Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-28 / 74. szám
Vasárnap, 1965. március 28. 5 SOMOGYI NÉPLAP Pillanatképek át szocialista brigád életéből beszélgetés már a szak- szervezeti irodában- megkezdődött. — Hogy kikre vagyunk büszkék? — kérdezte a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának szb-titkára. — Hirtelenében nehéz erre válaszolni. A mi gyárunkban ötvenöt szocialista brigád van. Mindegyik nevezetes valamiről. Egy közös ismertetője mégis van mindegyiknek: szívvel dolgoznak. Ezt mondhatom Huszár Jánosné, Hado- vás Erzsi, Molnár Ilonka, Har- di Irénke, Bogdán Teri és Tóth Ilonka brigádjáról is. Ot sz/bcialista brigádot látogattunk meg a közel- múltba% Olyan közösségeket, melyekre büszkék az üzemben. Fonónöket, rönkfürészelőket, vasalókat, asztalosokéit és szerelőket. Mindegyik munkahelyen elhangzott a/kérdés: »Miért éppen rólunk írnak? Nem tettünk mi natgy dolgot, csupán annyit, hogy becsületesen akarunk élni és dolgozni. Etrröl a becsületes életről, az akarásról és a munkáról beszélgettünk. kak. Tavaly 410 óra társadalmi munkát végeztek. A lányok kivétfel nélkül szenvedélyes táncosok. Hárman már ’tettek, ketten most tesznek szakmunkásvizsgát. Hárman gimnáa ferde vágásokat pedig két százalék alá csökkentik. Közösen segítenek minden esetben, ahol arra szükség van. És még valamit: »Mindenkivel megtartatjuk a munkavédelmi szabályokat.-« Ennyit tudtam meg róluk az irodában. Az igazgató már csak úgy mellékesen jegyezte meg: — Arra bizony még álmomban sem gondoltam volna, hogy az öreg Obiián brigádot szervezzen. Az »öreg«, Obiián Tivadar harminc éve szívja a gyári levegőt. Éppen fűrészlapokat cserél az óriás termetű Zad- ravecz Józsefnek és a pirospozsgás arcú Borbás Jánosnak a segítségével. A szomszédos fűrészek sivításában nehéz szót érteni. Megkérem, álljunk már félre néhány percre. Elífejezi a cserét, aztán teljesíti a kérésemet. — Hát tessék. Mellette állnak a többiek: A lapáttenyerű óriás még ennyit tesz hozzá: — Nem vagyunk mi dicsek- vők. Ott is hagynak, és visszamennek a fűrész mellé. A zajon át is meghallom az utolsó mondatot: — Dicsekedjenek a vénssz- szonyok, azok ráérnek ... cukorgyár Ságvári Endréről elnevezett szerelőbrigádját jó fél órán át kerestük a hatalmas üstök és a vaskos csövek birodalmában. — Itt lesznek valahol, vigasztal a rendész, és vezetett bennünket lépcsőn le, lépcsőn föl. — Megtaláljuk őket. Addig el sem engedem magukat, amíg nem beszéltek velük. — Milyen emberek? — Karakánok ... A műhely olajos asztalán szerszámok vannak, de ember sehol. A szürke vasszekrények fölött négy bekeretezett oklevél díszíti a falat — Eddig négyszer nyerték el. De talán nem is ez a lényeges. Jóval fontosabb, hogy milyen sok függ a munkájuktól. Ez a tizenhét ember, ha jói dolgozik, rengeteg hasznot hozhat, de egyetlen melléfogásuk ugyanannyi kárt is okozhat Amíg a rendészt hallgattuk, egy mosolygós fiatalember észrevétlenül bejött a műhelybe. A menyasszony brigádvezető. »A rádióban hallottam a verset...« — Mégis, melyik a ijed véne? — próbálom tréfára fordítva megtudni a legjobb blrigád nevét. A titkár asszony komolyan válaszol: — Nálunk nincs Élyen. Minden jó brigádra büszkék vagyunk ... — Akkor csak annyit: melyikről írjunk? — Amelyikről akarnak ... A gyűrűsben dolgozó Há mán Kató-brigáídot választottuk. Pár perccel utóbb egy barna, csillogó szemű fonónő áll előttünk: — Hardi In&n vagyok: Ok pedig... Körbemutatj és sorolja a neveket: — Varga Mária, Kele Fe- rencné, Peresztegi Rózsa. Tóth Erzsi H., Tóth Erzsi III.. Szabó Rózsa, Kovács Józsefné, Király Vera és Tóth Krisztin- ka. Kereken tízen vagyunk ... A bemutatás után még eny- nyit mond: — Szeretünk együtt lenni. — A brigádban két asszony, egy menyasszony és hét lány dolgozik. Az üzemi KISZ-ver- senyben ők lettek a másodiziumban tanulnak. A brigádvezető ide érve úi- ra szót kér. — De nem ám azért tanulunk, hogy elmenjünk innen! Mi az érettségi után is fonónők akarunk lenni. Ha az ember szeret valamit, akkor azt könnyen tudja csinálni. Mi kivétel nélkül szeretjük munkánkat. Ezért jó itt... Szgbad idejükben gyakran fölkeresik Jozsó nénit, a brigád mamikáját. Segítenek neki főzni, bevásárolni, takarítani és virágot ültetni. Arra a kérdésre, hogy a brigád minek örült legjobban, Irénke ezt mondta: — Lehet, hogy furcsán hangzik, de tessék elhinni, így van. Annak, hogy Peresztegi Rózsi is megtanult kiválóan dolgozni. Mert ezt mindnyájan akartuk... A ^_Jten vannak. Keretfűré- szesek a Barcsi Fűrészüzemben. Eddig kétszer nyerték el a szocialista brigád címet. Pontosan nyolcezer köbméter rönköt vágtak fel tavaly. Vállalták, hogy évi tervüket 106 százalékra teljesítik, — Őszintén mondom, én nem rajongtam sohasem a versenyekért. De az idő megcáfolt. Amióta szocialista brigádmozgalom van, szemmel láthatóan jobban megy minden. Itt vannak például a gépháziak. Háromszor nyerték el ezt a címet. Ez a kollektíva nálunk példakép. Évekig tartó vita után bizonyítottak. Lehet jó bútort csinálni, és lehet balesetmentesen dolgozni. Persze csak úgy, ha mindenki vigyáz a másikra. A körfűrészek, a fúró-, maró- és gyalugépek mellett férfiak és asszonyok dolgoznak. — Huszonkilenc tagja van a mi brigádunknak — mondja Huszár János brigádvezető. — Akad köztünk öreg is, fiatal is. Az öregek tudása és a fiatalok lendülete úgy tevődik össze, hogy abból csak jó jöhet ki... tudom, ki írta, de annyi szent, hogy szép. És az is biztos, hogy mi megtartjuk, ami abban van... A * * • vasalóteremben tizenöt asszony dolgozik. — Ok még ifjak ... A kétoldalas gépelt papíron január 30-i dátum áll. — Talán menjünk is máshova. Maradunk a Patyolat Vállalat legfiatalabb brigádjánál. Ferenc Albertné, Bugye- sinszky Károlyné, Horváth L ászióné. Csendes Józsefné, Tánczos Péterné, Szarka Jánosné és a többiek véleményére vagyok kíváncsi. — Miért? Ez az első kérdés. Miért határozta el a tizenöt asszony, hogy elnyeri a címet? Miért ajánlottak fel társadalmi munkát, tanulást, minőség- és eredményjavulást s még sok minden mást? A karakánok. Zadravecz, Borbás, Szontag József és Stájer Imre. Sutának tartom, mégis fölteszem a kérdést: — Mi a titkuk? Hogyan tudnak jól dolgozni? Obiián sokáig hallgat, mielőtt válaszol. — Nincs nekünk semmiféle titkunk. Különben is mindenkinek az a feladata, hogy jól dolgozzon.., Akik nem szeretnek dicsekedni. — Ha már rólunk beszélnek, engedelmükkel bemutatkozom. Friss József brigádvezető vagyok. És ha kíváncsiak a munkánkra, tartsanak velem. Kacskaringós az út, de azért célhoz érünk. A brigád a csőhálózaton dolgozik. — Hát ezek vagyunk mi. — Karakánok? — Azt meg ki mondta? — kérdezi gyorsan válasz helyett az egyik svájcisapkás szerelő. — Sértő talán? — Á, dehogy! Csak nem szeretjük, ha eltúlozzák a dől- gokat Annyi az egész, hogy megtesszük a magunkét, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A gyár törzsdolgozói csaknem ötmillió forintos megtakarítást ajánlottak föl a fel- szabadulás huszadik évfordulója tiszteletére. — Ráverünk egy kicsit. Megy ám ez jobban és gyorsabban is! A mesterek negyven vagonnal több cukrot akarnak főzni. Ahhoz jó csövek és jó üstök kellenek... mikor fél évvel ezelőtt a Somogy megyei Faipari Vállalatnál jártam, a műszaki vezető a terpentin- szagú műhelyekben elfeledtette velem a zajt, a könnyfakasztó illatot. A munkáról beszélt. Olyan szeretettel, akkora lelkesedéssel, hogy napestig elhallgattam volna. Föl- fclézem néhány mondatát; Ök a legifjabbak. Hófehér körisfa lemezek alakulnak a gépek mellett — Olyan szakma ez a miénk — mondja az egyik asztalos —, hogy öröme van benne az embernek. Addig alakítjuk, hajlítjuk, formáljuk a fát, amíg az nem lesz belőle, amit akarunk. És tudjuk, hogy minden darabnak örül majd valaki. A rádióban hallottam már néhányszor egy verset Valahogy így mondta az a színész: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes... Nem Az első asztalnál egy ősz hajú, barna arcú asszony szólal meg. — Mindenki tesz valamit. Mindenki előbbre akar lépni Éppen mi maradjunk le? — Ezért? Ferenc Albertné válasza: — Ezért is. Tudjuk ám azt is, hogy nem lesz ez könnyű, és csak úgy megy, ha megtaláltuk egymás kezét. Ha másért nem, már ezért is érdemes ... Németh Sándor FELHÍVÁS Kaposvár város és Somogy megye lakosságához! A Kaposvári Megyei Kórházban a beteglátogatási tilalmat március 28-ával (vasárnap) megszüntetem. Tehát ezen a napon a látogatást már engedélyezem. Egyes osztályokon azonban még továbbra is szünetel a látogató április 15-ével bezárólag: GYERMEKOSZTÁLY, CSECSEMŐOSZTÁLY, ÜJSZÜLÖTTOSZTA LY, SZÜLÉSZET, NŐGYÓGYÁSZÁT. KÓRHÁZIGAZGATÓ FŐORVOS (4027) ________________________________________
