Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

▼»sárnap, 1965. április 4. 13 SOMOGYI NÉPLAP Közösen - egymásért A munka befejezése előtt néhány perccel elromlott Ke­lemen Lajos Szuper-Zetorja. A brigád traktorosai azon az estén nem mentek haza. Ép­pen éjfélt mutatott az óra, amikor végeztek a javítással. — Nem várhattak volna reggelig? — A szőlőiskolában kétszáz lány dolgozott. Ha ez a trak­tor nem megy ki reggel, ők nem tudnak munkába állni. _ Kérte erre valaki a bri­gádot? — Nem. Maguk vállaltak a munkát. Vállalások Az eset egy éve történt A brigád tagjai nem beszélnek róla. Természetes dolognak tartják, hogy ezt meg kell tenni, de Salamon József, a Balatonboglári Állami Gazda­ság rádpusztai üzemegységé­nek gépesítési brigádvezetője a kötelesség tudat fokmérőjé­nek tartja. A brigád a múlt évben nagyobb feladatra vál­lalkozott. A gazdaságban egy Szuper-Zetor éves terve 2200 ntormálhoid. Ök vállalták, hogy gépenként 100 normál­holddal túlteljesítik a tervet. A nyolc traktornál ez nagyon sokat jelentett, de a vállalás kötelezett, s ők megtették a magukét Nagyban hozzájárult ez ahhoz, hogy év végén má­sodszor is elnyerték a szocia­lista címet A harmincévesek kollektívájának is nevezhet­ném Dvarjeczki Mihály trak­torosait, mert bár minidany- nyian túl vannak a harmincon, de a negyvenet még egyikük sem érte eL Halántékukon irt­ott már ősz hajszál veri visz- sza a tavaszi napsugár fé­nyét, de lendületes munka­tempójuk a fiatal kort idézi. A nyolc traktoros nagyon ösz- szeforrt már, hiszen régóta dolgoznak a gazdaságban. Há­rom évvel ezelőtt egy kicsit spontánul alakult meg a bri­gád. — A szőlőmunkások a szo­cialista címért küzdenek, mi nem próbáljuk meg? — kér­dezték. • ­— Alakítsunk mi Js brigá­dot — mondták. Akkor még nem gondoltak arra, hogy eb­ből egymás gondjait is' válla­ló közösség lesz. Aztán egy napon Dvarjeczki Mihály épít­kezni kezdett. Vasárnaponként — annak ellenére, hogy távol laknak egymástól *- ott szor­goskodtak mindannyian. 'Ho­mokot hordtak, maltert kever­tek — segítettek^ A brigád törvénye Csak kezdeni kellett a tár­sadalmi munkaakciókat, utá­na ment már minden, mint a karikacsapás. Építkeztek a többiek is... A fonyódi tsz segítséget kért a gabonabeta­karításhoz. Két vasárnap va­lamennyien ott szorgoskod talc. Nem feledkeztek el a tanulás­ról sem. Ma már mindenki el­végezte az általános iskola nyolcadik osztályát. Nap nap után többet volt együtt a brigád. Egymás gond­jain túl mindjobban megis­merték a* gazdaság terveit, s ezekből a feladatokból egy részt magukra vállaltak. Érez­ték, hogy a szocialista cím kö­telez. Lassan kialakult az az erkölcsi törvény, melyet meg­szegni a brigád tagjainak — vétség. Ezek a törvények a társadalmi együttélés szabá­lyain kívül kiterjednek a mun­kára is. Munkakezdés előtt pél­dául tilos féldecizni, s tilos rossz géppel munkába állni. Amióta a brigád fennáll, a közlekedési rendőröknek még nem volt baja egyik trakto­rossal sem. — Aki megszegi ezeket a törvényeket? — A brigád dönt á sorsáróL — Volt már rá példa? ' — Még nem. Mindenki tud­ja, hogy nem lehet... Mi sző­lészettel foglalkozunk, a bort is szeretjük. Szüret idején csaknem minden gép a prés­házhoz fuvarozza a szőlőt, de nem fordult még elő, hogy munka közben valaki felhaj­tott volna egy pohárral is, Előbbre lépni A múlt év szép eredménye­ket hozott, de a még jobbra törekvés már eleme a brigád­nak. — Az idén még jobban neki­állunk a munkának — mond­ja a brigádvezető. — Megbe­széltük, hogy ezután minden hónapban egy szombat délután értékeljük munkánkat Erre meghívjuk a szakvezetőket is. Az idén ismét előbbre akar­nak lépni, s azt tartják, együtt ez könnyebb. Másként élnek és dolgoznak, mini; két évvel ezelőtt A munkahelynél töb­bet jelent számukra a beton­cölöpökkel tarkított sok száz holdás szőlő, de érzik: még többre képesek. Arra is törek­szenek, hogy értse a mestersé­gét minden ember, aki gépre ül. Segítenek a fiatal trakto­rosoknak. Nehéz ilyenkor a brigád tagjait megtalálni. A fehér betoncölöpök között elvesz a néhány ember. Sokfelé dolgoz­nak, de munkájukat mindig a közös cél határozza meg. Szá­mukra nem befelé fordulás a szocialista brigád. Miközben önmagukat ösztönzik a jobbra, példájukkal nevelik a többie­ket is. De nemcsak példával, tettel, segítő szándékkal is. Kercza Imre Mindenhova eljuttatják a párt szavát... 1964. december 8-án Latin­ka Sánéor néven szocialista címért küzdő brigádot alakí­tott a posta megyei hírlaposz­tályának hat szervezője. Ha a brigád mögött nincs is hosz- szabb múlt, azért érdemes megnézni, hogyan dolgoznak, hogy megszerettessék az új­ságot, állandó olvasóvá te­gyék a falvak és a puszták lakóit. * • • VETERAN SZERVEZŐ — ez a kifejezés illik legjobban Lugosi Ferencre. Már 1945-től végzi ezt a fontos munkát. Négyszáz példányban jelent meg akkor a Magyar Kom­munista Párt lapja, s a fő- szerkesztőn meg egy admi­nisztrátoron kívül csupán ő tartozott a szerkesztőség és a kiadóhivatal állományába. Azóta bejárta a megye legeldu­gottabb helyeit is. Jól emlék­szik a legrégibb előfizetőkre: Dedek János pusztakovácsi kőművesre és Kőszegi Ödön kaposvári lakatosra. Motorral, kerékpárral, gyalog, esőben, sárban, télen, nyáron járta a falvakat, hogy terjessze a párt lapját Megbízólevelében « amit 1945-ben állított ki a Magyar Kommunista Párt Somogy vármegyei Bizottsága —> ez áll: »Lugosi Ferenc fontos pártmunkát végez. Segítsék munkájában, mert pártunk lapjának terjesztése elsőren­dű pártérdek.« Ma, amikor negyvenkétezer példányban jelenik meg a párt megyei újságja, a Somo­gyi Néplap, éppolyan lelkesen dolgozik, mint közvetlen a felszabadulás utáni években. Lugosi Ferenc mintegy tíz­ezer új előfizetővel növelte kellett szervezniük az első ne­gyedben: több mint nyolcszá­zat szerveztek. Igaz, ma már könnyebb a falusi vagy a pusztai embe­rekkel szót érteni, mint ko­rábban, de azért akad még olyan ház, ahova három-négy alkalommal is vissza-vissza kell térni, amig célt érnek. Jól ismeri ezt a munkát Vö­rös István: 1948 óta hírlap- terjesztő. A veterán szervező: Lugosi Ferenc posta megyei nak vezetője. hírlaposztályá­Tanácskozik a brigád: Huber József, Peti János, Kirsch Jenő Vörös István brigádvezető a naplót írja húsz év alatt a Somogyi Nép­lap olvasóinak számát. * * * A BRIGÄDVEZETÖ, Vörös István, nem akar dicsekedni az eredmé­nyekkel. De a számok beszél­nek. A brigád vállalta, hogy negyedéven­ként 150 új elő­fizetőt szervez a megyei lapra. Ezzel szemben 1965 első ne­gyedében nyolcszáz előfi­zetővel gyara­pították a So­mogyi Néplap olvasóinak tá­borát Vállal­ták, hogy a Szerencse­sorsjegyből 42 000 darabot eladnak — 47 500-at adtak el. A Magyar- ország című he­tilapra hatszáz új előfizetőt Brigádja tizenkét vasárna­pot áldozott fel, hogy telje­sítse a vállalást ö és Lugosi Ferenc, Huber József — aki több mint tíz éve szervező —, Kirsch Jenő, Peti János és Birkás Ferenc hírlapellenőr lelkiismeretesen dolgoznak, hogy brigádjuk elnyerhesse a szocialista. címet — Elégedett vagyok a La- tinka-brigád munkájával. Nemcsak tervfeladataikat, ha­nem a rendkívüli munkát is mindig példásan elvégzik — mondotta Sárdi András, a NEM KÖNNYŰ a brigád munkája, hiszen a Somogyi K-plapon és a központi újsá­gokon kívül 280 belföldi és 297 külföldi napi- és hetilap, tudományos és műszaki, vala­mint kulturális folyóirat jár a megyébe. Februárban a me­gyében terjesztett lapok pél­dányszáma meghaladta a két­milliót. Jórészt a Latinka-brigád munkájának eredménye, hogy alig van már olyan ház me­gyénkben, ahova nem jár új­ság. De azért akad olyan fa­lu is, ahol az olvasottság nem kielégítő. Törökkoppányban 5,6, Somoeytúron 5,4, Bálvá­nyoson 7,5, Hedrehelyen 8.3, Kercseligeten 8 újság jut minden száz lakosra. Változ­tatni akarnak ézen. Hedrehe­lyen már sikerült eredményt elérniük: a közelmúltban 34 új előfizetőt szerveztek. ... A brigád a párt szavát jut­tatja el az újságon keresztül megyénk minden lakójához. Ezt vállalta 1945-ben Lugosi Ferenc, 1948-ban Vörös Ist­ván, 1954-ben Huber József s később a többiek. Ezt a mun­kát végzik ma is becsülettel, fáradtságot nem ismerve. Köszönet érte... S zalai László Egy házaspár húsz éve A MÉRNÖK Esőfelhők úsztak az égen. kezetes és határozott volt. Az üzem udvarára köd eresz- Üzemrész üzemrész után kedett. Az irodából alig lehe- épii,lt. Sokat dolgozott, meg­tett ellátni a szerszámmuhely- setn érezte magát fáradtnak, ig. Még három óra sem volt, Most pedig kapkodás és szer- mégis villanyt kellett gyújta- vezetlenség van az egész vál­lalatnál. Egy nap jobban elfá­rad, mint régen egy hét alatt. Semmi sem megy. Itt nem öröm a munka. Sarkon fordult. Zsebre du­gott kézzel, nyugtalanul járt tán a fiókból papírt vett elő, fel s alá az irodában. Még né­ni. Vári Viktor mérnök kipi­rult arccal rohant be a mű­szaki irodába. Ledobta magát a székre, félretolta a rajzokat, és a kezébe temette arcát. Az­és gyorsan rótta rá a sorokat: »Alulírott közlöm igazgatójával, hogy tői megválók.« Felállt. Odament az ablak­hoz. Az Udvaron alig volt nap betelt a pohár. Az eszter­gályosok nem az utasításnak megfelelően dolgoznak; az anyag a csövekhez, amelyeket tegnap el kellett volna készí­teni, nem jött meg. Engem hi­báztatnak a csődért. Nekem ebből elég. Adja oda a myn- kakönyvemet... Elmegyek valami tervezőirodába, és el- rajzolgatok majd egy csöndes kis sarokban. Sohase vállalok többé munkát ben. A telefon verte föl gondo­lataiból. Füléhez emelte a kagylót. — A szerelőcsarnokba be­tört a víz! — mondta valaki hány sort írt a papírra, aztán a vállalat villámgyorsan odakanyaritotta az üzem- a nevét. Majd borítékba tette izgatottan. Vári még kérdez- a levelet. ni akar valamit, ám a beszé­Holnap már megkapja az lő letette a hallgatót. A mér- igazgató — gondolta. Elolvas- nők felkapta munkaköpenyét, mozgás. Csupán .egy targonca sa és hívatni fogja. Bizonyára és rohant a szerelőcsarnok fe- totyogott vasakkal megrakva, az lesz az első kérdése: miért lé. Már bokán felül ért a víz. Az emberek kapkodtak, fut­kostak, káromkodtak. A mér- nöK egy másodpercig állt az Két munkás húzta. A forgá- megy el? csolóműhely előtt megálltak, Ezt fogja mondani az igaz- beugrottak a műhelybe. Né- gatónak: A gyárban egy-két hány másodperc múlva kijöt- éu óta káosz van. Megpró- tek, s nagyokat nevetve meg- háltam harcolni a rendért, fordították és visszafelé húz- Értem is el eredményt. Ügy ták az anyaggal megrakott ko- látszik, ez sokaknak nem tet- csit- szett. Belém kötöttek, nehezí­— Biztosan nem azt az tették munkámat, ellenem anyagot rakták fel, amelyiket hangolták a munkásokat. Si- kellett volna — gondolta a kertel. Egy ideig csatáztam, mérnök, és rosszoAlóan csóvál- Vártam, hogy mellém állnak, ta fejét. — Úristen, de nagy vártam, hogy valaki azt mond. káosz van itt! — állapította ja: Vári elvtárs, maga jól csi- meg. — Milyen mélyre súly- nálja. De még ön, igazgató lyedt ez az üzem. Mennyivel elvtárs, még ön sem állt mel­A munkások gyorsan rendbe tették a műhelyt. — Vári elvtárs! Vári elv­társ! Hol van Vári elvtárs? — kérdezősködött valaki. Vári, amikor a nevét meg­hallotta, az ajtó felé sietett. Ott az anyagos várta. — Vári elvtárs — mondta —, megjött az anyag a csö­vekhez. Vári végignézett a munká- termelőüzem-. sokon. Hallgattak, szemük fénytelen, ruhájuk sáros volt. — Késő — mondta a mér­nök. Mihályka felállt, egyet lé­pett előre, és azt mondta Vá­rinak: — Itt maradunk reggelig, megcsináljuk a csöveket. Megy az én jó öreg masi­nám — mondta, és elindult a gépéhez.. Néhányat lépett, az­tán térdre rogyott. Társai fel­kapták, s a mentőért telefo­náltak. Vári visszasietett az irodá­ajtóban, aztán oda sietett, W11 Gátját, és az __ablakon at a hol a víz betört. Horváth munkabrigádja már ott szor­goskodott. Próbálta betömni a rést és' megerősíteni a falat, Egyszerre fájdalmas kiáltás hangzott fel a csarnokban. Mihályka, az egyik munkás belezuhant a vízbe. Társai fel­kapták, kivitték az udvarba. Lábát fájdította: valami rá­esett. Két órán át tartott a szí­más volt itt az élet néhány év- lém. Lagymatagon szemlélte vós küzdelem a vízzel. Végül vei ezelőtt. A vezetés követ- a küzdelmet. Tűrtem. He teg- ü sikerüli el tömniük a rést. az üzem udvarára pillantott. Mihálykát akkor hozta ki két murvás a szere­lőcsarnokból. A sérült ember társainak vállára támaszkod­va bicegett a kapu felé. Vári nézte, egészen addig, amíg el nem tűnt az egyik épület mö­gött. Tekintete a felmondólevél­re esett. Fölemelte az asztal­ról, megnézte jobbról is, bal­ról is, aztán lassan darabok­ra tépte... Szegedi Nándac Fejős Juzsciné baromfit vá­gott, fánkot és bejglit sütött a huszadik házassági évforduló­ra. a fánkok magasak és sza­lagosak voltak. Az ünnepeltek és a vendégek (a nyolcvanhá­rom éves Fejős bácsi, meg az asszony húga) bort ittak az ebédhez, utána pedig feketeká­vét főztek. A házi irattárból előkerült a megsárgult házas­sági tanúsítvány, miszerint Fejős József és Bálint Paula Horváth József dr. polgári tisztviselő előtt házasságot kö­tött 19-15. január 10-én. De mi­lyen körülmények között! A vőlegényen kifényesedett vasutasköpeny volt, a meny­asszony kabátján befütyüré- szett a csípős januári szél. Az utcán szovjet katonák vonul­tak, tankok dübörögtek. A vá­ros felszabadult, a megye még nem. Valahol Nagybajom tá­ján ágyuk dörögtek. A tisztviselő furcsán nézett a belépő párra. Bosszúsan megkérdezte: — Hol vannak a tanúk? — Hát az is kell? -t csodál­kozott a menyasszony. A vőlegény két idegent kért ineg tanúnak. A tisztviselő összeadta a harminckétéves férfit és a huszonnégy éves lányt. Az egyik tanú felkö- szöntötte az új házasokat: — Éljenek boldogan k.. Heg­gel nem gondoltam volna, hogy tanú leszek, mostanában ritka az esküvő. A tisztviselő beírta az anya­könyvbe az adatokat. Fejősék harmadikak voltak 45 január­jában. Fejős néni csülkös bablevest meg krumplis tésztát főzött. Sopánkodva tálalta fel az es­küvői ebédet, váltig azt hajto­gatta, hogy nem így képzelte el a lakodalmat. Megkezdődtek a mézeshetek. Egy este kopogtak a Magyar utcai kis ház ablakán, hat szovjet katona kért éjszakai szállást. Fejősék beengedték őket, s elcsodálkoztak. Egy gyönyörű szép nő volt a pa­rancsnokuk. Az öt katona rögtön lefeküdt, a parancsnok még kivasalta a holmiját. A katonák másnapra arra kér­ték a háziakat, főzzenek egy kis teát. — Jaj, gyermekeim, nincs ne­kem se teám, se cukrom — mondta Fejős néni. A katonák edényt kértek. Fejős néni meglepetésében a tízliteres kék fazekat adta o:!a. Almában sem gondolt volna, hogy színültig hozzák cukor­ral. Tea helyett azonban ká­vét főztek a háziak, mégpedig Szent István cikóriából. Fejős Józsefet az esküvő után Kadarkútra helyezték forgalmi szolgálattevőnek. 1954-ben el­ment csillésnek Pécsbányára. Később vájár lett. Többször mondták, hogy adnak lakást, költözzön Pécsre. Nem vált meg Kaposvártól, mert nem akarta idős édesapját kisza­kítani megszokott környezeté­ből. Tíz évet húzott le a bá­nyában, akkor megbetegedett. Hatszor operálták, több mint tíz kilót fogyott. Most rokkant­sági nyugdíjban van, ezer- hatszáztizennégy forintot kap egy hónapra. Az asszony éne­kelni tanult a zeneiskolában — ehhez volt kedve —, egy­szer elhívták a színházi karoa. Két évre ott maradt. Az utóbbi években minden kampányban elmegy a cukorgyár mokka­részlegébe. Szereti a gépeket, a munkát, megkeresi a havi ezerha tszázat. Gyerekük nem lehetett, a húga fia a minde­nük. Karácsonyra szánkót vet­tek neki, négyszáz forintért akváriumot csináltattak. Az asszony öt elemit vég­zett, a férj kijárta a polgárit. Szülei analfabéták voltak, nem tudtak segíteni fiuknak. A ta­nárok sokszor megjegyezték, miért nem megy iparosnak, mit keres az iskolában egy proli gyerek. A tandíjat nyá­ron kereste meg * kőművesek . mellett. Tankönyvet használ­tat vett az idősebb diákoktól. Amikor végzett, ínség munkára ment el, más nem volt. Később segédmunkás, majd gépkezelő volt a cukorgyárban. 1939-ben a vasúthoz került mint pálya­munkás. Ügy vették föl, hogy írásban kötelezte magát: soha­sem kér a polgári iskolai vég­zettségének megfelelő beosz­tást. — A mai fiatalok gondtalanul élnek, tanulhatnak . .. Jólesik látni őket, még ha irigylem is őket — mondta Fejős József. A nyolcvanhárom éves papa cseléd volt Lapapusztán, majd huszonöt évig zsákolt a nagy­malomban. Amikor nyugdíjaz­ták 1946 május l-én, egy üveg bort meg egy mosószappant kapott ajándékba az ünnepsé­gen. Most havonta hatszáz- uyolcvan forintot hoz neki a postás. — Hogy tetszik ez a világ? — Nekem jó. — Aztán miért? — Ha a régi rendszer marad, semmit sem kapok. Most tö­rődnek az öregekkel. Fejősék a nyáron szeretné­nek Romániába utazni. Az asz- szony huszonegy éve jött el, s azóta nem járt a rokonok­nál. Aztán a Balatonra is El­mennek, mégpedig Fejős bácsi­val együtt. Ö ugyanis még so­hasem látta a magyar tengert. Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom