Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Vasárnap, 1965. május 16. 5 SOMOGYI NÉPLAP TÖRZSQÁRDA T udom, hogy csak a képzelet játéka volt, de kabátjukon, ruhájukon ott láttam a törzsgáirdajelvényt. Pedig nem kaptak ilyet, az elnevezés mégis megilleti őket... Az' évek elszaladtak, egyik a másik után. Tavaszra nyarak, telek és ismét tavaszok jöttek. A sokszor észrevétlenül elvonuló munkásnapok során csak nagyon ritkán jut a parasztember eszébe, hogy már öt-hat éve a nagy közösségben dolgozik. Legtöbbjük ugyanott, ugyanabban a beosztásban, ahol elkezdte. A törzsgárda... Zúg a morzsológép, kukoricával telnek a zsákok. Vadgalambok tolvajkodnak a lassan ürülő bódé körül, mintha csak sajnálnák, hogy itt, Balaton- kilitiben sort kerítettek erre a munkára is. Máté Vendel kék munkásruhája poros. A gép körül nemcsak nagy zaj, hanem kavargó por is van. Fiatalos barna arca éles ellentétben áll a sapka alól kikandikáló hófehér hajával. — Tréfából azit szoktam mondani, hogy nyolcvanéves koromban kezdek majd öregedni ... Jól táplál az asz- szony, ezért nem látszik a hatvannégy év... A növérn V-rmelésben dolgozik hetedik éve. Kaszál, zsákol, egyszóval mindabból a munkából kiveszi a részét, ami az asszonyoknak nehéz. — Mindig szerettem dolgozni, én csak ezt mondhatom ... — Vannak emberek, akik hol ebbe, hol abba kóstolnak bele, s ha nem tetszik, akkor más munkakört igyekeznek keresni. — Sosem gondoltam erre. A Jószággondozás például nagy lekötöttséget jelent, meg aztán vannak, akik jobban értenek hozzá, mint én ... Nem jó dolog az ide-oda kapkodás. Maradion az ember ott, ahol »elkezdte, és becsülettel végezze munkáját... Nem akarok ón menni sehová, majd csak nyugdíjba. Fenn a dombon, az istálló mögött a megmaradt vetőkrumplit csírázzák le az asz- szonyok. — Már ennyi zsák megtelt? — Ennyi? Egy vontatóval már elvittek! Mi meg éppen nem vagyunk megelégedve magunkkal. Szaporátlan munka ez! — No de azért holnap estéié eltűnik ez a halom! Tizenegyen vannak együtt. Közülük kilenc — Eger Jánosaié, Boksa Károfimé. MatrHcs Jánosné. Nagy Ferencné. Csata Jázsefné. Mirákoiúcs Győr puné. Ríná Sávdorné. Tímár Józsefivé. Csordás Lászlóné — a törzsgárdához tartozik. Somogyi Istvánná és Gelencsér József né csak azért nem, mert még fiatalok... — Nekünk, asszonyoknak a mezőn a helyünk. — Csak az a hiba, hogy a kapálás nincs elég jól megfizetve. De hát mit lehet csinálni?! — Mit szeretnek a legjobban? — Hát az ebédidőt! — Ne mondj már ilyet, még bekerül az újságba! A munkáról van szó! — A lenkötést! Mert ott jól lehet keresni! De amíg erre sor kerül, addig még jókora darab földeket meg keli kapálni. S a kiüti asszonyok meg is kapálják. Az ólak körül sehol sem találni Dinnyéi Eleket. De a keresgélés közben észre kellett venni azt, hogy mindenütt milyen rend, tisztaság uralkodik. Lenn, a domb aljában legelteti a kocákat Tizenegy éve a jószág mellett dolgozik. — A sertéseknél három éve vagyok, itt a kocáknál nyolc hónapja Azelőtt meg juhász voltam... — Hát... én nem tudnám megmondani, hogy melyiket szeretem legjobban. Az a fontos, hogy jószág legyen. — Kedvenc kocája van-e? — Van ám! A Gyémánt! Éppen most ellik. Olyan, mint a kutya, mindig jön utánam, igen szelid. Persze a többi is ismeri az embert. Mindnek van neve, így különböztetem meg őket. Érdekesek ezek. Észreveszik rögtön az idegent! Ma reggel is, amikor bejött Horváth Gyula — raktáros itt nálunk —, hangosan beszélt, hát mind elkezdett idegesen röfögni. Rájuk kellett szólnom, hogy na, én vagyok itt! Szépen elhallgattak ... — Máshová? Nem én! Nem kívánkoztam! Aki szereti a munkáját, az megmarad egy helyben. Tizenegy éve itt vagyok, ha minden jól megy, itt is maradok. Fél szemével a legelésző kocákra néz, közben elmondja, hogy feleségén kívül a tizenkét éves kislánya a jobb keze, no meg a lábánál fekvő Bogár ... Aztán még megkérdezi, hogy nem hallgattam-e a Szabó családot, mert neki elromlott a rádiója. Nagyon mérges volt.,. Érdekli minden, El- távozóban láttam, hogy újra elö*"'>7ta zsebéből az újságot... T udom, hogy a képzelet játéka volt, de ott láttam a kabátján a törzsgárda- jelvényt. Mint a többieket, őt is megilleti az elnevezés ... Vörös Márta KONTI A vonat egykedvűen zötykö- lődött. Percenként megevett pár száz métert, az apró állomások előtt fontoskodva lassított, aztán meg erőlködve, szorgalmasan prüszkölve húzott‘ ki, a váltókon jelentőségteljesen döcögött. A következő állomásig megint nem történt semmi. A A fülke utasai csöndbe burkolóztak. A tömzsi vasutas aludt. Lehet, hogy az éjszaka a kis fékezöfülkében valahol Kecskemét táján kísért egy teherszerelvényt. A házaspár is kifogyott a közlendőkből. Az asszony kövér szatyra volt a negyedik utas. Elterpeszkedett az ülésen, s a fülke előtt helyet kereső utasok tisztelettel szemlélték Meg sem kockáztatták, Szövetkezetünk kőműveseket, kőművesek mellé iérii segédmunkásokat alkalmaz. Vidékieknek szál- lást biztosítunk. Munkahely: állandó budapesti munka, teljesítménybérben. Ugyanitt általános iskolát végzett, vagy végző 16 éven aluli fiatalokat Budapesten lakással, Budapest környékéről bejárással szerződtetünk kőműves, ács, asztalos, bádogos, vízszerelő, villanyszerelő szakmában. Iskolai jelentkezési lap, tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Budapest, Vili., Auróra u. 23. Április 4. Ktsz. (1573) hogy érdeklődjenek: szabad-e a hely? Két diáklány a könyvet bújta. Fizika- vagy kémiakönyv lehetett. Fölszállás után már megbeszélték, hogy a hosszúhajúval veszekedtek otthon a haja miatt. A nagymama nem szereti, hogy bemossa azzal a pirosító pasztával. A sarokban egy fiatalember ült. Keze a térdén, fejét lehajtotta. Körme repedezett, s minden kis hajlatban fekete vaspor ült, lemoshatatlanul. Lehet, hogy öntőmunkás. Vagy esztergályos... De az is lehet, hogy lakatos. A vasasmunka nyomait jelvényként a kezén hordozta. Egyszer csak megmozdult a kéz. Leheletfinoman lapozott egyet a tenyerén tartott miniatűr könyvben. Lehetetlenül pici volt az a könyv a munkástenyérben. Talán ha becsukja, úgy eltűnik, mint más kezekben egy szem mogyoró. Megragadó volt ez az ellentét... A vasutas aludt, a házaspár unottan maga elé nézett, a diáklányok pedig a leckét bújták. Nem vettek észre semmit. A napsugár figyelmesebb volt, s kellemesen meleg fénycsíkot rajzolt a pici könyvre és a kemény kéz hajlatára. De a vonat ezt megirigyelte, s egy kanyarban a fénycsíkot felküdte a diáklány pirosán csillogó hajára. s. n. a Bővül a mozgóbolt-hálózat A növényápolás idején is árusítanak a mezőn — Meleg étel a munkahelyeken (Tudósítónktól.) Tavaly a megye csaknem minden községében működött mozgóbolt az aratás és a csép- lés időszakában, s csaknem másfél millió forint forgalmat bonyolítottak le. Sok termelőszövetkezet és állami gazdaság kérte a földművesszövetkezeteket, hogy ebben az évben is működtessenek mozgóboltokat, s hogy ne csak az aratás és cséplés időszakában, hanem már most, a májusi növényápolási munkák idején is vigyenek ételt és italt a mezőre. A földművesszövetkezetek elsősorban az italboltqk vezetőit bízzák meg a mozgóárusítással. A tsz-ek, illetve az állami gazdaságok adnak fogatot a szállításhoz. Ahol ez nem valósítható meg, ott a földművesszövetkezeti dolgozók triciklivel, motorral, kerékpárral igyekeznek kiszállítani az árut a földekre. Általában a déli órákban indulnak majd, és palackozott sört, üdítő italt, fagylaltot, szendvicset, cigarettát és cukorkát visznek magukkal. A MÉSZÖV vendéglátóipari osztálya támogatja a munkahelyen való árusítás kiterjesztését. Az idén 150—170 mozgóbolt látogatja majd — főleg délidőben — a mezőn szorgos- kodókat. A tavalyinál csaknem kétszerte több fagylaltárus járja a határt a nyáron. A földművesszövetkezetek melegkonyhái, vendéglői szívesen vállalják a tsz-ek kérésére azt is, hogy meleg étellel lássák el a földeken dolgozó gazdákat Húsz év a nép szolgálatában jé mázai bánya párti ro- - —JL dájában alacsony, \_y (. vékony fiatalember néz határozottan szembe a vezetőséggel, és ismétli meg korábbi szavait: — Köszönöm a bizalmat, de nem vonzódom az egyenruhához ... öt évet szolgáltam le a katonaságnál, voltam fronton, fogságban, higgyék el, örülök, ha itthon lehetek a családomnál... Apám, öcsém, apósom is bányász, én is az akarok maradni. S hogy mégis másként alakult az élete Kiss István segédvájárnak, annak egy oka van: 1945-ben kommunista lett,' és a párt azt kérte, hogy legyen tagja a rendőrségnek. Nézem a régi fényképet, amit Kiss István őrnagy, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának vezetője mutat. Első szolgálati helyén, a Tolna megyei Tevel községben készült — itt lett őrsparancsnok — beoszt to ttjai társaságában. Ütött- kopott katonaruhák, bajonett némelyeknél, német katonai revolver, s ami új rajtuk: nemzetiszínű karszalag, jelezve, hogy ők már a nép rendőrségét képviselik. Tévéiről Zombára került, s 1947-ben őrsével elnyerte Tolna megye mintaőrse címét. Nemsokára a budapesti rendőriskoláról a Hősök terére hívták. Ott Dinnyés Lajos akkori miniszterelnök adta át neki kiváló munkája elismeréséül a Köztársasági Érdemérem bronz fokozata kitüntetést Mégis csak 1948. március 24-én véglegesítették, igaz, 1945. júniusáig visszamenő ha. ^ \A%r, tállyal. Az erről szóló írás — ami ma is megvan — bizony elég furcsa: »-Kiss 9. István őrmester úrnak.« »-Úr« volt akkor is, amikor törzsőrmesterré léptették elő, és csak akkor változott meg a megszólítás bajtársra, amikor 1949-ben — soron kívül — alhadnaggyá, rövidesen pedig hadnaggyá léptették elő. Ekkor azonban már Szekszárdon volt őrsparancsnok, és Innen ment Paks- ra járási közrendvédelmi vezetőnek. Nem sokkal ezután megalakult a pécsi V. kerületi rendőr-főkapitányság, ott Amikor a vér életet jelent A LAKODALMAS HÁZTÓL a kórházig nagyon hosz- szú volt az út. Sáros, mély földúton vonszolta a kocsit a két ló. A beteg gyakran felnyögött, a kocsis többször hátranézett hozzá. A sérült ember csak lassan kezdett magához térni, és egyre inkább érezte az erős szúrást a mellében. Mozdulni sem bírt. — Arra még emlékszem — villant át fejében —, hogy hazavittem a zenészeket. Visz- szafelé az úton ... Igen, akkor történhetett.,. Leszállt, hogy megigazítsa az istrángot, de közben elindultak a lovak. Már kiáltani sem volt ideje, ijedtében a gyeplőbe kapaszkodott, és estében mindkét tengelynek nekivágódott. — Bordatörést érzek — mondta az orvos Lengyeltótiban. A mentőautó simán robogott vele. Mire Kaposvárra értek, újra elvesztette eszméletét. A műtőben kiderült, hogy hat bordája tört el, az egyik megsértette a lépet. Az erősen vérző lépet eltávolították, a vérzés azonban nehezen csillapodott. — Vért, vért! — ismételte az orvos, míg javulni kezdett Klotz Gyula állapota. — Sikerült lábra állítani — mondja dr. Bodosi Mihály főorvos. — Nagyon sok olyan betegünk van mostanában, akinek megP”ógyításához vérre van szükség. Itt három és fél litert használtunk fel, de előfordul, hogy egy súlyosabb balesetkor tizenöt-húsz liternél is többre van szükség. Dr. Tarján László, a Véradó Állomás főorvosa elmondta, hogy a baleseti osztály havonta hatvan, a tüdősebészet pedig harminc liter vért igényel. De ugyanígy nagy szükség van a vérre a gyermekosztályon is. Ma már a vérátömlesztést nemcsak igen súlyos esetekben alkalmazzák utolsó próbálkozásként, hanem a betegségek korai szakaszában, a szövődmények megelőzésére is felhasználják. Ugyancsak nagv meny- nyiségű vérre van szükség a vérkészítmények, például a olazma előállításához is. A VÉRADÓ ÁLLOMÁS bejárata mellett fehér ládákat raknak le. Ez áll rajtuk: »■Emberi vér! Gyorsan romlandó!« — Ilyen jól zárható ládákban kerül ide as összegyűjtött vér a falvakból. Ez elég messziről érkezett. A Zala— Veszprém—Somogy szögletében levő Vörs községből hozták — mondja a főorvos. — Munkatársaink az egész megyét bejárják. Ilyenkor még elég eredményesek a vidéki kiszállások. De már közelít a nyár, és akkor faluhelyen nagyon visszaesik a véradás, mert az emberek kora reggeltől estig a mezőn vannak, nehéz összehívni őket Pedig a nyár adja a legtöbb munkát a kórháznak és a legtöbb gondot nekünk. A nagy közúti forgalom több balesettel jár, mint más időszakban, s a mezőgazdasági és üzemi balesetek száma is nyáron a legnagyobb. Már most kellene biztosítani a megfelelő vérmennyiséget, mert a nyáron sokkal nehezebb lesz. és általában már késő akkor hívni vérvételre valakit, amikor a betegnek szüksége lenne rá. — Előfordul, hogy sürgősen be kell hívni valakit? — A »hivatásos« véradók címe, telefonszáma rendelkezésünkre áll. Gyakran azonnal behívunk valakit, ha nincs kéznél elegendő meny- nyiség a megfelelő vérfajtából. Ilyenkor közvetlenül lehet vele életet menteni. Nagyon sok kitüntetett véradónk van, akik szükség esetén bármikor behívhatok, de a tőlük kapott mennyiség elenyésző a kórház igénye mellett. A VÖRÖSKERESZT Somogy megyei szervezete ebben az évben — beleértve Kaposvárt is — ötezer liter vér gyűjtését tervezi. Ennyire van szüksége a Véradó Állomásnak. Az aktívák járják a megye falvait, a házakat, hogy a műtőasztalnál nyugodtan dolgozhassanak a sebészek, gyermekgyógyászok. Az utóbbi időben számításon felül sok vért adtak az ordacsehiek, viszont nagyon keveset a nagybajomiak. A városban is most szervezik az üzemekben a véradást. Legközelebb a Világítástechnikai Vállalatnál lesz, ahol tavaly a legtöbb — ötvenkét liter — vér gyűlt össze a kis üvegedényekben. Aztán a Patyolathoz, a Vasipari Vállalathoz mennek ki a Véradó Állomás dolgozói. A várostól ötszáz liter vért vár az idén a Vöröskereszt. Az egész megyét érintő influenzajárvány nagyon visz- szavetette a vöröskeresztesek munkáját. Most, mielőtt beköszönt a nyár, sürgősen pótolniuk kell a kiesést, hogy a legnehezebb hónapokban is legyen elég vér az orvosok kezében, és megfelelően gyógyíthassák a rászorulókat. Nagy József MA DÉLELŐTT | Szász Endre kiállítása Munkácsy-díjas festőművészt köszönt ma Kaposvár. Szász Endre erdélyi származású, diákéveit, fiatalságát Kaposváron töltötte. A gimnázium után került Pestre, ahol Barcsay, majd Sző- nyi tanítványaként végezte el iskoláit. Egyéni hangvételű grafikáit hosszú évek óta jól ismerik országszerte* több mint hatszáz könyvet, verseskötetet illusztrált. Ma délelőtt 11 órakor negyven grafikáját mutatja be a Rínpl- Rónai Múzeum képtára. A kiállításon színes grafikák is szerepelnek, és a ViUon-illusztrációk egy részét is bemutatják. A tárlatot Szíj Rezső művészettörténész nyitja meg. A kaposvári Ingatlankezelő Vállalat felajánl együttes megvételre 625 kg ciánt és 6 ballon kénsavat. Érdeklődni lehet a vállalat központjában; Kaposvár, Ady Endre u. 18. Telefon: 25—17. (4149) lett közrendvédelmi parancs« nők; I| iránya, Tolna, Somogy megye tartozott hozzá. S ettől kezdve — igaz, hogy előtte is nemegyszer — volt olyan hónap, hogy csak három-négy napot töltött otthon családjánál. Járta a megyét, és küzdött beosztottjaival együtt a közrend, a közbiz» tonság megszilárdításáért 1950-ben került Somogyba, Kaposvárra, az itteni közrend- védelmi osztályra. Vezette négy évig a Dózsa sportszakosztályát, majd 1959-ben a megyei belügyi szervek párt- bizottságának függetlenített titkárává választották. 1962- ben került jelenlegi helyére, a rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának élére. Beosztottaival igen sokat tett azért, hogy ne emelkedjék a közlekedési balesetek száma. És hogy a múlt évben kevesebb halálos közlekedési baleset történt, mint 1963-ban, s hogy a legnagyobb balatoni szezon idején sem volt több baleset tavaly, mint az előző évben, abban nagy része van Kiss Istvánnak és a közlekedési osztály dolgozóinak. — Büszke vagyok arra, hogy rendőr egyenruhát viselek — mondja szerényen, s akik ismerik, azok tudják, hogy őszintén beszél. Olyan ember, aki ha látja munkájának célját, értelmét, eredményét, mind többet kíván elsősorban saját magától és beosztottaitól Is. Húsz évet töltött eddig Kiss István a nép fegyveres szolgálatában. Őrmesterként kezdte, ma rendőr őrnagy. Munkaija elismeréséül több kitüntetést kapott. Nem könnyű a nép fegyveres, szolgálata, nagy felelősség, geí jár. Kiss István 45 éves, de éppen olyan lelkesedéssel végzi munkáját, mint amikor húsz évvel ezelőtt a párt javaslatára megkezdte. Szalai László Felveszünk hegesztÖTizsgéval, lakatos szakképzettséggel rendelkező Ivezetőt, •zerelőipari, ▼Ulamosipari anyagismerettel rendelkező, gyakorlott anyagraktárost, építőipait, szerelőipari segédmunkásokat. ÄFOR 3, az. Tájegységi Központ, Kaposvár. (4136)
