Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
Csütörtök, 1965. április 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP MUNKÁBAN AZ ÜJ MOTRAGYASZÓRÖ Mennyit ér ötven fillér? A múlt héten helyezték üzembe az új »Piast« műtrágya szóró gépet a balatonend- rédi Zöldmező Tsz-ben. Ezz sl a géppel naponta 50 holdr a tudják kiszórni a műtrágyát. A bolhóiak elhatározása: Túlteljesítik tervüket EROS, JÖ SZÖVETKEZET a bolhói Határőr. Gazdasági megalapozottságának eredményeként évről évre nő a tagság jövedelme. Az első zárszámadáskor kereken 30 forint jutott munkaegységenként, tavaly pedig a részesedés — a prémiumot is számolva — meghaladta az 50 forintot. A 2040 hold közös szántón gazdálkodó szövetkezet az utóbbi három év egyikében sem osztott 5,5 milliónál kevesebbet. Most elkészült az idei terv, s a tagság közgyűlésen megvitatta és jóváhagyta. Biztos, ami biztos alapon prémium nélkül 45 forintot irányoztak elő egy-egy munkaegységre. Azt tartják, hogy inkább néhány forinttal több legyen, semmint egypár forinttal kevesebb. A 45 forint tehát a tervben azért szerepel, hogy legyen mit túlteljesíteni. S bíznak is a kitűzött cél elérésében. A bevétel nagyobb arányú növelésére ugyanis megvan a lehetőség. Egyebek között a tavalyi 1280 helyett 1300 hízott sertés értékesítésével számolnak. Sokkal számottevőbb tétel a burgonyaeladásból várható összeg. A vetésterület változatlanul 300 j hold, de ebből a múlt évi nyolcvannak a kétszeresén, 160 holdon termesztenek vetőgumót. EMLÍTÉSRE MÉLTÓAK a takarékossági elgondolásaik is. A tervet tárgyaló párttag- gyűlésen Berkics Ferenc vetette föl ezt az ötletet. A közgyűlésen Gombaszögi Jenő tsz-el- nök már az egész tagság figyelmébe ajánlhatott néhány fontosabb takarékossági módozatot. Ha például szakszerűbben etetik a jószágot, ezzel naponta kb. 1000 lor.nttal csökken a takarmányozás költsége. Sokra megy ez napjainktól december végéig. Az így megtakarított összeg több mint két forinttal emelné a munkaegység értékét. Van Bolhón az idei program túlteljesítésének más fontos biztosítéka is. Szilárdult a vezetés, javult az egyetértés, erősödött a jobbat akarók egysége a szövetkezetben. Maltesics Ferenc mezőgazdászt a barcsi Vörös Csillagból meghívták szövetkezetükbe, s rövidesen el is kezdi náluk a munkát főagronómusi beosztásban. A zárszámadó közgyűlésen éles vita támadt a háztáji földek körül, s ez a körülmény rontotta a légkört — amint azt annak idején közölt cikkünkben jeleztük és amire múlt heti cikksorozatunkban is utaltunk. Alapvető rendellenességek ugyan ezen a téren sem voltak, de némelyek a dolgot eltúlozva szinte követelözésbe kezűtek. Most rend lesz ebben a tekintetben is. A két közgyűlés közti időszakot a vezetőség a háztáji földek végleges elrendezésének megkezdésére is felhasználta. Üjoól lesz g-v;- ték, hogy a törvényes el'í'ás a mérvadó. Nem tagokra, hanem csaló 1 rs- ma det. Kinek mennyi jár, nagyrészt aszerint, hogy melyik családból hányán vesznek részt a közös munkában. Kivételezés, elvi engedmény nincs. Fölmérik mindenkinek a területét, és rövidesen megnyugtatóan lezárják a háztáji ügyét. Az elnök babócsai működése is szóba került a zárszámadáskor. Ma már ez sem gond, és a tervtárgyaló közgyűlésen már szót sem ejtettek róla. Hiszen jól tudják, hogy Babócsának még szüksége van elnökük irányító munkájára, s a szakvezetés erősödésével javultak Bolhó továbbjutásának személyi föltételei is. Ennek megértése szintén hozzájárult a belső rend helyreállításához. AMI MAGÄT AZ IDEI TERVET ILLETI, a kibővített vezetőségi ülésen, a párttaggyűlésen meg a közgyűlésen egyaránt a »hogyan többet, jobban és gazdaságosabban« szemlélet hódított nagyobb teret. Vucseta Imre meg Harasztié Pál az apró- magtermesztés ered mén;, «sebbé tételére tett javaslatot; Gadanecz Vendelné a brigád- vezetők munkájának javításáról beszélt; Gárdonyi Imre a gépalkatrészek gondos megőrzését követelte; Lóki Istvánná pedig az asszonyok nevében az idei, még szilárdabb helytállásról biztosította a vezetőséget. Laklia Mihály tanácselnök, aki a zárszámadási vitába nem szólt bele, most a terv elfogadására s a megvalósításért, túlteljesítésért végzendő szorgalmas munkára, szoros összefogásra buzdította a tagságot. Bolhón az idei terv máris elindult a megvalósulás útján, s a közös célért vállvetve dolgozik együtt a tagság és a vezetés. Kutas József Millió ém milliárd — az állami költségvetés természetesen csakis ilyen magas számokkal dolgozhat. Az országgyűlés februári ülésszakán azonban a hétköznapok szerény pénzügyi »gyalogosa«: a fillér is szerepelt, méghozzá rangos helyen, nagy erőfeszítést sűrítő, országos feladat kifejezőjeként. Az idei népgazdasági terv egyik korántsem könnyen teljesíthető előirányzatát így jellemezte a pénzügyminiszteri expozé: »Azzal számolunk, hogy az iparban átlag több mint 50 fillérrel fogják csökkenteni a 100 forint értékű termék előállítási költr ségeit.r Mit jelent ez? S miért föltételez sok munkát, erőfeszítést ez a látszatra mérsékelt költségcsökkentés ? Célszerű »visszalapozni« a legutóbbi tervév költségcsökkentési előirányzatára, A terv 1964-ben azzal számolt, hogy az iparban 1,3 százalékkal csökkent a termelési költség. Ez az előirányzat mindössze fele arányban valósult meg, az ipar tehát a tervezettnél drágábban termelt. (Ennek egész sor, azóta már elemzett oka volt; ide sorolható például a létszám- és a bérfegyelem bizonyos mérvű lazulása, az anyagkészletek indokolatlan növekedése stb.) A tervelőirányzattal kapcsolatban az idei »több mint 50 fillér« azt jelenti, hogy a költségszínvonalat mintegy 0,6 százalékkal kell csökkenteni a múlt esztendőhöz mérten. Két bizonyíték jelzi, hogy nem könnyű teljesíteni ezt! Az egyik: tavaly pontosan ennyi volt a tényleges költség- csökkenés. A másik: az idei és a tavalyi 0,6 százalék korántsem fed azonos tartalmat, az 1965. évi népgazdasági terv ugyanis szerkezetében, a követelmények minőségében eltér az 1964. évitől. Számottevően csökken (hozzávetőleg a felére) a termelés növekedésének évi üteme, pedig nyilvánvaló, hogy a kisebb terjedelmű termelésből nehezebb a költségeket azonos arányban csökkenteni, mint a nagyobból. További változás: az idén sokkal követ kezelesebben ragaszkodunk ahhoz, hogy az üzemek valóban csak szükséges — tehát belföldi vagy exportrendelésekkel alátámasztott — korszerű, keresett árukat gyártsanak, s ne olyanokat, amelyek a »saját« érdek, a vállalati előny, tehát a költségcsökkentés nézőpontjából is kedvezőbbek. Meglehet, mindez elvont, szakszerűen gazdasági fejtegetésnek látszik. De ha most már a hétköznapok nyelvére fordítjuk a »több mint 50 fillér«-ből következő feladatokat, érvekért ismét a múlt évi tapasztalatokhoz kell nyúlnunk. Említettük, hogy 1964-ben nem csökkentek a költségek az előirányzott mértékben. Az okok sorában szerepelnek a túlzotton nagy készletek, s ebből is külön figyelmet érdemelnek az indokolatlanul duzzadó anyagraktárak. Hogy ez valójában mit jelent, azt jól szemlélteti a következő szám: 1963. évi adatok szerint az anyag- költség adta az állami iparban a vállalati termelési érték 62,7 százalékát, s 1964 három negyedévi számai szerint ez az arány hajszálnyit sem mérséklődött. Világosan látszik ebből: ha az összes költségeknek mintegy kétharmada a anyagokra jut, milyen sokat »hozhatna« az üzemek számára akár néhány százalékos megtakarítás is. Ez a feladat korántsem korlátolunk csak a vezető szakemberekre — még ha ez elsősorban az ő kötelességük is: a pénzügyminiszternek és minden munkabrigád segíthet, hiszen ha valahol, itt igazán érvényes a »sok kicsi sokra megy« elve. Tegyük hozzá azt is: a pénzügyminiszternek és az Országos Tervhivatal elnökének a közelmúltban megjelent az a nagy horderejű rendelkezése, amely erre az évre engedélyezte, hogy a szükségtelenül felhalmozódott készleteket, köztük az anyagokat árengedménnyel, rugalmas piaci módszerek érvényesítésével, veszteség nélkül értékesíthessék a vállalatok. Ezzel kapcsolatban gyakorlatilag megszüntettek minden adminisztratív akadályt, s jellemző, hogy még az úgynevezett kötött gazdálkodású anyagok is forgalomba hozhatók. Fontos népgazdasági érdek, hogy minden vállalatnál éljenek e lehetőségekkel! Mindemellett a költségeket sok egyéb tényező is befolyásolja. A szükségtelenül, tehát a termelés okvetlen igénye nélkül kifizetett bérek éppúgy, mint a »nagy lábon élés« még korántsem leküzdött gyakorlata, a reprezentációs összeg pazarlás, a fölösleges adminisztráció, néhol a nyomtatvány- áradat, és így tovább. A fillér .ytzót kapott“ hát a parlamentben — de fontos, hogy éppen ilyen súllyal szerepeljen a vállalati gazdálkodásban is. Mert fillérekből halmozódnak a milliók és a milliárdok! T. A. REJ TÉL V Megfejtése rendkívül bonyolult feladat. Már két ktsz asztalos kollektívája töpreng rajta, de eredménytelenül. A tényállás a következő: Az ARTEX egyforma kerti asztalokat rendelt a Barcsi Vegyesipari Ktsz- től és a Csurgói Napsugár Ktsz-től. A' barcsiak negyven, a csurgóiak százhúsz forintot kapnak minden leszállított asztalért. A megrendelésben kikötött föltételek szérint készítik az asztalokat mindkét szövetkezetben. Ugyanaz a faanyag, a méret, minden, ami kell hozzá. Akkor? Szóval érthetetlen! Reméljük, az ARTEX megfejti a rejtélyt. N. S. NEQYVEN ÉV EMLÉKEI KÖZÖTT EQY FALU TÖRTÉNETÍRÓJÁNÁL (D Sütő Istvánra úgy maradt rá a történetírás, a jegyzetelés szere te te, mint más paraszt- emberekre Mernyén a tehén, a kapa, a kasza vagy a borjúkötél. Már négy vaskos kötetnyit tesz ki a családnak, a falunak, az időjárásnak részletes leírása, amely három nemzedéknyi időt fog át. Az ötödik kötet most van készülőben. A ház gazdája otthon van, beteg lába miatt hetek óta nyomja az ágyat. Hosszúkás arcán azonban jele sem látszik a betegségnek. Nyílt, okos tekintetét hol jegyzeteire, hol felém fordítja. — Az első följegyzéseket nagyapám készítette még a múlt század derekán. Azt hiszem, az időjárás szélsőségei adták kezébe a tollat. Különösen sokat írt az 1866-os télről, amikor kifagytak az őszi vetések, a hidegtől szétrepedtek a fák, a fácánok kővé meredve estek le a fáról, az erdei vadak nagy része is felbukott, megdermedt. Később a családi események hosszú sora, majd a falu életében végbement változások is ide kerültek. Amikor van egy kis szabad időm, átböngészem őket. összehasonlítom a század elején'meg- örökített történeteket a maiakkal. Mondhatom, igen mulatságos időtöltés. Néha tanulságos is. Még ennél is érdekesebb, ha átnézem a negyvenöt előtti húsz év és a felszabadulás utáni húsz év történetét. A harmadik jegyzet közepén találkozni először 1925-ös dátummal. Egy elismerés Sütő István nevére a cipészek szak- szervezetétől. — Akkor még cipész voltam. Nem sokáig, mert a mezőt mindig jobban szerettem, és a szakmát nem is vették semmibe. Nekünk iparosoknak, kellett egymást segítenünk, mert az állam nagyon szükmarkúan bánt a támogatással. Ceruzát tesz a lapok közé, összehajtja a jegyzeteket, és ezt mondja: — Részes aratást vállaltam itt, Mernyén a módosabb parasztoknál. Nekünk bárki szívesen adta munkára a gabonáját, mert amit elvállaltam, azt rendesen megcsináltam. Eméppen elég bajuk az urasággal. Szegény apám! Szolgálta az urakat, a papokat, a módos parasztokat. Nagyon sokat bo- ködte talpát a tarló, hogy meglegyen a kenyerünk. Ráadásul gyalázatos korszak következett ránk. A sárga papírlapokon mindenütt tartozások, hitelek, panaszos sorok. Bár leirva sehol sincs, a gazdasági válság első 1925-tól 1945-ig lékszem, egy gazdag paraszt — tizedért arattunk neki — azt akarta, hogy még robotba is elmenjek betakarításkor. Én nem ígértem meg, de gabonaföldjeit mind rendbe tettem. Jön ám egyszer, hogy menjek segíteni, szükség van rám. Mikor emlékeztettem, hogy hogyan egyeztünk meg, azt mondta, jó lesz a fehérnép is. »Akkor állítsa oda a saját feleségét — mondtam neki most már dühösen. — Megszolgáltuk azt a nyomorult kevéske gabonát a tizedért is.« Tovább veszekedni nem mert, mert ismerte Sütő Pistát. Leereszti a hangját, mert szinte belevörösödött az iménti párbeszédbe. Aztán az apjáról kezd beszélni, aki cseléd volt az urasági birtokon. — Az ennivalónk mindig megvolt. Annyi esze volt az uraságnak, hogy a cseléd tudjon kenyeret metszeni. Erre vigyázott. Persze csak azért, hogy tudjon dolgozni is. Az én rokonaim, elődeim mind becsületes emberek voltak. Szemük, kezük sohasem kívánta meg a másét, de a magukét sem hagyták. Volt is emiatt éved voltak ezek. A történeteket már emlékezetből mondja Sütő István. — Akkor, amikor a kiskereskedő, a kisiparos, a kisparaszt hitelekből élt, tele volt adóssággal, akkor zúdult nyakunkba a gazdasági válság. 1929- ben még harmincnégy pengőt fizettek egy mázsa búzáért, 1931-ben már csak tizenötöt adtak érte. A parasztság, azt mondhatom, a saját zsírjában fulladt meg. Ilyen körülmények között megfeneklett az emberek igyekezete. Felesége, aki eddig a tűzzel "foglalatoskodott, hallgatott, most közbeszól: — Huszonkilencben született meg az első kislányunk, An- nuska. Egypár évig nagyon sokat betegeskedett, gyakran kellett volna orvoshoz vinni. Egy vizitért sok pénzt kértek akkor. Most a gyerekekkel is nagyon sokat törődik az állam. Az én kislányom egy és fél kilóval született, és rőinden betegség megfogta. Pénzünk bizony alig-alig volt. Újra a férje veszi át a szót. Fájós lábánál óvatosan eligazítja a dunnát, majd legyint egyet. — Még emlékezni sem jó rá. Egyszer én vittem el az orvoshoz, doktor Nyíri Istvánhoz a kislányunkat, hogy vizsgálja meg. Pénz nem volt nálam, de ezt előre megmondani nem mertem. Szégyelltem is, meg hát féltem, hogy akkor szóba se állnak velem. Mikor már felírta a gyógyszert az orvos, akkor mondtam, hogy amilyen sürgősen csak tudom, hozom a pénzt. Nyíri István nem csodálkozott, egy szót sem szólt. Csak jóval később kérdezte meg hogy a gyógyszerre van-e pénzem. Pedig ö sem keresett abban az időben, csak szerette a betegeit, a szegények orvosa volt. Ha élne, az akkori betegek közül nagyon sokan tartoznánk még neki. A jegyzetek a harmincas évek derekától egyre növekvő terhekről, elviselhetetlenül sok robotról, ingyenmunkáról beszélnek. — Egyre fogyott a férfierő, a katonáskodás mindig több és több épkézláb embert kívánt. A mi falunk színe-java is többet volt egyenruhában, mint otthon. A piarista és más nagybirtokokon pedig a munka ugyanúgy megmaradt. Az asszonyok, fejletlen iskolás gyerekek kapáltak, arattak a mernyei határban. Mindezért még kevesebbet kaptak, mint a férfiak. Aztán ahogy Hitlerék olda Ián Horthyék háborúba kever lék az országot, egyre elvis? hetetlenebbé, tarthatatlanabb vált az életünk. Majdnem minden családban sirattak valakit. Szinte állandósult a háborús pánik, romlott az áruellátás, és mindenki félt a közelgő ágyúk dörgésétől. (Folyta ' b.) Nagy József Kertészti szakmunkásokat képzet' a sá o!yi t z Tizenhét sávolyi fiatal — többségük 16—17 éves — vizs gázott le konyhakertészetből közelmúltban. Az Üj Élet T szegerdői kertészetében dóig zó fiatalok 1963-ban kezdték e a tanulást a szakmunkás -tan - folyamon. A tsz vezetői, a tanfolyam oktatói és a hallgatók elhatározták, hogy a nyáron el - mennek tapasztalatcserére a Balatonújhelyi Állami Gazdaságba. A siker arra ösztönözte a szövetkezetét, hogy újabb tanfolyamót szervezzen a faluban. A konyhakertészet szakmát és jó keresetet biztosít a fiataloknak. HUSVÉTRA A narminc .aimton telüli töltőtollakra 3—12 hónap garancia. (291)