Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-15 / 89. szám

Csütörtök, 1965. április 15, 5 SOMOGYI NÉPLAP MINDIG AZ ELEN — Autón mire kiváncai au elvtára ? — Az életére ... Takács Mihály elhallgat. Megigazítja fején a kucsmát, végigsimítja a bajuszát. — Hosszan mondjam vagy röviden? — Röviden. — Az jó, mert ha hosszan mondanám, jövő disznóölésig eltartana... A tréfás fordulat után egy­ből belevág a történet sűrűjé­be, majd ott kezdi a részlete­zést, hogy a hatodik elemi ki­járása után cselédnek szegő­dött. — Itthon, Kapolyon kezd­tem, majd Tengődön folytat­tam Pálinkás Tóth Lajosnál. Hajnali háromkor keltem, ti­zenegy lábasjószágot láttam el másodmagammal. Amikor a társam odébbállt, minden munka rám szakadt. Hamar meguntam, jobb hely után néztem. A kányái paphoz került. Először nagyon tetszett neki a könnyebb élet, mert a gyom­rán keresztül ítélte meg a sor­sát. Amikor rádöbbent, milyen kiáltó az ellentét a szó és a tett között, megváltozott a véleménye. 1915-ben besorozták katoná­nak. Egy menetszázaddal Szer­biába indították. — A burzsujok a kávéház­ban mulattak, amikor mi 1915. október 2-án déli 12 órakor megkezdtük > az offenzívát, a tüzérség támogatásával átkel­tünk a Száván. Borzalmas emlékek marad­tak benne. Meggyilkolt kis­gyerek, a réten annyi holttest, mint kéve a búzaföldön. 1917- ben átdobták őket az olasz frontra. Báró Lukaschits szem­rebbenés nélkül agyonlőtte a kimerülésében földre rogyó bakákat. — Piszkos paraszt, azt hi­szed, hogy megúszod a hábo­rút?! — üvöltötte, s fölemelte a Steyr-pisztolyL Amikor kitört az őszirózsás forradalom, Takács Mihály őr­mester a román fronton volt az egységével. Hamar elindul­tak haza a társaival. — Nem kívántam a cseléd­életet, elhatároztam, hogy Pesten maradok őrszolgálat­ban. Amikor szervezték a Vö­rös Hadsereget, én is beálltam. A Tiszánál kezdte a harcot, a gépfegyvereseknél volt szol­gálatvezető. Keményen állták az intervenciósok meg-meg- újuló támadásait. Egy nap összehívta őket a komisszár: hály. Siójutnál őrt álltak a fe­hérek. Szekéren, sűrű csuta között suttyantak át a vona­lon, szerencsére éppen bóbis­koltak az őrök. Alig ért haza Kányára, levél jött Pestről, menni kellett a hadbíróságra. Hat hónapra ítélték. A Mar­git körúti gyűjtőfogházban s a kaposvári Baross-laktanya börtönében ülte le a bünteté­sét. Innen Szekszárdra vitték munkaszázadba, mert nem töl­tötte le katonaidejét. 1920 ta­vaszán látta meg újra szülő­faluját. Apja még a bevonulá­sa előtt kivándorolt Ameriká­ba. Két testvérét a tüdőbaj vitte sírba. Nagyon nehéz volt a család sorsa. Ahogy megme­legedett otthon, elvett felesé­gül egy özvegyasszonyt. — Tabon volt néhány vörös­katona. Ök sem voltak megelé­gedve a helyzettel, én sem. Találkoztunk titokban, egy Varga Sándor nevű összekötő révén röpiratokhoz, könyvek­hez jutottunk. Aztán 1937 jú­liusában rajtunk ütöttek a szombathelyi csendőmyomo- zók. Százötvenhat embert szedtek össze a környéken a csendőrök. Az volt a szeren­csénk, hogy tárgyi bizonyíté­kot nem találtak... Hat napig tartották fogva őket Tabon. Borzalmasan meg­kínozták mindegyikőjüket Mégsem vallottak. A talpukat verték, rúdra feszítették, bo­ton ugráltatták keresztül őket, fekvőtamaszokat csináltattak velük végkimerülésig Amikor összeestek, a veséjüket rug­dosták. — Kibírta, Takács elvtárs? — kérdem a hatvankilenc éves kommunistát Bólint: — Ki... erős volt a bőr a talpamon. Az unokatestvérem azonban belehalt a kínzások­ba. Meg még öt elvtárs ... Bi­lincsbe verve Pécsre vittek bennünket. Az összekötőnk egy év két hónapot kapott, mi többiek egy-egy évet E1 s ü 11 y e Görög és amerikai régészek a legmodernebb tudományos beren­dezés, az úgynevezett rubidium magnetométer segítségével akar­ják végrehajtani a Korinthusi- öbölben mintegy 2330 évvel ezelőtt elsüllyedt ősi Helice város rom­jait. Helice városa a bronzkor vége felé szökőárnak esett áldozatul abban az időszakban, amikor a Kiasabaduláaa után csendőri felügyelet alatt volt. 1944-ben egy este zörgettek az ablakán: — Baj van, Mihály, a Ge­stapo szedi össze a kommu­nistákat Tabon, tűnj el, ahova tudsz... Lukács Lajost, Tánczos, Spitzer meg a többi elvtársat Auschwitzba vitték. Sohasem kerültek haza onnan. A felszabadulás után Takács Mihály belevetette magát a munkába: földet osztott, pár­tot szervezett. 1948-ig ő volt a pártszervezet titkára. Volt köz­ségi bíró, később tanácstag, pénztáros az fmsz-nél. A ter­melőszövetkezet megalakulása után vezetőségi tag. ö kezde­ményezte 1957-ben, hogy újra alakítsák meg az 56-ban fel­oszlott szövetkezetei. 1958-ban kint járt Kányán a járási párttitkár. Megkérdezte az öreg kommunistától: — Miska bátyám, nem áll­na be munkásőrnek? görög kultúra a fénykorát élte: Platón javában tanította növendé­keit. Arisztotelész 12 éves fiú volt, Skopász és Praxitelész remekmű­veit faragta márványba. A tudósok szerint Helice váro­sában minden bizonnyal csodála­tos remejcműveiket lehet fölfedez­ni, amelyek kitűnő képet nyújt­hatnak az antik világ virágkorá­ról. '(MTI) Lecsapódik Hogy mi? Az Értelme­ző Szótár szerint a pad­lásajtó, a szellőztetőab­lak, az egérfogó, a füst, a madár, továbbá vala­mely légnemű anyag, amikor csepp iolyóssa lik. Legújabban azonban más is: intézkedés, uta­sítás, vélemény, hozzá­szólás, értekezleti napi­rend, határozati javaslat, tervteljesítés, sőt: a ve­tés, a műtrágyázás, a gyomirtás, a sertéshizla­lás, és sorolhatnám to­vább a képtelen példákat. Ismét tanúi vagyunk te­hát annak, hogyan vállal magára egyetlen divatos­sá vált szó jó néhány je­lentést társaitól: az ala­kul, a fejlődik, a hatást vált ki, a fogadtatásra ta­lál, a sikerül, a megvaló­sul, az eredményez, a végrehajt és az ezekhez hasonló kifejezésektől. Legszélsőségesebb hasz­nálatát azonban egy mi­nisztériumi tisztviselőtől hallottam, aki így kezdte látogatását: — A többi osztálynál már végeztem, most itt csapódtam le... (Mint egy padlásajtó?) — sk — Rövidesen átadják rendeltetésének a siófoki szolgáltató kombi­nátot, ahol a női és férfifod­rászat mellett ruhanemű-, ci­pő-. rádió- és televízió javító részleg is helyet kapott: — Dehogynem — egyezett bele Takács Mihály. 1958. március 15-től 1965 ja­nuárjáig szolgált a munkásőr­ségben; leszerelése után sem mondott búcsút véglegesen. A járási munkásőrparancsnok nemrégiben új feladattal bíz­ta meg. — Sok ilyen Miska bácsi kel­lene — mondta az öregről a munkásőrparancsnok. — Mi a legszebb emléke? — kérdeztem meg Mihály bá­csitól. — A párt újjászervezése 1957 januárjában ... Éreztem, hogy mindenki tanult az elkö­vetett hibákból, s minden más­képp lesz. — S így lett? — így. — Boldog? — Az... nagyon. Takáca Mihály aokat axenvedett, sokat harcolt ezért a rendért. Mindig az élen haladt, sohasem hátrált meg. A legutóbbi párttaggyű­lésen emléklapot adtak át ne­ki az elvtársai, s megemlékez­tek eddig végzett áldozatos munkájáról. Lajos Géza d t város Hat megye kapott somogyi termésű vetőburgonyát (Tudósítónktól.) A burgonya felvásárlási árának rendezése után meg­nőtt a termelési kedv. Az idén 14 000 holdon mintegy 5800 vagon étkezési burgonyát termelnek a tsz-ek megyénk­ben. A megnövekedett burgo­nya-vetésterület miatt több termelőszövetkezetnek ke­vés volt a vetőgumója. A MÉK segített: április 10-ig 137 vagon burgonyát adott ki ültetésre. Az ültetés megyeszerte fo­lyik. A csíráztatott burgonyát a tervezettnél körülbelül há­rom héttel előbb ültették el a tsz-ek. Ez azt jelenti, hogy kedvező időjárás esetén már június elején lesz somogyi újburgonya az üzletekben. Bács, Fejér, Szolnok, Csong- rád, Baranya megye tsz-einek is adtak Somogyból vetőbur­gonyát. Eddig 255 vagonnal küldtek ezekbe a megyékbe: — Nem bírjuk tartani a frontot... Túlerőben van az ellenség. Azt ajánlom nektek, menjetek külföldre, mert vé­res világ vár rátok... Peatig aokan mentek együtt. Onnan már csak hárman indultak tovább Sió­fok felé. Egy iregi, egy kis- lángi ember meg Takács Mi­Felhívjuk felhasználóink figyelmét, hogy a szükséges gabonászsákot, kazalponyvát, bálázúhuzalt a torlódás elkerülése végett már most szerezzék be. AGROKER Vállalat (4078) Rajzos kommentárunk JÓMADARAK Vjsághír: »Az első negyedévben jelentős megtakarí­tást értünk el a népgazdaság minden ágában.« I $ Azon az ágon még nem takarékoskodnak! Adminisztráció és a létszám Az utóbbi évek egyik jelentős bestsellersíkére C. N. Parkinson professzor magya­rul is megjelent könyve, a Parkinson törvénye. A könyv voltaképpen világméretű tré­fa; a szerző szellemes pamflet­nak szánta a hivatalnokok szá­mának képletbe foglalt növe­kedési »öntörvényét«. »A hiva­tali szervek személyi állomá­nyának növekedése úgyszólván független az illető szervre há­ruló tényleges munka mennyi­ségétől« — írta Parkinson a londoni Economistban gúnyo- ros túlzással, bár — ki tud­ja...? Mert a tréfában kétségkívül »van valami«! Annyi feltétle­nül, hogy az adminisztráció bürokratikus burjánzása vi­lágjelenség, hiszen ezért is válhatott ez a szakmai szatíra a nemzetközi könyvpiac »sztár­jává«. Csakhogy a gondokat tetézi a másik világjelenség: a fokozódó »adatéhség«. Az ad­minisztráció, az adatigény ro­hamos növekedése ugyanis együtt jár a tecnhikai fejlődés­sel; az iparirányítás és -ellen­őrzés korunkra jellemző bo­nyolultságából következik. Az iparilag fejlett országokban ezért nőtt az irodai dolgozók összes keresőkhöz viszonyított aránya a század eleji 5 száza­lékról 15—20 százalékra. Jel­lemző, hogy az USA-ban 1935- ben 10, de 1950-ben már csak 2.5 üzemi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folyamat zajlik nálunk is: az 1941. évi népszámláláskor az összes keresők 6,6 százaléka, 1949-ben 8,8, majd 1960-ban 14,9 százaléka dolgozott irodai íróasztalok mellett. Mivel pedig az irodai mun­kába keveredik a szükségsze­rű a fölöslegessel, nem egy­szerű feladat az alkalmazotti létszám napjainkban időszerű mérséklése. Egyetlen »biztos pont« azért megállapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a fölösleges ügyinté­zést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan visz- szaállna az eredeti létszám, hi­szen a meglévő íróasztal »mun­kát keres magának«. Elég erről szólva a régebbi és lényegében sikertelen létszámkampányra, az úgynevezett »racionalizá­lásra« utalni. Ismeretes, hogy akkor éppen az maradt el, ami pedig az elnevezésből is kö­vetkezett volna: a munka ész­szerű megszervezése, tehát ra­cionalizálása. Nem is vitatható pe­dig, hogy akad fölösleges adminisztrálás a vállalatoknál! Erre mutat mindenekelőtt az alkalmazotti létszámnak külö­nösen az utóbbi években ész­lelhető aránytalan növekedése. Miközben a munkások száma 1958—1963 között 26 százalék­kal nőtt, az adminisztratív létszám 34 százalékkal. Hason­lóak voltak a tavalyi tünetek is: az állami ipar munkáslét­száma 1964-ben 3,5 százalékos, az alkalmazotti létszám pedig 4.5 százalékos emelkedést mu­tatott. Amikor a legutóbbi néhány hónapban az ipari üzemekben alaposabb vizsgálatot tartottak, és a termelőhelyeken dolgozók létszámát összevetették a fel­adatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket — a szervező munka megfelelő javításával — kisebb munkáslétszámmal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem késlekedtek, hogy — a saját munkájuk gaz­daságosabbá tétele és más vál- lalatóki munkaerőhiányának enyhítése érdekében — a fö­lösleges létszámot leépítsék. Az adminisztrátori létszám csökkentésénél már korántsem észlelhető ilyen buzgalom és gyorsaság. Pedig kétségtelen, hogy tüzetes fölmérés és ösz- szehasonlítás az adminisztrá­ciós munkahelyek tájékán is hasonló tapasztalatokkal szol­gálnak, mint a műhelyek kör­nyékén. Nem titok: a vállalatok ösz- szevonásával sok helyütt a ter­vezettnél nagyobbra duzzadt az irodai létszám, elsősorban azért, mert az átszervezést nem követte mindenütt az ügy­vitel ésszerű megszervezése is. Néhány példa jól szemlélteti ®zt. A KGM-vállalatok száma kevesebb, mint a harmadára csökkent, miközben az ágaza­ti döntőbizottsághoz 1964-ben is lényegében ugyanannyi ügy érkezett, mint 1983-ban. Az építőipari vállalatok száma csak negyede a réginek, s 1962-ben 1875, egy év múlva 2477, majd a múlt év harma­dik negyedéig 1927 vitás ügy futott be a döntőbizottsághoz. Ez azt jelenti, hogy bár a ré­gebbi »vitatkozók« közül so­kan már egy vállalatba kerül­tek, az ügyek száma gyakorla­tilag nem csökkent. Ennél is jobban »fülön csíp­te« a fölösleges ügyintézést a népi ellenőrzés egyik vizsgá­lata a Csepel Vas- és Fémmű­veknél. (Bár meg kell jegyez­nünk, az itt tapasztaltak töb- bé-kevésbé más vállaltokra is vonatkoztathatók.) Kiderült, hogy a központi irodákban és hat üzemegységnél egy év alatt hozzávetőleg 120 000 órát töltöttek el bizonyíthatóan fö­lösleges adminisztrálással. Mintegy 100 000 órát kötött le olyan kimutatások készítése, amelyeket a kötelező előíráso­kon felül dolgoztak ki. Beszá­molók íródtak például a Nem­zeti Bank részére, noha a tröszt ezeket már nem is továbbítot­ta, mert a banknak az anyag­ra nincs szüksége! összesen 3872 féle jelentés, statisztika készült a vizsgált üzemrészek­ben és a központban egy év alatt. A Vörös Csillag Traktor­gyárban összegezett adatok szerint évente 1700 féle jelen­tést »állít elő« az üzem. Fi­gyelmet érdemel az a jellegze­tes tünet is, hogy hasonló üze­mekben, iparágakban rendkí­vül eltérő az irodai létszám. Ez pedig azt bizonyítja, hogy javarészt az ügyvitel jó vagy kevésbé jó szervezésétől függ az adminisztratív létszám is. (A bányászatból említve pél­dát: Tatabányán 21, Borsod­ban 13 a 100 munkásra jutó al­kalmazottak száma.) A szükségtelen ügy­vitel csökkentésében termé­szetesen az irányító hatóságok­nál is sok a teendő, de a vál­lalatonként eltérő arányok jel­zik a helyi, üzemi lehetősége­ket. (Hiszen azonos irányítású vállalatoknak azonos mennyi­ségű adatot kell »fölfelé« je­lenteniük, ez tehát nem indo­kolja a nagymérvű létszámel­térést.) Számolni kell a válla­lati lehetőségek mérlegelésekor egyebek között az irodai mun­ka növekvő gépesítésével is. Évente hozzávetőleg 50—60 millió devizaforintért hozunk be külföldről irodagépeket, s noha az igényekhez képest ez még kevés, azért ennek a ki­adásnak tükröződnie kellene az alkalmazottak számában is. Mindez képet ad arról, hogy az irodai létszám az ügyvitel jobb szervezésével, korszerűsí­tésével nem »fedezett« csök­kentése aligha hozhat tartós eredményeket. A sort tehát a munka egyszerűsítésével, a bürokrácia kiiktatásával, de végül is el kell kezdeni. T. A. Az Országos Föld­tani Kutató és Fúró Vállalat mecseki üzemve­zetősége fölvételre keres esztergályos, gyalusf marós munkakörbe kom­lói munkahellyel, valamint fúrási segédmunkási munkakörbe változó munka­hellyel dolgozókat. Jelentkezni lehet az üzem munka­ügyi vezetőjénél. (4081)

Next

/
Oldalképek
Tartalom