem­ber, hogy végezhesse a nagyon sürgető, némely esetben talán már meg is késett feladatokat. De valljuk meg őszintén, min­denre nem adhat magyarázatot az időjárás! Megemlíthetném a kaposvári járás példáját, ahol a területnek több mint felén. 10 402 holdon elvégezték ezt a munkát hasonlóan kedvezőtlen föltételek mellett. De akad példa erre a fonyódi járásban is. Szöllősgyörökön Magyar Gyula növényvédelmi szak­munkás irányításával és Ko­vács Lajos traktoros közremű­ködésével elvégezték a 300 hold gabona dikonirtozását Igen, néha valóban úgy lopták el a napsütéses órákat. Az a tudat hajtotta őket, hogy fá­radságuk nem lesz hiábavaló. Talán a múlt év tapasztalatai fokozták bennük a felelősség- érzetet. Akkor ugyanis a gabo­nák egy részén kicsit késve végezték el a munkát, s nem azt az eredményt kapták, amit vártak. Viszont azok a táblák, ahova kellő időben kiperme­tezték a vegyszert, legalább két mázsával többet adtak. Való­színűleg így tették föl a kér­dést maguknak: Többet aka­runk betakarítani? Akkor okuljunk a tapasztalatokból, s amit még utoljára megtehe­tünk a jó termésért, végezzük el idejében a vegyszerezést! Hasonló törekvésről adott bizonyságot a buzsáki termelő- szövetkezet. Igaz, az ő felada­tuk akkora, hogy nem tudják hiánytalanul teljesíteni. Amit azonban megtehettek, azt megtették, s minden olyan táb­lán, ami j óbban rászorult a vegyszeres kezelésre, elvégez­ték ezt a munkát. Nagyon sok szövetkezetben, bár a feladat elvégzésének szükségességét fölismerték, nem tettek meg mindent, ami tőlük tellett vol- nak. A halogatás, a tétovázás, a »majd csak lesz valahogy ez­zel« is szemlélet könnyelmű­ségre vall. Császár István há- csi agronómus azt mondta: »Nem vegyszereztünk semmit.) Kevés a gép, a vetés előbbre való! Mit csináljunk?« Vajon a tervkészítéskor nem gondoltak arra, hogy a tavasz sokrétű munkát ad, kevés lesz a gép? NEHÉZ HELYZETET TE­REMT az előrelátó szervezés hiánya. Balatonújlakon 180 hold gabonapermetezést ter­veztek egy saját gépre, ötven holdon — Horváth István gép- csoportvezető szerint — ége­tően szükség volna a vegy­szerre. De nincs tartályuk, amiben a vegyszerezéshez va­ló vizet tarthatnák. A gépállo­mástól — mert későn szóltak — nem kaptak biztató ígéretet. Vajon a kenyérért érzett fele­lősség nem azt kívánta volna-e tőlük, hogy már jóval koráb­ban megtegyék, amit most: va­lahonnan kölcsönkérnek egy tartályt?! Ha valóban nagyon akarták volna, más eredményről szá­molhatnánk be Somogytúrban és Balatonlellén is, s nem ar­ról, hogy még egyetlen hold gabonára sem került D ikonirt. A fonyódi járásban tavaly szép termést hozott a gabona. A gazdaembert a gazdag ara­tás arra szokta ösztönözni: »Ügy csinálom, hogy jövőre még több legyen, hogy ma­gam előtt se vallják szégyent.« Ügy érzem azonban, hogy az említett kérdésre nem válaszol­hatják minden szövetkezetben egyértelműen azt, hogy igen, megtettünk mindent! Lelkiis­mereti dolga kinek-kinek le­vonni ebből a tanulságot! Mert igen nagy a felelősségünk azért, hogy hány zsák telik meg búzával, milyen kenyér kerül asztalunkra! Vörös Márta Tűzoltóversenyek a megyében Vasárnap a csurgói járási tüas- oltóversennyel megkezdődött a megye önkéntes tűzoltóinak sereg­szemléje. A vasárnapi járási ver­senyen, amelyet nagy érdeklődés mellett bonyolítottak le, 19 köz­ség 32 tüzoltóraja vett részt. A következő vasárnapokon: 16-án Tabon, 23-án Siófokon, majd a többi járási székhelyen is meg­rendezik a tűzoltók járási vetél­kedőjét. Az első helyezetteknek a megyei tűzoltóság értékes díjakat ad át. A megyei tűzoltóságon elmond­ták, hogy a járási vetélkedők színvonala emelkedett, hogy az idén ugyan megyei verseny nem lesz, de a járási vetélkedőkre majdnem minden község tűzoltói neveztek. HIRDETŐINK FIGYELMÉBE! Hirdetést az alább felsorolt helyeken bizományosaink is fölveszne k: CSURGÓ Peti Erzsébet, könyvesbolt BARCS Kadarkúti István, villamossági bolt NAGYATÁD Paczek Mihályné, könyvesbolt MARCALI Zavagyil Géza, könyvesbolt FONYÓD Bata Lőrinc, könyvesbolt TAB Küszter Ferenc, fmsz-áruház, cipőosztály KAPOSVÁR bélyegkereskedés, Május 1. u. 32. és a kiadóhivatal: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Szamócatermelő szakcsoportok alakultak a kaposvári járásban LOVAK ÉS LOVASOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom