Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-20 / 43. szám
AZ MSZMP MEGYÉI WTOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LÁPJA RANDEVÚ RÓMÁBAN „Nem akármilyen időszak volt az../' Látogatás Mojzer István nyugdíjas nyomdásznál Második alkalommal láttuk színpadon Kaposvár fiatal együttesét, a Stúdió 64-et. Bemutatkozásuk, a »Szerelmem Párizs-« című ígéretes műsoruk után kiegyenlített és pergő ötletekkel átszőtt irodalmi színpadi kompozícióra, Hóma irodalmi szellemű bemutatására számítottunk. Csalódtunk... A Stúdió 64. »Randevú Rómában" című irodalmi revü je ló szándékú próbálkozás. Rendezőjének, Horváth Jenőnek kitűnő és eredeti elképzelései (az antik és a mai Róma randevúja; ó- és újkori szerzők, a városhoz fűződő irodalmi művek bemutatása; meghökkentő helyzetek, találkozások stb. — mindez találó társadalom- kritikai szemlélettel és a változások dialektikájával átszőve) azonban megmaradtak csírájukban, nem jutottak el a kibontakozásig. Újai adni —ezt az igényt érezzük, és becsüljük is a »Római randevú« színpadra állításában. Sajnos, a jó törekvést a műsor egy alapvető hibája visszaveti: egy »irodalmi revü"-nek elnevezett műsorban nem lehetünk elnézőek, engedékenyek a műsor egészét átfogó összekötő szöveggel szemben. Ez ismeretterjesztő előadásnak jó, de irodalmi színpadi összeállításhoz nem megfelelő, alacsony színvonalú, egyenetlen volt. A nem is mindig hibátlanul felolvasott szöveg jobbára tényeket közölt irodalmi igényű gondolatok helyett. Nem olyan keret volt, amelyben a helyes elképzelések kibontakozhattak volna. így ebben a laza, széteső szerkezetben az — alapjában ügyes — áttűnések, bizarr változások és maguk a klasszikus művek is talajnélkülinek hatottak, és szerepük aligha lehetett több illusztratív funkciónál. Kapcsolatuk a mával, aktualitásuk és iróniájuk vérszegény volt, jóllehet mind az ókori klasszikusok, mind a maiak, mind az összekötő szöveg, mind az irodalmi 1 színpadi szinte korlátlanul komplex lehetőségei jó eszközei lehettek volna egy ilyen műsor keretében hibáink, társadalmi fonákságainak, a kispolgári ízlés stb. csípős bírálatának is. As említett sserhesxtésl okokból — bárhogyan kedvesek, hangulatosak voltak is (Varga Tibor tervezésében és betanításában) — a műsor táncbetétei sem szolgálhatták a műsor egészét, szervetlen betétszámok” maradtak. A táncdaléneklő vokáltriót (Mikés Emma—Forgács Tibor— Holl János) funkció szempontjából ugyanúgy a műsoridő kitöltésének éreztük, mint az első számot, a szimfonikus zenekar fölléptetését. Az irodalmi művek (Horatius, Ovidius, Plautus, Goethe, Juhász Gyula, Garai Gábor, Babits Mihály és mások művei) előadásának színvonalát helytelen lenne számon kérnünk. Diákfiúk és -lányok tolmácsolták a költőket: becsületesen megtanulták és elmondták a verseket. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy érzelmek és hangulatok kifejezéséig két-három esetet (pl. az »Aliscum éjhajú lánya« előadóját és a Kibékülés versmondói közül a kislányt) kivéve nem sikerült eljutniuk. Római métánk kösepette az összekötő szöveg egy kis pihenőre invitált bennünket és arra, hogy — egy római parkban — figyeljünk meg egyszerű embereket. A mai rómaiakat Ezio D’ Errico »A pad« című egyfelvonásos drámáját mutatta be. S mivel ezt így a műsorba legalább olyan természetesnek szánták, mint amennyire nem volt az, külön is szólnunk kell róla. A pádon a mai olasz (a mai kapitalista) társadalom néhány figuráját ismerjük meg. Mindegyikük egy-egy társadalmi réteget képvisel. Életszemléletük, gondolataik tényleg jellemzőek lehetnek ma Itáliában. De a darab pesszimizmusa, ideális ta szemlélete — némely társadalmi probléma, a kispolgári mentalitás stb. jó és meggyőző ábrázolása, bírálata ellenére sem adja és nem is adhatja vissza, sőt meghamisítja a mai olasz valóságot. Torz módon tükröződik ez a valóság egyfelől árért, mert nem jellemző, hogy a kapitalizmusban csak kiégett és csak kificamodott lelkű kisemberek élnek, akik között a tisztesség min- denéppen elbukik ostobán és bután. Másfelől éppen a mai olasz valóságban jelen van egy minden eddiginél erősebb és szélesebb haladó tábor. Ezt kiszakítva ábrázolni a társadalmat — hamis a kép, szubjektív az ítélet Problematikus darab »A pad". Lehet, hogy a mai olasz drámairodalomban a leghaladóbb törekvések közé tartozik. De bemutatni anélkül, hogy a helyére tennénk, hogy szerepét (például azt, hogy a mai olasz haladó irodalmi és művészeti alkotások között ilyen is van) ebben a műsorban érzékeltetnénk — hiba volt Produkcióként viszont a jobbak közé tartozott Homokay Pál, Varga Tibor és az irodalmi színpad előadásában. Jobbat, a »Szerelmem Párizsához képest fejlődést vár. tunk. A Stúdió 64 új műsora, sajnos, nem érte el bemutatkozásuk színvonalát. Így csak a továbbiakban, a következő műsortól reméljük azt, amivel adósunk a Stúdió 64. Wallinger Endre „Nem vagyok csak hanyag..." Ezzel védekezett Pőcze Imre, a Pamutfonó-ipani Vállalat Kaposvári Gyárának volt főkönyvelője, amikor a rendőrség bűnpártolás és sikkasztás alapos gyanúja miatt letartóztatta. A nemrégen befejezett nyomozás azonban azt bizonyította, hogy védekezése nem helytálló. A múlt év szeptemberében Adorján Éva, a kaposvári gyár pénzügyi ellenőre Palotás Andrásáé pénztáros munkáját vizsgálta. Azt tapasztalta, hogy nincs minden rendben, ugyanis az április 4-re kiadott jutalmak elszámolási okmányaiból kiderült, hogy több jutalmat vagy nem vettek föl, vagy pedig a pénztárosnő írta alá mások nevét. Azonnal jelentette az_ esetet Pőcze Imre főkönyvelőnek, és átadta neki a meghamisított bérjegyzéket. Pőcze azonban utasította, hogy ne szóljon senkinek, majd ő intézkedik. A főkönyvelő azonban ahelyett, hogy jelentette volna az ügyet a kaposvári gyár igazgatójának vagy a rendőrségnek, visszaadta a pénztárosnőnek az okmányokat azzal, hogy rendezze a dolgot, azaz tüntesse el a sikkasztás nyomait. Bármennyire szerette volna Pőcze, hogy a pénztárosnő visszaélése titokban maradjon az mégis a rendőrség tudomására jutott. Kiderült, hogy az április 4-re kiadott harmincezer forint jutalomból Palo- tásné csaknem tízezer forintot magának tartott meg. Amikor Pőcze visszaadta a meghamisított bérjegyzék«* Palotásnénak, ő néhány, ceruzával beírt nevet kiradírozott, és a jutalmakat április helyett szeptemberben kifizette, néhány ezer forintot pedig visz- szaszolgáltatott a rendőrségnek. Hétezer forint elsikkasz- tásáért mégis felelnie kell. A vizsgálatkor kiderült aztán, hogy Pőcze Imire nem önzetlenül, nem emberbaráti érzéstől vezetve akarta menteni Palotásnét. Azért szerette volna megakadályozni a rendőrségi vizsgálatot, hogy önmagát mentse. Ugyanis az ö lelkiismerete sem volt tiszta. 1957-ben a Kovács Sebestyén utcában lakó fonodái dolgozók Pőcrét bízták meg a központi fűtéses lakások fűtési díjának beszedésével, a tüzelő megvásárlásával és a fűtő fizetésének kiutalásával. Pőcze a lakók befizette pénzt gyakran hónapokig magánál tartotta, és orv részét saját céliaira használta fel. A műit év végéig 13 000 forintot sikkasztott el. — A hiányt beismerem. Azt viszont tagadom, hogy sikkasztottam volna. Elkeveredett valahová a pénz, és ezért nem tudtam elszámolni — védekezett. Pőcze Imre is megpróbálta a sikkasztás nyomait eltüntetni, számlákat hamisított, hogy visszaélését ne vegyék észre. Csakhogy sikertelenül. így bűnpártolás, sikkasztás, hűtlen, hanyag kezelés miatt felel majd a bíróság előtt. Sz. I» Új munkásmozgalmi kiadványok A Párttörténetí Intézet gondozásában két jelentős munkásmozgalmi kiadvány látott napvilágot. A »Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből, 1919—1945« című sorozat bevezetővel és jegyzetekkel ellátott utolsó kötete az 19,15 és 1945 közölő időszak: legfontosabb dokumentumait tartalmazza. ,»A szabadság hajnalán« címmel kiadott visszaemlékezés-gyűjteményben pártmunkások, közéleti személyiségek írják meg élményeiket a felszabadulásról. KICSI A KONYHA, kicsi a szoba, de a két öreg jól megfér egymás mellett. Mojzerék csak egy helyen fűtenek. A asztalon könyvek, füzetek, kivágott keresztrejtvények és a napi újságok egymásra rakva. Amíg a régi okmányokat nézegetjük, a hetvennégy éves, de még mindig pirospozsgás Mojzer István máshova is figyel: emlékei között kutat. — A várost alig érte veszteség, de háborús pánik, bizonytalanság uralkodott mindenütt. Nagybajomnál megállt a front, és a legtöbben nem örültünk ennek. Egy csikorgós, fagyos reggelen gépkocsi állt meg a házunk előtt, és egy barátságos szovjet tiszt magával hívott a nyomdába. A ház lakói közül sokan egykettőre elhíresztelték, hogy engem örökre elvittek. Pedig csak az Ady Endre utcáig — az akkori Korona utcáig — hajtottunk. Jobbra bevert kirakatok, balra kifosztott üzletek nyitott ajtai tátongtak. A nyomdában találtunk egy ép gépet, és máris munkához láttunk. A szovjet tiszt is értett egy kicsit a nyomdatechnikához. Az első plakátok szövegére még ma is jól emlékszem: »Magyar Polgárok! Őrizzétek meg nyugalmatokat., foglaljátok el munkahelyeteket!« Egy másik: »Kereskedők, iparosok, figyelem! Nyissátok ki üzleteitek, műhelyeitek ajtaját, hogy megindulhasson újra az élet!« Ezután néhány tagú szerkesztő bizottság a város egyetlen rádiójának hírei alapján eljuttatta hozzánk az első újság anyagát. A Somogyvármegye azóta megsárgult lapjain nagy betűkkel tájékoztatta a lakosságot az eseményekről. Néhány cím: » Ultimátum Szálasihoz/« Milyen a nyugati helyzet?« »Elfoglalták a Keleti pályaudvart!« SOK VOLT A MUNKÁNK, így gyakran csak pár órát aludtunk a nyomda irodáiban. Fizetésünket — az élelemmel való ellátást — bizony akkoriban nagyon sokan irigyelték tőlünk. A vöröskatonák tábori lapját, a Krasznaja Zvezdát is mi nyomtuk. Hamarosan még egy lapunk lett, a Somogyvármegye mellett megjelenő Űj Somogy. A velünk együtt dolgozó szerkesztőség hamarosan futárszolgálatot hozott létre, amely a fronttal, majd a debreceni kormánnyal kötötte ösz- sze a lapot. Mojzer elvtárs megigazítja szemüvegét, maga elé mered, majd így folytatja: — Nem akármilyen időszak volt az! Ma azt mondják rá, hogy történelmi napok voltaic Emlékszem, hogy a falragaszok gyakran két nyelven, oroszul és magyarul készültek. Az első napokban volt is baj éppen elég. Sokan közülünk akkor láttak először cirillbe- tűt. Mégis belejöttünk pár nap alatt. Aki egy kicsit is ért a cirillábécéhez, az tudja, hogy egy kevés ügyeskedéssel, ha a latin betűket megfordítjuk, egy kicsit átalakítjuk, akkor összeállítható az új betűkészlet. Olyan apróság pedig, hogy egyik betű kicsi, a másik nagy, akkor nem számított. Két okmányt tesz elém. Az egyik a városparancsnok. Zá- chárov igazolása arról, hogy az engedély tulajdonosa a kijárási tilalom alatt is szabadon közlekedhet az utcán, a másik pedig azt bizonyítja, hogy Mojzer István, a nyomda gépmestere semmiféle más munkára nem kötelezhető. Mojzer néni, aki eddig csöndben ült a meleg kályha mellett, most a szekrényben keresgél. Vörös fedelű dobozokat tesz elénk. Benne kitüntetések, elismerések. Erről a férje nem beszélt. Még a nyugdíjazás előtt kapta őket jó munkájáért. A feleség sem mond róla többet, csak mosolyog hozzá. Kiváló dolgozó lett egymás után háromszor is. HÉT ÉVE NYUGDÍJAS. Rengeteget olvas, kezében regények, újságok, elbeszélések váltogatják egymást. Azt a régi megsárgult újságot — a háború után az elsőt — ott, az asztal szélén, sohasem olvassa el, csak nézegeti. Minden mondatát tudja kívülről... Nagy József „Hagy felfedezések" címmé] új sorozat indul ma este a televízióban. Az első adásra ma este 8 órakor kerül sor »Aranymezők — gyémánt- bányák« címmel. Keresték az újságban a róluk szóló hírt. Pontosabban mondva azt várták, hogy beszámol a lap az inkei véradónapról. Telt-múlt az idő, de csak nem jelent meg semmi az eseményről. A minap aztán a zái számadó közgyűlés kezdetére váró újságírónak elmondták: — Érdemes lett volna legalább egy kis rövid cikket közölni. Mit gondol, mennyien voltunk itt? Egy híján háromszázan, majdnem annyian, mint most a közgyűlésen. Reggel nyolctól folyamatosan özönlött a falu népe. Férjem Kaposvárra utazott aznap, s visszatérve egyenesen ide jött. Este tízkor fejeződött be a véradás. — Bizonyára máskor Is így volt — vetem közbe. — Máskor? Ez volt az első alkalom. Huszonegy literrel több vért adtunk, mint amennyire számítottak. Hát nem szép dolog ez? Látom, jegyzi az adatokat, írja fel azt is, hogy Czipótb Antalné egészségügyi felelős meg több vöröskeresztes asszony sokat tett a sikerért. Előtte orvosunk, dr. Kövér János előadást tartott. — Még egy kérdést: szabad a nevét? — Azt nem kell beírni az újságba — szerénykedik az egyik fiatalasszony. Szomszédja veszi át a szót: — Majd én megmondom: Pál Ferencnél — Én meg bediktálom a te nevedet: Kustor Istvánná ... K. J. A TAKARÉROS SZÜLŐ SO££Of< Nincs szabad szoba? Beléptem a szállodába, és reménytelen hangon megkérdeztem a portástól: — Nincs szabad szobájuk? — Van — válaszolta. Mosolyogtam. — Nyilván egészen félreértett. Hiszen azt kérdeztem: »Nincs szabad szoba a szállodában?" — Van — felelt a portás. Kezdtem rosszul érezni magam. — Egy pillanat — mondtam. —- Itt valami tévedés lehet. Biztosan van egy szabad ágyuk valahol a folyósón, én pedig egy egyágyas szobát kérek. — Parancsoljon — mondta nyugodtan a portás. — Épp egyágyas szobánk van. Melegem lett, és levettem a kalapom. — Mindenki felelős azért, amit mond. Gondolja meg hát, elvtársam, hogy mit beszél. Nekem, egyágyas szoba kell fürdőszobával és telefonnal. — Tessék, parancsoljon. Kérem az igazolványát, és fogja a kulcsot. — Először meg kell nyugodnom — mondtam, és éreztem, hogy az izgalomtól szédülni kezdek. — Nem akarom megtéveszteni magát. Én nem vagyok külföldi. Igaz, hogy egy kicsit selypítek, de ez nem külföldi akcentus. Egyszerűen csak kiküldetésben vagyok... — Ez engem nem érdekel — mondta szárazon a portás. — Ha kell a szoba, fogja a kulcsot. — Hogy érzi magát? — érdeklődtem. — Egészséges? — Köszönöm, rendben vagyok. — Akkor hát mi van? Filmfelvétel vagy ellenőrzés? £n mellesleg nem vagyak sem díjnyertes, sem a központi lap tudósítója. Még csak a szobaasszonyuk férje sem vagyok. S mégis kérek egy szobát. — De hiszen adok magának! Mit akar még? Levetettem a kabátom, és megoldottam a nyakkendőmet. — Várjon csak egy percre! Talán akt gondolja, hogy filmszínész vagyok. De be tudom bizonyítani az ellenkezőjét. Nézze meg az igazolványomat. — Adja már ide! — för- medt rám a portás. — S fogja végre a kulcsot. — Galambocskám! — sóhajtottam. — Miért gyötör engem? Nem adok baksist. Elvből! — Micsoda célozgatás ez? Nem szégyelli magát? Kell a szoba, vagy nem? — Kell! — kiáltottam. — De érthetetlen számomra, hogy kapok. Talán bizony tífuszjárvány van a szállodában? Ne titkoljon előttem semmit. — Polgártárs, könyörüljön rajtam, és fogja már a kulcsot! — rimánkodott a portás. * * * — Hát az ördög vigye el bizony előfordul, hogy ilyen zagyvaságot álmodik az, aki a váróteremben, kemény pa dón alszik, fejét bőröndjére hajtva... <A Lityeratumaja Rosszi- jából.) — Hát nincs benned semmi szemérem, te lány, fűtünk, és te nyitva hagyod az ablakot! Somogyi Nép'aú Az MSZMP Somo?\ meg\ei bizottsága é* a Somncv megvt1 Tanár» lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. i Telefon 15-10 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapós* ár Latinka S o. L Telefon 15 ti, Felelő* kiadó: Szabó Gftboi Beküldött köziratot nem őrzni.>. meg. és nem adunk vissza I erjeszti, a Magyar Posta Fi fizethető a helyi postafr'vatfiln és postás kézbesítődnél Előfizetési díj egy hónapra ív Index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyorno ipari Vállalat kaposvári üzemében
