Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-18 / 65. szám

VIlJLG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKJ Arí: 50 FILLÉR Mai számunk tartalmából: MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI!. ÉVFOLYAM 65. SZÁM Határozottabban, őszintébben (3. o.) CSÜTÖRTÖK, 1365. MÁRCIUS 18. I I A húsz évről vallanak... (5. O.) 18 kiló tisztesség (6. o.) Elviség, méltányosság, körültekintés Túlzás lenne arra gondolni, hogy néhány országos szám és közgazdasági érv egyszeri­ben megnyugtatja azokat, akik létszám-fölösleg vagy átszerve­zés miatt kézhez kapják mun- kákönyvüiket, hiszen sorsok, életviszonyok változásáról, esetleg esztendőkön át szövő­dött munkahelyi kapcsolatok megszakadásáról van szó, mégis szükséges néhány lé­nyeges tényt megemlíteni. Szocialista országban élünk, ahol gazdasági törvényszerű­ségek határozzák meg a fog­lalkoztatottak létszámát. A gazdasági összefüggések meg­ismerése érthetőbbé teszi a szükséges intézkedéseket, jól­lehet nem oldja meg azok személyes gondját, akik most másik munkahelyre kerülnek. Itt van mindjárt a legfonto­sabb tény: minden ország gaz­dasági színvonalát és ezzel együtt lakosainak jólétét a termelés egy főre átlagosan jutó mennyisége, valamint a termelékenység színvonala ha­tározza meg. Márpedig a ter­melékenység növelésében — a nemzetközi összehasonlítás ta­núsága szerint — nem állunk éppen a legjobban. Ha a már elért színvonalat vizsgáljuk, kiderül, hogy az iparilag fej­lett országokban átlag két­szer termelékenyebben dol­goznak, mint a mi üzemeink­ben; a gépipar összehasonlítá­sánál az arány két és félsze­res. Ez azt jelenti, hogy ipa­runkban a nemzetközileg szükségesnél több munkáskéz több munkaórával állít elő egy-egy terméket, illetve az indokoltnál több irodai alkal­mazott adminisztrálja a ter­melést. Nyilvánvaló, hogy amikor külföldön eladjuk eze­ket a termékeket, a fölösleges többletmunkát nem fizetik meg nekünk, következésképp kevesebb árut kapunk érte cserébe. A szükségtelenül rá­fordított munkától természete­sen az itthon forgalomba ho­zott áruk sem válnak értéke­sebbé, csupán költségesebbé. Az iparban dolgozók létszá­ma eddig gyorsabban emel­kedett, mint a termelékeny­ség A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1949 és 1963 között iparunk termelé­kenysége nemzetközi mérték­ben is figyelmet érdemlő gyor­sasággal, 90 százalékkal nőtt Ez átlagosan évi 5 százalékos emelkedésnek felel meg. Csak­hogy a létszám évenként 6 százalékkal nőtt! Esztendők óta minden évben 120—130 ezerrel gyarapodott a foglal­koztatottak száma — 1964-ben 114’ ezerrel —, s ez túlzás nélkül történelmi vívmány, hiszen a munkanélküliség megszüntet jelzi. De hiba len­ne elhallgatni, hogy volt eb­ben kevésbé kedvező mellék­tünet. Ugyanis hosszú időn át a szinte korlátlan munkaerő- utánpótlás nem kényszerítette a vállalatokat a világméretű technológiai verseny »szorító- jába«, hiszen a termelést új dolgozók fölvételével is, »gond nélkül« emelhették. (További nem kedvező mel­léktünet: miközben az ipar­ban átlag 10—25 százalék az úgynevezett vesztaségidő, ta­valy 10 százalékkal nőtt a felhasznált túlórák száma a előző évihez képest!) Végeredményben a termelés emelését évek óta mintegy fe­le arányban fedezzük a terme­lékenység emelésével; 1963-ban 40 százalék, 1964-ben mintegy 50 százalék volt ez az arány. Az idei terv 70 százalékot irányoz elő olyképp, hogy az évenként szokásos létszámbő­vítésnek csupán a harmadát engedélyezi: 43 ezret. Ebből a számból kitűnik, hogy általá­nos létszámcsökkentésről nincs szó. Egész sor iparág­ban, például a könnyűipar né­hány ágában, az építőiparban, idénykor az élelmiszer- és a vendéglátóiparban előrelátha­tóan az idén is jelentős lesz a munkaerőhiány. Sok jel mutat arra, hogy éppen ezt, az elhelyezkedés viszonylag tág lehetőségeit ér­telmezik torz módon néhány vállalatnál. »Talál munkát másutt is« — hangzik olykor a -fölmentés« az elbocsátan- dók jegyzékének gondos és hu­mánus elbírálása alól. Pedig a kényszerű munkahelycsere még akkor is méltánylást és segítséget érdemlő változás egy ember életében, ha a fel­mondás megfelel a jogszabá­lyoknak. De a Munkaügyi Mi­nisztérium ellenőrzései, tapasz­talatai szerint a felmondási paragrafust több helyen ürügynek, lehetőségnek tekin­tik arra, hogy o »kellemetlen emberektől", a hibákat bírá­lóktól megszabaduljanak. (Sajnos előfordult, hogy olyan dolgozónak mondtak fel első­ként, aki bejelentést tett munkahelye hibáiról a népi ellenőrzésnek, s a vizsgálat őt igazolta!) Ez természetesen nemcsak a törvények és a szocialista erkölcs durva meg­sértése, hanem még gazdasá­gi nézőpontból is káros. Könnyű belátni, hogy ha a vé­gén, tehát az elbocsátásnál kezdik a sort, ahelyett, hogy üzemszervezéssel, műszaki intézkedésekkel nem a »lét­számot", hanem a fölösleges munkahelyet szüntetnék meg, akkor csak idő kérdése, mikor kerül más dolgozó a megüre­sedett munkahelyre — és min­den marad, ahogyan volt! Az emberség elemi követel­ménye az is, hogy itt nem ele­gendő a statisztikai számokat látni, hanem mögöttük o sajá­tos helyzetet, a szociális kö­rülményeket. Az egyik tekin­télyes iparválalatnál műhe­lyenként és munkahelyenként közösen a dolgozókkal vitatták meg a létszámcsökkentés név­jegyzékét. Ha valakik, hát ők tudták, kit nélkülözhet a mű­hely, és ki nélkülözheti itt be­töltött munkahelyét. A nyílt szó, a közösség értékítélete még e nehéz, gyakran sérel­meket, lelki sebeket okozó fel­adat megoldásában is segít! Igaz: a létszámgazdálkodás nem szavazat tárgya, erről gondos és korszerű elemzés alapján a vállalatok irányítói döntenek. De tudják, hogy nem gépekről — emberekről kell dönteniük! Befejeződtek a magyar—jugoszláv gazdasági megbeszélések Szerdán befejeződtek a ma­gyar—jugoszláv gazdasági meg­beszélések, amelyeket magyar részről Vályi Péter, az Orszá­gos Tervhivatal elnökének el­ső helyettese, jugoszláv részről Jozse Brilej, a szövetségi vég­rehajtó tanács tagja vezetett. A magyar—jugoszláv gazda­sági megbeszéléseken áttekdn- ^Ktésk a két ország közötti gaz­dasági együttműködés eddigi eredményeit és meghatározták a további feladatokat, elsősor­ban a gépipar, és kohászat, a műtrágya- és műszálgyártás, a gyógyszeripar, valamint az energetika területén. Véle­ménycserét folytattak a két or­szág közötti külkereskedelem továbbfejlesztésének lehetősé­gedről. (MTI) (• v Gromiko és Stewart tárgyalásainak J*.' ' ':^yN W W m" £ második napja A Wilson- kettős Értesülések szerint szerda délelőtt a leszerelés problémá­ja és az Egyesült Nemzetek Szervezetének működését bé­nító vitás kérdések kerültek szőnyegre Stewart brit ésGro- miko szovjet külügyminiszter második tanácskozásán. Angol kormányforrások hangoztat­ják: jóllehet a kedd délután lezajlott kétórás eszmecserén nem történt haladás a vietna­mi válság ügyében, a két kül­ügyminiszter szívélyes légkör­ben folytatja tárgyalásait. Ami az indokínai helyzettel kapcsolatos szovjet—brit társ­elnöki felelősséget illeti, meg kell jegyezni, hogy angol ve­zetőkörök rendkívül sikamlós játszmát folytatnak Gromiko látogatása körül. Mint jelen­tettük, a munkáspárti bal­szárny szóvivői kedden ismét követelték, hogy Wilson hatá­rolja el kormányát az Egye­sült Államok vietnámi ag­ressziójától. A miniszterelnök a szovjet és a brit külügymi­niszter folyamatban levő ta­nácskozásaira hivatkozva szó­lította türelemre politikájának bírálóit. A Gromiko—Stevart- találkozó első fordulójáról kö­zölt tudósítások azt sugallják: a »brit békeerőfeszítések si­kere a Szovjetunión múlik", s hogy a brit javaslatra adott szovjet válasz »nem kecsegtet eredménnyel«. A taktika meglehetősen át­látszó: a kormány egyfelől a kormány játéka szovjet—angol tárgyalások fon­tosságát hangsúlyozza, és ez­zel igyekszik elhallgattatni párton belüli bírálóit, másfe­lől a sajtó útján azt terjeszti, hogy »szovjet részről nem mutatkozik együttműködési készség«, ezért nem várható különösebb eredmény a talál­kozótól. A kormánypárti Sun diplo­máciai tudósítójának jelenté­séből kiderül, hogy brit rész­ről a következő javaslatot ter­jesztették elő: az angol és a szovjet külügyminiszter erősít­se meg, hogy hajlandó foly­tatni társelnöki szerepét, »a szovjet kormány fejtse ki be­folyását Észak-Vietnamban a válság enyhítése érdekében«. Enyhén szólva, merészség­re vall, hogy az angol kor­mány, amely nyíltan támogat­ja a demokratikus Vietnam el­len intézett amerikai »bombá­zó-diplomáciát", a szovjet kormányt szólítja fel »észak- vietnami befolyásának kifej­tésére«. Értesülések szerint Gromiko félreérthetetlenül an­gol kollégája értésére adta,' hogy mindenekelőtt a Wil- son-kormánynak kellene »wa­shingtoni befolyását kifejte­nie«, ha valóban egyengetni kívánja a béketárgyalások út­ját. Philip Noel-Baker munkás­párti képviselő, a kormány­párt parlamenti külügyi bi­zottságának elnöke szerdán a ® Második napja folyik Londonban a Gromiko—Ste­wart eszmecsere. Hírek szerint a két külügyminiszter kicserélte véleményét a dél-vietnami helyzettel kapcsolat­ban. Az álláspont azonban eltérő e kérdésben. London ugyanis meglepően kettős játékot folytat. A parlamentben a tárgyalásokra való hivatkozással türelemre intik azokat, akik a Wilson-kormányt nyílt színvallásra próbálják kényszerí­teni a vietnami agresszió elítélésében, az angol sajtó vi­szont a szovjet félre hárítja a felelősségek O A volt belga gyarmat Kongóban ma parlamenti vá­lasztások kezdődnek. A színjátékra jellemző, hogy a Csombe-féle közigazgatás csak kevés tartományban készí­tette elő a választásokat, a többiben ugyanis nem ura a helyzetnek. A választási komédiával nyilvánvaló szándékai vannak Csombénak: szalonképesebbé akarja tenni a kongói rendszert. © Bonn változatlanul kitart ama álláspontja mellett, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít Izraellel, s ra­gaszkodik a Hallstein-doktrina alkalmazásához. Az arab or­szágok éppen ezért a Bonnal való szakításra készülnek. Egységbontók azonban itt is akadnak: Marokkó például ki­jelentette: nem hajlandó szakítani Nyugat-Németországgal. Timesben közölt nyílt levelé­ben ezt írja: »Gromiko ittléte alkalmából szeretném kifejez­ni azt a meggyőződésemet, hogy a brit nép túlnyomó többsége egyetért U Thant ENSZ-főtitkárnak azzal a né­zetével, hogy a vietnami há­ború folytatása csak súlyosbít­hatja a helyzetet, és helyesli az azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra szólító ja­vaslatát«. Délután Gromiko látogatást tett az angol alsóháziban, ahol az Interparlamentáris Unió teadélutánt rendezett tiszteleté­re. A szovjet külügyminiszter később felszólalt a brit—szov­jet parlamentközi bizottság an­(Folytatás a 2. oldalon.) Péter János külügyminiszter Bécsbe látogat Péter János külügyminiszter április 7-e és 9-e között dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság külügyminiszte­rének meghívására hivatalos látogatást tesz Ausztriában. (MTI) Az amerikai »tanácsadók« vallatnak egy »partlzángyanús« dél- vietnami parasztot. £gybeterelik s a lakóhelyükről elhajtani készülnek a »gyanús« falvak lakóit, Hadüzenet nélküli háború Dél-Vietnamban Mérhetetlenül sokat szenved a dél-vietnami nép. Az amerikai ka­tonai »tanácsadók« mindenkit gya­núsnak találnak. Kegyetlen mód­szerekkel vallatják a partizángya­nús férfiakat. Egybeterelik a »gya­nús falvak« népét és különféle mód­szerekkel hatni »igyekeznek« rá­juk. Az értelmetlen, légi bombázá­sok elöl a lakosság »rókalyukak­ba« húzódik s elképzelhető, mit gondol a földek, erdők és falvak felégetőiről, az ártatlanok vérének kiontóiról. Az Illustrated London News ké­pei fontos kordokumentumok, s alkalmasak arra, hogy felrázzák a világ lelkiismeretét. Egy bizonyos: ezt a háborút a Pentagon erkölcsi­leg már elveszítette, de katonailag sem nyerheti meg soha ... Egy édesanya, aki a gyermekeivel élte át egy »rókalyukban« a* egyik USA helikoptertámacíasu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom