Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

TRADÍCIÓ MSZMP MEGVET RIZOTTSAGA E S' Á MEGYE! TAN ÁCS LAPJA Kollégák köszöntése Megtisztelő feladatra vállalkozott az újságíró: nyom­dászokat köszönt ezen a napon, a Somogy megyei Nyom­daipari Vállalat lap-részlegének kollektíváját. Évek óta verseny folyik az ország huszonegy vidéki újságja között a legszebb napilap címért, és most érkezett a hír, hogy a kaposvári gárda ebben a versenyben az előkelő harmadik helyre került. Csak az tudja igazán értékelni ennek a harmadik helynek a jelentőségét, aki ismeri azokat a mostoha kö­rülményeket, amelyek között a laprészleg dolgozik. Szűk, korszerűtlen szedőterem, gyakran meghibásodó gépek. És egy lelkiismeretes kollektíva mégis ellensúlyozni próbál­ja mindezt — sikerrel. Az olvasó csak a kész újságot látja, és talán nem is gondol arra, hogy milyen megfeszített munka gyümöl­csével kopogtat be reggelenként a postás, nem gondol arra, hogy a laprészleg tíz munkatársa hosszú évek óta nem ismeri a szabad délutánokat, hiszen jó, ha este ti­zenegykor hazamehetnek. »Pityukám, Vietnammal indítunk az egyesen, alá be- zászlózzuk a Gromiko-anyagot...« Lévai István tördelő- nek nem kell kétszer mondani, tudja, hogy mit jelente­nek ezek a »rejtélyes- szavak. Gyorsan bssiet a gépsze­dőkhöz, s Mayer Gézától az ország egyik legkiválóbb gépszedőjétől, Nagy Lászlóid vagy Tátrai Bélától kihoz­za a még forró ólomsorokat, néhány gyors, megszokott mozdulat, és máris formálódik az oldal. Közben Szöllösy Sándor segéd tördelő kiszedi a címeket — »Sanyikám, va­lami jó blickfangos legyen!- —, és aztán kezdődik min­den elölről. Jól tudjuk, mit jelent ez a mindig ismétlődő és még­is mindig változó munka, s tudjuk, hogy igazat mond Lévai István, amikor a kérdésre: »Hogyan sikerült har­madiknak lenni?-, így válaszol: »A betű, az mindenütt betű.- De azt is tudjuk, hogy aki nem szereti ennyire a szakmáját, sőt hivatását, az hiába próbálkozik a betűk titkát kilesni. »Tudod, a műszakot szívesen elcserélném, de a mun­kát nem...- — mondja Mayer Géza. Tizennégy éve ül minden délután a szedőgéphez, hogy külföldi hírt vagy sporteseményt, elbeszélést vagy apróhirdetést kopogtas­son le. S nem cserélnék el a munkát — sőt, a kollektívát — a többiek sem, ezt mondják és vallják is őszinte szív­vel. Legjobb segítőtársai ők az újságíróknak, gyakran hívják föl a figyelmüket eseményre vagy más egyébre, jól tudják, hogy a színvonalas, érdekes újság közös ter­mék. Tudják, hogy egymás nélkül nem lehetnek meg. És amikor este tizenegy órakor a szedőteremben ki­alusznak a lámpák, akkor kezdi m»g a munkát Felczán Gyula géomester Haupert Mihály és Bzrnáth Sándor se­gédmunkásokkal, s nem sokkal később dübörögve meg­indul a hatalmas rotációs, hogy a rewteii vonatok szerte a megyébe vihessék a friss Somogyi Nénlapot. Mindig éjszaka dolgozni — ez sem irigylésre méltó munka, A Somogyi Néplap nyomd ászkoüektívája harmadik lett az országos versenyben. Jóleső érzés ez nyomdász­nak, újságírónak egyaránt. Amikor most szeretettel kö­szöntjük nyomdászkollégáinkat, egyben további sok si­kert is kívánunk valamennyiüknek. Nagyatádon épül megyénk egyik legnagyobb vízmüve (Tudósítónktól.) 1962 őszén alakult meg a nagy­atádi törpe vízmű-társulat. A terv szerint mintegy húsz kilométer hosszú csővezetéket építenek a községben, s erre a munkára mintegy tizenkétmillió forintot fordítanak. Eddig már két kutat fúrtak, a húsz kilométer szakaszon a cső­vezetéket is lefektették, s a hat­vannégy kozkútból negyvenket­tőt fölszereltek. Hamarosan be­fejezik a vízkezelő ház és a víz­torony építését. A munkálatok­kal a múlt év végén kellett vol­na elkészülni, de a kivitelező hi­bájából ez nem sikerült. Féléves késéssel az év első végének fe­lén fejezik be a víztorony építé­sét, s lia ezt átadják, akkor fo­lyamatosan kapcsolják be a há­lózatba a közületeket és a lakó­házakat. A szakemberek szerint a nagyatádi lesz megyénk egyik legnagyobb törpe vízműve. Képünkön az épülő víztorony látható. Nők könyvespolca Néhány hónappal ezelőtt ismertettük olvasóinkkal az új könyvbarátmozgalom, a Nők könyvespolca föltételeit, eddigi eredményeit Azóta —> részben a sajtóban közölt cikkek nyomán is — a moz­galom tagjainak száma meg­kétszereződött. s ma már több mint 6000 asszony és lány veszi rendszeresen igénybe a Nők könyvespolca kedvezményeit. Éppen a napokban, május 20-ig kerül első Ízben sor a tagok részére biztosított 50 százalékos vásárlási kedvez- máhy lebonyolítására. A mintegy 250 művet tartalma­zó jegyzékben a magyar és a világirodalom számos klasszikusa mellett megtalál­juk a XX. századi irodalom legnevesebb magyar és kül­földi alkotóit. A jegyzék kü­lön fejezetben sorolja fel a- legszebb bibliofil kiadványo­kat, amelyeket a tagok most ugyancsak 50 százalékos ked- . vezménnyel vásárolhatnak meg. Számos olyan munkát is tartalmaz a jegyzék, amelyek elsősorban a »női dolgokban- nyújtanak segítséget: otthon és háztartás, egészségügy, kert stb. A mozgalom vezetőségétől kapott információ szerint a most jelentkező új tagok is igénybe vehetik az 50 száza­lékos kedvezményt, ha csat­lakozási kérelmüket levélben — vagy levelezőlapon — jel­zik (Nők könyvespolca, Buda­pest, XIII., Pozsonyi út 7.). A jelentkezők a szükséges tájé­koztató anyagokat díjtalanul megkapják. (Mészáros András rajza) A sál Az udvar közepén egy jókora tócsa ék­telenkedett, a kör­nyéken pedig sár. Persze, ez a sár nem volt valami különös, hanem egészen kö­zönséges : ocsmány, cuppogós, amelynek egyetlen célja: mi­nél jobban belepni a cipőket. A ház lakói tűr­ték, tűrték, aztán egyszer csak elfo­gyott a türelmük. — Ideje, hogy in­tézkedjenek az ille­tékesek! — horkant föl egyikük az eme­let tizenkettőből. —■ Szegyen és gya­lázat! — erősítgette egy másik. — Már régen hoz­zá .kellett volna lát­nunk a kérdés meg­oldásához — jelen­tette ki a lakóbizott­ság elnöke. Még aznap megje­lent egy felhívás, melyet jól látható helyre szögeztek fel: »Gyülekezés vasár­nap!!-« Jókora tömeg jött össze. Minden em­ber szemében a ha­tározott tettvágy lángja lobogott. Az ügy kezdemé­nyezője, az emelet tizenötösben lakó férfiú energikus mozdulattal bele­nyúlt a zsebébe, ki­vett onnan egy jegy­zettömböt és töltő­tollat, majd minden ki helyeslésétől kí­sérve hozzálátott 2 kérdés megoldásá­hoz: levelet írt az újság szerkesztősé­géhez, melyben a la­kók követeléseit vá­zolta föl. A lakók aláírták levelet, és büszkén hazatértek a teljesí­tett kötelesség jó­érzésével. A sár azonban ma­radt. A Krokogyilból fordította: Ferencz Győző FÜGGÖNY — Őszintén mondom, semmi emberi nem volt ebben a szol­gálati helyiségben ... Az újságíró jól emlékezik: már járt itt, a kaposvári vas­útállomás Il-es tornyában, lát­ta az egykor fehérre festett, de már feketébe hajló szürke fa­lakat, beszívta a padlóból ára­dó gázolaj szagát, és — így volt valóban — leülni sem mert a székre, bármilyen szí­vesen kínálták is hellyel a to­rony dolgozói. A közelmúltra emlékező ke­serű szavakat Kálmán György mondja. Lelke és motorja egy tizenhárom tagú, háromszoros szocialista brigádnak, jóllehet nem ő a vezető, és nem is vá­gyik ilyen funkcióba. Amit tesz, azt nem az elismerésért teszi, jön magától a segíteni akarás. A torony ablakait most füg­göny díszíti, a falaik ragyognak a tisztaságtól, az olajos padló helyén parkett fényesedik, és szőnyeg fogja föl a lépések za­ját. Az ötlet Kálmán Györgytől származik. — Rossz volt nézni ezt a munkahelyet nem szívesen jött az ember dolgozni. Gondolkoz­tam a dolgon, aztán szóltam a kollégáiknak, hogy kellene ten­ni valamit: testvük a tornyot minta szolgálati hellyé. Nem volt könnyű a meggyő­zés. hiszen anyagi áldozattal járt a rendteremtés. Egy elő­zetes költségvetés szerint négy­százötven forintba került a festés, a függöny és a szőnyeg. Bizony húzódoztok némelyek, amikor megtudták, hogy ötven forint körüli összeget kell be­fizetniük a közö6 kasszába. De befizették, és most Németh László így beszél az elhatáro­zást követő napokról: — Fokozatosan belemeleged­tünk a gondolatba, hogy vala­mi nagyon szépet produkálunk. Ahogy megkezdődött a mun­ka, úgy mondogattuk napról napra, hogy még ezt is, még azt is meg kellene csinálni. Higgye ed, elvtárs, most már örömmel jön ide az ember dolgozni ... lékek mehetnek veszendőbe. És ilyen megterhelő munka mellett jut ideje a brigád mag vának, hogy nevelje, formálja is az új erőket Lehet, hogy valaki azt mondja: egyáltalán nem nagy­dolog az ilyesmi, sok helyen csinosítják saját erőből mun- ka1'»!;/"ket a A 'g-zők. De amíg eljutnak addig, hogy ál­dozó. w—-t nuzi.öii ogj -ó/ ,.e. 11— rész vagy műhely szebbé téte­léért, addig hosszú az út A szocialista brigádmozgalom nagy-nagy szerepe ilyen apró­nak látszó és mégis jelentős tényeken is lemérhető. A II-es toronyban ma már egyetlen ember sincs, aki visszakívánná az olajos padlót, a poros, pisz­kos falakat. Ügy vigyáznak a nem nagy értékű szőnyegre, mint a legdrágább perzsára. Egyiküknek sem jut eszébe, hogy a szék karfájára dobja munkaruháját — mint a múlt­ban tették —, amikor ott sora­koznak a fal mellett a szekré­nyek. Nem véletlen a hé rom«» »ros szocialista brigád cím. Erről tanúskodik a brigádnapló is. A torony személyzetén nagy­ban függ hogy a vonatok me­S itrend szerint induljanak az lomásról; az ő gondjuk, hogy al fűtőházból idejében kiállja- nik a gépek, hogy a szerelvé­nyeket a lehető leggyorsabban összeállítsák. Egy-egy váltóál­lításkor hatvan kilót kell meg­emelni. Aki nem próbálta, az nem tudhatia, hosrv miiven nehéz munka ez, hiszen nem egyszer vagy kétszer, hanem ki tudja, hányszor kell állíta­ni az állomás váltóit. Szellemi és fizikai munka is egyben a toron y szol gál a t. Nem lehet, nem szabad melléfogni, hiszen emberéletek, nagy anyagi ér­Sipos László például már váltókezelő lett. Jó érzés volt, aiiuAU' az aiiomasjonoit ezek­kel a szavakkal küldte őt a brigádhoz: — Ide osztom be, mert itt jól foglalkoznak az emberek­kel ... Használt a brigád szava Ko­vács Istvánnak is. Előfordult ugyanis, hogy önkényesen tá­vol maradt a munkából. — Megmondtuk neki: ha szabadság kell, kérj szabadsá­got, és mi vállaljuk helyetted a munkát. De ne hozd kelle­metlen helyzetbe a brigádot... Kovács István azóta az egyik legderekább munkás. — Éppen az a jó a brigád­ban, hogy tagjai nagyon törőd­nek egymással Nemcsak a be­teglátogatásra gondolok, ha­nem a munka közbeni törődés­re is — beszél a kollektíváról Járányi Antal brigádvezető. — önként vállaljak a szolgála­tot, ha valakinek el kell men­nie fontos ügyben; rossz szó, durva nézeteltérés ismeretlen fogalom köztük. Nem produ­kálnak ők csodákat. Most már így érzik jól magukat A toronyban a szép függö­nyök mellett néhány jelmon­dat is látható. Itt van a szo­cialista brigádok alapelve is: Szocialista módon élni, tanul­ni, dolgozni. Ezt a jelmondatot minden­nap látják. És ez vezérli őket. Polesz György Kiváló termcló'szövetkezeti gazdaság a barcsi Vörös Csillag A Minisztertanács az 1964. évre meghirdetett országos termelési versenyben elért kimagasló eredményeiért ván­dorzászlóval és Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság cím­mel tüntette ki a 3000—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek kategóriájában a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, Hirdetések, feliratok A Corriere déüa Sera cí­mű olasz lapban jelent meg: »Keresek olyan pszichiátert, akinek sikerül kibeszélnie. feleségemből azt a téveszmét, hogy min­den hónapban új ruhára van szüksége. Magas hono­ráriumot biztosítok.« * * * Münchenben fut egy autó, amelynek hátán, a következő tábla függ: ^Fi­gyelem! Rosszabbul veze­tek, mint gondolná.« * * * A Gastronomie című francia szaklapban látott napvilágot ez a hirdetés: »Fiatal dolgozó nő, jól ve­zet kocsit, lovagol, tenisze­zik, vi*or"á'’órenni^: ság céljából megismerked­ne szimpatikus fiatalem­berrel, aki ügyesen főz.« Villa Grazia olasz városka lakói nagy meglepetéssel látták, hogy egy macska az út kellős közepén néhány egérfiókát szoptat. A szen­záció ezzel még nem tel­jes: a vajszívű anyamacs­kát megtámadta a fölhá­borodott egérmama. Az olasz lapok azt írják, hogy ez a hír nem mese. * * * Louis Amstramg, a világ­hírű énekes és trombitás kelet-európai körútja után visszatért Amerikába. A Los-Angeles-i repülőtéren nyilatkozott az újságírók­nak: — Sehol sem láttam a sokat emlegetett vasfüg­gönyt — mondotta a világ­szerte népszerű zenész. — Biztosan eldugták előlem. * * * Az angol kormány Sally Zuckermant tanácsossá nevezte ki. Zuckerman Anglia-szerte ismert ma- jomszakértő. * • * Marie Freihardt 61 éves badeni asszony a villamos­síneken megcsúszott, el­esett, és alaposan megütöt­te magát. Alighogy föltá- pászkodott, bekanyarodott az utcába egy autó, és no­ha fékezett, elütötte az idős asszonyt. Néhány perc múlva nagy szirénázással megérkezett a mentőautó is, és a síkos úton jó dara­bon tolta maga előtt az idős nénit. Útban a kórház felé nem történt baja Marie Freä- handtnak. * • * Wisconsin amerikai ál­lamban rendeletéi adtak ki, amely azokat a gyerme­keket sújtja, akiknek szü­lei nem tudják kifizetni az általuk okozott kárt. A szellemes törvényhozók szerint az ilyen gyerekek táblát kötelesek viselni a hátukon, rajta a következő szöveggel: »Vigyázat! Vad­gyerek!« Somogyi Néplap A* MSZMP Somogy melyet Bizottsága ép a Somogy megyei Tanár» lapja. Főszerkesztő* WTRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kladja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka 8. o. L Telefon 15 Itt. Felelő» kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őr«”» » meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helvi postahflvataloknfi és postáskézbesftőknéL Előfizetési dfj egy hónapra 12 F Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári Üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor ütem 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom