Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

Csütörtök, 1965. május 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az igazi hajtóerő H úszéves tapasztalat alapján szülhetjük le a tanulsá­got: a javuló életkörülmények, valamint a különféle .zociális juttatások nem erősítik automatikusan a tu­dat fejlődését. I-Ja elegendőek volnának a fejlett ön­tudathoz, akkor ma már jóval kevesebbet kellene beszél­nünk például a munkafegyelemről, a vándormadarakról és a különféle huzavonákról. Az anyagi lét kiegyensúlyozottsága, az egyre tere­bélyesedő szerzési lehetőség viszont olykor kialakít né­hány elítélendő jellemvonást napjainkban is. Olyan el­lenszenves vonásokat, mint az önzés, a harácsolás, a kapzsiság. Előre kell bocsátanunk: a mii társadalmunkban ter­mészetes dolog, hogy mindenki iparkodik kényelmeseb­ben berendezkedni. Azért termelünk javakat, hogy azok­hoz mindenki hozzájuthasson. Egyáltalán nem kispol­gári tulajdonság, ha valaki a régi bútorai helyett újat szeretne, fridzsidert, televíziókészüléket, vagy — ha futja rá — gépkocsit vásároL A baj ott kezdődik, ha valakinél torz formát ölt, ön­céllá válik a szerzési vágy. Ha odáig fajul a dolog, hogy az élet egyetlen értelmét a szerzésben látja. A mi tár­sadalmunk emberétől merőben idegen az ilyen életelv. Idegen és roppant káros, mert eltántorít a közös nagy céloktól, mert elutasítása a felelősségnek, amelyet a szo­cializmus felépítéséért, a kollektív boldogulásért közösen vállaltunk. Az ilyen szemlélet ellen szívósan kell küzdenünk. Közben azonban azt sem felejthetjük el, hogy az emlí­tett torzulások kialakulását sokszor a körülmények is elősegítik, a többi között az, hogy jó néhány munkahe­lyen nem találják meg az igazi hajtóerőt. Nem egy em­ber vált már önzővé, notórius harácsolóvá azért, mert a közös »porondon« nem érhette el vágyait. Nem becsül­ték meg, nem lehetett beleszólása, észrevételeit vissza­utasították. Az sem csoda, ha az ilyen ember idővel meg­hátrál, iparkodik a maga kis világát kiépíteni. Ügy »éli ki« cselekvési, alkotási vágyát, hogy megteremti saját zárt környezetét, melyben elbarikádozhatja magát a külvilágtól. M i legyen tehát a hajtóerő? Először is a munka értel­mét, szépségeit kell felvillantani. Mindenki számára alkotássá, értelmes tevékenységgé kell tenni a mun­kát. Helyesen, lelkiismeretesen értékelni tetteit, be­vonva a közös alkotás folyamatába. Nem nagy dolog ez. Elég, ha mindenkinek lehet véleménye, beleszólása, amit meg is hallgatnak. Elég, ha az illetékesek komolyan ve­szik beosztottaik javaslatait, nem intézik el őket kézle­gyintéssel akkor sem, ha nem mondanak világrengetőt. Ha pedig arra is futja erejéből, hogy újat teremtsen, s világunk formálásában találmányokkal, újításokkal is részt vállaljon, tettét az alkotásoknak kijáró tisztelettel kell fogadni. Az embernek éreznie kell, hogy az övé is, amit csi­nál, s a társak ugyancsak észreveszik erőfeszítéseit. Az emberek nagy többsége valósággal szomjazik arra, hogy fölfigyeljenek rá, elismerjék képességeit és jó szándékát, S ha ezt a természetes és minden dolgozó embernek ki­járó figyelmet megkapja, egyre inkább otthon érzi ma­gát munkahelyén, a fontos, a megbecsült ember önérze­tével iparkodik napról napra többet tenni. Az az ember, akit nem vesznek észre, akinek erő­feszítését nem méltányolják kellőképpen, elkeseredik, sőt cinikussá válik, közönyösen figyeli a közös erőfeszíté­seket. A munka megbecsüléséhez hozzátartozik a külön­féle ösztönzési módok kialakítása is. Meg kell találni a leghelyesebb módszert, és meg kell tanulni ezt helyesen alkalmazni. A helytelen ösztönzés is elronthatja az em­bert. Akit érdemtelenül »futtatnak«, a kedvenc, a ki­vételezett, aki méltatlanul jut anyagi javakhoz, előbb- utóbb önteltté, követelődzővé válik. Könnyen szerzett pénzt nem a munkakedvét, a felelősségtudatát erősíti, hanem inkább felvillantja előtte a további szerzés lehe­tőségeit. Ettől már rövid az út a harácsolásig, a kapzsi­ságig. M indez világossá teszi, hogy egymagában az anyagi ösztönzés nem elég hajtóerő. Az anyagi elismerés a társadalmi, erkölcsi megbecsülés nélkül nem válhat tudatformáló erővé. A dicséret, a kitüntetés, a tár­sadalmi rang is a legjobbaknak, a legszorgalmasabbak­nak jusson. S ne csak a mutatós, nagy eredményeket érje elismerés, hanem a mindennapi tettek során meg­mutatkozó kitartó szorgalmat, helytállást is. A legfontosabb tehát az ember sokoldalú megbecsü­lése, ösztönzése, tetteinek elismerése, képességeinek ki­bontakoztatása s annak felelős kamatoztatása. Ez az igazi hajtóerő. Kékesdi Gyula A GYORS KÖZLEKEDÉS ESZKÖZE DANUVIA | A TÜNDE KIFUT A A vezetőségváíasztások tapasztalatai ói tárgyalt a megyei nőtanács végrehajtó bizottsága Megyénkben márciusban be­fejeződött a nőkongresszus elő­készítésének első szakasza, a nőtanácsok újjáválasztása. Az­óta minden járási nőtanács megtartotta első munkaérte­kezletét, ahol megbeszélték a vezetőségválasztó gyűlések előkészítésének és lebonyolítá­sának tapasztalatait. A megyei nőtatiács végrehaj­tó bizottsága is megtárgyalta a választások eredményeit. Megyénk 245 nőtanácsában és 29 nőbizottságában 2814 ve­zetőségi tagot választottak meg. Közülük csaknem 1200 asszony újonnan került a vezetőségek­be. Sikerült megfiatalítani a mozgalmat: a megválasztott 490 elnök és titkár közül há- romszázharminchatan húsz és negyven év között vannak. A vezetőségi tagok ^foglalkozás szerinti megoszlása tükrözi az adott terület társadalmi össze­tételét: az elnökök és a titká­rok között például "244 tsz-tag, 88 alkalmazott és csaknem 90 háziasszony van. A vezetőségválasztó gyűlé­seken több mint húszezren vettek részt. Ez a jó előkészí­tő munka eredménye volt A községi pártszervezetek, a ta­nácsok és a társadalmi szervek is támogatták a nőtanácsot. Szintén a jó előkészítésnek kö­szönhető, hogy sikerült meg­szüntetni a »fehér foltokat«: olyan községekben is megala­kult a nő tanács, ahol eddig nem volt, például Kapospulán, Horvátkúton és Osztopánban. Sok helyen még víz borítja a tőzegmezőt Az Ordacsehi közelében levő Tőzegkitermelö Vállalat dolgozói­nak nagy része vízelvezető árkok ásásával foglalkozik. A tőzegme­zőt ugyanis még sok helyen víz borítja. Előreláthatóan két hét múlva fe­jezik be a víztelenítést, és ha az időjárás kedvez, megkezdik a ter­melést. Azok, akik nem vesznek részt a termőterület víztelenítésé­ben, a felhalmozott tőzeg kiszál­lítását végzik, és szerves trágyát kevernek. A vállalat vezetői igyekeznek a munkát úgy megszervezni, hogy kiesés sehol se legyen. Így akar­ják biztosítani, hogy a második negyedévi tervet, úgy, mint az el­ső negyedévit (803 000 forint he­lyett egymillió-tizenháromezer fo­rint értékű terméket adtak a me­Szíkrázó napfényben fürdik a kikötő. Észak felől araszos hullámokat kerget a szél. Ket­ten állnak a hajósok díszsorfa­la előtt: Borbély József nyug­díjas hajóparancsnok és Papá­csi Pál nyugdíjas hajógépész. A Tünde nevű hajó húsz évvel ezelőtti személyzete. Az egykori parancsnok majd ötven évet töltött ezen a ví­zen. A hajóvezetők mind az ő keze alatt tanultak. Markáns arcú, kemény ember. A gépész fekete ünneplőbe jött. Puha kalapját mélyen a szemébe húzza. Hat évtizeden át volt a gépek ura. A hajósok igazgató-kapitá­nya ünnepi beszédet tart. így kezdd: — Ma emlékezni aka­runk ..: Pár perccel utóbb a Tünde mai kapitánya áll a régiek elé, és feszes vigyázzban jelent: — Parancsnok elvtárs, a ha­jót átadtam... Borbély József a vizet nézi. Remeg a hangja. — A hajót átvettem... 1945 Az öreg hajósok emlékez­nek. A menekülő német csapatok 1945. március 24-én Balatonfü- reden minden ott levő hajót felrobbantottak. A révfülöpi kikötőben két hajós vállalta a kockázatot. A Tünde és a Ke­lén nevű hajókat elsüllyesz­— A két bátor ember: Acs Imre kormányos és Nagy György gépész. — Mi Füreden semmit sem tehettünk. Amikor már tele­rakták aknákkal a hajókat, a Rózsaligetbe hajtottak bennün­ket. Géppuskás őröket állítot­tak mellénk. így kellett végig­néznünk a pusztítást...-— Először a Csobáncot rob ­bantották. Egy SS, hogy gyor­sabban süllyedjen a hajó. ha­talmas kézigránátköteget do­bott az elejére ... — Amikor már mind aláme­rült, teleszórták aknával az egész kikötőt. Illey ezredes, magyar parancsnok azt mond­ta, hogy ezek a hajók örökre el vannak temetve. És gúnyo­san nevetett. Mi hallgattunk. hajó. sokan sírtak közülünk. í'adíg a hajósok nem sírós nép .. . A magyar parancsnok téve­dett .. . — A felszabadulás után né­hány nappal Borbély József irányításával a hajósok egy ré­sze — Amancsics Antal, Gulyás László, Guth János, Nagy De­zső, id. Vasalik Gyula, Vasa- lik István, Schmidt János, Borbély Géza, Zsirai József, Balogh László, Jankovics Fe­renc, Pintér Kálmán, Fejes Gábor, Ács Imre, Szabó János, Kolozsi István, Mendrek Jó­zsef és Bodó Imre — munká­hoz látott. Először a megmen­tett hajóikat emelték ki. Az el­ső szabad május 1-én a siófoki kikötőből kifutott a Tünde. A hajót Borbély József vezette. | 1965 Az egyik öreg hajós papírra vetette az akkori napok törté­netét. Megrendítő olvasmány az a néhány gépelt oldal. Borbély József parancsnok nem szeret dicsekedni. Csak ennyit mond: — Szerettük a hajókat. Alak ott voltak, mind szerették ... Szabó János hajóvezető: — Gyalog mentünk Siófokról Füredre. Együtt valameny- nyien... A fölszerel« két vödör és egy kalapács volt. Bodó Imre és Schmidt János búvárkodott. Hideg volt a víz, de csinálták hetekig. Kenyéren és hagy­mán éltek. Bodó Imre is nyugdíjas lett Ezt mondta: — összetartottunk. A mién­ket mentettük. Később szovjet tengerészek segítettek ... Olyan ügyesen dolgoztak; hogy egyetlen akna sem rob­bant fel. Kolozsi István: Papácsi Pál gépész és az igazgató-kapitány. zőgazdaságnak), túlteljesítsék. tették. Negyvennégy munkahelyen dolgozik az Építőipari Vállalat \z időjárás kedvez az építő- txnak. Az ÉM Somogy me- si Építőipari Vállalat dolgo- igyekeznek ezt kihasználni, gy a tavalyinál nagyobb fel- ataikat idejében elvégezhes- c. Az idén 210 millió forint :ékű munka vár rájuk a ta- lyi 204 millió helyett A megyében negyvennégy [yen dolgoznak az építők. A jelentősebb a Kaposvári isüzem, az északnyugati vá- irész, a siófoki kórház, volá­nt hárem tsz-istálló építése. A vállalat igazgatójának tá­jékoztatása szerint a munka megyeszerte jól halad. Különö­sen a kiemelt építkezések dol­gozói tesznek ki magukért. A siófoki kórház építői például túlteljesítették időarányos ter­vüket. A húsüzem és a tsz-is- tállók építése a tervezett ütem­ben folyik. Az északnyugati városrészben volt elmaradás, ezért a napokban bevezették a második műszakot. Minden re­mény megvan arra, hogy az el­maradást hamarosan pótolják. Aruelosztót létesít Balatonlellén a Tejipari Vállalat A Kaposvári Tejipari Válla­latnak az üdülési idényben a Balatonlelle és Balatonfóldvár közötti szakaszon kell ellátnia tejtermékkel az üdülőket. Az ellátást nehezíti, hogy a gyor­san romló terméket nagy tá­volságról kell a fogyasztókhoz szállítani. A vállalat vezetői minden lehetőséget igyekeznek felhasználni arra, hogy ezt a hátrányt kiküszöböljék. Ezért Balatonlellén áruelosztót léte­sítenek. Itt fogják palackozni a termékeket, ezzel megóvják az árut (Ha a tejterméket pa­lackokban szállítják, romlik a minősége.) Szakemberek véleménye sze­rint az üdülőknek tejtermékkel való ellátása akkor lenne iga­zán kielégítő, ha az egész Ba- laton-parti tejtermékellátást egy tejipari vállalatra bíznák. (Jelenleg három ilyen vállalat szállít a magyar tenger part­jára.) Akkor ugyanis nem a területet, hanem a feladatokat oszthatnák fel célszerűen az üzemek között. Ez lényeges ja­vulást eredményezne. — Schmidt Jamii'a külön kell emlékezni. Annak, sze­génynek, a mentésre ment rá az élete. Hideg volt na­gyon a víz. A tüdeje nem bír­ta ... A bátor Ács Imre: — Mindenki azt tette volna az én helyem­ben .. . Az öreg gé­pész némán hallgatja a val­lomásokat. Mindössze any- nyit tudok róla, hogy három szép máius el­sejét tart szá­mon. Az 1919. évit, azt a negyvenötöst ás a mait. A mostani gépész ielen- tést tesz. és en­gedélyt kér a motorok indítá­sára. Papácsi megadta az en­gedélyt. Körül­néz a gépház­ban, aztán kéri, hogy vezessék ki a partra. Onnét nézi a távolodó hajót. Borbély Józsi bácsi az úttörőknek mondja: — Szerettük a hajókat... Németh Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom