Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-11 / 59. szám
Csütörtök, 1965. március 11. 5 Gyümölcstermelő szakmunkások A VIZSGA ELŐTT két nappal találkoztam velük. Azóta bizonyára túl vannak az írásbelin, és ma, a szóbeli után megkapják a szakmunkás-bizonyítványt. No, nem mindenki, mert vannak köztük olyanok is, mint a kaiádi Pajor János meg a kányái Bár József, akiknek a bala- tonboglári egyhónapos tanfolyam csak továbbképzést jelentett. ök már szakmunkások. Gyakorlati foglalkozás. Negyvenhetén hajoltak azösz- szeszedett ágak fölé, némelyikük előtt a nyitott könyv, úgy gyakorolta az oltást. — Ez a párosítás, ez a szemzés ... — Föl kellene hasadni a héjának, de nemigen akar. Azért próbálkozom vele ... É-i gyűlnek a mintapéldányok. Legtöbbjének nem új ez a munka: míg a félig alvó rügyekkel babrálnak, talán eszükbe jut az a másik, az igazi, amit már évek óta végeznek odahaza. — Ezért is ment könnyebben a tanulás... Meg valami előképzettség mindenkinek kellett ahhoz, hogy most szakmunkásvizsgára mehessen ... T. Zsiga Ferenc 59 éves. Falujából, Balatonendrédről Nagy Józseffel ketten vannak itt. — Az én cseresznyefáimról már az unokáim esznek. S míg gallyakat illeszt ösz- sze, elmondja, hogy hiába akármilyen sok gyakorlat, azért egy ilyen tanfolyam nagyon sok újat ad. Telepítés, metszés, kártevők elleni védekezés — mindenben van valami új, amit nem lehet nélkülözni ... DÉLUTÁN már a vizsgatétel szerint ismételték az anyagot. Jegyezték a táblára írt rövid összefoglalót, figyelték társaik feleletét. Legtöbbjük haja már deres. Vélemények jutottak eszembe, Gyalus Katalin, Pécsek Lajos, Fejér János, Ruzsics Gábor. Molnár József szavai. — Egy kicsit úgy van, hogy míg nem terem a gyümölcsös, addig afféle »-mostohagyerek«. No. nem azért, elvégzőnk mi minden rpunkát, de azért mégiscsak az a törődés... — Akiket ismerünk a nyolcadikosok közül, azokkal szoktunk beszélni. — Gyalus Kati maga is fiatal még. — De azért, legalábbis én úgy ítélem meg, a szövetkezet vezetőinek kellene nagyobb hatással lenniük. Hiszen olyan szép a gyümölcsösmunka! De szakértelem nélkül ott tényleg nem lehet boldogulni... — Én meg a fő hibát a szülőkben látom. Még talán az a gyerek kedvet is érezne, de otthon mindig mást hall, aztán így maradunk mi, öregek. Szakmaszeretetei, őszinte igyekezetei lehet tanulni tőlük. ök valóban szívükön viselik annak a nagy értéknek sorsát, melyet az egyre szaporodó nagyüzemi gyümölcsösök jelentenek. Ezért foglalkoztatja például a háztáji gyümölcsösök állapota az ádándi Kovács Gyulát. — Már vagy harminc gazda szólt, hogy csináljunk va lamit. Hiába, az igények nőnek, mindenki szívesebben fogyasztja az egészséges, szép gyümölcsöt. Mi a szövetkezet ben nem tudjuk sehogy sem megoldani. Áz lenne a jó, ha a földművesszövetkezet segítene. Kérését följegyeztem, hiszen a kezdeményezést örömmel fogadja az ember. S így, hogy látják a gondokat, a nehézségeket, tudják, hogy nekik mint szakmunkásoknak nemcsak az a dolguk, hogy képességükhöz mérten legjobban elvégezzék a munkát, ha- inm uz is, hogy segítsenek az utánpótlás biztosításában. EGY HŐN APÓT töltöttek itt. Sokat tanultak, s most, hogy hazamennek, következik nagyobb vizsga, a mindennapok gyakorlata. Nem tudom, hogy a szakmunkás-bi. zonyítványokba milyen osztályzatok kerülnek. Otthon, ahol száz holdakban mérik a gyümölcsösöket, ott kívánok valamennyiüknek jelest. . . Vörös Márta AZ „EZERNYI FAJTA NÉPBETEGSÉG” ORSZÁGÁBÓL az egészség hazája »Ezernyi fajta népbetegség, jszapora csecsemőhalál,/ árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár ...« — így jellemezte József Attila azt mélységet, amelyben urai tartották évszázadokon át a magyar népet. Életünk minden területén korszakos változások történtek az elmúlt két évtizedben, de talán legszembetűnőbb a né. pünk egészségében bekövetkezett fejlődés. Ennek sokatmondó — s az utóbbi években többször is idézett — mutatója a mai fiatalok méretének, testsúlyának, mellbőségének jelentős különbözősége a 20— 30 évvel ezelőtti fiatalokétól. Egyre növekvő igények Hazánkban ma intézményesen gondoskodnak a lakosság egészségéről. Az ország lakosságának több mint 98 százalékára terjed ki a társadalom-, biztosítás. Különösen a legA múlt év eredményeiről és az idei feladatokról tanácskozott a Tahi Járási Pártbizottság (Tudósítónktól.) Múlt évi munkatervének végrehajtását elemezte legutóbbi kibővített ülésén a Ta- bi Járási Pártbizottság. Megvitatták és elfogadták az idei feladatokat tartalmazó munkatervet is. Bogó László elvtárs, a párt- bizottság első titkára beszámolójában elmondotta, hogy a múlt évben a pártszervezetek életében jelentős előrehaladás történt. Az alapszervezetek 91 új taggal és tagjelölttel gyarapodtak. A pártszervezetek többségében tovább erősödött az egység és a fegyelem. Új pártszervezetek alakultak a ktsz-néü a Vízgazdálkodási és -Talajvédelmi Társulásnál meg a zsák- és ponyvaüzemben. A gazdasági feladatok végrehajtásáról szólva az első titkár elmondotta, hogy a főbb terményekből általában jobb volt az átlagtermés, mint az előző évben. Búzából pl. átlagosan 9,7, kukoricából 16,5 burgonyából 55, cukorrépából pedig 150 mázsát takarítottak be hol" dánként. A kukorica és a cukorrépa kivételével azonban a járás közös gazdaságai nem értek el a tervezett átlagtermést. Az állattenyésztés a tervezettnél jobban alakult. A tsz- ek mintegy másfél millió forint többletjövedelemre tettek szert. Az idei munkaterv legfontosabb feladatnak a gazdasági élet és vezetés további szilárdítását, a pártszervezetek politikai és szervezeti erősítését jelölte meg. A termelőszövetkezetekben az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az állategészségügyi helyzet megjavítására és az építkezések tervszerűbbé tételére. utóbbi években nőtt ugrásszerűen a biztosítottak száma. (A felszabadulás előtt a lakosságnak csupán egyharmada részesült társadalombiztosításban.) A gyors fejlődést a foglalkoztatottság nagyarányú növekedésével, továbbá azzal magyarázhatjuk, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezésével a termelőszövetkezeti tagok is biztosítottak lettek. A múlthoz mérten igen sokat fejlődtek a biztosítottaknak nyújtott szolgáltatások: területen nemzetközileg is az élvonalba tartozunk. A leg. utóbbi öt évben megkétszere. ződtek a társadalombiztosításra fordított összegek. A különféle juttatások — a táp pénz, a nyugdíj, a gyógyászati segédeszközök, a gyógyszer- ellátás, a szanatóriumi férő- helyek számának növelése — mind jelentős haladásról tanúskodnak. Óriásit léptünk előre. A fel- szabadulás előtt Magyarországon 1500 orvostanhallgató volt, s évente körülbelül 350 orvost avattak. Ma 6900 az orvostanhallgatók száma, s évenként 1000 orvosi oklevelet adnak ki. Az orvosok szárny akárcsal; a bstegápolóké. a kórházak, szanatóriumok és rendelőintézetek befogadóképessége stb. mégis elmarad az igényektől. Pedig a felszabadulás előtti 48 000 helyett ma 75 000 kórházi ágy áll a betegek rendelkezésére, a kórházi dolgozók száma pedig húsz év alatt megháromszorozódott. 1945 előtt Magyarországon üzemorvosi ellátás jóformán nem volt, ma viszont átfogja az egész ipart. A balatonlellei tanács virágkertészetének új üvegháziban nevelik a község parkjai és kertjei részére a virágpalántákat. Az idén negyvenöt -ötvenezer, tizennyolc- húszféle palántát ültetnek ki a fürdőhelyen. A fertőző betegségek leküzdése Mennyi személyes emléket, közvetlen környezetünkből ismert szomorú példát idéz föl az emlékeztetés: népünket két- három évtizeddel ezelőtt még a »-morbus hungaricus«, a nyomor, az elégtelen táplálkozás szülte legpusztítóbb népbetegség, a tbc tizedelte. Szocialista államunk óriási áldozatokat hozott és hoz jelenleg is a tbc teljes felszá. molására. 1938-ban 106 000, most évente ötmillió szűrővizsgálatot végeznek az országban, hogy a betegek Idejében kerülhessenek kezelésbe. A régebbi néhány ezer kórházi ágy helyett ma 13 000 áll rendelkezésre, s a betegek — az ingyenes gyógykezelés mellett — két évig teljes fizetésüket is megkapják. Mint járvány megszűnt hazánkban a gyermekparalízis. Míg 1957-ben, illetve 1959-ben kétezer körül volt az évi megbetegedések száma. ezzel szemben az utóbbi négy esztendőben évenként csak egykét megbetegedés fordult elő. A fertőző betegségek elleni mind eredményesebb harcban — az általános gazdasági, társadalmi, kulturális körülmények javulása mellett — egyre nagyobb szerepe van az orvostudomány fejlődésének is. A diftéria és több más fertőző betegség visszaszorításában is jelentős eredményeket értünk el az utóbbi években az orvostudomány legújabb vívmányainak alkalmazásával. Gondoskodó s a jövő nemzedékről ^őiíiz éve étettiéxj iztek. Intézkedések az öntözéses gazdálkodás hatékonyságának növelésére ' 550 000 hold kap mesterséges csapadékot A terveik szerint az idén 550 000 holdra terjed ki az öntözéses gazdálkodás. A területi növekedés valamivel kisebb, mint az előző években volt; az irányító szervek és az üzemek most inkább az eddigi öntözések minőségi fejlesztésére, hatékonyságának javítására összpontosítják az erőket. Ezt a célt szolgálja néhány központi intézkedés is. A Földművelésügyi Minisztérium irányításával a megyei tanácsok felülvizsgálatot tartanak azokban a termelőszövetkezetekben, ahol az öntözés nem hozta meg a várt termésfokozó hatást. Ezekben a szövetkezetekben intézkedési tervet készítenek, s ott. ahol semmiképpen sem javíthatók az öntözéses gazdálkodás föltételei, csökkentik az öntözött területet. Az. országban most csaknem 100 000 hold az egy vagy több éve nem működő felületi öntöz.őtelepek területe. A Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakemberei ezeket felülvizsgálják, s megállapítják. melyiket érdemes még felúsít»r>i. s melyiket kell fpl<:7,nrYV^lni. A Ko* vetkező években előreláthatólag több mint 150 000 hold elöregedett rizsföld és más felületi öntözőtelep rekonstrukciójára kerül sor. Az öntözéses gazdálkodás jobb megszervezése, a korszerű módszerek terjesztése érdekében az idén kibővítik az öntözési szaktanácsadást. Az AGROTRÖSZT mellett bekapcsolódik ebbe a munkába a vízügyi szervezet is, amélynek szakemberei a felszín alatti és a felületi öntözésekhez adnak rendszeres szaktanácsokat a termelőszövetkezeteknek. (MTI.) Kilencezer éves falu A perui tengerparton fekvő Paracas vidékén egy Frédéric Engel francia régész vezetésével kutató expedíció 9000 éves falu nyomaira talált. A nemi falu 5—600 lakosa nádból és vályogból épült viskóban lakott, és növényi rostokból szőtt ruhákba öltözött.A kőből készült tükrök, gyöngysorok és szép formájú agyagszilkék mind arra vallanak, hogy a teőkorszakbeli emberek fejlett művészi érzékkel bírtak. Nehéz, vastag könyvet forgatok a’ kaposvári Táncsics Gimnázium irodájában. Megsárgult lapjain nevek, számok adatok. Húsz éve jegyezték be őket... Akkor érettségizett az osztály. Flosznik Pált munkahelyén, az SZTK-bam keresem föl. Ellenőr. Szőkésbarna, középtermetű ember; öröm villan szemében, amikor volt osztálytársairól, az eltelt húsz évről kérdezem. — A fiúk ... Nagyon szétszóródtunk, nagy részüket 1945 óta nem láttam. De igen jó érzés, ha néha találkozom valamelyikük nevével. Többen »kiugrottak közülünk. Horváth Zoltán például író lett, a rádióban szoktam hallani. Simon Lajos az Építésügyi Minisztériumban dolgozik. Én esak tisztviselő vagyok, de elégedett ... Mi történt azóta? Az érettségi után szakmát tanultam, nem is volt szándékomban tovább menni. Autószerelő lettem, akkor azonban Kanosváron képtelenség volt elhelyezkedni. Pályát változtattam: egy ideig a városi tanácsnál dolgoztam, majd ide kerültem az SZTK-hoz. Közben megnősültem. Tizenhat éve gozom itt, járom a megvét. Nnevon szeretem munkahelve- met, kollégáimat. Elmehettem volna már. hívtak, több fizetést is ajánlottak de ’ól érzem itt magam. Megbecsülnek, szeretnek. s én igyekszem ezt viszonozni. — Tősgv-Bkeres kaposvári T-Hrrvr-V rtaevon örülök a vá- rcm fejlődésének. Kaposvár szebb, mint eddig bármikor. Gomba módra nőnek az új épületek, februárban mi is új lakásba költöztünk. Meglehetősen kevés időt tölthetek a csaüiád körében. Előfordul, hogy egy hétig is vidéken vagyok, ezért nemigen járunk szórakozni. Van televíziónk; elsős gimnazista fiammal be rendeztünk egy kis fotólaboratóriumot: — a fényképezés, a kidolgozás számunkra a legjobb szórakozás. Mi a legnagyobb vágyam? Egy autó ... Takarékoskodunk, feleségem is dolgozik, talán egypár év múlva vehetünk. No persze a véletlenre is számítunk egy kicsit, lottózunk hátha... Egyenlőre motorozunk, nyáron gyakran kimegyünk a Balatonra. Külföldön még nem jártam, de az az elvem, hogy előbb saját országunkat ismerjük meg, itt is van sok szép látnivaló ... A megye »leggazdagabb« főkönyvelője Pék György. Az OTP-nél dolgozik. Már az érettségi után két hónappal •pénzember« lett. A városháza pénzügyi osztályára került. —- Nagy szó volt ez akkor, hisz csak protekcióval lehetett állami szervhez bejutni ... — S magának volt? — Nem. Ha csak az nem számít protekciónak, hogy a nővérem ott dolgozott. 1948- ban behívtak katonának, s a huszonhat hónap alatt egészen a szakaszvezetői rangig vittem. Ez már a második katonáskodásom volt, ugyanis az érettségi előtt beosztották az egész osztályt »yárosvédelemre.« Ah-ogy leszereltem, OTP-hez jöttem dolgozni, azóta itt vagyok. 1952-ben nősültem, már van egy harmadikos és egy hatodikos fiam. Majdnem minden beosztást végigcsináltam itt. 1956-ban neveztek ki főkönyvelőnek. Szeretek itt dolgozni. Kaposfő- ről járok be már több mint tíz éve, hamarosan megoldódik azonban ez a problémám is: társasházat építünk a könyvtár mellett. Ha majd bent lakunk, ismét hozzákezdhetek a tanuláshoz, bár az érettségivel nem fejeztem be. hisz elkeltett végeznem a könyvelői tanfolyamokat. Szeretnék beiratkozni a Marxizmus—Lemnizmus Esti Egyetemre is. — Mit tud vélt osztálytársairól? — Nagyon keveset. Akik itt maradtak Kaposváron, azokkal elég gyakran találkozom, de az osztály kilencven százalékát nem láttam húsz év óta. Tábori Ottó is az osztálvtár- sak közé tartozik, bár ő Csurgón érettségizett. Szintén az OTP dolgozója. Két stencile- zett papírlapot mutat — Érettségi találkozónk lesz a nyáron. Itt a névsor ... Krasznai Csőré meg S'mim Lajos szervezi. De sajnos, nem lesz teljes az osztály. tizenegyen meghaltak közülünk.. — Jó lesz azért találkozni a többiekkel — jegvzi meg Pék Gvörgy —, bár azt hiszem, nagyon eltávolodtunk egymástól... De a közös emlékek, biztosan fölmelegítik a légkört. s újból köz») hoznak bennünket egymáshoz. Strahl Márta Anélkül, hogy az állami egészségügyi gondoskodás rendkívül kiterjedt hálózatának minden állomásáról beszélnénk. hadd említsük meg ennek a gondoskodásnak kezdetét, amely már a gyermek születése előtt kezdődik. A leendő anyák és a születendő magzatok egészségét rendszeres szakfelügyelet óvja. Ma már a falusi asszonyok sem magukra hagyatva hozzák világra gyermeküket, hanem jól fölszerelt intézetekben. A szülő anyának — törvényes rendelkezéseink értelmében — húszheti szabadság jár teljes fizetéssel. Csecsemőjük részére 400 forint értékű kelengyét kapnak az államtól. Bízvást mondhatjuk: egyetlen kapitalista országban sem nyújt ennyit a társadalom, az állam az édesanyáknak. A tervszerű csecsemőgondozás és az egészséges életkörülmények a réginek a negyedére csökkentették hazánkban a csecsemőhalálozást. A felszabadulás előtti Magyarországon 1000 gyermeknek 37 bölcsődéje volt, ma 33 000 gyermeket gondoznak 900 bölcsődében. Háromszor -annyi óvoda és hatszor annyi óvónő tevékenykedik, mint a felszabadulás előtt. A csecsemőket és az iskolásokat rendszeres védőoltásokban részesítik. Közegészségügyünk fejlődésének fontos tömegbázisa a Magyar Vöröskereszt, amely már az iskolákban elkezdi az egészségre nevelést. Az ifjú vöröskeresztesek száma meghaladja a negyedmilliót. Közülük sokan tekintik megtisztelő, kedves feladatuknak az öregek segítését, gondozását. A véradómozgalmat is a Vöröskereszt szervezi. Tavaly több mint negyedmillióan adtak térítésmentesen vért embertársaik életének megmentésére. A hatalmas egészségügyi hálózat minden szektorát felsorolni sem tudnánk. Több mint 18 000 orvos, 4000 gyógyszerész, 40 000 ápolónő, szülész-, asszisztens- és gondozónő óvja egészségünket, gyógyítja a betegeket. Az ő áldozatos munkájuknak is kö- saönhető, hogy Magyarországon az átlagos életkor ma tizenöt évvel hosszabb, mint húsz esztendővel ezelőtt volt. Az »ezernyi fajta népbetegség« országa az egészség hazájává vált,. V. L.
