Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-07 / 5. szám
Csütörtök, 1965. január 7. 5 SOMOGYI NÉPLAP bJúét damb kéx , JYLi t i, Kanizsai utcai gyerekek nemcsak a járását csodáltuk a szívbajos Vendelnek. Pedig érdemes volt szemmel kísérni útját, ahogy az apró bazaltkockás úttestről felkanyarodott a Papsára félsor háza elé. Másfél méteres görcsös dorong volt a sétabotja vagy inkább a mankója. Két marokra fogva szorította a bot végét a melléhez vállmagasságban, hogy imbolygó léptei után megtámassza magát. Feje, lába, minden tagja reszketett szegénynek, mintha akaratán kívüli kényszerűségből valami túlvilági, sátán komponálta zenére vonaglana, rángatózna teste. Bocsánátkérő, törődött, szomorú mosollyal, szótlan nézett ránk lépésének minden zökkenője után. Az idők során megszoktuk már, bár mindig hazáig kísértük csapatba verődve. A karácsony előtti napok egyikén, amikor a hajnal fagya keményre fogta a sarat, ledö cögött a Szokola-berekbe, s délutánra nagy köteg fűzvesz- szővel a hátán tért vissza. Aprószentek napjára készült Vendel. S midőn elvonult magányába, hogy elkészítse remekeit, a nyolc vesszőből font fűzfakorbácsot, mi is emlékezetünkbe idéztük tennivalóinkat. Aprószentek napján korbácsolni kell! Hajnalban végigjárjuk ismerőseink házát. Bekopogunk: — Szabad-e korbácsolni? — Persze, hogy szabad. Már nyílik az ajtó. Besurranunk, megsuhintjuk Vendel remekét. Lecsapunk az első utunkba kerülőre. Nagy hangon kezdjük a mondókát, mert a korbácsolás csak úgy érvényes: »Hála isten, megértük az aprószentek napját! Adja isten, hogy tő bet is érhessünk. De ne ilyen búval, hanem örvendetes napokkal. Friss légy! ... jó légy! ... egészséges légy!... keléses ne légy!... Ne fájjon a lábad, sem pedig a hátad!... Vízért Ívűidnek, bort hozzál, borért kőidnek, sört hozzál!.. .« Csattog a korbács, harsog a mondóka, készül a mű. Akit megkorbácsolták, egy esztendeig nyugodt lehetett: nem nőtt kelés a hóna alatt vagy testének egyéb részein, egy évig megszabadult a láb- és hátfájás kínjaitól. A gyógyító beavatkozásért jutalom jár. S mert méltón megszolgálta, a korbá- csolót néhány fillérrel ki is fizetik. /] mikor először indul.—-JJ. tam korbácsoló utam- L ra, mit sem sejtettem a korbácsolásban rejlő titkos erőről. Nem is kutattam, nem is érdekelt. Engem csak a korbácsolás aktusa izgatott. Anyámnál sikerrel könyörögtem. Megkaptam a tíz fillért, a feltétlenül szükséges kellék árát. Vendellel könnyű volt üzletet kötni. Portékája katonás rendben sorakozott korhadt kerítésük deszkájának támogatva, mint süldőlánykák gonddal font varkocsa. A mester maga is ott támaszkodott háttal a falnak, s kék papírba sodort cigarettájából hosszúkat szippantott. Mosolygott, hagyta, hogy válogassunk kedvünkre. Aprószentek előestéjén a korbáccsal aludtam el, aprószentek hajnalán a korbáccsal ébredtem. Első utam nagvanyámékhoz vezetett. Nemcsak azért, mert a szomszédságban laktak, hanem azért is, mert nagyanyámnál abban az időben három unokatestvérem is lakott. Jó fogást szimatoltam a korbácsolás számos alanyában, mert — mondom — én a korbácsolásból akkor még csak a verést tartottam hasznosnak. Inkvizitorként rontottam a kis szobába: — Hálaisten, megértük a zaprószentek nap-ját... Félálomban révült szemek villantak rám. Az először kezem ügyébe kerülő takarót lerántottam, s korbácsom sújtá- sát az e műveletekre érzékenyebb testrészek felé irányítottam. Mértem az áldást szaporán. a mondóka ritmusa szerint. — Friss légy!.„ — jó légy'... egé6zs '',es légy!. .. keléses ne lé©" . . . Suhog a korbács, diadalmasan zeng a vers. A delikvensek üvöltenek. Riadt kapkodással igyekeznek párna alá rejteni testük veszélyeztetett területeit, hiába. A vessző lesújt: — Ne fájjon a lábad, sem pedig a hátad! ... Menekülni nem tudnak, mert a visszavonulás egyetlen útját, a kisszoba pattogzott festékű ajtaját nagyanyám elállta. Két kezét összekulcsolva állt az ajtóban, és szemmel látható örömmel gyönyörködött munkámban. Ez az e^smerés és az, hogy ígéretes pénzcsör- renés hatolt fülemig kötényzsebe felől, midőn Tyutyu. a már kamaszodó áldozat a tusakodás hevében nekiugrott, új erőre ösztönzött, s nekivadulva újrakezdtem: — Friss légy!... jó légy!.:. egészséges légy!. . . Munkám végeztével jó nagyanyám markomba csúsztatta a fizetséget. Szemérmességem úgy követelte, hogy csak az ajtóban nézzem meg tiszteletdíjam összegét. Tizennégy fillér volt, hét darab kétfilléres. v ohantam haza életem f JJ első keresetével. Ki' tv. nyújtott tenyeremen elmondhatatlan büszkeséggel tártam apám elé a kétfilléreseket. . — Aptya, ide nézzen, menynyit kerestem! Apám csodálkozást színlelt. Nem hitte el, hogy tisztességes úton-módon szereztem ezt a tömérdek pénzt. Én bizonygattam az ellenkezőjét. — Ügy végigvertem a Laci, a Tyutyu meg a Pucur hátát, csak úgy csattogott... Látta volna, hogy féltek tőlem, elbújtak volna a dunyha alá. Szavaimra apám mókás megjegyzéseket tett. Derűsen évődött velem. Alig-alig vettem észre, hogy a tréfás hangot komoly váltja fel. — A nagymamát is megkorbácsoltad, picigyerek? — A nagymamát? — kérdeztem elszörnvedve, és azt hittem, nem jól hallom apám szavát. — Igen, a nagymamát. Elakadt a lélegzetem. Ez borzasztó! Nem lehet igaz! Apám nem gondolhatja ezt komolyan ... De hisz oly szigorúan néz ... Iszonyatos!... A nagymamát? ... A nagymamát megütni korbáccsal, itt valami rettenetes félreértés lehet! Nevetni akartam kínomban, de apám szúrós tekintete megfagyasztotta ereimben a vért. Félrepillantva anyám segítségéért esengtem, hiába, ö az éppen kifutni készülő lejjel volt elfoglalva, váltogatott kézzel húzta le a kék lábast a tűzhely széléről, s közben mindenről elfeledkezve fújta a felpúposodott tej habos halmát — Nem, a nagymamát nem korbácsoltam meg — mondtam elhaló hangon. Apám arcán a szigor megkeményedett. — Miért nem? Anyám felé fordultam, aki most megégetett ujjait fújta, nyomogatta, s nem figyelt a mindinkább elmérgesedő párbeszédre. Mit feleljek, hogyan mondjam el, miért nem korbácsoltam meg a nagymamát, amikor nem is akartam megcsapkodni? Tudhatja mindenki, hogy a nagymamát bántani, megütni tiszteletlenség, is- tentői elrugaszkodott elvetemültség. Apám kegyetlen ember, hogy kérdezhet ilyent? —■ Menj vissza, és korbácsold meg a nagymamát! — parancsolta. Ekkor már sírtam, és hüp- pögve mondtam nemet. Határozottan és tudatosan mondtam ellent apámnak, s vártam szomorú sorsom beteljesedését, mert nemet mondani nálunk egyenlő volt az elveszéssel. Apám kérlelt még: legyek szófogadó, engedelmes gyereke. Majd dühösen fenyegetett: kitekeri a nyakamat, ha nem teliesítem kívánságát. Hasztalan. Nem beszéltem már, csak fejemmel intettem nemet. Á vita alatt — noha szipogtam — gondolkodásra is volt idő. Sejteni kezdtem, hogy a korbácsolás ceremóniája mögött titok rejtőzik, s ezt elfelejtették nekem megmagyarázni. Már-már elhittem hogy az aprószenteki korbácsolás valóban jótétemény, csoda, ami alól senkinek sem szobád kivonnia magát, még a nagymamának sem. , De akkor megszólalt bennem az önérzet: ha én most visszamennék korbácsolni a nagymamához, azt hinné, azért jövök, mert megint pénzt akarok. Hangosan jegyeztem meg: — Nem, nem mehetek visz- sza. fi gészen ppntosan tu- J dóm, mikor fogyott V _s el apám türelme. Akk or, amikor kirántotta kezemből a fűzfakorbácsot, amit én még mindig görcsösen szorongattam, térdére ha- sallatott, és minden mondóka nélkül kifejezte az aprószentek napja alkalmával velem közölni óhajtott kívánságait. Én már akkor megjósolhattam volna apám helytállását a munka frontján a munkáshatalom valóra válása után, mert közvetlenül éreztem, hogv mindenkor kész túlteljesíteni a normákat, a bonyolult munkafolyamatok végrehajtásánál is. Állításomat igazolja, hogy az aprószentek napja utáni időkben csak hason fekve élveztem az ágyat, és hogy apám kilencszázötvenötben valóban élmunkás lett. Azt sem hallgathatom el — és ez a korbácsolás dicséretére szolgáljon —, hogy azóta se fájt a hátam, a kelevények is elkerültek, pedig az emlékezetes nap óta több mint harminc esztendő telt el. Kordován Gyula Hasznosan telt a szünidő Csurgón A téli szünet napjaiban sem csöndesedéit el a Csurgói 1-es számú Általános Iskola. Szerte a járásiból pajtások "gyűltek össze, hogy új ismereteket szerezzenek, ötleteket merítsenek a jó úttörőmunkához. A pajtások nótafa-, kürtös- és dobostanfolyamon vettek részt. A rajnótafák több új úttörődalt és játékot tanultak, s ezeket eljuttatják a járás legkisebb iskolájába is. A kürtös- és dobostanfclyamra minden úttörőcsapat elküldte kürtösét, illetve dobosát. A tanfolyam végén minden pajtás megkapta az Expedíció vörös csillagát jelképező jelvényt. Rekordforgalom a tabi áruházban (Tudósítónktól.) A tabi Napsugár Áruházban megkétszereződött a forgalom az ünnepek előtt. Különösen sokan fordultak meg a ruházati és a műszaki osztályokon. Kilencven televízió, sok rádió, lemezjátszó, kávéfőző talált gazdára. Nagy keletjük volt a teddy-beer női kabátoknak és a szőrmés női kiscsizmáknak is. Ebben az időszakban 2 500 000 forintos forgalmat bonyolított le az áruház. Az üzletben három szocialista brigád dolgozik. Szép eredményeket érnek el a fel* szabadulási versenyben. Egy év alatt a tervezett 22 000 000 helyett 25 000 000 forintos forgalmat bonyolítottak le. Cikkünk uy^mán: Felajánlunk húsz köbméter salakot »■Sártenger a Buzsáki utcában« címmel cikket írtunk lápunk hétfői számában. Nyolcvanhárom aláírással levelet kapott a szerkesztőség a negy- ven-ötven centiméteres iszapot taposó lakóktól. Fotóriporterünk meghökkentő képet készített a levél nyomán született cikkhez. Három munkás balett-táncost megszégyenítő ügyes-éggel keresi a sárba dobált téglákat a lábával, hogy legalább viszonylagosan biztos helyre lépjen. Megírtuk, hogy a tanács még mindig nem - V ' koztat- ta le az utakat, pedig megígérte. Tegnapelőtt felhívta a szerkesztőséget Rózsa András, a kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese: — Nagyon megdöbbe ntett bennünket a Buzsáki utcaiakról szóló cikk... Húsz i.öb- méter salak van a pin« nk- bep, fejajánljuk a városnak. A tanítóképző intézet többször szólt már a tanácsn ik, hogy vitesse el a salakot, eddig azonban nem küldött érte. Csupán néhány gépkocsira van szükség, a rakodók dolga sem nehéz, mert a pincéből liften szállíthatják fel a salakot. A Buzsáki utcaiak nevében reméljük, hogy lesz, aki küld kocsit a salakért! L. G. APRÓHIRDETÉSEK Szerencse sorsjegy kapható minden újságárusnál, levélkézbesítőnél. Motorkerékpár, cím Szerencse sorsjegy ára 4 Ft. Személygépkocsi, cím Szerencse sorsjegy ára 4 Ft. Televízió, hűtőszekrény, magnetofon, táskarádió. Cím: Szerencse sorsjegy ára: 4 Ft. Lakásberendezés, campingfelszerelés háztartás — gépesítési utalvány stb. Cím: Szerencse sorsjegy ára: 4 Ft. Párizsi és feketetengeri utazás, hétvégi ház telekkel, cím: Szerencse sorsjegy ára: 4 Ft. Még ma vásároljon Szerencse sorsjegyet! 2 SZOBÁS CSALÁDI HÁZ GARÁZZSAL ÉS GÉPKOCSIVAL FT SZERENCSE SORSJEGGYEL Keringők, sirólykók, dudorosok Néhány fajtájuk közeli ismerősünk. A Mezőgazdasági Kiállítási Iroda két pavilonja — egyikben a hazaiak, másikban a külföldiek — tele galambokkal a közelmúltban: dobosokkal, ke- ringőkkel, parókásokkal, sirály- kákkal, pávagalambokkal, golytékelte a kiállítási katalógus. A* eladó galambok többségének ára 300—500 forint között mozgott. Voltak azonban megfizethetetlen galambok is bőven. A Galambtenyésztők Világszövetségének elnöke, a holland P. Pakker például semmi pénzért sem adná A kiállítás egyik legsikeresebb példánya a Dán-Nork- micki Begyes-fajta volt. vásokkal, dudorosokkal... S e fő csoportokon belül például »keringőbői« legalább huszonnyolc fajtát számolhatunk ösz- sze: budapesti magasröptű ke- ringőt, szegedi, makói, kiskunfélegyházi, bácskai, óhollandi, bukaresti keringőt és a többieket. Száz fajta, nyolc országból mintegy négy és fél ezer galamb. Csaknem kilencszáz tenyésztő, s közülük több mint fele magyar. A házigalambok száznál több fajtáját a szirti galambból teoda saját nemesítésü, kecses kis »kínai sirálykáit«. A sport céljait szolgáló röp- galambokból hat falkát állítottak ki a magyar pavilonban. Jankovics András »Budapesti magasröptű keringő!« az idei országos versenyen bajnokságot nyertek. Kilenc óra 15 percig tartózkodtak a levegőben egyfolytában. A galambkiállításon — mint Batta László szövetségi titkár mondotta — az egyes országok tenyésztői nem csupán a verA galambparádé színhelye. nyésztette ki az ember. A legrégibb adat Egyiptomból származik. Időszámításunk előtt 3000 évvel már szerepeltek a galambok az egyik fáraó étel jegyzékén. Egyes népek galambokat áldoztak az isteneknek. Idővel hírközlésre kezdték használni, a római birodalomban már törzskönyvezték a postagalambokat, és nagy árat fizettek értük. Egyes fajtákat tollazatuk szépsége, alakjuk különlegessége miatt, kedvtelésből, másokat meg sportból tenyésztettek. A budapesti kiállítás is e három fő tenyésztési irányt mutatta. Kertész Sándor szegedi tenyésztő »Szegedi magasszálló örvös keringőj ét« 3000 forintra érseny kedvéért vettek részt. Eu- rópa-szerte most van fellendülőben a húshasznú galambok tenyésztése. A tenyésztők kölcsönös vásárlásai ezt a célt is szolgálják. Értékes exportcikk, nálunk a MA VAD végzi a külföldi szállításokat. Húsfajtáink közül a »Strasser < hétszáz, a »Magyar óriás házi« nyolcszáz grammos testsúlyt ér el. Néhány évvel ezelőtt hoztak be az Egyesült Államokból néhány »Király« galambot, s ma már mintegy ezer van belőlük. Testsúlyuk az egy kiló húsz dekát is eléri. Ezt a tény észállományt érdemes mielőbb szaporítanunk a már meglevő római, máltai, modenai és egyéb húsfajtájúakkal együtt. Művelődés — szórakozás CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Az ördöglovas. 19 órakor: Arany-bérlet. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Füst. Olasz film. Csak 18 ____»éven lelülieknek! A z előadások kezdete 5 és 7 óra. (Január 10-ig.) SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ Fekete Péter. Csehszlovák film. Korhatár nélkül. Az előadások kezdete 4, 6 és 8 óra. (Január 10-ig.)
