Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

Péntek, 1965. május 7. 3 SOMOGYI NÉPIiAP Tanuló vasutasok A Vasutas-szakszervezet megyei bizottsága öt éve munkálkodik azon, hogy mi­nél több dolgozó tanuljon. Ennek eredményeként évről évre többen iratkoznak be az általános iskola utolsó osztá­lyaiba, közép- és főiskolákba. Öt év alatt 893 vasutas vé­gezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. 329-en középiskolában, 42-en főisko­lákon és egyetemeken tettek sikeres vizsgát. A kaposvári, a somogyszobi, a gyékényesi állomás nődolgozói közül a nyolcadik osztály elvégzése után egyre többen jelentkez­nek a középiskolák esti és le­velező tagozatára. A szakszervezeti bizottság a gazdasági vezetőkkel együtt­működve a kadarkúti, a so­mogyszobi, a gyékényesi, a felsőmoCsoládi, a kaposvári és a balatonfenyvesi szolgálati helyeken ért el szép eredmé­nyeket a beiskolázásban. ÉRDEKŰ ŐKET A megye gépállomásai tavaly 944 415 normálhold gépi munkát végeztek, erre az évre pedig 684 000 normálhol­das tervfeladatot kaptak. E csökkenés ellenére sem alakult ki olyan szemlélet, mintha a szántás-vetést most már el­hanyagolhatnák, vagy a növekvő gépjavításnak alárendelt, hozzá képest kevésbé fontos tennivalónak tekinthetnék. Teljesíteni akarják az idei tervet, sőt a múlt évihez hasonlóan az előirányzatnál többet szándékoznak végezni. Hiszen a több mint félezer traktor meg a számos kom­bájn és egyéb gép számottevő technikai erő. Munkájukra szükségük van a megye szövetkezeteinek. Érdekli a gépál­lomási traktorosok, szerelők túlnyomó többségét a mező- gazdasági termelés sorsa, a szövetkezetek gazdálkodásá­nak alakulása. Kivált a szocialista brigádba meg az e cím elnyeréséért küzdő kollektívákba tömörült dolgozók fordí­tanak nagy gondot az időszerű munkákra. Tudni akarják mindannyian, hogy gépállomásuk, körzetük mikor, hol tart a tennivalók végzésében. Rendszeres tájékoztatásuk­ról a megyei igazgatóság máris intézkedett. Eszerint a tíznaponként elkészített értékelést sokszo rosítják, és juttatnak belőle minden brigádnak. A főagro- nómus, illetve a főmérnök kötelessége, hogy a számokhoz magyarázó szöveget is írjon vagy írasson. Ez a híradó mind tájékoztató, mind mozgósító szerepét betölti majd, A verseny így hatékonyabban ösztönözhet mindenkit jobb munkára* K. J. A szövetkezeti falu új rendezvényei Kocsiskongresszus és névnap A CÍMET SE NEM NAGY- ZOLÄSNAK, se nem megté­vesztésinek szánjuk. A so- mogyvámosi kocsisok kong­resszusát azért nem tesz- szük idézőjelbe, mert ők ezt a kissé valóban túl­zó kifejezést használják évenkénti tanácskozásukra. De ne vágjunk a dolgok elébe, ha­nem menjünk sorjában. Annak idején összetartó kö­zösséggé kovácsolódott a so- mogyvámosi Törekvés Tsz kis létszámú tagsága. A felfejlődés után, amikor már a falu egész parasztsága együtt dolgozott, a régi tagok elvegyültek az újak között. Hasznosnak bizonyult ez mindenképpen. Egyrészt nem adott szervezeti keretet az elkülönözéshez, hiszen egy­azon brigádban újak és régiek egymás mellé kerültek. Más- résizt éppen ez teremtette meg Űj gépek a szikvízüzemekben, több lesz az üdítő ital A folyamatos szikvíz- és üdítőital-ellátás biztosítására az idén másfélszeresére növel­ték a palackok számát a So­mogy megyei Szikvíz, Szesz­főzde és Szállítási Vállalatnál. Az erdei Bambi, az Utas üdí­tő, a málna- és narancsízű szénsavas üdítők töltésére öt­százezerrel több üveg áll ren­delkezésre, mint eddig. Üj gé­peket kapott a fonyódi, a sió­foki és a kaposvári üzem. Az áztató-mosó gépsort már üzembe is állították, az új, nagy teljesítményű limonádé­töltő gép a következő hónap­ban áll munkába. A szükséges keverési ará­nyokat a régi gépekkel nem lehetett elérni. Kaposváron három, Fonyódon, Siófokon pedig egy-egy új szénsavkeve­rő kezdi meg működését a sze­zon elején. Szikvízből és gyü­mölcsléből készült hűsítő ital több lesz az idén a második és a harmadik negyedévben, mint amennyi tavaly egész esz­tendőn át volt. SÜRGET A GYOMIRTÁS A gabonával együtt fejlődik a gyom is, és veszélyezteti a termést. A búzának is meg a rozsnak is nagy szüksége van a Dikonirtra. Fényképünk a darányi Üj Élet Tsz határá­ban készült. Módos László traktoros és Fe- kécs József permetezőmester minden alkal­mas időt kihasznál a gyomirtásra. Erre kényszeríti őket az idő is. Hiszen a perme­tezési hatékonyságát nagyon sok tényező be­folyásolja. Kora reggel, amikor harmatos a gabona, még nem mehetnek a táblára. Este sem dolgozhatnak sokáig. Napközben pedig gyakran a szél meg az időnként megeredő eső hátráltatja a munkát. A permetezéshez esővizet használnak. Sok van belőle az árkokban, a patakokban, s a lágy vízben jobban oldódik a vegyszer. a barátkozás, összeszokás lehe­tőségét, és módot nyújtott ar­ra, hogy az alapítók gyakorlati tapasztalataik felhasználásával bevezessék a szövetkezeti élet mindennapos tudni- és tenni­valóiba új társaikat. Az ilyen összetételű munkaszervezetek közül a kocsisbrigád szilár­dult meg elsőként. A közössé­gi szellem erősítésére, a mun­katársi kötelékek szorosabbra fűzésére és az emberi kapcso­latok elmélyítésére az idők során megszületett az ötlet: ül­jenek össze néha valameny- nyien kötetlen, baráti esz­mecserére. Czárt Imre, Visnyei Géza vagy valaki más volt-e a kez­deményező, azt ma már nem­igen tartják számon. Arra vi­szont mindnyájan élénken em­lékeznek, hogy első összejöve­telüket az istállóban tartották. Mi tagadás, vittek oda egy kis hordó bort is, hiszen poharaz- gatás közben jobban telik az idő. A lényeg azonban az, hogy a munkáról, életükről, a kö­zösség dolgairól váltottak szót, s ezáltal is még közelebb ke­rültek egymáshoz. A mindnyá­juknak tetsző és bevált kezde­ményezést rendszeres esemény- nyé fejlesztették. Sőt példá­jukra a tehenészek meg a traktorosok is elhatározták, hogy időnként — évente leg­alább egyszer — össze-összeül- nelk beszélgetni. Tavaly már a pártklubban tartottak ilyen ta­nácskozást. Részt vettek azon a szövetkezet vezetői is. Ki- sebb-nagyobb csoportok, együtt dolgozó tsz-t.ai@ok, azonos mun­kára beosztott kollektívák meg­hitt, családias megbeszélései ezek. Mivel a fogatosok kezd­ték, róluk kapta hát a tanács­kozás ezt a nevet: kocsiskong­resszus. A MARCALI VÖRÖS CSILLAG TS!Z barom fi "ón­éi ozói már évék óta szocialista brigádban dolgoznak. A lá­nyok, asszonyok tíztagú kis közössége otthonossá varázsol­ta ezt a munkahelyet. Segítik egymást a munkában, osztozó nak egymás minden örömében* gondjában. Szorgalmasak* rendszeretőek, pontosak és fi­gyelmesek. Nemrégiben Kis- borsó Istvánná meg Vörös Irén azt vette észre, hogy társaik valamire készülődnek. Süte­mény, likőr, meg virág került a terített asztalra, és elhang­zott a névnapi köszöntő. Őket ünnepelte Irén-napon a kis munkacsapat. Az azelőtt falu­si családi eseménynek szá­mító névnapot itt a munkatár­sak közös ünnepséggé avatták. Hogy mennyi cserepes virág pompázik tél idején a közgyű­lési teremben Homokszent- györgyön? Megszámlálni is ne­héz volna. Virággal kedveske­dik zárszámadáskor a tagság az elnöknek, a párttitkámak* az agronómusnak, a főállatte­nyésztőnek, s virággal köszönti a vezetőség az év legszorgal­masabb dolgozóit, örömteli* fölemelő érzés járja át itt az embert. Köszöntés virággal, a szeretet, a tisztelet és az elis­merés virágaival. Kedves fi­gyelmesség. A SOMOGYVÄMOSI KO­CSISOK, tehenészek, trakto­rosok évenként tanácskozásra — maradjunk az eredeti kife­jezésnél: kongresszusra — ül­nek össze, hogy megvitassák szűkebb körben közös dolgai­kat, hogy a fehér asztalnál is közelebb kerüljenek egymás­hoz. A marcali baromfi gondo­zók szocialista brigádja a munkahelyen rendez családias ünnepséget névnap alkalmá­val. Homokszentgvörgyön a kölcsönös megbecsülés virágai pompáznak zárszámadáskor a gyűlésteremben. Ezek az új­szerű rendezvények a társak­ra talált szövetkezeti paraszt- ember. az átalakuló falu életé­nek apró, de biztató ielei. Gaz­dag, gyümölcsöt ígérő, friss* zsense hajtások a szövetkezés, a paraszti összefogás erősödő* terebélyesedő fáján. Kutas József 20 000 kötettel várja vásárlóit a marcali új könyvesbolt HETEDIK EVE EQYOTT TT a egy meleg helyiségben meghalljuk, hogy fü­tyülve zúg a szél, tudjuk, hogy kinn hideg van, össze kell húz­ni a kabátot. Pedig nem áll­tunk ki a szélbe. Csupán fi­gyelni kellett, és megértettük a természet intését. S ha így vagyunk a természettel, hogy­ne volnánk így az emberekkel! Nemcsak a szóból tud'uk meg, mit érez, mit gondol, akivel be­szélünk: a hangszín, az arc sokszor ennél is többet elárul. Azzal kapcsolatban jutottak eszembe ezek a gondolatok most, hogy újra magam elé idéztem azokat a somogyszent- páli asszonyokat, akikkel mun­ka közben találkoztam. Kezük földes volt, egy kicsit restel­kedve nyújtották kézfogásra, pedig éppen ezért nincs okuk arra. hogy elrejtsék kezüket... Legelevenebben az maradt meg emlékezetemben, aho­gyan beszéltek, sokszor nem is hozzám, csak úgy, egymás kö­zött. Ahogy megszokták ... Tűzött a nap, amit annyi­szor vártak, lestek, hogy elő­bújjon a felhők mögül. A nya­kukba akasztott krumplisko- sarat tizenhatodik napja húz­zák igaz, kisebb-nagyobb meg­szakításokkal. — Ez Bogdán Jenő brigád­ja, és én, Kovács József mun­kacsapat-vezető mondom, hogy a legerősebb!... — Igenis, a legerősebb! — tették hozzá többen nyomaték­ként. Melyikük mondta? Kiss S'erencné, Hosszú Lajosné, Tóth Marika, Horváth István­ná? Lehet, hogy mindegyik. De aki nem mondta, az is így érezte. Sokan voltak együtt: Bogdán Jánosné V., Bogdán Jánosné M., Hosszú Jánosné P., Pandur Jenőné, Szadónyi Istvánná, Hosszú Jánosné G., Kovács Lajosné, Fekete Ró­zsa, Androsits Józsefné, Hu­szár Jenöné, Pörös Miklósné, Horváth Jánosné, Nagy Rozá­lia, Szálics Józsefné, Niklai Ig- nácné. A felsorolás hosszú. De lehet-e megtagadni ezektől az asszonyoktól azt a kívánságot, hogy valameny- nyiükkel megismerkedjünk? — Ott, azok tizenhármán a tavaszi árpát fejtrágyázzák. A tábla elején voltak reggel, és nézze, már hol tartanak. — Figyeljük ám egymást is! — Sokszor úgy vagyok, hogy már nem bírok ezekkel az asz- szonyokkal. Rájuk kell szólni, ne siessenek annyira, mert délre már elfáradnak. — És hogy jól csináljuk, azt nem mondja?! — Dehogynem! — Na, csak azért! Mi itt most többen vagyunk, úgy vi­gyázzon, hogy mit mond! — Most is lógatod a kezed ahelyett, hogy raknád a krumplit! — Menjen már valahová! Amíg beszélek egypár szót, addig csak nem fogom a föl­det túrni! Itt is, ott is felcsattan a ne­vetés, az élcelődésnek, a csip­kelődésnek se vége, se hosz. sza. Nem tegnap óta dolgoz­nak együtt, nem tegnap ismer­ték meg egymást... — Ez a hetedik tavasz ... — Te jó ég, már hét éve?! p illanatnyi csönd. Ha em­lékek rohanják meg az embert, elakad a szava. Mi is jutott eszükbe, mire emlékez­nek? — Ilyenkor nehéz bármit is mondani. összefolynak az évek, a munkák... Dolgoz­tunk ... Törekedtünk ... — Meg is van a látszata. — Hét év óta vannak így együtt? — Na, én itt új vagyok — lép közelebb Tóth Marika —, de nem új a munka! Eddig a kertészetben voltam. Az idén nincs kertészetünk. Mit mond­jak? Ugyanolyan jó itt is . .. Így van Tóth Lajosné, Bos- nyák Sándorné, Cserti Gyulá- né, Bula Lajosné és a csöndes, fiatal Bera Rózsika is. — János bátyám, hát mi­lyen munka ez, miért nem igyekszik jobban? — Beke Ist­ván elnök tréfásan meglöki a prizma tetején dolgozó Cson- Ica Jánost. — Eredj már! Mindjárt nem tudom, hogy mit teszek! Kí­váncsi vagyok, te majd hogyan bírod hetvenéves korodban? Jössz-e úgy minden nap, mint én? — Hát persze, hogy jövök! De én nem így csinálom, mint maga... — No, azt még majd meg­nézem! Az öreg dohog magában, ar­ca komoly, a heccelődést mo­solyogva figyelik az asszo­nyok. — Ne vegye ám komolyan! Csak vicc! — Akik ennyi éven keresz­tül napról napra együtt van­nak, azok között megszokott az ilyen! — Így érzi jól magát igazán az ember... Persze, igaz, ami igaz, ilyen munkásokat, mint ez a mi népünk, nemigen le­het találni... — Tavaly Olaszországba is elment a hírünk... __ ??? — Az országút mellett volt a kertészetünk, arra ment egy olasz. Ügy megtetszett neki, hogy olyan sokan vagyunk együtt. Akkor is így heccelőd- tünk, mint most. Nem értette a szavunkat, de tetszett neki. Nemsokára, hogy elment, meg­kaptuk a fényképeket, amit rólunk csinált... — De milyen szép volt az! Szép színes! !yan, mint az életük. A kedélyük. Hét év óta összeszoktak a közös munká­ban. S nemcsak az emlékeze­tes nekem, amilyen lendület­tel, akaraterővel dolgoztak, ha­nem a kedv is, ami igyekezetü­ket kísérte. Ez sokat mondott el róluk, egymáshoz való kap csolatukról. Csak figyelni kel lett őket, ahogyan beszéltek. Vörös Márta o (Tudósítónktól.) Nemrég új helyiségbe — a régi cipőüzlet helyére — köl­tözött a marcali földműves­szövetkezet könyvesboltja. A tágas, világos, önkiválasztó üzlet az egyik legszebb köny­vesbolt a megyében. A boltnak 20 000 kötete, 550 000 forint értékű könyve van. Egv részük a nyolcvan falusi bizományosnál vár el­adásra. Kiváló munkát végez közülük Spacér Ferenc böhö- nyei. Horváth István kéthé- lyi, Gundi Árpádné tapsonyi és Kovacsevics Márk so- mogyszentpáli lakos. Néme­ly- 30—40 000 forint érté­kű könyvet is elad évente. Az ő munkájuk is előmozdította, hogy április végéig a bolí már negyedmillió forint érté­kű könyvet adott el, és hogy nyolcszáz előfizető van a kü­lönféle sorozatókra. Megkezdték az ünnepi könyvhét előkészületeit. Az új könyvek egv része már meg­érkezett. Valamivel minden községben szeretnék emléke­zetessé tenni a könyvhetet^ főleg sok könyvet akarnak el­adni. A bolt dolgozói május 1-én tartott termelési tanács­kozásukon megkapták a »-Ki­váló bolt« címet. Az év ele­jétől a szocialista brigád cím elnyeréséért dolgoznak. Azt tervezik, hogy a tavalyinál százezer forinttal több értékű könyvet adnak el az idén. A Somogy megyei Épület-szakipari Szolgáltató és Betonipari Vállalat IPARI TANULÓKAT VESZ FÖL az alábbi szakmákba: KAPOSVÁRI TELEPHELYRE: kőműves, ács, állványozó, tetőfedő bádogos; FONYÖDI TELEPHELYRE: vízvezeték-szerelő, iUanyszerelő, kőműves, parkettás, tetőfedő, szobafestő, asztalos; SIÖFOKI TELEPHELYRE: villanyszerelő, mázoló- és bádogosszakmába. Jelentkezés: Kaposvár, Petőfi tér 3., illetve a fo­nyódi és a siófoki kirendeltségnél. Jelentkezési határidő május 15. (94870)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom