Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
/ (jao-cuzl izlLhm Egy iskola indulása — Nagyon csalódtam magában, elvtársnő... — mondta némi kétségbeeséssel a hangjában Molnár Sándor, a karádi iskola Igazgatója, amikor szeptember elején ott jártam. — Százszor jobban örültem volna, ha nem újságíró, hanem matematika-fizika szakos tanár. Csalódását egyáltalán nem leplezte. Panaszkodott másról is. Akkor készült el az új, öt tantermes iskola csaknem kétmillió forintért. Csak éppen fölszerelést, padokat, szekrényeket nem kaptak hozzá. Üres volt az épület, s az ablakok közt pókok szövögették hálójukat. A park feltúrva, egy zöldre festett vasdöngölő álldogált az egyik föídhányás mellett. > — Elment a kedvünk az udvar rendezésétől — mondja az igazgató. Pár napja kezdődött meg a tanév, s valóban elkeserítő dolog lehetett, hogy olyan volt az új iskola, mintha nem létezne, mart használni nem tudták. Most ismét fölkerestem az igazgatót. Ezt mondja: — Nemsokára rá megkaptuk a fölszerelést, a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik osztály az új iskolában tanul. Most az alsó tagozat kényelmesen elfér a régi iskolában. Matematika-fizika szakos tanárt, sajnos, még nem kaptunk, egy képesítés nélküli nevelő látja el ennek feladatait. Egyetemet végzett tanár — az kellene nekünk. Akkor nem idegenkednének az iskolától a szülők. Jól emlékszem, tíz éve hogyan indultunk a tabi gimnáziummal. Nem is hittünk benne, mert az emberek sem hittek . .. Így vagyunk most ezzel a karádi gimnáziummal is Nehéz egy iskola indulása. Egy iskola jövőjét a kezdet kezdetén kelL megalapozni. És bizonyítani kell... A kilencedik osztályban harminchárom gyerek tanul. Ölt a nyitó osztály. Az osztály fele vidékről jár be: Kisbárapáti- ból, Andocsról, Mernyéről, Mo- csoládról. Kapolyról. — A gondok mellett jó dolog, hogy a gyerekek szeretik äz iskolát, szívesen kezdték itt a gimnáziumot — mondja az igazgató. — Ezt tőlük is megkérdezheti. Angolóra van a kilencedik osztályban. Nagy Laci, Kozári Miklós és Malisa Ilona nem félt volna a feleléstől, így nyugodt lelkiismerettel hívom ki őket az óráról. Laciról még szeptemberben megtudtam, hogy remekül tud oroszul, tavaly megnyerte a járási versenyt, szenvedélye a nyelvtanuláson kívül a bélyeges képeslapgyűjtés. Kétezer-ötszáz bélyege van és még ennél is több képeslapja. — Mit hozott legutóbb a postás? — kérdem kiterjedt nemzetközi levelezésére célozva. — Két levelet kaptam a Szovjetunióból. — Hogy tetszik ez a gimnázium? . —» — Jó ide járni, én nagyon szeretem ezt az iskolát... Csak a tornateremmel nem vagyok kibékülve. Alig van fölszerelés, szinte semmit sem ér ... Én pedig tornatanár szeretnék lenni. A focipálya itt, az új iskola mögött nagyon, príma, de ez kevés. Kozári Miklós a politechnikáról beszél: — Falusi gimnáziumban az a helyénvaló, hogy mezőgazda- sági politechnika van. Itt gyümölcstermesztést tanulunk. Nagyon szeretem, kikapcsolódásként szívesen dolgozom a fákkal. Érdekes, mert ugyanakkor a biológiáért nem rajongok... — Mindjárt ide jött a nyolcadik után? — Nem. Nagykanizsán a vegyipari technikumot kezdtem el, de megbuktam. Oda a szüleim küldtek, mondtam nekik, hogy nincs kedvem, meg is buktam. Kémiából. — Most milyen tanuló? — Itt négy egész hat voltam félévkor, kémiából pedig ötösöm van. — Ennyit jelent, hogy ezt az iskolát szereti? — Igen... No meg apuval vagyok tanulmányi versenyben. ö tavaly érettségizett, négyes rendű lett, nekem eggyel jobban kell majd érni, jelesre... — A politechnika hogyán megy úgy ^Italában az osztályban? — Szeretjük. Voltunk már fát ültetni is. Meg is dicsértek bennünket, hogy milyen szépen dolgozunk. Mondták is a tsz-tagok, hogy ne menjünk annyira, mert nem győztek utánunk jönni. — Tízen megyünk a nyáron építőtáborba, gyümölcsszedésre meg osztályozásra — mondja Matisa Ilona. — A fiúknak még nincs a »szakmában« helyük, de biztosan találnak valamit ők is a nyárra. — A tornaórákkal kapcsolatos véleményt nem osztja senki sem Lacival? — De igen — helyesel Ilona —, a tornaóra nagyon gyászos. Mi, lányok is szeretjük a sportot. Még kézilabdapályánk sincs rendes, csak füves, és az csúszik. A fiúknak legalább van focipályájuk. — Más baj nincs a gimnáziummal? — Semmi — mondják kórusban. S. Nagy Gabriella A Legfőbb Ügyészség közleménye Előzetes letartóztatásba helyezés mellett büntető eljárás indult az 1938 óta külföldön élő Márkus Tibor magyar állampolgár, londoni lakos ellen, aki mint az ottani Bertie Littman kereskedelmi ügynökség üzletszerzője — 1965. január végén három hónapi tartózkodásra Magyarországra érkezett. Budapesti tartózkodása idején cége nevében ajánlatot tett a Magyar Nemzeti Banknak 117 647 uncia 24 karát finomságú rúdarany Hol a tűzoltó? (A. Quick karikatúrája) szállítására. Szóbeli tárgyalás után írásban tett ajánlatában az eladási árat, amelyet a Rotschild és Fia londoni bankhoz kellett volna átutalni, 1 480 391 fontban, a jutalékot pedig — melynek a londoni Mindland bankhoz való átutalását kérte — 519 619 fontban jelölte meg. A Magyar Nemzeti Bank devizaigazgatósága szóban, majd írásban 4s közölte vele, hogy nem kíván üzletet kötni. Az írásbeli válasz átvétele előtt Márkus Tibor 1965. március 11-én táviratot adott fel a két londoni bank címére. A táviraton feladóként »-Gervay-« nevet jelölt meg, s abban mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke az ajánlat elfogadásáról s arról értesítette a két bankot, hogy az átutalásra néhány napon belül sor kerül. Az ajánlat megtételének és a hamis távirat feladásának célja az volt, hogy a Midland ^ank a várható nagy összegű jutaléktérítésre tekintettel a Bertie Littman cégnek olyan hitelt folyósítson, melyet a bank a cég megrendült anyagi helj'zete miatt egyébként nem engedélyezett volna. A hitelnyújtásra nem került sor, mert a Magyar Nemzeti Bank csalót leleplezte. Somogyi Néplap tSZ MSZMP MEGVEI ÜI7ÓTTSAGA ES A MEGYE» TANACS LAPJA SÁTORTÁBOR HELYETT Modem épületek várják az idén a KISZ építőtáborok diákjait. Képünk a balaton ijhelyi gazdaság taborozo- helyén készült az utolsó simítások befejezése előtt. Napközi otthonos tanulók műsora Nagyatádon (Tudósítónktól.) A nagyatádi általános iskola napközi otthonának tanulói az év elején egy egész estét betöltő műsor betanulását tűzték ki célul. A több hónapos munka meghozta gyümölcsét: a műsort bemutatták. Először az iskolások tapsolták végig ügyesen szereplő pajtásaikat, utána pedig a szülök tekintették meg a kétórás műsort. Nagy sikert aratott a Prü- csök című népmesefeldolgozás és a Csinn-bumm Cirkusz című vidám bohózat. De sok tapsot kaptak a gyors lábú táncosok is, akik a Kalocsai párnást, a Molnár táncot és egy népi gyermekjátékot mutattak be. A műsort Gyebnár Jánosáé napközi otthonos nevelő tanította be és rendezte Csákabo- nyi Balázsné közreműködésével. Forgalmi rendőr, mint közlekedési akadály Olaszországban a 22 esztendős Maífel kisasszony volt az egyetlen közlekedési rendőr. Azért csak volt, mert a helyi rendőrfőnök elbocsátotta. Szolgálati ideje alatt ugyanis az utcán óriási közlekedési dugók keletkeztek: a gépkocsivezetők és a járókelők megálltak a rendkívül csinos, fehér egyenruhás forgalmi rendőrnő közelében, és leplezetlen csodálattal bámulták. Nemrégiben csodagyerekekről olvastam: a hatéves kis Argay Attiláról, aki tizenkét nap alatt tanult meg latinul, a híres Praun Zsig- mond Ottóról, akit a szülei két és fél éves korában írattak be az elemibe, továbbá a zseniális Franki Móricról, aki számtantudományával királyok előtt produkálta magát. Ezekről a csodagyerekekről észembe jutott a fiam. Nem, o nem tanult meg tizenkét nap alatt latinul, nem két és fél éves korában Írattuk be az általánosba, és nem lehet rá azt mondani, hogy számtanzseni, mégis csodagyerek. Tessék elhinni, nem az atyai büszkeség beszél belőlem, nem vagyok elfogult szülő. Miért csodagyerek? Elmondom. Tegyük fel, hogy vendégségbe akarok menni vele. A gyerek játszik valahol. Jó félóra, míg megtalálom. Ijesztő külseje van: a haja tele homokkal, a homlokán okker- sárga festékfolt, az orra kátrányos, az álla sáros, és a kezén gipsznyomok. Feleségem gyorsan megfürdeti, és tiszta ruhát ad rá. Amikor egy pillanatra nem ellenőrizzük, eltűnik. Két perc múlva visszasomfordál. Az arcán lila tintafolt, a fülén zöld olajfesték, ingén pörköltszaft. — Hol voltál? — kiáltunk rá kétségbeesetten. — Sehol — feleli pityereg- ve. — Kardos Pityuval be- ■>"<ügettem az ajtó előtt... Nem értem. A feleségem nem főzött pörköltet, nem festettünk zöld olajfestékkel, és én nem használok lila tintát. Utálom a lila tintát. Végigjárom a szomszédokat: ök sem főztek pörköltet, nem lestettek zöld olajféstékkel, és egyiküknek sincs lila tintája. Végignyomozom az egész házat. Semmi eredmény. Feleségem újra megj ürdeti a gyereket, és tiszta ruhát ad rá. Ráparancsolok a fiamra: meg ne moccanj! Nem moccan meg. Mégis, amikor indulni akarok, észreveszem, hogy az egyik karja kormos, a másik poros, és az ujjain karminpiros festéknyomok. — Elmozdultál? — rivallok rá. Sírva fakadt, hogy ő nem mozdult el. Hát akkor a korom. a por, a karminpiros festék? Rejtély. Tanácstalan vagyok. Meggyanúsítom a feleségemet, rosszul fürösztötte meg a gyereket. — Akkor fürdesd meg te a fiadat, ha én nem értek hozzá — feleli sértődötten, és kezembe nyomja a szappant és a súrolókefét. Meg is teszem. Aztán tisz ta ruhát adok rá. és elindulunk. Midőn felszáilunk a villamosra, megdöbbenve veszem észre, hogy a gyerek bal arca olajos, jobb arcán kávéfoltok és az ingén fűnyomok virítanak. Misztikus dolog — gondoltam magamban —, ha nem volnék materialista, akkor most azt gondolnám, hogy ... Megpróbálom zsebkendővel tisztára dörzsölni az arcát, nem megy, még jobban szétdörzsölöm a foltokat. Forduljunk vissza szégyenemre? Azért sem fordulok vissza Leszállunk a villamosról. A fiam csöndben, illedelmesen lépeget mellettem. Utunk céljához érve még egyszer szemügyre veszem. Soha még ilyen piszkos nem volt: cipőjén mészpacnik, talpára tölgyfalevelek ragadtak, harisnyája agyagos, homlokán baracklekvár, alsó karján aranyfesték, nyakán gépolaj, tenyerén zsírfolt, ingén csokoládényomok. hajában angyalhaj. Nem. így nem lehet vendégségbe menni. Mit gondX- nának rólunk? Szép csöndben visszafordulunk. Otthon a feleségem gyorsan megfúr, deti a gyereket, és vacsora után mars az ágyba. Egy perc alatt elalszik. Láujjhegyen odalapozunk az ágyához, és gyönyörködünk benne. A takaró alól kilátszik a lába. Az egyik lábán szilvaíz, a másikon hamu. — Csodagyerek — suttogja a feleségem. — Ezt más gyerek nem tudná utánacsinálni ... Elérzékenyülten. biiszkén egymásra nézünk. Mikes György SOROK Mennyi az idő? Kaposváron, a Kossuth téren nehéz eligazodnia annak, aki a pontos időre kíváncsi. Mást mutat a városi tanács, mást a templom toronyórája, megint mást a gyógyszertár utcáról is látható órája. Az utóbbira adnak a legtöbben, de hisznek a Május 1. utca elején, az egyik órás kirakatában elhelyezett időmutatónak is. De hogy a város főterének toronyórái miért nem megbízhatóak, miért akarják egymást túllicitálni a pontatlanságban, erre nehéz válaszolni. Naponta látni embereket a téren, akik a magasba tekintenek, mert szeretnék tudni, idejében odaérnek-e, ahova igyekeznek. Ha csak az egyik toronyra néznek, nincs baj, de ha a másikra is vetnek egy pillantást, bizonytalanságba esnek, és totózhatnak, hogy melyiknek higgyenek. Aztán növelik vagy csökkentik a tempót a- szerint, melyik pontatlan óráról tételezik föl. hogy pontos... — hf — * * * Az abszolút nyugalmat egy motorkerékpáros fiatalembernél tapasztalták. Az illető Pécsre készült masináján. Már indulófélben volt, amikor látták, hogy bukósisakja a hátsó üléshez van erősítve. Megkérdezték tőle, hogy miért nem veszi föl. Rázta a fejét: — Nagyon kényelmetlen, meleg. Csak karambol esetén veszem föl. * * * Az albérlő a mennyezeten látható foltokra mutat: — Azok ott micsodák? — Egy kémiaprofesszor lakott itt — feleld a házigazda —, és mindenféle veszélyes dolgokkal kísérletezett ... — Ja, úgy, ezek hát a vegyszerek! — Nem, kérem, ez a professzor!... * * * A futball történetéből Labdarúgó-mérkőzésen a játéktér nyugodt légkörének megteremtése és megőrzése sohasem tartozott a könnyű feladatok közé. A mai játékvezetők is tanulhatnának a régi idők eeyik legendás játékvezetőjétől, »Hejmi bácsi«-tól, ahogyan általában Orova Henriket nevezték. ö arról volt nevezetes, hogy nem lehetett kihozni a sodrából. Egy alkalommal a mérkőzés hevében az egyik játékos izgatottan futott hozzá, és így panaszkodott: — Bíró úr, Kovács azt mondta, hogy menjek a fenébe! (Rövidített szöveg.) Hejmi bácsi nyugodtan válaszolt: — Maga nem megy sehova, maga itt marad, és tovább játszik! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka «ándor ti. i Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka 8. o. 2. Telefon 15 1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzüuk meg. és nem adunk rlsssau terjeszti i a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesltőknél. előfizetést díj egy bőnapra 12 Ft Inder? 25067. Készült a Somogy mee.vei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca ti
