Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-04 / 29. szám

Csütörtök, 1965. február 4. 5 SOMOGYI NÉPLAP Földes György: MEGFONTOLIMBAN, KÖRÜLTEKINTŐBBEN A magyaregresi premizálás A véletlen úgy hozta magával, hogy hi­vatalos kapcsolatba merültem Mandula Pál osztályvezető­vel. Egy általam képviselt és hivatalból rá tartozó rend­kívül bonyolult közügyet át­lagon felüli előzékenységgel és bürokráciamentesen ol­dott meg. Nekem imponált Mandula, különösen, amikor megtudtam róla, hogy min­dig nyugodt, sohasem inge­rült, beosztottjaival törődik, és a hozzá forduló ügyfelek­hez végtelenül türelmes. A hivatalban és környékén mindenki csak jót mondott róla. Becsülik, szeretik, tud­ják, hogy szigorú, de igazsá­gos, nem perel, nem veszek­szik, türelmesen magyaráz, és csak a végső esetben bűn. tét. És azért — meri nem­csak jó és megértő, de ha kell, büntetni is wd — még jobban imponált nekem Mandula Pál osztályvezető. A sors útjai azonban ki­számíthatatlanok. A napok­ban kétségbeesett hangú pa­naszos levelet kaptam Man­dula Pálné aláírással, ami érthetően elgondolkoztatott, és száznyolcvan fokos szög­ben változtatta meg eddigi véleményemet Mandula Pál személyét illetően. A fele­ség természetesen nem tud a férje és a köztem kiala­kult hivatali kapcsolatról, hiszen úgy mutatkozik be le­velében, mint aki föltételezi, hogy most hallok először róluk. Az adatok stimmel­nek: név, állás, beosztás, minden! Világos, hogy a fe­leség vad Mandula Pálja és az én szelíd Mandula Pálom egy és azonos személy. Most még jobban érdekelt Man­dula. Találkozót beszéltem meg a feleséggel. Alig har­mincéves, mélytűzű fekete szemmel. Tizenegy éves há­zasok. Anyagkönyvelő egy iparvállalatnál. — Férjem zsarnoki ter­mészetű — kezdi zavartan Mandula Pálné —, kegyet- lenkedő ember. Félünk tőle. A gyereket rettegésben tart­ja, minden apróságért szid­ja, sőt nemegyszer minden ok nélkül nádpálcával meg is veri. — Talán rossz a gyerek? — vetettem közbe. — Ilike semmivel sem rosszabb, mint más kilenc­éves leánygyermek. Szeret játszani, nyáron a kertben ugrándozni, kedves, élénk kislány. Apja éppen erről akarja leszoktatni: legyen otthon, üljön a szobában csöndben, szótlanul, és ne »csavarogjon-«. Ha a gyerek végül is lemegy az udvarba, hogy pajtásaival játsszék, igen nagy árat fizet érte. Apja dühösen kiabál vele, órákra a sötét fáskamrába zárja. Gyakran napokra, he­tekre elveszi a gyerektől kedvenc játékait, meseköny­veit. És nem ismer megbo­csátást! — ön persze közbelép. — Rendszerint. De ha meg akarom védeni, férjem el­taszít, a szomszédok pedig megrendülve hallgatják a gyerek sírását, kiabálását. — És milyen a hivatalá­ban? — kérdezem a fiatal asszonyt. — Éppen ez bánt a legjob­ban — panaszolta. — Ott rendes, türelmes és megér­tő. — Az osztályvezetőnek — és másoknak is — három különböző típusa késztet gondolkozásra — magyaráz­tam. — Vannak, akik ott­hon, a családi körben és a munkahelyükön is egyaránt türelmesek, megértőek és emberségesek. Viszont van­nak mások, akik otthon jó­ságosak, önfeláldozóak, pél­dás családi életet élnek, de a munkahelyükön komisz, kodnak, és ingerültségük a munkahelyükön robban ki. Aztán vannak osztályveze­tők és mások is, akik sem a munkahelyükön, sem ottho­nukban nem képesek a ba­rátságos együttélésre: a csa­ládi körben éppen olyan kis­királyok, mint bent a hiva­talban. Az asszony félbeszakítot­ta megnyugtatására szánt érveimet: — Hát az én férjem ak­kor egy bizonyos negyedik típushoz tartozik. Ahhoz a típushoz, aki a munkahelyé- figyelmes és előzékeny, jó kolléga és megértő jó barát, törődik a környezetével és a beosztottjaival, az ügyfelek­kel kedves és mértéktartó. De otthon, a családi körben nem lehet ráismerni: végte­lenül türelmetlen és indula­tos, a munkahely minden iz­galmát hazaviszi, méltatla­nul bánik a feleségével, kí­nozza a gyerekét, és pokol­lá teszi a családi életét. — Ez így van, sajnos — mondom őszinte meggyőző­déssel —, de miben tudok én segíteni? — Nagyon kérem, írja meg a beszélgetésünket, hogv férjem és más hasonló fér­jek is magukra ismerjenek, de a valódi nevét másítsa meg. Egyrészt, mert szégyel­lem, másrészt pedig semmi­képpen nem szeretném fér­jemet a nyilvánosság előtt, de különösen a hivatalában lejáratni. — Tiszteletreméltó kíván­ság — szóltam, majd elbú­csúztunk egymástól, és név­adó ünnepség mellőzésével azon nyomban Mandula névre kereszteltem az én el­lentmondásokkal terhelt osz­tályvezetőmet. Elárulom: ti- I tokban arra gondoltam, j hogy a Mandula név meg-fi bélyegző szállóigévé válik. |j és minden ilyen férjet, kellő I nyomatékkai, így szólít majd I a felesége: »Te Mandula!« Vásárolják a kerti magvakat Növekvő íorgaiom a kaposvári vetömagboltban (Tudósítónktól.) Kaposváron, az Ady Endre utcában működik megyénk legkorszerűbb vetőmag-szak- üzlete. Nemcsak a zöldségfé­lék magvait árusítják itt, ha­nem gazdasági és virágmago­kat, sőt növényvédő szereket és állati tápszereket is. A múlt évben 2 800 000 forintos forgalmat bonyolított le a szaküzlet, ez 800 000 forinttal haladta meg az előző évit. Sótonyi Károly, a bolt veze­tője munkatársaival több év óta dolgozik a szaküzletben, és valóságos tudósa lett a vető­magvaknak. A csaknem ezer­féle cikk árusításában nagy jártasságot szereztek. A mindeddig kedvező idő­járásban megnőtt a bolt for­galma is. Naponta 300—400 vevő fordul meg az üzletben. A jelenlegi árukészlet értéke megközelíti az egymillió fo­rintot. Most a szükséges ma­gok 60—70 százaléka áll ren­delkezésre. Hiány főleg a me­zőgazdasági magoknál jelent­kezik; lucernamag, köles és napraforgó nagyon kellene, de jelenleg nincs. Várnak másból is nagyobb tételeket, s bíznak abban, hogy februárban vagy a jövő hónapban megelégedés­re szolgálhatják ki vevőiket. A haladó nyugati irodalomról tartanak előadást a könyvtáros­akadémia következő íoglalkozá- sán február 9-én. A továbbképzé­sen a kaposvári szakszervezeti könyvtárosok vesznek részt. (Tudósítónktól.) Az elhanyagolt rétek és le­gelők megjavítására vízgaz- t• dási és talajvédelmi tár- r it hoztak létre a kapos- járásban. Eddig az álla- r zdaságok és negyven ter- ■övetkezet lépett be a kő sség tagjai közé. A vízrendezés munkálatai­nak költsége meghaladja a HA MEGKÉRDEZNÉK TŐ­LEM, milyen volt a magyar­egresi zárszámadó közgyűlés, nehezen tudnék rá röviden válaszolni. Sok mindenről szó esett. A tanácskozást hallgat­va egyszer az volt az érzésem, hogy megfontolt, a közösség sorsáért felelősséget érző pa­rasztembereik gyűlése ez, más­kor meg éppen ellenkező vé­lemény alakult ki bennem. A sok közül csak egyetlen prob­lémát ragadok ki, azt, amire még decemberben Szalai Gyu- láné panasza hívta fel a fi­gyelmet. r| r ügye elrende­ződött azóta, mégis érdemes beszélni róla. Mert nem csu­pán egy személyről van szó, hanem az egész közösségről. Senki sem vitatja már, hogy a termelőszövetkezet munká­ját, gazdálkodásának eredmé­nyességét nagymértékben befo­lyásolja a törekvésre serkentő premizálási rendszer. Nem mindegy azonban, hogy az adott körülmények között Mi­lyen a premizálás! A cél az, hogy általa is erősödjön a gaz­daság, s a közös vagyon gya­rapodásával együtt több jöve­delem jusson a tagoknak is. Akkor megfelelő tehát a pre­mizálás, ha egyformám betölti e kettős feladatát, no és nem okoz bérfeszültséget, viszályt. AZ A VÉLEMÉNYEM, hogy Magyaregresen a parasztembe­rek többsége nem pontosan értelmezi a premizálás lénye­gét, jelentőségét. Ez kifejező­százmillió forintot, ennek egy­ötödét társadalmi munkával szeretnék fedezni. Talajjaví­tásra 340 millió forintot ter­veznek. A számítások szerint a gaz­dagabb termésből származó többletjövedelemből öt-hat év alatt térülnek meg a talajjaví­tásra fordított költségek. dött a közgyűlésen is. Jóllehet a múlt esztendő intő példával figyelmeztetett arra, hogy a premizálás addigi módszerén változtatni kell, csak egészen kis mértékben sikerült ez. A vezetőségben hiába volt meg a hajlandóság a változtatásra, a tagol: mereven elzárkóztak előle. Tavaly közgyűlési határozat mondta ki, hogy prémiumot csak az kaphat, aki hatvan munkaegységet szerez. Szán­dékában helyes volt ez az in­tézkedés, s egyet lehet érteni azzal is, hogy az év végén, a prémiuw osztáskor is ragasz­kodtak a határozathoz. Minden eshetőséget azonban nem vet­tek figyelembe — s ebben az évben azért is módosították a határozatot. A szövetkezetben nvolc asszony — köztük Sza- lainé — nem teljesítette a hat­van munkaegységet. Szálamé­nak ötvenöt egységet sikerült szereznie. Pedig a munkát be­csülettel elvégezte, s nem is ke­veset, egymaga másfél részt kapált. A megfeszített munka­tempó következménye is volt, hogy a nyáron megbetegedett, hosszabb i^eig kiesett a mun­kából, hiába volt meg benne az levekezet. a szándék. Hosz- szű, bonyodalmas és nem min­dig a jóindulat jegyében le­zajlott vita következett, mig jóváírták a betegség ideiére járó munkaegységet, s meg­kaphatta Szalainé azt a pré­miumot. amiért alapjában vé­ve megdolgozott. Ebből a körülményből olyan tanulságot vontak le Magyar­egresen, hogy helytelen az ilyen kapcsolás, és eltörölték a kötelező egységet. Más fölté­teleket határoztak meg: ezek közé tartozik például a mun­ka jó minősége. Maga a pre- nizálás azonban a régi ma- •adt. Ha helyes volna ez a nódszer, nem fordulnánk nőst a magyaregresiekhez, hogy gondolkozzanak egy ki­csit, s megfontoltabban, reáli­sabban és ne csupán az »én« J szemszögéből mérlegeljenek. a zArszamadó köz­gyűlésen nem egy ember kérdezte meg méltatlankodva: >Arra adjon feleletet a veze­tőség, hogy a tervezett har­minc forint helyett miért csak huszonhat forint harminc fil­lért fizetnek egy munkaegy­ségre?!« A feleletet egy mon­datban is meg lehet fogalmaz­ni: Hallatlanul nagy feszültsé­geket okozott, s rontotta a munkaegység értékét a fölös­legesen túlzott, laza premizá­lás. Néhány adat: A premizá­lással együtt munkaegységen­ként 42,70 forintot tervezett a szövetkezet, az év végi ered­mény szerint 43,90 forintot osztanak, összességében tehát több a bevétel, a munkaegy­ség értéke mégis 3,70 forinttal kevesebo az előirányzottnál. Röviden: az összes jövedelem negyven százaléka nem mun­kaegység szerint oszlott meg Magyaregresen, jóllehet csak harminc százalékot terveztek erre. Voltaképpen tehát nem érte károsodás a tagok több­ségét. Aki azonban beosztásá­nál fogva nem vehetett részt a premizált munkákban, az bi­zony csak 26,30 forintos oszta­lékkal zárja az évet, a többiek viszont csaknem 44 forinttal! Azok a gazdák akik a szá­monkérés hangján nyilatkoz­tak az alacsonyabb munkaegy­ségről, minden bizonnyal nem gondolták végig a dolgot. Saj­nos, általános hiba, hogy a nem munkaegység szerinti ré­szesedést — érthetetlenül — egyszerűen nem számítják a közösből származó jövedelem­nek. És nem kértek szót. nem nyilvánítottal: véleményt azok a tagok sem, akiknek valójá­ban csak huszonhat forintot ér egy munkaegység. Ha ők is el­mondják észrevételeiket, eset­leg nem állt volna a közgyű­lés töW>sége amellé, hogy a prerni “.lás tavalyi módszerét — csekélyke igazítással — megtartsák. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: nem akarok megbántani egyet­len magyaregresi szövetkezeti gardát sem. A javadalmazás mód iának megállapítása az ó dolguk. De az ésszerűség — a saját érdekük — azt kívánná, hooxi méhirehatóan elemezve az enész közösség, valamennyi ember érdekét, vonják le a kö- vetkezte-tágt. a múlt év tanasz- tcl-taiból. Még nem késtek el vele. még van idejük arra, hna.v a tervtárgyaló közgyűlé­sig beszélgessenek, vitatkoz­zanak erről. S ne csak az egyé­ni érdek szemüvegén keresztül názzonok! .Mert — sherry em_ ütöttük — a nremi »álás akkor ió. ha betölti kettős feladatát. TTov ismerem a masvaregresle- k°+ mint aMkben megvan a Jc-moss«;,, arra. hogv józanul mérlegeimnek, és megfontol­tabban döntsenek. Vörös Márta CS1KY GERGELY SZÍNHÁZ 19 órakor: Kevés a férfi. Bérletszünet. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Rab Ráby. Szélesvásznú ma­gyar film. Korhatár nélkül. Az előadások kezdete 5 és 7 óra. (Február 10-ig.) SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ Fekete szárnyak. Szélesvász­nú lengyel filmdráma. 14 éven a1-baknak nem ajánljuk. Az előadások kezdete 4, 6 és 8 óra. (Február 7-ig.) BikakaSand Jó pár húsbikát meghizlal­tak a bolhóiak. Az átvevő a legutóbbi csoportot exportra valónak minősítette. Annak rendje-módja szerint elő is ké­szítették az állatokat a hosz szú utazásra. Hanem az egyik jámbor jó­szág megmakacsolta magát. Ügy látszik, fejébe vette, hogi nem megy el külföldre. Az elhatározás okának kiderítésé­re indított vizsgálat eddig még nem vezetett eredményre, ám kalandjáról ma is beszélnek szerte a környéken. A babócsai állomáson kezd­te a botrányt. Nem és nem hagyta magát betuszkolni a vagonba. Küzdelemre keli több emberrel. Könnyűszerrel kiszabadult fogva tartóinak kezéből, és irány a falu. Me­nekült előle, ki merre látott. Toldi Miklós egy bátor mai utóda útját állta. A vállalkozó szellem azonban majdhogynem elszállt belőle. A mérges jó- '.zág már éppen térdével ke- ■jült összeroppantó nyomást ’jakorolni rá, amikor az élet­veszélybe került gazdát a ku­tyája mentette meg. Rohant, •záguldott tovább a bika. A rontatós géppel üldözte. A menekülőnek a feje erősebb­nek bizonyult a traktor hűtő­jénél ... Kalandjára csúfosan ráfize­tett. Fegyveres testület tagja lépett közbe, s egy sorozattal eterítette a félelmetes állatot. Húsát belföldön fogyasztották el. K. J. Vízgazdálkodási és talajvédelmi társulat alakult a kaposvári járásban Férfitélikabát Női téiikabát Fér'iöltöny (kártolt) Férfizakó 1 Zárszámadás előtt mérje föl ruhaigényét, zárszámadás után keresse föl a FÖLDMUVESSZÖVETKEZETl RUHÁZATI SZAKÜZLETEKET GAZDAG ÁRUVÁLASZTÉK! MGY VÁSÁRLÁSI LEHETŐSÉG! 900-1500 Ft-ig 520—14U0 Ft-ig 390-1650 Ft-ig 300— 710 Ft-ig Férfipantalló Női kosztüm Női ruha (fésűs) Női alj Női pantalló 150- 280 Ft-ig 260- 280 Ft-ig 180— ->20 Ft-ig 150- 350 Ft-ig 230— 400 Ft-ig Gyermektélikabát Bakfistélikabát Fiúöltöny Férficipő 180— 460 Ft-ig 400-1350 Ft-ig 120- 650 Ft-ig 175- 415 Ft-ig I A. földmű vessző vetkezeti tagok vásárlásaik után az év végén vásárlási visszatérítési kapnak. (3906) __________ LEGYEN TAGJA ÖN IS A FÖLDMŰ VESSZŐ VETIÍEZElNEKj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom