Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

Vasárnap, 19G5. április 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP A mindennapi SOK HELYEN ELŐFOR­DUL MÉG, hogy a szép sza­vak, a jól hangzó magyaráza­tok, a jövőt f es Lege tő színes tervek özönében elvesznek az apró, hétköznapi tettek. Ilyen helyeken szavakban minden szépnek, megnyugtatónak lát­szik, a valóságban pedig gya­korta jelentkeznek a gondok. Egy termelőszövetkezeti tag fejtette ki igen megszívlelen­dőén, hogy az ő elnökük min­dent okosan, színesen megma­gyaráz. Az ország gondjairól, a szocialista mezőgazdaság előtt álló feladatokról hatáso­san tud beszélni, »valósággal egy miniszter fejével gondol­kodik«. Termelőszövetkezetük mindennapi életében mégis sok a fennakadás. Egyszer­egyszer a legegyszerűbb ten­nivalók megszervezése is aka­dályokba ütközik. Késnek a vezetéssel, sürgős, váratlan betakarítási, vagy szállítási munkák esetén tanácstalanul állnak: nincs aki gyorsan, határozottan intézkedjék. Ügy áll a dolog: a szocializmus, az épülő kommunizmus jövőjét illetően nincsen bizonytalan­ság náluk, tudják mit hoz a távolabbi jövő, de hogy év végén meglesz-e a tervezett munkaegység-érték, elérik-e a kívánt terméseredményeket, csak a zárszámadáson derül ki. Év közben ugyanis mindig közbejön valami csetlés-bot- lás, ami a tervek teljesítését bizonytalanná teszi. ]\Iindez természetesen nem jelenti azt, mintha nem vol­na szükség a jövő képzeletdús megtervezésére, hogy nincs szükség lelkesítő szavakra, hogy nem kell emelkedett hangon beszélni jelenről, jövő­ről. Nagyon fontosak az ilyen szavak. Csakhogy az ilyen be­szédekből nem maradhat ki az sem, mit kell tennünk ma, a magunk őrhelyén azért, hogy e sok szép terv valóra váljék. A REGÖLYI PARASZTOK például néhány éve még frá­zisnak tartották, ha a jövő ígéreteiről beszélt nekik va­laki. »Előbb bizonyítson, a szocializmus«, — hangoztat­ták. Talán a mai napig vala­miféle »csodát« várnának, ha a tanácselnök meg nem ma­gyarázza nekik: a szocializ­mus nem épülhet fel tőlük függetlenül, csak azért, hogy lettek fedezete majd őket is magához emel­je. , Mert a szocializmus épí­tése úgy történik, hogy töb­bek között Regőly is nekifog és él az új társadalmi rend adta lehetőségekkel. Fejlő­dik, gyarapodik a többi köz­séggel, várossal egyetem­ben, s ez a közös felemel­kedés jelenti számukra is az épülő szocializmust. S való­ban, a jómódú, s mégis el­maradott viszonyok között élő falu népe nekilátott. Közös erőből törpevízművet építet­tek, vizet vezettek a laká­sokba, udvarokra, fürdőszo­bával látták el otthonaikat. A falu rendezetlen főutcáját csatornázták, a sávár faluké­pet parksávokkal tették ba­rátságosabbá. S a lázas'mun­kában megteremtették remé­nyekre jogosító közös gazda­ságukat is. Regőlyben ma már nem hat frázisként, ha a fejlő­désről, a gazdagodó, kitárul­kozó jövőről beszél valaki, hiszen a maguk életén mé­rik le. hová visz az út. S EZ A FONTOS. Azt meg­érteni, hogy a jó politika, a jó irányelvek és célkitűzé­sek csak a lehetőséget ad­ják meg. A célokat nem elég ismerni és hangoztatni, meg is kell valósítani őket. ötle­tek, a helyi viszonyok jó ismerete, kezdeményezés, ha­tározottság, felelősségtudat és bátorság kell hozzá, hogy ki­ki a maga területén életté formálja azt, amire az orszá­gos politika lehetőséget és segítséget ad. Nem elég csu­pán ismerni a lelkesítő el­gondolásokat, az a fontos, hogy mindenki tudja, mi az, amit neki mindennap tennie kell azért, hogy az elgondo­lások valósággá váljanak. Hiába ismeri a tsz-elnök a jó országos irányelveket, ha a napi szántási vagy vetési tervet nem tudja teljesíteni. Ha az apró, részletfeladatok fegyelmezett, gondos megva­lósítása elmarad, zűrzavar és bizonytalanság támad, s ilyen esetekben nem csoda, ha frázisként hatnak a jövő, a boldogulás útját tapogató szavak A SZAVAKNAK csak ak­kor van hitelük, s csak ak­kor lelkesítenek, ha ott sűrű­södik mögöttük a minden­napi tettek fedezete. Kékesdi Gyula EGYENESEN AZ UTÓN Olyan tiszta az élete, akár a tekintete. Aki belenéz eb­be a kék szempárba, végte­len türelmet, állhatatosságot és nyíltságot olvas ki belőle. Bognár József nagyon mély­ről indult el, s nagyon ma­gasra jutott: cseléd volt és járásbíró lett. Élete történe­lem. A felszabadult ország történelme pedig az élete. A kettőt nem lehet szétválasz­tani. A felszabadulás előtti har­minc évéről nem sokat be­szélt. Erre nem emlékszik szívesen. Cseléd volt Bara- cson Szitányi Matild meg mások uradalmában. 1939- ben megnősült, az apósához költözött, s részes aratásból élt. Behívták katonának, két­szer megsebesült. Megszökött a kórházból, s elinult haza. December 3-án este ért haza Baracsra, másnap felszaba­dult a község. Lakott Baracson egy Ju­hász Gyula nevű szabómes- er. 1925-ben jött haza a Szovjetunióból, asszonyt is onnan hozott. Nála gyűltek össze esténként a kommunis­van folyó év II— III—IV. negyedévé­ben kotrógéppel és dózerrel történő SiilÉiiÉa végzésére Budapesten és vidé­ken egyaránt. Megrendeléseket kér­jük B'őv. Csatornázási Művek, Budapest, V., Beloiannisz u. 12. cím­re megküldeni. (783) ta érzelmű falubeliek. Az öreg mester beépített egy rá­diót a lakásba, a ház bádog- tetője volt az antennája. Moszkvát hallgatták, a front helyzete érdekelte őket. — Negyvennégy karácso­nyán megint összejöttünk Ju­hász bácsinál, s arról beszél­gettünk, hogy meg kellene alakítani a pártszervezetet. Juhász bácsit a szovjet pa­rancsnokság elvitte Debre­cenbe. Szilveszterkor jött meg, örömmel lobogtatta az orosz és magyar nyelvű engedélyt. Hatan alakítottuk meg a fa­luban a kommunista pártot —1 emlékezik vissza Bognár Jó­zsef. o Tizenhat évvel ezelőtt ke­rült Somogyba. Akkoriban a fővárosban dolgozott. Fűtő volt az Albus Szappan- és Olajgyárban. Egy nap hí­vatták a pártközpontba: — Mit szólna, Bognár elv­társ, ha vidékre küldené a párt? — Azt, hogy megyek, ha úgy látja szükségesnek. A *abi járási pártbizottság oktatási felelőse lett. Amikor odakerült, még kerékpár sem volt a bizottságon, esős idő­ben gyalog mentek ki a köz­ségekbe. 1950-ben bekerült a megyei pártbizottságra, egy évvel később kinevezték a textilnagykereskeflelmi igaz­gatójává. Nem szerette a ke­reskedő szakmát, érezte, hogy nincs meg hozzá a kép­zettsége. Amikor szervezték a I bentlakásos jogi akadémiát, ő is jelentkezett. Másfél évig tanult, Budapesten. A Kapos­vári Járásbíróságon kezdte meg a bírói hivatást 1954 szeptemberében. Egy év múl­va kinevezték a Tabi Járás- bíróság elnökének. Belevetet­Hiányzik a megértés Szöllőskislaki tapasztalatok Múlt évi gazdálkodása alapján ismét a gyengék között maradt a szöllőskislaki Haladás Tsz. Megalakulása óta egy­szer emelkedett a közepesek közé, azóta sem sikerül azt az eredményt megismételnie. A megkülönböztetett állami támogatás nem párosult nagyobb lelkesedéssel, több mun- Iiával, így például a múlt évi 27 forintos munkaegységnek is csaknem a felét az államtól kapott pénzből fizették ki. Bajok vannak ma is Szöliőskislakon, s noha most még kockázatos jóslásokba bocsátkozni, a jelenlegi munkatem­pó sem biztat sok jóval. Az egy helyben topogáS okait ku­tattuk, ezek iránt érdeklődtünk a szövetkezet vezetőitől és tagjaitól. Emberek — vélemények — Mi az oka a gyenge ered­ményeknek? — erről kérdez­tük a szövetkezet legilletéke- sebbjeit, a tagokat. Tardi László növénytermesz­tési brigádvezető: — Nehezen megy nálunk a munka. Kevés az ember. A ta­gok egy része éven át nem jár el dolgozni. Mag akad olyan is, aki meigígiéri, hogy eljön, de mire munkára kerülne a sor, meggondolja magát Sok­szor könyörögni kell az embe­reknek. Ebbe a könyörgésbe pedig bele lehet fásulni. — Mivel magyarázza a ta­gok nemtörődömségét? — Azzal, hogy sok a mun­ka, és kevés a fizetés. _— Milyen a viszony a veze­tők és a tagak között? — Jó. Én nem hallottam, hogy valakinek is baja lenne a vezetőkkel. Nekem még nem panaszkodott senki. Nekünk igen. Lengyel János raktáros: — Nyíltan beszélek én, ké­rem. Az embereket egy jó ve­zetés megfoghatta volna. De itt hiányzik az összefogás, meg a keresti lehetőség is gyen­gébb, mint az állami gazda­ságban. A tagok véleményét nem kérdi meg senki. Jogról itt nincs szó. Az elnököt már figyelmeztettük a közgyűlésen is, de az sem használt. Kiár Lajos fogatos: — Én azért mondtam le a b ri gá d vezetőségről, mert nem bírtam már a kettősséget. Ha jöttek hozzám a tagok, hogy kellene egy fogat, mondtam nekik, két nap múlva meg­kapják. Szóltam az elnöknek, hogy írja fel ezeket az embe­reket, mert megígértem nekik. Ö azt válaszolta, ha kell, ak­kor menjenek be hozzá. — Sokat jár együtt az elnök­kel Hallja a határban dolgo­zó emberek javaslatait. Meg­szívleli ezt a vezetőség? — Nem sokat beszél az el­nök az emberekkel. Ha jó ked­ve van, akkor szóba áll velük, ha nincs, akkor nem. Szeszélyes ember az elnök. Rózsa Lajos állatgondozó, vezetőségi tag: — Mindig megtartjuk a ve­zetőségi üléseket két-három- hetenként. Sok mindenről szó esik itt. Vitatkozunk is. Álta­lában három napirendi ponl van, erről gyakran két órát is elvitázunk. Aztán jegyző­könyvbe foglaljuk a határoza­tokat. Ami a jegyzőkönyvből kimaradt A termelőszövetkezet leg utóbbi zárszámadási jegyző­könyve két oldalból áll. A jegyzőkönyvben a prokotoll- listán kívül néhány határoza­tot jegyeztek fel. Közöttük azt, hogy a tagság az elnök részé­re havi kétszáz forint repre­zentációs költséget szavazott meg A zárszámadáson — így vélekedik Máthé László, a szö­vetkezet elnöke is — sok szó esett a premizálásról. Ennek a témakörnek legalább hét-nyolc hozzászólója volt Sem nevük, sem javaslatuk, nem szerepel a jegyzőkönyvben. A két oldal­ból csupán az derül ki, hogy megtartották a közgyűlést, de a tagok véleménye elsikkadt Meg azt is érdemes lett volna rögzíteni: .hogyan vélekedtek a becsületesen dolgozó tagok arról a huszonhat emberről, akik ki­zártak a szövetkezetből, mert nem vettek részt a közös mun­kában. te magát a munkába. Dolgo­zott és tanult. Megválasztot­ták járási tanácstagnak, a pénzügyi állandó bizottság titkárának, tagja volt s most is tagja a járási pártbizottság­nak. Az alakuláskor belépett a munkásőrségbe. Közben vé­gezte levelezőn a jogtudomá­nyi egyetemet. — Sok volt a munka, s a motor felmondta a szolgála­tot — mutat a mellére. — Azt sajnálom legjobban, hogy nem állam vizsgázhattam. Tavaly augusztus óta rok­kantsági nyugdíjban van. Az édesapját a Tanácsköz­társaság leverése után jól összeverték a csendőrök. Két évre internálták magatartá­sáért. Amikor a fiát kinevez­ték bírónak, azt mondta: — Hej, fiam, sohasem gon­doltam, hogy tebelőled bíró lesz. Hatvannyolc éves volt, amikor beült egy tárgyalásra Tabon. — Ki az a két ember? —1 kérdezte a fiától. — Az ülnökök, apám. — Amikc - engem elítéltek, csak egy jegyző ült a bíró mellett. Olyan gorombán be­szélt velem a bíró, nem en­gedte, ho-- végigmondjam, amit akartam... Te meg, fiam, megkérdezted attól az embertől, mit kíván még el­mondani a védelmére .:. — Más bíróság ez, apám.:. ez valóban a népé — mondta csendesen Bognár József. €1 Kemény húsz év. Lemon­dással, megfeszített munká­val, vándorlással, tanulással, az utóbbi években betegség­gel teli. — Megérte a lemondást? — kérdem. — Meg. Voltam cseléd, ré­szes arató, a bőrömön érez­tem a múltat, tudok különb­séget tenni. — A gyerekei örökölték ezt a hitet? — Igen. Mária és József tagjelölt, Rózsi KISZ-tag. A legkisebb fiam úttörő, a vöm munkásőr. A feléségem 1950 óta párttag. — Sok este volt egyedül az asszony, ugye? — Az biztos ... Engem éj­jel-nappal küldhették, én mentem. Most épp az a baj, hogy nem mehetek a betegsé­gem miatt. A 45-ös párttagok­nak járó oklevelet is úgy hoz­ta ide a községi párttitkár, mert nem tudtam elmenni a ."iggyűlésre. — S a bíróságon töltött évek? Elgondolkozik. Nagyon las­san felel: — Szép munka ez. Szép hivatás. Embereket formálni, az a legszebb... A visszaeső bűnösöket szigorúan elítél­tem. A megtévedteknél neve­lő ítéletet hoztam, hogy érez­zék a társadalom segítő ke­zét. Két piros dobozt tesz elém. Kitüntetéseket. Munkás-pa­raszt hatalomért emlékérem az egyik. A másikat most kapta. A bronz plakett gép- pisztolyos munkást ábrázol. Körben az -jirnén ez áll: A haza, a nép hűséges szolgá­latáért. » * * Üdülni egyszer volt életé­ben, a szabadságáról mindig visszahívták valamiért. Most, amikor pihenhet, visszakí­vánja a kemény és tevékeny éveket. — Hiába, nem szeretek én tétlenül lenni! — zsörtölődik búcsúzáskor. Bognár József élete olyan tiszta, akár a tekintete. S ilyen lesz a gyermekeié is. — Ha mindent meg akar­nánk írni, akkor öt oldal is megtelne — fakad ki az elnök —, meg aztán úgyse olvassa azt senki, és -nincs nekem arra időm, hogy ilyen hosszú jegy­zőkönyveket írjak. — A jegyzőkönyvvezetés nem az elnök feladata. — Az irodáiban összesen há­rom alkalmazott dolgozik. A papírmunka pedig itt is annyi, mint a sakezer holdas tsz-ben. Arról is panaszkodik az el­nök, hogy neíki így is rengeteg elfoglaltsága van. Egyik este vezetőségi ülés, a másik este pártvezetősógi ülés, aztán köz­gyűlés, meg a munka is, a köz­vetlen gazdasági irányítás mind az ő vállán nyugszik. Nem az adminisztráció foko­zására tettük szóvá a jegyző­könyv-ügyet, hanem azért, mert a vezetőségi üléseik és taggyűlések a szövetkezet fó­rumai. Sok értékes hozzászólás, javaslat hangzik el ilyen he­lyeken, amiből nem születik határozat, de figyelmeztető­nek, emlékeztetőnek nagyon jó, s a napi munkában sokszor hasznát vehetik a vezetők. Hi­szen a tagok jól ismerik az embereket és a határt.. % Mire jó a funkcióhalmozás? Egy több mint ezer holdas gazdaság szakirányítása egész embert kíván. Kislakon a tsz- elnök agronómus is és párttit- kár Is egy személyben.. Ez a három funkció így együtt sok, még ha olyan életerős, nagy munkabírású ember vállát nyomja is, mint amilyen Má­thé László. A teher súlyát ó is érzi — beszélgetésünkkor utalt is rá —, mégis hordozza, ho­lott nemegyszer éppen a túl­zsúfolt program, az egyre nö­vekvő feladatok teszik ideges­sé. Mit látnak mindebből a szö­vetkezeti gazdák? Azt, hogy egy ember kezében összponto­sul a tsz gazdasági, politikai és szakirányítása. Ez pedig nem szül jót. Az egyik tsz-tag így fogalmazta meg ennek hátrá­nyát: — Én kommunista vagyok. Ha a munkában probléma adó­dik, először az agronómushoz fordulnék. Ha nála nem talá­lok meghallgatást, mennék az elnökhöz, s Ka ő is elutasíta­na, a párttitkár elé állnék. Ez­zel szemben nálunk már az el­ső lépcsőfokon meg kell állni, mert nincs tovább, mindenütt ugyanazzal az emberrel talá­lom magam szemben. S ha lejjebb, a brigád veze­tői szintre megyünk, hasonló esettel találkozunk Tardi Lász­lónál is. ö növénytermesztési brigádvezető, és egyben az el­lenőrző bizottság elnöke. (A három tagú bizottságból egye­dül 6 ellenőriz néha.) Igaz, hogy amikor a bizottság elnö­kévé választották, még nem volt brigádvezető, s azt sem állítja senki, hogy írott sza­bály volna a két funkció össze­férhetetlenségére. Azonban ... Hogyan segíti, ellenőrzi a pártszervezet titkára a gazda­sági vezetést; észreveszi-e az agronómus, hogy hibát köve­tett el a tsz-elnök, s hogyan segít a hiba kijavításában a párttitkár? És ha baj van a növénytermesztő brigádban, vajon felelősségre vonja-e ön­magát az ellenőrző bizottság elnöke? Ne bonyolítsuk tovább a funkció halmozásból eredő és eredhető fonákságokat, ahhoz azonban nem férhet k étiég, hogy a Haladás Tsz gyengesé­gének ez is egyik gyökere. Csak hangulat kérdése? Beszélgetésünk során több­ször fakadt ki az elnök: — Tulajdonképpen mit akarnak? Sérelmesnek találta azt is, hogy közvetlen munkatársai előtt beszélünk munkamódsze­réről és a termelőszövetkezet helyzetéről. Türelmetlenségét a szövetkezet munkaerőhiá­nyával is magyarázza. Szerinte a gyengeség kizárólagos okai: a kevés erőgép, a mostoha idő­járás és az, hogy a munkaké­pes tagoknak csak körülbelül ötven százaléka — mintegy harminc ember — dolgozik rendszeresen a csaknem hat­száz holdas közös szántón. A felszültségről, amit a tagok a jelenlétében éreznek, nem esik szó. Pedig nemcsak a szö­vetkezeti gazdákkal, hanem a közvetlen munkatársakkal is akad »nézeteltérése«. Ezért látja csaknem lehetet­lennek az eredményes munkát Czár Rózsa állattenyésztési brigádvezető is. Legutóbb a le­gelőtisztítás miatt vitatkoztak. Az operatív bizottság — mely­nek elnöke a brigádvezető — legutóbbi ülésén azt a határo­zatot hozta, hogy minden tag, akinek tehene jár a legelőre, három, aki pedig sertést hajt ki, egy napig köteles részt ven­ni a legelőtisztításban. Ebbe az elnök nem nyugodott bele. A következmény: éles összetűzés. A brigádvezetőt hazazavarta, de mielőtt elment volna, egy munkakönyvét vett ki a fiók­jából és a Munka Törvény­könyvet lapozgatta. Ki az, aki ilyen előzmények után nem az elbocsátásra gon­dol? — Ha nem tetszik, én le­mondok — válaszolta az el- nök. — Mindenki csak velem hőbörög. — Én is elmegyek — hajto­gatta a brigádvezető. — Az elnök elvtárs ideges ember — így vélekedik Tóth Istvánná főkönyvelő. — De az idegesség okozta összekoccaná­sokat hamar el is felejti. Nem tud haragudni. Ha jó hangula­ta van, akkor nincs probléma. De vajon egy közös gazdaság irányítása csak hangulat kér­dése? Az emberek általában jobban megjegyzik és sokkal tovább magukban hordják az idéges kiszólásokat, mint a nyájas szót. S a felhalmozó­dott »szálkáik« félelmet okoz­nak. Oktalan félelem Hallottuk és tapasztaltuk, hogy az elnök magatartása rá­nyomja bélyegét a kinti mun­kákra is. A megkérdezettek között akadtak, akiknek sza­vaiból a »ne szólj szám, nem fáj fejem« szólásmondás csen­dült ki. Mintha valamiféle megtorlástól kellene tartaniuk, ha megmondják az igazat. Pa­nics István mezőőr például el­mondta: tudja, hogy gyenge a tsz-ük, de ő már beletörődött, hiszen — úgymond — ilyennek is képzelte el, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot Sejté­se valóra vált. De az sem is­meretlen előtte, hogy vannak jó tsz-ek is. Tudja, hol a hi­ba, ő azonban nem szól senki ellen. — Igaz, az elmúlt években előfordult, hogy nem kaptam annyi egységet, mint amennyi járt volna, de hát.:. Kényelmetlenül feszengett a széken. Most mezőőr, »havi fixes«, ezt a beosztást meg kell becsülnie, éppen ezért jobb, ha hallgat — valahogyan ez érződött félmondataiból És félnek az emberek a fele­lősségtől is. Erre vall az elnök­nek a lemondásról, s az állat- tenyésztőnek az azonnali eltá­vozásról tett könnyelmű kije­lentése. A becsületes, szorgal­mas tsz-tagoknak nincs okuk félelemre, a vezetőknek pedig nincs joguk elhárítani maguk­ról a felelősséget. A szöllőskislaki Haladás Tsz erősödésének útjában nincsenek áthatolhatatlan akadályok, a bajok még nem te­szik kilátástalanná a helyzetet. A szövetkezet elnöke an­nak idején nehéz körülmények között levő gazdaság irá­nyítását vállalta, határozottsága révén számos jelentős fel­adatot megoldott. Azóta azonban szembetűnő emberi hibái, magatartásbeli fogyatékosságai szinte válaszfalat húztak közte és a tagság között. Ezt a falat segítették és segítik lebontani a járási vezetők, és segítjük mi is. Ezért tártuk fel a problémákat. A megoldás önként kínálkozik: csak a tagsággal szót értve, velük együtt végezhet eredményes munkát a vezető. Hernesz Ferenc — Kercza Imre Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom