Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

Somogy/Héplap CSZ MSZMP MEGYE I BI70TT.S AC-A ES A MEGYEI TANACS LAPJA ÉNEKLŐ KISDIÁKOK 33 vagon gyümölcsösfáda exportra A somogyi tsz-ek és állami Áorilis 7-_n indult útjára a »A ml fiatalkorunkban volt egy álomképünk: az éneklő Magyarország.« (Kodály) NYOLC ISKOLA tizenhá­rom nagy és kisebb kórusának, csaknem myolcszáz éneklő kis­lánynak és kisfiúnak a sereg­szemléje volt vasárnap délelőtt a kaposvári általános iskolák hatodik dalosünnepe. Nyolcszáz éneklő kisdiák . Fölemelő látvány volt. Ma­radandó emlékünk azonban a hangverseny muzsikaélményé­ből fakad. Nyolcszáz gyereket — ezút­tal többségében tisztán, muzi­kálisan — énekelni hallani ön­magában véve is nagyszerű. Egyben megnyugtató érzést is ad a hallgatónak ez az élmény: ahol ilyen művészi igényű pro­dukciókra képesek az iskolai kórusok, ott nagyon kell sze­retni zenei anyanyelvűnket, a népdalt, önként ható, belső igényük a muzsika, mert nem teher, hanem élvezet szá­mukra a kórusban éneklés. S ezért pedagógusok, gyerekek egyaránt nem kis áldozatokat is tudtak vállalni. Eredmény­nyel, sikerrel járt a karvezető pedagógusok fáradozása, türel­me és a gyerekek fegyelmezett munkája. A hatodik dalosün­nepen általános színvonalemel­kedést mérhettünk le a koráb­bi esztendőkhöz képest. És ez a körülmény perspektívában is ígéretes. Az éneklés szeretete, az áldozatkészség, a fejlődés mellett általános iskolai kó­ruskultúránk izmosodása némi biztatásféle is a jövőre: a föl- lendülő középiskolai kórusmoz- galom utánpótlását hosszú idő­re biztosítottnak, meglévő erő­nek érezzük, és ez — ha előbb nem, utóbb —, reméljük, kihat a felnőttkórusok működésére meg- vagy újramegalakulásóra is. A DALOSÜNNEP FEJLŐ- D EST JELENT. Ezt szinte mindegyik kórusnál érezhet­tük, ahogyan sorban, fegyelme zetten a színpadra lépteik, hogy szamot adjanak,- milyen mun­kát végeztek az 1964—65-ös tanévben. Ezt a sort számos országos első helyezés birtokosa, a Tóth Lajos iskola együttese nyitot­ta meg Rossa Áprilisi kánon­jával. Számaik között a kórus jó híréhez méltóan énekelték Kodály egyik legbájosabb gyermekkari művét, a Lengyel László-t. Tömegdalokat és üde, csengő gyermekkórust hallot­tunk a II. Rákóczi Ferenc is­kola énekkarától. Kedves lát­vány volt a sötétkék matrózru­hában szereplő Gárdonyi Géza iskola kórusa s nem kevésbé a sötétkék aljban, fehér blúzban, nyakkendőben daloló pöttöm kisdobosok a Hámán Kató is­kolából, akik Bárdos és Szőnyi gyermekjáték-feldolgozásai után Kiriac Állatbeszéd-érvel szereztek szép pillanatokat a hallgatóságnak. Hasonló érzé­sünk támadt, amikor a Tanító­képző gyakorlóiskolájának formaruhás kisdobosai kánont énekeltek. Három különösen nagy létszámú iskolai kóru­sunknál, a Berzsenyi Dániel, a Vöröshadsereg úti és a Petőfi Sándor iskola énekkaránál fő­leg a tiszta éneklésben, a mu­zikalitásban, az egységes hang­zásban tapasztalt előbbre lé­pést dicsérhetjük. Befejezésül a mintegy 120 tagú MÁV-for- maruhás Hámán Kató Iskolai kórust hallottuk. Mindegyik számuknak — Lassus Ünnepel­ni, Szvesnyikov Szülőföldünk, Lesur A kecske, Tillai Hörpen- tö és Olsval Tavaszköszöntő című kompozíciójának — elő­adása után méltán ünnepelte őket a közönség. A karéneklés formai, technikai és tartalmi egységében élvezetes és jól kimunkált előadásban hangzot­tak el ezek a produkciók. Az általános iskolai kórus­mozgalom friss hajtásaiból, a raj-kamarakórusokból hármat hallottunk: a Berzsenyi V b, a Petőfi VIII/c és a Tóth Lajos iskola VII/c osztályának együt­tesét. A döntés alapján ez a harmadik raj -kamarakórus nyerte el, a városi úttörőelnök­ség vándorzászlaját. AZ ÉNEKLÉS SZERETETE, áldozatkészség, fejlődés jellem­zi általános iskolai kórusaink munkáját ebben a tanévben. Ez csendült ki a hatodik dalos­ünnep műscrszámaiból. Wallinger Endre gazdaságok a Somogyszobon készült ládákban küldik gyümölcsöt és a zöldséget Németorszáeba, Ausztriába, Angliába, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba. A Gyümölcs- Zöldséggöngyöleg Ellátó Szö­vetkezeti Vállalat somogyszo- bi telepe százezer háncsfona- tú ládát, úgynevezett bizont készített az exportra menő gyümölcsöknek az év első há­rom hónapjában. A második negyedévben ötvenezer dara­bot rendelt ebből a fajta lá­dából a HUNGAROFRUCT. Ötezer zöldségesládót állítot­tak össze a telepen az első negyedévben. A másodikban negyvenezret készítenek bel­földre, ötvenezret exportra. Tízezer szilvás-, tízezer zöld­ségesládát tervezett a telep a második negyedévre. telepről az első szállítmány exportláda. Azóta harminchá­rom vagon bizont vittek el Somogyszobról Balatonbog- lárra, Siófokra, Bárdibükkbe, Böhönyére és Mohácsra Az állami gazdaságok ex­portjának növekedésével egy­re több ládát szállít a telep Balatonboglárra, Kiskorpádra, Siófokra, Balatonfenyvesre, Bárdibükkre, Somogytarnócá- ra. Két brigád vesz részt az exportbrigádok versenyében. Az első negyedévben Tompa József brigádja járt az élen. A nyolc KISZ-tag 109,f- szá­zalékra teljesítette a tervét. A telep dolgozói tavalyi jó munkájuk alapján 35 300 fo­rint nyereségrészesedést kap­tak a közelmúltban. A tárgyalóteremből KÍSÉRT A MÚLT METSZIK A KOMLÓT A föld felett jó két méterre dótháló. A megdöntött és egyenes oszloperdőben munkások dolgoznak. A Darány- pusztai Állami Gazdaságban a komlómetszés nagyon sok munkát ad. Gondos kezek bontják ki a fiatal tö­veket a föld öleléséből, a 26 holdas táblán, hogy sza­bad legyen a metstóolló útja. Az idén még nem te­rem ez a telepítés, de most kell megalapozni a ké­sőbbi jó termést. Most pótolják a kifagyott, kipusz­tult töveket is. 1963. FEBRUÁR 7-ÉN Te­leki községben meghalt öz­vegy Tréger Gyuláné. Életének Utolsó perceiben is azt han­goztatta, hogy hátramaradó kis vagyonkáját — egy kisebb rész kivételével, amit Kocsis Ée- rencnére szándékozott hagyni —, minden, ingóságát és ingat­lanát Győrben élő unokaöccse, Látrányi László örökli. Ilyen tartalmú végrendeletet írt már 1960 májusában, de abban Ko- csisné neve még nem szerepelt. Ezért halála előtt új végrende­letet akart írni. A tanácselnö­köt kérte föl erre, az azonban nem vállalta. Ekkor Trégerná üzent egyik ismerősének, az ugyancsak Telekiben élő Szap­panos Józsefnének, hogy ké szítse el ő a végrendeletet. Szappanosaié vállalkozott rá, de elhatározta, hogy ő is örö­kölni fog. Trégerné szóbamon- dása alapján elkészítette ugyan az örökhagyó akaratának meg­felelő végrendeletet, azaz Lát- rányit és Kocsisáét tüntette fel örökösnek. Hazamén ve azonban három példányban új végren­deletet készített, s abban már önmagát is örökösnek jelölte meg, azt írva, hogy neki jut a községben levő öreg-hegyen az özvegy kis szőlője és pincéjé­nek fele. Hogy hitelesnek lás- sék az írás, aláhamisította az özvegy nevét, majd fölkérte Kránicz Lajos, idős Balatoni György teleki és Vörös István földvári lakosokat, hogy a ha­mis végrendeletet tanúként ír­ják alá. Alá is írták, anélkül azonban, hogy az örökhagyóval beszéltek vagy pedig a végren­deletet elolvasták volna. * * * * AZ UNOKAÖCS FÖLJE­LENTÉSÉRE a közjegyző ál­tal hitelesnek kihirdetett vég­rendeletet a Siófoki Járásbíró­ság 1964 májusában megsem­misítette, s följelentette Szap- panosnét csalás, a három tanút pedig hamis tanúzás bűntette miatt. — Trégerné engem tett meg örökösének, hogy viszonozza jóságomat. Ö írta alá a végren­deletet a tanúk jelenlétében. A végrendeletet előttük is felol­vastuk, s a tanúk csak azután Írták alá — állította a kihall­gatáskor Szappanosné. — így történt... Bár Tréger­né nagyon gyenge volt, de Szappanosné segítségével' — ő fogta a kezét — aláírta az előt­tünk felolvasott végrendeletet — vallotta Kránicz és idős Ba­latoni is. Először ezt állította Vörös tstván is, végül azonban kije- 'en tette: — Trégerné már olyan gyen­ge volt, hogy köszönésünket sem fogadta, amikor lakásán ^falkerestük. Előttünk semmit Nem volt nagy hordere­jű az a bűnügy, amelyben a napokban ítélkezett a Siófoki Járásbíróság dr Tenczer János-tanácsa, de tanulsága annál nagyobb: fölelevenedett benne a múlt, kísértett az a vagyon- éhség, amely régen testvé­reket, szülőket és gyerme­keket állított szembe egy­mással, s amelynek hatá­sára némelyek még ma is képesek arra, hogy csalja­nak, hamisain tanúskodja­nak. nem írt alá, s mi sem olvastuk el a végrendeletet... S hiába tagadott Szappanos­né, lakásán megtalálták a vég­rendelet egy példányát, amely­re ő hamisította alá az örökha­gyó nevét. Még azzal is elárul ­ta magát, hogy radírral el akarta tüntetni a hamis alá­írást. A közjegyző birtokában levő másik végrendeletből két írásszakértő hitelt érdemlően megállapította, hogy az aláírás nem özvegy Trégernétől, ha­nem a végrendeletet meghami­sító Szappanos Józsefnétől származik. * * * SZAPPANOS JÖZSEFNÉT csalás miatt egyévi szabadság-, háromévi jogvesztésre ítélték, Kránicz Lajost és Vörös Ist7 vánt hat-hat hónapi, idős Ba­latoni Györgyöt pedig öt hóna­pi szabadságvesztéssel sújtot­ta a bíróság, s mindhármukat három évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Szalai László A PANASZ KÖNYVET írta: German Drobiz Széles e világon élt egy­szer egy fiatalember. Értel­metlenül élt, és lassan-lassan elvesztette céljait, álmait, ideáljait. Kényszerképzetek­re, hipochondriára és pesszi­mizmusra tett szert cserébe. Dolgozni már nem volt ereje. Barátai elfordultak tőle. Masenka, a felesége el­hagyta. Jött a bánat, a szomorú­ság és a magány. Aztán a szorongás, a sö­tétség és a csöndes kétség- beesés. A széles e világ leszűkült körülötte. Kiúttalan lett az élete. * . + — Kérem a panaszköny­vet. »Tudomására hozom azoknak, akik a háztartási bolt munkáját ellenőrzik, hogy tegnap olyan kötelet kaptam itt, amely nem bírt ki 70 kilós megterhelést. Nyilvánvalóan megnyirkoso- dott, és elvesztette tartóssá­gát. Az áruk gondatlan tá­rolásában vétkes embereket meg kell bv sietni." * * # — Hívják ide a vezetőt... Üzletvezető elvtárs, nekem az a benyomásom, hogy az önöknél árusított kémiai ha­tóanyagokat a legközönsége­sebb vízből készítik. Tegnap vásároltam egy liter kon­centrált sósavat, s amikor megkóstoltam, kiderült, hogy semmiben sem különbözik a gyógyvíztől. Nincs önökben lelkiismeret! * * * »Tisztelt Szerkesztőség! Felháborító tényre hívom fel lapunk figyelmét. Mint tudják, városunk büszkesé­ge a 30 méter magas híd. De tudják-e, hogy a híd alatt a folyó mélysége mindössze másfél méter, alatta pedig puha párnához hasonló iszapréteg van? Vajon nincs-e itt az ideje, hogy mélyítsük szépséges folyón- kat, és megtisztítsuk, hogy igazi, kemény medre le­gyen?" * * * »N. város. Fémárugyár. Az önök kései még a közönséges bőrt sem vágják át. Szégyen a selejtgyártókra!« * * * »Az állami gépkocsi-fel­ügyeleti szervnek. Alulírott kijelentem, hogy vétkes va­gyok az AB 29-14 rendszámú gépkocsi elülső ütközőjének meggörbítésében, amit a ko­csival való összeütközésem során követtem el. Azt is ki­jelentem, hogy az összeüt­közés előre megfontolt dön­tésem alapján történt, ezért a vezető teljes mértékben ártatlan.« * * * »A kerületi lakáshivatal­nak. Kérem, hogy végezze­nek tatarozást lakásomban, amelynek falából jelentékte­len okból kirepült néhány tégla.« * * * »A párt állami ellenőrző bizottságának. Tisztelt Elv­társak! Égek a vágytól, hogy tőlem telhetőén részt vehes­sek a selejtgyáreók elleni harcban. Kérem, hogy adja­nak állandó megbízatást." * * * »Drága Masenka! Nyugod­tan visszajöhetsz. A szá­modra oly gyűlöletes sirán­kozó, pesszimista alak nincs többé. Végre van életcélom!" (Fordította: Csontos Rozália) • « > » * » • • « ■ ■ • • • • i A Velence felé robogó expressz hálókocsijában az újdonsült férj így szól ne­jéhez: — Drágám, jól fekszel? — Kitűnően. — Van elég levegőd, édes? — Van. — És a hely nem túl szoros? — Bőséges, drágám. — És az ablak nem hu­zatos? — Pompásan zár, kérlek. — És a hamutartó nincs tele csikkel? — Csak egy körömnyi hamu van benne a ciga- rettámróL — És a kis villanykörte a párnád fölött? — Ég. — Pompás... Akkor cseréljünk helyet * * * Ödön beállít az ügyvéd­jéhez. — Tanácsot kérek öntol. Ahogy hazamegyek, min­dennap találok valakit a szekrénybe bújva. — Értem. Felmerült ön­ben a válás gondolata ek­kora hűtlenség láttán. — Fenét! Nincs hová akasszam a kabátomat. * * * Vevő az állatkereske­désben: — Egy majmot szeret­nék. A segéd elébe tesz egy kitömöttet. úgy gondo- hátrakiált a első — Khm . lom, élőt! A segéd raktárba: — Főnök! * * * Égy amatőr festő kiállítását rendezi. Lelkes műpártoló isme­rőse, miután körüllépke­dett a terem négy fala. előtt, megáll az ünnepelt mellett. — Minden csodálatos, mester... De mondja, miért fest állandóan hold­világos tájképet? — Hja — rándítja meg vállát a festő —, esti kép­zőművészeti iskolába jár­tam. * * * Fehér holló Ismerek egy vezető em­bert, aki hivatalos útra ki­zárólag vicinálison jár. Mozdonyvezető az ille­tő. * * * Hiúság C. Z. imádja a banánt, de hiúsága nem engedi meg, hogy olyan szenve­délynek hódoljon, amelyet a majomtól vett át az em­ber. * * * Képletesség Szomszédom mondta a legújabb légy irtó szerről: — Olyan vacak, hogy még a légy is falra má­szik tőle! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága es a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTB LAJOS. Szerkesztőség? Kaposvár. Latinka Sándor u. » Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S a. 2. Telefon 15 18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órziink meg. és nem adunk visssa. Terjeszti! a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Pl index; 250K1. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca <•

Next

/
Oldalképek
Tartalom