Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

Vasárnap, 1965. április 4. 7 SOMOGVI NÉPLAP Az autószerelő (Motorok, gépek mestere. Néhány napja még «diák« volt, ipari tanuló. Részt vett a Szak­ma kiváló tanulója címért folytatott versenyen, és Buda­pestről már mint segéd jött vissza. Társainál három hó­nappal korábban megkapta a szakmunkás-bizonyítványt.) — Nehéz volt a pesti ver­seny. De megérte... — Mi a szép az autószerelő szakmában? Gondolkozik, hogyan is fo­galmazhatná ' meg legérthetőb­ben szakmájának, hivatásának szépségét — Talán az, hogy olyan a mi munkánk is, mint az or­vosé. Betegséget kéll megke­resnünk, és a gépek még be­szélni sem tudnak, hogy ■ hol fáj. A szakembernek öröm az, amikor fölfedez egy-egy rejtett hibát, hiszen nagy az autósze­relők felelőssége: emberek éle­te, tesü épsége függ munká­juktól summázza vélemé­nyét — S a jövőt hogyan képzeli el? (Falusi gyerek, közepesen si­került az érettségije, akkor kezdte az autószerelő-mester­séget tanulni.) — Itt a műhelyben van a he­lyem. Szeretem a gépeket, az autókat, nem cserélnék sen­kivel. Ha tovább tanulok,- ak­kor is csak a szakmában ma-j radok... (Kevés fiatal dicsekedhet az­zal, hogy húszéves korára sa­ját autóval rendelkezik. Neki Trabantja van. A család aján­déka.) — Édesapám beteg, és most az autó főnyeremény. Mindig vinni tudom, ahová csak men­ni akar... íme, egy mai húszéves: Nagy Béla az Áramszolgálta­tó Vállalattól. A tanítójelölt (Én, te, ö, mi, ti, ők. A sze­mélynévmások rejtelmeit fi­gyelik a csillogó szemű apró­ságok. Czeider Margit, a Ka­posvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet másodéves hallgatója magyaráz.) — Másodikos voltam, ami­kor már elhatároztam, hogy tanító les2ek. Családi hagyo­mány, a rokonságban igen sok a pedagógus ... Nagyon közel az idő, hogy gyakorló félévre kikerülünk az iskolákba. Alig várom már... Ha megkapom a diplomát, szeretnék valame­lyik apró faluba kerülni... Terveim? ... Egy húszéves fia­tal mindig csodálatosnak kép­zeli a jövőt... (Sokan megijesztették már, hogy nem olyan egyszerű az élet, mint ahogy az iskolában tanulják, olyan problémákkal találkozhat a falvakban, ami­lyenekre az intézetben nem is gondolt.) — Én nagyon bízom az em­berekben. Törődni kell velük, személyes példaadással kell befolyásolni őket. Ha valaki megnyerte a kollektíva bizal­mát, akkor könnyebb a neve­lés, a jóra, szépre buzdítás... (Margit a második évfolyam egyetlen párttag jelölt je.) — Ha minden sikerül, ak­kor júniusban már párttag le­szek ... Szeretném az embe­reknek megmagyarázni ko­runk eszméit, a szocializmus igazságát. (Hosszas viták formálják, alakítják gondolkodásmódját. Némely társa nem talál ab­ban kivetnivalót, hogy temp­lomban esküszik, holott az is­kolában materialista szellem­ben neveli az apróságokat. Sokszor élesek az összecsapá­sok, van, akit meg lehet győz­ni, van, akit nem.) — Jól tudom, hasonló gond­jaim lesznek az életben is ... Állok elébük. Én hiszek ab­ban, amit csinálok, és ettől nem téríthet el semmi sem ... A ll9rfllllflfonv^t7Ín munkát. Mondjak nemelyek VdlUilIJUMlJCbMU persze, hogy ilyen jól megy a .... _ , baromfitenyésztőknek, meg (Samoly Rozsa eletettek leg- ol j61 de csak a ke­nagyobb élményé tavaly de­cemberben volt. A KISZ kong­resszusán beszélgetett Kádár elvtárssal, autogrammot is ka­pott tőle, a foíoriporterek pe­dig megörökítettélc ezeket a perceket.) — Bizony gondolni sem mer­tem volna, hogy egy falusi kislány az ország első embe­rével beszélhet... (Éppen négy éve, hogy Ró­zsa a somogyszili Petőfi Ter­melőszövetkezet baromfifarm­ján dolgozik; sokszor bizony se éjjele, se nappala, mert. a csipogó aprójószág nagy úr. Most is ötezer pelyhes csibe sorsát vigyázza. Elődeikből nyolc hét alatt egykilós csir­kék lettek, s belőlük is sze­retnének ennyi idő alatt »ebédet« nevelni.) — Mi az oka, hogy a fiata­lok nem szívesen dolgoznak az állattenyésztésben? — A nagy lekötöttség. Sok felnőtt sem vállalja ezt a _____ > > ★ ★ ★ —................................................................ T Túszéves fiatalokról lesz szó ezen az oldalon, olya­■“ nokról, akik ezerkilencszáznegyvenötben látták meg a napvilágot, vagyis egy idősek a szabadsággal. HúszévesneK lenni nagyon jó do ng. ; t tcl-'-e ,vággyal, lelkesedéssel a holnapról álmodik, és nemcsak ál­modik róla, hanem tevékenyen segít is a szebb, boldogabb jövő megvalósításában. Fiataljaink ilyen emberek. Hajó gépházában dolgoznak meg iparcikküzletben, baromfifarmon meg vasipari üzem­ben. Munkájukat igényli, számít rá az ország, ha csak egy kis csavarnak érzik, is magukat a nagy gépezetben. Róluk mondják az idősebbek, hogy beleszülettek a sza­badságba. Nem ismerik — és nem akarják megismerni — a háború borzalmait, a nélkülözéseket, jól, boldogan, ember­hez méltóan szeretnének élni. Jól tudják, hogy nem fenyegeti őket a létbizonytalanság réme, jövőjüket önmaguk formálják, alakítják, s céljaik elérése kizárólag tudásuktól, akaratuktól, szorgalmuktól függ. Nem hibátlan ez az ifjú nemzedék, ezt önmaguk sem állítják. Van közöttük léha, cinikus fiatal nem egy. Az ál­talánosítást azonban visszautasítják. Azt kérik csupán, hogy munkájuk legyen a mérce. Szeretik az életet, a vidámságot is, hiszen nem volnának húszévesek, ha mindezt nem sze­retnek. Okét mutatjuk be most . A lakatos (A Dömsödi-brigád vala­mennyi tagja szaktanfolyam­ra jár. Újításaikat egymás után adják be a vállalatnak. Legutóbb húszezer forintot ta­A könyvelő (Születésének napja, április másodika, kettős ünnepe volt a családnak: édesapja aznap ér­kezett haza a háborúból.) — Egy húszéves még nem tobzódhat az emlékekben. Amit arról az időszakról tu­dok, azt szüleimtől hallottam, meg az iskolában tanultam. Szörnyű kor lehetett... (És a mai világ? Mi erről egy negyvenötben született fiatal véleménye? Hogyan tud­ja lemérni a fejlődést?) — Tab eléggé elhanyagolt község volt hosszú évekig. Itt a szemem előtt gazdagodik, növekszik, én csak a jót és a szépet látom magam körül. (Király Klára a Tabi Mű­szaki és Vegyesipari Ktsz könyvelője. Ha szüj-:ség van rá, vasárnap is dolgozik. Vá­gya, hogy egyszer pedagógus legyen. És azt is természetes­nek tartja, hogy a mai húsz­évesek vágyai teljesülnek__) n éhány sorban. hárították meg, mert éssze­rűen gazdálkodtak: tervet dol­goztak ki a hulladék anyag felhasználására. Ennek a kol­lektívának a tagja az ÉM Barcsi Vasszerkezeti Gépgyá­rában Gőbölös Ferenc.) — Miskolcon végeztem, hen­gerész a szakmám, de a laka­tosmesterséget is szívesen folytatom. Jó itt az üzemben, törődnek az emberrel, akár­milyen gondja-baja van ... (A hatalmas cementtároló silók árnyékában szinte el­törpül az ember. Sokrétű a munka, mindenhez érteni kell.) — Ezért is szeretnék tovább tanulni. Gépipari technikum­ba készülök, aztán ha sike­rül, akkor egyetemre. Nem, nem félek a fizikai munkától, nem menekülök előle. De az ember minejig többre vágyik, magasabb képzettségre, na­gyobb tudásra ... Ügy érzem, ebben a fejlődő üzemben min­den, lehetőség a$,va van a fia­talok előtt. Ezért dolgozom szorgalommal. (És tanul is, szabad idejé­ben szakkönyveket lapozgat, s a társadalmi munka sem ma­rad el: KISZ-titkár az üzem­ben.) resetet irigylik, nem a mun­kát ... (Arról faggatom, hogy eszé­be jutott-e már elhagyni a fa­lut, jobb, könnyebb munkát választani.) — Sokat gondolkoztam azon, milyen jó is lehet azoknak, akik a városban dolgoznak. Csinos ruhában járnak, sok a szabad idejük .., — És?... — Itt maradtam ... Azt hi­szem, elegendő ez a magyará­zat. Nyugodtan oda állhatok bármelyik barátnőm mellé, hi­szen nekem is vannak szép ruháim... (A somogyszili baromfite­nyésztők nagyon szép eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. je­gyei versenyben kétszer ke­rültek az első helyre, egys er pedig országos harma. ;ö.z lettek. És ebben nem kis ré­sze van Sámoly Rózsának.) — Nagyon szeretem a mun­kámat Ez a hivatásom.,. A hajógépész (Dübörögnek a hatalmas mo­torok, lent a gépházban nem értjük egymás szavát. Szóládi László mutatja a keskeny fel­járót: menjünk a fedélzetre, ott mégis könnyebb lesz a be­szélgetés. Színhely: Szántódrév és Tihányrév között a Balato. non, a Komp II. fedélzetén.) — Itt kezdtem a szakmát a Hajózási Vállalatnál, géplaka­tos voltam, de megtetszett a hajógépész mestersége, és át­pártoltam a vízi emberekhez..-. (Elmondja, hogy élete leg­nagyobb élményei közé sorol­ja, amikor először lépett ha­jóra; szárazföldi ember nehe­zen tűri a hajó ringását. Sze­rencsére persze a. Komp U. A kereskedő (Még dúlt a harc Magyaror­szágon, amikor megszületett. Csak annyit tud erről az idő­ről, amehnyit az iskolában ta­nult róla, vagy könyvekben olvasott, filmeken látott. Szü­leitől hallotta azonban, hogy a nélkülözés, a nyomor nekik is osztályrészük volt, és az ő éle­te is veszélyben forgott: a há­ború betegséget, szenvedést hagyott maga után.) Fernbach Rózsa az Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat za- márdi 87-es üzletében eladó. — Nagyon szeretem az em­bereket, még azokat is, akik idegesek, zsörtölődnek az üz­letben, és megfeledkeznek ró­la, hogy az eladónak is csak két kpze van . ,. (A munkáról beszélgetünk, ami némelyek szerint szüksé­ges rossz, pedig ha valaki sze­reti a szakmáját, annak örö­met jelent. Aztán szóba kerül a háború is, ami emlék ugyan, de néha még mindig kísért. Három kívánságát kérdezem. Őszinte, keresetlen a válasz.) — Ka óvónő lehetnék ... Nagyon szeretem a gyerekeket, titkolt vágyam volt, hogy egy­szer velük foglalkozhassak ... A másik ... talán a boldog családi élet, hiszen menyasz- szony vagyok... És a harma­dik, . hogy béke legyen, ne Jkelljen félni, rettegni se ne­künk, se gyermekeinknek ... S a három fő kívánságon kí­vül akad apróbb is: a mai fia­talokra oly jellemző tanulási vágy. — Közgazdasági technikum­ba szeretnék menni... Olyan jó dolog, hogy az ember ta­nulhat. Csak akkor tud bízni igazán a jövőben, ha céljai, el­képzelései vannak. Én nagyon bizakodó természetű vagyok... Az építész (Előre látni a holnapot: egy kicsit ez adatott meg Dékmár Józsefnek, a Somogy megyei Tervező Iroda mélyépítő cso­portja szerkesztőjének. Sze­me előtt álmodják papírra munkatársai a jövő házait, is­koláit, ő pedig az utakat tér- vezi.) — Jó látni a holnapot és tudni, hogy önmagunknak) építjük. Hogy milyen örömöt találok a munkámban? Kül­városban lakom, jól tudom, mit jelent az ott élő emberek nek a sáros utca, a girbe-gör- be járda. Most fejeztem be a kaposvári Liszt Ferenc utca út- és járdaépítési, csatorná­zási terveinek készítését. Be­legondolok, vajon mit érez­nek majd az emberek, ha nem kell a pocsolyákat kerülget­niük, száraz lábbal mehetnek át az utca másik oldalára. Ugye, megérti? (Sokáig gondolkodik egy-egy válaszon, jól megfontolja, mit mond. Nem akar kétségeket hagyni elképzeléseit illetően.) — Az ember nem lehet elé­gedett azzal, amit tanult. Ál­landóan tovább kell fejleszte­nie tudását, hogy megfeleljen a kor követelményeinek. (Autósztrádákat szeretne építeni, hatalmas, széles su­gárutakat. Egy pillanatra meg­borzong, amikor az elmúlt há­borúról kérdezem.) — Nem tudom elmondani, milyen érzés lehet, amikor az ember látja, hogy két keze munkáját néhány perc alatt romba döntik. Szörnyűség a háború... (Minél többet nyújtani a holnap építéséhez — így fog­lalja össze véleményét a ter­veiről. Becsülettel részt kíván venni abban a munkában, amely a jövőt megalapozza. Amikor befejezzük a beszélge­tést, siet vissza a tervrajzok­hoz. Üjabb utcákból kell el­tüntetni a sarat, a múltat...) nem imbolyog, hatalmas teste szélesen terpeszkedik a vízre.) — Mi az életcélja? — Jó hajós szeretnék lenni... Gépipari technikumba akarok iratkozni, aztán meg le kelle­ne tennem a gépkezelői vizs­gát is... (Kiköt a komp Tihanyrév- ben, negyven perc várakozási idő következik. A lakótérből frissen sült hal illata száll föl­felé: az elmúlt pihenőben fog­ták a hajósok.) — Hogyan múlik el az idő a vízen? — Nem unatkozunk. Nagyon sokat beszélgetünk a fejlődés­ről, a technikáról. Egy mai fia­talnak állandóan figyelemmel kell kísérnie, hogy mi törté­nik a nagyvilágban, hiszen aligha elégendő, amit az is­kolában megtanult. Egyikünk sem szeretné, ha húszéves ko­rában maradisággal vádol­nák ... — Van-e valamilyen vita a fiatalok és az idősebbek kö­zött? — Nálunk ilyen nincs. Mi csak egyet kérünk régi szak­társainktól, hogy ismerjék el, ha jól dolgozunk. Nekünk egy- egy jó szó bőven elég... (Indul a komp, újra zaka­tolnak a gépek. Szóládi Lász­ló ismét szolgálatba állt.) Polesz György

Next

/
Oldalképek
Tartalom