Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-25 / 71. szám

Csütörtök, 1965. március 25. 5 SOMOGYI NÉPLAP BÖLCSŐDÉK REGGEL, amint oldódik a pihenés csöndje, munkába sie­tő emberek népesítik be az utcát. Közöttük itt is, ott is feltűnik egy-egy dolgozó anya a kisgyerekével. Szaporán lép­kednek, mert hosszú az út a bölcsődébe, onnan a gyárba, az üzembe, a vállalathoz. Gyakran elkíséri őket férjük is. A férfiak sután, óvatosan tartják a bebugyolált »csoma­got«, ácsorognak, nézelődnek az öltöztetőben, »hospitálnak« a pelenkázás gyakorlati tudo­mányában. Egyik-másik ifjú apa már önálló. Izzadó üstök­kel és tiszteletreméltó igye­kezettel »csomagolja« a csöpp­séget, míg a mama a másik gyerekkel a napközibe indul, vagy éppen fordítva, hiszen ahol egy apróságot szívesen látnak, ott legtöbbször hama­rosan megjön a testvérke is... A bölcsődében megkezdődik a gyermekek mindennapi éle­te. Tisztálkodás, napoztatás, altatás; a játék és természete­sen az étkeztetés háromszor- négyszer, óramű pontossággal, tudományosan megállapított fehérje-, szénhidrát-, vitamin­stb. adagokkal. Délután ötkor újabb csúcsforgalom: a ki­adás, öltöztetés az otthoni ru­hákba, közben néhány szó, néhány jó tanács: »Anyuka, Pistike jól evett, nincs rá pa­nasz« ... »Ilike nyugtalanul aludt, az orvos látta, tessék a recept«... S másnap mindez újra, elölről. Hajnali hattól délután hatig. SZINTE HALLOM az ellen­vetéseket: »Még szép, hogy vannak bölcsődék!« »Messze vannak a bölcsődék, nagy stra­pa ez minden reggel«. »Ke- yés a bölcsődei hely«... stb. Mások meg annyira természe­tesnek érzik a bölcsődei jutta­tást, hogy talán eszükbe sem jut: ez nem mindenütt ilyen természetes. Egy ismerősöm fia Párizs­ban él. A havi 2500 frank fi­zetés egyharmadát fizeti ki két kisgyermekének gondozására. A magánbölcsődék, nevelőinté­zetek még nagyobb, szinte hor­ribilis összegeket kérnek a szülőktől. Nálunk jóléti intézmény a bölcsőde is, szocialista vív­mány. Anyák tízezreinek teszi lehetővé a munkát, a kerese­tet abban a tudatban, hogy gyermeke a legjobb helyen, a legjobb kezekben van. Csak megyénkben több mint hétszáz apróságot helyeznek el na­ponta tizennyolc területi és k,ét üzemi' bölcsőidében cse­kély, nagyon csekély összege­kért: a jövedelem arányában megállapított napi egy forint­tól kilenc forintig terjedő té­rítés fejében. Vagyis még a legjobb fizetésű szülők sem fizetnek többet havi 250 fo­rintnál. NEM OLYAN TÁVOLI MÉG az az idő, amelyet a költő így tükröz életrajzában: »Anyám mosással és takarítással tar­tott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dol­gozott reggeltől estig, s én szü­lői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem ... « Proletárgyerekek százezrei­nek a sorsa volt ez. Pólyás- korban a nagyobbacskák fel­ügyeletével, bezárva a lakás­ba, ezer veszély, ezer baleset árnyékában. Az irodalom és a statisztikák őrzik leghívebben a »szapora csecsemőhalál« ko­mor emlékeit. De lehetett-e másképpen, amikor a nincste- lenség, a tudatlanság tizedel­te csöppségeket falun magá­val hurcolni kényszerült az anya, s árnyékban »kikötötte«, krumpliföldön »beültette« őket, hogy el ne másszanak, amíg ő dolgozik... Ez a súlyos örökség és a minden újjal szembeni bizal­matlanság fogadta tíz-tizenöt éve az első idénybölcsődéket. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának üzemi bölcsődevezetőjétől, Orbán Teréziái érdeklődtem ezekről a tapasztalatokról: — Lábodon nyílt meg az el­ső idénybölcsőde Somogybán, ezt vezettem akkor, 1952-ben. Huszonnégy helyünk volt, de a gyerekeket úgy kellett »ösz- szeagitálni«... Reggel öttől es­te kilencig is nyitva tartot­tunk nyáron. Sokat beszéltünk a szülőknek a gyermekek he­lyes táplálásáról, s a bizalmat­lanság lassan alábbhagyott... Mit nyújtanak a bölcsődék a dolgozó anyáknak? Min­dent, amire a gyermeknek szüksége lehet: gondozást, or­vosi kezelést, gyógyszereket, kvarcot stb. Segítik az anyá­kat a helyes nevelésben, és sok munkától is megkímélik őket VAJON ÉRTÉKELJÜK-E kellőképpen a bölcsődék jut­tatásait? Az anyák többsége igen. Egy részük azonban képtelen fel­fogni, hogy például »hét forin­tot nem eszik meg a gyerek naponta, akkor miért kell hét forintot fizetni érte?«(!)... Hogy mit jelent ez az intéz­mény Horváth Lajosnénak négy, Szabó Lajoséknak ki­lenc, Domonkoséknak öt gyer­mek fölnevelésében, erre ők meg a többiek, a két-három gyermekes szülők felelhetné­nek leginkább. Bizonyára ezt válaszolnák: »Jó, nagyon jó dolog, hogy nálunk vannak bölcsődék...« Wallinger Endre Könyvvásár a megye középiskoláiban (Tudósítónktól.) A Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat guruló könyvesboltja ezen a héten könyvkiállítást és -vásárt rendez a megye valamennyi kö­zépiskolájában. A guruló köny­vesbolt mintegy 120 000 forint ér­tékű ipari tárgyú szakkönyvet visz magával. A pedagógusok hat- havi részletfizetési kedvezményt kapnak, a tanulók pedig a tanév végéig fizethetik be a megvásárolt könyvek árát. A könyvvásár hétfőn a tabi középiskolákban kezdődött, ahol a pedagógusok és a tanulók több mint 4000 forint értékű könyvet vásároltak. A mezőgazdasági és egyéb gépekkel kapcsolatos szak­könyvek fogytak leginkább. A Mezőgazdasági Gépszerelő Szakis­kola hallgatói több mint 60 kötet A gépjárműtechnika zsebkönyve c. szakkönyvet vásároltak. Mezőgazdasági újítás Klein Pál, a dánsaentmik- lósi Micsurin Tsz gépszerelő­je két évvel ezelőtt traktorra szerelhető berendezést szer­kesztett. Ez az új konstruk­ció alkalmas a szőlő gépi nyitására és fedésére, vala­mint talajmélyítésre is. A két ekét tartó szerkezetet a so­rok távolságának, valamint a nyitás, a fedés kívánalmainak megfelelően lehet szabályozni. Az újítónak az adta a gondo­latot, hogy a tsz szőlőterüle­te két év alatt 350 holdnyi új telepítéssel gazdagodott, és egyre nagyobb problémát okozott annak szakszerű — gyors és jó — megművelése. A berendezés jól bevált, na­ponta 15—18 holdon körül­belül száz szőlőmunkás keze munkáját helyettesíti. Az újítást a megye tíz termelő- szövetkezete már átvette és alkalmazza. Az újító most a berendezés további tökélete­sítésén fáradozik. Képünk: Klein Pál gépszerelő és újí­tó, továbbá Balázs Pál trak­toros kipróbálja a szőlőnyi­tó gépet. Már csak 6 napig van lehetőség arra, hogy elkészült hízott sertését a szerződés megkötésével egyidejűleg — a 60 napos minimális tartási idő fi­gyelmen kívül hagyásával — átadja az Allatforgalmi Vállalatnak. Az így szerződött sertés után a vállalat takarmányt nem utalványoz, azonban az átvett serté­sért a magas szerződéses áron felül 1,50 Ft/kg árkiegé­szítési díjat fizet. (4013) A szakszervezeti üdültetésről (Tudósítónktól.) Az elmúlt tizenöt évben az ország legkorszerűbb üdülői­ben csak a SZOT révén több mint két és fél millió felnőtt, illetve gyermek üdült. A szer­vezett üdültetés költségeinek több mint nyolcvan százalékát az állam, illetve a szakszerve­zetek fedezik. Az 1949-ben át­vett, nagyrészt elavult üdülő­épületeket és a hozzájuk tarto­zó konyhákat, éttermeket kor­szerűsítették. Üde parkok, sok virág, tiszta, rendezett épüle­tek, nagyobbrészt jól fölszerelt, berendezett lakószobák, társal­gók, kultúrtermek várják a vendégeket. Állandóan javul az üdülők élelmezése. Minde­nütt három vagy ennél több menü közül választhatnak a beutaltak. 1949-ben, a szerve­zett üdültetés első évében még gyakran szerepelt az étlapon egytálétel. A kényelmet szol­gálja, hogy ma már nem kell várni a csengetésre reggel, dél­ben, este: sok helyen már kö­tetlen étkezési idő van. Az üdülők dolgozói tanfolyamo­kon, iskolákon sajátították, el a szaktudást. Somogy az üdülők megyéje. A balatoni üdülők központi fű­téssel ellátott, kényelmes, jól berendezett, korszerű épületek. Felszabadulásunk huszadik év­fordulójának évében a Bala­ton déli oldalán több üdülő­épületet felújítanak, átalakíta­nak. Az állam több mint tíz­millió forintot fordít erre a célra. A berendezések és föl­szerelések, a kulturális és sporteszközök kiegészítésére, színvonalas műsorok rendezé­sére csaknem ötmillió forint áll rendelkezésre részben szakszervezeti támogatásból. A nyáron főként a szocialis­ta országokból érkeznek ven­dégek a Balaton partjára, de találkozunk a világnak szinte minden részéből érkezett szak- szervezeti üdülőkkel is Lellén, Földváron és Siófokon. A ma­gyar szervezett dolgozók a környező országok legszebb üdülőhelyeire kedvezményesen juthatnak eb yj gépkocsi Nagybajom .—-IL felé robog veled. Egy- CL- szer csak valahonnan a tudat mélyéről, az elfelejtettnek vélt emlékek közül beléd nyilall egy név: Miklós. Nem tudsz többé odafigyelni a beszélgetésre, húsz évet visszazuhansz az időben. Nyüzsgő gondolataid között azokat a húsz évvel ezelőtti emlékeket kutatod. Észre sem veszed, s már val­latod a kopár erdőt, a fehér falú házakat, a szunnyadó földet. Tőlük kérsz felvilágo­sítást halott barátodról. Né­ha talán vádat is emelsz el­lenük, pedig ez a táj csak tanúja volt — szenvedő ta­núja — a háborúnak. A vij­jogó lövedékek, miközben emberéleteket oltottak ki, a földet, a tájat is megtépték. Emlék emlékbe kapcsoló­dik, s megindítja a gondolat­nak azt a láncreakcióját, amely visszaviszi az embert a múltba, az események szín­helyére. Ki is volt ez a Miklós? A választ tömören fogal­mazod: egy bolgár katona. Vezetéknevére már nem em­lékszel. Keresztneve is csak afféle szabad magyar fordí­tásban maradt meg emléke­zetedben. Most, felnőttfejjel azok közé az első gyermek­kori találkozások közé soro­lod, amelyekre mindig szíve­sen emlékszel vissza. Ahogy fűzöd a gondolatai­dat, kirajzolódik előtted az egész ember. Csontos arca volt. Bármilyen fáradtan tért meg, nagy szemei mindig mosolyogtak. Törékeny ter­mete volt, s te ámulva fi­gyelted, milyen könnyen hordja fölszerelését. Ügy tet­szett, mintha a mesék erős embere lépett volna eléd. Tolmács volt. Azért kapta ezt a beosztást, mert vala­mit értett a nyelvünkön. Tör­te a magyart. S neked tet­szett, hogy ő mindig bátran vitt ki az utcára. Esténként mindig énekelt. A szavakat nem értetted, csak a dalok édes-bús muzsi­kája hatott rád. Ügy emlék­szel, arról a tájról énekelt, amelytől olyan messze elsza­kadt. Az emberek csak a szü­lőföldről tudnak ilyen szé­pen énekelni. Sokszor búcsúztatok. A bú­csú mindig nehéz. A távol­iét ideje pedig várakozással terhes. Nem tudtad soha, ho­vá megy. Északnak indult el barátaival, s csak napok múlva tért vissza. Szakálla­sán, fáradtan ért haza. Ilyenkor mindig szomorkás volt az arca. A frontról visz- szatérni kellemes érzés lehe­tett, de ő mindig azokra gon­dolt, akik ott maradtak... Nagyszívű ember volt a barátod. Egy napon megint útra ké­szen álltak. A hó alól már itt-ott kikandikáit a sárga homok. A nap tavaszt ígé­rőén sütött. A szél időnként ágyúdörgés hangját hozta. Te nem tudtad, mit jelent ez a különös moraj. A barátod tudta. Ez a búcsú nagyon ne­héz volt. A nagy szemű em­ber többször is visszajött a kapuból. Rád nézett, aztán sírt... Mégis mosolygó arc­cal indult el. — Viszontlátásra — így búcsúzott. Puskája magasan a válla fölé ért. Beállt a sorba, es elindultak. Némán mentek a széles úton, egyenesen észak­nak, ahonnan az ágyúdörgés hallatszott. Nem néztek visz- sza, alakjukat hamarosan el­takarta a buckákká formáló­dott homok. /""^»»öbbeí nem találkozta­f ) tok. Onnan északról V __' csak szomorú hírt h oztak a visszatérő katonák. — Miklós megsebesült — mondta egy tiszt. Nagybajomnál érte a go­lyó. A mellébe fúródott. Ho- mokszentgyörgyön kezelték. Nem tudod, hány napig fe­küdt a kórházi ágyon, mert halálhíre csak késve érkezett hozzád. A háborúból mindig késve érkeznek a hírek. Nem akartad elhinni. So­káig vártad vissza. Hiába, nem jött, de a tavasz rád köszöntött. Emlékezetes ez a tavasz,.. Kercza Imre „BALATONSAROK Egy régi újság került a ke. zembe. Nem országos lap, még csak nem is megyei. Sőt, járá­sinak sem lehet mondani. Ké­szült 1906-ban, címe: Balaton- sarok, jellegét pedig a szer­kesztőség így határozza meg: »Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és tanügyi heti­lap. Szerkesztőség és kiadóhi­vatal: Somogy-Kéthely; nyo­matott Mizsur Ádámné könyv­nyomdájában, Marczaliban.« (Ügy látszik, a század elején ugrásszerűen megnőtt az új­ságolvasás — vagy -szerkeszt- getés? — iránti igény falun is. 1902-ben ugyanis Marczali és Vidéke címmel indul hetilap, majd ennek bukása után 1906- ban jelenik meg ismét Mar­czali fejrészt viselve a járási székhely újságja.) A négyoldalas lap — az el­ső évfolyam 3. száma szep­tember 15-i dátummal — vi­dékiességének minden hibája- ellenére hűen tükrözi a kora­nosan tapasztatható az a kényszerhelyzet, hogy a ma­gyar ember ezredéves hazájá­ban nem tud megélni, a leg­primitívebb igényeket a ma­ga és családja számára bizto­sítani nem képes.« Az okot a »sínlődő« ipar és kereskede­lem fejletlenségében jelöli meg, a kisparaszti birtokok rohamos szétaprózódásában, amelyből »a hitelezők által nagy részük apáik örökéből kipöröltetnek, s az ősi birtok helyett vándorbotot nyomnak a kezébe«. Az ellenzéki hang­nem a továbbiakban is feltű­nő. A cikkíró ugyanis így folytatja: »Ezen visszás álla­poton segíteni nem hónapokig tartó ankétlozással avagy a zöld asztalnál összetákolt ter­vezetekkel lehet.« És a segítés módját elsősorban az aláb­biakban jelöli meg: »A kis emberek adómentesítése, in­gyen gyógyszer, ingyenes or­vosi kezelés és népoktatás nyújtása, ingyen jogvédelem­ben részesítés, az ipari és me­zei munkások betegség, bal­eset és elöregedés esetére va­ló köteles biztosítása stb.« Be­szél továbbá a nagytőke és a nagybirtok terjeszkedésének korlátozásáról; javasolja töb­bek között, hogy csak kisgaz­dák bérelhessenek földet. Tudom, hogy a cikkíró ja­vaslatai el sem juthattak az illetékesekig, s az adott gaz­dasági és politikai keretek kö­zött nem is valósulhattak meg. Mégis legalább erőteljesen hangot adva, hűen kifejezte a cikk megyénk falusi haladó elemeinek — elsősorban az ér­telmiség és a kistulajdonosok — véleményét az ország tör­ténelmének e szégyenletes je­lenségéről. P. L. beli gazdasági és politikai ál­lapotokat, és erősen ellenzéki, haladást, változtatást — per­sze reformokat — sürgető írá­saival őszinte tiszteletet éb­reszt. Nem célom a csaknem hat évtizedes, kérészéletű új­ság valamennyi írásának is­mertetése, szerepének mélta­tása, de vezércikke — úgy gondolom — megérdemel né­hány nyilvános megjegyzést. A kivándorlásról szól; szerzője, T. J. világos stílusban, meg­győző — persze nem marxis­ta — okfejtéssel, a helyzetfel­tárás szenvedélyes igényével ír az országot tömegesen elha­gyó dolgozókról. Szemben az uralkodó osztály demagóg ma­gyarázkodásaival ezt írja: »A kivándorlás okát mi nem egyedül abban látjuk, hogy népünket a hirtelen meggaz­dagodás vágya vezeti külföld­re, hanem a minden téren saj­Kisjpútorok A család legmeghittebb tartóz­kodási helye a lakás. Legyen ba­rátságos az otthon! Persze csak akkor lehet az, ha nem zárjuk ki onnan a korszerű, egyszerű, könnyen kezelhető, ízléses be­rendezési tárgyakat. A modern kisbútorok szabadon engedik ér­vényesülni a ház asszonyának és a család tagjainak berendezési hajlamait, fantáziáját. Ne es­sünk tévedésbe, nem csupán kis térfogatú, korszerű lakásokban érvényesülnek ezek az Ízléses bú­tordarabok. A régi, nagyobb szo­bás lakásokat is új otthonná le­het varázsolni segítségükkel. Most könnyen lehet bárki sa­ját otthonának lakberendezési va­rázslója. A sok bútorértékesítő boltban bőven állanak rendelke­zésre a legkorszerűbb és legprak­tikusabb kisbútorok. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert alig kell készpénz hozzá: megvásárol­hatja OTP-hitelakció útján. Ez év elején módosították a hi­telre vásárolható kisbútorok ér­tékhatárát. Eddig csak ötezer forinton felüli hitelakcióban le­hetett fényezett bútorokat vásá­a lakásban rolni. Most már 2000 forintos hi­telből is vehet bárki fényezett és dörzsölt kivitelű kisbútorokat, két- vagy háromajtós szekrényt, televízióállványt, lemezeit szé­ket, dohányzóasztalt, könyváll­ványt, virágállványt, komódot. Folytathatnánk a felsorolást a nagyDn szép fehérneműs szekré­nyekkel, varia ágy nemű tartók­kal vagy a praktikus könyvszek­rényekkel. De ezeket legjobb személyesen látni; meg kell néz­ni .a kínálatot a bútorüzletek­ben. A hitelakció módosítása, illet­ve a fényezett bútorok vásárlási lehetősége alacsonyabb hitel ese­tén különösen kedvező azok szá­mára, akik nem teljes szobabe­rendezést, hanem csak néhány bútordarabot kívánnak egy-egy alkalommal vásárolni. Így foko­zatosan korszerűbbé, kényelme­sebbé alakíthatják otthonukat. A mai lakáskultúra -külföldön és itthon egyaránt nem a komp­lett szobaberendezések, hanem az egyéni ízlés szerinti darabokból összeállítható berendezés irányé" ban fejlődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom