Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

Péntek, 1965. május 28. 3 SOMOGYI NEPCAP Ösztönzőbb bérrendszer, nagyobb teljesítmények A szokottnál jóval na­gyobb várakozással tekin­tettek a fizetés elé a 13 számú AKÖV-nél május elején, mint az utóbbi hóna­pokban. Nemcsak a gépkocsi- vezetők, hanem a vállalat ve­zetői is többször utánanéztek hónap közben, hogyan alakul­nak a teljesítmények, a fizeté­sek. Április 1-től ugyanis tel­jesítménybérben dolgoznak a gépkocsivezetők. Már az első napokon meg­változott a kép az AKÖV ud­varán: senki sem akadt, aki az eddigi százszázalékos órabér­ben elszámolt óráját bent töl­tötte volna pihenéssel. Amint egy kocsi beért, máris jelent­kezett a vezetője. — Van új fuvar? — kérdez­ték. Ez eddig ritkán fordult elő. Elmúlt az egy hónap, és akár a végzett munkát, akár a gép­kocsivezetők fizetési boríték­jait vizsgáljuk, kiderül, hogy a bérezés új rendszere, a telje­sítmény alapján fizetett mun­ka ösztönzőbb, és ez mind a vállalatnak, mind a gépkocsi- vezetőknek kedvezőbb. Hoffman Sándor, az AKÖV igazgatója elmondta, hogy az idei nyáron is sok fuvarra számítanak. A vezérigazgató­ságon intézkedtek, hogy a Ba­laton környékének élelmiszer- ellátásában ne legyen fenn­akadás, ezért hatvan felújított és részben új gépkocsit kap rövidesen a 13. számú AKÖV. — Váratlan segítség a telje­sítménybérezés bevezetése, hi­szen érdekeltté tettük a gép­kocsivezetőket munkaidejük jobb kihasználásában — mond­ja Gyócsi Gyula szb-titkár. — Hogyan alakították ki az új normákat? — Figyelembe vettük a legjobban dolgozók munkáját, de számoltunk a kevésbé ruti­nos gépkocsivezetőkkel is — mondja az igazgató. — A nagy többség elégedett; igaz, hogy többet is fuvaroz­tak, mint az elmúlt hónapok­ban, de ez a fizetésükön is megmutatkozott. — Milyen megoldást talál­tak az autóbuszvezetők állás­idejének elszámolására, akik sokszor önhibájukon kívül kénytelenek várakozni? KI FIZETI? Beázik a Sirály — Hova tegyem a külföldi vendégeket? Béreljek nekik szobát ezer forintért, vagy küldjem haza őket? — fakadt ki Balogh Lajos, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója a minap, amikor a Sirály Üdülő szobaasszonya közölte vele, hogy a tizenegy emeleti szoba közül tíz be­ázik. Megtekintettük a szobákat. A két évvel ezelőtt épült mo­dern üdülő korszerű bútorok­kal berendezett szobái az ab­lakok fölött átnedvesedtek. Fölmentünk a teraszként használt tetőre. Nemrég bitu- menezte ezt a Somogy megyei Ütépítő Vállalat. — A bitumenezést esős idő­ben végezték — mondta Ba­logh elvtárs. — Bizonyára munka közben beázott a tető. Kértem a vállalatot, hogy az üdülési idény előtt ne boly­gassa a régi süppedős bitu­ment, hátha beázik a tető. Sajnos, nem hallgattak rám. Alaposan megnéztük a te­raszt. Láttuk, hogy a tető szé­lén a bitumen hiányos, szegé­lye töredezett. Valószínű, hogy a Somogy megyei Ütépítő Vál­lalat követte el a hibát. — Mi nem vagyunk hibásak — mondta a másik — ugyan­csak beázó — épület teraszán Dudás Lajos, az Útépítő igaz­gatója. — Kérem — folytatta az igazgató —, az általunk készí­tett bitumenrétegnek nem az a rendeltetése, hogy szigetel­jen; ez csupán koptató réteg. A Tanácsi Építőipari Vállalat által készített tetőnek bitu­menréteg nélkül sem szabad­na átengedni a vizet. — Tessék ide nézni — mond­ta a főmérnök, és zsebkésével kikerekített egy darabot a te­raszt szegélyező 70—80 cm ma­gas vékony fal aljából. — Nincs ez a fal megfele­lően szigetelve, azért áznak be a szobák és a presszó. A tető bolygatása ugratta ki a hibát. A teraszt szegélyező fal Szövetkezetünk kőműveseket, kőműveseR mellé férii segédmunkásokat alkalmaz. Vidékieknek szál­lást biztosítunk. Munka­hely: állandó budapesti munka, teljesítménybér­ben. Ugyanitt általános is­kolát végzett, vagy végző 16 éven aluli fiatalokat Bu­dapesten lakással, Buda­pest környékéről bejárás­sal szerződtetünk kőműves, áos, asztalos, bádogos, víz­szerelő, villanyszerelő szak­mában. Iskolai jelentkezési lap. íanácsi igazolás szűk séges. Jelentkezés: Buda­pest, VIII., Auróra u. 23. Április 4. Ktsz. (1573) és a tető találkozásánál tönk­rement a szigetelés. Parázs vita kerekedett a te­raszon, amelyen hamarosan külföldiek pihennek majd, ha csak föl nem kell túrni a te­tőt... — Amióta megépült ez az üdülő, szinte minden héten van vele valami probléma — sóhajtott fel a Vendéglátó Vál­lalat igazgatója. Arra gondoltam, vajon ilyen sok bosszúságot okoz-e majd neki a korszerűsített balaton- boglári Hullám Szálló is. Könnyen lehet Ebben a szál­lóban is igen rosszul oldották meg a víz elvezetését Móring Ede tervező a kerthelyiségbe vezette a csapadékot. A főépü­letről egy másfél méter hosz- szú betonvályú nyúlik a kert­helyiségbe. Ezen ömlik le a csapadék nagy része. A lezú­duló víz az első osztályú szó­rakozóhely nagy üvegfalára fog felfröcsögni. Hogy lehet az, hogy tervezőink, akik nagyszerű épületeket tervez­nek, építőink, akik pompás épületeket tudnak emelni, ilyen elemi hibákat követnek el?! Felelőtlenség, káros nagy­vonalúság, nemtörődömség okozza e bosszantó és nemegy­szer tetemes kárt okozó hiá­nyosságokat! Mi az ellenszerük ezeknek a melléfogásoknak? Az Útépítő Vállalat vezetői a külföldi vendégekre való te­kintettel vállalták, hogy szi­getelik a teraszok szegélyeit. (Ideiglenes megoldás.) Ez né­mileg megnyugtatta a Vendég­látó Vállalat igazgatóját. Ám amikor arra gondolt, hogy a tető szigetelésében van a hi­ba, akkor ismét aggódni kez­dett. Ugyanis ha rossz a tető, akkor bármikor és bárhol is. mét beázhat. Szigorú vizsgá­latnak és a hiba megszünteté­sének kell tehát következnie. De vajon ki fizeti ennek költségeit? Azoknak az embe­reknek kell a zsebükbe nyúlni, akik a hibát elkövették! Szegedi Nándor Tízéves a kaposvári Üttörőház Május 30-án, vasárnap ün­nepli fennállásának tizedik év­fordulóját a kaposvári Kilián György Üttörőház. A jubileu­mi program keretében délelőtt ünnepélyes úttörőavatáson mintegy ezer kaposvári pajtás­nak kötik fel a vörös nyak­kendőt. Ezután jubileumi kiál­lítás, kulturális és sportműsor, este pedig karnevál szerepel a programban. — Itt sem hagytuk meg a százszázalékos óraelszámolást. Most a régi órabérrel szemben csak ötven százalék jár a vá­rakozó vezetőiknek. Mivel ez gyakran fizetéscsökkenéssel jár, ezért azt tesszük, hogy a visszatérő kocsikkal sűrítjük a járatokat, ahol arra éppen szükség van. — És ha nincs rá szükség? — Akkor korrigáljuk a fize­tésüket. Erre van lehetőség addig, amíg az új bérezési rendszer teljesen ki nem ala­kul. A javítóból most indul ki Csomontányi Lajos a nyolcton­nás Skodájával. — Az új bérezésről érdek­lődöm ... — Nálam ugyan rossz he­lyen! — vág közbe. — Jóval kevesebbet kaptam. Utánanéztünk teljesítményé­nek: tizennégy napot dolgo­zott, ezerháromszáznyolcvan forintot keresett. — A javítás, meg az, hogy beteg voltam, vetette vissza a fizetésemet — mondja. — Elégedettek munkájánál a vállalatnál? . — Hát... Nem tartozom a legelsők közé... — A javítás miatt sokat áll­tak régebben a gépkocsik — mondja Késmárki József for­galmi 'szakosztályvezető. — Most, hogy egy kocsin mindig egy vezető ül, már kevesebb a meghibásodás. — A sebességváltók hiánya okozza a legnagyobb gondot — szól közbe Hoffiman Sándor. — Hetenként utazunk föl Pest­re, de sohasem kapunk. Jelen­leg tizennégy tehergépkocsi áll alkatrészhiány miatt. Ezek kiesése ugyancsak hátráltatja a vállalat munkáját. Pedig kö­zeledik a nyár, és a MÉK, a Tejipari Vállalat, a FÜSZÉRT, a Sütőipari Vállalat mind na­gyobb igényeget támaszt az AKÖV-vel szemben. Nagy József Útépítés Somogymeggyesen Somogymeggyesen esős Idő­járásban szinte lehetetlen volt közlekedni a földutakon: ko­csitengelyig ért a sár, vízmo­sásoktól keletkezett kátyúk ék­telenkedtek mindenfelé. Ta­valy ősszel nagyarányú föld­munkák kezdődtek a falu ha­tárában. Hozzáfogtak az út­építéshez, a falu és a 66-os út­vonal összekötéséhez. A múlt évben mindössze két hónapot dolgozhattak a válla­lat gépei, a téliesre fordult idő megállította a munkát. A ta­vasszal folytatták a több mint ötkilométeres szakasz építését. Az állam tízmillió forintot adott az út elkészítéséhez. Por- talanított bekötő utat kap So- mogymeggyes, s hogy ez mi­lyen sokat fog jelenteni, azt csak maguk a falu lakói tud­ják igazán felbecsülni. Szíve­sen vállaltak hát családonként tíz nap társadalmi munkát. Sokat segített az anyag fuva­rozásában a helybeli Munkás­őr Termelőszövetkezet. A tár­sadalmi segítség értéke meg­haladja a háromszázezer fo­rintot. A leendő útvonalon átépí­tik a villanyhálózatot, és kö­rülbelül kétidlométeres szaka­szon a kerítéseket és a járdát is áthelyezik. Az utóbbit kizá­rólag társadalmi munkában végzik. A hídépítés is számot­tevő összegbe kerül. A Kop­pány egyik mellékága fölött például több mint negyedmil­liós költséggel vernek hidat. A múlt héten hozzáfogtak a kövezéshez azon a kétkilomé- ternyi szakaszon, ahol a föld­munkák már befejeződtek. A tervek szerint még ebben az évben elkészül a somogy- meggyesiek bekötő útja. Emel­lett egyéb munkákat is végez­nek. Az ötvenötezer forint köz­ségfejlesztési hozzájárulásból járdát építenek. Másfél vagon cement és nyolc vagon kavics máris a helyszínen van, s ahol a bekötő út földmunkáival el­készültek, építik a betonjár­dát. Máris népszerű a siófoki szolgáltató kombinát Néhány nappal ezelőtt kombinátba. A női fodrászat költözött be a Siófoki Szol­gáltató Ktsz hét részlege az és a cipészműhely máris tel­új, impozáns szolgáltató jes kapacitással dolgozik. az akAcos üt mögött hullámosra marta a szél a fu­tóhomokot. A kocsiút két ol­dalán apró homokbuckák között küzd a létért a gyen­gén sarjadó fű. Egy jó kőha- jitásnyira innen egymásra hajló barázdák állják útját a futóhomoknak. A barázdákon túl akácerdő bontja zsenge levélhajtásait. Az erdő tő- szomszédságában felkiáltójel­ként mered ki a földből egy gémeskűt sudárfája. A kutat zoqopia zn amurul láncolni a rozséból font kerí­tés. — Ott lesznek — mutat a rőzsekerítés felé kísérőm, a Lábodi Állami Gazdaság nagykorpádi kerületének egyik agronómusa. Jó ideig kételkedem még, mert embert sehol sem látni. Ekkor a gémeskűt csikorgá­sa hallik, utána lassan meg­mozdul fölfelé. — Ott vannak mégis — ál­lapítom meg. — Tudtam én — mondja az agronómus. — Ezek az em­berek sohasem hiányoznak. A rozsdabarna rőzsekerítés mögött melegágyak sorakoz­nak. Jól fejlett dohánypalán­ta van mindegyikben. Hor­ganyzott öntözőkannából víz zel locsolják az üde zöld nci vényt. — Mekkora területet ültet­DOHÄNYG nek be ezzel a palántával? — kérdem az egyik embertől. — Hetvenöt hold a tervünk — mondja, aztán a nyomaték kedvéért hozzáteszi: — Het­venöt hold havanna dohány. — S tovább megy az öntöző­kannával. KÉREM ŐKET, hogy tart­sanak egy kis cigarettaszüne­tet, addig beszélgetnénk. — Cigarettázni menet köz­ben is lehet — mondja Mol­nár Béla. — Én meg nem is dohányzom, de azért leül­hetünk egy kicsit. A fabódéból hosszú, gyalu- latlan padokat hoznak elő. Oda telepszünk. — Itt vannak megkötve a csikók is — élcelődik Orosz Antal —, s látva, hogy kö­rülnézzek, hozzáteszi; — Ott, a fák között Kerékpárok sorakoznak a fák alatt Sorban egymáshoz támasztva. Munkakezdés előtt hosszú kilométereket kere­keznek. Egyikük Mikéből jön, akad, aki Lábodról. A melegágyak között fehér monilót lenget a szél. — Mindig ad munkát a do­hány? — kérdem. — Ha a dohány nem, ak­kor a növénytermesztés ad munkát. De ha a dohányban van tennivaló, azt mi végez­zük el. Azelőtt is így volt csak azzal a különbséggel, ha itt volt munka, akkor a növénytermesztésből hoztak át bennünket Aztán hatvan­ban brigádot alakítottunk. Pista bácsi, a brigád vezetőnk akkor azt mondta, hogy pró­báljuk meg a szocialista bri­gádot. Egy kicsit húzódoz­tunk, de aztán nekiálltunk. Sikerült. Ingis János, az egyik leg­öregebb brigádtag mondja ezt. Korára nézve viszont a legfiatalabbak közé tartozik. — Mit jelent gazdasági szinten ez a szocialista bri­gád? — Félmillió forintot. Ta­valy ennyit hozott a dohány a gazdaságnak. Itt nagyér, ’-mi árn vigyázni, mert nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is fontos. — És mitől függ a minő­ség? összenéznek. Várják, hogy a másik szóljon. Nem nagyon szeretnek beszélni. Egy kis szünet után aztán többen is elkezdik. — Az emberektől. Ha szíve­sen csinálják, itt lehet do­hányt termelni. Valamikor előfordult, hogy a palántának nem a gyökerét, hanem a le­velét ültették a földbe. — Ez pedig csak pluszmun­kát jelentett — teszi hozzá Brantmüller Mátyás. — Most, ha nincs is itt a Pista bácsi, akkor is elvégezzük a munkát. Meg is bízik ben­nünk, mert tudja, hogy meg­csináljuk. — Nálunk még nem volt veszekedés — mondja Feld József. — Ügy vagyunk, mint a testvérek. — Megértik egymást az emberek. Mindenki tudja, hogy a másik munkáját nem nélkülözheti. — Itt csak munkaszerető emberek dolgoznak. Itt bizo­nyítani kell szinte naponta* mert egy rossz öntözés is elő­idézheti, hogy tönkremenjen a palánta. SORRA ADJÁK egymás­nak a szót, s akár Kovács Ferencet, Bauer Mihályt, Szíj Ferencet vagy Molnár Bélát hallgatom, mindegyi­kük szavából a jobbra, több­re törekvést lehet kiérezni. — Mi úgy vagyunk itt, mint az az ember, aki idegenben találkozik az ismerősével. Jólesik találkozni a másikkal. Itt mindenkit nagyon szere­tünk. A brigádvezetőt éppen úgy, mint a másikat. — Ha sürget a munka, még a fizetésért sem megyünk be. Egy embert beküldünk, s az kihozza. A brigádvezetőt Lábodon találom meg. Értekezletre igyekezett. — Beszélt az emberekkel? — kérdezte Szabó István. — Akkor biztosan elmondtak már mindent. Hatvanban hu- szonketten ' ezdtük, most negyvenötén vagyunk. Nem, nincs ott mind. A többség burgonyát kapál. De akik most távol vannak, azoknak a munkája is bent van a jó minősedben meg a többlet­termésben. — Mivel tudná íellemezn! a. brie--iet Wiohban? — Akárhova mentek dol­gozni, mindenütt dicséretet kaptak... Kercza Imr*

Next

/
Oldalképek
Tartalom