Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-11 / 35. szám

. Csütörtök, 1965. február 11. 3 SOMOGYI KÉPLAP Ta (Folytatás az 1. oldalról.) A*v, hf. is terven felüli importra ke­ys rült sor. A többletimporttal - ; szemben a kiviteli tervek túl- teljesítése nem érte el a kí­vánt szintét. Az 1964. évi állami költség- ..vetés bevételei és. kiadásai lé- , , nyegében a. tervnek msgfele- . lően alakultak: a teljesítés aránya egyaránt 99,8 százalék volt, a tervezetthez képest azonban a költségvetés belső arányaiban eltolódások követ­keztek be. Tisztelt .országgyűlés! . Az említett eredmények és problémák meghatározzák to- ... vábbi rnüqkánkat, az 1965. évi ' népgazdasági terv és állam- ,háztartás előirányzatait is. Az elmúlj. évek tapasztalatai ajlapjah következetesebben, határozottabban kell fellép- -. r nünk a.;,í<?gyatékosságok ellen, melyek a termelés és felhasz­nálós területén jellegzetesek. A fő cél most a gazdálko­dás minőségi mutatóinak javításai Nyilvánvaló, hogy az állam kiadásait csak olyan - arányban növelhet­jük, amilyen mértékben biztosítjuk hozzá a szük­séges hazai bevételi for­rásokat. Ä 'bevételek megfelelő alaku­lásának pedig az a kulcsa, hogy nagyobb energiát for­dítsunk a termelékenységre, a múnkaszervezettsógre, az ön költségcsökkentésre, a termé­kek minőségére, a jobb kész­letgazdálkodásra, az export­feladatok teljesítésére. Az 1965. évi népgazdasági terv ennek jegyében készült, s a terv az ipari termelésnek az előző éveknél kisebb mér­tékű, 4,2 százalékos növelését irányozza elő. Ezen belül az egyes ágazatok eltérő módon .fejlődnek. A leggyorsabban, . 9,3 százalékkal a Nehézipari Minisztérium vegyiparának termelése bővül. A korábbiak­nál' lényegesen kisebb a nö­vekedés-a gépiparban és az építőiparban. E két területen -különösen fontba ■ a műszáki • -.színvonal- és hatékonyság fiö­velőse, ..mert ez a továbbiak- '♦*• ten a helyesebb összetételű, gazdaságosabb, ugyanakkor nagyobb ütemű termelés ki- ’ " induló pontja lehet. A tervben ' előírt mérsékeltebb célok el­érése épp ezért nem könnyebb az előző’évek feladatainál. Nagy körültekintést igényel a mezőgazdasági tervek össze­állítása. A biztonságos terve­zésre való törekvés itt különö- ,sen helyénvaló. A terv a me­zőgazdasági termelés 1,5—2 százalékos emelésével számol. Az előirányzat teljesítése fel­tételezi a földek gondos és időbeni megmunkálását, a rendelkezésre álló eszközök és - gépek hatékony felhasználá­sát, a betakarítás és értékesí­tés jól előkészített és szerve- ' z'ett elvégzését. A termelés mérsékeltebb emelésének megfelelően mintegy 3 százalék a nem­zeti jövedelem emelkedő­nek előirányzata. Ezzel arányos a felhasználás is. Bár á beruházások volume­ne 1965-ben az előző évihez mérten' nőm nő, a második ,,ötéves rteirv időszakában, még így' 'is ieriíyegesen többet for­dítunk 1 beruházásra, mint amennyit az ötéves tervben előirányoztunk. A lakosság fogyasztása tekintetében a feladat az eddig elért ered­mények megszilárdítása. A népgazdasági mérlegek és az’' államháztartás egyensúlyá­nak biztosítására több fontos intézkedés született. A válla­latok jövedelmezőségének nö­velésére új rendelkezéseket adtunk ki a munkaerő-, a bér- gazdálkodásra, az anyag- és • készletgazdálkodásra vonatko­zólag. Ezek ismertetésére még visszatérek. Ezenkívül a költségvetés bevételeit növelő és a takarékosabb gazdálko­dást biztosító egyéb határoza­ttok is születtek. így intézked­tek az égetett szeszes italok órának és a telefon díjtételé­nek emelésére, a másodállások és meűékfoglalkozások adói­nak bizonvos mértékű növelő sére. valamint az utazási ok­mány illetékek és más adóne­mek növelésére is. Csökkentettük a reprezen­tációval kapcsolatos kiadá­sokat, a bel- és külföldi IB iá <* * It kiküldetések előirányza­tait, takarékossági intéz­kedéseket írtunk elő az állományon kívüli bér­alappal való gazdálkodás­ra. Ezek az intézkedések első­sorban a magasabb jövedelme­ket és a nem alapvető fagyasz tási cikkeket érintik. A hozott ármódosítások egyben a fogyasztási árará­nyok javítását isi célozzák. Ilyen irányú további intézke­déseket a terv és a költségve­tés nem tartalmaz. Tisztelt országgyűlés! A következőkben az előt­tünk álló legfontosabb felada­tokról szeretnék beszélni. El­sőnek az állami vállalataink tevékenységével kapcsolatos követelményekkel kell fog’al- kozni, mert elsősorban a ter­melés területén mutatkozó problémákat kell megolda­nunk, ahhoz, hogy a további években gyorsabban halad­junk előre. A nyereség növelésének egyik fontos előfeltétele a ter­melékenység emelése, a mun­kaerő- és bérgazdálkodás megjavítása. Olyan periódus­ba jutottunk, amikor a mun­kaerőellátás eddigi forrásai falun és városon egyaránt kd- merülőfélben vannak. Tűrhe­tetlen, hogy míg egyes terüle­teken áüandósult munkaerő- hiánnyal küzdünk, vállalataink nagy részénél jelentős belső tartalékok vannak. A termelékenység emelésé­re másik tennivaló a munka­normák felülvizsgálata. Ahol ez indokolt, még az év első felében módosítani kell a nor­mákat A létszám- és norma­felülvizsgálat természetesen nem helyettesíti a termelé­kenység növelésének alapvető módszereit: a műszaki fejlesz­tést, az üzemszervezési mun­ka, belső szállítások, a tech­nológiai fegyelem javítását A másik nagy tartalék vál­lalatainknál a jobb készletgaz­dálkodás. A költségvetés a for- góalap.Q^. .jjpyelésére hitel fe­dezeti alap címén 2,3 milliárd forintot biztosít, Ennek és a hitelrendszer más forrásainak figyelembevételével 1965-ben — az elmúlt évek 7—8 milliárd forintos készletnövekedésével szemben — csak 4—4,5 mil­liárd forint értékben számo­lunk a készletek állományá­nak emelkedésével. Ez gondo­sabb készletgazdálkodást s ennek érdekében számos in­tézkedést igényel. Készleteink az elmúlt évek­ben nagyobb mértékben nőt­tek, mint a termelés, holott korszerű szervezettség mellett a készletfelhalmozódásnak ál­talában lassúbbnak kell len­nie, mint a termelésemelkedés ütemének. Ebben milliárdos tartalékok rejlenek. Nem kisebb feladat az új fölösleges készletek képződésé­nek megakadályozása sem. A tapasztalat ugyanis azt mu­tatja, hogy olyan időszakban, amikor a termelés egyes te­rületein lassúbb mennyiségi növekedést tervezünk, a tájé­kozatlanság és a rossz irányí­tás többlettermelést eredmé. nyez, jóllehet arra nincs szük­ség. 1965-ben tehát különös gonddal kell — a beruházások és közületi megrendelések kor­látozása miatt előálló — ren. delésmódosításokat átvezetni a terven, hogy ne legyen fölös­leges termelés, s ez ne vonja el a rendelkezésre álló nyers­anyagot, munkaerőt, stb. a fontos szükségletek kielégíté­sétől. Meg kell említeni, hogy a készletek nyilvántartása sem kielégítő. Gyakori, hogy a vál­lalatok nem ismerik pontosan, mi is áll tulajdonképpen ren­delkezésükre. Az ügyvitelgé­pesítés és szervezés egyik fon­tos feladata, hogy biztosítsa a készletek nyilvántartását, a gyors és állandó adatszolgál­tatást. Mind a belföldre, mind a kivitelre gyártott termékeknél nagy gondot kell fordítani a szállítások ésszerű, gazdaságos megszervezésére. Még mindig sok a keresztbeszállítás, a vas­úti kapacitások fölösleges le­kötése. A Közlekedés- és Pos- taügyí Minisztériumnak, a Központi Szállítási Tanácsnak nagyobb gondot kell arra for­ozik az ország»1! űiéi dítania, hogy az itt levő tar­talékokat feltárja. Tímár Mátyás ezután így folytatta: — Vállalataink munkájában, de az egész népgazdaság fej­lesztésében is megkülönbözte­tett szerepe van a beruházá­soknak. Ez az az elem, amely újat hoz a gazdaságban, amelynek hatékony megvalósí­tásával a termelés szerkezetéi kedvező irányba lehet változ­tatni. 1965. évi tervünk beruhá­zásokra 45,5 milliárd fo­rintot irányoz elő. Ebből a költségvetés közvetlenül 25 milliárd forintot fedez, a többit az amortizációs befizetések és egyéb for­rások. Idei tervünk a ma­gas készültségi fokú, befe­jezés előtt álló beruházá­sokra összpontosítja az erőt. Az előző évekhez mérten kevesebb új beru­házás kezdődik s az év vé­géig több milliárd forint­tal kell csökkennie a befe­jezetlen állománynak. így az év végén mintegy 30 százalékkal kevesebb lesz a folyamatban levő, értékhatár feletti beruházások száma, mint tavaly. A rendelkezésre álló lehető­ségek korlátái miatt és a be­ruházási eszközök összpontosí­tása érdekében átmenetileg szükségessé vált egyes válla­lati és tanácsi alapok pénz­eszközei egy részének zárolá­sa. A pénzügyminiszter ezután a takarékosságról beszélt: A Budapesti Bútoripari Vál­lalat és a Cardó Ejítorgyár például olyan gépeket szerzett be Nyugat-Németországból 26 millió forint értékben, ame­lyeknek kapacitását csak 35 százalékban tudják kihasznál­ni. A Soroksári Vasöntöde bő­vítésénél többször módosítani kellett a programot. A költsé­gek közben állandóan emel­kedtek, a befejezés késik: Bal­mazújvároson 1964-ben fejez­ték be a művelődési ház épí­tését, melynek nézőtere na­gyobb befogadóképességű, mint a debreceni Csokonai Színházé, a beruházási költsé­gek pedig a norma szerinti 6,4 millióról 11,7 millióra emelked­tek. Az állami gazdaságok la­kásépítkezéseinél 24 féle tí­pustervet használtak fel. Nem valószínű, hogy erre szükség volt. A beruházási tevékenység gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb eszkö­ze, ezért a vezetésnek minden szinten következe­tesebben kell törekednie a munka megjavítására, a tervezés színvonalának nö­velésére, a kivitelezés szervezettségének fokozá­sára. Megnövekedett köve­telményeknek kell eleget tennie az építőiparnak is. Építőiparunknak lehetősége nyílik arra, hogy az ez évi ki­sebb mennyiségi fejlesztési fel­adatok mellett jobb minőségű, szervezettebb munkát végez­zen. Ezt szolgálja az építőipar részlegesen bevezetett új fi­nanszírozási rendszere is, mely szerint az építőipari vállalat részére csak az építmény ren­deltetésszerű átadását követően fizetnek a megrendelők. A pénzügyminiszter ezután hangoztatta: — Az 1965. évi költségvetés jelentős összegeket irányoz elő a mezőgazdaság, a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás fejlesz­tésére. A termelőszövetkezetek hosszúlejáratú hitel-előirány­zata 3 327 millió forint, a kö­zéplejáratú hiteleké 2 158 mil­lió forint, összesen 6,3 száza­lékkal haladják meg az előző évit. Ezen felül az állami tá­mogatások és kedvezmények összege csaknem 4 milliárd forint, 530 millió forinttal több. mint 1964-ben. A hitelek, ked­vezmények és támogatások te. hát ebben az évben is jelen­tős pótlólagos forrást biztosí­tanak a termelőszövetkezetek gazdasági fejlődéséhez. To­vább nő a közös állatállomány elhelyezésére szolgáló férőhe­lyek száma, bővül a termelő- szövetkezetek saját erő- és munkagépparkja. A hitelek és állami támo­gatások azonban csak ak­kor lesznek eredménye­sek, ha párosulnak a mun­ka jobb megszervezésével. A vetésterület lényegében nem bővíthető. Intenzí­vebb munkával növelni kell az egy holdról beta­karítható termékek meny- nyiségét és értékét. Az ál­lattenyésztésben az 1 kg súlygyarapodáshoz fel­használt takarmány meny- nyiségét és a hizlalási időtartamot csökkenteni kell. Ezek alapozhatják meg elsősorban a tagság jövedelmének növekedését is. A mezőgazdaságot irányító szerveknek és a bankhálózat­nak fokoznia kell ellenőrző munkáját, hogy a jövedelem- növekedés összhangban álljon a termelés emelésével és a rá­fordításokkal. Állami gazdaságaink ered­ményei azokhoz a beruházá­shoz képest, amelyeket az -imúlt évek során eszközöl­tünk, 1964-ben nem voltak ki- elégítőek. Lazaságok mutatkoz­tak a társadalmi tulajdon ke­zelésében és a bérgazdálko­dásban is. Az irányító munkát e területen lényegesen javíta­ni kell. Mezőgazdasági termelésünk és külkereskedelmünk között szoros az összefüggés. A fel­adat az, hogy a mezőgazdasá­gi, főleg takarmányimportot a minimumra csökkentsük és fo­kozzuk a termelést azokon a területeken, ahol előnyös ex­portértékesítési lehetőségek kínálkoznak. A magyar mezőgazdaság adottságai kedvezőek az ex­port tekintetében. Sok esetben azonban a tárolás, a feldolgo­zás fogyatékosságai következ­tében esünk el kiviteltől, vagy csomagolási és más hiányossá­gok miatt nem tudunk megfe­lelő árakat elérni. A járulé­kos beruházások megoldása éppen ezért elsőrendű fel­adat Márt 1903»ben és a to­vábbi években is a rendelke­zésre álló keretűken belül fo­kozott mértékben kell biztosí­tani járulékos beruházások anyagi fedezetét. Tímár Mátyás a továbbiak­ban a közületek gazdálkodá­sáról szólt. Rámutatott: — A szociális és egészség- ügyi kiadások 4,4 százalékkal, a kulturális kiadások 3,4 szá­zalékkal emelkednek. Az igaz­gatási költségek lényegében az elmúlt évivel azonosak, a védelmi előirányzatok pedig alacsonyabbak annál. A kor­mány számos takarékossági intézkedést hozott, s ezek na­gyobb részét a költségvetés összeállításánál már érvénye­sítettük. Ügy látjuk azonban, hogy az év során van még le­hetőség további megtakarítás­ra, elsősorban az igazgatási kiadások terén. A közületi intézmények előtt álló feladatok a költség- vetési kiutalások szerényebb növekedése ellenére jelentő­sek. A társadalombiztosítás keretében 1965-ben összesen 1 millió 143 ezer állami és szö­vetkezeti nyugdíjas ellátásá­ról is gondoskodnak. Az egész­ségügyi ellátást 5 458 millió forint szolgálja., ami többek között a fekvőbeteg intézmé­nyekben 78 000 ágy fenntartá­sát, a rendelő és gondozó in­tézeti szakorvosi órák számá­nak növelését, a körzeti orvosi hálózat szélesítését teszi lehe­tővé. A kulturális kiadások 9.5 milliárd forintot meghaladó előirányzata többek között 1400 000 általános- iskolás «vermek. 173 000 szakmunkás- tanuló, 248 000 középiskolás és több mint 180 000 egve+emi és főiskolai hallgató elméleti és gyakorlati oktatását tűzi ki célul. Ezen kívül a lehetősé­geknek megfelelően tovább bővül valamennyi oktatási formában a bentlakásos in­tézmények hálózata és nő a noraVözi otthoni helvek száma. Növekednek a tudományos '-.itatás febee-rtécét s-mlcTóló fa rnn«"7,qVí -foTloc'7- oTnnrm p T”“1+cócttr<vf£c;'Kől ^10 millió fo­-!nt int erre a célra. A néneazdasáei termelés, a költségvetés fedezetet biztosít néhány közvetlen életszínvonalemelő intéz­kedés megvalósítására is, így a kétgyermekesek csa­ládi pótlékának rendelésé­re és egyes elmaradt kate­góriák nyugdíjának fel­emelésére. Idegenforgalmunk fejlődésé­ről szólva a pénzügyminiszter meigállapítoUa: az elmúlt év­ben jelentősen nőtt a külföld­re utazó magyarok, valamint hazánkat mind a szocialista mind a tőkés országokból fel­kereső turisták száma is. Nép­gazdaságunk fontos és jöve­delmező ága az idegenforga­lom. Ezért valamennyi érde­kelt szerv feladata, hogy az e téren fennálló lehetőségeket maximálisan kihasználja. Tisztelt országgyűlés! 1965 második ötéves tervünk befejező éve. Az, hogy milyen eredményeket érünk el, bizo­nyos mértékben meghatározó a harmadik ötéves tervre is. Ezért is erősíteni kell a gaz­dálkodás rendjét és fegyelmét, fokozni kell az ellenőrző mun­kát, megfelelően felelősségre kell vonni a mulasztókat. Szi­gorúbban kell eljárni a meg nem engedett jövedelemforrá­sok haszonélvezőivel és azok­kal szemben, akik a társadal­mi tulajdont Csáki szalmájá­nak tekintik. Gondosan meg kell vizsgál­ni mindenfajta deficit kikü­szöbölésének lehetőségét, és megfelelő intézkedéseket kel! kidolgozni ezek felszámolásá­ra. A takarékosságot helyesen, ésszerűen és nem kicsinyesen kell alkalmazni. A termelékenység növelésé­nek, a munkaszervezettség ja­vításának, a készletgazdálko­dásnak, a minőség javításá­nak, az exportfeladatok meg­oldásának, a gazdálkodási rend és fegyelem erősítésének feladatai nemcsak 1965-re szólnak. A gazdasági vezetés­nek felül kell vizsgálni és to­vább kell fejleszteni a gazda­ságirányítási módszereket. Az MSZMP Központi Bi­zottságának decemberi hatá­rozata napirendre tűzte az ez­zel -kapcsolatos--tenni valókat. E munka nagy felelősség- érzetet, elmélyülést, tudo­mányos alaposságot igé­nyel. Sckoldalúan felül kell vizsgálni mind a vál­lalati, mind a felső veze­tés követelményeit. Ki kell dolgozni azokat a javasla­tokat, amelyek elősegítik az erők és képességek jobb kibontakozását. Mindez időt igényel, hisz nem kis kérdésekről van szó. Míg az átfogó értékelés és elkép­zelések kialakulnak számos vonatkozásban, addig is folya­matosan javítanunk kell mód­szereinken. Előreláthatólag még ez év során kidolgozásra kerülnek bizonyos vóltozásoiK beruházásaink jóváhagyási rendszerében. Folyamatban van a szállítási szerződések szabályainak felülvizsgálata és reformja. Kísérleteket folytatnak az ipar és a külkereskedelem kapcsolatainak szorosabbra fű­zésére, érdekei közelebb hozá­sára. Napirenden szerepel né­hány mezőgazdaság irányítási módszer felülvizsgálata is. Ezek és a többi munkálatok a vállalatok és tanácsi szervek önállóságának, feladatának és felelősségének, ugyanakkor le­hetőségének növekedését is kell, hogy eredményezzék. Nem hirtelen és látványos in­tézkedésekre, hanem meggon­dolt, körültekintő fejlesztésre van szükség. Pártunk politikájának he­lyességét bebizonyította az idő. Népgazdaságunk alap­jai erősek és egészségesek, a hibák és fogyatékossá­gok megszüntethetők. Bi­zonyos, hogy a dolgozó tö­megek támogatását fogja élvezni minden olyan tö­rekvés, amely a kitűzött határozatok és irányelvek megvalósítását szolgálja. Máris biztató jelek mutatják, hogy dolgozóink nagy többsé­ge megérti és helyesli céljain­kat. Nem szabad megállni az általános határozatok hangoz­tatásánál. Ki kell dolgozni minden területen azokat a részletes intézkedési terveket amelyek a termelés mmnvjcé gi feladatai mellett előtérbe helyezik a minőség, a műsza­ki fejlesztés, a munkaszerve­zés, a helves készletgazdálko­dás, a külkereskedelem érde­keit. Ha következetesek le­szünk, a várt eredmények nem maiadnak el — fejezte be expozéját Tímár Mátyás. A nagy tapssal fogadott be­széd után dr. Dabrónaki Gyu­la, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának titkára, Molnár Ernő budapes­ti képviselő, Sümegi János Nógrád megyei képviselő és Oláh György Szolnok megyei képviselő szólt hozzá az elő­terjesztéshez, majd dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhiva. tál elnöke kért szót. Beszédé­ben többek között fejlődésünk egyik jelentős tényezőjével, a beruházások kérdésével és a terv néhány jellegzetes voná­sával foglalkozott. Ezután Somoskői hajós Nóg­rád megyei, dr. Bélák Sándor Veszprém megyei és Placskó József né Zala megyei képvise­lő szólalt fel. Beszédük után Apró Antal, a Politikai Bi­zottság tagra, a Miniszterta­nács elnökhelyettese emelke­dett szólásra. — Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! A pénzügyminiszter elvtárs által beterjesztett 1965. évi költségvetés figyelembe veszi az ország gazdasági helyzetét, a szükségleteket és a népgaz­daság további fejlesztésének lehetőségeit. Az ezévi célkitű­zéseink mérsékeltebbek az elő­ző évekhez viszonyítva. Ennek célszerűségét Tímár és Ajtai elvtársak már megindokolták. 1965-ben és a következő évek­ben az eddiginél sokkal na­gyobb gondot kell fordítani a társadalmi munka hatékonysá­gának növelésére, a minőség javítására, az értékesebb, na­gyobb hasznot hajtó munkára. Meggyőződésünk, hogy ha az állami, a gazdasági vezetés minden szintjén, a miniszté­riumokban, a tanácsokban, az ipari és a mezőgazdasági üze­mekben, a termelőszövetkeze­tekben jobban megszervezzük a munkánkat, és eleget te­szünk az 1965. évi terv és költ­ségvetés minőségi, takarékos­sági és külkereskedelmi előírá­sainak, olyan új tartalékot te­remtünk, amely megfelelő ala­pot biztosít az 1966-ban kez­dődő harmadik ötéves terv­hez. A jobb, takarékosabb, gazdaságosabb építőmunká­nak mind a politikai, mind a gazdasági feltételei adottak. Apró Antal ezután hazánk nemzetközi gazdasági kapcso­lataival foglalkozott. Hangsú­lyozta: Építőmunkánknak eddigi eredményei szorosan össze­függnek azzal, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi gazdasági kapcsolatai és kül­kereskedelme állandóan fejlő­dik és hazánk mind hatéko­nyabb, sokrétűbb kooperációt alakít ki a szocialista és a tő­kés országokkal is. Fejlődésünkben alapvető a KGST-hez tartozó szocialista országokkal kialakított sokol­dalú gazdasági együttműködé­sünk. Az országunk ipari fej­lődéséhez szükséges nyers­anyagok többségét a Szovjet­uniótól, illetve a KGST-hez tartozó többi országtól vásá­roljuk. Nyersanyagbehozata­lunk az 1960. évi 207 millió rubelről 1964-re csaknem 750 millió rubelre növekedett. Je­lenleg nyersanyag importunk mintegy 65 százalékát a KGST-országok biztosítják ré­szünkre. Ipari termelésünk növelését — ismert nyers­anyag- és energiagondjaink ellenére — az teszi lehetővé, hogy állandóan növekszik be­hozatalunk fűtőanyagokból, ér­cekből, fémekből, fából, gya­potból, valamint más, az ipar, a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges alapanyagokból. Magyarország fejlődése szem­pontjából legfontosabb az év­ről évre növekvő és mind sok­oldalúbbá váló magyar—szov­jet gazdasági kapcsolat. A két ország között az elmúlt hat évben több mint kétszeresére nőtt az áruforgalom, s 1964 ben elérte a 880 millió rubelt Erre az évre több mint 900 millió rubel export—import forgalmat irányoztunk elő. Apró Antal beszéde után Hevér Lajos Heves megyei képviselő, dr. Bencsik István Hairl.Bihar me« vei kénviselő és Szobek András Békés me­gyei képviselő szólalt fel, majd az elnöklő Pólyák János az országgyűlés szerdai ülését be­zárta. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom