Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-15 / 89. szám
Csütörtök, 1965. április 15, 5 SOMOGYI NÉPLAP MINDIG AZ ELEN — Autón mire kiváncai au elvtára ? — Az életére ... Takács Mihály elhallgat. Megigazítja fején a kucsmát, végigsimítja a bajuszát. — Hosszan mondjam vagy röviden? — Röviden. — Az jó, mert ha hosszan mondanám, jövő disznóölésig eltartana... A tréfás fordulat után egyből belevág a történet sűrűjébe, majd ott kezdi a részletezést, hogy a hatodik elemi kijárása után cselédnek szegődött. — Itthon, Kapolyon kezdtem, majd Tengődön folytattam Pálinkás Tóth Lajosnál. Hajnali háromkor keltem, tizenegy lábasjószágot láttam el másodmagammal. Amikor a társam odébbállt, minden munka rám szakadt. Hamar meguntam, jobb hely után néztem. A kányái paphoz került. Először nagyon tetszett neki a könnyebb élet, mert a gyomrán keresztül ítélte meg a sorsát. Amikor rádöbbent, milyen kiáltó az ellentét a szó és a tett között, megváltozott a véleménye. 1915-ben besorozták katonának. Egy menetszázaddal Szerbiába indították. — A burzsujok a kávéházban mulattak, amikor mi 1915. október 2-án déli 12 órakor megkezdtük > az offenzívát, a tüzérség támogatásával átkeltünk a Száván. Borzalmas emlékek maradtak benne. Meggyilkolt kisgyerek, a réten annyi holttest, mint kéve a búzaföldön. 1917- ben átdobták őket az olasz frontra. Báró Lukaschits szemrebbenés nélkül agyonlőtte a kimerülésében földre rogyó bakákat. — Piszkos paraszt, azt hiszed, hogy megúszod a háborút?! — üvöltötte, s fölemelte a Steyr-pisztolyL Amikor kitört az őszirózsás forradalom, Takács Mihály őrmester a román fronton volt az egységével. Hamar elindultak haza a társaival. — Nem kívántam a cselédéletet, elhatároztam, hogy Pesten maradok őrszolgálatban. Amikor szervezték a Vörös Hadsereget, én is beálltam. A Tiszánál kezdte a harcot, a gépfegyvereseknél volt szolgálatvezető. Keményen állták az intervenciósok meg-meg- újuló támadásait. Egy nap összehívta őket a komisszár: hály. Siójutnál őrt álltak a fehérek. Szekéren, sűrű csuta között suttyantak át a vonalon, szerencsére éppen bóbiskoltak az őrök. Alig ért haza Kányára, levél jött Pestről, menni kellett a hadbíróságra. Hat hónapra ítélték. A Margit körúti gyűjtőfogházban s a kaposvári Baross-laktanya börtönében ülte le a büntetését. Innen Szekszárdra vitték munkaszázadba, mert nem töltötte le katonaidejét. 1920 tavaszán látta meg újra szülőfaluját. Apja még a bevonulása előtt kivándorolt Amerikába. Két testvérét a tüdőbaj vitte sírba. Nagyon nehéz volt a család sorsa. Ahogy megmelegedett otthon, elvett feleségül egy özvegyasszonyt. — Tabon volt néhány vöröskatona. Ök sem voltak megelégedve a helyzettel, én sem. Találkoztunk titokban, egy Varga Sándor nevű összekötő révén röpiratokhoz, könyvekhez jutottunk. Aztán 1937 júliusában rajtunk ütöttek a szombathelyi csendőmyomo- zók. Százötvenhat embert szedtek össze a környéken a csendőrök. Az volt a szerencsénk, hogy tárgyi bizonyítékot nem találtak... Hat napig tartották fogva őket Tabon. Borzalmasan megkínozták mindegyikőjüket Mégsem vallottak. A talpukat verték, rúdra feszítették, boton ugráltatták keresztül őket, fekvőtamaszokat csináltattak velük végkimerülésig Amikor összeestek, a veséjüket rugdosták. — Kibírta, Takács elvtárs? — kérdem a hatvankilenc éves kommunistát Bólint: — Ki... erős volt a bőr a talpamon. Az unokatestvérem azonban belehalt a kínzásokba. Meg még öt elvtárs ... Bilincsbe verve Pécsre vittek bennünket. Az összekötőnk egy év két hónapot kapott, mi többiek egy-egy évet E1 s ü 11 y e Görög és amerikai régészek a legmodernebb tudományos berendezés, az úgynevezett rubidium magnetométer segítségével akarják végrehajtani a Korinthusi- öbölben mintegy 2330 évvel ezelőtt elsüllyedt ősi Helice város romjait. Helice városa a bronzkor vége felé szökőárnak esett áldozatul abban az időszakban, amikor a Kiasabaduláaa után csendőri felügyelet alatt volt. 1944-ben egy este zörgettek az ablakán: — Baj van, Mihály, a Gestapo szedi össze a kommunistákat Tabon, tűnj el, ahova tudsz... Lukács Lajost, Tánczos, Spitzer meg a többi elvtársat Auschwitzba vitték. Sohasem kerültek haza onnan. A felszabadulás után Takács Mihály belevetette magát a munkába: földet osztott, pártot szervezett. 1948-ig ő volt a pártszervezet titkára. Volt községi bíró, később tanácstag, pénztáros az fmsz-nél. A termelőszövetkezet megalakulása után vezetőségi tag. ö kezdeményezte 1957-ben, hogy újra alakítsák meg az 56-ban feloszlott szövetkezetei. 1958-ban kint járt Kányán a járási párttitkár. Megkérdezte az öreg kommunistától: — Miska bátyám, nem állna be munkásőrnek? görög kultúra a fénykorát élte: Platón javában tanította növendékeit. Arisztotelész 12 éves fiú volt, Skopász és Praxitelész remekműveit faragta márványba. A tudósok szerint Helice városában minden bizonnyal csodálatos remejcműveiket lehet fölfedezni, amelyek kitűnő képet nyújthatnak az antik világ virágkoráról. '(MTI) Lecsapódik Hogy mi? Az Értelmező Szótár szerint a padlásajtó, a szellőztetőablak, az egérfogó, a füst, a madár, továbbá valamely légnemű anyag, amikor csepp iolyóssa lik. Legújabban azonban más is: intézkedés, utasítás, vélemény, hozzászólás, értekezleti napirend, határozati javaslat, tervteljesítés, sőt: a vetés, a műtrágyázás, a gyomirtás, a sertéshizlalás, és sorolhatnám tovább a képtelen példákat. Ismét tanúi vagyunk tehát annak, hogyan vállal magára egyetlen divatossá vált szó jó néhány jelentést társaitól: az alakul, a fejlődik, a hatást vált ki, a fogadtatásra talál, a sikerül, a megvalósul, az eredményez, a végrehajt és az ezekhez hasonló kifejezésektől. Legszélsőségesebb használatát azonban egy minisztériumi tisztviselőtől hallottam, aki így kezdte látogatását: — A többi osztálynál már végeztem, most itt csapódtam le... (Mint egy padlásajtó?) — sk — Rövidesen átadják rendeltetésének a siófoki szolgáltató kombinátot, ahol a női és férfifodrászat mellett ruhanemű-, cipő-. rádió- és televízió javító részleg is helyet kapott: — Dehogynem — egyezett bele Takács Mihály. 1958. március 15-től 1965 januárjáig szolgált a munkásőrségben; leszerelése után sem mondott búcsút véglegesen. A járási munkásőrparancsnok nemrégiben új feladattal bízta meg. — Sok ilyen Miska bácsi kellene — mondta az öregről a munkásőrparancsnok. — Mi a legszebb emléke? — kérdeztem meg Mihály bácsitól. — A párt újjászervezése 1957 januárjában ... Éreztem, hogy mindenki tanult az elkövetett hibákból, s minden másképp lesz. — S így lett? — így. — Boldog? — Az... nagyon. Takáca Mihály aokat axenvedett, sokat harcolt ezért a rendért. Mindig az élen haladt, sohasem hátrált meg. A legutóbbi párttaggyűlésen emléklapot adtak át neki az elvtársai, s megemlékeztek eddig végzett áldozatos munkájáról. Lajos Géza d t város Hat megye kapott somogyi termésű vetőburgonyát (Tudósítónktól.) A burgonya felvásárlási árának rendezése után megnőtt a termelési kedv. Az idén 14 000 holdon mintegy 5800 vagon étkezési burgonyát termelnek a tsz-ek megyénkben. A megnövekedett burgonya-vetésterület miatt több termelőszövetkezetnek kevés volt a vetőgumója. A MÉK segített: április 10-ig 137 vagon burgonyát adott ki ültetésre. Az ültetés megyeszerte folyik. A csíráztatott burgonyát a tervezettnél körülbelül három héttel előbb ültették el a tsz-ek. Ez azt jelenti, hogy kedvező időjárás esetén már június elején lesz somogyi újburgonya az üzletekben. Bács, Fejér, Szolnok, Csong- rád, Baranya megye tsz-einek is adtak Somogyból vetőburgonyát. Eddig 255 vagonnal küldtek ezekbe a megyékbe: — Nem bírjuk tartani a frontot... Túlerőben van az ellenség. Azt ajánlom nektek, menjetek külföldre, mert véres világ vár rátok... Peatig aokan mentek együtt. Onnan már csak hárman indultak tovább Siófok felé. Egy iregi, egy kis- lángi ember meg Takács MiFelhívjuk felhasználóink figyelmét, hogy a szükséges gabonászsákot, kazalponyvát, bálázúhuzalt a torlódás elkerülése végett már most szerezzék be. AGROKER Vállalat (4078) Rajzos kommentárunk JÓMADARAK Vjsághír: »Az első negyedévben jelentős megtakarítást értünk el a népgazdaság minden ágában.« I $ Azon az ágon még nem takarékoskodnak! Adminisztráció és a létszám Az utóbbi évek egyik jelentős bestsellersíkére C. N. Parkinson professzor magyarul is megjelent könyve, a Parkinson törvénye. A könyv voltaképpen világméretű tréfa; a szerző szellemes pamfletnak szánta a hivatalnokok számának képletbe foglalt növekedési »öntörvényét«. »A hivatali szervek személyi állományának növekedése úgyszólván független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől« — írta Parkinson a londoni Economistban gúnyo- ros túlzással, bár — ki tudja...? Mert a tréfában kétségkívül »van valami«! Annyi feltétlenül, hogy az adminisztráció bürokratikus burjánzása világjelenség, hiszen ezért is válhatott ez a szakmai szatíra a nemzetközi könyvpiac »sztárjává«. Csakhogy a gondokat tetézi a másik világjelenség: a fokozódó »adatéhség«. Az adminisztráció, az adatigény rohamos növekedése ugyanis együtt jár a tecnhikai fejlődéssel; az iparirányítás és -ellenőrzés korunkra jellemző bonyolultságából következik. Az iparilag fejlett országokban ezért nőtt az irodai dolgozók összes keresőkhöz viszonyított aránya a század eleji 5 százalékról 15—20 százalékra. Jellemző, hogy az USA-ban 1935- ben 10, de 1950-ben már csak 2.5 üzemi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folyamat zajlik nálunk is: az 1941. évi népszámláláskor az összes keresők 6,6 százaléka, 1949-ben 8,8, majd 1960-ban 14,9 százaléka dolgozott irodai íróasztalok mellett. Mivel pedig az irodai munkába keveredik a szükségszerű a fölöslegessel, nem egyszerű feladat az alkalmazotti létszám napjainkban időszerű mérséklése. Egyetlen »biztos pont« azért megállapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a fölösleges ügyintézést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan visz- szaállna az eredeti létszám, hiszen a meglévő íróasztal »munkát keres magának«. Elég erről szólva a régebbi és lényegében sikertelen létszámkampányra, az úgynevezett »racionalizálásra« utalni. Ismeretes, hogy akkor éppen az maradt el, ami pedig az elnevezésből is következett volna: a munka észszerű megszervezése, tehát racionalizálása. Nem is vitatható pedig, hogy akad fölösleges adminisztrálás a vállalatoknál! Erre mutat mindenekelőtt az alkalmazotti létszámnak különösen az utóbbi években észlelhető aránytalan növekedése. Miközben a munkások száma 1958—1963 között 26 százalékkal nőtt, az adminisztratív létszám 34 százalékkal. Hasonlóak voltak a tavalyi tünetek is: az állami ipar munkáslétszáma 1964-ben 3,5 százalékos, az alkalmazotti létszám pedig 4.5 százalékos emelkedést mutatott. Amikor a legutóbbi néhány hónapban az ipari üzemekben alaposabb vizsgálatot tartottak, és a termelőhelyeken dolgozók létszámát összevetették a feladatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket — a szervező munka megfelelő javításával — kisebb munkáslétszámmal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem késlekedtek, hogy — a saját munkájuk gazdaságosabbá tétele és más vál- lalatóki munkaerőhiányának enyhítése érdekében — a fölösleges létszámot leépítsék. Az adminisztrátori létszám csökkentésénél már korántsem észlelhető ilyen buzgalom és gyorsaság. Pedig kétségtelen, hogy tüzetes fölmérés és ösz- szehasonlítás az adminisztrációs munkahelyek tájékán is hasonló tapasztalatokkal szolgálnak, mint a műhelyek környékén. Nem titok: a vállalatok ösz- szevonásával sok helyütt a tervezettnél nagyobbra duzzadt az irodai létszám, elsősorban azért, mert az átszervezést nem követte mindenütt az ügyvitel ésszerű megszervezése is. Néhány példa jól szemlélteti ®zt. A KGM-vállalatok száma kevesebb, mint a harmadára csökkent, miközben az ágazati döntőbizottsághoz 1964-ben is lényegében ugyanannyi ügy érkezett, mint 1983-ban. Az építőipari vállalatok száma csak negyede a réginek, s 1962-ben 1875, egy év múlva 2477, majd a múlt év harmadik negyedéig 1927 vitás ügy futott be a döntőbizottsághoz. Ez azt jelenti, hogy bár a régebbi »vitatkozók« közül sokan már egy vállalatba kerültek, az ügyek száma gyakorlatilag nem csökkent. Ennél is jobban »fülön csípte« a fölösleges ügyintézést a népi ellenőrzés egyik vizsgálata a Csepel Vas- és Fémműveknél. (Bár meg kell jegyeznünk, az itt tapasztaltak töb- bé-kevésbé más vállaltokra is vonatkoztathatók.) Kiderült, hogy a központi irodákban és hat üzemegységnél egy év alatt hozzávetőleg 120 000 órát töltöttek el bizonyíthatóan fölösleges adminisztrálással. Mintegy 100 000 órát kötött le olyan kimutatások készítése, amelyeket a kötelező előírásokon felül dolgoztak ki. Beszámolók íródtak például a Nemzeti Bank részére, noha a tröszt ezeket már nem is továbbította, mert a banknak az anyagra nincs szüksége! összesen 3872 féle jelentés, statisztika készült a vizsgált üzemrészekben és a központban egy év alatt. A Vörös Csillag Traktorgyárban összegezett adatok szerint évente 1700 féle jelentést »állít elő« az üzem. Figyelmet érdemel az a jellegzetes tünet is, hogy hasonló üzemekben, iparágakban rendkívül eltérő az irodai létszám. Ez pedig azt bizonyítja, hogy javarészt az ügyvitel jó vagy kevésbé jó szervezésétől függ az adminisztratív létszám is. (A bányászatból említve példát: Tatabányán 21, Borsodban 13 a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma.) A szükségtelen ügyvitel csökkentésében természetesen az irányító hatóságoknál is sok a teendő, de a vállalatonként eltérő arányok jelzik a helyi, üzemi lehetőségeket. (Hiszen azonos irányítású vállalatoknak azonos mennyiségű adatot kell »fölfelé« jelenteniük, ez tehát nem indokolja a nagymérvű létszámeltérést.) Számolni kell a vállalati lehetőségek mérlegelésekor egyebek között az irodai munka növekvő gépesítésével is. Évente hozzávetőleg 50—60 millió devizaforintért hozunk be külföldről irodagépeket, s noha az igényekhez képest ez még kevés, azért ennek a kiadásnak tükröződnie kellene az alkalmazottak számában is. Mindez képet ad arról, hogy az irodai létszám az ügyvitel jobb szervezésével, korszerűsítésével nem »fedezett« csökkentése aligha hozhat tartós eredményeket. A sort tehát a munka egyszerűsítésével, a bürokrácia kiiktatásával, de végül is el kell kezdeni. T. A. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat mecseki üzemvezetősége fölvételre keres esztergályos, gyalusf marós munkakörbe komlói munkahellyel, valamint fúrási segédmunkási munkakörbe változó munkahellyel dolgozókat. Jelentkezni lehet az üzem munkaügyi vezetőjénél. (4081)