Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1965. február 7. Nagyon tudományosan hang­zik a geotermikus gradiens ki­fejezés, pedig egyszerű fogal­mat takar. Köztudomású, hogy ha a Föld középpontja felé ha­ladunk — mondjuk egy függő­leges aknában ereszkedünk alá —, a hőmérséklet egyre emel­kedik. A földkéregnek abban a néhány kilométeres héjában, amelybe eddig sikerült beha­tolnunk, az emelkedés minden 33 méter után 1 Celsius fok­nyi, avaz 100 méterenként há­rom fok. Ez a geotermikus gra­diens, a talajhőmérsékleti fo­kozódás, pontosabban, ez a föl­di átlag. Hazánk nem hegyi vidékein azonban már átlago­san 20—22 méternyi »merülés« után emelkedik egy fokot a hőmérséklet. A magyarázat a viszonylag .vékonyabb szilárd kéregben rejlik. Nos, ez a ked­vező geotermikus gradiens magyarázza, hogy Magyaror­szág területén aránylag sok a hőforrás. A mélyből felfakadó, vagy fúrással felszínre hozott meleg vagy éppen forró víz nagyon értékes. Hőjét számos célra le­het hasznosítani, amellett az alsóbb rétegekből feltörő víz rendszerint értékes gyógyásza­ti anyagokat is tartalmaz. Nem kimeríthetetlen kincs Nem új a szakemberek köz­ti vita: mi értékesebb, a hé­vizek hője, vagy gyógyanyag- tartalma? A régi vita mostaná­A hajdúszoboszlói példa Nagyon sok hévizet tárnak fel a geológiai kutatófúrások, különösen az olajvidékeken. Eddig a »csak« gyógyvizet, hé­vizet felhozó, az olajbányá­szok szempontjából »meddő« furatokat berobbantották, szállóépület melegvíz-hálózatá­ba juttatják. A tiszakécskei anomália A nemrégiben megindult feltáró munka egyik jelentős eredménye a tiszakécskei ano­mália — rendellenesség — föl Téli gyógyfürdőzés szabad ég alatt a hévízi tóban. újabban már csak lezárják, hogy később esetleg hévízkút­ként hasznosíthatók legyenek. Sajnos, az ilyen kutak leg­többje lakott településektől tá­vol található, így fordulhat A téli szezonban is sok gyógyulni kívánó keresi föl a húszholdnyi területen fekvő 38 C fokos hőmérsékletű hévízi tavat és az ottani létesítményeket. Képünkön: A hévízi bányász gyógyház fedett gyógymedencéje. ban, a hévizek fokozott feltá­rásával ismét felújult. Sokan azt vallják, minden eszközzel meg kell gyorsítani a hévizek feltárását, mert a sík vidékeink alatti rétegekben kimeríthe­tetlen hévízkincs rejlik. Az óvatosabbak viszont úgy vélik, csak kellő gondossággal és mértéktartással fogyasszuk hé­vizeinket, mert máris sok jel int: a ritka kincs távolról sem kimeríthetetlen. Közismert, hogy a világhírű budapesti hő- és gyógyforrá­sok hozama, hőmérséklete és gyógyanyag-tartalma — a víz­nek fúrásokkal felhozatala és nagy tömegben fűtésre haszná­lata következtében — jelentő­sen c »'jkkent. Némely forrá­sok — például a római-fürdői — egészen elapadtak. Legutóbb a miskolc-tapolcai barlangfür­dő for.ásai apadtak el, mert gy néhány kilométerrel ar- •bbi mélyfúrás »eltalálta« a mélybeli víztartó réteget. Az új kút eldugaszolása után a barlangba visszatért a víz. A hévizeknek fűtésre hasz­nálata különben sem gazdasá­gos, mert gazdag ásványanyag tartalmuk miatt a csővezeté­kek rohamosan elvízkövesed- nek. Sokkal jobban értékesít­hetők gyógyvizekként, vagy a források közelébe épített für­dők vízellátására. elő, hogy a településtől né­hány kilométerre lezárt hévíz­kút van, a község vezetői vi­szont ottani kút fúrásáért ost­romolják az illetékeseket. Mi hát a megoldás? Elsősor­ban a meglevő kutak vizének hasznosítása, mert nem egy helyütt csak a libák örülnek a kellemes, langyos csurgalék- víznek, ami hasznosítatlanul folydogál a hévízkútból. A kö­vetkező lépés hévízkincsünk tudományos feltárása. Ez már folyik is az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vezetésé­vel. Ha elkészül a feltárás, megelőzhetőek a budapestihez és miskolcihoz hasonló hibák. A hévízkincs hasznosításá­nak eddigi legjobb példája lát­ható Hajdúszoboszlón. Az ot­tani három kút vize először a gázleválasztóba jut. A belőle kivont gázzal a helyszínen fű- tenek, világítanak, motorokat hajtanak, illetve a gázt palac­kokban szállítják máshova. A még mindig 75 fokos vízzel fürdő-, szállő- és irodaépüle­teket, valamint melegházakat fűtenek. A még ezután is 50 —55 fokos víz egy részét gyógyvízként palackozzák, a többit a gyógyfürdő medencéi­be vezetik, illetve a fürdő- és fedezése. Ott még kedvezőbb a geotermikus gradiens, csupán fele a földi átlagnak. Hasonló jelenséget eddig csak vulka­nikus vidékeken tapasztaltak. Miután Tiszakécskén 100 mé­terenként hat fokkal emelke­dik a hőmérséklet, a haszná­latos fúróberendezésekkel el­érhető mélységben már nem forró víz, hanem gőz található. Most azt vizsgálják: ha a Föld hőjével termelt gőzt felszínre vezetik, nyílik-e gazdaságos mód egy geotermikus erőmű létesítésére. 1 ■ Még egy érdekesség: hazánk­ban a 20—22 fokos hőmérsék­leti gradienst nem a hévízku­tatók, hanem a bányászok fe­dezték föl. A pécsi bányavidé­ken — ahol jó minőségű sze­net bányásznak, de a terület sújtólégveszélyes — az átla­gosnál erősebb hőmérsékletnö­vekedés akadályozta a bánya- művelést. A jelenség vizsgála­ta közben fedezték föl, hogy nemcsak ott, de a Dunántúlon és az Alföldön is fennáll ez az értékes, az országot hévízor­szággá tevő rendellenesség. (Sz. J). Páratlan tudományos értékű régészeti lelet Dunaújvárosban Jelentették az újságok, hogy Dunaújváros mellett, az egy­kori Intercisa nevű római ka­tonai táborban a régészek niegtalálták egy római írnok sírját, a foglalkozását jelképe­ző tárgyi leletekkel. A hír nagy érdeklődést váltott ki nemcsak az olvasóközönség körében, hanem a tudományos világban is, hiszen az évszáza­dok óta Európa különböző vi­dékein végzett ásatások során római írószer számmal még nem találkoztak a régészek. (Amint időközben megtudtuk, már több külföldi tudomá­nyos intézet is érdeklődik a ritka s felbecsülhetetlen kul­túrtörténeti értékű lelet iránt.) Dr. Makkay János régésszel, a dunaújvárosi ásatások egyik vezetőjével, beszélgettünk az érdekes fölfedezésről. — Intercisa rendkívül gaz­dag római kori lelőhely — mondotta Makkay János —, mert Róma virágkorában, a U. és a ÍV. század között állt itt a katonai tábor. Intercisa szorosan körül volt tekerve papirusszal, rajta írásjeleket fedeztek föl. A régészek rend­kívül óvatosan tisztogatták meg az eddig még nem is­mert formájú tárgyat, s leg­nagyobb meglepetésükre buk­kant elő a tollszár és a toll­(amelynek emlékeiből egyéb­ként a közelmúltban kiállítás is nyílt a dunaújvárosi mú­zeumban) Pannónia legkele­tibb szélének római »végvá­ra« volt, az ide vezényelt egy­ségek — cohorsok, légiók — vigyáztak a birodalom bizton­ságára. Megszoktuk tehát, hogy a gazdag katonai telepü­lés a legkülönfélébb tárgyi emlékeket rejti sírjaiban. Ta­láltunk már díszes kivitelű szarkofágokat, ékszerek_ egész garmadáját, nagy értékű szob­rokat, freskótöredékeket, sőt fölfedeztük egy bazilika rom­jait is. írótollat, tolltartót azonban még nem látott ré­gész — nemcsak Intercisában, de tudomásunk szerint sehol a világon. Azért van különös jelentősége ennek a leletnek. A halott mellett feküdt a sírban a nádból kiképzett tollszár a tollheggyel, a toll­tartó és egy bronzból készült tintatartó beszáradt tinta nyo­maival. Az egész ■ lelet három­tartó. (Természetesen nem va­lamiféle manapság használa­tos iskolai tolltartóra kell gondolni, amint az első ké­pünkön is látható, kis fatáU cácska tollszárnak kivájt fél- henger alakú üreggel. A dunaújvárosi lelet a ré­gészetnek régi feltételezését igazolja — folytatta Makkay dr. — Korábban is tudtuk, hogy a rómaiak a maihoz ha­sonló írószerszámmal írlak, hiszen a papirusztekercsekre másként nem is nagyon lehe­tett volna. Az írószerszám anyagáról, alakjáról, kiképzé­séről azonban fogalmunk sem volt. Még a leggazdagabb le­lőhelyeken sem találtak eddig ilyet. Hirbet-Qumramban pél­dául, ahol 1949-ben fölfedez­ték a híres Holt-tengeri te­kercseket, amelyek az időszá­mítás előtti 1. és II. századból származtak, megtalálták a ró­mai írnokok írószobáit, a má­solópadokat, amelyekben ír­tak, az íráshoz szükséges vo­nalzókat és a — feltehetőleg bogyók levéből sajtolt — tin­tát, íróeszköznek azonban nyo­ma sem volt. Angol régészek 1964-ben tárták fel a görögor­szági Thébában a mondabeli Kadmos király palotájának egyik szobáját, éppen az ír­nokok helyiségét, de íróesz­közt itt sem találtak. Ezért van kivételes jelentősége a du­naújvárosi leletnek, mert a világon ma ez az egyetlen rendelkezésünkre álló ókori írószerszám. Hogy ki volt a férfi (csont­váza a második képünkön), aki mellett megtalálták? E tekin­tetben egészen pontos választ nem lehet adni. Majdnem biz­tos, hogy katonai írnok volt a foglalkozása, l szén a római temetkezési szokás szerint mindig a halott mellé temet­ték foglalkozásának néhány eszközét. A papírusztekercset jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ókortör­téneti tanszékének tudósai, vizsgálják; néhány hónap múl­va feltehetőleg megfejtik a rajta levő írásjeleket. T. I. Miért élnek tovább a nők? Miért hosszabb életűek a nők, mint a férfiak? A tu­domány még nem ismeri a pontos választ erre a kér­désre. Régebben a különb­ség csupán 2—3 év volt, de azután növekedni kezdett, és az utóbbi időben már 5—7 év a »gyengébb« nem javára. A legszembetűnőbb a kü­lönbség a Szovjetunióban, ahol a nők átlag 8 évvel hosszabb életűek, mint a férfiak. Angliában és Auszt­riában a különbség átlag öt év. Egészen más a helyzet Ázsióban, ahol a nők rövi- debb életűek. Ehhez a nők hátrányos társadalmi hely­zete is hozzájárul. A német tudósok a világ­háborúkra utalnak, amelyek több férfit követeltek áldo­zatul, mint nőt. Ámde a nők a háborús események­től nem sújtott országokban is hosszabb életűek. A fran­cia tudósok szerint a férfiak alacsonyabb átlagos életko­rának fő oka az, hogy a fér­fiak között több az alkoho­lista. RECENZIÓ A technika története A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának Termesze ttu do mány- és Technika-történeti Intézete hatalmas munkát végzett az első összefoglaló, marxista szemléletű technikatörténet összeállításával. A munkát A. A. Zvorikin professzor, az in­tézet igazgatója irányította, és szerzőtársai N. I. Oszmova, V. I. Csernisov és Sz. V. Suhardin voltak. A 65 íves könyv ma­gyar fordításban a napokban jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Annak ellenére, hogy az anyagi kultúrák kialakulása, a termelő erők fejlődése a törté­nelem egész menetét megha­tározza, történelemoktatásunk csak igen kis mértékben tárja fel a termelő erők fejlődése és a társadalmi rendszerek fejlő­dése közötti összefüggéseket. Az oktatók is nélkülözték a megfelelő segédkönyvet, amelynek anyagából a törté­nelemórák anyagát bővítő ér­dekesebbé tevő ismereteket meríthettek volna. Az első ilyen technikatörté­neti mű szerzőit az a cél ve­zette, hogv feltárták a termelő eszközök, termelési módok fej­lődését, kölcsönhatásukat, a műszaki fejlődés és fejlesztés alapvető mozzanatait és szem! pontjait. A könyv az egész világ tech­nikájának fejlődését ismerteti társadalmi koronként. Rövid bevezetésében a technika ter­mészettudományi és társadal­mi alapjairól beszél, a techni­kát fejlesztő ember szerepéről, valamint a technika szerepé­ről a modern társadalomban. Az első rész a kapitalizmus előtti idők technikájának ösz- szefoglalója. Bemutatja az ős­ember termelő eszközeit, szer­számait. A rabszolgatársada­lom technikájából kiemeli az emberiség egyik legnagyobb eredményét, a vasolvasztás fel­találását. Helyesen mutat rá a régiek tudománya és a gya­korlati élet szükségletei kö­zötti összefüggésre (pl. a ma elvontnak tűnő geometria és matematika a leghétkőznanibb mérési és elosztási szükségle­tek kielégítésére feilődött ki.) Viszonylag te^iede’m^sebb fe­dezetek foglalkoznak a hőbéri társadalom termelési médiai­val és eszközeivel, valamint a korai tőkés termelés ágainak technológiájával. A második rész a nagy ka­pitalista ipari forradalom ko­rával és az ezt követő időkkel foglalkozik, egészen a múlt század második harmadának végéig. Részletesen elemzi a nagy ipari forradalom techni­kai eredményeit: a textilipar első munkagépeit, majd az erőgépek (gőzgép) megalkotá­sát, a szerszámgépek fokozó­dó kialakulását, a kohászat és bányászat fejlődését, a mező- gazdasági technikát, a közle­kedés, híradástechnika, hadi- technika első nagyobb talál­mányait. A monopolkapitalizmus ko­rának technikáját értékeli a harmadik rész. Sok példával ábrázolja a közlekedés, építés és haditechnika szerepét a gépipar kialakulásában, vala­mint a gépipar fejlődéséhez szükséges egyéb iparágak, így a kohászat, veayinar. bányá­szat rohamos átalakulását jel­lemzi. Mindemellett beszámol az energiaipar és az elektro­technika feilődéséről, új ipar­ágak kialakulásáról, s az új haditechnikai eredményekről. A könyv legjelentősebb ré­sze a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom utáni techni­kai fejlődés értékelése Itt a modern technika eljárásainak, eszközeinek a nem szakember igényeit is teljesen kielégítő leírását kapjuk. Politikai gaz­daságtan! bevezetés után a vil­lamos energia fejlesztésének és elosztásának módszereivel, a belső égésű motornak a köz­lekedés, repülés, rakétatechni­ka terén elért átütő sikereivel és általában az elektronika fejlődésével ismertet meg. Bemutatja a gépipari gyártás- technológia tökéletesedését és egy hatalmas fejezetben az ipari anyagól« gyártástechno­lógiájának megújításával kap­csolatosan a kohászati, bányá­szati, kémiai technológia osz- szefoglaló értékelését adja. Egy kisebb fejezetben az atomenergetika kialakulásá­nak rövid történetére tér át, végül a kommunizmus anya­gi—műszaki bázisának techni­kai fejlesztési előfeltételeit foglalja össze. A könyv a művelt modern ember számára — és a mai if­júság számára is — megadja a politechnikai ismereteket, amelyek segítségével az em­beri történelem korábbi feje­zeteit is jobban megérthetiük s amelyek valóban nélkülöz­hetetlenek korunk politikai— rtazdasági eseirrtnveinek meg­értéséhez. Mindezt a könyv m’entős szemléPe+ő anyaggal Ese­m^pi’táMázat és névmutató "tj a v«(.r,irr,-s köthet, ,M.r „ egye­dülálló a társadalmi és a réchoji-al fellő^ós őccv7/»függé- seinek bemutatás~u~n. Nagy Ernő HÉVÍZORSZÁG A RÓMAI ÍRNOK SÍRJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom