Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-13 / 87. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1965. április 13. Ce iusza{ecjtyJZJ>t?U TANTESTÜLETI JEQYZOKÖNYVEK OLVASASA KÖZBEN (1945-47.) „Kéasült a marcali m. kir. polgári fiú- én leányiskola tanári testületének 1945. április 18-án megtartott rendkívüli értekezletéről.« Megilletődéssel olvasom e békebeli szabályossággal, a formulák gondos, megtartásával írt jegyzőkönyvet. Valóban rendkívüli megbeszélés folyhatott az igazgatói irodában összeült négy nevelő és az intézmény vezetője között! Aknáktól lyuggatott tető, bezúzott ablakok, hiányos bútorzat, az épület felében közkórház, a park közepén szovjet tisztek sírja. Könyvek, füzetek alig néhá- nyuknál. Jól emlékszem, hosszú ideig magunkban voltunk a teremben, csak tíz óra tájban jött be egy tanárnő. Előrelépett, le a katedráról a padokig. Nagy szavakat vártunk tőle. Hogy nahát, megmenekültünk, látom, megvagytok, mit tudtok a többiekről, vagy valami ilyesmit. De nem szólt, csak sokáig nézett bennünket, aztán egy orrfú- vás után bejelentette: ő lesz az osztályfőnökünk. Tizennyolcán voltunk a szeptemberben beiratkozott ötvenhatból. Rövid megbeszélés után hazamentünk. De az élmények mesélését nem tudtuk abbahagyni, az utcán is folyatattuk, meg délután a sportpályán. A négyhónapos állóharc, a kiürítés, a menekülés épp elég témát adott. Legjobb barátom halálát azonban nem tudtam elmondani. Egy misére jövő néni hozta a hírt a pincébe: a fejét sem találják. Óvóhelyük találatot kapott, a harmincból csak ketten maradtak meg. A húga is odaveszett. Szegény Géza! Nem, sehogy sem tudtam megérteni; hetekig, hónapokig reméltem, hogy talán mégsem igaz, és sokszor álmodtam, hogyan fejeltünk a kapujuk előtti hídon. Tizenkét éves voltam. Tanévzáró ünnepély. A jegyzőkönyv szerint igazgatónk az istentisztelet után két eszmére, a vallásosságra és a hazafiságra hívta fel figyelmünket. Biztosan megbocsát- tatik, de erre éppen úgy nem emlékszem, mint május 1-re, amelyről osztálykeretben kellett megemlékeznie osztályfőnökünknek, egy járásbíró különváltan élő feleségének. Szeptember 1. »-Nagy tervek, célkitűzések várnak valóra váltásra« — hangzik a tantestületi alakuló értekezleten. Es az egyik legnagyobb már jelentkezik is: a polgári iskola 1. osztálya helyén megnyílik az általános iskola 5. osztálya Ax új tanévben sokasodnak a gondok, A harcok során mindössze két kályha maradt meg a nyolc teremhez, tüzelője pedig egyáltalán nincs az iskolának. Szülői értekezletet hívnak össze; másnap már hoztuk is kis kézikocsival egyik barátunk faházából a használaton kívüli vaskályhát, és a táskába minden reggel betettünk két kis darab fát... Megkezdődik az eszmei erjedés a testületben, a legkülönbözőbb nézetek szinte áttekinthetetlen, irány nélküli kavargása. Az igazgatóhelyettes Demokrácia és iskola címmel tartott előadást, többek között ilyesfajta megállapításokkal is tűzdelve: »Az ország sorsát, mint Atlasz, a pedagógustársadalom viseli a vállain...« »Az igazgató megköszönte az értékes eszmefuttatást. Ellenvélemény nem akadt.« A nevelve tanításról szóló kiselőadás azonban élénk vitát vált ki. A tanítói oklevéllel rendelkező nevelő ugyanis szembeállítja az elemi és a középfokú iskolákban folyó tevékenységet azt bizonygatva, hogy az utóbbi intézményekben csak oktatás észlelhető. A polgári iskolai tanárok, persze, élénken tiltakoznak — hadd tegyem hozzá — nem is minden ok nélküL (Lásd fentebb a követendő eszmék meghatározását, illetve azok határozott érvényesítését!) A tanév kiemelkedő eseményei közé tartozik a leány- és fiúosztályok kényszerű összevonása. Érdemes utalni arra a jegyzőkönyvi megállapításra, hogy a koedukáció által fegyelmi lazulás nem következett be. Nekünk, persze, roppant tetszett az új helyzet: ritkábban került ránk a felelés sora, no meg már a lányokat is szívesen nézegettük. Az 1946 márciusában tartott ún. módszeres értekezleten kibővült az eszmei cél, amely a nevelők előtt így fogalmazódik meg: tekintély legyen mindaz, amit a lélek kitermel: tudás, jóság, szépség, vallás és haza — mindez természetesen a felebaráti szeretet jegyében. Ax év végi osxtályoxó értekezlet tragikus képet fest az általános iskola ötödik osztályának helyzetéről: az osztály negyede nem jár rendszeresen iskolába, csaknem harmadát elégtelenre minősítették. Indokolás: »A tanulók szellemileg nem bírják azt az anyagot, amit itt tanulni kell.« Pedig elsősorban nem a szellemiekkel volt a baj, hanem az anyagiakkal, a családi körülményekkel, mint ahogy az egyik hozzászóló utal is erre. A gyermekek egy része apjuk helyett dolgozik a mezőn, műveli a nemrég kiosztott földet, mások ruha és cipő hiányában nem járhatnak iskolába. Egyébként mind több szó esik :— azt hiszem, időszakonként központi témává is lép elő — az iskola általánossá tételéről. A tankerületi főigazgatóság szervezte vitában sok érdekes megállapítás hangzik el. Az egyik nevelő például megemlíti, hogy a tanulók kerületi centrumokba való tömörítése sok bajjal fog járni — ebben voltaképpen nem is tévedett. Javaslat hangzik pl a hétközi internátusok létesítéséről; lám, néhányan jelenleg is izgató gondunkat fogalmazták meg — helyesen. A polgári iskolai osztályok tanulmányi fegyelméről általában elismeréssel szólnak hajdani nevelőim, főképpen az intézmény jóhiszemű igazgatója. Pedig ... Egyik tanárunk — a matematika, a kémia és a fizika oktatója — cipőkrém, kölni, Ferkó-olaj, tinta és egyéb vegyi anyagok gyártásával foglalkozott délutánonként, mi pedig üvegekulásáról. Egyik osztálytársunkkal — aki délutánonként a Hangyában, a harcok alatt meghalt apja helyett állt a pult mögött — negyedórákig beszélgettek az infláció perA Böhönyei Állami Gazdaság ;íy.gyakorlattal rendel* k-ző nnirerzélia erőppszereSöt vesz föl Fgyezoba-konyha kamrás lakás biztosítva. (4070) Szaba d kapaci tás u n k van f. év II—III—IV. negyedévében kotrógéppel és dózerrel való füldmüiika végzésére Budapesten és vidékein egyaránt. A megrendeléseket kérjük a Fővárosi Csatornázási Müvek, Budapest, V., Beloiannisz u. 12. címre megküldeni. cenként változó árairól. Szegény kémia- és matematika-tanárom később a gimnáziumban de sokat izzadt, amíg úgy- ahogy felzárkóztunk társainkhoz!... Kitűnő előadás nyomaira lelek a testi munka megszerettetéséről a mezőgazdasági gyakorlatok kapcsán. Őszintén bevallom, lelkes gazdásztanárunk erőfeszítése a gyakorlatban nem járt sikerrel. A módszerben lehetett a hiba, a tudatosításban vagy másban, mindenesetre nem szívesen mentünk a kertbe dolgozni — főként ásni, kapálni — a kedélytelen, bennünk csak munkáspótlókat látó, vesszőt használó tanárunkkal. Különösen a testnevelés vagy a helyettesített óra ilyen célra való felhasználása váltott ki hallatlan dacot belőlünk, amit a sarabolandó növények módszeres kivagdosásával fejeztünk ki. Igaz, nem volt levélbélyegre sem pénze az iskolának — ahogy a jegyzőkönyvből olvasom —, így sokat jelentett a kert haszna az intézmény működtetésében, de mi ezt akkor nem tudtuk, erről nevelőink nem beszéltek előttünk, pedig lehet, hogy megértettük volna. Egyre több újszerű előadás hangzik el a testületi megbeszéléseken, elsősorban a köznevelés cikkeire tár ríva. Többek között az egyéni és a közösségi nevelés kérdéséről is vita támad — az előadó a középutat javasolja. Egységesedik, bővül a tanári kar. A testület tizennyolc tagjából immár nyolc tanítói képesítésű. Az általános iskola felső tagozatában jelentősen csökken a hiányzások száma. 1947. április 18.: szülői értekezlet a fakultatív vallás- oktatásról. Az igazgatóhelyettes a rendelkezést és a Köznevelés két cikkét felolvasta a szülők előtt. A megjelentek tudomásul vették. Persze, a hittan továbbra — még két évig — kötelező tárgy maradt, s ez elég fura helyzetet teremtett, főképp népi kollégista koromban, amikor a marxizmussal kezdtem ismerkedni a vacsora utáni szemináriumokon. De azért becsületből a vallástanórákra is felkészültünk, szinte kérkedtünk vele, hogy NÉKOSZ-ista létünkre kitűnőt (7-est) szerzünk e tárgyból. Június 27-én harmonikaszóra ballagtunk, és az osztályterembe érve szeretett félszemű, púpos igazgiatóhei vettesünk vezénylésével teli tüdőből fújtuk: Alma a fa alatt, nyári piros alma... Aztán »független felnőttekhez« illően betértünk az iskola közelében levő kiskocsmába, a Világ Közepébe, ahol elegánsan bort, szódát rendeltünk, és csak három óra tájban értünk haza. Szüleim ki akartak dobni, ettől csak a nálunk vendégeskedő vidéki rokonok és kitűnő bizonyítványom mentettek meg. Eltelt tehát két év a nagy vihar után, felejthetetlen diákcsínyekkel tarkítva, és közben alig vettük észre, hogy halálosnak látszó sebéből felépült körülöttünk az ország. A régi polgári iskola pedig azóta szűknek bizonyult a község és környéke 670 felsős tanulójának befogadására. A kertben most hat tanterem épül; lehetségesnek látszik, hogy éppen a rendkívüli értekezlet évfordulója táján veszik birtokukba a gyerekek. Rajtuk kívül csaknem kétezren részesülnek szakoktatásban a járás tizenkét körzeti, nagyrészt új vagy korszerűsített iskolájában. A nevelői szobában pedig közben eldőlt a vita a kö- zépútról; helyét a közösségi nevelés megvalósításának tartalmi és módszertani kérdései foglalták el, ha nem olyan egyszerűen is, mint ahogy ez egy mondatban summázva látszik. Paál László SZŐLŐISKOLA A vesszősorok talán egy kilométer hosszan is húzódnak. Nyílegyenesek és szürkésíehérek. Az egyenes sorokért Dvarjecki Mihály a felelős, a jó ültetésért pedig az a csaknem kétszáz lány, aki reggeltől estig dugdossa földbe a vesszőket. Szőlőiskola készül a Balatonboglári Állami Gazdaság rád- pusztai üzemegységében. ET>ben az évben újabb kétszáz holdon rakják le sűrű egymásutánban a vesszőket, hogy gyökeret hajtva a lugasok közé ültethessék őket. A szőlősorok a tavaszt jelzik a frissen munkált földön. A lányok hangos nevetéssel köszöntik a kikeletet. — Csak a deréknak szokatlan még az új munka — mondja egy sáros kezű lány. — A télen elszoktunk már tőle. Gyorsan mozog a kezük. Szinte tízpercenként kiáltanak a traktorosnak: — Elfogyott a sor! S akkor a Szuper- Zetor új sorba indul, hogy helyet csináljon a pótkocsin érkező szőlövessző- nek. Húsz traktorhoz elegendő vasat gyűjtöttek a kaposvári úttörők Teljesítette első negyedévi tervét a MÉH A Somogy—Zala megyei MÉH Vállalat áruforgalmi osztálya a negyedévi értékeléskor megállapította, hogy a kaposvári úttörők derekasan kivették részüket a hulladékgyűjtésből. Januártól öt vagon vasat adtak át a város telephelyein. Ebből a mennyiségből — mint az osztály vezeBeszélgetés a bátorságról-M aga írta? Zavarba jön, pír önti el az arcát. — Én, azaz ..; — Igen vagy nem ? — A feleségemnek diktáltam _. — És miért névtelenül? — Csak ... A névtelenül írott levél a Ha lehet, okosan... című cikkünk ellen emel kifogót, írásunkban a Füredi úti első sorházak tervezését rossz példaként említettük. A házak lakóinak fele ugyanis a száz- ötvenezer forintos vételárért egy életre szóló bosszúságot is vásárolt. Idézek ebből a cikkből: »A tervező elképesztő ötlete és a felülvizsgáló felületessége miatt évek óta az előszobán és a konyhán át kénytelenek a faházba hordani a tüzelőt... Nincs törvény arra, hogy ostoba terveket el kell fogadni!... Egész szívvel végzett munkát vár a társadalom mindenkitől. Azt, hogy ha valamit okosan lehet csinálni, akkor azt okosan kell csinálni. Ez alól a tervezők, az ellenőrzők, a beruházási irodák mérnökei és a felügyeletet gyakorló tanácsi osztályok sem kivételek.« A névtelen levélben ez áll: »Válasz egy oktalan újságcikkre! Ha valamit okosan lehet csinálni, akkor azt okosan kell csinálni — hangoztatja nagy bölcsen a cikkíró, ugyanakkor máris beleesett a saját maga ásta verembe. Elképesztő, hogy örökké hozzá nem értő emberek bírálják szakemberek munkáját, anélkül, hogy meggyőződnének a reális valóságról. Csupán csak a Sm. Tanácsi Tervező Irodába kellett volna, elmenni és megkeresni, kitől is származnak ama ostoba tervek... Ne legyen beképzelt a tisztelt cikkírói Nem ö fedezte fel, hogy a jelenlegi állapot nem megfelelő. És hogy a további építkezéseknél bejáró utat kell létesíteni... Az a bizonyos tervező, akitől az elképesztő ötlet származik, szívesen bebizonyítaná, hogy nem a terv volt az ostoba, hanem a cikk...« És még néhány hasonlóan »udvarias« mondat után: »Üdvözlettel egy. elképedt olvasó.« \ z elképedt olvasó Stéger János technikus, a tervezőiroda dolgozója. Még mindig zavarban van, a változatosság kedvéért most a kezét tördeli. — A levél miatt? Tudtam, hogy meglátogatnák ... — Miért írta? — Hogy kiadjam a mérgemet ... — Névtelenül? Csönd. — A tervet ön készítette? — Nem. Én csak adaptáltam ... Névtelenül bátor volt. Kíváncsi vagyok, akkor mit tett? ,— Bizonyítani tudom, hogy tiltakoztam. De az OTP-köz- pont öröklakásosztálya nem engedélyezte az úttervet, mondván, hogy közterületnek számítana, és drágítaná a telekárat. — Elfogadta ezt az érvelést? — Mit tehettem volna? Különben is utasítottak. — Ki utasította? — Az a személy már nincs a tanácson. ,— Akikor nem tudott a sai- tóhoz, a rádióhoz vagv a pártbizottság illetékes osztályához fordulni? Nem válaszol. — Az igazságot tartalmazta a cikk? — Tökéletesen, — Muszáj fejet hajtani,. és végrehajtani olyan feladatat, amiről az olső pillanatban tudható, hogy csak kárt, bosszúságot okoz? — Hát ha utasítják az embert ... Hiába faggatom a névtelenül szókimondó tervezőt, elakad a beszélgetés. — Így van ez... De hát miiért? Nem tudja, nem meri vagy nem akarja kimondani: csupán azért, mert némelyekből hiányzik a bátorság. Mert bátorság kell minden újnak a megalkotásához. Az egész élethez. Mert csak a bátor, szemtől szembe szókimondó emberek tudták és tudják előbbre juttatni a társadalmat. Egyetlen példa a sok közül. Ki meri kétségbe vonni, hogy Eiffel Alekszandre Gustave francia mérnök bátor volt? Amikor a háromszáz méteres torony készült, gúnyolták, kinevették. Kevesen hittek neki. Eiffel tudott és mert küzdeni. És 'főzött... V oltak és vannak bátor em- ’ berek. Olyanok, akik nem félnek nemet mondani, vitázni, érvelni, és ha kell, oda verni az asztalra. Nem titok, hogy sok okos dologért még ezeknek a bátraknak kell verekedniük. Az is tudott, hogy akadnak ké- nyelmeskedők, akik úgyszólván páholyból nézik ezt a küzdelmet, és ha netán — mert ilyen is van — ideiglenesen az ostobaság győz, igazolva lát- iák állásfoglalásukat: Mit erős- ködjek? Miért szerezzek kellemetlenséget magamnak? Ilyenek is akadnak, és sem- 'eges puhémvsá sukkal sokszor okoznak kárt. Lehet, hogv zavartalanul élik le egész életüket, de valón van-e érteim'“ az ilyen élednek? Azt vallom, hogv nincs. Ho«rv érdemes küzdeni. mert csak az in--» 1 <•?■' és ió munka '-"ro- még akkor ir hn ■—'- ~gv ilyen apró“'- «•••'• Németh Sándor tője, dr. Verebes László mondta — húsz traktort lehetne készíteni. A gyerekek ezért tizenhétezer forintot kaptak. Papírból egy, rongyból hat vagonnal szedtek össze az úttörők. A papírért nyolcezer, a rongyért negyvenhétezer forintot fizetett ki nekik a MÉH A gyerekek eredményes munkájának .elismeréseképpen húszezer forint értékű ajándékot osztottak szét az egyes iskolák tanulói között. — Nagy részük volt a gyerekeknek ábban — mondta az áruosztály vezetője —, hogy tervünket 112 százalékra teljesítettük. A tavasz végétől a nyár közepéig — a második negyedévben — még szebb eredményekre számítunk. Értékes műkincsek a padláson Tizeneg n elvi szótár, némeia födi festő képe Rendkívül értékes műkincseikre bukkantak Kaposváron. Horváth Istvánná lakásának padlásáról 1627-ből származó, tizenegy nyelvű, Baselban kiadott szótár került elő. A Falmiro Togliatti Könyvtárnak átadott latin, héber, görög, francia, olasz, német, flamand, spanyol, lengyel, angol és magyar szótár az országban egyedülálló példány. A rendelkezésre álló adatokból kiderült, hogy az értékes műkincs a gróf Som- sich család tulajdona volt. Hasonló szótárt csak a kassai püspöki könyvtárban őriztek. ’ A könyvekkel együtt megtalál!'-: több ér' cn nagy mesterektől származó tájképet, tanulmányfejet is. Ezek eredetét rövidesen műtörténészek derítik ki. Közülük egynek megállapították alkotóját: von Adrian Brou- ver. A három alakot ábrázoló festmény címe ismeretlen. 1100 presszógép Szovjetunió ebben az évben 1100 presszógépet, 1800 nagy hűtőszekrényt és 225 teljes bisztró-berendezési rendelt a magyar külke- resked Imi vállalatoknál. A Szovjetunióban már majdnem tízeze’ olyan vendéglátóipari hely van, ahol magyar gépi berendezéseket használnak.
