Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1965. március OL A z eset egész váratla­nul történt. Gort, ner elvtársat, a főnökét egyik óráról a másik­ra kinevezték a minisztérium, ba, és ő, Kelemen Tivadar teljes tanácstalanságban ma­radt Mert ki jön helyette? Szánté összetöppedt azóta. Ha a folyosón találkozott vala­melyik kollégájával, behúzta a nyakát, és túlságosan na­gyot köszönt mert hátha 6? Olyan váratlan dolgok történ, nek, hogy itt már senki sem ismerheti ki magát. Gondolat­ban végigsorjázta minden kol. légáját Volt nap, amikor azt találta legvalószínűbbnek, hogy Huber lesz az új főnök, Huber és senki más. Mert elő­ször is: Hubemek van egy gyerekkori barátja a főigazga­tóságon. És ez nem kis dolog No persze, persze, előfordul­hat, hogy az a gyerekkori ba­rát olyan, mint Havas Mihály, aki vele járt a negyedik bé­be. És most? Ott ül a Nemzeti Bankban, és mikor ő azt hit- te, hogy itt elbocsátják — mert mikor nem hitte ő azt —, akkor a füle botját sem moz­dította. »Sajnos — mondta — ... most éppen a legrosszabb, kor... de másban, bármiben szívesen állok rendelkezésed­re.« És a szeme... hohó, az a szem nem úgy nézett rá, mint valamikor régen. Hidegen, borzasztó nyugalommai nézett rá; hát persze, miért fájt vol­na ő Havasnak, a Micunak, aki már gyerekkorában is ön­ző fráter volt, mindig maga falta be a vajas kenyerét.;. Hát lehet, hogy ennek a Hubemek is ilyen gyerekkori barátja van a főigazgatósá­gon. De mire így látta a dől- got, Hubemak már vagy tíz­szer köszönt előre a folyosón és úgy, hogy a derekát egy kissé meghajtotta, elegánsan megmerevítve, a szája sarkát két oldalt felhúzta, és amikor egészen egymás mellé értek, gyorsan féloldalt fordult, hogy helyet adjon neki. És különös, már úgy látta, hogy ez a Huber megváltozott, va­lahogy méltóságteljesebb lett A gondolat, hogy ő lesz a fő­nök ... hát igen, ez a gondo­lat bevonta valami szinte föl­döntúli tekintéllyel ... Mi­kor aztán az a gondolata tá­madt Havas Micuvai, akkor egyszerre Huber megint olyan kis nyamvadt fráter lett, mint volt, a nevetséges, lógó szem­zacskóival, a lötyögős, kitér­delt nadrágjával... Ekkor meg egyszerűen nem is kö­szönt neki, köszön a rossznya. valya. De ezután csak nem tudott megnyugodni. A gyomra is ál­landóan égett, sok a sava, ha izgalom éri, rendetlenkedik... Márpedig senkinek sem lehet közömbös, hogy ki lesz a fő­nök. Akkor éppen a kapuban találkozott Medveczkyvel. A forgóajtónál botlottak egymás­ba, és ő majdnem belépett előtte, de hirtelen felötlött benne a lehetőség: Medveczki a főnöki Íróasztal mögött! Láz fogta el a gondolatra. Hirtelen félreugrott, és előre­engedte Medveczkit, az meg csak bámult rá azzal a nagy birkaszemével; mintha meg is rántotta volna a vállát, ami azt jelentette: ha te ilyen bo­lond vagy, hogy engem en­gedsz előre, hát éppen beme­hetek. Ű udvariasan tipegett mögötte, és a liftben úgy állt a nagy kövér ember mellett, hogy arcát elöntötte valami kissé merev, buta vigyorgás. Hát persze, Medveczki lesz... És mikor a lift fölért, és az a pimasz Gombos Medveczki előtt lépett ki, ő majd felök­lelte a szemével. Még meg­jegyzést is tett rá, igaz, nem biztos, hogy meghallotta: — Micsoda arrogáns alak! — így mondta, és Medveczkire né­zett alázatos gyengédséggel. De az rácsodálkozott: — Gom­bos? Á, jó fiú az, apám, sem­mi baj. De azért ő, Kelemen, érezte, hogy jólesett Medveczkinek a kedveskedés. Ebédnél is igye­kezett Medveczki mellé tele­pedni, csak az a hülye Szabó odaugrott, hogy az az ő he­lye. Na és, tán kibérelte? De Szabó mégis leült, ő kénytelen volt eggyel arrébb helyet fog­lalni. Ilyenek is vannak, ilyen stréberek. Ez biztosan már tudja, gondolta ő. De ak­kor Szabó nekiesett a leveses- tálnak, és kihalászta a húsda­rabokat. Nahát, van képe ki­enni az «gész húst a leves­I LESZ AZ? bői!... Persze, most Medvecz­ki előtt csak nem köt bele Szabóba, mikor látnivaló, hogy közeli barátok... Ki tudja, tán ebből a Szabóból is lesz valami, hajjaj, micso­da szerencsés ember, ez kifog­ta, hogy kivel barátkozzék ... És akkor egyszerre ez a hülye Szabó kezdte ugratni Med­veczkit, hogy eddig csak mo­hosodtól, híztál fiam, de ebből elég volt, most aztán megta­L. nulod a munkát, majd az új góré gondoskodik róla... S ahogy akkor ránézett Medveczkire, úgy látta, hogy valóban túl zsíros a tokája, a nagy arca üres és — igen — mintha ostoba volna Mikor kifelé mentek, már olyan dü­hös volt, hogy szinte félre­taszította a liftajtóban, Med­veczki még rá is szólt: — Na­na, apafej, ne olyan tűzzel! Akkor ő rálépett Gombos lá­bára, mert ez meg mindig ott 'ábatlankodik, ez a savanyú, ángár alak, ezzel a beesett képével. És Gombos meg sem nukkan, még ő mondja, hogy bocsánat! Nemhogy kiabálna, síékor legalább ő is mondhat- íá neki... ajjaj, de keserves íz a világ, most ez a Medvecz- ki-dolog is ... hát nem kép­zelte mór, hogy ez a hájgom- 3Óc ül bele a főnöki székbe... nevetséges! És ez a tökfejű Gombos tudta, hogy Medvecz­ki egy nimand, mert fütyült rá, előbb ment be a liftbe, és olyan savanyú arccal köszönt, mintha citromot nyelt volna... — Nana mit tolakszik, apám? — mondta ő hirtelen Gombos­nak, és ezért sem engedte elő­re, pedig az a fiél vállát már odafúrta Medveczki és ő közé. Mindig rohan a nyavalyás, mintha a sok lótás-futásért külön prémiumot kapna. Sötét fickó. Igaz, mondják, van va­lami találmánya, de ki tudja, kitől lopta. Zökkent a lift, és ő jől ne­kidőlt Gombosnak, hogy azért se mehessen előbb ki, érezte a sovány könyökét, de ő jól beleeresztette a magáét a szá­raz bordái közé. Egész bizony­(Stotz Mihály rajza) tálán keserűségét belefojtotta a haragba, amivel hátrább ta­szította Gombost. És úgy lát­szott, Gombos megadta ma­gát, mert bár a homlokát ösz- szeráncolta, utolsónak lépett ki a liftből. Pukkadj meg, gondolta Kelemen, és még a lábára is lépett, jól odanyo­mott egyet neki cipősarokkal, Gombos föl is szisszent, erre 6 szinte kéjes elégtételt ér­zett Huberért és Medveczkiért egyszerre. Másnap reggel döbbent csak meg A folyosón íróasztalt szállítottak, a főnök szobájá­ba igyekeztek befordulni. Gombos éppen akkor lépett ki az ajtaján, kabátja a vállán, kalapja a kezében. Mikor Sza­bó beérte, és nagyot köszönt neki, Kelemen agyában két­ségbeejtő világosság gyulladt fel: ... De nem, ez nem lehet, nem lehet, hogy Gombos lett a főnök, hiszen ő tegnap a lá­bára lépett, és jaj!... Ez so­ha nem fogja neki megbocsá­tani ... És csak állt ott töp- pedten és szinte összezsugo­rodva, a feje mintha a vállá- bói nőne ki, alig tudott de­rékból mereven előrehajolni, az arcára felrajzolni azt a bu­ta, kissé megkövült mosolyt, amelyből már annyit elpaza­rolt, míg ez a pillanat elérke­zett. Gombos pedig nem kö­szönt vissza! Éppen elakadtak az íróasztallal, és ő odaszólt az embereknek. Kelemen nem értette a szavakat, mert min­den figyelmét arra fordította, hogy a szemében megjelenjék az a gyengéd és mégis csodáló kifejezés, amellyel oly meg­győzően tudott mindenkor fő­nökére nézni. Balázs Anna KERTÉSZ SÁNDOR: NAGYMAMI ŰJ KÖNYVEK A Magyar Helikon közreadta Móricz Zsigmond regényei és el­beszélései sorozatának 12. köte­tét, amely az írónak 1934—1942 kö zött írt elbeszéléseit tartalmazza. A Helikon Kiskönyvtár-sorozatban jelent meg Hemingway világhírű kisragénye, Az öreg halász és a tenger. Az Európa Kiadó jelenttette meg Aurthur Rimbauld összes költői műveit jeles műfordítóink tolmá­csolásában. Olga Fors történelmi KÖSZÖNTJÓK ILLÉS BÉLÁT Olvasóinak népes tábora kö­szönti a hetvenéves Illés Bélát. Köszöntik őt a munkások és értelmiségiek, parasztok és tisztviselők, magyarok és nem magyarok: köszöntik őt a vi- tig minden tájáról a szocia- / zmus és az irodalom hívei. /is ebben a nagy táborban is Esősorban azok, akik Illés Be­ának személyes hívei lettek, nég ha nem ismerkedtek is neg az íróval személyesen. Mert Illés Béla sajátos varázsa talán éppen abban van, hogy rendkívül gyorsan kerül em- Derközelségbe olvasóival; elő­adói modora mintha jelenlevő hallgatósághoz s nem távol lé­vő olvasókhoz idomulna. En­nek az előadód modornak első jellegzetessége egy mély és har­cos humánum, amelyen szigorú helyzetek szorításában is ott sillog a derű, a nagy élet le- szüremlett bölcsessége, az élet kedvesebb oldala iránt előzé­keny írói figyelem. A másik jel­legzetesség az a szuggesztív személyiség, amely az író sze­mélyét — legtöbbször nevét rejtve — mindig odaállítja mű­éi középpontjában vagy a kö- éppont közelébe. Egész táguló életművének van egy önélet­rajza ihletettsége. s már az is rokonszenves írásaiban, ahogy azt a személyességet a félig-leplezés darabos-célszerű mozdu­lataival eligazítja. Illés Béla a Nyugat hasábjain indult él az írói pályáján Ady Endre biztatására. Hamarosan bekapcsolódott a munkás­mozgalomba, s már 1918-ban a forradalmi katonatanács tag­ja. A Tanácsköztársaság idején Újpesten végez pártmunkát; a bukás után Bécsbe emigrál, Kárpát-Ukrajnában dolgozik a mozgalomban, letartóztatják, kiszabadul; a kommunista moz­galom hullámverése hajtja városról városra, országból ország­ba. Közben íróvá érik, s amikor Ausztriából is kiutasítják, 1923-ban a Szovjetunióba megy. Tevékenyen részt vesz a szovjet írók és a külföldi kommunista írók szervezeteinek munkájában; neve és munkássága elválaszthatatlan a prole- árirodalomnak ettől a harcokban és sikerekben gazdag sza­kaszától. Illés Béla irodalmi-közéleti szereplése is külön életmű«, de ennek a szerkesztői, elnöki, titkári, társasági te­vékenységnek rangját és tartalmát szépírói munkássága biz­tosította. Illés Béla három nagy regénye a magyar szocialista iro­dalom három jelentős fegyverténye. Az Ég a Tisza (1929) a Magyar Tanácsköztársaság küzdelmednek, belső harcainak, szép lendületének és az elkövetett hibáknak széles ölelésű, át­fogó igényű, expresszív erejű művészi képe. Olyan ez a re­gény, mint az iró. a mozgalom, a forradalom fiatalsága: hité­ben rendíthetetlen és szertelen, dinamikus és nyugtalan, friss tekintetű, és lehetetlent nem ismerő. Még nem kiforrott írói munka, de már ott látjuk benne a jelentőssé növő író művé­szi formátumát. A csúcsot a Kárpáti rapszódia jelenti (19391; itt már fölfénylik minden, ami Illés Béla írásművészetének erénye: az érdekes előadás, a pártos népszeretet írói meg- zólaltatása, á széles eszmei alapon felvázolt kép részleteinek anekdotikus kedvességű és közelségű megjelenítése, a lebi­lincselő mesélőkedv, a valóság realista művészi megközelíté­Illés Béla Kossuth-díjas író otthonában. sén belül a romantikus motívu­mok gazdagsága. De jelentős ez| a regény az irodalomtörténet összefüggésed között vizs­gálva is. A magyar széppróza! modem fejlődésének azt a vo-j nalát képviseli, amely a mik-| száthi előadásmód hagyomá nyait ötvözi bele a szocialista! világlátásba, a szocialista rea­lizmusba. Évekkel a felszaba­dulás után adta ki Illés Béla haramadik jelentős regényét, a Honfoglalás-t (1954). Ebben a könyvében a felszabadító har­cokban részt vevő író írja meg a szemtanú hitelességével és az élénk képzelőerejű művész emelkedettségével azt a törté­nelmi fordulatot, amely urak országából a dolgozó nép hazá­jává tette Magyarországot. A regény számos pontján zavaró­an hatott a személyi kultusz nyomása, megnehezítve a tör­ténelmi események minden vo­natkozásának kimunkálását. De a nehézségek, akadályok elle­nére is fontos és sikeres re­gény a horthysta magyar had­sereg vezetőinek maradandó ér-| tekű ábrázolása, az úri vezér­karral szembeállított hadifo­golytömegek képe, a huszonöt! éves elnyomás és butítás ájulá sából ébredező emberek rajzai — nemcsak Illés Béla he­lyes és igaz látásmódját, hanem írói megjelenítő erejét is dl-; cséri. S a regények mellett ott tarlkállilk novelláinak, anekdo­táinak színes szőttese. Az aranylibá-tól a Történelmi le^ké-ig a Háztűznéző-tői a Szásá-ig, a Sámson és Delilá-tói a Válasz-\ úton-ban szereplő elbeszélésekig: egy ötletekből, élményekből mesélő kedvből soha ki nem fogyó író önti vonzó szellemi kincseit. S emellett az anekdoták, emlékezések, »találkozások« végeláthatatlan sora. Ne azt nézzük, hogy ezek között a kis írások között akadnak halványabbak, könnyebb tollal írottak] is, ne azt kutassuk, hogy mi helyett született meg az anek­doták dús sora. Arra mutassunk rá, hogy ezek az írások novellákkal, sőt a regényekkel együtt is egy nagy emberi célt, egy nemes írói szándékot szolgálnak és érvényesítenek Illés Béla a legnehezebb években is arra törekedett, hogy felcsillantsa írásaiban a szocializmus emberi derűjét, hogy] megmutassa a kizsákmányolás nélküli társadalom humaniz­musát, igazát. S ha ezt az új humanizmust ideig-óráig beár­nyékolták is a személyi kultusz felhői, Illés Béla szocializ­musba vetet hite, humánus bizakodása igazolódott: az el múl-t időszak fellegoszlató volt. Az író hetvenéves. A folyóiratok és a hetilapok új és új írásait közlik; nemcsak alkotóerejéről adnak hírt ezek az el­beszélések, hanem Illés Béla emberi erejéről is, amellyel le- küzdi a betegséget. Magunknak azt kívánjuk, hogy még so­káig olvashassuk Illés Béla új meg új írásait, az írónak pe­dig azt, hogy töretlen akarattal folytassa művészi munkáját hogy tíz esztendő múlva, nyolcvanadik születésnapján ismétl nagy pohárral koccinthasson olvasóival arra, hogy a kilenc-j venedik születésnapon is éltető bor csillanjon serlegében. K. Pj regénye Köbe öltözöttek címmel jelent a cári Oroszországról. Alf­red Amen da Eroica című regényé­ben Beethoven életútját mutatja be olvasóinak. A Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg Sós Endre tanulmányo­kat, emlékezéseket tartalmazó kö­tete Felvillanó arcok címmel. Bű­vös kör címmel jelent meg Thury Zsuzsa legújabb családregénye. A Magvető Kiadó jelenttette meg Boldizsár Iván útinaplóját Zsiráf­fal Angliában címmel. Nemeskürti Istvánnak, a kivált filmesztétának legújabb kötete A meseautó uta­sai címmel jelent meg. Hatvani Dániel verseskötetót Üvegcsere­pek címmel adták ki. A Gondolat Kiadó második ki­adásban adta közre Futó Józsefnek Afriká-ról szóló könyvét. i-eterfi Istvánnak, a nemrég elhunyt ne­ves zenekritikusnak posztumusz könyve Emlékezéseim címmel Ir­ving Stone regénye Jack London életéről Matróz lóháton címmel jelent meg. Herbert Wendt köny­vét Szerelmi élet az állatvilágban címmel adtak ki. A Móra Kiad 3 De Ifin-könyvek sorozatában adta közre Szentivá- nyi Jenő izgalmas regényét A gö­rög gálya titkai címmel. A Táncsics Kiadónál harmadik kiadásban jelent meg Anne Risner Putnam és Allan Keiler könyve: Nyolc év Kongó törpéi között. Szerkesztői üzenetek L. Magda, Somogyjád: A Csere­bogár, sárga cserebogár refrén ű Szülőföldem című verset Petőfi Sándor írta, és semmi esetre sem ön. A többi vers kalendáriumból és emlékkönyvek búsmagyar ver- sikéiből származik. Közlésre aján­ló sorai így szólnak: »Ezeket a verseket magamtól írtam..-* Lehet­séges, hogy nem kérte föl rá senki, de ha már másolta őket, legalább a helyesírásra ügyelt volna. Cs. József, Kaposvár, Május 1. utca: Beküldött versei még nem érik el a közölhetőség színvona­lát. Furcsa idegenséget ad versei­nek az, hogy a birtokost és a bir­tokot rendszeresen fölcseréli — a rím kedvéért. Erre ügyeljen, és akkor nem törik meg mindunta­lan a mondat. V. László, Kaposvár: Mai reggel című versének csak pár sorát kel­lene átírni: az első versszak utol­só két sorát. Ha a Mars-lakókat helyettesíteni tudná a többi han­gulatteremtő képhez hasonlóan, szívesen közölnénk. Nincs bocsánat című versét már jobban át kéne dolgozni. Beküldött elbeszélései halványabbak a verseknél. Túl hosszúak és túl bonyolultak ah­hoz, hogy egységes egészek lehes­senek. Törekedjék az egyszerűség­re és a világosságra. Sz. László, Kaposvár, Szigetvári utca: Hosszabb prózai írásaira ugyanazt mondhatjuk, mint V. Lászlónak. Az ajtó túlsó oldalán című írásában érdekes! lélektani pillanatot fog meg, kár, hogy túl elméleti, elvont dolgokat sorol fel. Próbálja megközelíteni ezt a té­mát a hétköznapok konkrét tár­gyaival, jelenségeivel jobban ösz- szekapcsolva. Humoros írásaiban is tömöríteni kellene. A fő a nyu­galom című könnyed hangvételű rendelkezik az igazi humoros írás erényeivel. Ha konkrétan megne­vezné. hogy melyik üzletről van szó. lehetne közölni. Erre azért van szükség, hogv elkerüljük az ál­talánosítást: mert abban egyetér­tünk bizonyára, hogy ez nem jel­lemző. Amint láthatta: »Feladatunk nem merül ki a oanírkosár keresésé­vel.-* Irion tovább. B. J.-né. P. Zsuzsa, Kaposvár: Vágy című ver«e unalmas frázi­sok sora, kár versben el mond0 ni. ■Rejtvény című versén jót derül­tünk. A Latinka téri szobor láttán ígv szól: »Fi, ml a kő itt a té­ren.-* Az »itt a téren-« nem men­tes ar utánérzésektől, plágiumra gyanakszunk . . . Végül: ülni mé<* a kőmunkások is csak egy 1 betűvel tudnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom