Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

Kedd, 1965. február 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP 120 000 normálhold gépi munka elvégzése vár a Tahi Gépállomásra A tervek szerint ebben az évben 120 OOO normálbold gé­pi munkát végeznek el a Tabi Gépállomás traktorosai a já­rásban. A szerelőcsarnokokban ezekre a munkákra készítik elő a gépeket, az ■ irodákban pedig gyűlnek a szerződések. A gépállomástól nagyrészt ta­lajmunkát kértek a termelő- szövetkezetek, de akad bőven egyéb elvégezni való feladat is. Az előzetes megállapodások szerint a termelőszövetkeze­tek 35 000 normálhold gépi munkát kötöttek le. A szerző­déskötések idején azonban ki­tűnt, hogy sokkal nagyobb az igény. Akad olyan közös gaz­daság is, ahol csaknem kétsze­resét kötik le az elótervben beállított területnek. Ezért elő­zetes számítások szerint a 35 000 hold negyvennyolcezer­re emelkedik. Megkötötték már a szerző­dést a Vízgazdálkodási és Ta­lajjavító Vállalattal. Nekik 23 000 normálhold munkát vé­geznek. A gabonaaratásra 6700 normálholdat számítanak. A járás növényvédelmének el­látása pedig körülbelül 60 000 normálhold munkát jelent a gépállomásnak. Míg folynak a szerződéskö­tések, a traktorosok sem ma­radnak tétlen. Amikor az idő­járás engedi, kint dolgoznak a földeken. Ebben az évben ed­dig mintegy 2000 normálhold munkát végeztek el. Öntevékenyen, felelősen KÜLSŐ SEGÍTSÉGET CSAK AZ VÁRHAT, aki saját maga mindent megtett az ügy érde­kében. Érdemes ezen elgondol­kodni idei gazdasági felada­taink számbavételekor és vég­rehajtásakor. Mert bár két­ségtelen : általánosságban a terv nem tartalmaz feszített mennyiségi előirányzatokat, célkitűzéseink végrehajtása mégsem könnyű. Hiszen a ter­vezett gazdasági előrehaladást a tavalyinál nem több beru­házással és alig több munkás­létszámmal kell megvalósíta­nunk. Nem is szólva arról, hogy külkereskedelmünk, nemzetközi fizetési mérlegünk javítása végett az ipari export­nak lényegesen gyorsabban kell növekednie, mint a ter­melésnek és az importnak. A múltban szinte gyakorlat­tá vált egyik-másik vállala­tunknál, hogy a termelésnöve­kedést csak több beruházással, illetve megnövelt munkáslét­számmal, a többletexportot növekvő importtal teljesítet­ték. Ez az út hovatovább jár­hatatlanná vált. Az idei fel­adatok csak akkor oldhatók meg, ha a vállalatok maximá­lisan és öntevékenyen feltár­ják és kihasználják belső erő­forrásaikat, lehetőségeiket. AZ ÖNTEVÉKENYSÉG fo­kozásának fontos föltételét, a vállalati vezetőknek a koráb­binál nagyobb önállóságát a közelmúltban kiadott felső tották. Például az új munka­ügyi rendelkezések növelték a vállalatvezetők hatáskörét. Le­hetővé vált, hogy a problémá­kat azon a lépcsőfokon dönt­sék el, ahol felmerülnek, s ahol azok helyes elintézésének minden föltétele adva van. A nagyobb önállóság azon­ban nemcsak nagyobb hatás­kört, hanem nagyobb felelős­séget is jelent. Olyan értelem­ben is, hogy a központi hatá­rozatokban rögzített elveket miként váltják át a minden­napok gyakorlatává. Korábban sok panasz hangzott el amiatt, hogy a vállalatok vezetőinek gyakran apróbb kérdésben is megkötik a kezét, s a minisz­tériumok olyan kérdésekben is maguknak tartották fenn a döntés jogát, amelyek .bőven belefértek volna a vállalati igazgató hatáskörébe. Ezekben a bírálatokban kétségtelenül sok igazság volt. De az utóbbi időben ezzel éppen ellentétes jelenségek tapasztalhatók. A vállalati igazgatók egy része nem számol a megváltozott helyzettel, nem él a kibővült hatáskörrel, és olyan kis je­lentőségű — néhány száz­vagy ezerforintos — ügyeikben is a minisztériumhoz fordul döntésért, melyekkel tulajdon­képpen még neki sem szabad­na foglalkoznia, hanem az ille­tékes beosztottjaira kellene szintű rendelkezések biztosi- bíznia. A döntéseknek és a fe­/ ✓ A műhely ajtajában is alig értjük egymás szavát, pedig kísérőm szinte kiabálva beszél a különféle munkafo­lyamatokról. Nagy kalapácsok dörögnek, forrasztópisztolyok kék-fehér fénye villog körül a fehér falakon. A fiatal üzem­ben fiatal lakatosok dolgoznak. A gépek erejének pontosan en­gedelmeskednek a vastag vas­lemezek. Előttünk egy ala­csony, szőke, alig-fiatalember ifjúmunkás szorítja a kala- pácsmyedet. Forrasztás után helyreigazítja a melegtől kis­sé eldeformálódott henger ala­kú szellőzőcsöveket. Egy éve dolgozik itt, de há­rom éve ismerős az üzemben. A tanműhely ugyanis százmé­ternyire van. innen. Az iskolai évek alatt járt ide gyakorlat­ra. Csemus Árpád mán ipari- tanuló-korában tudott arról, hogy a lakatosnjűhelyben a ZcUavári-brigád dolgozik leg­jobban, és úgy tervezte, hogy közéjük kéri magát. Az üzem­ben bizalmatlanul fogadták. Volt rá okuk. Jártak itt már olyan végzős ipari tanulók, akikkel állandóan csak baj volt, rosszul végezték munká­jukat, és viselkedésük sem volt kifogástalan. Követel őd- zőefc, sőt némelyek szemtele­nek voltak. Fittyet hányva az idősebb, tapasztaltabb szak­munkások tanácsaira, sok kárt okoztak, visszavetették a bri­gádot, egyszóval előbb-utóbb kellemetlenné váltak az egész vállalatnál. — Aki diáknak jó, az jó szakmunkás is, legalábbis a gyakorlat azt mutatja — mondja Babodi István üzem­vezető. — Csemus már a vizs­gamunkájával bizonyított. Vi­selkedésére nem volt panasz sohasem a négy év alatt. A fiatal szakmunkás már az első naptól kezdve jól dolgozott. — Az iskola végeztével — kezdi mondanivalóját a lassú beszédű Csemus — nem áll­tam nyomban munkába. Gon­doltam, ennyi tanulás után egy keveset pihenni is kell. Fo­nyódon nyaraltam. Azt hiszem, ez volt a legszebb nyaram. Fürödtem, fociztam kedvemre naphosszat. Az üdülés is ha­mar véget ért Ezután jött a meglepetés. A brigád Balaton- bogláron dolgozott, és én is ott álltam munkába először, így ez a nyár egészen hosszú­ra nyúlott. Azt nem mondha­tom, hogy a kollégák nem se­gítettek már valamilyen mun­kában, kifogásuk azonban a kész darabok minősége ellen még sohasem volt. Ez nálunk nem is olyan egyszerű és ter­mészetes dolog, mert állan­dóan egyedi darabok készül­nek. Nyilásszerkezetek, fém­csőkorlátok, szellőzőberende­zések elszívócsövei. Nincs sab­lon, aminek mintájára sorozat­ban készül valami. Itt mindig nagyon kell figyelni, mert ha valamit elnéz az ember, nyomban tetemes kárt okoz a brigádnak is, a vállalatnak is. — Hogyan bánnak a többiek a műhelyben a nemrég szaba­dult szakmunkásokkal? — Nekem jobban tetszik az üzem, mint az iskola. Közvet­lenebb a hangulat, és senki sem nézi le munkánkat; ügy érzem, egyenlő embernek és egyenlő értékű munkásnak tartanak saját magúkkal. "Darátja, akinek hegesztő- pisztolya az imént még óriások árnyait vetítette a fal­ra, ugyancsak alig hihetően tizennyolc éves. A jó nevű brigádnak ő a másik legfiata­labb tagja: Bódis Sándor. Ügy is mondhatnánk, hogy a hat­szemű ember. Följebb tolja szemüvegét, amelynek két üve­gét a köszörüléshez használja, kettőt a forrasztáshoz. — A harmadik pár szem pe­dig mind a két munkához kell — mondja nevetve —, de az még nem is elég. Egyszerre kerültek ide Cser - nus Árpáddal, mindkettőjük jó bizonyítvánnyal, és jól si­került a szakmai vizsgájuk is. Az irodában Gróf Iván igaz­gató panaszkodik. — A végzett szakmunkások, sajnos, a szafcrajzaal nagyon rosszul állnak. Igaz, a bizo­nyítványokban a sok négyes­ötös mellett majdnem mind­egyiknek elégségese van rajz­ból, és ez nagyon meglátszik a munkájukon is. Nem tudjuk őket önállóan, a szakrajzok alapján munkába állítani. A két fiatal, Bódis és Csemus lassan már teljes értékű szak­munkás, ők most már a raj­zokkal sem állnak hadilábon Gróf Iván szerint csak öt év múlva kapják vissza a kész szakembert, mert közbe­jön a katonaság. Mindeneset­re, azt már ilyenkor is le tud­ják mérni, hogy milyen szak­munkások lesznek. Ezt meg­mutatja ez az egy esztendő is. Nagy József lelősségnek ez az elhárítása, a belső erőforrások feltárásának háttérbe szorulása talán elfo­gadható volt akkor, amikor azt gondoltuk: a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésé­hez nem kell más, mint egy részletes, felülről előírt terv, s a vállalatoknak nincs más feladatuk, mint e tervet vég­rehajtani. A szocialista gazdaság azon­ban bonyolult, szerteágazó, változékony, s fejlődését min­den részletében előre látni aligha lehet. Minden, útközben támadt problémával és azok megoldási lehetőségeivel még a leggondosabban elkészített terv sem számolhat, s éppen ezért — a tervek mellett egyre nagyobb jelentőséget tu­lajdonítunk a közvetlen gaz­dasági kapcsolatoknak, a he lyi lehetőségek és erőforrások feltárásának. A döntések és a felelősségvállalás, valamint a belső tartalékok feltárása azért nem választható el egy­mástól, mert az öntevékeny vállalati munkának talán ez a legkönnyebben megoldható eleme, s azok a vállalati veze­tők, akik ezzel sem élnek, még kevésbé képesek feltárni a nehezebben mozgósítható belső erőforrásokat, tartaléko­kat. AZ ÜZEMI TARTALÉKOK feltárásának természetesen már a múltban is igen jelen­tős eredményei voltak. Ennek csupán az volt a szépséghibá­ja, hogy erre a vállalatokat igen gyakran valamilyen kül­ső kényszer inspirálta. Az egyik vállalat például termelé­si feladatainak bővüléséhez meglehetősen magas beruházá­si keretet igényelt. A beruhá­zási összeget meg is kaphatta volna, azonban kiderült: új üzemrész építésére nincs mód, mert a vállalat területén nincs erre hely. S csak mi­után a fejlesztésnek ez a külterjes módja megfeneklett, akkor ültek össze a vállalatve­zetők, hogy felkutassák a ter­melés bővítésének olyan lehe­tőségét, amely az eredeti meg­oldásnál lényegesen olcsóbban produkálja ugyanazt az ered­ményt. Minthogy a népgazdaság te­herbíró képessége korlátozott, ugyanakkor az üzemekben a «•kapun belül« még igen sok tartalék lelhető fel, helyes lenne olyan munkamódszert kialakítani és állandósítani, hogy a vállalatok csak abban az esetben forduljanak a külső segítséghez, amikor már saját lehetőségeiket valóban kime­rítették. A «segíts magadon« közmondást tehát közgazdasá­gi nyelvre így lehetne «lefor­dítani«: o vállalat fejlesztése érdekében tedd meg saját erődből mindazt, amit megte­hetsz, és akkor — de csak ak­kor — joggal elvárhatod az állam segítségét is. A tavaszra készülnek az öreffíaki Kertészeti Tsz-hen Eddig 70 000 paprikapalántát neveltek. A korai fejeskáposzta-palántáknak gyeptéglakoekákat készítenek. A hollandi ágyakat készítik elő. t/srj/ IFJÚSÁGI ÉS DIÁK UTAZÁSI IRODA külföldi és belföldi társasutazásokat szervez 15—30 éves fiatalok részére. Külföldi utak 15 országba, 80 útvonalon, kedvező árak­kal! Jelentkezés valamennyi KlSZ-bizottságon személye­sen vagy levélben, irodánknál, Budapest, V., Szabadság tér 16. Telefon 317-777, 46-os mellék. Szállodánk, a Ho­tel Ifjúság külön rendezvények lebonyolítását vállalja. (4841) A KISZÖV jogágán rövi­den ismertette a vádat: a Bar­csi Építőipari Ktsz-ben 1964 nyarán tartott ellenőrzéskor megállapították, hogy az anyagutalványozás és az utó­lagos anyagelszámolás hiányos, nem megfelelő a belső ellenőr­zés, nincsenek összhangban a keretutalványok és a raktári kiadások. A ktsz vezetőit le­vélben szólították fel a hibák megszüntetésére. November­ben a revizor megállapította, hogy némi javulás tapasztal­ható a szövetkezet munkájá­ban, a hibák nagy része azon­ban továbbra is fennáll. A KISZÖV-nél úgy határoz­tak, hogy a műszaki vezető el­len fegyelmit indítanak, s az elnököt meghívják a tárgya­lásra. Különös fegyelmi eljárás roll ex. A KISZÖV elnöke el­mondotta a vádat, aztán a vád­lottak kaptak szót. Egy órán át beszéltek. Elismerték, hogy a revízió_ feltárta hibák való­ban léteznek, de... És ami a de után következett, az tartott egy órát. A védekezésben hal­lottunk objektív és szubjektív YÉDOBESZÉD okokról. Megtudhattuk, hogy rendkívül rossz az anyagellá­tás, hogy a ktsz részlegei igen szétszórtan helyezkednek el, nehéz ellenőrizni őket. Továb­bá, hogy az adminisztrátorok közül sokan voltak szülési sza­badságon. Az a körülmény pe­dig, hogy Barcson a KÖFA- és a tsz-építőbrigádok többet ke­resnek, mint a ktsz-tagok, nagy fluktuációt idézett elő. A szövetkezet tagsága a közel­múltban végrehajtott négy fú­zió következtében nagyon fel­hígult Mindez nagyban hoz­zájárult a munka és a bizony­lati fegyelem lazulásához. «-Ha kimentem az irodából, bent nem ment a munka, ha bent maradtam, kint nem dolgoztak megfelelően« — mondta a mű­vezető, és hozzátette, hogy éjt nappallá téve fáradozott Ha­sonlóképpen az elnök is, aki saját szavai szerint csak azért vállalja ezt a sok munkát idős fejjel, mert szereti a szövetke­zeti mozgalmat — A hibákról nem tehetünk, s ilyen körülmények között aligha lehet kijavítani őket. Esetleg megpróbálhatjuk. Egyébként büntessenek meg — mondta végezetül beletörődve —, tegyenek velünk, amit akar­nak. Nem bűntettéit meg se az elnököt, se a műszaki vezetőt. De újra felhívták figyelmüket a hiányosságok megszünteté­sére. Körülbelül ezt a döntést vár­tam. Igazságosnak is tartom, hiszen a barcsi ktsz-ben még soha nem károsították meg a társadalmi tulajdont. A bi­zonylati fegyelmet nem azért sérthették meg, mert ez a két ember ellustálkodta az időt. Ám fölmerült a kérdés: Va­jon helyes-e, hogy a ktsz ve­zetői belenyugszanak a hely­zetbe, mondván, hogy objek­tív "nehézségek miatt úgysem lehet a hibákat megszüntetni? Nem. Ezzel a szemlélettel sem­miképpen sem lehet egyetérte­ni, ez fegyverletételre vezetne. A párt pedig nem fegyverle­tételt, hanem harcot hirdet minden hiba ellen. És a harc­nak sikeresnek kell lennie, ha következetesen, okosan, szív- vel-lélekkel vívjuk. A szív, a lélek, azt hiszem, nem hiány­zik se az elnökből, se a mű­szaki vezetőből. Inkább a mód­szerekkel, a szervezéssel, az erőelosztással van egy kis baj... Ax elnök és a műsxaki Te­mető bizonyára rájön majd erre. És nemcsak egy tessék- lássék «megpróbáljuk«-ra fut­ja erejükből, hanem munká­hoz látnak, és legyűrik a ne­hézségeket. Lehetetlen, hogy őket, akiknek szövetkezete te­mérdek gond, akadály ellené­re nyereséggel zárta az évet, s a tervezettnél több kislakást épített, két vállra fektesse a? adminisztráció. Szegedi Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom