Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

SomoggiNéplap Ul MSZMP MEGYEI RIZOTTSAŐA ES A MEGYEI TANACS LÁPJA Sártenger a Buzsáki utcában Üjév hajnalán A Fő uícán V^este/en-tégíg... A szilveszteri és az -újévi hangulathoz semmi sem ha­sonlítható. Ilyenkor minderiki megbocsát mindenkinek, min­denki elnézi a másik hibáját, a legkomorabb ember is vi­dámmá válik, és a legvidámab 5 is elérzékenyiil. Mindenki mindenkit ismer. Ennek az Un nepnek különös varázsa van: ismerősök, ismeretlenek, barátok, haragosok kívánnak egy­másnak boldogságot, szerencsét, erőt, egészséget, és minden jót, amit egy szuszra el tudnak mondani. Az utcán trombita harsan, éppen csak a dob nem pereg. Van, aki siet, van, aki sétál, van, aki menni sem bír. van, aki ordít, van, aki beszélni sem tud. Egy-két ilyen pil.anatoi lestünk el újév hajnalán. TAXIÁLLOMÁSON egy • részeg, középkorú férfi várako­zik. 'A taxi meg is érkezik. Emberünk nagy nehezen ki­nyitja a hátulsó ajtót, lassan bekászálódik rajta, egy kis idő múlva a másik oldalon ki­esik. — Mondd, Ilike — nyögi fájdalmasan —, nektek csak előszobátok van? * * * KÉT TÁRSASÁG találkozik a Kossuth Lajos utca sarkán. Lehetnek vagy tizenöten. Nagy, cuppanós csókok közepette kí­vánnak egymásnak B. Ü. É. K.- ot. Közülük többen már csak ennyit tudnak mondani: — BŰO... — A férfiak kitar­tóak. Vagy öt piarcig csókol­gatják a hölgyeket, de véletle­nül sem saját feleségüket. Hiá­ba, még a részeg ember sem téveszd célt... * * * AZ UTCÁN egy nagyhangú B. Ü. É. K.-sapkás csoport kö­zeledik felém. Amikor mellém érnek, az egyik se szó, se be­széd. lekapja a kalapomat, és fejembe nyom egy piros szala­gos B. Ü. É. K.-sapkát. — Na, ne, neked is legyen! — Nem szólok semmit, mit is szólhat­nék ennyi embernek? Anda- logtam tovább. Alig megyek vagy tíz métert, az ajándéko­zó utánam rohan. — Mondd, te... te is részeg vagy? — ■ Ne... ne... nem — mondom neki. — Akkor add vissza a sapkámat! * * * AZ EGYIK KISKOCSMÁ­BAN, amikor tetőfokára há­gott a hangulat, hirtelen rö­vidzárlat keletkezett. A sok tömény szesz után tömény sö­tétség borult a társaságra. Az üzletvezető éles hangja törte meg a pillanatnyi csöndet. Pin­cérek, hol vagytok?! — Az aj­tóban — felelték kórusban ... Hiába, a vendég iránti »-bizal­mat« legjobb mindjárt az elején kezdeni. ev Mit olvashatunk a Jelenkor januári számában? Az új évfolyam első szá­mának szépirodalmi anyagá­ban Csorba Győző, Erdélyi Jó­zsef, Nádor Tamás, Hajnal Gábor és Simor András versei, továbbá Lázár Ervin, Pesti János és Simon Emil novellái jelentek meg. Üj rovat indult Húsz év címen, amely a felszabadulási évfordulóhoz kapcsolódó Írá­sokat tartalmazza, ezúttal Or­das Iván Képek Kemenessom- lyénből és Gáldonyi Béla Ké­mes, 1964. című cikkét. A gaz­dag Művészet-rovat a nép­dallal és népzenével kapcsola­tos tanulmányokat közli, to­vábbá körképet a Pécsi Nem­zeti. Színház folyó évadának legjelentősebb bemutatóiról, s egy cikket a Nehéz emberek című nemrég bemutatott új magycr filmről. A Jegyzetben Kotta Ferenc az ifjúsági irodalom problé­máiról írt tanulmány Epi­lógus és prológus címmel; Takáts Gyula Csanádi Imre verseiről közöl jegyzetet; Bankó Imre pedig a Pécs— Baranyai Múzeumi Hónap ta­nulságait összegezi. A külföl­di tárgykört Bajomi Lázár Endre a Montmartre és a ma­gyarok című érdekes írása képviseli. A számot új könyvekről szó- 1 '• kritikai írások egészítik ki. s Szabó László, Szigety Ist­ván és Lux Adorján rajzai ditzítik. EGY EMBER a resti előtt ül a földön. Szónokol. Hallga­tósága nincs, de ő azért csak mondja: — Mi lett völna ve­lem, ha még egy fröccsöt meg- iszok, akkor talán le is feküd­tem volna... Az lett volna ám a szégyen! De így senki sem szólhat meg. — Közben félárbocra engedve a fejét csöndesen elalszik. \ * * * KÉT FÉRFI támogatja egy­mást a Belvárosi előtt. Nagy hangon mesélik egymásnak él­ményeiket. Egyik: — Micsoda klassz tlő volt az a szőke! Másik: — Melyik? Egyik: — Amelyiknek piros masni volt a hajában. Hogy tudott simulni tánc közben! Másik: — Ne hülyéskedj, az a feleségem volt! Egyik: — Na és, azért, még masni lehet a hajában! Másik: — Az igaz... * * * AZ EGYIK HÁZ erkélyajta- ja nyitva. Zene- és nótaszó, lárma, bábeli zűrzavar hallat­szik ld rajta. Egyszer csak egy durranás. Egy pillanat, és a járdára esik egy teli pezsgős­üveg. Az erkélyen azon nyom­ban megjelenik egy férfi és le­szól. Uram, le... legyen szí... szíves, adja fel a ... dugót! * » * EGY RÉSZEG EMBER pró­bálkozik a felállással az Ipar Vendéglő előtt. Sehogy^ sem si­kerül. Pedig ugyancsak biztat- gatja magát. — Na, állj fel! Próbáld meg még egyszer! — De csak nem sikerül. Végül így okoskodik: — Még egyszer megpróbálom, ha sikerül fel­állni, visszamegyek, megiszok még egy nagy fröccsöt, ha nem, akkor pedig szépen ha­zaballagok. Wirth Lajos Fuvolaverseny »Az új, házak körül hatal­mas a sár ... Sok lakást nem lehet fűteni... Nincs telefon egyik lakásban sem, még sür­gős esetben sem tudunk or­vost hívni...« Nyolcvanhárom aláírással levél érkezett a szerkesztőség­be Kaposvárról, a Buzsáki ut­cai új házak lakóitól. Elkese­redett hangú, sürgős segítsé­get kérő levél. A Buzsáki utcaiak kérése jo­gos. Az egyforma, négy-négy la­kásos, földszintes házakat na­gyon nehéz megközelíteni. A szomszédos téglagyár környé­kén földgyaluk és dömperek dolgoznak, a kerekek fölvág­ták a földes utat, és most olyan a környék, mintha az új házak egy szigetet alkotnának a tenger közepén. Pontosabban — sártenger közepén. »Sok a kisgyerek és az idős, beteg ember — írják a Bu­zsáki utcaiak —, akik csak nagyon nehezen tudnak a negyven-ötven centiméteres iszapon átvergődni, vannak, akik beleesnek, és nyakig sá­rosán, sírva fordulnak visz- sza...« Kora reggel és este a gyér világítás miatt csaknem lehe­tetlen sárfürdő nélkül elhagy­ni a telepet, a boltba járás rendkívül nehéz, sok család a faházat is nagyon nehezen tudja megközelíteni. A tanács már megígérte, hogy lesala- kozzák az utakat, de eddig nem intézkedtek. Sok lakást nem lehet fűte­ni... Panaszolják a lakók, hogy az építők rosszul kötöt­ték be a füstcsöveket, és ha egyik szobában befűtenek, a szomszéd lakót elárasztja a füst... A nyolcvanhárom aláíró a többi Buzsáki utcai gős intézkedést vár! es sür­T'á a tnubíUUt&ssífy!-Írj»«., ** ' t»K4t A patronálok népes küldöttsé­ge látogatott el a rinyapocakosi termelőszövetkezetbe. A látoga­tás fénypontja az ünnepi vacso­ra volt. A terített asztalon ínyenc falatok sorakoztak, korlát­lanul fogyaszthatott mindenki a tsz saját termésű rizlingborából. A tsz-elnök gondoskodott róla, hogy jót egyenek, igyanak a vendégek, vidám hangulatban térjenek vissza a városba. Még arra is gondolt, hogy a csapo­sok ne csak felszolgálják az italt, legyen gondjuk arra is, hogy a poharak mindig megtöltve áll­janak. A vezetőség asztalához az elnök egy igen tapasztalt, bor­issza embert állított csaposnak. Az öreg tsz-tag azzal mutatko­zott be csaposi minőségében a vendégeknek, hogy mint min­den rendes ember — igen ked­veli a virágokat, de legjobban E L i K IMI É NI Y“ A düsseldorfi kamaraszín­ház stúdiójában nemrégiben frenetikus hatású hangver­senyt tartottak. Nam Jun Pák dél-koreai hegedűművész mu­tatkozott be a nagyérdemű közönségnek. A hangverseny előtt elterjedt, hogy Nam Jun Pák egyszerű és keresetlen művészi eszközökkel él. El­lentétben más hegedűművé­szekkel, Nam Jun Pák nem hozott magával Stradivárit vagy más mesterhegedűt. Be­érte a helyszínen beszerzett tucatáruval, illetve hegedű­vel. Ragaszkodott a zongorá­hoz, de lemondott a zongo­ristáról, ami felettébb izgat­ta a hallgatóság fantáziáját. Nam Jun teljes mértékben kielégítette a felcsigázott vá­rakozást. Sőt, még a legtúl­zóbb várakozásokat is mesz- sze felülmúlta. Egyik kezé­ben hegedűvel, másik kezé­ben egy nagyobbacska pléh- dobozzal megjelent a színpa­don, és ördöngös gyorsaság­gal munkához látott. Ketté­törte a hegedűt. Bürdőnad- rágra vetkőzött. A pléhdoboz- ból bekente a képé! sűrített paradicsommal. Majd neki­esett a zongorának, és mind­két könyökével verdesni kezd­te. Ugyanakkor a színfalak mögött rejtőző asszisztense friss tojásokat dobált a kö­zönség soraiba, majd előlé­pett, és a könyökkel vert for­tissimo ütemében szétszedett egy kirakati bábut A közön­ség ámult-bámult előbb meg­dermedt a művészi élmény nagyságától és lenyűgöző vol­tától, majd tombolni kezdett. Ha valaki azt hinné, hogy Nam Jun Pák valami dél-ko- rpai specialitás, mondjuk az állammá deklarált szöuli esz- telenség terméke, az téved. Ilyen produkciók mostaná­ban napirenden vannak Pá­rizsban, New Yorkban és más nyugati, európai és nem eu­rópai metropolisokban. Kez­deményezőjük Allan Kaprow amerikai festőművész és fő­iskolai tanár. Az ilyesfajta látványosságot nemes egy­szerűséggel happeningnek ne­vezik, ami magyarul cselek­ményt jelent. Kaprow meg­határozása szerint a happe­ning a művészi produkció és a közönség akcióvá forróso­dott reagálása a művészi pro­dukcióra. Hogy példánknál maradjunk: a düsseldorfi mu­tatvány azáltal lett vérbeli happening, hogy a tojással megdobált közönség tombolt. Ilyen hatást csak a legmo­dernebb művészet, a Pop Art termékei válthatnak ki — vallják a happening hívei. A Pop Art szó szerint népszerű művészetet jelent. Az irány­zat követői, mint Rauschen­berg texasi fényképész, a Pop Art egyik szülőatyja vallot­ta, a valódi élet részeiből, tárgyaiból, részecskéiből, il­letve tárgyacskáiból állítják össze kompozícióikat. Ilyen szerény, de élethű kompozí­ció a Pop Art stílusában pél­dául egy szögesdrót-darab- kákból összegubancolt tákol­mány, lelöttyintve lágytojás­sal, és anyacsavarokkal spé- kelve. Ilyesmit dramatizáltak Aachenben, amikor mosóport szórtak a közönség soraiba, salétromsavgőzt eregettek a levegőbe, sípokat osztogattak szét a jelenlevők között, majd a kollektív happening elő­adóművészei egy mázsa ok­kersárga festékporban hente­regtek. A művészeti haladás nyil­vánvaló. Régebben a közön­ség dobálta meg záptojással a neki nem tetsző művészeket. Most a művész dobálja meg a közönséget friss tojással. És ez egyszersmind az »élet- színvonal emelkedését« is mutatja. De ez már más lap­ra tartozik. A tojás tünemé­nyes társadalmi és világpoli­tikai pályafutásának lapjára. K. L mégis a borvirágot szereti, mert azt nemcsak szagolni lehet, ha­nem inni is. Az öreg napi »fej­adagja« jó néhány liter, és lila­vörös orra élő reklámja volt a hazai termésű vörös bornak. A »virágkedvelő« csapos igen nagy buzgalommal látta el a rá­bízott teendőket a terített asz­talnál. Már a vacsora előtt többször teletöltöttc a poharakat »leves előtt negyven csöppöt« jelszóval, s étkezés közben is folyton-folyvást noszogatta a vendégeket, hogy igyanak már, hadd tölthessen újra. A patro­nálok vezetője, az üzem főmér­nöke már megsokallta ezt a nagy igyekezetei, s a követke­zőképpen oktatta ki a túlbuzgó csapost: — Kedves Pista bácsi, nem jó ám olyan sűrűn öblögetni ezeket a finom falatokat, hanem min­dig csak egy ujjnyit szabad in­ni, különben nagyon hamar megárt! — Hogyan érti ezt a főmér­nök elvtárs? — nézett rá a csa­pos magyarázatot várva. — Ahogy mondtam — így a fő­mérnök. Kezébe vette a poharat, másik keze mutatóujját a pohár­hoz mérte. — No, akkor egyetértünk — derült fel az öreg —, mert én is egy ujjnyival iszom mindig, csakhogy én nem vízszintesen mérem, hanem így, felülről le­felé — s bizonyításul odamérte függőlegesen az ujját a boros- pohárhoz. úgyhogy éppen a po­hár fenekéig ért. A csapos buzg.ósága csak nem akart alábbhagyni. Mivel pedig a közmondás szerint minden szentnek maga felé hajlik a ke­ze, egyre sűrűbben töltögette a maga poharát, s nem törődött azzal, hogy a vendégek nem tar­tanak vele lépést. Ezt a túl gya­kori toroköblögetést már a fő­mérnök sem állhatta meg szó nélkül: — Ejnye, Pista bácsi, nem gondolja, hogy a jóból is meg­árt a sok? — jegyezte meg tré­fásan, majd komolyra váltva a szót, hozzáfűzte: — Mindenben fő a mértékletesség, de a bor­ivásbán különösképpen. — Ne gondolja rólam a fő­mérnök elvtárs, hogy nem tudok mértéket tartani. De tudja, a mi községünkben a másfél literes pint es üveget hívják egy mér­téknek! Ezért nálunk a mérték­letesség másfél liternél kezdődik! Azzal teletöltötte újra a poha­rakat, majd helyéről felállva ün­nepélyesen fölemelte a poharát, s a főmérnök felé fordult: — Most pedig igyunk, főmér­nök elvtárs, mert maga még nem tart a másfél liternél sem! Már­pedig fő a mértékletesség! Sz. P. SOüíOA! Hasztalan Apa a kisfiához: — Ha az a neveletlen kö­lyök megdob kővel, nem kejl visszadobni, hanem gyere ide és mondd meg. — Miért? — Mert te úgysem talál­nád el! Tanács Noel Coward angol író a következő tanácsokat adta a kezdő íróknak: — Először ötfelvonásos darabot írjanak, amelyet azonnal dolgozzanak át há- romfelvonásosra. S mivel á háromfelvonásosat is nehéz elhelyezni, saját érdekük, hogy a darabot egyfelvoná- sosra dolgozzák át. Utána, hogy biztosak legyenek a bemutatásban, nem marad más hátra, mint feleségül venni egy milliomosnőt. Javaslat A börtönigazgató a bün­tetését letöltött és távozó rabhoz: — Remélem, hogy már nem találkozunk. — Talán csak nem helye­zik el az igazgató urat in­nen? ... Művészet — Min alapszik az előadó­művészet? — Tudni kell, hogy mit nem szabad előadni. * * * Esztéta A vásárló a gyógyszerész­hez: — Kapható bolhairtó szer? — Igen. — Kérek egy dobozzal! De nagyon kérem szépen be­csomagolni, mivel ajándék! Érzékenység Két ismerős találkozik az utcán: — Hogy van a férjed? — Nem tudom, két éve nem láttam. — Miért? — Ügy látszik, valamivel megsértettem. Elsőség Az apa a lányához: — Két hét múlva kis test­véred lesz. — Nagyszerű! Hadd kö­zöljem ezt én először az anyuval! . * * Ismert út Két hölgy beszélget közös barátnőjükről, aki már két­szer elvált — Azt beszélik, hogy ami­kor Zsuzsa legutóbb férjhez ment, a házasságkötő terem­ben kialudt a villany. — No és? — A fiatalasszony min­denkit elvezetett: jól ismeri az utat Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tan ács lapja. Főszerkesztő» WIRTH LAJOS. Szerkesztőse*: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kapos« ár Latinka 8. u. &. Telefon 15 1«. Felelős kiadói Szabó Gábor Beküldött Kéziratot nem őrzői «• meg. es nem adunk vissza. I erjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi postahflvatalohnás és postáskézbesitőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 F* Index: 250«r Készült a Somogy metyn íNyorriOó ipari Vállalat kaposvári üzemében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom