Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

Csütörtök, 1965. május 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP A meséktől az ismeretterjesztésig 300 000 DIAFILMET KÖLCSÖNÖZTEK A JÁRÁSI KÖNYVTÁRAK Szerte az országban, vala­mennyi megyei és járási könyvtárban a könyvekkel együtt a legváltozatosabb dia­filmeket is kölcsönzik orvosi, egészségügyi vagy más elő­adások szemléltetéséhez. Egy-egy járási könyvtár ál­lománya általában hat-hétezer diafilm, amelyekből bőségesen kielégíthetik az egyéni köl­csönzők igényeit is. Az ország­ban mintegy 250 000 egyéni diavetítőt tartanak nyilván. Ezek gazdái úgy vásárolják vagy kölcsönzik a színes és fe­kete filmtekercseket, mint a könyveket. A diafilmek — fő­leg az irodalmi tárgyúak — az olvasás iránt is fölkeltik az érdeklődést. A hazánk és más országok szép tájait bemutató idegenforgalmi képkockák az utazás iránt ébresztenek vá­gyat. Legkeresettebbek vidéken a mezőgazdasági ismereteket nyújtó diafilmek. Ezek köl­csönzésében Szabolcs megye jár az élen. A múlt esztendő­ben a tanácsok kezelésében le­vő könyvtárak csaknem 300 000 kikölcsönzött filmjéből a sza­bolcsiak mintegy hat és fél százalékot vettek igénybe. Utá­nuk a Hajdú megyeiek vették kölcsön a lektöbb filmet. A városok között Debrecen ve­zet, utána Pécs következik. Az állami gazdaságok dolgo­zóinak oktatását a legújabb termelési módszerekről szóló diafilmek bemutatásával tet­ték érdekesebbé, színesebbé. Nem maradtak eredménytele­nek a munkásvédelemmel fog­lalkozó filmek sem. A Szellöz- tetéses szénaszárítás című film különösen nagy sikert aratott az állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben. Az ál­lattenyésztésről, a fajtakivá­lasztásról, a keresztezési kísér­letekről szóló filmek ugyan­csak sok tanulságot nyújtanak a falusi dolgozóknak. A ter­mészettudományos filmek és a hozzájuk fűződő érdekes ma­gyarázatok évezredes babonák megszüntetésében segítenek. A természeti jelenségek ismerte­tése, mint például A víz fizi­kája és kémiája vagy A levé­dő kincsei, a Felhők világa. Hogyan keletkezik a villám?, mind-mind egy-egy titokzatos­nak vélt «-világ« eddig bezárt kapuját nyitja meg a nézők számára. A vidék és a város, a mező- gazdaság és az ipar kapcsolatá­ról ugyancsak készülnek dia- filmek. A Műanyag a mező- gazdaságban vagy a Vegysze­res gyomirtás, A takarmányo­zás kémiája bemutatja, mit tesz az ipar a mezőgazdasági dolgozók munkájának meg­könnyítéséért. Megnövekedett az érdeklő­dés a járási tanácsok egészség- ügyi osztályai által szervezett orvosi előadások iránt is. A bőrbetegségek fajtáiról vagy a tbc leküzdhetőségéről és gyó­gyításáról szóló előadásokat egy-egy hasonló tárgyú dia­filmmel teszik szemléleteseb­bé. Szintén hatásosak azok az egészségügyi előadások, ame­lyeknek szemléltetésére a Vé­dőoltások című vagy a Kis­gyerekek öltöztetéséről készült diafilmekkel vetítik. A fájda­lom nélküli szülés, az Anyák iskolája című filmek ugyan­csak nagy sikert értek el a fa­lusi asszonyok körében. A család valamennyi tagja számára készített filmet a Dia- filmgyártó Vállalat. Az óvo­dás és kisiskolás gyermekek a legszebb mesék közül válogat­hatnak; a nagyobbak az isko­lában tanultakat vagy az iro­dalom legszebb alkotásait lát­hatják viszont a falra vetítve, mások pedig a barkácsolás fortélyait vagy a feltalálók vi­lághírű tanulmányait, a felfe­dezők által meghódított föld­részeket vagy a világűr meghó­dítását. A gazdasszonyok A konyha kémiája és a Fizika a háztartásban című diafilmek iránt érdeklődnek, de megtud­hatják azt is a Barátaink és ellenségeink, a mikrobák cí­mű filmből, hogy mitől megy össze a tej, vagy miért romlik meg a hús, ha nem sózzuk be jól. A meséktől az ismeretter­jesztésig sokféle diafilm készül a lakosság szórakoztatására, nevelésére, kinek-kinek ízlése, igénye szerint. A filmkockák által szerzett élmény nem mú­lik el, mint a moziban vagy a televízió-képernyőn látottak hatása, mert a megszerzett diafilm többször levetíthető, ahogy a könyvet is akárhány­szor kézbe vehetjük, és felele­veníthetjük a már olvasotta­kat. Huszonkét alapszervezete van az MHS-nek a siófoki já­rásban. — Majd mindenütt sok ötletet, kezdeményezést valósítanak meg a fiatalok — mondta Lepsényi László, a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség járási elnöke. Igen- eredményesen dolgoz­nak a modellezők. Ebben a siófoki általános iskolások vi­szik el a pálmát. Rajtuk kí­vül még három másik község alapszervezete foglalkozik ez­zel a szép és hasznos sportág­gal. A modellezők már több versenyen vettek részt. A dunántúl bajnokságon a 3—4. Varga Nándor a futóőz-lőtéren. S zombat délután. Az udvart rendezgetem. Közelítő au­tó búgása hallatszik, majd a szomszéd udvarra ka­nyarodik egy világosszür­ke Wartburg. Utasa — gye­rekkori jó barátom — észre­vesz, int, aztán a kocsiból ki­szállva átkiabál: — Szervusz, Karesz! Imitá­lod a munkát? Nem jól áll ne­ked, sose szoktad — évődik, miközben kisegíti feleségét és kislányát a kocsiból. — Igen, azért nincs még Wartburgom — vágok vissza. — Mert házat építesz az árán! Mit, házat: palotát! — Tudod mit? Ne kiabáljunk egymásnak utcahosszat, inkább átmegyek. A nagymama éppen szalad a vendégek elé. — Látja, Kovács néni, mégis teljesült a vágya. Megjöttek a friss munkaerők, lesz, aki főz­ni segít, finom süteményt ké­szít, meg ki is takarít, Jóska pedig megjavítja a kerítést. — Hogyne! Dolgozni otthon is tudunk — nyelvel tréfásan, de szándéka komolyságával az asszonyka. Jóska barátom — a megye- székhely egyik üzemének fő­mérnöke — nem mozdul a ko­csi mellől. Nézegeti, rugdossa a kereket, csóválja a fejét. Kelletlenül nyújt kezet. — Az istenit, nekiállhatok szerelni. A pótgumit se ragasz­tottam meg a múltkor, reggel pedig át akarok menni Falud­ra borért. Tudod, névnapra ké­szülök, aztán meghagyták, hogy innen vigyek. Tavaly nagy sikere volt a baglyasinak. Fa- és vasipari gépeket vásárol, és májú» 24-én, hétfőn becslési napot tart Kaposváron a Műszaki Anyag- és Gép­kereskedelmi Vállalat pécsi kirendeltsége (Pécs, Bajcsy-Zsi- linszky utca 10. Telefon 29-04). Az írásbeli bejelenté­seket kérjük a Magyar Hirdető, Kaposvár, Kossuth Lajos utca 4. sz. címre. (95055) Leveti a zakóját, szerelőkö­penyt ráncigái magára. — Baj van. Nem jó az eme­lőm. Nem tudsz egy kocsitu­lajdonost a közelben? De várj csak, talán akad itt valami a fészerben, amivel alátámaszt­juk. Te meg jó erőben vagy, addig megemeled. A fészer ott van néhány mé­terre az istálló falánál. A haj­lott tető alatt rozsdásodó, fél szarvú eke, oldalra billent szecskavágó, feneketlen vödör, fogatlan fagereblye háborítat­lan összevisszaságban. Jóska reménytelenül néz szét a limlomok között. Aztán lehajol, fölemel egy kis kere­ket. Talicskáé lehetett? Félre­csúszott, vásott abroncs, repe­dezett küllők, egy talpa hiány­zik. Szótlanul nézegeti, szinte meg is simítja. Felém nyújt­ja: — Emlékszel? A kiskocsi kereke. Bal első. H ogyne emlékeznék! Is­merem a történetét, va­lamelyest én is részese voltam. De hadd mesél­jen csak Jóska! Érdek­lődéssel válaszolok: — Igen, ezzel menekültetek. — Meg hordtuk haza a zöl­det, a tököt, a krumplit a me­zőről. Ez volt a mi szekerünk. Kis kézikocsi, előtte a Böbe. Párja, a El mbó a front alatt pusztult el valami betegség­ben. Persze, orvosság nem volt. Nem akartunk kiköltözni a házból, de tudod jól, hogy itt állt a front majdnem a kertek alatt: ti, azt hiszem, egy hét­tel előbb elmentetek. Amikor a kertbe becsapott egy akna, mi sem bírtuk tovább. A papa — szegény öreg, emlékszel, mi­lyen szótlan ember volt, rit­kán káromkodott — a nagy robbanásra elkerítette a szen­teket. Nem is tudtam addig, hogy olyan sokat ismer. Befe­jezvén kijelentette: »Szedjétek össze, amit vinni akartok, mert én délután befogok.« Anyám hitetlenkedve nézett rá, mibe akarja befogni a Bobét, hiszen ki látott már egy szem tehe­net rendes szekér előtt? Én legalábbis addig még nem ta­lálkoztam ilyennel. De a papa nem is válaszolt, kiment, és délben bejelentette, hogy ra­kodhatunk. Nézünk ki, hát ott áll a kis kézikocsi, megrepa- rálgatta az öreg, ügyeskedett valami istrángfélét kötélből meg zsákból, hámfát is fara­gott hozzá. — Papa, ezt mi is el tudjuk húzni az öcsémmel — mond­tam, de feleletre sem mélta­tott, csak megismételte: — Na, pakoljatok! — Hova megyünk? — Ki a hegybe, a Lajos bá- tyádékhoz. Papa volt a családfő apám halála óta, hiszen tudod, ak­kor már hat éve, így nem szól­hattunk ellent Batyukat kö­töttünk, megtömtük ruhane­művel a rozSant utazókpsarat meg apám hajdani katonalá­dáját és a papa kivezette a Böbét. Tehenünk már akkor sem volt fiatal, azt hiszem, túl volt a pubertáskoron. Ha jól emlékszem, negyvennyolcban adtuk el, és akkor volt tizen­hat éves. Érdekesen kajla szarvával olyan volt, mint az egésa akkori élet: szabályta­lan és érthetetlen. Lassan, ké­nyelmesen, öregesen ballagott ki az istállóból, furcsán nézett a szekérre, ha tud, biztosan nevetni kezd. így azonban en­gedelmesen odaállt a rúd mel­lé, hagyta, hogy a papa rákö­tözze a szerszámot, és megin­dultunk. Elöl a papa, utána a Böbe, a szekér után jómagam anyámmal és öcsémmel. Legalább három óra alatt tettük meg az alig három ki­lométeres utat. A Szent János- szobor mellett mentünk, ami­kor akna robbant a közelünk­ben, egy darabig az útszéli árokban lapultunk, de aztán tovább-ballagtunk, és szeren­csésen oda is értünk. Ahogy a szovjet csapatok bejöttek, me­gint befogtuk a Böbét. Indul­tunk haza. Még akkor, negy­venöt áprilisában is megbá­multak bennünket, amikor pe­dig sok furcsaságot lehetett látni. Jöttünk végig a közsé­gen, ugyanúgy, ahogy kifelé mentünk. Kár, hogy nem ké­szített valaki fényképet rólunk. A négy hold föld mellé kap­tunk — nem is tudom ponto­san, úgy emlékszem — hármat. Csak nem tudtuk, mihez kezd­jünk vele. Ha legalább két te­henünk van, befogjuk, de egy- gyel nem lehet szántani. Ez­zel nem is kísérleteztünk, de azért csak odakerült a Böbe megint a kiskocsi elé: raktunk rá egy kevéske trágyát» mi meg a papával és anyámmal ásóval mentünk neki a föld­nek. Ásóztunk! Érted? Mire nem képes az ember! Valahol elkezdi és ás. De nem mer föl­nézni, mert megijed, elkesere­dik a tábla végét keresve. És ástunk heteken át, én délutá­nonként, ahogy az iskolából megjöttem, a papáék meg reg­geltől. A Elibe közben legelt. Visszafelé mindig sarlóztunk egy kis zöldet. Amikor a krumplit hoztuk haza, te is velünk voltál! Amikor össze­rogyott a kerék. A Böbe meg­állt, hátranézett, nem tudta mire vélni a megfeneklést. Le kellett szednünk a krumplit. Hazaszaladtam szerszámokért, drótért; emlékszem, odaszól­tam neked, hogy stoppold az időt, és nekiiramodtam. A pa­pa meg csinálta. Igaz, késő es­te volt, mire hazaértünk, te jól ki is kaptál, már a fél fa­luban köröztettek. De nemcsak a Böbe húzta a kiskocsit, hanem mi is. A tüskés drótokra emlékszel? Naponta hármat is fordultunk az állásokból a drótkötegekkel. Csak később jöttünk rá, hogy bizony alig használható, olyan kemény anyag, nemigen bír­tunk vele. Sokáig itt rozsdáso­dott, végül nem is tudom, ho­va tűnt el. Meg vittünk rajta a malomba gabonát őrletni, az első termést. Húztuk, te is sok­szor segítettél, visszafelé meg a domb tetején felültünk rá. Egyszer az árokba is belefor­dultunk, de szerencsére nem lett semmi bajunk. Pillanatnyi szünetet tart, óvatosan leteszi a rozzant ke­reket a sarokba. Leveri a ke­zét, nem keresgél tovább. — Látod, egy tárgy milyen emlékeket ébreszt. Szinte hoz­zánő az emberhez, részévé vá­lik, együtt küzd vele. Ez a kis kocsi is átsegített bennünket a nehéz időszakon. Szinte sze­retnék bocsánatot kérni meg maradt darabjától, hogy a fé­szer sarkában hagyjuk poro­sodni. Most aztán teljesen el­ment a kedvem a szereléstől Inkább bemegyünk, iszunk egy pohár bort, holnap reggel pedig átmegyek a dokihoz egy emelőért. Na, gyere! Somogyi Károly Modellt készít Tóth György siófoki általános iskolás. Eddig sem Siófok, sem a járás többi községe nem hasz­nálta ki a Balaton nyújtotta lehetőségeket. Pedig a vízi­szakosztályok bizonyára na­gyon sok fiatalt vonzanának. El is határozták, hogy meg­szervezik a szakosztályt. Már a kezdet kezdetén sokan ér­deklődtek, hogvan kapcsolód­hatnának be ebbe a szép sportágba. Hamarosan meg­kezdi munkáját a víziszak­osztály könnyűbúvár csoport­ja. Fonyódon két éve raktár­ban tartják a fölszerelést, azt most a siófokiak hasznosít­ják. Ebben az évben öt-tíz sorköteles fiatalt képeznek ki» jövőre pedig, amennyi jelent­kezik. Beszereznek két pár vízisít is. Csaknem két éve 30 000 forinton építettek egy kis motoros hajót. Motor hiányá­ban eddig kihasználatlanul állt. Az MHS megyei elnök­sége megígérte, hogy rövide­sen adnak nekik egy megfe­lelő motort. A Kőolajvezeték Vállalat és a MAHART KISZ-fiataljai meg MHS­helyezést érték el. Május­ban öt versenyen, köztük a kaposvárin is »indulnak. Említésre méltó a siójuti fiatalok kezdeményezése is: légpuskás kört alakítottak. Vásároltak egy fegyvert, és olyan eredményeket értek el vele, hogy a járási elnökség­től jutalmul kaptak még egyet. A két úttörő rádiós szakkör közül a kőröshegyiek dolgoz­nak jobban. Az eltalált »őz«. Járai Emil elnök vezetésé­vel országosan is kiemelkedő eredményt ért el a zamárdi futóőz-lövő klub. Festői kör­nyezetben fekvő lőterüket maguk építették társadalmi munkában. Mindent megtet­tek, hogy a lövészsport fellen­düljön, s minél többen ve­gyenek részt a kör munkájá­ban. A legutóbbi országos versenyen másodikak lettek. Jutalmul a járási elnökség nemrégen öt fegyverrel lepte meg őket. alapszervezetei felajánlották» hogy a motort társadalmi munkában beépítik, és részt vesznek a szakosztály munká­jában, Megígérte támogatását a Balatoni Hajózási Vállalat igazgatója is. Sok szép tervük van: bala­toni kirándulásokra indulnak» közreműködnek a füredi, a tihanyi, a siófoki víziünnepsé­geken. S ha a Sió hajózható lesz, kirándulnak a magyar tengerről a Dunára is. Szalai László Ha föl megy a vásárra, ne felejtse magával vinni hibás óráját, amelyet a vásár ideje alatt soron kívül, eredeti alkatrészekkel megjavít az ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE Keleti pályaudvarnál Vili. Rákóczi út 59. Nyugati pályaudvarnál VI., Lenin krt. 99. (Béke szálló mellett) Déli pályaudvarnál XII. Magyar Jakobinusok t. 7. (2S18)

Next

/
Oldalképek
Tartalom