Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

SOMOGYI NÉPLA1 4 Vasárnap, 1965. április 18. VITA A népművelés új formáiról és módszereiről Hozzászólás az önálló hivatás című cikkhez Már hetek óta tart az a cikksorozat, amely a nép­művelők szakmai képzésének, hivatásszeretetének, szenvedé­lyességének vagy — mondhat­nám — áldozatvállalásának fontosságáról szól. Ez a cikk­sorozat szerintem egy lénye­ges kérdésre határozott választ adott, mégpedig arra, hogy igenis szükség van a népmű­velésben dolgozók komoly szakmai képzésére és a szak­ma iránti őszinte szenvedé­lyességre. Ezt az álláspontot vallotta, igaz, más oldalról megközelítve és más megfo­galmazásban Dorcsi Sándor, Paál László és dr. Hock János is hozzászólásában. (Bár Paál László írásából a szakmai kép­zés fontossága nem a legmeg­győzőbben csendül ki.) A nép­művelők, akiket ez a kérdés izgatott, biztosan megnyugod­tak, és gondolom, többeket a vita alapján foglalkoztat a szakmai önképzés, továbbtanu­lás gondolata. Ügy érzem azonban, hogy az eddigi vitatkozásnál egy kicsit tovább kell lépni. Olyan kérdéseket kellene megvitat­nunk, amelyek a népművelők mindennapi munkájához nyúj­tanak segítséget. Szükséges, nogy időszerű és fontos nép­művelés-elméleti és szakkér­désekről essék szó! Erre leg­alább olyan szükség van, mint a szakképzés fontosságának és a népművelők hivatástudatá­nak eldöntésére. Mert mi lesz addig a népműveléssel, amíg nem lesz mindenki szakkép­zett és szenvedélyes népmű­velő? Erre a szerintem jogos árdésre, a kérdés igazolásá- a egy példát említenék. A kö- dmúltban egy tanácskozáson vét népművelő is azt állítot- a, hogy a népművelés válság­ba, sőt csődbe jutott. Hozzá­szólásukból kiderült az is, hogy a kiutat ebből a csőd­ből »új módszerek és formák« alkalmazásában látják. Ebben a megállapításban első hallás­ra semmi különös nincs, hi­szen a fejlődés menetében törvényszerűen szükség van új népművelési formák és mód­szerek kidolgozására, alkalma­zására. Mégis meglepő, sőt egy kissé elgondolkoztató, hogy Húsvéti locsolók nagy választékban kaphatók 4 Ft-tól CARMEN illatszer ajándék-bolt­ban. Kaposvár, Május 1. u. 4. 19-én, húsvéthétfőn de. 9—12 óráig NYITVA. Somogy megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat. (94645) szinte szállóigévé válik lassan az a mondat, hogy új formá­kat kell keresni, és korszerű módszerekkel kell emelni a népművelés színvonalát. Ügy érzem, sokszor ez csak általá­nos kinyilatkoztatás marad. Tapasztalataim és mások vé­leménye szerint is a népmű­velők nagy része nem tudja, hogy mihez kezdjen, és mit csináljon az új formákkal és módszerekkel. Mielőbb tisztázni kel­tene tehát, hogy mit je­lentenek a népművelésben az új formák és módszerek. Ha­sonlóan értelmezik-e ezt a népművelés vezetői és mun­kásai? Hol és miben kell ke­resni az újat, a megvalósítha- tót — és sorolhatnám a kér­déseket. Nem csúszunk-e a másik ol­dalra, aminek az lehet a kö­vetkezménye, hogy elméleties- kedünk, és emiatt éppen a lé­nyeget nem keressük? Tény, hogy a népművelést ma csak korszerűbb, új és élénkítő for­mák, módszerek alkalmazásá­val lehet az »érdeklődés kö­zéppontjában« tartani. Az is­meretterjesztő előadást pél­dául szemléltetés nélkül már nem is lehet elképzelni, de rövidesen nem lesz elég egy film vagy két szavalat, hanem komplex szemléltetést — film, zene, szavalat — kell a hall­gatóságnak nyújtani. Tisztázni kell azt is, hogy egy adott he­lyen (kis és nagyobb község, város) milyen új formákat, módszereket és hogyan lehet alkalmazni. Nézzük csak a tv-klubok pél­dáját. Mostanában egyre több szó esik erről. Az effajta klub Hségtelenül nagyon hasznos, .iszen a legkülönbözőbb és a legaktuálisabb ismeretek él­ményszerű elsajátítását teszik lehetővé. Ugyanakkor a tv- klub új forma is, ami a nép­művelőtől új módszerek alkal­mazását követeli! (A figyelem irányítása, a vita vezetése stb.) A jó és ügyes módszerek al­kalmazásától függ a klub si­kere. Azonban nem lehet min­denütt tv-klubot létrehozni. Egészen mások az adottságok egy olyan községben, ahol min­den negyedik családnak van televíziója, vagy egy olyan he­lyen, ahol csak egy, esetleg kettő van. Az előbbi község­ben nem vagy csak nagyon nehezen mennek el az embe­rek a klubfoglalkozásra, az utóbbi helyen ügyes szervezés­sel szinte »központosított« és eleven kulturális életet lehet kialakítani. Viszont a sok te­levízióval rendelkező község­ben is elmennek az olyan elő­adásra, ami például megelőzi a színházi közvetítést, vagy al­kalmas időpontban követi! Ve gyük továbbra is példának az ismeretterjesztést. Régen el­döntött tény, hogy csak a szem­léltetéssel összekapcsolt elő­adás állja meg a helyét. De itt is kell és lehet új formákat keresni a filmtől a diavetíté­sig, az irodalmi színpadtól a szavalatig, a zongoraszólótól az énekkarig, az üzemlátoga­tástól a múzeumlátogatásig. (A számtalan lehetőség közül csak néhányat soroltam fel.) Ezt jól megoldani — az ismeretterjesztést összekap­csolni a műkedvelő művészeti mozgalommal — csak nagyon alapos, elmélyült tervezéssel és munkával lehet. (Gondoljunk csak arra, hogy milyen sok he­lyen nem vették figyelembe a múlt év őszén, a terv készíté­sekor az április 11-i költészet napját!) A műkedvelő művészeti­munkában — például az iro­dalmi színpadoknál — a dobo góra állással és szavalással már nem lehet eredményt, si­kert elérni. Ügyes fogásokkal azonban szinte észrevétlenül lehet az irodalommal, a művé­szetekkel megismertetni az embereket. (Az irodalmi szín­padok egyik új formáját szem­léletesen mutatta be a Somo­gyi Néplap a győri irodalmi színpadok találkozójáról ké­szült írásban.) Természetesen ne ott erőltessük az irodalmi színpadot, ahol arra sem a sze­mélyi, sem a technikai fölté­telek nem biztosítottak! Nem egy jól induló csoport a vezető tehetetlensége vagy a népművelők képzetlensége miatt esett szét. Erre bőven tudnék példát hozni, de arra is, hogy egy ambiciózus és jól képzett. szakember, népműve­lő szinte a semmiből is tud eredményt elérni. Csak villanásszerűen tudtam erről a fontos kérdés­ről írni, de célom az volt, hogy a népművelők figyelmét erre irányítsam, és gondolatokat ébresszek. Ezek a példák azt is bizonyítják, hogy a népmű­velésben jelentkező mind na­gyobb követelményeket és fel­adatokat csak képzett népmű­velők képesek jól megoldani. Mégpedig olyanok, akik a já­rás és a megye népművelési helyzetét áttekintik, a nép­művelés általános elméleti kér­déseiből, a párt irányelvei alapján feladataikat új formák és módszerek felhasználásával egyre tökéletesebben tudják végrehajtani. Klujber László Tánc a középbloklt körül Kaposváron, a Damjanich utcában és az északnyugati városrészben az építők hetek óta nem tudnak falazni, mert nincs középblokk. A vállalat főmérnöke, Osváth Károly szerint a bloíkJkhiány eddig mintegy kétmillió forintos le­maradást okozott. Ez a kiesés oly nagy, hogy pótlására alig van remény — fűzte hozzá. — A falazás szüjieteltetése miatt a vállalatnál kapun belüli munkanélküliség van. Ellátogattunk a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserép- Ipari Vállalat tüskevári kö- zépblokk-kászítő üzemébe is. Itt mintegy ezerötszáz darab szállításra váró blokkot lát­tunk. Az üzem azért nem dol­gozott, mert a blokkot már nem tudták hova tenni. Mi idézte elő ezt a fonák helyzetet? Kétféle vélemény Az Építőipari Vállalat fő­mérnöke ezt mondja: — A télen az időjárás le­hetővé tette, hogy dolgozzunk. Blokkunk azonban nem volt, télen ugyanis szünetei a blokk-készítés. Kértük a So­mogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetőit, adjanak nekünk jó pár ezret abból a téglából, amelyből a blokkot készítik. Hozzáfűztük, hogy csak olyan téglát foga­dunk el, amely kibírja a száz kilogrammos terhelést. A vál­lalat közölte, hogy teljesíti ké' résünket A felügyeleti szer­vek hozzájárulásával megren del tűk a téglát. A rendelést a Tégla- és Cserépipari Válla­lat vissza is igazolta. A tégla minőségével azonban nem voltunk megelégedve. Elküld­tük vizsgálatra. Az eredmény elszomorító volt. Ügy döntöt­tünk, hogy kiválogattatjuk a téglát, s csak a jobbakat hasz­náljuk föd. Ebből is küldtünk vizsgálatra húsz darabot. Ez sem felelt meg a követelmé­nyeknek. A vállalat időköz­ben hozzálátott a blokkgyár­táshoz. Ezeket a blokkokat is csak azután vagyunk hajlan­dók felhasználni, miután megérkezik a minőségi bizo­nyítvány. A szabvány előírja, hogy minőségi bizonyítvány nélkül építőanyagot nem fo­gadhatunk el. A Somogy Zala megyei Tég­la- és Cserépipari Vállalat igazgatója így beszél: — Osváth elvtárs rosszul kezdte a nyilatkozatot. Azzal kellett volna kezdenie, hogy a múlt évben kértük őket, sze­rezzék be a télre szükséges blokkokat. Kérésünket nem teljesítették. Emiatt a blolck- üzem hatvannégy napot állt. Tárolóhelyünk ugyanis csak nyolc nap alatt készített blokk befogadására elég. Ha nyolc napig nem szállít a kivitelező, le kell állni. Emiatt már ko­rábban is sok vitánk volt. Mi ennek ellenére szívesen eleget tettünk a télen az építők ké­résének. Adtunk blokktéglát, sőt hozzájárultunk ahhoz is, hogy kiválogassák az anyagot. Mi ugyanis tudjuk, hogy nem minden blokktégla bírja ki a száz kilogrammos nyomást. De nem is kell kibírnia, hiszen a' T 100-nál gyengébb téglák is blokkba vibrálva elérik a kí­vánt minőségi szintet.A. blokk­nak négyzetcentiméterenként hetven kilogramm terhelést kell kibírnia. Mi mindig olyan blokkot készítettünk, amely megfelelt a minőség követel­ményeinek. Nem tudjuk, hogy az Építőipari Vállalat miért akadékoskodik, és miért nem viszi el azt az ezerötszáz da­W Évről évre több kertészeti terméket adnak a siófoki járás tsz-ei A kedvező árrendszer a termelés fokozására ösztönöz A siófoki járásban az ösz- szes szántóterület 2,6 százalé­kán kertészkednek az idén a termelőszövetkezetek. A nö­vénytermelési árbevétel 16,5 százalékát ettől az üzemígtól várják. Ez az adat arról ta­núskodik, hogy számottevő jö­vedelemforrás a zöldségter­melés. Igyekeznek is kihasz­nálni a lehetőségeket. Míg öt évvel ezelőtt 169 holdon volt kertészet a járásban, ma 810 holdat tartanak számon, eb­ből mintegy 400 hold az ön­tözött terület. Emelkedik a kertészeti termékek mennyi­sége, javul minősége. A tsz- ek mind nagyobb gondot for­dítanak erre a jövedelmező üzemágra. Ennek ellenére a korábbi években, de még tavaly is voltak nehézségek az áruellá­tásban. Némelyik zöldségfélé­ből átmenetileg hiány mutat­kozott. További fejlesztésre, gondosabb, üzemszerű terme­lésre van szükség ahhoz, hogy biztosíhassuk a Balaton-part és a megye zöldségellátását. A jó módszerekről, a tenni­valókról tanácskoztak a kö­zelmúltban a járás kertészke­dő tsz-einek vezetői Szirmai Jenő elvtárssal, a SZÖVOSZ elnökével, a megye szakirá­nyítóival és a járás vezetői­vel. Hasznos eszmecsere volt ez, s bár néha az értékesítésre terelődött a beszélgetés, a fő téma 'a termelés, a hozamok növelésének módja volt. Az, hogy hogyan lehet elegendő és jó minőségű zöldségfélét adni a fogyasztóknak. Üzem­szerűen jól kertészkedni csak úgy lehet, ha megvan hozzá a megfelelő anyagi, műszaki felkészültség. Sok szó esett erről a tanácskozáson. Mil­liós hajtatóházak nem épül­hetnek egyszerre minden ker­tészetben, de ez céltalan is lenne. A beruházások kon­centrált felhasználásával kell biztosítani a fokozatos fej­lesztés föltételeit, de úgy hogy ugyanakkor a gazdasá­gok az ésszerű, saját erős be­ruházásokat bátrabban, job­ban alkalmazzák. Fontos, hogy a meglévő adottságokat is jobban kihasználják a szö­vetkezetek. Elsősorban az ön­tözőberendezésekre, a meleg­ágy) ablakokra gondolunk. Tavaly például a járásban a kertészet egy holdja 8700 fo­rintot hozott általában, az öntözött, trágyázott területek egy holdján 12 000 forint be­vételt értek el átlagban a tsz-ek. Nem mindegy tehát, hogyan élnek adottságaikkal a szövetkezetek. S az sem mindegy, hogy a kertészetről milyen szemlélet alakul ki a gazdaságban. Néhol csak af­féle kiegészítésnek tekintik a kertészetet, ami egyedül azt a célt szolgálja, hogy az eset­leges bevételkieséseket pótol­ja. Jövedelmezően úgy lehet gazdálkodni, ha a zöldségter­melés valóban a szövetkezet egyik üzemága. Ehhez az anyagi alapokon kívül állan­dó munkaerő szükséges. Másutt is, de különösen a siófoki járás sajátos helyzete miatt, nem kis gondot ad ez a szövetkezet vezetőinek. Ám nem megoldhatatlan a prob­léma, példa erre a balaton- szabadi kertészet, ahol meg­felelő javadalmazással bizto­sítják az állandó munkaerőt. A zavartalan zöldségellátás végett szükség van a terme­lők és a felvásárlók szoros együttműködésére. Az idén, mint ismeretes, nemcsak a felvásárlási árak, hanem a szerződési föltételek is sok­kal kedvezőbbek a korábbiak­nál. A szövetkezeteket az új intézkedések arra ösztönzik, hogy lehetőleg az elosztó központokban vagy közvetle­nül az üzletekben adják ár, áruikat, mert így nemcsak a szállítási költségek térülnek meg, hanem az árrés egy ré­sze is a gazdaságé lesz. Elo- nyös ez nemcsak a termelő­nek, hanem a fogyasztónak is, hiszen frissebb, szebb áru­hoz juthat. A beszélgetésen sok szó esett a teljes termelésre való szerződésről is. Sok vitát, né­zeteltérést kerülhetnek el ez­zel a gazdaságok. Az átvételi biztonság így teljes, hiszen a felvásárlókat a szerződés ar­ra kötelezi, hogy minden, osz­tályba sorolható kertészeti terményt átvegyenek a szö­vetkezettől. A minőség javí­tása egyformán érdeke a ter­melőnek és a felvásárlónak. Az idén az országban néhány helyen, így megyénkben is úgynevezett szaktanácsadási rendszert vezetnek be. Egy szakemberhez öt-tíz termelő- szövetkezet tartozik. Ez a kertész a vetéstől az értékesí­tésig figyelemmel kíséri a zöldség útját, s tanácsot, ja­vaslatot ad a gazdaságnak. Fontos érdekünk a zöldség- termelés fejlesztése, s ahogy összefoglalójában kérte Szir­mai elvtárs, a kertészkedő gazdaságok adottságainak megfelelően tegyenek meg mindent érte. V. M. rau blokkot, amelyért vállal­tuk a felelősséget. Ki a felelős? A kétféle véleményből is látható, hogy a probléma bo­nyolult. A két vállalat igyek­szik még bonyolultabbá ten­ni újabb és újabb adalékok­kal, egyrészt azért, hogy mi­nél nehezebben lehessen a fe­lelősséget megállapítani, más­részt, hogy ki-ki védje önma­gát. Az Építőipari Vállalat harmincoljdal.'a jegyzőkönyv­félében dokumentálja, hogy milyen hibákat követtek el a téglagyáriak. Magyarázzák, hogy a blokkot T 100-as tég­lából kell gyártani, és leszö­gezik, hogy a jövőben nem­csak a blokkról, hanem az azt alkotó téglák minőségéről is kémek bizonyítványt. A tég­lagyáriak jogtalannak tartják az építők »maszek« minősíté­sét, hibásnak a minősítés módját, s nem tekintik jogi alapnak az Építőipari Válla­latnak tett ígéretüket. Arró! beszélnek, hogy ők segítséget nyújtottak, az építők ezzel visszaéltek, és így tovább. Lehet, hogy a KDB-döntés- kor egyik vállalatot sem bün­tetik meg. Ez azonban egyál­talán nem jelenti azt, hogy a vállalatok vezetőit nem ter­heli felelősség. Az Építőipari Vállalat hibás azért, mert nem biztosította a blokkot tél­re, noha tudta, hogy a blokk­gyártás télen szünetei; hibás azért is, mert az ezerötszáz blokkot nem szállítja el, s ez­zel növeli az amúgy is nagy lemaradást. A Tégla- és Cse­répipari Vállalatot felelősség terheli azért, mert nem tar­totta meg az építőknek adott szavát. Mindkét vállalat veze­tőit vádolják a félbemaradt lakások. Az Építésügyi Minisztérium bizonyára felelősségre vonja azokat, akiknek hibájából, mulasiztásából a kétmillió fo­rint lemaradás keletkezett. Jó lenne azonban a felelősségre vonás mellett rendezni a két vállalat viszonyát, megszüntet­ni az évek óta tartó vitát és huzavonát, megkeresni a biz­tosítékait annak, hogy az idei esethez hasonlók többé ne fordulhassanak elő. Szegedi Nándor Hegyven éve kezdődött meg hazánkban a rádiózás, húszéves a szabad Magyar Rádió. Ebből az alkalomból a tv egyórás műsort sugároz a hónap végén. Bemutatják a Magyar Rádió munkáját, és megszólalnak a törzs- gárda legidősebb tagjai. Százholdas víztároló és halastó épül 7 a háromfai tsz-ben. Az itt összegyűjtött vízzel kilenc hold területet tudnak majd öntözni. nyota-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom