Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-06 / 55. szám
Külföldre akartak szökni - a bíróságon kötöttek k AZ MSZMP MEGVEI BIZOTTSÁGA E,S A MEGYEI TANACS LAPJA A kiművelt emberfők 5) M sokaságáért ''den kifejlődés, előmenetel, erő, érték és szerencsének legmélyebb sarkalatja a kiművelt emberfő« — írta a Hitel-ben Széchenyi. Több mint egy évszázad kellett ahhoz, hogy e fölismerést igazi cselekvés kövesse. A reformokért küzdő nagy magyar politikus meglátta: a műveltség ellensége az ósdinak, az elavultnak. Az ész tiltakozik az ésszerűtlen ellen, ezért akarta olyannyira a kiművelt emberfők sokaságát. A haladás ellenségei is érezték, sőt esetenként burkoltan be is vallották a műveltségnek számukra veszedelmes erejét. Kornis Gyula, a két világháború közti ellenforradalmi rendszer hírhedt ideológusa például így fogaim?' ezt meg 1931-ben: »Amint a gazdasági és társadalmi politika a gazdasági javak megfelelő termelése és igazságos elosztása felett őrködik, a kultúrpolitikának az a feladata, hogy a művelődési javak helyes termeléséről és elosztásáról gondoskodjék, és ezzel a társadalmi egyensúlyt biztosítsa...« Nyíltan kimondta a Horthy-korszak kultúrpolitikájának lényegét: a társadalmi javak elosztása szerint kell részesíteni mindenkit a művelődési javakból is. Az »alsóbb« néposztályokat tehát alacsony műveltségi szinten kell tartam, mert csak így lehet a »társadalmi egyensúlyt" biztosítani, pontosabban: az ellenforradalmi rendszer így próbálta a munkások és a parasztok elnyomását, alávetett helyzetét fenntartani. A Komis-féle koncepciót — és a hozzá hasonlókat — persze sokain bírálták. Köteteket tennének ki a demokratikusabb kultúrpolitikára törekvők megnyilatkozásai, a népfőiskoláikat követelő Móricz Zsigmondiéi a kommunista Földes Fercncig, aki kimondta, hogy a kulturális kérdéseket is csak társadalmi úton lehet megoldani. A megoldás lehetőségét a felszabadulás hozta magával. Ha most visszatekintünk a két évtized alatt megtett útra, elmondhatjuk, valóban sokat tettünk a kiművelt emberfők sokasodásáért. Például az oktatással. 1937—38-ban, az utolsó békeévben a tanköteles korú gyerekeknek csupán háromnegyed része járt iskolába, napjainkban pedig alig néhány tized százalékkal kevesebb, mint máz százalékuk. Szinte földindulás volt a középiskolai Oktatásban is, hiszen 1937— 38-ban alig több mint ötvenkét ezren juthattak be a középiskolába, az idén pedig 231 000 fiatal jár gimnáziumba, technikumba és szakközépiskolába. És ugyanebben az időben tizenegy ezerről negyvenkilenc ezerre növekedett az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. Pedig eddig csupán a nappali tagozatosokról szóltunk! Igazán akkor mutatkoznak meg eredményeink, ha mindehhez hozzászámítjuk: jóval több mint százezren járnak a dolgozók általános iskolájába, szóz- nyolcvanhat ezren a középiskolák esti és levelező tagozatára, s mintegy negyvenhárom ezren folytatják munka közben a felsőfokú tanulmányukat. L ássuk a népművelés adatait: 1950-ben 2 246 000 kötet könyvvel rendelkeztek a közművelődési könyvtárak, 1963-ban csaknem tizenötmillióval, s egyetlen év alatt 41 és fél millió kötet könyvet kölcsönözitek. 1937—38-ban 9 160 000 példányban jelentettek meg könyvet, 1964-ben negyvennégymilliót. A lakosság 1963-ban 722 000 000 forintot költött könyvre. A régebben jobbára kalendáriumokat olvasó falusiak is 139 000 000 forintért vásároltak szépirodalmi, ismeretterjesztő és politikai könyveket. A rádió-előfizetők száma 650 százalékkal emelkedett 1937 óta. A tv-előfizetők száma 1964 év végén 675 000 volt Ma már minden községben van mozi, s két esztendeje ötmillió- nyolcszázharminckétezren látogatták a színházi előadásokat. 1935-ben hétszázkilenevenezren voltak múzeumban, látogattak meg kiállításokat, 1963-ban pedig négymillió-háromszáz- hatvanhatezren,... Még sorolhatnánk az önmagukban is szép, biztató számokat Legalább ennyire jelentősek azonban a műveltség tartalmi változásai is. Iskoláinkban az egyoldalú humán műveltséget a huszadik század követelményeinek megfelelő ter- mésziettudományos-humán műveltséggel váltjuk fel, mégpedig a marxizmus—leninizmus tudományos talaján állva. Számunkra az igazi műveltséget nem csupán az adatokat ismerők képviselik, hanem a tudás birtokában alkotni is tudó emberek. Fölismertük azt is, hogy a műveltséget nemcsak a kulturális kérdésekben való jártasság jelenti, hanem a termeléshez és a politikai élethez való hozzáértés is. A műveltség terjedéséhez szorosan hozzátartozik a szakmai ismeretek bővülése, a politikai—ideológiai tájékozottság javulása, a szocialista világnézet térhódítása is. »A suszter maradjon a kaptafánál, a paraszt a földnél" — mondogatták régen. Mi túlléptünk e szemléleten, s a munkások és a parasztok széles rétegeit tettük a műveltség részeseivé, mégpedig alkotó részeseivé. A felszabadulás óta a kétkezi dolgozók százezrei és milliói fejezték be az általános iskolai tanulmányokat, kerültek a középiskolákba vagy az egyetemekre, főiskolákra, részesültek szakmai képzésben, jártak politikai és ismeret- terjesztő előadásokra, tanfolyamokra. A műveltség csatornáinak még szélesebb megnyitásán napjainkban tovább fáradozunk. Nem is olyan régen született például határozat arra, hogy a hároméves szakmunkás- képző iskolát végzett dolgozók továbbtanulásának, továbbképzésének megkönnyítésére be nem fejezett középiskolákká kell nyilvánítani az ipari és a mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolákat, s jelentős tanulmányi idő beszámításával kell ösztönözni a fizikai munkásakat műveltségük gyarapítására. A z emberfők sokaságának kiművelése a még boldogabb holnapért küzdő szocialista társadalmat segíti. Miként Lenin mondotta: »Azelőtt az emberi elme, az emberi géniusz csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, a többieket pedig megfossza a legszükségesebbtől — a művelődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé válik, és mostantól fogva az emberi elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé.« így lett a valóságban is a Széchenyi által megsejtett és a Lenin szavaival pontosan megfogalmazott műveltség és haladás elválaszthatatlanul összetartozóvá. T. L. Orosz nyelvi versenyek Kaposváron Az orosz nyelv kiejtési versenyét csütörtökön délelőtt bonyolították le a kaposvári Táncsics Gimnáziumban, illetve az MSZBT megyei elnökségén. A megyei döntőn a kaposvári Táncsics és Munkácsy Gimnázium, a barcsi a csurgói, a marcali, a fonyódi, a tahi és a siófoki általános gimnázium képviseletében tizennégy tanuló vett részt. Első feladatként egy választott költeményt vagy prózai szöveget kellett elmondaniuk, majd a felszabadulás jelentőségéről, a Nagy Honvédő Háború hőseiről, a pályaválasztásról, a KlSZ-munkáról kaptak kérdéseket. A harmadik feladat egy szemléltető kép elemzése volt. A bíráló bizottság döntése alapján két negyedik osztályos tanuló: Dömötörfi József (Csurgó) és Nagy László (Kaposvár, Táncsics Gimnázium) jutott tovább az országos versenyre. Ugyancsak csütörtökön zajlott le az általános iskolai tanulók megyei döntője. Az MSZBT megyei elnökségén megtartott versenyen Kaposvárról és a nyolc járásból ösz- szesen tizennyolc 7—8. osztályos tanuló vett részt. Első helyezést hárman értek el: Horváth Edit (Csurgó) és két nyolcadikos: Zavilla Norbert (Kaposvár, Tóth Lajos Általános Iskola) és Papp Lilla (Balaton- földvár). — MÉG EGY SÖRT — intett az erőteljes fiatalember a felszolgálónak, majd közel hajolt újdonsült barátjához, ecsetelni kezdte előtte a i gyogó kilátásokat. — Ez itt nem élet. . . Az ember csak gürcöl, bele is szakadhat... De Nyugaton! Kocsi, nő, korlátlan lehetőség ... — Aztán hogyan képzeled? — kérdezi az ámuldozva hallgató fiatal fiú. — Nézd — húz elő zsebéből egy térképet az idősebbik - ez itt a határ ... Csak odáig nehéz eljutni. De én már ezt is kiterveztem ... Lopunk egy külföldi rendszámú gépkocsit, azzal könnyen eljutunk a határövezetbe. Onnan már gyerekjáték lesz átjutni... Aztán pedig ... Nem jövünk haza, majd csak akkor, ha már saját kocsink lesz, zsebünk pedig dagad a dollártól. .. A NYÍREGYHÁZI SZÁRMAZÁSÚ, huszonhárom éves Orosz Imre volt a »reményteljes« jövő festegetője. Arról persze bölcsen hallgatott, hogy mi lesz, ha a terv nem sikerül. Mert az a négy év, melyet börtönökben töltött, megtanította néhány dologra, főleg az óvatosságra. Ezért csak annyit mondott el a fiúnak, amennyit szükségesnek tartott ahhoz, hogy részt vegyen a terv végrehajtásában. Elhallgatta, hogy nyíregyházi munlcahelyén nemrégen ello- pot egy javításra leadott értékes motoralkatrészt, s ezért szökött Siófokra, bízva abban, hogy nyomát vesztik. Arról sem szólt, hogy hetek óta munka nélkül csavarog. De társa, a Budapesten lakó. tizenhét éves Z. Gábor sem bizonyult bőbeszédűnek. Ö sem mondta el, hogy fizetéséből elkártyázott kétszá: forintot, emiatt nem mei szüleihez hazamenni, inkább Siófokra szökött hetekkel azelőtt. Hogy éljen valamiből, a siófoki pályaudvaron vagonokat rakott ki. Nem akart ugyan külföldre szökni, de arra gondolt, a határig elmegy. Bizonyára nagyszerű kalandokban, élményekben lesz majd részük. Így hát keményen belecsapott Orosz kezébe s megszólalt: — Veled tartok ... * * * HALLGATTÁK MÉG EGY IDEIG a Balaton Eszpresszó zenekarának muzsikáját, majd átmentek a vasúti felüljárón, s hamarosan ott ballagtak a sötét Batthyány utcában. Közel a Sió csatornához egy csaknem vadonatúj, osztrák rendszámú gépkocsi állt gazdátlanul. Kinyitni az ajtót gyerekjáték volt. Orosz azonban hiába kísérletezett a motor beindításával, nem sikerült. így aztán — néhány tárgyat magukhoz véve — távoztak. Másnap éjjel a motel közelében egy francia Citroen kocsit törtek fel. Beindítaniuk azonban ezt sem sikerült. Innen is magukkal vittek néhány holmit, köztük egy hat- száz forint értékű gyapjú takarót. A lopott tárgyakat Orosz értékesítette. Azonban csakhamar őrizetbe vették öklét, majd mindkettőjüket letartóztatták ... A Siófoki Járásbíróság elé kerültek. A büntetett előéletű Orosz Imrét két évi kéthónapi szabadságvesztésre ítélték, s három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Z. Gábor büntetése: nyolchónapi szabadságvesztés. Szalai László Tanácskozik az OSZSZSZK írókongresszusa Moszkvában összeült az OSZSZSZK íróinak második kongresszusa. Képünkön Mihail Solohov, világhírű szovjet író mond beszédet Az elnökségben A. Mikojan és L. Brezsnyev elvtársak. Korszerűsítés Volt egyszer egy juhte- nyésztelep, ahol két juhász dolgozott: Józsi bácsi és Pista bácsi. Józsi bácsi volt az ügyesebbik. Az elhagyatott tenyésztelep már régen elavult, nem felelt meg a korszerűség követelményeinek. Egy szép napon a két juhász arra ébredt, hogy a kutyák kegyetlenül csaholnak, a juhok fölött pedig már elbontották az akolt. Kegyetlen csaholás, mekegés az egész telepen. Az állati zenébe autók, dömperek berregése vegyült. A két juhász nem tudta, hogy mi történik, megkérdezték hát az egyik sürgő-forgó embert: — Tessék mondani, mi történik itt? — Irodaházat építünk — mondta az idegen. A két juhász egymásra nézett, aztán kiterelték a juhokat a legelőre. Este, amikor hazafelé baktattak, egy hatalmas épület alapjait találták lerakva. SürgÖtt-forgott a sok kőműves, állványozó és betonkeverő. A juhokat kénytelenek voltak a raktárba hajtani, körülbelül a fele fért be. Az irodaházat éjszaka is építették. Zúgtak a gépek, zakatoltak a betonkeverők. Egy hónap alatt fölépült az új ház, óriásként emelkedett ki a kopár területből. Homlokzatára hatalmas felirat került: »Dél-magyarországi juhtenyésztő Vállalat.« Megkezdődött a beköltözés. A két juhász csak csodálkozott. Megkérdezték: — Hány telepből áll ez a vállalat? A vezetők röviden válaszoltak: — Ebből az egyből. A két juhász tovább dolgozott. Közben az épületben elhelyezkedett az igazgató, a főkönyvelő, a munkaügyes, a munkavédelmis, a normás, a terves és a többiek. A birkák a szabad ég alatt pihentek, a juhászok pedig a düledezö kis kunyhóban. A beköltözés után rövidesen megjelent a faliújság a klubterem falán: »Június lóén termelési értekezlet! Június 19-én balesetvédelmi oktatás.« A két juhász nem szokott hozzá az ilyesmihez. De azért megjelentek az értekezleten. Ebből következett, hogy a juhokat azon a napon nem hajtották ki, ott legelgettek a betongerendák és a téglák között nőtt zöld gyepen. A termelési értekezlet után a főigazgatóságtól érkezett főosztályvezető félrehívta az igazgatót: — Kedves barátom! — szólt az igazgatóhoz. — Ti itt százhetvenötén vagytok, nem gondolod, hogy kevesebben is el tudnátok látni ezt a feladatot? — Nem! Mindenkinek megvan a maga dolga! —De meg kell értened ... — Jó! Ám legyen! Ellátjuk százhetvennégyen. Az igazgató nem sokat gondolkozott azon, hogy kit üld jön el. Másnap reggel megkapta felmondását az ügyesebbik juhász ... K. F. A Dikobraz című csehszlovák vicclap így jellemez egy politikust: »Mindent és mindenkit szavakkal fizetett ki, így hát senkinek sem maradt adósa.« * * * Helena George camberrai asszony férje rendkívül szűkmarkú ember, aki évek óta egyetlen új ruhát sem vett élettlársánaik. A fiatal asz- szony különös tiltakozó sztrájkot rendezett: napokon áit meztelenül járt-kelt nemcsak a lakásban, hanem a ház udvarán is. A sztrájk véget ért, Helena George ugyanis öt új ruhát kapott, de nem ám a férjétől, hanem a szomszédságban lakó asszonyoktól, akiknek férjét az utóbbi napokban hat ökörrel sem lehelt elvonszolni az ablaktól. * * * A fényűző New York-i esküvők rendezői a legfantasztikusabb ötlettől sem riadnak vissza, hogy új és új üzletfeleket szerezzenek. A házasulandók számára kiadott prospektusokban műfelhőket kínálnak a menyasszonyoknak, hogy azon ülve lebegjenek az oltár elé, ahol azután bengáli tűz fogadja őket. Dan Patzer washingtoni fiatalember kétségtelenül és szokatlan mértékben szerelmes. Szíve választottjának egy 150 méter hosszú szerelmes levelet küldött Igaz, nem mutatkozott túl leleményesnek, a másfélszáz méter hosszú sízámológép-sza- -lagra tízeaerszer csak ezt az egy szót írta: »Szeretlek!« « » * Amos Anderson firm gépkocsivezető kénytelen volt a rendőrségen éjszakázni, a motoros rendőrjárőr ugyaniselőállította, mert nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra vonatkozólag, mitől horpadt be gépkocsijának hűtőháza. Amos Anderson váltig erősködött, hogy egy elefánttal ütközött össze, a rendőrök azonban a szemébe nevettek, és őrizetbe vették. Anderson csak másnap szabadult ki, amikor a városkában időző vándorcirkusz igazgatója tanúvallomásában. kijelentette, hogy a cirkusz elefántja, amint valaki a hátsó feléhez ér, leül.. Amikor Amos Anderson autója beleütődött a hatalmas állat hátsó fertályába, az ormányos rátelepedett a hűtőházra. * * * A wooäwitchi püspök az anglikán egyház pénzügyi nehézségeiről panaszkodva kijelentette: — Egyházaimnak az a feladata. hogy híveinek a túlvilág! élet örömeit ecsetelje, ugyanakkor alig tud gondoskodni a maiga e világi létéről. » * * Egy francia panaszkodik a barátjának: — Nem tudom, hova rejtsem a zsebpénzemet; a feleségem mindenütt megtalálja. — Az enyém sohasem ta-. lália meg — feleli a barát. — Én beteszem a pénzemet ahba a dobozba, ahol a feleségem a javításra váró lyukas zofmikat tar Da. Somogyi Néplap \z MSZMP Somogy meeve* bizottsága és a Somngv megye» Tanár* lapja. Főszerkesztő} WTRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. KaposT ár Latinka 8. u. 2. Telefon 15 la Felelős kiadó} Szabó Gábor RekOldott kéziratot nem őrztinb meg. és nem adunk vissza, terjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a hely* postahfvatalokná' és postáskézbesftőlméL Előfizetés* díj egv hónapra 12 F* index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomdaipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
