Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Szombat, 1965. május 1. GYŐZELMÜNK NAPTÁRA* a Balaton déli partján írta: M. Sarohin nyug. vezérezredes, a Szovjetunió Hőse KÖZELEDETT A HÁBORÚ VÉGE, Berlin már hallotta a szovjet tüzérség robaját. A sok vért veszített ellenség kocká­zatos kalandba bocsátkozott ezekben a napokban, ellentá­madásba lendült a Balaton térségében. A német fasiszta parancsnokság arra számított, hogy szétveri a 3. Ukrán Front főerőit, kiveti a szovjet csapa­tokat a Duna nyugati partján levő hídfőjükből, és megtartja Magyarország nyugati részét az olaj forrásokkal, A hitlerista parancsnokság elhatározta, hogy három csapást mér talál­kozó irányokba. Az első és fő csapást a 6. gyalogos és a 6. páncélos hadseregnek kellett mérnie a Velencei tó és a Ba­laton között délkeleti irányban, Szekszárd vonalában. A má­sodik csapást a 2. páncélos hadseregnek Nagybajom kör­zetéből Kaposvár irányában, a harmadikat pedig Donji-Mi- holjac. Volpovo körzetéből. Az ellenség 430 000 katonát. 5600 löveget és aknavetőt, 875 páncélost, közte néhány zász­lóalj Királytigrist és 850 repü­lőgépet összpontosított a 3. Ukrán Front arcvonala előtt. A parancsnokságom alatt ál­ló 57. hadsereg arcvonala előtt a körülbelül 70 000 katonát, több mint 1000 löveget. 15ö páncélost és rohamlöveget számláló 2. német páncélos hadsereg tevékenykedett. A hót lövészhadosztály és egy páncélos- és gépesített dandár erejű 57. hadsereg a Balaton déli partján foglalt el védelmi állást Zamárdltól BaLatonke- resztúrig, délen pedig Nagy­korpádig. AZ ELLENSÉG 1945. már­cius 6-án reggel 7 órakor erős tüzérségi előkészítés után megindította az ellentáma­dást az 1. Kravcov vezérőr­nagy parancsnoksága alatt ál­ló lövészhadtest övezetében. Az áttörés szakaszán az el­lenségnek kb. négy zászlóalj gyalogsága. 20—25 páncélosa és több mint 120 lövege volt az arcvonal egy kilométeres szakaszán. Az ellenség má­sodik lépcsőjében a 16. SS- páncélos- és gépesített had­osztály csapatai tevékenyked­tek. Különösen kemény harc folyt a 73. gárdalövészhadosz- tály védelmi övezetében (pa­rancsnoka Sz. Kozak vezér­őrnagy volt' és a 299. lövész­hadosztály .iobbszárnyán. A hadsereg előretolt parancsno­ki pontja Szomajomtól dé­lebbre volt, innen látni lehe­tett, ahogy megindultak állá­saink felé az ellenséges pán­célosok, s mögöttük a gyalo­gosok. Az ellenség légiereje mélytámadásban bombázta és lövette egységeinket. Körül­belül harminc ellenséges pán­célos fölfejlődött legyező alakban, és menet közben tü­zelve rácsapott a 209. lövész- ezred állásaira. Ugyanakkor két ezred gyalogság 35—40 páncélossal és rohamlöveggel a 299. hadosztály jobbszár­nyát támadta. Jól láttam a távcsövömön keresztül, hogy a 956. ezred gyalogsága, nem bírja feltartóztatni az előre­törő páncélosokat, s megkezd­te a visszavonulást az első vo­nalból. Jelentettem Tolbuhin mar­sallnak a harchelyzetet, s lé­gi támogatást kértem. A front parancsnoka ezt vála­szolta : — Nem adhatok légierőt, mert a fő irányban mért csapás visszavetésén dolgo­zik. Saját erejéből bánjon el az ellenséggel. Semmi áron se engedje áttörni Kaposvár irányában. Ugyanakkor Tolbuhin mar­sall közölte, hogy Pécs körze­téből megérkezik a hadsereg állományába a 133. hadtest P. Artyusenko vezérőrnagy parancsnokságával, bevetni azonban csak támadáskor, az ellenséges ellentámadás visz- szaverése után lehet. Az ellenség támadásának megállítására be kellett vetni a 64. hadtest második lépcső­jét és 113. gyalogoshadosz- "•Sllyt. Csököly körzetéből pe­dig az 1. bolgár hadsereg 12. •Megjelent a Krasznaja Zve/.da 1965. március 14-i számában. • gyalogoshadosztályának 31. ezredét átirányították, hogy mérjen csapást a támadó el­lenség oldalára. A harc újult erővel lángolt fel. Jól láttam, hogy az I. Najdisev ezredes parancsnoksága alatt álló 113. hadosztály elhagyta a lövész­árkot, és a páncélosok mö­gött, a tüzérség támogatásával az ellenségre támadt. Minden úgy történt, mint a védelmi harckiképzésen. Most azon­ban páncélosaink összecsap­tak az ellenség tankjaival és közvetlen közelről lőtték egy­mást. Sőt gyalogságunk meg­semmisítette a fasiszták pán­célosait. Jákó körzetében ké­zitusáig fajult a harc. sok harcos példát MUTATOTT HŐSIESSÉG­BŐL és állhatatosságból eb­ben a harcban. Saligin törzs- őrmester megsemmisített há­rom állványos géppuskát és két löveget a kezelőlegény­séggel együtt. Makszimenko közkatona kilőtt három német páncélost és egy rohamlöve­get. Litvinov, közkatona fel­gyújtott egy páncélost és két rohamlöveget. Anyiszimov őrmester hetven fasisztát semmisített meg géppuskájá­val. Örök dicsőséget vívtak ki maguknak a tüzérek A. Ivan- csenko főhadnagy parancs­nokságával. Tizenöt ellensé­ges páncélos haladt a tüzé­rek állása felé. A hős harco­sok azonban nem ijedtek meg. Ivancsenko főhadnagy lövegtől lövegig járt a pergő­tűzben, s buzdította a harco­sokat. S amikor megritkultak a lövegkezelők, maga állt az irányzókhoz, ő töltött, ő lőtt és ő semmisített meg két el­lenséges páncélost. Andrej Fjodorovics Ivancsenko el­esett. Az ellenség azonban nem tört át az üteg állásán. Halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki hőstettéért Ivancsenko főhad­nagyot. A 113. hadosztály és a bolgárok 31. ezredének el­lenlökése március 6-án megál­lította az ellenség ellentáma­dását. Jákó körzetében pedig másfél-két kilométerre vissza­vetette a németeket. MÁRCIUS 7-ÉN újabb el­lentámadást indított az ellenség. a tartalékosokat is bevetette. Különösen sú­lyos. megpróbáltatásokat állt ki ezen a napon a 113. had­osztály. Az öt ezred gyalog- s igái és a támoge t sára ren­delt 50—60 páncélossal és ro­hamlöveggel rendelkező el­lenség megkísérelte. hof»v áttör Szomajom irányában és kijut a kaposvári útra. Megszakítás nélkül dübörgött a harcmező néhány óráig a lövedékek és aknák robbaná­saitól. A megtébolyult ellen­ség egyre kúszott előre. Egyetlen nap alatt tizenöt tá­madást vertek vissza a 113. lövészhadosztdly csapatai. A szovjet harcosok becsülettel teljesítették a parancsot. Nagy vesztesége volt ember­ben és a hadifölszerelésben a hadosztálynak, a fasiszták mégsem bírtak áttörni védel­mi vonalán. Csak egyes ré­szeken sikerült visszavetni egységeinket és elfoglalni né­hány lövészárkot. E napon hajtotta végre halhatatlan hőstettét a kommunista Afa- naszij Szmislajev törzsőrmes­ter. Az 1288. lövészezredben harcolt, s százada a hitleris­ták ellentámadásainak fő irá­nyában foglalt védelmi ál­lást Balaskópusztán. Az ellen­ség a század minden tisztjét harcképtelenné tette. A ti­zenkét életben maradt har­cos parancsnokságát Szmisla­jev főtörzsőrmester vette át. A hitleristák 12 páncélost és kb. 150 gyalogost vetettek be a század állásai ellen. Egy páncélos szorosan a tüzelőál- lásho. ment. Szmislajev fel­kapott egy páncélelháritó gránátot, elhajítani azonban nem bírta, erőtlenül hanyat­lott le a keze, eltalálták. Ak­kor a rettenthetetlen kom­munista harcos kiegyenese­dett, melléhez szorítva a grá­nátot a páncélos elé vetette magát. A harckocsi felrob­bant. Afanaszij Szmislajevet halála után a Szovjetunió Hő­se címmel tüntették ki vak­merőségéért és hősiességéért. MÁRCIUS 8-ÄN ÉS 9-ÉN az ellenség folytatta heves ro­hamait Kaposvár irányába. A szovjet harcosok állhatatossá­ga, a tüzérség tüze, csapa­taink ellenlökései megállítot­ták a német egységek további előnyomulását. Két nap alatt harminc ellenséges páncélost és rohamlöveget tettek ártal­matlanná és robbantottak fel, kétezer hitleristát semmisí­tettek meg. Ivan Nyeljubin őrmester, a 239. páncélelhárító tüzérosz­tály lövegparancsnoka már­cius 8-án megismételte Afa­naszij Szmislajev .halhatatlan hőstettét. Március 8-án reg­gel rövid tüzérségi előkészítés után támadásba lendültek a németek. Nyeljubin őrmester páncélelhárító lövege a lö- vészalegvség oldalán helyezke­dett el. Élén egy Királytigrissel négy fasiszta harckocsi köze-» ledett a lövegállás felé. A páncélosok nyomában gép- pisztolyos németek támadtak. Nyeljubin őrmester lövege közvetlen irányzással lőtt. Az első lövedék szétverte a Ki- rálytigris hernyótalpát. A páncélos fedélzettel az állás felé fordult. A második löve­dék telibe találta a páncélost. A iöveget azonban fölfedez­ték. Csakúgy hullott körülöt­te a lövedék és a golyó. Né­hány perc alatt harcképtelen­né váltak a lövegkezelők. Nyeljubin őrmester egyedül maradt. A harc folytatódott, Az őrmester kilőtt egy pán­célost. Akkor egy rohamlöveg közvetlen irányzással eltalál­ta a löveget. Egy repesz sú­lyosan megsebesítette Nyelju- bint. Elöntötte a vér, mégis megpróbált még egy lövést leadni, azonban már késő volt. A harmadik fasiszta páncélos szorosan a löveg- hez ért. Ekkor a rettenthetet­len harcos két harckocsielhá­rító gránáttal az ellenséges páncélos elé vetette magát. A harckocsi felrobbant. Ami­kor visszaverték az ellensé­get, a hős Ivan Nyeljubint teljes katonai pompával te­mették el harcostársai. Sírjá­nál szent esküt tettek, hogy bosszút állnak az ellenségen. Ivan Jakovlevics Nyeljubin őrmestert is a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki hős- te'. .éért Megcsillogtatták mesteri ka­tonai tudásukat ezekben a harcokban a 184. páncélelhá- rító ezred tüzérei az arcvonal másik részén Ivanov alezre­des parancsnokságával. A helyzet úgy követelte, hogy pvors mar. rt kellett végre­hajtania az ezrednek. Ivanov alezredes kiadta a parancsot, hogv ködösítsék az' ezred kör­zetét, s a ködfüggöny leple alatt hagyják el a tüzelőállá­sokat. Az ezred húsz kilomé­tert tett meg egy óra alatt Szabás körzetében, és mél­tóan fogadta az ellenséget. Lehetne még sorolni a pél­dákat a hős, minden áldozat­ra kész szovjet harcosok tet­teiről. Az eddigiek is hü ké­pet adtak azonban a szovjet harcosok határtalan bátorsá­gáról és hősiességéről. akik a Haza dicsőségére, interna­cionalista kötelességük telje­sítéséért készek voltak az éle­tüket is feláldozni. Az ellenség azután, hof>v Kiskorpád, Szomajom irányá­ba. nem ért el eredményt, átcsoportosította csapatait, s megpróbálta más irányból át­törni védelmünket. Március­ban háromszor változtatta me- csapásainak irányát az 57. hadsereg védelmének sávjában. A hadsereg eevsé- geinek szívós ellenállása, óriási veszteségeket okozott az ellenségnek, így a németek március 22-én kénytelenek voltak abbahagyni az ellen- támadást, s védelemre be­rendezkedni. AZ 57. HADSEREG EGY­SÉGEI átcsoportosították ere­jüket, s március 29-én meg­kezdték a támadást, s elfog­lalták Nagykanizsát, Magyar- ország olajipari közoontiát. Tovább folytatták a támadást Nyugat felé, s 1945. ánrilis 4- én átlépték az osztrák határt. Ezzel felszabadították Ma­gyarország délnyugati részét Veteránok a régi májusokról Két régi harcos beszélget a Latinka Sándor Művelődési Ház nyugdíjas klubjában. Fe- rencz Gábor és Komáromi Ká­roly a régi májusokról em­lékezik. Kétszeres ünnep Kétszeres ünne­pem volt mindig május elseje mondja Ferencz Gábor. Egyrészt azért, mert e napra ✓*” esik a születésnapom, más­részt pedig már az 1900-as évek eleje óta mindig együtt ünnepeltem munkástársaimmal a vasasokkal a proletáriátus nagy ünnepét. Legemlékezete­sebb számomra az 1908-as esztendő. Ekkor a. budapesti Schlick-gyárban dolgoztam. Nagy üzem volt ez aKkorioan, én voltam ott a 3024-es sz. munkás. Nem múlt el olyan év, hogy ne harcoltunk volna a- rövidebb munkanapért. a nagyobb darab kenyérért és a több bérért. Sztrájktanyánk a szemben levő Weisz-ven- déglő volt, ott szívtuk ma­gunkba a szocialista tanokat. Ezen a május 1-én is e célok eléréséért tüntettünk. Mi a Váci úton gyülekeztünk. Jöt­tek az újpestiek: A bőrmun kások nagy bőrökkel, a hente­sek nagy taglókkal, s csak úgy zúgott a környék a harci ki­áltásoktól. S harsogott a dal Ennek ellenére megünne­peltük a munkásság nagy ün­nepét. Hármas-négyes cso­portokban vonultunk ki az Egyenesi útra, ahol már elég sok rendőr várta érkezésün­ket. Elszóródtunk, nehogy azt mondják: csoportosulunk. Jc késő délután a rendőrók meg­unták a várakozást, és bevo­nultak. Ekkor aztán összejött a mintegy kétszáz szervezett munkás, és megemlékeztünk a nemzetköziségről, a munkás összefogásról. Bíztunk abban, hogy eljön majd az a nap, amikor szabadon ünnepelhet­jük a szép ünnepet. F. L. is: »Általános titkos választási jogot adjatok, Hazafiak leszünk, nem hazátlan bitangok!-« S amikor a milleniumi em­lékműhöz értünk, Bokányi Dezső, az akkori idők neves szónoka beszélt hozzánk. Iz­zóit a tömeg minden szava után. 1923-as emlék — Nekem az 1923- as május elseje ma­_________ radt meg legszebb e mlékemnek — veszi át a szót Komáromi Károly. Ekkor a kaposvári szociáldemokrata helyi csoportnak voltam az elnöke. Felvonulást a Horthy- rendszerben csak úgy lehetett tartani, ha előíe bejelentettük a rendőrségnek. Mi is bejelen­tettük az itteni m. kir. rendőr főtanácsosnak, Cséry , Bálint­nak, hogy május 1-én délután 2 órakor a Vöröskereszt ven­déglőtől a Ebrzsenyi utcán, a Vár és a Cseri úton át az Egyenesi útra akarunk vo­nulni, s ott a réten szeretnénk megtartani május 1-i ünnep­ségünket. Április 27-én ér­kezett meg a rendőrség 4086/ 1923. sz. határozata: ... a kert május 1-i felvouulást megtiltom, mivel ezen felvonulás politikai célokat szolgálna, s a mai rossz gazdasági időkben sem­mi nem nyújt arra garanciát, hogy a felvonulás szélsőséges ki­lengések nélkül fog lefolyni.« ANW. NE HALJ MFC, ÉN SZERETLEK... A vonaton a szokásos hét végi tülekedés, percek múlva indulás, az ilyenkor érke­zőknek lehetetlen ülőhelyet találni a kocsikban. Csikor- dul az ajtó. Egy fiatal nő lép be. Három év körüli gyer­meket vezet kézen fogva. Egy fiatalember átadja a helyét. A kisfiú, alighogy lekerül róla a kabát, máris elindul az ülések között. Otthonosan jár-kel, percek alatt megba­rátkozik az utasokkal. Fel­húzás repülőgépet szed elő, s játszani kezd önfeledten. Szabadságra utazó katona, majd egy diák gurítja visz- sza a kis masinát, s Lacika — így hívják a kisfiút — mindenkihez kedves, külö­nösen a bácsikhoz. Neki most minden bácsi az apukát pótolja. Tip üst ragé dia Margit tizennégy éves volt, amikor Laci eljegyezte, és alig múlt tizenhat, már asszony lett. Három évig él­tek együtt, született egy gyermekük. 1963-ban elvál­tak útjaik, nemrég volt a második tárgyalásuk. N.-né ízlésesen öltözött fiatalasz- szony. Meglátszik rajta a ko­rán kátyussá vált életút, a húszévesen átélt sok-sok küszködés nyoma. Nem szí­vesen beszél a múltról. — ön szerint mi volt a válás oka? — Főképpen az, hogy egyáltalán nem szerettem Lacit. — A szülei tudtak erről? — Igen, többször is sírva panaszkodtam nekik, de ök azt hajtogatták: »-Majd ösz- szemelegít benneteket a hit­vesi ágy. Meg hogy ilyen korú lánynak férjnél a he­lye.« — Miért egyezett bele a házasságba? — Kiskorú voltam, még szinte gyerek, és anyámék veréssel fenyegettek. Laci is akkor szerelt le, és rövide­sen megtartottuk az esküvőt. — És csalódott? — Nem. Amit vártam, azt kaptam. A férjem azután is csak ivott, kimaradt. Állan­dóan veszekedtünk. Saját fe­lelősségemre hoztam világra Lacikát, gondoltam. talán helyreáll a családi béke. Sajnos, semmi sem változott. Egyszer nagyon megvert. Három hónapig a nagyma­mámhoz költöztem vidékre a kisfiámmal, egy állami gazdaságban dolgoztam. A bátyám értem jött, visszahí­vott. Üjból megpróbáltuk együtt. Nem sikerült. Elvál­tunk. CB ni akarok! A megpróbáltatások ezu­tán is folytatódtak. Pár hó­napja a végső kétségbeesé­sében odáig jutott, hogy mérget vett be. A számtalan tabletta hatását munkatár­sai vették észre. Meggon­dolatlanságára a kórházban döbbent rá, amikor az agy szélénél ágaskodó Lacika azt mondta neki: »Anu, ne halj meg, én szejetlek té­ged ...« Megmentették, s lassan rendbe jön, felépül testben, lélekben. — Gyáva voltam, nem mertem szembeszállni szü­leimmel. Most már megnyu­godtam, élni akarok, a gyer­mekemért — mondja hatá­rozottan. * * * Lacika abbahagyta a já­tékot, anyja mellé telepszik, mutatja, hogy az ujjacská- ját megütötte valamiben. — Anyuci, fáj... Anyuka az ölébe veszi, megsimogatja, és már semmi baj. Lacika önfeledten csodál­ja az ablakon át suhanó tá­jat, kis kezével integet az elmaradó erdőknek, mezők­nek. Novak Ferenc Főbb nyeremények: Berendezett családi ház garázzsá1, Moszkvics autóval, balatoni telek víkend- liázzal, autóval, víkendházak autók! hűtőgépek, televíziók, magnetofo­nok, rádiók és még 10 000 nyeremény. VIT — sorsjegy Kapható a KISZ-szervezeteknél, az úttörőcsapatoknál, továbbá a hírlap­árusoknál, a postahivatalokban és a postai kézbesítőknél. Ára 3,50 Ft. Húzás július 11-én. _____________________ (4852)

Next

/
Oldalképek
Tartalom