Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-05 / 30. szám

Kntek, 1965. február 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Céltudatos munkával akarják megvalósítani feladataikat a kefeüzem dolgozói Megalapozott intézkedési tervet készítettek A Központi Bizottság de­cemberi, valamint a megyei pártbizottság januári határo­zatai — mint ismeretes — a minőségi mutatók teljesítésé­re, a termelékenység emelésé­re, a költségek csökkentésére, a takarékosságra hívják fel a vállalatok figyelmét. Mit tettek és tesznek e ha­tározatok végrehajtásáért a Kaposvári Kefeanyag-kikészí- tő Vállalatnál? — ezt néztük meg a napokban. Az üzemben az első pilla­natban a szorgalmas munka, a rend tűnt szembe. Csellengő embereket sehol sem lehetett látni. — Mindenki az intézkedési terv szerint dolgozik — mond­ták. Kíváncsiak voltunk a terv­re Közös munkára épfiit Kelemen Ferenciül, a válla­lat igazgatójától megkaptuk azt a dossziét, amelyben az intézkedési tervet tartják. A terv mellett mintegy húsz kézzsel és géppel írott papírla­pot találtunk. — Milyen célt szolgálnak ezek? — Az intézkedési terv el­készítése előtt megkértük a vállalat műszakijait, a műhe­lyek csoportvezetőit, mondják el, hogyan lehetne az idén jobban dolgozni, mint tavaly, hogyan teljesíthetjük a minő­ségi mutatókat. Véleményükét ezeken a papírlapokon rögzí­tették — válaszolta az igazga­tó. — Mielőtt nekifogtunk a tervek készítésének, vala­mennyit átnéztük. Kellemes meglepetés ért bennünket: igen sok hasznos javaslatot kaptunk. A műszakiak, a műhely- és a csoportvezetők, a munkások véleménye és saját elgondo­lásaik alapján készítették el javaslataikat. Az intézkedési terv tehát a szó szoros értel­mében közös munka eredmé­nye. Mindenre kiterjed A terv első oldalán az ol­vasható, hogy a vállalatnak az idén negyvenhárommillió fo­rint értékű árut kell előállíta­ni (14 milliónyit exportra), továbbá, hogy egymillió fo­rint terven felüli nyereségre akarnak szert tenni. Harminc­ezer normaórát terveznek megtakarítani, a termelékeny­séget pedig a múlt évihez vi­szonyítva 6 százalékkal akar­ják emelni. (A termelést tehát 70 százalékban a termelékeny­ség emelésével kívánják nö­velni.) — Vajon meg tudják-e va­lósítani e nagy feladatokat? Nem irreális-e a cél? Nem markolták-e sokat? — Mi is gondoltunk erre. Megállapítottuk azonban, hogy céljaink nem elérhetetlenek — válaszolta az igazgató. Hogy valóban így van, azt az intézkedési terv is bizonyít­ja, ugyanis igen sok feltárásra váró rejtett tartalék szerepei benne. A terv többek között előírja, hogy az üzem padlá­sán heverő 300 mázsa hulladé­kot fel kell használni, s hogy a munkásoknak mindig ren­delkezésükre álljon az anyag a műszak kezdetekor. Az anyagot a jövőben az anyag- mozgatóknak kell eljuttatniuk a munkapadokig. (Korábban a munkások szaladgáltak érte.) A hulladékot újra föl kell dol­gozni, s csak olyan hulladékot adhatnak el, amit már 'nem használhatnak fel az üzemben. Gépesíteni kell az anyagmoz­gatást. (Pl.: villás targoncákat kell vásárolni a raktárba, ké­zikocsikat a műhelyekbe.) Minden technológiai utasítást felül kel] vizsgálni, s ha szük­séges, korszerűsíteni; Ezek a kiragadott példák is azt bizonyítják, hogy az intézke­dési terv sokrétű. Kiterjed a műszaki fejlesztésre, a taka­rékosságra, a munkafegyelem megszilárdítására, a veszteség- idő csökkentésére, a technoló­giai fegyelem megtartására, és így tovább. Az, intézkedések mindenütt a termelékenység emelését, a költségek csökken­tését, a terv teljesítését szol­gálják. A program a határidő­ket és a terv megvalósításáért felelős személyek nevét is tar­talmazza. A feladat végrehaj­tása tehát pontosan ellenőriz­hető is. Nem véletlen, hogy a megyei tanács ipari osztálya is igen jónak találta a tervet. V égrehaj fását megkezdték A munkásoktól arról érdek­lődtünk, ismerik-e az intézke­dési tervet, tudják-e, mi a feladatuk. Elmondták, hogy ismerik a programot A nemrég megtar­tott) termelési tanácskozáson az üzem vezetői részletesen közölték, hogy melyik üzem­résznek mit kell tennie. Min­denki megértette, mit várnak tőle. — A feladatok végrehajtását már meg is kezdtük — mond­ták a műhelyben az asszo­nyok. — Egyetlen hiba van még — fűzték hozzá —, az, hogy nem tudjuk ellenőrizni, mit végeztünk el a feladatok­ból. Jó lenne, ha az üzem ve­zetői a műhelyekben egy táb­lára kiíratnák a tervet, és azt is, hogy mit teljesítettünk be­lőle. Így mindig láthatnánk, hogyan állunk. Az üzemben tett látogatás után megkérdezte tőlem va­laki, hogy a látottak, hallot­tak meggyőztek-e arról, hogy a kefeüzem valóra váltja a fel­adatokat. — Az egyik munkásasszony, Ritter Frigyesné beszélgetés közben azt mondta, örül an­nak, hogy a hulladékot végre nem égetik el, hanem feldol­gozzák. A csomagolópapírt sem kellene elégetni ezután — mutatott a ládában levő pa­pírszalagokra. — Ezeket is fői lehetne újra használni. — Tehát úgy véled, hogy a tervezettnél többet is tesznek? — kérdezte ismerősöm. — Igen — válaszoltam. Szegedi Nándor Naponta 5800­r ■■ r rr radiocso 6000 (Tudósítónktól.) Márciusban lesz egyéves a Vas- és Fémipari Vállalat rádiócső-ké- szftő részlege. Az egyik legfiata­labb kaposvári üzem máris szép eredményeket ért el. A kezdet kezdetén, amikor az Egyesült Iz­zóból érkezett szakoktatók taní­tották a rádiócső-szerelés titkaira a munkásokat, három dolgozó mindössze 9—10 csövet tudott el­készíteni. Az akkori kétszázzal szemben ma már 5800—6000 rádió­cső készül naponta. A selejt pedig egyre kevesebb. Ez annak az in­tézkedésnek az eredménye, amely szerint ha az EF 85 típusnál 1 szá­zalék, az EBF—89 típusnál 3 szá­zalék alatt van a selejt, akkor a dolgozók 5 százalékos bérkiegészí­tést kapnak. Az intézkedés be­vált: a napi 160—170 selejt azóta 35—40-re csökkent. Megyénk földművesszövetkezeti mozgalmának idei tervei, feladatai Interjú Horváth Jánossal, a MÉSZÖV elnökével Országszerte hazánk felsza­badulása huszadik évforduló­jának méltó megünneplésére készülnek. Horváth János, a MÉSZÖV elnöke a somogyi földművesszövetkezeti mozga­lom idei terveiről, feladatairól tájékoztatott bennünket. — Hogyan készülnek a földművesszövetkezeti dol­gozók és tagok felszabadu­lásunk huszadik évfordu­lójának megünneplésére? — Az ország néhány na­gyobb földművesszövetkezeté­nek kezdeményezésére a SZÖ- VOSZ igazgatósága széles kö­rű versenymozgalom kibonta­koztatására hívta fel az fmsz-ek dolgozóit. A felhívás találkozott a MÉSZÖV igazga­tóságának, megyénk négyezer földművesszövetkezeti dolgo­zójának, több mint háromezer választott vezetőségi tagjának és csaknem száztízezer tagjá­nak egyetértésével. Dolgozóink az eddiginél jobb munkára, nagyobb eredmények elérésére tettek vállalást. Társadalmi összefogással valamennyi bol­tunkat, vendéglőnket stb. kí- vül-belül rendbe tesszük, ki­csinosítjuk. Azt akarjuk, hogy április 4-re az fmsz-ek egysé­gei legyenek a községek leg­szebb épületei. Még jobban, gazdaságosabban akarjuk meg­oldani a népgazdasági tervek­ből ránk háruló feladatokat. Növeljük mozgalmunk taglét­számát és részjegyalapját. Cé­lul tűztük ki a háztáji termel­tetés elősegítését, új szakcso­portok, társulások szervezését. Emeljük a kölcsönzési eszkö­zök számát, hogy még jobban kielégíthessük a lakosság Ígér nyeit. — Hogyan kapcsolódtak be a versenybe a szövetkeze­tek dolgozói, tagjai? — A verseny célját és a fel­adatokat a szövetkezeti tagság­gal tagértekezleteken, közgyű­léseken, a dolgozókkal terme­lési tanácskozásokon beszéltük meg. A tagság és a dolgozók felajánlásai közül kiemelked­nek a társadalmi munkára tett vállalások. A nagyatádi 1 fmsz dolgozói például 15 000 forint értékű társadalmi mun. kával segítettek a kuntelepi vegyesbolt újjáépítésében Ugyanennyi értékű társadalmi munkára vállalkozott a bala- tonboglári fmsz-hez tartozó szöllőskislaki szervezet vezető­sége és tagsága. Inke-Darvas- pusztán a jégverem építésében 25 szövetkezeti tag segédke­zett. Szinte minden dolgozónk részt vesz valamilyen társadal­mi munkában. Ök biztosítják — a választott vezetőséggel — a tagszervezési és a részjegy­terv teljesítését. — Milyen mértékben segí­tette elő az 1964. évi tervek teljesítését a felszabadulási versenymozgalom? ilyesmiben töri a fejét, arra nincsen szükség ebben az or­szágban. Mármint a köztársa­ságban. Itt csak egy ember akarata érvényesülhet, a tö­megek beleszólása csak anar­chiát szül. Mi lett volna a le­ventében is, ha mindenki azt teszi, amit akar? Fejetlenség! Ott is egy ember vezényelt, azért volt fegyelem... Behunyta szemét, megfeled­kezett a világról, az erdőről, a tüzelőről. Tervezgetett, alakí­totta magában a leendő álla­mot. A hideg szél bebújt az avar közé, magára húzta a leveleket, mocorgott, zörgött, aztán ki­siklott, a fák törzseihez simult. Kicsi Birinek is bekúszott a kabátja alá, megcsiklandozta bőrét, játszadozott vele. De az elnök ezzel mit sem törődött. Csak akkor tért vissza ál­modozásából a jelenlevő vi­lágba, amikor a szekérzörgést meghallotta. Kérész egyedül hajtotta a lo­vakat. A szekér gazdáját nem hozta magával. Kicsi Biri elismerőleg bólo­gatott. Ügyes gyerek, még vi­szi valamire. Tudja, nem kell az orrára kötni senkinek, mi­re kérték a fogatot. Amikor a szekérhez lépett, mégis elkomorodott, mert a derékban egy százhatvan-száz- nyolcvan kilós hízó volt ki­nyújtóztatva. Tarkójából szi­várgott a vér. Nyilvánvalóan Kérész szerezte, mégpedig nem szépszerével Az elnök haragosan megkér­dezte: — Mi «z? — Disznó. Szép, kövér disz­nó — hangzott a felelet — Honnan? Kérész elmosolyodott, vígan ugrott le a szekérről, úgy mondta: — A paraszt megijedt, azt hitte, örökre elviszem a lovát meg a szekerét. Ha idáig meg tudta őrizni a jószágokat, most már nem akarja elveszíteni. Ezért inkább felajánlotta a disznót teljesen ingyen. A lo­vakért. Én meg elhoztam. Azt viszont megígértem, estére vi­szontlátja a lovát is, szekerét is. Kicsi Biri megenyhült, de azért még mindig szigorúan kérdezte: — Felajánlotta? Kérész tele szájjal nevetett: — Örömmel. Higgye el, el­nök polgártárs, örömmel. Szű­rös Szilágyi csak a két sárgá­ját akarja viszontlátni, nem törődik az a disznóval egyálta­lán. F|' ri elfordult. Sokáig bá­multa a hófelleges eget, mint­ha nagyon töprengene valamin. Majd végre szigorú arccal visszafordult. — Ez máskor elő ne fordul­jon! — mondta fenyegetőzve, és intett a két embernek, hogy rakják a fát, ne vesztegessék az időt. V. Éppen delet kongatott a to­rony órája, amikor Kicsi Biri két kísérőjének társaságában megállt egy pillanatra Mihá- lyiék kapuja előtt. Felpillan­tott a műhely fölötti cégtáb­lára, átfutotta az ismerős szö­veget. ■Mihályi Sándor Gé­pészkovács« — olvasta fenn­hangon, dühösen az írást, az­zal elindult kemény léptekkel befelé az udvarba. Kérész Miska meg Molnár Anti há­rom méterrel a nyomában, szigorú és hivatalos arcot vá­gott. Biri, amint haladt a ház fe­lé, még most is reszketett a méregtől. Állandóan Mihályi cselekedete járt az eszében. Az este, amikor lefeküdtek, akkor mondta el az asszony, hogy mit művelt a kovács, ho­gyan vágta a faszeges csuprot a húsos tálba. Ez bizony nyílt lázadás volt, másképp nem tudta értékelni Biri. Valószí. nűleg nem tetszett neki, hogy az elnök családja jólétben él. Vagy talán irigyli, ő vágyik ilyen- sorra? Akár így, akár úgy, mindenképpen vesznie kell. Egyikük fölösleges a köz­társaságban. Még első dühében el akart rohanni, hogy megbosszulja magát, de mégis meggondolta a dolgot. Egyáltalán nem a haragja csillapodása miatt mondott le a megtorlásról. Mert a mérge nemhogy csil­lapodott volna, hanem óráról órára nőtt. Más oka volt en­nek: éspedig Kérészék. Miat­tuk tolta ki a Mihályival való leszámolás napját. Egyiket sem tudta ugyanis előkeríteni az este, pedig elszalasztottá ér. tűk a két nagyobbik gyereket, Ügy látszik, a disznóval vol­tak valahol elfoglalva. Vagy talán visszafordultak még azj erdőbe, hogy egy-egy fuvar fát hozzanak ők is. Mivel pe­dig Biri egymagában félt el. indulni, mert ismerte Mihályi erejét, hát inkább megvárta a másnapot. De most már, hál istennek, nem vár. Végre itt van a kisé- rétével együtt, és most már nincs könyörület. Jól ismeri a járást, megy egyenesen a nagyházba. Ha ai műhelyajtó be van hajtva, ak­kor ott kell legyenek. Való­ban, az asszony látta őket az ablakon keresztül, s már nyit­ja is a szobaajtót a látogatóké előtt. 4 — Jő napot, komám, kerül-? jenek beljebb! — mondja az^ asszony Birinek, és kedvesen mosolyog, mert egyáltalán nem is sejti, mi járatban van. nak. Bár az este mondott a férje valamit Biriről, amiből annyit megértett, hogy nagyon fölvitte az isten a koma dol­gát. Azt is tudta, hogy emiatt összeszólalkoztak az urával. Ügy gondolta azonban, az ilyesmit nem kell komolyan . venni. Annál kevésbé, mert az f este nevetve mondta az em­ber, hogy észhez kell H iút té- ' ríteni, mivel meghibbant egy kicsit. Mitől, mitől nem, azt ő nem tudhatja, de lám, nem lehet olyan veszedelmes a do­log, mert itt a koma, már el is jött látogatóba. — Minden tervünket telje­sítettük tavaly. Dolgozóink be­csületbeli kötelességüknek tartják vállalásaik valóra vál­tását. A kiskereskedelem csak. nem negyvenmillió forinttal nagyobb forgalmat bonyolított le az előirányzottnál, ezzel 103,2 százalékra teljesítette forgalmi tervét. Vendéglátó- iparunk 105,2 százalékra telje, sítette a tervet. Szép eredmé­nyeket értünk el a felvásárlás, ban. Tavaly 305 vagon tojást és 43 vagon baromfit vásárol­tunk fel. Elír burgonyából — objektív körülmények miatt — az előírtnál kevesebbet vehet­tünk át, mégis Somogy adott belőle legtöbbet. A verseny időszakában takarékszövetke­zeteinkben több mint 18 000 000 forinttal növekedett a betétál. lomány. A takarékszövetkeze­tek 1964-ben 28 700 000 forint kölcsönt adtak tagjaiknak, eb­ből több mint kétmillió forin­tot házépítésre. 1557 egységün­ket kell tatarozni kívül-belül, több mint kilencszázban már december végéig elvégezték ezt a munkát. A hátralevő ki­sebb belső munkákkal még a télen elkészülnek, a nagyob­bak március 31-ig fejeződnek be. Minthogy a versenymozga­lom másik célja a háztáji ter­melés előmozdítása, befolyáso­lása és az ezt segítő különféle szakcsoportok, társulások szer­vezése, a télen erőteljes szer­vező munka folyik az fmsz- eknél. A verseny keretében két nyúltenyésztő és két szamóca- 7 termelő szakcsoport alakult az ősszel. Decemberben kétnapos tanfolyamot tartottunk a gyü­mölcs- és növényvédelemmel kapcsolatos tudnivalókról. To­vább kívánjuk emelni az ex­portra és a belföldi fogyasztás­ra termelt gyümölcsök meny- nyiségét, és javítani akarjuk minőségét. Továbbra is nagy figyelmet fordítunk a baromfi- tenyésztésre és a tojáshozam növelésére. A múlt évben csaknem kétmillió naposcsibét adtunk ki háztáji gazdaságok­nak. Tíz községben teljes, öt községben részleges baromfi­állomány-cserét hajtottunk végre. A hús- és tojáshozam növelésének előmozdítására két év óta baromfitenyésztési és tojásszerződtetési verseny folyik a háztáji termelők kö­rében. A verseny eredményeit ez évben értékeljük ki, a já­rások első helyezettjét szovjet­unióbeli utazással jutalmazzuk. Fontos feladatunk a szolgál­tatás fejlesztése, hiszen ezzel is erősíthetjük az fmsz és a lakosság kapcsolatát. Jelenleg 340 mosógép, több mint száz porszívó, festőgarnitúra, ser­tésperzselő, padlókefélő, cent­rifuga áll megyénk lakosságá­nak rendelkezésére, ezenkívül 117 egységből edényt is kölcsö­nözhetnek. A meglevő száz­harmincegy mellett huszonhá­rom községben létesítünk új felvevőhelyet a ktsz-ek, illet­ve a GELKA részére. — Milyen árualap és vá­laszték áll rendelkezésére az idén a falusi lakosság szükségleteinek kielégítésé­re? — A kiskereskedelmet meg­felelő mennyiségű és minősé­gű áruval látjuk el, mert a zár­számadások idején igen meg­növekszik a forgalom. Készle. teink meghaladják a múlt évit. Mennyiségben is és választék­ban is szeretnénk a tavalyinál többet nyújtani. Jóval több lesz az idén a baromfi és a hal. A mind keresettebb, ma­gasabb tápértékű, kalóriadús élelmiszerekből — szardínia, déligyümölcs, befőtt, zöldség­gyümölcs — nagyobb és vá­lasztékosabb készletek állnak majd a vásárlók rendelkezésé­re a szövetkezeti boltokban. A ruházati importáruk meny- nyisége csökken, de mindenki lehet jól öltözött. A naponta keresett háztartási cikkekből az idén több lesz a tavalyinál. Lényegesen több műtrágyát juttatunk a háztáji gazdasá­goknak, mint a múlt évben. Vendéglátóiparunk is felkér szült az igények kielégítésére. Legfőbb törekvésünk, hogy vendéglőink, falatozóink, presszóink kitűnő minőségű, ízletes ételeket, cukrászsütemé­nyeket, sokféle hidegkonyhai terméket adjanak vendégeik­nek. 1965. évi gazdasági felada­tainkat a felszabadulási ver­seny kibontakoztatásával kí­vánjuk megoldani. A kiskeres­kedelemben 1 milliárd 91 mii- lió forint forgalmat kell lebo­nyolítanunk, ez 2,1 százalékkal meghaladja az 1964. évit. A vendéglátóiparnak 5,9 száza­lékkal kell többet forgalmaz­nia a tavalyinál. Hálózatfej­lesztésünk fő iránya a keres­kedelmi központokban nagy alapterületű, nagy kapacitású egységek létesítése. Ezért a megyében nagy építkezéseket, felújításokat, átalakításokat végezünk. A feladatok megoldásában valamennyi dolgozónkra, fő- ként azonban a szocialista bri­gádokra támaszkodunk, ame­lyekből 78 működik az fmsz- eknél. A földművesszövetke­zeti mozgalom vezetői, dolgo­zói jó munkát akarnak végez­ni, hogy méltóan ünnepelhes­sék hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját. S. M. (Folytatjuk.) Közöljük az érdekeltekkel — a vállalatokkal és az intéz­ményekkel, valamint a me­gyei szervekkel —, hogy a Fonyódliget és Balatonboglár közötti területet közigazgatásilag Fonyód községhez csatolták. AZ ORDACSEHI elnevezés alatt álló terület a »Fonyód- ligeti camping« nevet kapta. L (3900) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom