Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
mutáfts mfittékttd G. J. Lezgacsov-Jelizarov: A znap késő este neve- szélt rólad — és barátságos 6 is adni kívánt valamit emlőanyám és Marija mozdulattal nyújtotta felém lékbe. Bőröndjében kutatva Iljinyicsna — Mark hús, a mosdás után kissé még egy Genf ben vásárolt művészi Tyimofejevics kísé- nedves kezét, magához vont, s faragásé fa tintatartó akadt a rétében — elindultak tréfás kedvességgel megcibál- kezébe; medvét ábrázolt, a Finland-pályaudvarra hoz- ta a hajamat amint mancsait a tartó aJapzazátartozóik elé. Bármennyire M _ ___ .__ tára támasztja. s zerettem volna is velük men- ~ ^ Vologyától kapod! — ni, hogy szemtanúja lehessek nyújtotta át Lenin ünnepélyes fogadtatása- hogy az Slő nillamat Ujjongtam örömömben, és nak, kérlelhetetlenül otthon . ’ . , 8011l. * . , szívbőil megköszönve az ajánhagytak. nem 15 tudtam’ feJel dékot elárasztottam csákjaimTtrtsd metf Goruska — mal. ^ ° 622161 még nem érte vigasztalt Anna”Iljinyicsna -, . “f* nem * fejembe, be - Valamit totem is kell a fogadásra hatalmas néptö- “ »Vologya«, aki- Kapnod - mondotta. Elővett mes seresük össze s ráadásul ro1 ^ Iljinyicsna meghitt két albumot es így szolt; Voteeva és Nágva éi'zaka ér- családl beszélgetéseinkben oly — Ezt meg én adom, ha tet- kezik Mindez nagyon kimeri- ^ mindent elmondott, egy és szik neked! Valamikor szíve- tene téged! És ami a fő, Volo- ugyan3z a személy. sen mjzolgattam! gya nem szökik el tőlünk, itt »Ilyen hát Lenin! — gondol- K^<lerult' bogy az albumok Kg lakni. Holnap reggel a tam magamban, árosán ££££* legelső leszel, aki meglátja! ^^ J^ a veiidéget. - jü ^hetség(s^ rajKénytelen-kelletlen elfő- l zolt Még egy régi, rajzokkal gadtam a felnőttek megcáfol- T^k J? telt iskolai füzetet is medlékelt hatatlan érveit, s bánatos só- ”£*«* »"* ale^donbo- ^ litan!)Bl(Ä Mindez érté- haija, akadtam aludni Április 4-én kora reggel ar- ként, a legnagyobb ünnepé- b ra ébredtem, hogy a folyoso- lyességgel fogadtak! És mórt meg 111(1113,111 5nzm- ról hangokat hallok. Közülük it, . Megszerettem Vlagyimir IIldvált egy teljesen ismeretlen, elottem- ^Sy^ru, mm- jicset; ^ hozzá raccsoló, vidám férfihang. dennapi, nincs rajta semmi egyszerű, közveden modoráért. Minden arra vallott, hogy már feltűnő. Vidám közvetlenség- Belőle hiányzott az a sajátos az egész ház talpon van. gej üdvözöl, és ciy kedvesen vonas> amely oly gyakran el- Gyorsan kiugrottam hát az tréfálkozik'•« határolja a magasabb pozícióban levőket az alacsonyabb be- Kezded zavaromnak nvoma osztásúaiktól, a felnőtteket a sem maradt; szinte egy csa- kicsinyektől. Ügy ismertem, ...........t - mint aki soha életében nem p asra meleg gyermeKi biza- ,__,. , , .. ,., t ermed széleseim SáHt “áthatott rokanszenv töL mi dig közvetlenTe^sz«ü ^ atáwH m7-« zöld posztoruhaban, zubbo y ... időkben viszonylag keveset szerű kiskabátban, amelynek Nagyezsda Kansztantymov- tartózkodott otthon. Korán bőrgombjai futball-labdára nával váló megismerkedésem keit, s reggelenként néha mahasonlítottak. Lábán közönsé- nem kevésbé kedvező benyo- gával vitt »kocsikázni«, tudta, ges. vastag talpú bakancsot vi- mást tett rám. Ugyanolyan jó- seit lelkű, kedves, megnyerő egyéő az — niség és kiváló jellem veit, ágyból, keskeny rést nyitottam az ajtón, és kipillantottam a folyosóra. Pontosan a szobámmal mennyire élvezem az autó’kenésre szánt szabad idejének egy részét szívesen szentelte nekem, hancúrozott, és zajos játékokat rendezett velem, ami ellen Anna P Kitaláltam, hogy ő az — mseg Vlagyimir Iljics. Nemrég vég- mint Lenin. zett a mosakodással, ott állt a — Vologya, Nágya, Mark, nyitott ajtajú fürdőszobában. Anya! Gyertek reggeüzni! — ajcát törölgette, s közben rau- hallatszott be az ebédlőből az lateágosan fújtatott. Nagyon edényekkel csörömpölő Marija Hjinyicaiának nem volt kifo- ismerős volt a Svájcból kül- iljinyicsna hangja. Gyorsan be- gása, csak arra ügyelt, hogy dött utolsó fényképekről... rontottam a fürdőszobába meg- ne törjünk össze semmit. A Ugyanaz a rövidre nyírt, vör- mosakodni, hogy én is ott le- lágyszívű Nagyezsda Kansztan- henyes bajusz, kis szakáll; hessek a többiekkel az asztal- tyinovnát kétségbe ejtettek já- a ravaszkásan mo- n^i tékáink, mert szerinte férje .____ »inkvizitori módszereket- al“ wSJfÄX vei™ >bnál! Vlagyimir Iljics rija Iljinyicsmamak viszont a egy szuszra elbeszél- könnye is kicsordult a kaca- te utazását; közbe- gástól, amikor nézte, mit muugyanazok solygó, összehunyorított szemek, a homloktól hátranyúló tar fejtető. Anna Iljinyicsna szokta mondogatni, hogy a magas homlok az értetem jele. És amikor Vlagyimir Iljicsre először ránéztem, önkéntelenül ezt gondoltam: »Ha valakinek, neki aztán valóban okosnak kell lennie!« A család többi tagja is ott állt a folyosón. A szemben levő hálószobából egy ismeretlen nő lépett ki. Egyszerű arcvonásain szelíd báj ömlött el. ő s: közbe nagyokat nevetett nekidőlve a szók támlájának, s et- ... tői a többieknek is nevetniük meg kell vallani, hogy a nazi- kellett. Anna Iljinyicsna volt irigylésre asszony, Bementem vendégeink szó- helyzete nem bájába, hogy segítsek Nagyezs- méltó: amikor hancúroztunk, a da Konsztantyinovnának hol- lakásban csak úgy repültek a májuk kicsomagolásában és székek a földre> s még az elrendezesieben, s rakosgatas __ . k özben válaszolgattam rám asztalok is felborultak. vonatkozó kérdéseire. Amikor Mindig semmiséggel kezdő-Bizonyára 5 ÄVTvTÄÄ Konsztantymovna- — gondol- naporru rögtöm keresgélni kéz- ártatlan arccal nyújtotta fete111- dett, hogy ez allkalomból meg- lém a kezét, és invitált; — Ááá! Lám csak, Gora is ajándékozzon. Gyere, Gora, add a kezed! előkerült! — szólalt meg az _ ^ igazárij Nagyezsda, mi- Szervusz! n^lígfS ^ngemNz már ^^ándé- ^ sejtve nyújtottam a tál körül kergetőztünk. Az asztal rozoga volt; ha óvatlanul ránehezedtek kiálló szélére, az egész tető letöréssel, összeomlással fenyegetett. Az asztal ellenkező oldalánál támadni készülő Vlagyimir Iljics túl akart járni az csízemen. S mert nem ismerte a veszélyt, hirtelen ráhasalt az asiztalra, hogy elkapja a kabátom ujját. Ebben a pillanatban az asztaltető felmondta a szolgálatot, és darabokra hullott szét. Az asztal fölágasfcodott, nekem meg az utolsó pillanatban sikerült alábújnom, Vlagyimir Iljics pedig a viaszosvásznon vqp,igcsúszva, fejjel ’efelé a földre huppant, olda'ára döntve az asztalt Lezuttyant a fölére a vizeskancsó, a virágvázé. szétszóródtak az újságok. A nagy zajra, csörömpölésre berohanó Anna Iljinyicsna szótlanul csapta össze kezét az okozott pusztítás láttán, s a nyomában odasiető Nagyezsda Konsztantyinovna szolid, fátyolozott hangján igyekezett bennünket jobb belátásra bírni; — Vologya, látod, mit csináltál: összetörted az asztalt! No hiszen, engedj csak be ilyen vendégeiket a házba, mindent a feje tetejére állítanak. Hagyd azt a gyereket bekében, agyongyötörted már, nézd, alig lélegzik! A balesetnek nem lett komolyabb követüezménye; kar cagva emeltük föl és illesztettük helyére a széthullott asz- talfetőt, helyeztük vissza a csodával határos módon épségben maradt vizeskancsót és virágvázát, szedtük össze a szerteszóródott újságokat... y [agyimir Iljics munkabírása rendkívüli volt! Az egész napot munkában, mozgásban töltötte. Miután többször is beszédet mondott a nap folyamán, este hazatért, megvacsorázott, egy kicsit pihent, eljátszadozott velem, és szobájában ismét munkához látott. • Részlet a szerző Feledhetetlen évek című könyvéből. (Kossuth Könyvkiadó. 1965.) Szeberényi Lehel: JÍLáf mi (hiubeit — 19 Kiállók a vonat peronjára, s hagyom, hogy göngyöl- gessen a levegő, csavarodjon rám a meleg szél. A szél meleget hoz és tavaszt. Üj világ hírnöke, s új életet hoz a hátán. Ahogy ritkulnak a főváros szürke házai, nőnek a rétek. Sápadtak még, de már enyhén szétfut rajtuk az élet zöld »-pírja«. A fák szürkék még, csupaszok, de pelyhesek a rügytől, s a kipattant apró levélkéktől. — Rákos! Rákos komor, szénporral finoman behintett állomás. Es végig, ameddig a szem bele nem fárad, rozsdás síneken rozsdás, tépett mozdonyok, gyűrött vasajtók, horpadt kazánok, elcsorbult kémények. Siralmas kép. Halott szörnyek temetője. S a halott szörnyek hasukat, kerek lábukat mutatják az égnek. Van ilyen is. Van, amelyik mintha berúgott volna, egyensúlyát vesztve oldalt billent, megmerevedett billenés közben, s úgy maradt. És mind mozdulatlan, kísértetiesen mozdulatlan. Csak a levegő billeg körülöttük. Es barna rozsda eszi bőrüket, mert porból lettünk, s porrá leszünk. S hol a gyásznép? Gyásznép itt nincs... De mégis.. A mozdonyok egyszer csak megmozdulnak. Ügy, mintha összenőttek volna. S megmozdulnak velük a sínek is és a villanypóznák, a kútház __ M i indultunk el szép csöndesen. Mi. És számolom a vashullákat. Számolom. Aztán egészen mást számolok. Egy, kettő, tíz, tizenöt, húsz. Olajosfoltos a képük, s olajfoltos a kék zubbonyuk. Ez hát a gyásznép. — Hozd a kónuszt, ne tátsd a szád! — Ott nyargal egy zubbonyos a kazán tetején. Törli homlokáról a verítéket. Lenn a gyéréi: meghúzza sapkája sildjét, belerúg a kavicsba, és siet kónuszért. Fütyül valami tavaszi dalt. A rozsdás sínen átfektetve vaslapot püföl egy munkás nagy kalapáccsal. Majdnem barna a zubbonya az olajtól. A másik mozdonyon meg úgy mászkálnak a kék emberek, mint a hangyák. Sebesen. Egy meg nagy ecsettel mázolja a mozdonyt szép feketére, lakkosra, fényesre. Az ég ragyog felettük kéken. Tavasz van. Üj élet 'kezdete. S ezek a kék zubbonyos emberek is új életet varázsolnak a holt szörnyekbe. A rozsda helyén fekete máz ragyog. S lám, az egyik most nyikorogva megmozdul. Élt, meghalt, s most él újra. Feltámadnak a mozdonytemető halottal... Kinn a zöldben futunk már. Megint nyaldos, ölelget a meleg szél. A természet is nagy-nagy mozdony. Néhány héttel ezelőtt még holtan, szürkén, siváran aludt. Mozdulatlanul, rozsdásan. S most fényesedik, szépül, mozdul minden. Csobogó víz mellett zöldebb a fű, pelyhesebb a fa. A víz fölött füst száll. Arrébb égetik a gazt a kukoricaföldön. Emberek égetik. Földszínü az arcuk, s szakadozott ingük szétnyílik a mellükön. Égetik, a gazt. Azért égetik, hogy ne legyen útjában a növény fejlődésének. Ne akadályozza a növését. Az országban mindenütt égetik a gazt, és kaparják a rozsdát. A gaz tönkreteheti a vetést, s a rozsda megeheti a vasat. S az emberek mozognak mindenfelé, mint hangyák serege. Ekevasak szaladnak a föld fakó bőrébe, s a barázdák feketén, fényesen fordulnak ki az ekék nyomán. Amerre az eke járt, fekete és fényes a föld. A föld nagy mozdony. S most fényesre, feketére mázolják földszínű emberek. Kicsinosítják. Az új élet indulásánál. S a fekete földön új emberek járnak. Ingüket lobogtatja a meleg seél, s magvat hintenek a barázdák közé. Nézem őket. Aprók, mint a hangyák, és szürkék, mint a föld... De nagyon sokan vannak ... S kezük munkája nyomán új életre kél a roncsvas, új élet áramlik a pusztaságba... Kezük munkája nyomán fölépül az ország. alvástól még borzasán, meglá- Arina njinyiCsna. tott. — No, szervusz, szervusz, hát akkor ismerkedjünk meg Nagyezsda Konsztantyinov- közelebbről. Anyuta már be- na azonban nem hallgatott rá, SZ1RMAY ENDRE: GYŐZTES FÉNYEK SZÁRNYÁN Érces kül lőket zúg at az ajkunk, feszülő fények sugara surran, szárnyaló színek virágos vágya győztes ritmust dobol-»dalunkban újul az élet! Mosolyt röptét jövőt bontó hitünk, éltető erőnk teremtő munka, izzó acél minden mozdulásunk, új utat vág biztató szavunkra a való világ. kezem. Sokáig rázta s düny- nyögte: — Szervusz, szervusz! — aztán erősebben megszorítva magához húzott, és váratja- ^ csiklandozni kezdett. A csiklandozástól szörnyen féltem, s ezt Vlagyimir Iljics jól tudta. Kacagva buktam a földre, akár egy zsák, kiszabadítottam magam, és elfutottam ö utánam, s a lakás csak úgy zengett a hegymászó bakancs dobogásától és visítozásomtól. A hajsza ilyenkor a folyosón és a szobákon keresztül folytatódott, aszerint, hogy üldözőm elől merre menekültem. Egy alkalommal berohanjunk a »háromszögletű« ebédlőbe, s a kihúzható ebédlőaszZás/lós reményünk zizegő selymét ember-erdő fürdeti a napban, menetelő milliók dalára békét bontanak zúgó viharban a fehér orgonák. jtu 1Ö KERTÉSZ SÁNDOR: UTCA
