Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

Szombat, 1965. március 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Elveszett milliók nyomában (ív.) Ejjfy kottából! A munkás a bürokráciában látja a legnagyobb hibát, és fönt keresi a felelőst. A váda­kat továbbítani akartam a TRANSZVILL budapesti ve­zetőihez. Sajnos, nem sike­rült. A gyárkapuban A budapesti gyár portáján egy ősz hajú, kedves nénike fogadott bennünket. Időpont: 1965. február 18., délután 3 óra 23 perc. A szokásos iga­zoltatás után készségesen pró­bál segíteni. — Az anyagosztály-vezetőt? Egy pilllanat, máris hívom. Tárcsáz. Nem veszik föL Egy másik számmal is pró­bálkozik. — Itt sincs senki. — Akkor talán az igazgató elvtársat. Végre egy válasz: — Tárgyalása van késő es­tig. — A termelési osztályt tes­sék megpróbálni. Ott sem veszik föl. — A főmérnök bent van? — Igen, azonnal hívom. Itt fölveszik a telefont. — A főmérnök elvtársat ke­resik. Azt mondják, sürgős. Újságírók — így a portás né­ni. Segítene, de nem tud. A vá­lasz elutasító. — Már felöltözött. Éppen menni készül. — Kérje meg, hogy pár per- cet várjon. A vonal túlsó végéről egy női hang. — Sajnálom, kérem, ak­kor sem ér rá... A portás nénitől csak egyet­len kérdésre kértem választ: — Ha maga egy percre el­menne innen, megbüntetnék? — De meg ám! Csakhogy én nem megyek el, mert ne­kem az a feladatom, hogy itt legyek... Nincs felelős? Néhány nappal utóbb Ka­posváron sikerült találkoz­nom Kohut Mátyással, a TRANSZVILL főmérnökével és Honig Ernővel, a VEJKM termelési főmérnökével. A kérdések zömére kitérő vála­szokat kaptam, a TRANSZ­VILL főmérnöke: — Az a baj, kérem, hogy sokszor más kottából játszik a KGM és másból a VBKM. A törzsgyárat nem lehet hi. báztatni. Számokkal tudom igazolni, hogy mi még rosz- szabbul állunk, mint Kapos­vár. Csakhogy ez nem vigasz a kaposvári gyár százötven munkásának, és ez nem pó­tolja a négymillió-hatszázezer forintos lemaradást. A daru. gyáriak sem fogadnák el ki­fogásnak. Arra a kérdésre, hogy ki a felelős, a VBKM termelési főmérnöke ezt mondta: — Senkit sem lehet fele. lősségre vonni, mert papíron mindenki igazolni tudja ma­gát A papírok szerint min­denki mindent megtett, az anyagvonalon még sincs rend. — De hác miért? — Azért, mert ami a való­ságban egyszerű, azt a leve­lezések és a papírok bonyo­lulttá teszik. — Hogy lehet ez? — Egyszerű példát mon­dok. Ha két osztálynak egyez­tetnie kell valamit, ezt külön- külön papíron csinálják. Mindez időveszteség. Az anyagvonalon pedig legfonto­sabb az idő. — A kaposvári gyár vezetői mennyiben felelősek? — Esküszöm, hogy ők sem tettek meg mindent. Túlságo­san merev a kapcsolatuk a törzsgyárral. — Ön szerint milyen a jó vezető? — Aki jól tud »behasalni«, megérzi, hogy mikor mire van szükség... De hát ez a »be­hasal ás« lutri. Ha sikerül, di­cséret jár érte, ha pedig nem, akkor összegyűlt a raktárban egy csomó fölösleges anyag És éppen az nincs, amire szük­ség lenne. Igaz, hogy ezért tu­domásom szerint még senkit sem vontak felelősségre. Pe­dig nem ártana, mert ebből adódnak országosan a százmil­liós elfekvő készletek. Ez a válasz egy kicsit azt jelenti, hogy ezen a térületen a tervszerűség sem tervszerű. Mert ha valóban tervszerűen gazdálkodnának, akkor nem volna szükség »hasra verésre«. Újabb hajrá Konkrét választ nem kap­tam. Az elmondott példák és a célzások arról győztek meg, hogy ebben az esetben fönt és középen kell keresni a vádlot­takat. Megtalálni persze na­gyon nehéz lesz, mert a kimu­tatások bástyái látszólag min­dent igazolnak, mindenkit megvédenék. i Közben dolgozni akaró mun­kásoknak csellengeni kell; több milliós kiesések keletkez­nek; károsodik az egyén és a népgazdaság. A TRANSZ- VILL-nál előállott helyzet kárt okozott a darugyámak, és még ki tudja, hol. Kinek jó ez? Miért van ez így? Ezekre a kérdésekre keresik a választ velem együtt a da­rugyár, a kisrugógyár és a TRANSZVILL dolgozói, mert a károkozás büntetendő cse­lekmény. A kaposvári gyár­ban most négy tonna dinamó­huzal hiányzik. Egy újabb műhelyt kell »leültetni«. A gyár nyolc tonna huzalt igé­nyelt, de csak négy tonnát ka­pott. És ezért nem felel sen­ki sem? A két főmérnök azért jött, hogy a hajrá részleteit meg­beszéljék. Mert a több milliós lemaradást pótolni kell. De vajon sikerül-e? És ha igen, milyen áron? Tóth Géza igaz­gató válaszát idézem: — Borzasztó hajrá lesz. Ez pedig együtt jár a minőség romlásával. De még így sem biztos, hogy sikerül. A pénzügyminiszter és az Országos Tervhivatal elnöké­nek legutóbbi együttes utasí­tása bizonyosan sokat segít majd. De ez még nem lesz megváltás. Arra van szükség —a párt határozatai világosan kimondják —, hogy idejében legyenek meg a jó és reális tervek. Ha a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium meg a VBKM jó terveket ad, és nem az utolsó pillanatban módosít­ják őket, akkor jobban meg­szervezhetik a munkát, ide­jében megrendelhetik az anyagokat. A népgazdaság nem papír- bástyákat vár, hanem becsü­letes munkát. Lent is, középen is, fönt is, Azt, hogy minden­ki »egy kottából játsszon« ... Németh Sándor Ki tegye? Egy tanácskozáson arról esett szó, hogy mennyi ten­nivalót adott a tél a kapos­vári járás mezőgazdaságá­ban. Megemlítették például, hogy sok trágya gyűlt össze a majorokban meg az udva­rokban. A Zselicség egyik agronómusa menten felhasz­nálta az alkalmat és kérte: »Szervezzen a gépállomás vontatás brigádot, küldje a mi vidékünkre. Ha mással nem, lánctalpas traktorral le­hetne trágyát szállítani ilyenkor is. Egyéb munkák­ra év közben csoportosíta­nak át gépeket a körzet más részeiből, most is ez kellene. Máskülönben továbbra is bent marad a sok trágya.« Az első hallásra a gépi se­gítség kérése teljesen jogos­nak, indokoltnak tetszik. Egy szépséghibája azonban van ennek a fölvetésnek. Előtte számot kellett volna adni arról, hogy helyben, az érdekeld szövetkezet már eddig mit tett az adott mun­ka elvégzéséért. Van ugyanis ennek a do­lognak — a szóban forgó zselici problémán túl — egy jellegzetes vonása. Előfor­dul, hogy a helyi vezetők gazdasági vagy egyéb ne­hézségek megoldását kizáró­lag külső támogatástól vár­ják. »Csinálja a gépállomás, intézkedjen a járás, adjon pénzt rá a bank« — ezek. a leginkább használt kifeje­zések. Nem takar-e ezek em­legetése gyakran saját mu­lasztást, semmittevést? A sorrendet szükséges fölcse­rélni. Mondjuk el, soroljuk csak föl előzetesen: »Ezt tet­tük először; utána meg azzal próbálkoztunk; aztán latba vetettük minden tudásunkat, erőnket — mégsem megy a dolog. Sajnos, a mi erőnk kevés a munka elvégzéséhez, végül kénytelenek vagyunk kérni: segítsenek!« Így van ez rendjén, hiszen a külső segítség nem helyettesíti, ha­nem kiegészíti a saját erő­feszítést. K. J. A társadalmi ellenőrök szeme mindent lát Nagyatádi járási tapasztalatok (Tudósítónktól.) — A nagyatádi járás keres­kedelmi társadalmi ellenőrei igyekeznek jól ellátni önként vállalt megbízatásukat — állapította meg egy a napokban tartott értekezleten Molnár István, a Nagyatádi Járási Ta­nács V. B. kereskedelmi fel­ügyelője. A járásban harminckét tár­sadalmi ellenőr tevékenyke­dik. Tavaly ötven üzletben, vendéglőben tartottak ellenőr­zést. Megállapították, hogy fő­ként a kisebb falvakban nem kielégítő az áruválaszték, sőt még Nagyatádon sem mindig kap a vevő azt, amit kér. Ez tervszerűtlenségigel, néhány IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR iboltvezető felületességével, OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG OOOOOOO gyakran a helytelen áruelosz­' 'tással magyarázható. A próba- vásárlások alkalmával észlel­ték, hogy az előre csomagolt áruikat pontatlanul mérték meg, ;s ezzel súlycsonkítást követtek el az üzletek dolgozói. Azt is tapasztalták, hogy az üzletve- laetők — felrúgva a rendelete­ket — mérlegelés nélkül veszik át és adják el a kenyeret. A vendéglőkben nem volt ele­gendő hideg és meleg étel. Több italboltvezető még szendvicset sem tudott adni a vendégekneik. Az üzletek — főként a mel­lékhelyiségek — nem elég tiszták. A forgalmas nagyatá­di cukrászdának nincs is mel­lékhelyisége. Változtatni kel­lene a kereskedelmi dolgozók modorán is, azaz udvariasab­ban kell foglalkozniuk a vá- sárlókkal meg a vendégekkel O— állapították meg a társadal­mi ellenőrök. Fiatal szakemberek falun Az első feladatok előtt EDDIG MÉG SENKI SEM DICSÉRTE a mezőgazdaságot Horváth Erikának. Annál töb­ben szidták. Akivel a sors összehozta, az mind a nehéz munkát, a sok felelősséget meg a nagy sarat emlegette, 'és azt tanácsolta, mihelyt teheti, int­sen búcsút a búzaföldeknek meg a dűlőutaknak. Menjen városba vagy irodába. Ott könnyebb megélhetést, gond­talanabb életet talál. Azzal ér­veltek, hogy a mezőgazdasági munka még férfiaknak is ne­héz, nőnek pedig egyáltalán nem való. — Nem ejtette gondolkodó­ba ez a sok lebeszélés? — A mások véleménye eb­ben a dologban nem hat rám. A sorsomról magam akarok dönteni. — Mi a véleménye a mező­gazdaságról mint szakmáról? Nehezen fogalmazza meg a választ. Tűnődik egy ideig, aztán felel. — Komoly szakma. Nem könnyű, talán nagyon is ne­héz. Ahhoz, hogy az ember nyugodtan dolgozzon, sok szak. tudásra van szükség. — Bírják ezt a munkát a nők? — Szívvel-lélekkel kell csi­nálni. Ha valaki ezt teszi, ak, kor ugyanúgy megállja a he. lyét, mint a férfiak. TUDATOSAN KÉSZÜLT erre a pályára. A gimnáziumi érettségi után nem kopogtatott sorra az egyetemeken. Fölvé­teli kérelmét egyenesen Keszt­helyre küldte. A főiskolán ak. kor nem jutott számára hely. Ezért haragszik is egy kicsit erre az iskolára, de nem ha­gyott föl elhatározásával. A jelentkezési lap a Szekszárdi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba ment. Ebből az iskolából jött tavaly a csur­gói Zrínyi Tsz-be. Tudta, hogy ide kerül, hiszen amikor meg­kezdte a technikumot, szerző­dést kötött a tsz-szel. A me­zőgazdaságról vajmi keveset tudott azelőtt. Akkor volt elő­ször kapa a kezében, amikor a technikumban gyakorlatra küldték. A szülei pedagógusnak szán­ták, de ő agronómus akart lenni. Tetve sikerült. Egyelőre gyakornokként dolgozik havi 1200 forintért. Az ősszel még inkább csak ismerkedett a gazdasággal. Az első önálló fel­adat a tavasszal várja. Ó fog­ja végrehajtani a vegyszere- zési kísérleteket. Komoly mun­ka lesz. — Nem fél tőle? — II myolult szakma a miénk. Talán éppen ez a szép benne. Szeretnék bizonyítani a kísérlettel. Eddig még ugyan, is csak »inaskodtam« a főag- ronómus mellett. A TOVÄBBTANULÄSRÖL nem tett le. Azt mondja, ha lehetősége nyílik rá, rögtön be­iratkozik az egyetemre. — Naphosszat a határt jár. ja. A munkán kívül jut-e ide­je másra is? — Olvasni szoktam, meg néha moziba menni. Télen rossz, mert az ember egész nap bent ül ^z irodában. Nem szeretem az irodát. Ha a ha­tárban járok, úgy elsuhan az idő, hogy észre sem veszem. — A téesz vagy a község fia. faijaival mikor találkozik? — Ritkán. Már több mint fél éve itt vagyok, de alig tu­dom, hogy van KISZ-szervezet is. Sokszor úgy érzem, hogy el­szakadok a saját korosztályom­tól. De mit tehetek? Eredményeket még nem tud felmutatni, hiszen még az is­merkedésre sem volt elég az itt eltöltött idő. Mert megismerni a gazdaságot nem könnyű do­log Ez azonban elengedhetet­len az eredményes munkához. Világra szóló tervei nincsenek. Dolgozni akar, s azt elérni, hogy egyszer ő is olyan biz­tonsággal mozogjon a határ­ban, mint az idősebb kollégák. Azt mondja, a burgonyát sze- réti a legjobban. Az asztalon is meg a határban is. Bízik abban, hogy a tavasszal alkal­ma lesz majd ezzel is többet foglalkozni. S a termelőszövetkezetnek milyen tervei vannak vele? Hantos János tsz-elnök így nyilatkozik: — Szeretnénk, ha gyakorno­ki ideje alatt megismerné ezt a munkát, mert utána önálló és nehéz feladatok várnak rá. Rosszul állunk szakember dol­gában. Minden munkáját értő agronómusra szükség van. — Hogyan vélekedik erről Horváth Erika? — ÉN ELJEGYEZTEM MA­GAM a mezőgazdasággal, de még nem esküdtem meg. — S ez az eskü mitől függ? — Attól, hogy hasznomat veszik-e a gyakorlati életben vagy sem. . Az elnöktől kerdem: — Mi a véleménye a munkájáról? — Amit eddig rábíztunk, jól megoldotta. Kercza Imre Szépek és felemelőek a társadalmi ünnepségek — de még népszerűsítésre szorulnak a tabi járásban (Tudósítónktól.) A közelmúltban tartotta meg idei első ülését a Tabi Járási Tanács Igazgatási Állandó Bi­zottságának társadalmi ün­nepségekkel foglalkozó albi­zottsága. Megállapították, hogy még mindig kevés a társadal­mi ünnepség az anyakönyvi bejegyzések számához viszo­nyítva. 1963-ban például 19 névadó, 32 társadalmi házas­ságkötés és 4 polgári temötés, 1964-ben 17 névadó, 53 társa­dalmi házasságkötés és 2 pol­gári temetés volt a járásban. A társadalmi ünnepségek szervezésének megkönnyítésé­re Nagyberényben, Tabon és Törökkoppányban albizottság alakult. Közepes felhozatal és kereslet volt a tegnapi piacon (Tudósítónktól.) A télutóhoz képest jó piac volt tegnap Kaposváron. A so- mogygeszti Üj Barázda Tsz 75 liter tejfölt (16 Ft) és 25 kg túrót (12 Ft) hozott forga­lomba. A répáspusztai tsz 1,5 mázsa fehér babot kínált a vá­sárlóknak. Tegnap újból meg- O nyitotta elárusítóhelyét a ka- $posmérői Űj Élet Tsz. Két he­lyen, az ÉKV piaci standján és a kaposvári Laitinka Tsz pavi­lonjában volt rántani való csirke, az előbbi 600, az utób­bi 250 darabot hozott forga­lomba. Igen sok apróvetőma­got is kínáltak az eladók. A kora reggeli órákban több száz csokor hóvirág fehérlett az almáskosarak tetején. Ezt is hamar elkapkodták. • Egy-két ár: karalábé 3,40— 3,60, káposzta 2,60—3,20, zöld­ség vegyesen 4, tojás 1,40—• 1,50, tarkabab 12—14, lehcse 20, alma 4,50—8,20. rántani való csirke 26—32 forint. A községek állami és tár­sadalmi vezetői még idegen­kednek a társadalmi ünnepsé­gekkel járó munkától. Nem­igen fáradoznak azon, hogy meggyőzzék az embereket a családi események társadalmi megünneplésének jelentőségé­ről. Pedig a községi tanács ve­zetőit jogszabály kötelezi ar­ra, hogy az anyakönyvezéskor felhívják a figyelmet a csalá­di események társadalmi meg­ünneplésére. Ez nem mindig történik meg. Több községben, mint pél­dául Bábonymegyeren, Bony- nyán, Fiadon, Lullán, Nagybe­rényben, Somogydöröcskén, Somogyegresen, Szorosadon sem 1963-ban, sem tavaly sem­miféle társadalmi ünnepélyt nem rendeztek. Polgári teme­tés csak Bedegkéren és Zicsen volt. Az ülésen elhangzott hozzá­szólások is a hiányosságokkal foglalkoztak. Javasolták, hogy a járási szülőotthon dolgozói is népszerűsítsék a névadó ün­nepségeket. A társadalmi ünnepségek népszerűsítése, szervezése és megrendezése tekintetében még sok a tennivaló a járás­ban. Az állami és társadalmi szerveknek az eddiginél ko­molyabban kell ezzel a fel­adattal foglalkozniuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom