Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-29 / 100. szám

AZ’MftMP MEGYEI RI70TTSAC-A PS A MEGYE! TANACS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Cherbourgi esernyők Két kitűnő művész, Jac­ques Demy rendező és egy híres zeneszerző, Michel Legrand együttműködésével született meg ez a teljesen új hangvételű és formájú francia színes film. Szerep­lői mindvégig éneklik szö­vegüket, mégsem operafilm a Cherbourgi esernyők: csu­pán egy szerelem története — muzsikában és sok szín­nel. Két fiatal boldogsága tetőfokán elszakad egymás­tól; életükbe beleszól az algériai háború. Mire a fiú sebesülten hazajut, már minden máskép;«, alakult, mint legszebb pillanataik­ban tervezték. ÜZEM! JEGYZETEK | LAKKOZÁS? Mire jók a valótlan adatok? És egyáltalán kinek használ az, ha rózsaszínűre festjük a feketét? A fölöt- tes szerveket minden esetben az igazság érdekli. Ezért van szükség a jelentésekre. Sajnos, akadnak még olyanok, akik «-szórakozottságból-« vagy »feledé- kenységből« összetévesztik a valóságot a valótlanság­gal. A minap a Vas- és Fémipari Vállalat kaposvári üzemétől kértünk néhány adatot. Elsősorban az érde­kelt bennünket, hogy az első negyedévben hány mil­lió forint értékű termeléssel maradt adós az üzem. Az igazgató készségesen megadta a kért számadatot, mondván, a lemaradás mintegy kétmillió forint, a tervteljesítés 88,1 százalékos. Egy órával utóbb megnéztük a megyei tanács ipa­ri osztálya által készített tervteljesítési statisztikát. Eb­ben az áll, hogy a vállalatnál mindössze tizenhétezer forint a lemaradás, a tervteDesítés 99,9 százalékos. Mármost melyik az igaz? Az ipari osztály statisz­tikusa azt állítja, hogy a vállalat adta ezt az adatot is. A vállalat pedig újból megismétli: a lemaradás kétmillió forint. Egy tény, valaki valótlant írt a jelen­tésbe. Az ipari osztály pedig ezeket a hamis adatokat továbbította a Minisztertanácshoz. Azaz akarva-aka- ratlanul lakkozott. DÖMPING Ne sírj, Péter Péter négyéves jugoszláv kisgyerek. A partizánok azt a feladatot kapják, hogy két kis társával együtt szál­lítsák el biztonságos hely­re. Dane, Lovro és Dolfe, a három partizán víszolyog ettől a munkától, de kény­telen vállalni. Sok viszon­tagságon át — • nyomukban az üldöző nácikkal — me­nekülés közben rátalálnak az ellenség lőszerraktárára. A kapott feladat mellett megkezdik az előkészülete­ket a lőszerraktár felrob­bantására ... A filmet Fran­ce Stiglic rendezte. Ebben az üzemben láttam egy másik, nagyon el­gondolkodtató statisztikát. A vállalat vezetői az első negyedévben mindennap felírták, hogy mire mennyi időt fordítottak. Az összesítéskor kiderült, hogy az év három hónapjában negyvenkét napi munkaidőt vett igénybe a különböző szervek kiküldötteivel folytatott tárgyalások özöne. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a vezetőknek más városokban is volt dolguk, és nekik is részt kellett venni jó néhány értekezleten, akkor önkéntelenül is fölvetődik a kérdés: meg tudtak-e tenni mindent a termelés szervezésére, elősegítésére? Aligha. Pedig mennyivel több lett volna abból a haszon! De hát mit tehet a segítő szándékú ellenőr­zési dömping ellen egy igazgató? Németh Sándor A kaposvári üzletek ünnep előtti nyitva tartása A megyei tanács kereske- (delmi osztálya szabályozta a I kaposvári üzletek május 1-i (nyitva tartási rendjeit. A Ven- i dóglátó Vállalat üzletei rná- ) jus 1-én és 2-án a szokásos A GÉPÍRÓISKOLÁBAN A Tanácsház utca elején levő iskolából gyakran ki- hallatszik a sok írógép üte­mes kattogása. A diákok kó­rusban mondják a betűket,' a gépírás ábécéjét. A tanter­mekben magyar-, történelem-, matematika- vagy más óra folyik. Ebben az épületben működik a Noszlopi Gáspár Közgazdasági Technikum meg a Gyors- és Gépíró Isko­la. Simon József igazgatót az irodájában kerestük föl: — Hogvan lehet beiratkozni az iskolába? — Vapv az általános iskola, vagy a munkahelv javaslatá­val lehet a fölvételt kérni. Lehetőségeink korlátozottak, de meg ke” említenem, hogy meglehetősen nagy a lemor­zsolódás is. Sokan kimarad­nak családi okok vagy a gyenge tanulmányi előmenetel miatt. — Hogyan tudják megolda­ni a vidékiek és a dolgozók oktatását? — Az oktatás három cso­portban folyik. A helybeliek délelőtt, a vidékiek jobbára délután 2—5 óra között, a dolgozók pedig az esti órákra járnak. A gép- és gyorsíróis­kola kétéves, azalatt három tantárggyal foglalkoznak: ma­gyar helyesírással, gépírással és gyorsírással. — Hogyan tudnak elhelyez­kedni a végzősök? — A második tanév végére majdnem mindegyik tanuló­nak megvan a biztos munka- helve — mondotta Simon Jó­zsef igazgató. K. F. Lábodi falukutatók (Tudósítónktól.) Régi edények, használati tár­gyak, ruhadarabok, fafaragások töltik . meg a lábodi művelődési otthon egyik termét. A honismere­ti szakká? helytörténeti kiállítá­sa két év szorgalmas munkáját tükrözi. 1963-ban alakult meg a tizenöt úttörőt számláló szakkör. A pajtások Mike Györgyi tanárnő vezetésével végigjárták a község házait, hogy összegyüjtsék a falu múltjáról valló tárgyakat, doku­mentumokat. Sok mindenről be­szél ez a kiállítás. Felkutatták a pajtások, hogy a község neve az 1200-as évek elején fordul elő első ízben a régi följegyzésekben. 1416- ban mint város kiváltságot élve­zett. 1677-ben Széchenyi György birtoka, s a család kezén maradt a felszabadulás utáni földosztásig. Külön rész mutatja be a község húszéves fejlődését. A szakkör népi hagyományok gyűjtésével is foglalkozik. Eddig három pályaművet készítettek, ezek a lábodi falucsűfolókkal, a Luea-napi szokásokkal és a népi tojásfestéssel foglalkoznak. Nagy feladat vár még rájuk: a község teljes névanyagának összegyűjtése. A lelkes és szorgalmas úttörőkkel — mint például Igor Margit, Kó- tai Magda, Bausz Rózsa, Pfalz­graf János és a többiek — bizto­san sikerül. vasárnapi nyitvatartás szerint üzemelnek, kivéve május 2-án a Jó-barát Kisvendéglőt és a Kaposi Borozót. A MÉK zöldség- és gyümölcsboltjai mindkét nap zárva tartanak, a vásárcsarnoki zöldségbolt azonban 2-án reggel 6-tól délelőtt 11 óráig nyitva lesz. Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat üzletei május 1-én nem nyitanak ki, május 2-án pedig a vasárnap egyébként is nyitva tartó boltokban lehet vásárolni. Az Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalat valameny- nyi üzlete mindkét nap zárva lesz az Öra- és Ékszer kereske­delmi Vállalat boltjához ha­sonlóan. Nem nyit ki a köny­vesbolt sem. A Halértékesítő Vállalat üzlete május 2-án a szokásos vasárnapi nyitva tar­tás szerint üzemel. OTP-kölcsön lakberendezésre villatulajdonosoknak A belkereskedelmi minisz- terne’- eev közelmúltban meg­jelent rendelete szabályozta az idegenforgalmi jellegű szállodák besorolását, s ren­dezte a fizető-vendéglátó szol­gálathoz tartozó szobák osz­tályba sorolását is. Az első területi csoportba tartozó budapesti és egyes Balaton menti fizető-vendéglátó szo­bák dija — osztályba sorolá­suktól függően — személyen­ként napi 25—40 forint, ugyanez a harmadik területi csoportban 15—25 forint. A turistaelszállásolás díja az eddigi 12 forint helyett 14 fo­rintra emelkedett. A szobák díjának fölemelé­sével párhuzamosan megnőt­tek a követelmények a szol­gáltatással. a berendezéssel szemben. Az IBUSZ-nak ki­adott Baláton-parti villák be­rendezésére az OTP kölcsönt 1 oly ósít az igénylőknek. Ná­dor Géza, az OTP megyei igazgatója elmondotta, hogy háromévi visszafizetésre kor­látlan összegű kölcsön áll a villatulajdonosok rendelke­zésére. Egyelőre — talán mert kevesen tudnak róla —mind­össze két kölcsönigénylés ér­kezett az OTP-hez. Várható, hogy a jövőben többen élnek majd ezzel a lehetőséggel, és hamarosan népszerűvé válik az OTP-kölcsön — lakberen­dezésre. Új köntösben az Új írás Az Üj írás májustól kezdve új formában jelenik meg — irodalmi, kritikai és művészeti folyóirattá alakul át. A lap — amely modern tipográfiával készül — a fiatal szo­cialista irodalom alkotásait közli, s minden számában — grafikák­kal, képzőművészeti fotókkal il­lusztrálva — bemutatja egy-egy mai festő-, szobrász-, grafikus­vagy iparművész munkásságát is. Az Üj írás a jövőben részleteseb­ben foglalkozik a filmmel, a szln- úwaL » zenével. Szép Ernő, a pesti élet krónikása 1913-ban végig­nézte a főváros munká­sainak május elsejei fel­vonulását. Élményének hatására írta az alábbi karcolatot. Ügy emlékszem, egyszer már próbáltam írni a mun­kások májusi menetéről... megint írni szeretnék, mert megint láttam. Soha nem fo­gom tudni kifejezni, amit emberi szívemben érzek, mégis, muszáj lehajtani a fejemet és gyámoltalanul mozgó ajkaimmal dadogni, mint a Szahara vándorának, aki leborul a közeledő éj, a számum és a végtelenség előtt. Minden esztendőben odaállok a járda szélére, és végignézem a szocialisták májusi felvonulását zász­lóik, tábláik és dalaik alatt. Mennek nyolcas sorokban, rendben, csoportokban és oszlopokban, százan, ezren, tízezren, énekelnek, fel-fel- kiáltanak, a kávéházak előtt felágaskodnak a vendégek, az ablakokból, erkélyekről családtagok néznek lefelé, a villamosok lassan, gyáván mennek, míg a menet az út­testen folyik. A zászlók hím­zett betűi fénylenek a má­jusi napon, a zászlót egy munkás viszi, s a zászlóról lecsüngő két hosszú szalagot egy-egy fehér ruhás kis leány tartja kétfelől. Múlnak a so­rok, csoportok, minden cso­port valami más dalt énekel, s messziről ét még messzibb­Szép Ernő: ről fúvózenekaraik fájdalmas hangjai hallatszanak. Mintha búcsúsok lennének, és vég­telen fáradtan és végtelen reménnyel a boldogság és az igazság felé zarándokolná­nak messzi, messzire, a vi­lág végire. Nézem a táblák felírásait: egymás után jönnek a sza­bómunkások, akik a ruhá­mat csinálták, a kalapos­munkások, akik a kalapomat csinálták, a cipészmunkások, akik a cipőmet csinálták, az aaztalosmunkások, akik az ágyamat csinálták ... kefe­kötőmunkások ... malom­munkások ... sütőmunká­sok ... könyvkötőmunká­sok ... vas- és fémmunká­sok .., egy idegen felírású tábla jön: Sectione a Romá­na... textilipari munká­sok ... vegyiipari munká­sok ... délszlávok szerveze­te .. i eszperantistamunká- sok ... nézem a végtelen menetet, és szeretnék min­den embert külön megnézni, de úgy múlnak előlem, mint a Duna habjai, ezek a fakó és rosszul öltözött emberek és bennük a munka, a sze­génység, a fázás, éhezés, be­tegség, lemondás, lázadás és gyűlölet. Egy-egy emberrel pár lépést megy a tekinte- em, megnézem arcát, ka­lapját, öltönyét, cipőjét, nyakkendőjét, nyakkendőtű­jét, szegfűjét a gomblyuká­ban, jelvényét a virág mel­lett, szivarszipkáját Iste­nem, mit gondoljak minder­ről? Egy embernek fel van köt­ve a karja, a kötésből vatta buggyan ki. Egy fiú sántít. Sántít és énekel: .. . szabad lesz a jövő. . Egy kis vö­rös, púpos ember jön, az is énekel... Egy sor leány jön, fehér blúzban, vörös szalag a vállukon, egyiknek a lá­bán vörös harisnya, énekel­nek ... mi dolgozunk, nagy hasznot hajtunk ... Zenekar zúg el, utána egy gyerek­hang kiált fel: Éljen a vilá­got megváltó nemzetközi szociáldemokrácia! Mit tehetek én itt az előt­tem vonuló menetért életem rövidségével és erőtlenségé­vel? Semmit. Csak megállók, és nézem a tűnő sorokat, a zászlókat és a táblákat és a felvirágozott bicikliket és a jelvényeket, és hallgatom mámoros kiáltásaikat és el­úszó dalaikat és trombitáik távolodó recsegését, addig, míg a türelmetlen könnyek fel nem szaladnak a sze­membe, minden május else­jén, és be kell surrannom a legközelebbi kapu alá, mert mégsem korrekt dolog az utcán könnyezni. John Kremper és Hal Helton amerikai, oklaho- miai egyetemi hallgatók szabályosan fölbélyegzett kérvényt intéztek az Egye­sült Államok kormányá­hoz, kutatási engedélyt kértek a Holdra, annak is a I| ;ke tengere elnevezésű részére A kormány választ is adott a kérvényre: «Az Egyesült Államok törvényei szerint csak hat­havi ott-tartózkodás után nyerhetik el a kutatási en­gedélyt.« * * * Hol találkozhatunk? Az amerikai Cincinna­ti város Wilson nevű lako­sa régóta udvarolt . egy fiatal lánynak, de nem volt bátorsága hozzá, hogy szerelmét bevallja. A leány végül elvesztette tü­relmét, és egy közeli vá­rosban lakó rokonához utazott. Wilson megtudta a címet, és a következő­ket írta: »Egyetlen szavá­val boldoggá tehet. Hol és mikor fogja kimondani?« A leány nyomban vála­szolt: »A jövő hét csütör­tökén délelőtt 11 árakor * városunk anyakönyvi hi­vatalában az esketési teremben. * * * A hongkongi repülőtér vámhivatalában nemcsak az utasok, hanem a tiszt­viselők figyelmét is ma­gára vonta egy rendkívül vonzó külsejű, gazdag domborzatú nő. Annyira megtetszett a vámhiva­talnoknak a szépség hegy- völgyes alakja, hogy meg­motozták. A motozás után a szép­séges sellő erősen megfo­gyatkozva került elő. Bá­jai alaposan megcsappan­tak, mert nem az anya- természet, hanem férje, egy hírhedt csempész ru­házta föl sok szépséggel, mégpedig morfiummal és kokainnal tömött formás gumizacskók alakjában. * * * Egy angol lőszergyár új­fajta vadásztöltényekkel lepte meg a szigetország vadászait. Az új töltény — a puskaporon kívül — szemcsés sót, borsot és mustármagot is tartalmaz, ugyanis a gyár szakértői szerint az ilyen fűszeres lőszerrel elejtett vad húsa sokkal ízletesebb. A festői hölgy A Montmatre egyik ut­cácskájában egy festő­művész meglát egv lenge .ruhába öltözött bájos fia­tal leányt és így sóhajt fel: »Ah, Botticcelli...« Mire a kislány odaszól: »Szó sincs róla — Chris­tian Dior!« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3ízottsága és a Somogy megyei Tanáé» lapja. Főszerkesztői W1RTH LAJOS. Szerkesztősé!?! Kaposvár. Latinka Sándor a. * Telefon 15-10. 15-11. Kiadj» a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapos« ár Latinka S. u. 2. Telefon 15 10 Felelős kiadói Szabó Gábor Reküldött kéziratot nem őrztmfc meg. és oern adunk vissza. Terjeszti í a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi posta hiVatalokná' és postáskézbesitőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca &. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom