Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-31 / 76. szám
A FELSZABADULÁSRÓL ÉS HÚSZ ÉVÜNK EREDMÉNYEIRŐL ELVTARSAIM, EMLÉKEZZETEK! Filmszerűen peregnek az események emlékezetemben. 1945. március! Egy éjszaka a községházára hívatnak, vállaljam el a földosztó bizottság jegyzőkönyvvezetői tisztét (akadtak, akik még féltek). Voltam írnok, földosztó mérnök, jegyzőkönyvvezető estétől reggelig. Soha egyetlen ülés nem múlott el írás, papír nélkül. Megszereztük a tizenkét szobás grófi kastélyt iskolának, hadakoztunk az egyéni hasznukat keresőkkel egy zongoráért, a bútorokért, a tantermeket díszítő értékes képekért. És mindig mi lettünk a győztesek. S milyen volt az első falunap, az első mezőgazdasági kiállítás az újgazdákkal 1948-ban! Somogymeggyesi volt grófi cselédek, régi és mostani elvtársak, emlékeztek-e rá, amikor olvassátok! Vagy emlékez- tek-e, gyöngyöspusztai diákjaim, az 1949-es iskolaavatásra? Az 1950-es táborozásra a halastó mellett? A honvédtisztekkel együtt megrendezett hatalmas hadijátékra? És akik azóta már anyák és apák vagytok, emlegetitek-e néha, hogyan cse- lédeskedtek szüléitek a gróf birtokán? Lehet-e tisztábban, szebben lemérni a fejlődést, mint Teleld életén? Még felsorolni is sok: villanyvilágítás, bekötő út, új iskola, tanács kombinát, tűzoltószertár. Most épül a művelődési otthon. Néhány év alatt négyszáz év mulasztását pótoltuk. Kell ennél több? A leghosszabb diákom 1953-ban elérte a gerendát a tanteremben. 1959-ben új épületbe költözött az iskola. Amikor a tanácskombináttal együtt átadtuk, a német és a szovjet vendégek azt mondták: »Csodálatos, bámulatra méltó.« A régi iskolából kinőttek között van orvos, mérnök, ügyvéd, tanár, katonatiszt, fúrómester, vállalati osztályvezetőhelyettes. Nyolcán járnak középiskolába. Akik olvassátok, barátaim, elvtársaim, emlékezzetek! Halász Pál levelező EDE XT opott fehér cselédház ^ Alexandrapusztán. Vigasztalan sivárságát csak a rozzant ajtók szakítják meg. Az első ajtó a miénk, alatta a grófi borospince, ezért magasabb a lakás egy fél méterrel, s ezért tetszik alacsonyabbnak belülről a mennyezet. A házzal szemben nyomorúságos favágító, föld tyúkól, kukoricaszárból épített kalyiba a haszontalan kacatok számára. Ez itt mindenünk. Ezt nézzük — magunkat áltatva — a tulajdonos szemével. Hiszen itt minden talpalatnyi föld, minden építmény és ingóság méltóságos gróf Széchenyi Tamás »jogos« tulajdona. Mégis ez az »otthon«. Itt éli megszokott életét a család »háborítatlanul«. Mert jaj azoknak, akiken kiadnak! Mehetnek ebben a sárországban máshova szerencsét próbálni. Például Gézapusztára. Ott ütik és rúgják a cselédet. Geleta főintéző úr hányszor megpofozta Fújsz Mátyás kőművest! Jobb erről nem beszélni. Egy éjszaka elhallgattak a fegyverek. A levegő tele volt várakozással. Mi jön ezután? A németek elvonultak az alsó szuloki úton. Csokonya irányában. Éjjel kihallgattuk a vonulást az erdőben. Nem volt tanácsos otthon maradnia annak, aki megszegte a Bartalics főjegyző úr előtt tett esküjét, s megszökött a bevonulás elől. Hova is meJkDSiLCir 1 hettünk volna máshova, mint szoknyáját, s uzsgyi neki, az erdőbe? A fák nem be- vesd el magad: szélnek, a német nem járja _ Jajj nekem is, bácsi! az erdőt, mert fél a bozótban, Nekem is Elekem is LSb™Set,e"- “r0n” kap i," „lód! hófehér Az egész puszta olyan ki- kockacukrot. Mert ez nem halt, mintha egy lélek sem melasz, amit a göbölyistallók- lakná, pedig még csak dél- ból lehet csenni, hanem va- után három óra van. Szinte lóságos, rég nem látott ropo- ünnepélyes a csend. Szomszé- . kockacukor dunkkal, Kantáékkal ott kuk- gos ,ockacuRor' ]V/f intha egy kicsit min- l'11 denki szégyenkezne, solunk a kukoricaszár fészer mögött, szívszorongva várjuk az első szovjet katonát. Gyötör a kíváncsiság. Vajon látja-e majd, hogy mi nem tehetünk semmiről, nem vagyunk okozói e kavarodásnak? A reményt bizonytalanság váltja fel. A levente parancsnok ugyanis rémhíreket terjeszt. TT anta bácsi ott áll melxv lettem. Kanta néni a ,T . ____, , „jvai „ g yerekekkel van elfoglalva. vaSY- Vajon éld esek „Legyen emlékezetes mindenki előtt" 1 Q4^ tavaszán termelési bizottságokat alakítottak a X yw földmunkások, hogy a gazdátlanul maradt nagybirtokon megindítsák a termelést. A legkorábban felszabadult országrészeken egyre több faluban határozták el a földosztást 1945 januárjában és februárjában. Balmazújvároson például földigénylő bizottságokat alakítottak, és a számba jöhető területekből kimértek háromezer-négyszáz katasztrális holdat. Ugyanígy történt számos községben. Míg az ország új vezetői szorgalmasan munkálkodtak a földreformról szóló törvényjavaslat elkészítésén, a nincstelenek és a törpebirtokosok parcelláztak. A kommunista párt szorgalmazására 1945. március 18-án megjelent az Ideiglenes Kormány rendelete a földreformról. Mindenütt megalakultak a földigénylő bizottságok, tagjaik cselédek, kisbirtokosok voltak. Hivatalosan Pusztaszeren kezdődött meg a földosztás, jelképéül annak, hogy ezer év után új honfoglalás kezdődik. A falvakban lelkes hangú ünnepségeket tartottak, ezeken egyszerű emberek mondtak beszédet. Az egyik kis faluban a földigénylő bizottság elnöke a következő szavak kíséretében ütötte le az első mezsgyekarót: »Legyen emlékezetes mindenki előtt, hogy én tettem rá az ölest erre a birtokra, mégpedig azért, hogy kiosszuk a szegényemberek között. Ha valamikor arra kerülne a sor, hogy felelni kell ezért, felelek érte. A mérést az egyszerű emberek napokon belül elvégezték, mégpedig olyan pontosan, hogy később sem igen kellett kiigazítani. A boldog tulajdonosok ásóval, kapával, lázas igyekezettel kezdtek munkához. A reakció hadjárata is megindult. A Dunántúlon erősebb volt az aknamunka, mint a forradalmibb múltú Alföldön. A Szabad Szó 1945. április 21-i számában arról ad hírt, hogy »Siófokon a hírhedt közjegyző meglepetésszerűen bejelentette, hogy a kormány visszavonta a végrehajtást kimondó rendeletét«. Másutt megjelent a pár hónappal előbb elmenekült tulajdonos, összehívta cselédeit, magasztos hangú ünnepséget rendezett, közölte, hogy ezentúl »együtt fognak dolgozni«. A földeket papíron kiosztották, s amikor a parasztok megjelentek a termésért, elzavarták őket. Néhány földesúr, mintha mi sem történt volna, visz- szafoglalta földjét, és törvénnyel fenyegette az új tulajdonosokat. Vitéz Vathi Gábor dunántúli földbirtokos el- vakultságában és végső tehetetlenségében addig elment, hogy népbírósági eljárást helyezett kilátásba. Az elmenekült bárók, grófok itthon maradt gazdasági vezetői — gazdájuk iránti kitartó hűségük jeléül — azzal igyekeztek a földet felosztani szándékozókat távol tartani, hogy a földön »magtermelő mintagazdaság lesz«, vagy bebizonyították« uruk angol vagy francia állampolgárságát, s azt híresztelték, hogy rájuk nem vonatkozik a rendelet. Az új tulajdonosok szövetkezeteket alakítottak, hogy a szerszám- és igavonóhiányon segítsenek. Egerben például hatvanhét földhöz juttatott család megalakította az Egri Földhözjuttatottak Szövetkezetét. Nádudvaron termelő bizottságot hoztak létre, hogy szövetkezeti alapon vegyék birtokba a földet. A parasztság egy része tehát korán fölismerte a szövetkezetekben a fejlődés egyetlen lehetséges útját. Sajnos, az akkori igen nehéz gazdasági helyzetben a kormány nem tudta segíteni ezeket a társulásokat, ezért néhány kivétellel feloszlottak. A földreform 1945 júliusában befejeződött. Az új gazdák megkapták a birtokíveket, és sok nehézséggel küszködve, de soha nem látott buzgalommal kezdték el a föld megművelését, Be. Cmtmti Géza A kicsi éhes, enni kér. A legnagyobb baj azonban, hogy a legkisebb lány elbitangolt valamerre. Erős pisszegés hallatszik a túlsó fészer felől (Göbölyös kovácsmester bújt meg itt, tegnap szökött meg a katonaságtól egy szál nadrágban). Mindenki egy irányba néz. Mintha lovas ment volna el az istálló mögött. Lélegzetelállító csend. Majd ismét mozgás, egészen közelről. Lovát kantárszáron vezetve, géppisztolyát hátára vetve, szakállasán és mégis daliásán itt a szovjet katona. Benyitja lakásunk ajtaját, s hívogatóan bekiált: — Rabotnyik, igyi, igyi! Most Kantáékhoz nyit be, s ó, egek ura, ott a keresett csöppség, a hároméves An- nuska. A szovjet katona karjára emeli a szőke szépséget, simogatja, babusgatja, beszél neki. Hogy mit mond, senki sem érti, a kiejtett szavak azonban jóságosak, kedvesek. A katona benyúl köpenye zsebébe, s egy marék kockacukrot tesz a kislány kötényébe. Földre bocsátja, leguggol hozzá, csókolgatja. De már most megváltozik a szín, mert a mellettem megbúvó kislány nem sokat várat magára, elengedi édesanyja egy pillanatig félünk elfogadni a baráti jobbot. Pillanatok munkája az, amikor a rettegés a megnyugvás és a kitörő öröm végletébe csap át. És már sokan vagyunk ott, összejöttek a pusztaiak, otthagyták az erdőt, a fészereket, a sertésólakat. Kanta Annuska! Azóta felnőtt lettél, talán már férjnél az uradnak azzal, hogy te kap tad elsőnek az édes szabadságot Alexandrapusztán?! Nemes Lajos, Mohácsi István, Rezsonya Lajos és ti, egykori sorstársaim! Bennünk pedig szólaljon meg az emlékezés. Sípos Béla Somogytarnóca RAJTUNK A SOR A felszabadulás előtt elhanyagolt és műveletlen falu volt Tab. A szegényemberek tíz-tizenkét éves gyermekei reggeltől estig a mezőn dolgoztak. Édesapám is közéjük vezetők nemtörődömségéből más faluba szállíttatták. Aki ma végigmegy Tabon, el sem tudja képzelni a régit. Műút vezet át a községen, higanygőzlámpák áraszA tabiak új művelődési háza. tartozott. A polgáriba csak a jómódú szülők gyermekei járhattak. Csupán a kisiparosok társaságában folyt kulturális élet. A kicsi és sötét boltökban becsapták a vevőket. A főútvonal elhanyagolt volt, a bekötő utak földesek. Amikor megérkezett a kő az útburkolásra, a A somogyi németség a haladás útján A felszabadulásunk óta eltelt két évtized alatt megyéink német ajkú lakossága teljesen beleilleszkedett a szocializmust építő társadalom nagy közösségébe, minden erejével kiveszi részét az országépítő munkából. A helyes nemzetiségi politika nemcsak fent érvényesül, hanem itt lent, vidéken is. A német ajkú lakosság ma már egyenrangú tagja társadalmunknak. Az eredményekben nagy része van a Németek Demoíkratikus Szövetségének és a Hazafias Népfrontnak. A helyes nemzetiségi politika eredményeképpen a németség körében tudatosan jelentkezett az igény az anyanyelv használata és a sajátos népi kultúra ápolása iránt. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi főosztálya minden segítséget megad ehhez. Országos hírű német kultúr- csoportok, népi táncegyüttesek keresik föl a németlakta községeket. Ezek a rendezvények mindig két- nyedvűek, a magyar lakosságot isi meghívják rájuk. Ahol a szülők kérték, bevezették a német nyelvű oktatást. A magyarországi németek hivatalos hetilapja, a Neue Zeitung, a hivatalos naptár, a Deutscher Kalender minden család otthonába eljut. A Magyar Rádió magnósautója tavaly óta megyénk németlakta községeit is járja, hogy díjmentesen hangszalagra vegye és az éterbe sugározza a német családok üzeneteit külföldön élő hozzátartozóiknak a Gruss und Kuss-adás keretében. A falun élő, földműveléssel foglalkozó németek egy része évekkel ezelőtt az útkereséssel volt elfoglalva. Valamennyien a nagyüzemi gazdálkodás mellett döntöttek, és szorgalommal, felszabadult szívvel végzik munkájukat a közösben. Jelentős szerepe van ebben annak, hogy az utóbbi években a szocialista demokratizmus és humanizmus mind mélyebben és intenzívebben járja át társadalmunk minden rétegét, köztük nemzetiségeinket, így németségünket is. Szerdahelyi Pál Somogydöröcske1 ják a nappali világosságot. Művelődési ház épült, ebben van a színház, a mozi és a könyvtár. Tavalyelőtt nyílt meg a Napsugár Áruház, most avatják az ABC-áru- házat. Az új presszó városba illő. Korszerűsítették a Csalogány Éttermet. Törpe vízmű épült. Az OTP és a vízügyi irodaház a főutca kiemelkedő épülete. Üj utcák alakultak ki, házsorok nőnek ki a földből. A ponyvaüzemben — legújabb létesítményünk — sok asszony talált munkát. Az önálló iparosok szövetkezetbe tömörültek 1951-ben. Édesapám is az alapító tagok között volt. Kezdetben nagyon sokat fáradoztak, küzdöttek. Sokat javított a helyzeten, amikor 1954-ben megépült az üzemház. Nemrégiben a két szövetkezet egyesült. A tabi ktsz termékeit az egész országban ismerik. Csaknem hatszázan tanulnak az általános iskolában, négyszázan az új gimnáziumban, százharminc diák gépszerelő szakközépiskolás. Most már esti és levelező oktatás is folyik a gimnáziumban. A régi általános helyett hamarosan új épül. A mai fiatalok felszabadultan élnek és gondolkodnak, nem köti gúzsba érzéseiket semmi. A húsz év alatt elért eredményekért az idősebb nemzedék fáradozott. A következő húsz évben a mai fiatalokon lesz a sor. Vajai Teréz levelező HORVATH JÓZSEF levelezőnk arról számol be, hogy Kaposfőn a múltban zsúptetősek voltak a házak, az emberek egészségtelen lakásokban éltek. Azóta teljesen megváltozott a község képe, zsúp- fedeles házat szinte csak mutatóban lehet találni. Csupán a főútvonal mentén hetven ház épült, húszat meg átalakítottak. A község belső területén korszerű családi házakból kialakult a Zrínyi utca. Az új házak száma eléri a százhúszat, az átalakítottaké negyven körül van. 1947-ben még csak tíz rádió szólt a községben, ma százkilencvenkettő. Nyolcvan tv-készüléken nézik a műsort a falubeliek. Kétszázötvenöt napilap, háromszáztizenöt havi és hetilap jár a faluba. A felszabadulás előtt talán nyolc-tíz nőnek volt télikabátja, a többinél a ber- linerkendö járta. Ma egy asz- szonynak több kabátja is van, olyiknak-másiknak négy-öt. A lakásokat szép bútorral rendezik be. Régen két-három motorkerékpár ha volt, ma több mint hatvan jár, tizenegy családnak van személygépkocsija. Ezek csak kiragadott példák, lehetne tovább sorolni, hogyan alakult át Kapos- fő. * * * Nagy utat tett meg Péterhida 1945 óta — írja MARTON GYÖRGY levelező. Bekötöztük a háborús sebeket, eltüntettük a romokat, megszépült, újjáépült a falu. A község két oldalán járda húzódik, kövesút köti össze a falut Komlósddal. Villanyfénynél olvas, művelődik a község népe. Az új művelődési teremben nyolcszáz kötetes könyvtár áll a JHált és jelen péterhidaiak rendelkezésére. Hét televízió, húsz motor és két autó van az ötszáznyolcvan lelkes községben. Üj gazdasági épületek, új gépek, ötvenhárom forintos munkaegység hirdeti a szocialista mezőgazdaság fölényét, a közös munka erejét. * * ♦ VARFALVI GYULA levelezőnk tudósítása szerint a zákányiak a felszabadulás után azonnal helyreállították a vasútvonalat és az állomást. A fából készült vasúti áruraktárt 1948-ban újjáépítették. Négy évvel később villanyt kapott a falu és az állomás. Hajdan acetiléngázzal világítottak az állomáson, ma higanygőzlámpákkal és neoncsövekkel. Zichy gróf birtokának egy részét felparcellázták házhelynek. Egész sorok épültek Zákánytelepen és Zákányban saját erőből, OTP-köl- csönnel. A fasiszták lerombolták a régi művelődési otthont. Nemrégiben újjáépítették. * * • D. S.-NÉ beszámol arról, hogy a két évtized szorgalmas munkája sokszorosan meghozta gyümölcsét náluk is. A kaposfüredi cselédházak 1945 után ledőltek, helyettük szép lakóházak sorakoztak fel. A kastélyból iskola, óvoda lett. Van művelődési otthon, a falu legnagyobb részében betonjárdán járnak. Húsz év alatt a házak kétharmadát újjáépítették. Az emberek elégedetten dolgoznak a közös földeken. A hajdani parasztgyerekekből orvos* tanító, állatorvos lett. Azelőtt ezt nem érhették volna el. A régi és az új Kaposfüred nem hasonlítható össze. * * * DAKU ISTVÁN arról ír, hogy a felszabadulás elsöpörte a kiváltságosak örömtanyáit. Ma a hajdani cselédek és munkások gyermekei laknak a sátortetős balatonboglári házakban, ők üdülnek itt, ők szórakoznak. Gaál Gaszton és más uraságok rezidenciáin húsz év óta más szelek fújnak. A magát kisgazdának kinevezett uras ág — fél Balaton- boglár az ő cselédje, robotosa volt — úgy eltűnt, mint a márciusi hó, ha megborzolják a böjti szelek. Birtokán csak külföldi kölcsönökkel, no meg a cselédek sanyargatásával létezett. Ma a sokszorosan élüzem állami gazdaság van a hajdani uradalom helyén. Termékeit csaknem valamennyi európai országban ismerik. * * * A hétszázhatvannyolc lelket számláló Polányban 1948 óta ég a villany, cseng a telefon — írja SOMFAI SÁNDOR levelezőnk. A kétszáztizennégy ház közül már csak alig néhányban világít petróleumlámpa. Százötvenben szól a rádió, nyolc helyen nézik a televíziót, huszonöt új ház épült, három gépkocsi, csaknem harminc motorkerékpár szalad az új úton. A busz naponta négyszer jár le az állomásra* egyszer megy Kaposvárra. A pártklubban televízió, könyvtár várja a polányiákat. Az egykori kastély művelődési otthon. 1959 óta itt van az óvoda. Minden héten hatszáz újságot, hetilapot hord szét a postás. Az általános iskola felső tagozatos tanulói busszal járnak a körzeti iskolába. Szép tanácsház, postahivatal, tsz-iroda, tűzoltó- szertár, orvosi rendelő, üzletház, tejcsarnok, buszgarázs tanúskodik a kis falu gazdagodásáról. * * * FUTÓ LAJOS levelezőnk így Ír: Mintegy ötezer holdon dolgoztatta a lábodi szegény parasztokat gróf Széchényi Emil. Senki sem álmodott akkor iskoláról, napközi otthonról, bölcsődéről. A német érdekeltségű keményítő- gyárban dolgozó százötven ember szerencsésnek mondhatta magát a nincstelenekhez képest. A felszabadulás után — főképpen 1958 óta — rohamosan fejlődik a község. 1959-ben három termelőszövetkezet alakult. A zárszámadások azt bizonyították, hogy a lábodi szövetkezeti parasztság megtalálta anyagi számítását, jól él, ha becsületesen dolgozik. A munkaegység átlagos értéke harminchárom forint, a Kossuth Tsz-ben azonban negyvenkilenc forint húsz fillért osztottak. Hárommillió forintos költséggel körzeti művelődési otthon épült a faluban. A régi keményítőgyár helyén kezdett munkához az állami gazdaság, a grófi erdészet helyén pedig az állami erdőgazdaság. A lábodi erdészetet tavaly élüzem címmel tüntették ki, s elnyerte az erdőgazdaság vándorzászlaját.
