Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

▼Vasárnap, 1965. január 10. 5 SOMOGYI NÉPLAP Megj egységek egy megj egysé FONTOS FELADATUNK, hogy gazdaságosan termel­jünk. Szakítanunk kell a ká­ros mennyiségi szemlélettel arra kell törekednünk, hogy teljesítsük a minőségi muta­tókat, emeljük a termelékeny­séget, csökkentsük a költsége­ket, jó minőségű termékeket állítsunk elő. Ezt a feladatot csak úgy lehet megvalósítani, ha a vállalatok vezetői elemző módon gazdálkodnak, előrelá- tóak és következetesek lesz­nek, emelik a műszaki színvo­nalat, továbbá, ha az üzemek dolgozói kihasználják a mun­kaidőt, nem gyártanak selej- tet, újítanak, vigyáznak a tár­sadalom vagyonára, takaré­koskodnak. A megyei tanács ipari osz­tályának vezetői egy nemrég tartott tanácskozáson minder­re felhívták a vállalatok igaz­gatóinak, főmérnökeinek, fő­könyvelőinek, párt- és szak- szervezeti titkárainak figyel­mét. Világosan megmondták azt is, hogy azokat az üzeme­ket, amelyek nem működnek gazdaságosan, megszüntetik. A népgazdaságnak nincs szüksé­ge az előrehaladást akadályo­zó koloncokra. E tanácskozás szünetében így reagált az elmondottakra az egyik főkönyvelő: »0, nem kell berezelni — mondta. — Év elején egy kicsit mindig megijesztenek bennünket...« Meghökkentett ez a meg­jegyzés. A főkönyvelő szavai körülbelül ezt jelentik: Dől gozzunk csak továbbra is úgy, ahogy eddig. Ha sikerül ered­ményt elérni, jó, ha nem si­kerül, úgy is jó. Következmé­nyei úgysem lesznek. EZ A SZEMLÉLET, sajnos, nem új keletű. Az elmúlt években is találkoztunk vele. Kialakulását egy kissé — valljuk meg — előmozdította az is, hogy a vállalatok fel­ügyeleti szervei — miniszté­riumok, iparigazgatóságok, megyei tanács stb. — jó né­hányszor nem voltak követke­zetesek. Év elején, félévkor stb. megkongatták a vészha­rangot, szankciókat helyeztek kilátásba. Senkit sem vontak felelősségre a rossz munkáért később; elfogadták az objek­tív nehézségekről szóló mesé­ket, beletörődtek abba, hogy a vállalatok az év elején tett felajánlásukat nem teljesítet­ték, hogy a nagy nekibuzdu­lás után lelohadt a kedv. Ez a szemlélet nyomta rá bélyegét az 1964-ben indított Évről évre több könyvet vásárolnak a falusiak (Tudósítónktól.) A Tab és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet köny­vesboltja 104 százalékra tel­jesítette múlt évi tervét A tabi és a siófoki járás 76 kön yvbizo Hiányosának segít­ségével 1964-ben 791 000 fo­rint — a tervezettnél 31 000 forinttal, az előző évinél pe­dig 40 000 forinttal több — ér­tékű könyvet hoztak forga­lomba. A bizományosok átla­gosan 3800 forintnyi könyvet adtak el. Több bizományos kimagasló eredményt ért el. Hajsó Gusz­tiimé balatonföldvári tanárnő háromnegyed év alatt 15 300, Kováét Jenő, a Kisbárapáti Általános Iskola igazgatója 11621 forint értékű könyvet adott el. Eredményesen dolgoztak az ádándi, a nágocsi, a gamási és a nagyberényi könyvbizo­mányosok is. Adándon Szabó István és Kátai Józsefné bolt­vezetők együttesen 20 162, Nágocson Szalai Lajos tanár és Farkas Pál boltvezető 18 704, Gamáson Fábián Ká- rolyné tanárnő és Horváth Lajos boltvezető 14 331, Nagy- berényben Porkoláb József és Németh lstvánné boltvezetők 12 022 forint értékű könyvet adtak el. A könyvesbolt dolgozói és a bizományosok 4000 darab Érdekes kalendáriumot adtak el. Ezzel az eredménnyel a tabi könyvesbolt országosan második helyezést ért el. A falusiak karácsonyra 17 500 forinttal több könyvet vásároltak, mint az előző év­ben. Emelkedett a y törpe családok“ száma megyénkben A Statisztikai Hivatal So- álló, úgynevezett »törpe csalá­mogy megyei Igazgatósaga a legutóbbi népszámlálás adatait figyelembe véve 105 900 csalá­dot tart nyilván, mintegy hat­ezerrel többet, mint tíz évvel korábban. A családtagok szám szerinti megoszlása azt mutat­ja, hogy a családok életében jelentős változások következ­tek be. Százalékos arányban még mindig a 3—5 tagú csalá­dok vannak túlsúlyban, de emelkedett a két személyből dók« száma. A legszembetű­nőbb változás az öt tagon felü­li családoiknál tapasztalható: feleannyian vannak, mint 1949- ben. Csökkent a gyermekek «ea­rna is. Az adatok szerint száz családra 113 gyermek jut a r'zgyében (régebben 134 ju­tott). Körülbelül háromezerrel nőtt az egyedülállók száma is, főként az öregeké. Várható, hogy mindinkább előtérbe ke­rül a társadalmi gondozás. Januártól: füzet formátumban jelenik meg a TISZATÁJ A tizenkilencedik évfolyamába lépő irodalmi és kulturális lap, a Szegeden szerkesztett Tiszatáj januártól kezdődően füzet formátumban jelenik meg minden hónap 5-én, színes borítólappal, öt ív terjedelemben, példányonkénti 5 forintos ár- ban. • A lap szélesíteni kívánja olvasóinak korét, ezért nem csak irodalommal foglalkozik, hanem különböző rovataiban bő teret szentel általában a kulturális élet sőt ezen túlmenően a mai ma­gyar valóság izgalmas, aktuális kérdéseinek. Ezért a versek, elbeszélések, regényrészletek, ta­nulmányok mellett riportok, szociográfiák, pub­licisztikai írások is helyet kapnak anyagában, melyet neves alkotóik il­lusztrációi egészí­tenek majd ki. A folyóirat elő­fizetési ára egész évre 60,—, fél év­re 30,—, negyedév­re 15,— Ft. önköltségcsökkentési verseny­re is. Mint ismeretes, a múlt év elején szerkesztőségünk kezdeményezésére a vállalatok zöme vállalta, hogy önköltség- csökkentéssel huszonhárom- millió forintot takarít meg Ebből azonban vajmi kevés valósult meg. Azok a vállala­tok (Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat, Dél-magyarországi Fűrészek, AKÖV, Finommechanikai Vál­lalat, Faipari Vállalat, Húsipa­ri Vállalat, gabonafelvásárló, Nagyatádi Konzervgyár), ame­lyek a legnagyobb felajánláso­kat tették, nem váltották va­lóra ígéretüket. (Csupán a Tej­üzem, a Mértékutáni és Ve­gyesruházati Vállalat, a Vas- és Fémipari Vállalat, a Gyógy­szertár Vállalat, a V/íz- és Csa­tornaművek meg a Patyolat teljesítette vállalását.) Ebből az esetből is világosan látszik, hogy a »ha sikerül jó, ha nem sikerül, úgy is jó« szemlélet milyen óriási károkat okoz a népgazdaságnak. KAROS ÉS VESZÉLYES volt ez a szemlélet az elmúlt években, de különösen káros és veszélyes ma, 1965 küszö­bén, a második ötéves terv utolsó esztendejében. Most már egy percet sem lehet vár­ni a hibák kijavításával! Aki az idén is olyan nemtörődöm módon akar dolgozni, mint ta­valy, aki a gazdaságosabb ter­melésre való felszólítást for­maságnak minősíti, aki a kor­szerű termelés szükségességét nem érzi, s annak előmozdítá­sáért semmit sem tesz, az kép­telen megérteni azokat a prob­lémákat, amelyekre a párt fel­hívta a figyelmet, s amelyek­nek megoldását célul tűzte ki népünk elé. Az ilyen ember nem halad a korral, bármi­lyen hangzatos nyilatkozatot tesz is a kor technikai vívmá­nyairól; az ilyen ember önma­gának, családjának, munkatár. sainak legfőbb rosszakarója. Hiszen a fejlődésnek, az élet- színvonal emelésének legfőbb mozgatóját, az anyagi javak termelését hátráltatja. Pártszervezeteink lépjenek föl az ilyen szemlélet ellen, és fojtsák el csírájában, mert le­het, hogy holnap már késő lesz. Ez a kór nem heveny, nem jár nagy »lázzal«, alatto­mosan lopja be magát az em­berekbe, de gyorsan terjed. S fájó sebeket, nehezen gyógyu­ló fekélyeket okoz. Rendsze­rint nem az/ellenség terjeszti. S talán azért is olyan nehéz ellene küzdeni. De lehet! Szegedi Nándor 99 Utolsó üdvözlet az együttes tagjaitól“ Amikor találkoztam vele, meglepett búskomorsága. El­tűnt szeméből a ragyogás, a megszokott életkedv. Tizen­hét éves cigánylány. Az éle­téről meséit... — Apám, anyám cigány, én is az vagyok. Akkor úgy éreztem majdnem a mai na­pig, hogy mi a társadalom számkivetettjei, ötödik kere­kei vagyunk. Hogy ezt meg­cáfoljuk, minden erőnkkel azon voltunk, hogy bebizo­nyítsuk: a cigány is ember, és ha akar, akkor beillesz­kedhet, és hasznos tagjává válhat a társadalomnak. So­káig sok keserűséget kellett lenyelnünk. Mikor megala­kult a cigányegyüttes, a szü­lők először nem akartak en­gedni bennünket táncolni. Mi elszöktünk. Később rend­szeresen jártunk próbára, és , itt éreztük először, hogy $ ránk is szükség van. Hogy mi is ugyanolyan embernek számítunk, mint a másik. Aztán, mint a villámcsa­pás, jött a tragédia. Anyám megbetegedett. Egyre nehe­zebben tudtunk járni próbá­ra. Pár héttel később anyám meghalt. Aznap éppen pró­ba volt. Mi nem voltunk ott... Néztem anyámat... mint­ha aludt volna ... Nem tudtam sírni.. . A temetésen nem voltak sokan, de az együttes velem kísérte el anyámat utolsó út­jára. Ketten koszorút helyez­lek a sírra. »Utolsó üdvözlet az együt­tes tagjaitól« — ez volt a szalagra írva. Nem tudja elképzelni, mi­lyen jó érzés volt ez! Ami volt, az elmúlt. A miág megváltozott — és az érzés is az emberekben. Cs. S. Ahol ismeretlen a rákos megbetegedés A csendes-óceáni Húsvét- szigetek egyikén, amelynek 1100 lakosa van, nemzetközi orvoskutató csoport vizsgálja végig a lakosságot. Megállapí­tották ugyanis, hogy ezen a szi geten, amely 4000 kilométer­nyire van a dél-amerikai kon­tinenstől, és alig van .kapcsola­ta a külvilággal, teljesen is­meretlenek a rákos megbete­gedések. Kanadái, amerikai, norvég, angol és francia orvosok vizs­gálják meg a lakosság vérének összetételét és más átöröklött biológiai sajátosságokat. JUqtH&a a öUálaUól Meglepő dolgon történtek mostaná­ban a Kisgaigócai Zabelosztó Vállalat­nál. Galambos igaz­gatót fölmentették beosztásából, és Kiss Hugót nevezték ki helyére. Ami megle­pő: Galambos egy csöppet sem bosz- szankodott, sőt való­sággal boldog volt. — Végre, leválta­nak — újságolta a városban boldog-bol­dogtalannak. — Hi­szen én úgyis csak a reprezentáláshoz értettem, meg rossz szellemet is alakítot­tam ki magam kö­rül. Ideje volt, hogy megfelelő ember ke­rüljön a helyemre. Galambos kisebb sem csalatkozott a vállalatnál. Nemsokára fölfe­dezte, hogy az el­osztást iktató hiva­talban egész nap csak fecsegnek, és semmit nem dolgoz­nak az emberek. Összehívta őket ve­zetőstül, és kemény bírálatot gyakorolt. Az osztály munka­társai szívélyesen szorongatták Hugó kezét, és egymás szavába vágva ma­gyarázták, hogy mennyire igaza van, és változtatnak ma­gatartásukon, fecse­gés helyett ezután dolgozni fognak. Az osztály vezetője pe­dig egyenesen sírva fakadt, átölelte, ríva fakadtak az emberek, részben az örömtől, részben a meghatottságtól, hogy végre valaki bírálja a munkáju­kat. Egy kövér, cvikkeres csoportve­zető pedig valóság­gal felsikított a gyö­nyörűségtől: elmúlt tehát az elvtelen.di- esérgetés korszaka, hála istennek, hogy van egy Hugónk! Ezt kiáltotta, és azon mhiutában el­ment trafikosnak, mivel ő maga is érezte, hogy az ég­világon semmit nem ért a zab áruforgal­mazásához, és csak azért lehetett cso­portvezető, mert só­gora az egyik kis­beosztást sem vál- arcán meg- gateócai főnöknek. Iáit el a »cégnél — Ha rólam be­bizonyosodott, hogy mint vezető nem ér­tek a zabelosztás­hoz — mesélte is­merőseinek —, ki­sebb beosztásban miért értenék hoz­zá? Nem igaz? In­kább elmegyek szegkovácsnak — ezt már Hugónak mondta búcsúzás­kor, majd kacagva átölelte utódját, és táncléptekkel hagy- ta el régi sikertelen­ségeinek színhelyét. — Ez igen — re- begte meghatottan Kiss Hugó —, egye­nes, karakán gyerek ez. — De másokban csókolta Hugót, és kijelentette: ez a bí­rálat életének leg­szebb napja. Rájött, mtlven semmirekel­lő, hogy hagyta ígv a dolgokat az osz­tályán. majd leült, megírta lemondásit«, és elment egy zöld- séeíVietbe zabot árulni. Kiss Hugó később fölfedezte, hoev az áruforgalmi főosztá­lyon nem értenek az áruforgalmazáshoz, sőt nemcsak ez o hibájuk, hanem ai­ls. hogv srteor-kom*' alapon intézik a z»u' elosztását. őket is összehív*' Kiss, és elmondta, észrevételeit. Itt is Kiss nagyon bol­dog volt, hiszen munkáját elismerés és öröm vette körül. A Zabelosztó Válla­latnál mindenki el volt ragadtatva: vég­re személy szerint megbírálják, vésre rámutatnak a hibák­ra, végre-valahára befellegzett a lan«rv- meleg — én nem bántalak téged, te ne bánts eng^m — karcolatoknak. Szó szerint történt. Aki ne-n *>í- s*i. nézzen ntánn . . . Es gyerekek mesének vétTft. jatok jól. álme ? tok szépeket... Ordas Nánd^ NÉLKÜLI ZÖVIET A folyamatosan fejlődő ** magyar ipar új, érde­kes kísérletei folynak a Lő­rinci Vattagyárban. Hadat üzentek a regi technikának, azaz »szövés nélkül« készítik a szövetet. Az eredményes kí­sérletek bebizonyították, hogy az új technika sikerrel és gazdaságosan alkalmazható. Maguk a munkások nagy örömmel tanulják meg az új gyártási eljárást. A kellék egy részét nem a hagyományos szövéssel dol­gozzák fel, mert ez túlságosan lassú. Ehelyett a lényegesen gyorsabb és termelékenyebb módszert alkalmazzák, vagyis az úgynevezett hurok- és bun­davarrást. Ezzel az új eljárás­sal frottíron és bélésanyagon kívül most már kitűnő minő­ségű kabát- és bútorszövet' is gyártanak. Ezeket a készítményeket l boratóriumokban gondos megvizsgálták. Minden próba t kiállottak. Szakítószilárdságuk vben már több százezer ért gyártott az új módszer­rel. Maga íi váltás az NDK vártmán »\Lilimo« gépen varrva hurk úó módszerrel tör­ténik. Az újfajta, szövés nél­jobb, mint a régi technikával szőtt szöveteké, de a kötő­anyag nem teszi nehezebbé. Előnyeik tehát nyilvánvalóak. Ezt állítja Harkai Ágnes tech­nikus is, aki az új, szövés nél­küli kelme szakítószilárdságát méri. (Első képünk.) A kísérletező gyár ebben a: küli szövést Szakács Bernadett túzőnő már kitűnően elsajátí­totta: mesterien irányítja a gé­pet. (Második képünk.) Harmadik képünkön Fazekas Etelka, Harkai Ágnes és Páni Ferencné az új módszerrel ké­szült bútorszövetet vizsgálja a gyár laboratóriumában. 70 000 pulyka „készül' Rekord: 103 200 000 darab tojás A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregysé­ge 132 százalékra teljesítette tavalyi tervét, a termelési ér­ték meghaladta a 257 000 000 forintot, összesen 328 vagon feldolgozott baromfit szállított el a gyár. A csomagolt áru 76 százalékát exportálták. A népi demokratikus országokon kí­vül többek között Dánia, Svájc, Olaszország, Ausztria és Finn­ország tartozik az állandó vá- •rlók közé. A múlt év szép rekordot hozott: a felvásárlók 103 200 000 darab tojást gyűj­töttek össze. Ezekben a napokban javában tart a pulykaszezon. Január 15-ig előreláthatólag 70 000 pulykát dolgoznak fel. Folytat­ják az üzem bővítését. 1967-ig 42 000 000 forintos beruházás­sal korszerűsítik, illetve bőví­tik a gyárat. Az idén új feldol­gozóvonalat létesítenek, elké­szítik a darabol ó-bontó csirke­pályát. így exportminőségű, konyhakész, darabolt árut ad­hatnak a kereskedelemnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom