Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
A 2 MSZMP MEGVEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANAGS LAPJA BÁL A SAVOYBAN OPERETTSIKER. Szórakoztató, igazán kellemes színházi est, amikor a homlokon kisimulnak a szigorú ráncok, s a közönség önfeledten oldódik fel Ábrahám Pál visszafojtot- tan érzelmes, ritmusgazdag muzsikájában. Szokatlan hatás érződik a nézőtéren. Valahogy nem keres az ember kiemelkedő énekes teljesítményt, nem figyel különösebben a szövegre sem, s jóllehet a látványosság legfőbb eszköze a tánc, a revü, könnyedén átsiklik a néző a tánckompozíciók életre- keltésének kisebb-nagyobb hibáin is. Így mondanám talán: az előadásnak nincsenek részletei. Egy hatalmas nagy, ritmussal, színes jelmezek sokaságával, fényözönriel átszőtt léggömb az egész, mely szétpukkan ugyan a színházi kijáratnál, de odabent gyönyörködtet S miért várnánk többet az operettől, melynek éppen e káprázatos csillogás és derű a legfőbb sajátja? . ÁM HA TOVÁBB FOR- QATOM A SZÓT, kiderül, hogy a »Etil a Savoyban« mégis több, teljesebb a megszokottnál. Sándor János rendezői hitvallását találom mögötte, aki sohasem akar többet, kevesebbet sem annál, mint amit a mű megkíván. Kiváló érzékkel, játékos derűvel és mértéktartó ízléssel nyúlt ezúttal a csupán szórakoztatni akaró könnyű műfajhoz is. Ritmusa, sodrása van ennek az előadásnak; a rendező érdeme, hogy az egészet látjuk s nem a részleteket, hogy nincs alkalmunk elidőzni egy-egy tánc vagy ének után; s feledjük az apróbb bosszúságokat is. Ha operettsikerről beszélek, s a »Bál a Savoyban« valóban az, akkor ez mindenek fölött Sándor János munkáját dicséri. Méltó társa volt a fiatal Tarnay György, aki Ábrahám Pálhoz, a »fehér kesztyűs« karmesterhez és muzsikájához hűen, jó érzékkel irányította zenekarát. A »Bál a Savoyban« legtöbb száma sláger, a dzsessz, a tánczene ritmusával átszőtt muzsika, mely igen köNÉPMŰVELÉS ÉS SZOCIOGRÁFIA Hozzászólás Paál László cikkéhez p aál László vitaindítója és Berta Endre hozzászólása azért jelentős, mert fölvetette a népművelési szociográfia szükségességét, és erre irányította a népművelők figyelmét. Következtetéseik közül azt a gondolatot tartom legfontosabbnak, hogy a népművelés konkrét, szervezett, pozitív hatású munka kell legyen. A színvonal emelésének módszerét azonban leszűkí- tettnek, egyoldalúnak érzem, mert Berta Endre a népművelés iránti érdeklődés fölkeltését, a »meglehetősen fonák« csenek kombinációs terveik, nem ismerik a jellemző vonásokat. Szerintem tehát nem az a feladat, hogy megállapítsuk, hányán olvasnak Jókait, vagy kedvelik az operettet, hányán járnak templomba, vagy Vityapusztán is elidegenednek-e a színjátszástól, népi tánctól. 14 a a szociográfiát megfe- lelő rangra akarjuk emelni, akkor e helyett az adatfelvételi módszer helyett (ami lényegtelen részletkérdésekre tér ki) az átgondolt megfigyelést, vizsgálatot kell alkalmazni, ami kiterjed arra, ALMAVÁLOGATÁS Kilencven vagon almát tároltak a télre a MEK böhönyei telepén. A hatalmas pincében a tetőig érő rekeszekből nevetett az illatos jonatán és delicates. A télen többször is átválogatták a gyümölcsöt, hogy romlását megakadályozzák. S közben folyamatosan küldték a boltokba. Az ország csaknem minden részébe került ezen a télen alma a böhönyei pincéből. Sokat exportáltak is, ^ főleg a Nemet Demokratikus Köztársaságba. Februárban már mindössze huszonöt vagonnal tároltak. Ennek válogatása és szállítása a mi pokban fejeződik be. Gyümölcstermelői szakkör alakalt Porrogszentkirályon és Porrogon helyzet megszünteteset a szociográfiával akarja elérni. Kétségtelen, hogy a szociográfiának mint a népművelés segédtudományának szerepe van némelyik probléma megoldásában, azonban nem olyan mértékben, mint a cikkír°k vallják. (Gondoljunk csak az egységes vezetés, a szakirányítás problémáira!) Különösen napjainkban nem, amikor sok minden gátolja a szociográfia és a népművelés kapcsolatának kiteljesedését. Az egyik visszahúzó tényező, hogy a szociográfia mint tudomány szintén fejletlen, hazánkban csak négy-öt éves múltja van (s tán újdonsága miatt divat is), ezért nem tud aktívan segíteni a gyakorlati munkában. ügy másik kérdés: a tár- sadalmi összefüggéseknek a szociográfia által való feltárása után helyesen tudják-e kijelölni népművelőink a feladatokat, tudnak ehhez formákat, módszereket adni és alkalmazni? Ezt az összefüggést egy orvosi vizsgálathoz lehetne hasonlítani, ami megállapítja a betegség okait, de még nem gyógyít, nem mutatja meg a megoldás eszközeit. A tapasztalatok azt mutatják, hogy népművelőink szociográfiai felkészültsége nem elmélyült, nem általános, leköti őket a népművelés más elméleti és gyakorlati kérdése. A kialakult gyakorlatot inkább lehet ösztönös adatgvűj- tésnek nevezni, mintsem fölmérésnek, és ez magában hordozza az illúziónak és az elnagyold mák veszélyét, összeállítanak 100—200 kérdést mindenféléről, ami érdekes (mikor voltak moziban, milyen film tetszett stb.), csupa olyan dolgokat, amiknek hasz nát később már soha nem veszik. Ezeket szétosztják, be gyűjtik, de feldolgozni már nem tudják őket, mert ninhogy milyen motívumok vezetik a mai társadalom tipikus embereit az ismeretszerzés, az ízlés alakulásában. Mi az, ami elősegíti egyik vagy másik népművelési forma megkedvelését, megértését; vezet-e út — és ha igen, milyen — az alacsonyabb rendű művektől a kulturális értékekig, milyen irányzatok hatnak és mi okból a különböző rétegekre, mire használják fel szabad idejüket, és mik a korlátái a szabad idő célszerű fel- használásának. Fontos szerepet kell kapnia a kultúr statisztikai adatok vizsgálatának és a konkrét helyzetek tudományos alaposságú leírásának is. Például: tanulmánykészítés egy klub életéről, annak szervezéséről; milyen eszközökkel, kinél értek el hatást és miért, kinél nem és miért, milyen módszerekkel sikerült megszilárdítani a közösséget, és így tovább, az izgalmas kérdések egész sora. Ezek a módszerek alkalmazhatók egy nagyobb energiát követelő, minden községre kiterjedő kutatási program nélkül is. Csupán olvasgatniuk kell a népművelőknek az idevágó és egyre nagyobb számban megjelenő tanulmányokat. Mert ami a Tolna megyei Ten- gelic községre jellemző, az nagyjából hasonló Somogybán is, vagy ha eltér, akkor ennek okai is adnak támpontot a további munkához. 44 a ezen a területen előbb- re akarunk lépni — márpedig előbbre kell lépni —, akkor népművelőinknek sokkal tudatosabban kell tanulmányozniuk a kérdés irodalmát, a kultúrszociológia eredményeit, mert ezek adják meg a tipikus embercsoportok főbb, számunkra fontos jellemzőit, amikre építeni kell, hogy elérjük célunkat Újvári Jenő zel áll ma is a közönség szivéhez. De ha a műfaj keretein belül valamiféle zenei élményre áhítoztunk, azt csak a zenekartól kaphattuk meg. S nem az énekesektől. Ugyanígy — a szólisták helyenként figyelemreméltó produkcióján kívül — hiányérzetünk támadhatott a tánckar teljesítménye láttán is. Természetesen ismerjük a körülményeket is, de csak a szándékot méltányolhatjuk. Vata Emil hangulatos, különösen második felvonásbeli díszlete és Bala Ibolya igen gazdag, ötletes jelmezei várakozáson felüliek, őszinte elismerést érdemlőek. AZ ELŐADÁS SZEREPLŐGÁRDÁJÁBÓL az első helyen említjük Varga Tibor Musztafa bej-alakítását. Csupa élet ez a figura, humor és játékosság jellemzi. Varga Tibor játékát egyéniségéből — s a hálás szerepből — fakadó közvetlenség és vérbő komé- diázás hatja át. Egerváry Klára, Daisy Parker megszemélyesítője is az operett egyik fő erőssége. Minden szerepében — most is — hozott valami újat művészi »kelléktárából«, temperamentumával az előadás egyik motorja. Megkapó jelenség és csupa tűz rövid, de jelentős szerepében Olsavszky Éva. La Tangolita valóban az a nő, aki előtt megsemmisül- ten omlanak térdre a férfiak. Pálfy Aliz és Somogyi Géza becsületes alakítást nyújtott, nem többet és nem kevesebbet, mint máskor. A kisebb szerepekben Kiss László Celestin ügyvédje és Korándy Dénes komornyikja emelkedett az átlag fölé. A »Bál a Savoyban« újra megnyerte a közönség tetszését. Talán nem túlzás azt mondani: színházunk idei legnagyobb operettsikere. A bíróság de A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás miatt Miseta Lászlót, a Somogy megyei Kertészeti és Temetkezési Vállalat üzletvezetőjét a Kaposvári Járásbíróság dr. Balajthy Sándor-tanácsa háromévi szabadság- vesztésre ítélte, öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és hetvennyoloezer forint kár megfizetésére kötelezte. Meg nem tartott utasítás Miseta a kaposvári főüzlet vezetőjeként hamar észrevette, hogy laza az ellenőrzés, s hogy a helytelen elszámolási rendszer lehetőséget nyújt a csalásra, a sikkasztásra. Először — 1962 decemberében — csak a számlákat hamisította meg. Az elsikkasztott pénzt későbbi bevételekből fedezte. Amikor ezt már nem tehette, két számlakönyvet vezetett. Az egviket a vállalat, a másikat a maga számára. Az utóbbit az üzlet páncélszekrényében rejtegette. Egy múlt év februárjában. kiadott utasításra köteles lett volna a bevételt aznap postára adni. Miseta fütyült a rendelkezésre. Februárban, márciusban, áprilisban, májusban stb. tíz-tizennégy alkalommal adta fel a bevételt, tehát két-három napot mindig késett A vállalat központja erre sem figyelt föl! Bár többször is ellenőriztek, leltároztak az üzletben, de csak a raktárkészletet ellenőrizték; a meglevő áru értékét, a pénztári bevételt és az (Tudósítónktól.) Huszonnyolc taggal gyümölcstermelői szakkör alakult Porrogszen- klrályon. Az első összejövetelen kétszer annyian, ötvenhatan jelentek meg. Itt is, mint a csurgói járás legtöbb községében, hagyományai vannak a gyümölcstermelésnek. Porrogszentkirályon tavaly például 10,5 vagon, Porrogon 12 vagon gyümölcsöt adtak át a gazdák a felvásárlóknak. A termés nagy részét csak alacsonyabb osztályúként értékesíthették, mert nem fordítottak kellő gondot a szórvány gyümölcsösök védelmére. Ez az oka annak, hogy Igen kevés első osztályú vagy exportképes gyümölcsöt termeltek. A Hazafias Népfront. járási bizottságának aktivistái a termelő- szövetkezet és 'a község vezetőivel házról házra járva fölkeresték a gazdákat, s megbeszélték, hogy saját érdekük is gyümölcsöseik szervezett védelme, ápolása. El is határozták, hogy szakkört alakítanak. Az első összejövetelen Horváth István, a Csurgói Mezőgazdasági Szakiskola tanára tartott előadást. A porrogi gazdák megbízottai — akik ott voltak az összejövetelen — ezen a példán felbuzdulva elhatározták, hogy ök is megalakítják a szakkört. elszámolást sohasem egyeztették. Miért nem jelentették? A múlt év augusztus 31-én tartott leltározáskor tizenháromezer forintnyi áruhiányt állapítottak meg. Miseta — bizonyára, hogy a leleplezés időpontját kitolja — beteget jelentett, hazament, s magával vitte a páncélszekrény kulcsát A vállalat vezetőd sem fö- löttes hatóságuknak, a megyei tanácsnak, sem pedig az ügyészségnek nem jelentették a hiányt. Ehelyett üzentek Mi- setának, hogy tisztázza az ügyet. Ö azonban betegségére való hivatkozással erre nem volt hajlandó, sőt a páncél- szekrény kulcsát sem adta át. A vállalat vezetői csak október 30-án indítottak fegyelmit Miseta ellen, s még aznap elbocsátották. De Misetát már október 29-én(!) letartóztatta az ügyészség sikkasztás gyanú ja miatt. A vizsgálat folytatódik Miseta a vizsgálatkor és a bíróság előtt azt vallotta, hogy a sikkasztást egyedül követte el, s az ellopott 91 399 forintot elszórakozta. Az ítélet kihirdetése után azonban új vallomást tett. Azt mondta, fölöt- tesei többször utasították, hogy az üzlet bevételéből szabálytalanul fizessen ki számlákat, de ezt neki sohasem írták jóvá. Erre majd egy újabb vizsgálat derít fényt, hiszen az ügyészség föllebbezést nyújtott, Az előadásokat kéthetenként tartják meg hol az egyik, hol a másik községben. Neves szakembereket hívtak meg előadónak: Lakatos Andrást, a Balatonboglári Állami Gazdaság főkertészét és a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola tanárait. Tapasztalatcsere-látogatást is terveznek egy gyümölcstermelő gazdaságba. A szövetkezet biztosított a szakkörnek egy kísérleti parcellát, ide főleg törpe gyümölcsfákat szándékoznak telepíteni. Az elméleti tudnivalók elsajátításával párhuzamosan hozzákezdenek a gyakorlati munkához. A földművesszövetkezet gondoskodik növényvédő és perme- tezőszerekrőL író—olvasó találkozót rendeznek ma Kaposvárt«, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban. A Hazafias Népfront és a városi könyvtár erre az alkalomra Fábián Zoltán József Attila-díjas írót hívta meg. be a bírósághoz, s tovább folytatja a Temetkezési Vállalatnál elkövetett sikkasztás kivizsgálását „Találtak*4 tizenháromezer forintot Érdekes a sikkasztó feleségének vallomása. Misetáné az ügyészségen elmondotta, hogy többször beszélt Katus Lajosné főkönyvelővel, s az közölte vele, mennyi a hiány. Arra is felhívta figyelmét, hogy szerezze meg a pénzt, legyen ott, amikor a páncélszekrényt felnyitják. Ha az összeget vissza tudja csempészni, nem lesz az ügyből semmi (?!). Akkor még nem tudták, hogy a páncél- szekrényben találnak egy olyan számlakönyvet, amely bizonyítja, hogy az elsikkasztott összeg meghaladja a ki- ’encvenezer forintot. Misetáné balatonlellei rokonaitól kérte kölcsön a tizenháromezer forintot. Október 16-án ott volt a Május 1. utcai főüzletben, amikor a páncélszekrényt felnyitották, sőt, ő rakosgatta ki a bizottság elé az okmányokat, s ekkor »találták« meg a szekrényben ezt ->z összeget Ezek a dolgok tisztázásra várnak. Meg kell nézni azt is, hogy még kinek van szerepe az ügyben, és a vállalat vezetői mennyire hibásak abban, hogy a sikkasztás évekig folyhatott. Szalai László Nagy különbség... Az egyik párizsi iskola diákjai a következő témát kapták házi feladatnak: »Mi a különbség a monarchia és a köztársaság között?« Több diák a dolgozatban így határozta meg ezt a különbséget: »A monarchia élén király áll, a köztársaság élén — tábornok.« ... Tornaóra a tv-ben • * * Rembrandt vagy Mussolini? Egy amerikai nagyiparos látogatást tett Olaszországban. Mielőtt hazaindult, egy képet ajánlottak föl neki megvételre, mondván, hogy legújabban fölfedezett Remb- rant-festményről van szó. Az iparos nagy művészbarát lévén, mesés összeget fizetett, és New Yorkba küldette a képet. Hogy a magas vámot elkerülje, megkért egy festőt, fessen a kép fölé egyszerű absztrakt rajzot. A mű meg is érkezett New Yorkba, és a boldog műgyűjtő sietett »a remekművet« egy restaurátorhoz vinni, hogy az eltávolítsa róla a csempészéshez felhasznált rajzot. A restaurátor egy hét múlva a következőket jelentette: »Miközben eltávolítottam a festmény legfelső rétegét, figyelmetlenségből lekapartam »Rembrandt« tájképét is, amely alól Mussolini arcképe jelent meg. Végül is melyik festményt óhajtja megtartani ?« * * • Hónap végén • *. — Nem jegyezte meg a kocsi számát? — kérdi a rendőr a hölgyet, akit elütött egy autó, s azután továbbrohant. — Nem, uram. Csak azt tudom, hogy az autóban fiatal nő ült, platinaszőke hajjal, festett szemöldökkel, mohair kabát volt rajta, fátyolos kalap és kecskebőr kesztyű. Somogyi Néplap Az MSZMP SomoRv megvet bizottsága *»c h Somnsv megvet Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTB LAJOS. Szerkesztőség Kaposvár. Latinka Sándor u. t Telefon 15-10. 15-11. Kiadja * somogv megyét Lapkiadó Vállalat. Kapós« ár Latinka S o. t Telefon 15 1« Felelős kiadó Szabó Gáhot Reküldöt? keztratot nem Orz*’» meg. és nem adunk v!s«s,a ? erieszti a Magva» Posta He fizethető a helvt postahfvataloKnB és postáskézbesítőknéL előfizetést díj egy hónapra II F* Index; 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár« Latlnka Sándor utca & Jávori Béla ítélt, ügynek na ég nincs vége!
